Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-02-10 / 6. szám

Budanest. 1B3R. fohmár in 6. szóm VÁROSPOLITIKÁI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTÓ n'A : VIRAAG BÉLA SZERKESZTI : LlPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I. KRISZTINÁDKORUT ll3/b T : 150*2% MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Ami d'á&fr fel keit fie-dzztoi Óriási munka folyik -a flóráiból újjáéledő Budán néhány ér óta. A Vár történelmi pati­nája területét kivéve, teljesen átalakul lassan- kint az egész jobbparti város, eltűnnek a régi, kisvárosi részek és ha néhány esztendő múlva egy új fíip van Winkle támadna, aki több év­tizedes álmából felébredve, sétára akarna indul­ni a meghitt, kedves romantikajú Budái, ugyancsak megdöbbenne: semmitsem találna ab­ból, amit keres amit lelkében a Buda név je­lent. Nincs olyan hét, hogy ne számolnánk h<- írjabb városrendezési tervekről, mert nemcsak a régi városrészek újulnak meg, hanem eddig Ismeretlen, szűz területeket is belekapcsol fej­lődő életébe az ősi Buda, amely íme, új hódító hadjáratba fogott a huszadik század harmadik évtizedében és a huszadik szazad modern szel­lemében. Mind,ezt azért bocsátottuk előre, hogy rá- midathassánk egy különös jelenségre, amely látszólag -- de csak látszólag — ellentétben van a felfokozott városrendezési és építkezési lázzal, a nagy lehetőségekkel és várakozások­kal, amelyekkel Buda tekint saját jövője elé. Ez a furcsa jelenség a Budai Napló közönségé­nek leveleibőlpanaszaiból és érdeklődéséből vetítődik elénk és azt mutatja, hogy a nagy változások a közönséget csak másodsorban ér­deklik: az első és legfőbb érdeklődés a közle­kedési kérdéseket illeti. Napi postánk, olva­sóink legnagyobb része autóbusz- meg villamos problémákkal foglalkozik és állandóan áramlik felénk a vád, hogy keveset foglalkozunk a mindennél fontosabb közlekedési mizériákkal, smelyek megkeserítik a budai polgárság életét az óbudai hegyvidéktől le az alsóvárosi peri­fériákig. Mindenki a maga panaszát szeretné elmondani a Budai Naplóban, már pedig min­denkinek van panaszkodnivalója. Sok a szemre­hányás ezekben az elkeseredett panaszokban, hogy nem foglalkozunk eleget a közlekedési ba­jokkal és tálán igazuk is van a felháborodott panaszko ióknak, de ha valamennyi sérelemnek, tervnek, ötletnek helyet akarunk adni ezeken a hasábokon, nem maradna helyünk egyéb köz­leményeink számára. Buda konstrukciója, fejlődő városi képe - elismerjük — nehéz feladatok elé állítja a köz­úti közlekedés irányítóit. A völgyes-dombot Budán másfajta megoldásokat kell keresni; mini odaát Besten, ahol nyílegyenes sugárutak és egyéb nyílt közlekedési vonalak szinte maguk­tól kínálják a megfelelő megoldásokat. Budán keresni kell ezeket. Nem lehet íróasztal mellett, léniával meg körzővel elintézni a közlekedés nagy kérdéseit. Ezen a héten az a kellemes meglepetés érte Budát, hogy két új autóbuszvonalat jut­tat részére a főváros. Az új autóbuszrelációkról más helyen mondjuk el a közönség vélekedé­sét, itt csak arra a követfeeztctésre akarunk i umutatni, amit az dirinndobiakból már régen le , kellett volna vonniok a közlekedés legfőbb irá­nyítóinak Ez pedig az, hogy Buda város szag­gatott terepének természetes és szinte kizáróla­gos közlekedési eszköze csak az autóbusz lehet, amely nem ismeri, azokat a nehézségeket, ame­lyeket a természet állít, szinte lekiizdhetetle- niil a villamos közlekedés élé. Autóbuszvona­lakkal kell behálózni Budát. Még akkor is, ha azok nem is rentábilisak egyelőre. A jó közle­kedés a legfőbb biztosítéka a fejlődésnek, elő őrse a. településnélépítkezésnek, a városala­kulásnak. Arra kéi jiik a főváros közlekedésének irá­nyítóit, ha Budára gondolnak, „ne gondolkoz­zanak villamos megoldásokban." Fedezzék fel végre az autóbuszt, ezt a gyors,, kényelmes, Buda természeti adottságainak megfelelő mo­dern közlekedési eszközt, amely — majd meg­látják — ■ bámulatos gyorsasággal szállítja — az új Budát is, a modern, gyönyörű kert­várost, a megvalósulás felé. Kedves Szerkesztő úr! Szemrehányást tett nekem a múlt héten, hogy keveset hallat magáról az az akció, amely oly nagy lendülettel és ügyszeretettel indult el. A magam személyét illetőleg tudo­másul vettem a szemrehányás engem illető ré­szét. ezért engedje meg, hogy ne mentségemre, hanem közönsége előtti igazolásomra és tájé­koztatás okából szóljak néhány szót az ügyről. Igaz, hogy az utóbbi időben kissé elhal­kultak azok a hangok, amelyek a Horthy Miklós hídfő budai oldalának városrendezési és közgazdasági szempontokból kívánatos meg­oldására mutattak rá. Bizonyos, hogy az az idea, amelyet ebben a vonatkozásban a Szent Imreváros intelligens és a városi problémák iránt nagy fogékonysággal biró közönsége fel­vetett, nagy érdeklődést keltett nemcsak az arra illetékes hivatalos tényezők, hanem a szé­kesfőváros egész közönsége körében is. És bár voltak természetszerűen a gondolatnak ellene­sei is, megállapítható, hogy a közvélemény óriási többsége rokonszenvvel fogadta a Szent Imreváros közönségének kezdeményező lépé­sét. örömmel- és nagy elégtétellel keli megái lapítanom:, hogy az elmúlt hónapban páratlanul érdekes és sok tekintetben eredményes mun­kát folytatott a Szent Imreváros polgárságá­nak képviselőiből alakult lelkes csoport, amely a hivatalos fórumok tájékoztatását és a felve­tett gondolat propagálását tűzte ki céljául. — Ez eljárások során sok fontos és biztató kije lentés hangzott el, amelyeket a kérdés termé­szeténél fogva köteles diszkrécióval kellett kezelni; de bizonyos az is, hogy a propaganda kétségtelenül sok olyan hullámot is vetett fel, amelyek nagyban hozzájárultak aktuális köz­életi problémáink megmozgatásához és tisztá­zásához. Az elmúlt hónapok ez irányú tevékenysé­gére visszanézve, örömmel és önérzettel gon­dolok ennek a tevékenységnek olyan fázisaira, amelyek megérdemlik, hogy azokról a közvéle­mény is tudomást vegyen. Elsősorban hálás köszönet Illeti meg azo­kat, akik a Szent Imreváros közönsége részé­ről vállalták a megtisztelő, de munkát és fe­lelősséget igénylő tisztet, hogy az előkészítő, szervező és propaganda munkát irányítsák. Emlékezetes az a biztató nyilatkozat, amelyet a múlt év folyamán egy, a Sósfürdöben tartott nagygyűlésen Zsitvay Tibor dr. tett s amely­nek hatása alatt a Szent Imreváros társadal­mának szervezkedő munkája megindult. Ennek eredménye volt, hogy Almási Balogh Eleméi nek és dr. Szabó Gusztávnak, a műegyetem prorektorának vezetés mellett a Szent Imrevá­ros társasköreinek kiválóságaiból és szakértői­ből, a feladatok szerint tagozódva, oly szerve­zet alakult, amely a vásár és a sport szem­pontjainak szakszerű érvényesülését biztosít­va. a megoldás formáira is megtalálta a gya­korlati lehetőségeket. Elegendő, ha rámutatok Duday Ala jos dr.. Szent Imrevárosi tanácsnok- elöljárónak sajtótevékenységére, továbbá Ma­rót! Géza ópitésztanárnak előkészítő művészi munkájára, valamint arra a sajtóban és elő adásokban kifejtett tevékenységre, melynek a mozgalomhoz csatlakozott fiatalság sportszak­értői adtak lendületet. Az elért és még elérhe­tő eredmények fontosabb állomásait jelzik azok a tisztelgő küldöttségek, amelyek Hómait Bálint dr. közoktatásügyi miniszterünknél, Bornemisza Géza iparügyi miniszterünknél, dr. Karafiáth Jenő főpolgármesterünknél, Besse­nyei Zénó, a Fővárosi Közmunkatanács elnö­kénél, dr. Szendy Károly polgármesterünknél történt látogatásokról és azok biztató eredmé­nyeiről számoltak be. A Szent Imreváros kö­zönségének különös örömére szolgált, hogy a közönség mozgalmáról Kormányzó urunk Öfő­ni élt ósága is tájékozódott és elégtétellel vet­te tudomásul, hogy a nevéről elnevezett hid környékének méltó és monumentális jellegű rendezése és az annak érdekében tervbe vett közgazdasági és sport-intézmények méltóké- per. sorakoznak azokhoz a maiadandó létesít­ményekhez, amelyek az ö nevéhez fűződnek. Az elgondolások, mint minden újszerű tervnek, természetesen akadtak ellenzői is. Aki azonban objektiv szemmel mérlegeli azokat az argumentumokat, amelyeket a terv ellen fel­sorakoztattak, az igazat ad nekünk abban i megállapításban. hoiry ázik nem átütő erejűek. — Nem lehet pl. azzal érvelni, hogy jelentős és nagy népszerűségre számitó intéz­mények, mint amilyen a vásár- és sportliget, nem kerülhetnek a főváros határain kívül eső, nehezen megközelíthető, mocsaras területre, mint amilyen a hid környéke. Ezekkel szem­ben elegendő rámutatni a székesfőváros térké­pére. amely világosan bizonyítja, hogy ez a te­rület éppen a híd létesítése következtében kö­zelebb van a Belvároshoz, mint pl. a Városli­get; megközelíthetőség szempontjából már ez- idöszerint is több szárazföldi és vízi lehetőség kínálkozik itt, .mint a székesfővárosnak bár­mely pontján. — Akik pedig a környék ingo­ványos voltára hivatkozva kívánják megálla pitani, hogy ez a terület építésre nem alkal­mas. azokat emlékeztetem arra, hogy a Duna i -zil'ilpório-án létesített közmii ve!: és WMM*ee ttills építkezések hasonló, a Dunától elhódított területeken épidtek fel. — Elég, ha a Duna- parton álló parlamentre, vámházra, műegye­tem épületére, stb. mutatok rá. Viszont rá kel! mutatnom arra a tényre is, hogy a Horthy Miklós-hid a Dunának, mint a dunai népek or­szágútidnak, európai vonatkozásban egyik leg­kiválóbb alkotása és nagy gondolatszegénység­re és a cselekvőképesség teljes hiányára mu­tatna rá, ha nem tudnánk tovább jutni azon a sokat emlegetett „pocsolyán“, amely ma a hídfő környékén terpeszkedik. Nem szorul részletesebb bizonyításra, hogy a jelenlegi állapot sem városrendezési, sem közegészségügyi szempontból nem állan­dósítható), még röridebb időre sem. E terület feltöltése és rendezése még abban az esetben is elodázhatatlan kötelességet jt lent a székesfö­I városnak, mint európai ku lturközpontnak. ha i '-sak fentemlitett elemi követelményeknek óhajtanánk eleget tenni. De rövidlátás lenne meg neiu látni, hzv ez a rendezés oly hatal­mas. 100 katasztrális holdat meghaladó oly te­rületet juttat köztulajdonba, amely páratlanul kedvező helyen, nemcsak helyi, hanem euró­pai közlekedésnek gócpontjában új problémák­nak és uj feladatoknak lehetőségeit hordja! méhében. Sport vonatkozásban az elmúlt hetek hír­adásaiból úgy látszott, hogy a mi akciónk ősz-, szeiitközésbe került a sportintézmények tekin­tetében felmerült más hasonló tervekkel. A fedett sportcsarnokra gondolok. E tekintetben a Közmunkák Tanácsa és a székesfőváros a régi lóversenytér területén jelöltek ki alkal­mas helvet. Ebből sokan azt a következtetési vonták le, hogy a lágymányosi spoitiigefc és- stadion ter\ e megbukott. Épen az elmúlt na­pokban volt e tárgyban a Nemzeti Egység Pártja Észté'■ház v-utcai helyiségeiben igen nagy és illusztris közönség előtt egy előadás, amelyet az Országos Testnevelési Tanács íö- ' titkára, dr. Brgih Lóránt- tartott. Az igen ta­nulságos és érdekes előadásból mindenki meg­értette. hogy úgy a stadion, mint a fedett sportcsarnok egyaránt kedves gyermekei a sportnak és egyáltalában nem konkitrrensei egymásnak, sőt teljesen mások azok a feladat­körök. amelyeket betölteni hivatva vannakj —- Épen ennek az előadásnak felvilágosító hatása, alatt adtam kifejezést és is egyfelől annak, hogy készséggel hozzájárulok, mint a törvény­hatósági bizottság tagja a régi lóversenytéren létesítendő fedett sportcsarnok gondolatához, viszont örömmel vettem tudomásul, mint bu­dai polgár, hogy az illetékes sportköiök véle-, menye és megítélése szerint a stadionnak cél­jai mii és hivatásánál fogra a Lágymányos a legalkalmasabb és sportszempontból is leg/d- ratuttabb területe. Tisztelő, igaz híre: Becsey Antal A budai főmufti adja össze mohamedán rítus szerint Zogu királyt és Apponyi Geraldine grófnőt .Apponyi Geraldine grófnőnek Zogu albán ki rállyal való eljegyzése örvendetes meglepetést keltett egész Magyarországon. Kétségtelen, hogy ez a készülő házasság megerősíti azokat az év­százados baráti kapcsolatokat, amelyek a ma­gyar és az albán népet egybefűzik. Különösen nagy az öröm azonban a budai magyar moha­medánok körében, akik lelkesedve beszélnek er­ről a házasságról. Mint ismeretes, Albánia legutóbbi független­ségi ünnepén magyar küldöttség járt Tiranában, hogy elvigye a magyarság jókívánságait. Galán- tay-Glock Tivadar tábornok és Durics Husszein Hilmi budai fömufti vezette a magyar küldött­séget, amelyet kitüntető melegséggel, igaz baráti szívvel fogadott a vendéglátó albán kormány. Beszámoltunk annakidején a tiranai fényes ün­nepségekről iés megírtuk azt is, hogy Zogu király Durics Husszein fömufti* a legnagyobb albán kitüntetéssel, a Szkander-’oég rend csillagos tiszti nagy rendjével tüntette ki. Most újabb, még ennél is nagyobb kitünte­tés érte a budai fömuftit: a tiranai királyi udvar értesítette, hogy Zogu király és Apponyi Geral­dine grófnő házasságát ö fogja megáldani mo­hamedán rítus szerint. A jubileumi ünnepségek alkalmával ugyanis Zogu király a budai fömufti; kinevezte saját udvari fömuftijává és mos* őt bízta meg azzal, hogy a mohamedán egyházi szertartás szerint kérje Allah áldását házasságá­hoz. Durics Husszein Hilmi famufti a következők­ben mondotta el ennek a magas kitüntetésnek a történetét: — Amikor legutóbb Tiranában jártam, ehet­tem Zogu királynak a magyar mohamedán val­lásit polgárok ajándékát, a Gül Baba emlék ezüstből készült kicsinyített mását Márványtal­pazatot készíttettem az ezüstszobor alá és üvegbe foglalva ebben a talapzatban helyeztem el azt a néhány hantot, amelyet Gül Baba sirhal- máró! vittem a királynak. Amikor átadtam, a következüket mondtam: „Felséges Uram, az a föld, amelyet Gül Baba sírjáról hoztam, szeren eset és boldogságot fog hozni Felségedre és az albán népre. Gül Baba szerencsét hozott eddig is mindenkinek és Felségednek is meg fogja hozni az óhajtott boldogságot.” — Amikor most arról értesültem, — folytatta a fömufti — - hogy Zogu király elhatározta, hogy Apponyi grófnőt feleségül veszi, nyomban leve­let írtam őfelségének és ebben emlékeztettem arra a kijelentésemre, amelyet a Gül Baba sír­járól néki vitt hanttal kapcsolatban mondtam. Minthogy pedig udvari fömuftija is vagyok Zogu királynak, megkértem a levélben, tiszteljen meg engem azzal, hogy én áldhassam meg és köthes­sem meg mohamedán rítus szerint ezt a házas, ságot, amely az én lelkemet is boldogsággal tölti el, mert úgy érzem, hogy egyesíti azt a kettőt, ami az én szivemnek a legkedvesebb: a magyar nemzetet meg Zogu királyt és az albán népet. Már meg is kaptam a választ: Őfelsége bele­egyezett kérésem teljesítésébe. A budai fömufti tehát nagy eseményre ké­szül. Utóvégre is nem kis dolog európai uralko­dó házassági szertartását végezni. Nagy tervei vannak Durics Husszein Hilminek: úgy érzi, nagy lehetőségek útja nyílt meg ezzel a házassággal a magyar gazdasági életnek is, amelyre nagy sze­rep vár-a modem Albánia felépítésében. A lágymányosi Vásárváros ás Sportliget

Next

/
Oldalképek
Tartalom