Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-12-01 / 48. szám
36. évfolyam Budapest, 1938. december 1 48. szóin VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTOTTA: V1RAÄQ BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ÍL, BEM JÓZSEF-UTCA T T : 150*296 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN RoUtilca? Relpolitikai válság volt az elmúlt héten. A Budai Napló »,em foglalkozott, most sem foglalkozik poétikával, rábízza ezt azokra, akiknek ez a mesterségük, sőt kötelességük.- A múltheti politikai válság mellett azonban, mégsem haladhatunk el szó nélkül, mert az, ami történt, sokkal több, mint amit a „politika“ szó és fogalom elbír. Az ors&ág életéről, nyugalmáról, jövőjéről volt szó. Minden egyes polgár boldogulásáról. Arról, hogy a Kormányzó őfÖméltósága bölcsessége megtalálja-e azt az utat, amely ezekben a nehéz időkben egyedül alkalmas arra, hogy átmentsék a magyarságot a jövendő év-\ századokra. • Megtalálta. A földrengést megelőző morajt nem követte pusztító földindulás. A budai polgár nyugodt munkája biztosítva van. A kormány, élén, vitéz Imrédy Béla miniszterelnökkel folytatja a megkezdett reformmunkát, amelyre — ebben nincs különbség magyar és magyar közt — égetően sürgős szüksége van az országnak. Ha a munka és fejlődés biztosítéka politika, akkor ezúttal, . kivételesen a politika területét érintjük, de ha nem az — és mi nem hisszük, hogy az >— akkor csak annak a megkönnyebbülésnek adunk kifejezést, amelyet a dolgozó polgár érez, ha túljutott egy válságon, amely _a maga személyének, családjának és munkájának zavartalan biztonságát is érinthette volna. A ItatálwMfL-paíota €*& Or KrOQZlMlAfafócifcCl'toQ/C’S' A Közmunkatanács hosszabb nyilatkozatban védekezik a támadások ellen, amelyek a Ka- rátsonyi-palota pusztulásával kapcsolatban zúdultak feléje. Kissé elkésve szólal meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsa akkor, amikor nem állítható meg a rombolás, amikor Budának ez a monumentális szépségű értéke már menthetetlen. Tálán jelentéktelen lokális kérdésnek látszik egyesek szemében, hogy egy főúri palotával több, vagy kevesebb van-e a főváros területén; mi ezt a kérdést nem tudjuk ebből a szemszögből nézni. Nem magánügy, hanem igenis közügy ennek a palotának a dolga: a város egyik szépsége, a Krisztinaváros képének egy harmonikus része tűnik el a romboló csákány munkája nyomán, érték, amely nem pótolható soha többé. Kétségtelen, hogy új épületek emelkednek majd a lerombolt palota helyén, modern és kényelmes otthonok, melyek hasznosabbak lesznek a környék lakosságára, mint a halott, néma palota volt, mégis: a műit tűnik el vele, az a Buda, amely a miénk volt, amelyhez hozzánőtt a szívünk, A „mi“ Budánk. £fuii ax ui Uiet Megkezdték az óbudai híd földmunkáit. Meghosszabbodik a Margitsziget és tavasszal már maga a hídépítés is megkezdődik. Ez a hídépítés sokkal többet jelent, mint azt, hogy a fővárosnak lesz még egy hídja. Városépítő munka következik nyomában, ó- btida feltámadása, egy szenvedő, méltatlanul pusztuló, ősrégi város újjáépítése. Egyelőre még csak papíron van meg az óbudai híd és mégis: ezúttal a papiros csodát tesz, rendkívüli tervek, nagyszerű reménységek indulnak el róla. Soha konstruktívabb munka nem kezdődött, mint ezzel a hídépítéssel. Talán csak a Ferenc József-híd felépítése hasonlítható hozzá, melynek nyomán fwtalmas új városrész nőtt ki Buda déli végein. Most északon, indul meg hasonló arányú fejlődés: felépül Óbuda is. De ez az Óbuda ezúttal szép is lesz, méltó nagy hagyományaihoz, a magyar királyok egykori városához. A Természettudományi Muzeum és a Lágymányos Hegedűs Lóránt nemrégiben eikket írt a Pesti Hírlap hasábjain a Természettudományi Muzeum felállítása érdekében. A kérdés nem új a Budai Napló olvasói előtt, hiszen mi sokszor sürgettük, hogy ezt a múzeumot teremt" sék meg, még pedig Budán, mint ahogy azt Lendl Adolf dr., a világhírű zoológus és botanikus lapunkban évtizedek óta követeli. Több cikket írt a Természettudományi Muzeum ér- dekében a Budai Napló közönsége számára Hennyey Vilmos dr. ny. államtitkár is, aki meg nem szűnő lelkesédessel fáradozik ennek a fontos kulturális intézménynek megvalósításán. A Természettudományi Muzeum ügyét nem szabad elhanyagolni. Nem lehet ad acta tenni. Valósággal kulturális botrány, hogy az a ren-; geteg érdekesség, különlegesség és egyedülálló ritkaság, amely különböző gyűjteményeinkben szétszórva várja a feltámadást, el legyen rejt' ve a nagyközönség és az érdeklődő tudomá- nyos világ elől. Négy-öt helyen, külvárosi padlásokon és szinte hozzáférhetetlen, épületekben vannak elraktározva olyan értékeli, amelyek az egész világon egyedülállóak és amelyek világhírű külföldi tudósok egész sorát csábítják Budapestre. Lehetetlenség, hogy Ma- gyarországnak ne legyen Természettudományi Múzeuma. Szégyen, hogy nincs, kulturális hát- ramaradottság gyanújába keverhetnek bennün- két rosszakaróink. A magyarság nagy kultur- fölénye elvész, ha nem bizonyítjuk azt meg" győző erővel az egész világ előtt, ha véka alá rejtjük nagy kulturértékeinket, vagyis, ha továbbra, is megmaradunk fontos kérdésekkel szemben a nemtörődömség mai állapotában. Előkelő helyről kaptuk az alábbi hozzászó" lást, a Természettudományi Muzeum ügyéhez. A kiváló szerző fejtegetéseinek egész terjedelmében helyt adunk, nemcsak személye miatt, hanem mert a Természettudományi Muzeum ügye az egyetemes magyarságé, elsősorban pedig Budáé. Itt kell állania ennek a múzeumnak, mint ahogy azt Lendl Adolf is tervezte és mint ahogy azt a természetes józanság is kívánja. Ez a muzeum nem való Pestre, Budára kívánkozik, rendeltetésénél fogva is. A Klebelsberg-féle terv Lendl Adolf dr. fiatal korában a Magyal Nemzeti Muzeum tudományos tisztviselője volt és mert már akkor gondoltak arra, hogy a muzeum palotájából kitelepítik a természetrajzi osztályokat, hiszen azok ott nem tudtak kibontakozni és a többi osztály fejlődését hátráltatták. Lendl Apponyi Albert gróf minisztersége idején tervet készített egy új és nagy szabástí Természetrajzi Muzeum létesítésére.. Abban az időben a pesti oldalon, az Üllői- út végén lévő régi Botanikus kert területét kezdték az egyetemi klinikákkal beépíteni. Ez okból Lendl azt ajánlotta altkor, hogy a Vérmezőre telepítsék át a Botanikus kert romjait és ezt kellően kiegészítve, ne csak az egyetemi oktatás szolgálatában, hanem a nagyközönség érdeklődésének megfelelően rendezzék be, a közepébe pedig építsék fel az új múzeumot. Ezzel aszékesfőváros eredeti látványossággal gazdagodott volna és a Magyar Nemzeti Muzeum szorult helyzetén is segítettek volna. Csakhogy a katonai kincstár nem akarta a Vérmezőt átengedni: perbe szállt a székesfőváros a katonasággal, de hiába, minden a régiben maradt. Bakáék ezután is ott gyakorlatoztak. és a Nemzeti Muzeum terjedelmes gyűjteményei szétszóródtak a pesti oldalon több helyütt. A néprajzi gyűjtemények, melyek igen értékesek voltak, a városligeti Iparcsarnokba kerültek, majd húsz évvel későbben a tisztviselőtelepi iskola épületébe és ma is ott szoronganak. A növénytani gyűjteményeket a Magy. Tudományos Akadémia átalakított padlásán helyezték el, ahol senki sem látja, az állattani osztályt pedig egy Baross-utcai nagy bér házban. Csak az ásvány- és földtani részek maradtak a régi múzeumi palotában,, néhány terembe zsúfolva. A Hollós Mátyás Társaság Lendl Adolf terveinek megvalósításáért Klebelesbery Kunó gróf, mint kultuszmi' niszter segíteni óhajtott a tarthatatlan és szomorú állapoton és ezért megbízta Lendl Adolf dr.-t, hogy az előbb a Vérmezőre szánt új múzeum alapvető tervezetét alakítsa át, mégpedig olyanformán, hogy ez, mint látványos és modern módon berendezett újszerű intézmény, a feltöltendő Lágymányos közepébe kerüljön; körülötte szélesen elterülő kertek övezzék. A mi tudósunk, aki tudvalévőén a budapesti Állatkert tervezését, építését, berendezését is vezette, megcsinálta a szófiai természetrajzi múzeumot, a buenos-airesi akváriumot és planetáriumot — utóbbit Fischer József budai építőművésszel együtt — szívesen fogott bele a nagyarányú munkába., ö maga mondta egyik előadásában, hogy teljes önzetlenséggel, a maga gyönyörűségére dolgozott új feladata megoldásán. Négy évig gyűjtötte az adatokat, írt. rajzolt, tanulmányozta a külföldi nagy múzeumokat. Mire kötetnyi kéziratával és né hányszáz rajzával elkészült, — az alkotni vágyó nagy miniszter, a magyar kulturális haladás kárára, meghalt! maradt. Ö azt elsősor a Nemzeti Lendl tervezése így papiroson ugyan befejezte szép munkáját s ban az érdekelt szaktudósoknak, Muzeum osztályigazgatóinak bemutatta. Én — aki e sorokat emlékezésből írom akkor bejáratos voltam a múzeumba, magam szemével láttam a nagyszerű rajzokat és hallottam a múzeumi igazgatók véleménynyilvánítását. Dr. Zsivay Viktor, dr. Moesz Gusztáv, dr. Bartucz Lajos, dr. Báttky Zsigmond, dr. Du- dich Endre (most egyetemi tanár) ,mindany nyian örültek ennek a szépségekben, eredetiségekben gazdag és sokoldalú tervnek, sőt összefoglaló jelentést írtak róla a kultusz tni- nisztériumnak. , Budai ügyről lévén szó, a gondos tervező bemutatta ezután tervét a budai írók művészek és tudósok „Hollós Mátyás“ társaságában. Nagy tetszést aratott azért is, mert kijelentette, hogy ezt a hatalmas, kötetnyi munkáját teljesen díjtalanul a székesfővárosnak akarja ajándékozni. Csak azt kéri, hogy nyomtassák ki, nehogy elkallódjék, vagy aktaszámmal irattárban feledésbe merüljön; hogy a magyar természettudományos közművelődés szolgálatában közkincs gyanánt érvényesüljön és minden újabb tervező meríthessen belőle adatokat, gondolatokat, vagy bármilyen más értéket. Ezzel a kijelentésével átadta terjedelmes munkáját a tudós és budai közérdekekben buzgolkodó társaság elnökének, dr. Hennyey Vilmosnak, aki szívesen vállalta az érdemes ügy továbbvitelét. Lendl dr. ezután nemsokára — most hat, vagy hét éve — nyugalomba, Keszthelyre költözött. Bujdosó akta lett a muzeum terve Elsősorban az érdekelt kerület elöljárójához, Duday Alajos dr.-hoz került a Lágymányos díszes felhasználását célzó munka, akinek tetszését megnyerte és ezért ő ezt most a székesfőváros polgármesterének ajánlotta megtekintésre, esetleg kinyomatásra. A polgármesteri hivatal bizonyára egy-két ügyosztálynak adta át a több kilógrammnyi teleirt és telerajzolt íveket. A Közmunkatanács hivatalában is megforgatták ezeket már előzőleg, ahol az akkori alelnök, dr. Zubriczky József és egy műszaki szakférfiú kedvező véleményt adtak róla. Végre, sürgetés folytán, néhány év múlva ismét a Hollós Mátyás Társaság elnökéhez hozták az akkor még korainak vélt tervezetet. Hennyey Vilmos dr. ezután a társaság védnökének, vitéz dr. József Ferenc kir. hercegnek mutatta be a szép terveket, aki dr. Szen- dy Károly polgármesterhez ajánlotta ezeket újból s valószínűleg megint valamelyik városi ügyosztályban tanulmányozzák ezek bő tar talmát. Mint a Hollós Mátyás Társaság tagja, azt hiszem, nekünk, budaiaknak, nem szabad belenyugodnunk abba, hogy az időszerű lágymányosi kérdés megoldásában teljesen figyelmen kívül hagyják ezt az eredeti, másutt se- holsem látott újítást célzó tervezést. Az én szerény nézetem szerint az volna a helyes megoldás, ha a Nemzetközi Vásárt a pesti oldalon hagynák, ahogyan ezt általában és nagyon sokan óhajtják; ha a Nemzeti Stadiont, ahogyan régen akarták., a most újjáépülő Óbudának engednék át és a Horthy Miklós-hid budai oldalán, a most feltöltés alatt levő területet, a Lágymányost, az előbb- utóbb megépítendő Természettudományi Muzeum céljaira használnák fel. Körülötte a Tudományos Kertek övezete páratlan látványossága volna az idegenváró magyar fővárosnak. Minthogy az erre hivatottak e kérdésben nemsokára dönteni fognak, tisztelt Szerkesztő Uram engedelmével legközelebb röviden ismertetni fogom magát a sokatigérő tervezetet, ahogyan Lendl ezt annak idején bemutatta és .ahogyan én ennek szépségeit emlékezésemben megőriztem. S. D. • A Természettudományi Muzeum megvalósítása és Budán való felépítése épúgy évtizedes programja a Budai Naplónak, mint például a Fürdőmuzeum megvalósítása. Tudjuk jól. hogy a mai idők lázában vannak konkrétebb feladatok is, mint ezeknek megteremtése: a gondolatot azonban ébren kell tartani és ezt a mi kötelességünknek érezzük, már csak azért is, mert mi voltunk azok, akik ezt a kulturális kérdést felkaroltuk, magunkévá tettük, mint budai és országos jelentőségű ügyet.
