Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-12-01 / 48. szám

1938. december 1. Budai Napló 3 Láncíyici a budai uriköszönség találteoszóQelye II. 0 Fö-U. 2. r-----Mielőtt kelengyéjét beszerezné =■ ké rjük, látogassa meg a rövid idő alatt nép­szerűvé vált Finom Holmik Bolljál V.,- Rudolf tér 4/b. (Pozsonyi útnál), hol a leg­kényesebb igényeket kielégítő minden egyéb szükségletét is, úgymint porcellán, étkészletek, ezüst- és kinaezüst evőeszközök, ezüsttárgyak, valódi csipkék, szőrmék, szőnyegek, bőráruk stb, új és alig használt állapotban alkalmi áron beszerezheti. TELEFON: 325-100 0 Obuda^küldöltségc 300 szeretetcsomagot vitt a felvidéki feledi járás magyarjainak AZ ÚJJÁVARÁZSOLT RÉGI V/L A „Magyar a Magyarért” mozgatom meg a Főmólitóságú Asszony layomorenyhitö akciója megtalálják a maguk őseit 1848-ibam .is. Kemény volt a szabadságharc tele, Pest-Buda népe sokat •nélkülözött, különösen pedig a legszegényebb néposztáilyoik. Megindult tehát a társadalmi gyűj­tés, melyre az alábbi felhívással hívja fel a hiva­talos ,,Közlöny” november 28-án a főváros társa- d a;'hl ár FELSZÓLÍTÁS.” „Ismét küszöbön a tél, ismét megjajdul a nyomor szívrepesztő szózata. Mert több kere­setmód mgszünvén, a szegénynek több élelem forrása apad ki és így Ínsége a zordon év­szakkal, főleg n jelen háborús időben még érezhetőbben zúdul reá. Ezért az ikervárosi jó­tékony női egyletek, a lefolyt évek példáján indulva, ez idén is a szűkölködők némi felse­ge llésére önkéntes adakozásokat gyüjtenende- nek, az új évi üdvözletek megváltása által. Egy külön e* czélra kinyomatandó falragaszt- mányban ki lesznek jelölve az adakozást elfo­gadó helyek. Budapestnek lakosai kedélyes ér­zelmeikről eléggé ismeretesek, bizton remé- nyelhető, most sem lesz szükség serkentő szó­virággal élesztgetni részvétüket, s elég lesz tudniok, miszerint újonta szép alkalmuk nyílt a felebaráti szeretet erényeit tettel is kitüntet­niük. Budapesten, nov. 25-kén, 1848. Külkey Henrik egyleti titkár.“ MIKÉPEN KELL ÉRTELMEZNI AUSZTRIA ÍGÉRETEIT? Winidischgrätz hírhedt kiáltványa ekkor már ismeretessé váll. Köztudomású, hogy az osztrák fővezér a ,,szabadságot” ígérte a „lázadó” ma­gyar kormánnyal szemben, a népnek. Erről az alábbiakat olvassuk a Pesti Hírlapban. „Wimliscligrätz herceg procLimációjának több példánya jutott el Budapestre, amelyben sok szépeket igér, hogy a magyar embert megbecsüli, a nép szabadságát ótahnazza és senkit, ki eUene nem szegül, még az ujja he­gyével sem bánt.“ Ehhez a hírhez fűzi a Pesti Hírlap 1848. no vember 3-iki számában, a. következőket: .,Régen, ha szomszédunk, a belgrádi pasa, hozzánk betörni akart, azt vagy előjelentés nélkül tette, vagy midőn szándéka volt útját tudtul adni, llát akkor bizony, mint egy őszin­te törökhöz illik, megmondá, hogy micsoda já­ratban van. Sok példát idézhetnénk fel a köz­történetből azon nyílt hangulatra nézve, melly a basák proclamátióiban uralkodik. Ök, a becsületes törökök, úgy gondolkoz­ván, hogy a kétszínűség az asszonyok, az ámí­tás a háremőrök fegyvere, az ép férfinek pe­dig bátran ki kell - önteni, ami szívén fekszik; igen gyakran megesett, hogy a végvidékek parancsnokaihoz és a szegény falusi néphez illy forma levelet küldtek: „Tudjátok meg, hitetlen ebek, hogy a magas kegyelmű szultán, kinek annyi vezére van, ahány hajszála szakál- lának és annyi katonája, a mennyi fövénye a tengernek, most már erősen elhatározta, tite­ket gyökerestől kiirtani, vagy legalább vagyo­nadókat úgy felprédálni, hogy kétségbeesse­tek, fejetekre hamut hintsetek és zsákba öltöz­zetek. Ennélfogva én, sok ezer janicsárral, Is- páhival és a tatárkán őnagyságának önkénte­seivel, továbbá a hatalmam alá rendelt basák­kal, agákkal és agasikkal, úgyszintén a velem szövetségben álló hospodárokkal, vojvodákkal, iszprávnyikokkal, szerepánokkal és czigányok- kal, meg az álgyúkat vonó bivalfogatokkal a ti határaitokra sietek. Jaj nektek, kutyafülű Gömörmegyének egyik kisközsége, Feled, amtely a visszacsatolt területekkel együtt ke­rült vissza az anyaországhoz, megható módon került {kapcsolatba Óbudával. A Hl. kerület hazafias társadalma nagy lelkesedéssel hatá­rozta el, hogy Felednek és a feledi járáshoz tar. tozó 58 községnek ereklyés zászlót ajánl fel. A szép gondolatot egy óbudai származású katona­tiszt, vitéz Derzsy Jenő őrnagy, vetette fel és a gondolat Óbuda társadalmának minden réte­gében a legtermékenyebb talajra talált. A moz­galom nemcsak arra irányult, hogy a, vissza­csatolt falvak magyar lobogót kapjanak, ha­nem arra is, hogy az oly sok szenvedésen át­esett szegény lakosság is megérezze, hogy meg­dobbannak érettük a testvér magyar szivek. Ezért elhatározták az óbudaiak, hogy szeretet- adományokat is gyűjtenek. A gyűjtés nemvárt nagy eredménnyel járt. Háromszáz s^eretet- csomagra való gyűlt össze, mindegyiknek tartal­ma 1 kg zsír, 1 kg cukor, 1 kg só és 2 kg liszt vagy rizs. Ezenfelül külön ruhanemüeket tartal­mazó csomagok is voltak; flanel, harisnya, szí­nes női karton, férfi- és gyermekruhával. Külön csomagok halmjozódtak fel értékes könyvekkel és Igen sok gyermekjátékkal. Amikor a zászlók elkészültek és a csoma­gok együtt voltak, négy autón nyolctagú kül­döttség indult el november 26-án Hanthy Haidek- ker János vezetésével Feledre. A küldöttség tagjai: vitéz Pólya Antal miniszteri tanácsos, Gaupp József DGT. felügyelő, Trausch Frigyes bankigazgató, Kemény Lajos gyáros, kormány- főtanácsos, Erdélyi Mihály színigazgató, Képes Endre mérnök és Trattner Lajos igazgató vol­tak. A küldöttséget Feleden az egész járás ne vében Csák Géza dr. ügyvéd, a feledi Nemzeti Tanács elnöke fogadta és magasszámyalású, izzó hazafias beszédben fejezte ki köszönetét az óbudaiak megnyilatkozásáért. Vitéz Derzsy Jenő őrnagy a hatóságok nevében üdvözölte a küldöttséget és ia küldöttségen keretiül az óbudai közönséget. Hanthy Haidekker János dr. köszönte meg az üdvölzlö szavakat, majd át­adta Feled községnek a két országzászlót, az 56 községnek pedig a trikolórt és a szeretet- csomagokat. Este ismerkedési estély volt, amelyen a hatóságok vezetőin kívül megjelentek a elöl­járóság és a Nemzeti Tanács tagjai, a tietek feleségeikkel együtt, a magyar női csoport pedig dr. Csák Gézánéval az élén, továbbá igen so­isméit Úbudán iu.,Polgár-u.l3. Telefon: 162-765. A Bellevue-szállodában a jazz-zene szünetében KECEN PÁC kül­földön is elismert és kitüntetett zongoraművész klasszikus népszerű zongoraszámokkal szerepei kinn, a járás 'előkelőségei közül, mintegy kíet- ezázan. Az első f elköszön töt vitéz Pólya Antal miniszteri tanácsos mondta, poharát a főméltó­ságú Kormányzó Urra emelve. !— Boldog az a nép, — mondotta többek között —, amely Horthy Miklóst vallhatja ve­zéréül, aki megtestesítője a magyar erényeknek, akinek megadatott, hogy a magyar vezérek dicső sorában visszaszerezze az elszakított Ma­gyarországnak egy jelentős részét. Az ő nagy ténye boldog bizakodással tölt el minden ma­gyart, hogy viszakapjuk a többi, tőlünk elsza- Kitott országrészeket Is. Majd igy foiy-atta: — Eljöttünk, hogy itt, a gyönyörű hegyek alján megtaláljuk a lelki kapcsolatot azokkal, akik húsz évig éltek rabságban. A Felvidék szelleme a húsz esztendő alatt megedződött, mert a szabadságvágyásra, a kultúréhségre, az erős faji öntudatra és a testvéri összetartásra épült. Ez tette lehelévé, hogy a borzalmas zsarnokság elleneire törhetetlen hittel és biza­kodással térhetnek vissza a rabmagyarok az anyaország kebelére. A magyarságnak a jövő felé vezető útjában, a közös munkában szük­sége van a Felvidék szellemére. Egy Esterházy János, egy Szüllö Géza, vagy Járass Andor ön­zetlen állásfoglalása útmutató lehet minden köz­életi ember számára. Bízunk az ország veze­tőinek eddigi vonalvezetésében és bízunk abban, hogy ez az egymásratalálás idebent jobb jövőt, kint pedig erősebb reményeket fakaszt és hogy az új ezredévnek erősebb és megnyugvástkeltö alapját rakja le. Istennel a hazáért! Jelszavunk: Egy lobogó, egy vezér, egy akarat. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Szakáll Zoltán, az egyesült magyar pártok es a járási magyar nemzeti tanács titkára tett hi­tet az ezeréves haza mellett. Köszöntötte az óbudai társadalmat, annak kiküldötteit. A vi­dék nevében Temovszky mérnök mondott be­szédet, majd Gaupp József DGT felügyelő tol- mácsolta a küldöttség hálás köszönetét a szép fogadtatásért. Végül Feled község bírája, Pá­los Gyula mondott beszédet. A jelenlévők a hajnali órákig maradtak együtt a legmelegebb hangulatban. Tekintve, hogy a Felvidéken a katonai hatóságok intéz­kedése folytán nyilvános ünnepségeket tartani nem lehet, a küldöttség úgy döntött, hogy a zászlók ünnepi átadását későbbi időpontra ha­lasztja. ÉTTEREAÍ - SÖRÖZŐBEN I. KRISZTINA ! ÉR 9 Szombathelyi Balázs Kálmán cigányzenekara muzsikál A régi jó SPOLAR1CH konyha! A Krisztinában 1., Krisztina-körut 34. Auguszt cukrászda mellett ISZTER képesített szűcs és ERNYŐKÉSZITÖ Ruszin lázadás Budán Irta: LÁSZLÓ ZOLTÁN dr. Nagy élvezettel olvasom mindig az én ked­ves, tudós, polihisztor barátom, Hárombék Ef- fendi írásait. A jvilágtörtánelem eseményeiben épolyan járatos, mint a hazai históriában, s aki, Borsody-Beviiaqua Bélára mondom, soha za­varba nem jön. Ha kellene, époly precizitással írná meg Atlantisz, vagy Mu elsüllyedt világ­részeinek történetét, akárcsak a pest-budái kávéházak históriáját. Mert a polihisztor min­dig nagyobb tudós, mint a céhbeli hisztérikus; nin- cefepejk kötöttsiégeá, > dyagmia'-ikug {szabályokat nem kell respektálnia. Tulajdonképen 'ez az igazi történetírás, amit az olvasóközönség szí­vesebben is vesz, mint a tudósok nagyképűs­ködését. Ezt az is érthetővé teszi, hogy a céhbeli tudós rendszerint absztinens, vagy bordeauxi vörösbort iszik , .mérsékelten", amitől IhamaroH san elalszik, vagy búdkomor lesz a beképzelt világfájdalmaktól. , A Budai Naplónak már két számában írta meg Béla barátunk a budai ruszinok történetét, de most az egyszer kifogok rajta. Megingatha­tatlan maradok: most én írom meg a budai ruszinlázadáls történetét, a maga valóságában, ahogyan harmincnégy év előtt történt. A tanuk (közül egyik-másik még él. Fiatalok voltunk s bár mindegyikünk más- más foglalkozást űzött, az irodalom mindig összehozott bennünket a Scitovszky-téri Sovány Kisleányban, vagy Budán, a Noé Bárkájánál. Nehéz, válságos időket éltünk, akárcsak ma. Hiszen nincsen új a nap alatt. Világháború fe­nyegetett, a kormányt akkor buktattuk meg. A pénz akkor is soványan folyt a kezünkbe, a kiadók nem az írók gyomrát, hanem a saját zsebüket nézték. Rendes asztaltársaságunk feje a testileg is óriási, nagybajuszú, de gyer- íruetegkedélyü,, ruszin fejedelmi vérből szár­mazó Petrássevich Géza, az oly korán elhunyt jeles újságíró volt. Ott voltak körülöttünk még Pogány Béla, a Budapesti Hirlap mostani fe­lelős szerkesztője, Auér István, Lippay Gyula dr., Ábrányi Kornél, Boromisza Jenő, a Rusz- nyák-fiúk, néha közibénk tévedt Gegus Dani, a rendőri riporterek főnöke, Bónits Ferenr, az Alkomány szerkesztője és a jóbarát Túri Béla is. Ha azután átlógiunk a Barossba, Balatonba, vagy Budára, helyesebben Óbudára a Bródyba, bizony akkor velünk jött a mindig tréfás, jó­humorú Herkó Páter is, a költő, iró, szerkesztő, nyelvész, fötisztelendö Markos Gyula páter, or- szággyülési képviselő barátunk. Nem hiszem, hogy azóta is lett volna Pest-Budának ilyen ke­délyes bohémtársasága. Csupa jókedvű, okos, tanult fiatalember, akik tollal, 'kedvvel, tudo­mánnyal, de sörrel és borral is egyformán jól tudtak bánni. Sokra is vitték, még házelnök és miniszter is lett belőlük, sőt, rendőrfőkapitány, hacsak három napra is. Jópajtásság uralkodott közöttünk, míg csak egyszer a ménkű belénk nem vágott s két pártra szakadva, halálos ellen­ségként állottunk egymással szemben. De annak sem mi voltunk okai, hanem a világpolitika, akárcsak manapság. Gegus Dani hozta egyik este a hírt, hogy a minden oroszok felséges cárja és a japán mikádó őfelsége összevesztek, mire azután a muszkákat a japánok ott Csuzimánál úgy meg­rakták, hogy ebből keletkezett a baj a mi tár­saságunknál is. Két pártra szakadtunk, az euró­pai civilizációt védő oroszpártra, vulgo: ruszi­nokra és a japán turáni stákra. Ustye és Siryj örökös hercegének leszárma­zottja: Petrássevich Géza, volt a ruszinpárt elnöke. Én akkor oroszpárti voltam, most per­sze már én is japánbarát vagyok. Sic mutantur tempóra! A vüágpolitika kettéválasztott bennünket, aminek súlyos közgazdasági következményei lettek. A ruszinpárt elmaradt a Soványból és áttette főhadiszállását a budai Noé Bárkájába. Még reggelizni is a Margit-körúti özv. Truthahn Jakabné, a „jó öreg Kolacsek nénihez" címzett tej- és kávém^reUbe , jártunk (1914-íben Ínegí- szünt). A Baross és a Balaton a japánbarátoké lett. Vagy két hónapon át nem is köszöngettünk egymásnak, még a redakcióbán sem váltottunk szót. Ellenben mindkét párt toborozta híveit s készült a döntő él- és leszámolássá. A ruszin összeesküvés hatalmas arányokban terjedt Bu­dán. Petrássevich a szokott József-utcai fodrá­szát is elhagyta és Budára jött beretválkozni, Pipicsevics Száva mesterhez, a Rácvárosban. S itt ütött ki a krach. A beretválkozás alatt a legjobb hallgatni. De Géza barátunk még akkor is politizált, amikor a figaró szépítési művele­teit végezte. Hát bizony elkísértük egy nap a bősz Petrássevichet, hogy azután megszépülve, a Nóé Bárkájában üljünk győzelmi tort, mert kávéházi konrádokként kiszámítottuk, hogy a döntő tengeri csatát Rozsdesztvenszkij cári ad­mirális nyeri meg a sárga Togo tengernagy ellen. Csakhogy ember tervez. Mialatt Géza ba­rátunk fél fejét már leborotválta volt (Száva mes­ter, rohan be egy újságárusgyerek az akkori Esti Újsággal, a Rákosiék délutáni krajcárosá- val s elordítja: „Megverték az oroszokat Csu­zimánál a japánok!” Mire a ravasz, két&dnü Pipicsevics elkiáltotta dörgő basszusán: , ,,Ban- záj!" Petrássevich félig borotvál tan, szappanosán és szalvétával a nyakában felugrott s olyan nyaklevest adott a japanophil rácnak, hogy az menten hanyatvágódott. Ebből azután parázs botrány, tettlegesség lett, végül rendőri beavat­kozás s mi féligbo rotváltan mentünk a rend­őrségre. Ott azután Gegus barátunk i elintézte a dolgot. Nemsokára, szerencsénkre, megkötötte a cár a mikádóval a békét, s így a budai ruszinok visz- szatértek Pestre. Szent lett a béke közöttünk is. No, Hárombék Effendi! Ezt miért nem ír­tad meg? Pedig história, sőt, krónika! Hungária ZálZlÚVállalal ■iiiiWWtv Pro6a^*£?A%uar n 4 6 vu tS%T&u- 52 1 Budai kávéházak REGENT Szolid családi holy ZEHE NINCS I C af é-Restau rant II. Keleti Károly-u. 1. Tulajdonos: Bock Lajos Telefon: 153—326 Buda legszebb kávéháza A megnagyob­bított és atala itott Szeiffert kávéházban Csorba Gyula és cigányzenekara |^| SZÉPLAKY PIRI és MALCSINER BÉLA o RÓZSADOMBI ZSIGMOND £A*BFAMÉ Tabán Bar, Dancing, Kávéház 1. Döbrentei tér 6. A DECIVASUT KAVEhAZBAN Közismerten Kitűnő Konyfja gyaurok! Mert a hová a lovaim patkói érnek, ott többé fö nem növenö. A városokat és fal­vakat basáim dúlják fel, bogy kő kövön ne maradjon. A falubirák és polgármesterek karó- bahúzását a tatárkán őnagysága volt szíves magára vállalni. A vojvodikra a kaputos em­berek megnyűzását bíztam, hö serezsánaim pe­dig a nők 'észretérítését Intézik el. Várjatok tehát mindenütt jé ebéddel, nyílt karokkal és magyar vendégszeretettel. El ne maradjon se­hol a fekete leves, meg a sörbet. Már tudjá­tok akaratomat. Egyébként ne cselekedjetek, mert a ki másként fog cselekedni. .. az fel- akasztatik.“ Ilyen volt a régi világban a szomszéd ba­sák proclamátióinak szerkezete. Belőlük kiol­vashatta az ember: hogy hányat ütött az éra. De most más bíró járás van. Most a tentafo­gyasztók nem oda vágnak, a hová néznek 8 a dipiomátiában főszabály, a béke és rend hely­reállításának szép ígéreteivel keesegtetni azo­kat, kiket a szabadságtól, sőt az élettől is megfosztani akarnak.“ huszar? Az Életképek írja a kövatkezöloet: „Répási ezredes így commandiroz: Fiaim! Amott jön öt regement vasas német. Jöjjön utánam Öt escadron huszár; azokat majd meg kell verni fiaim! A huszárok engedelmes fiai lévén az ő apjuknak, az ezredesnek, — szót fogadtak és megvertek öt regement vasas né­metet, amint illik. Elfognak két huszárt, később valahogy ki­szabadulnak s mennek bejelenteni magokat Kopásinál. — Hát ti hol jártatok, fiaim? — El voltunk fogva, me gkövetem alássan. — Ejnye, majd mit mondok, hát hogy mertétek ezt tenni huszár létetekre? — Sokan jöttek ránk, megkövetem. — Mennyi az a sok? — Száz vasas német. — Micsoda? Száz német! Hisz az éppen huszárnak való s ketten voltatok hozzá, ez többet meg ne történjék rajtatok! — Igenis, nem fogjuk cselekedni többet!*4 Hol vásároljunk a pesti Cánctjiáfönél Böröndös, bőrdíszműves Sclionteid es Iviein FINOM BŐRÖND ÉS BÓRDISZMOARU KÉSZÍTŐK V., Akadémia-utca 1. Tel.: 327-577. Akadémiával szemben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom