Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-11-10 / 45. szám

» 2 Budai Napló 1938, november 10, Alapítási év; 1SSS. Magyarország ezüs íKoszorus s _____ Ho rváíh Sándor , Magyaros díszítést! Uj cserépkályhák, kandallók, takaréktüz- ií)f^ Kyi helyek, fayence falburkolatok, vaskályhák U(/^U^li!UimUA l C.a.1 Uh., iá. I/« a- Boroszlay Gyula Kalocsai I., oZGnt üanos-ter ra SZ» tanúr Készítményei________________ Ho l vásároljunk a pesti Cánctjiájönél Bőröndös, bördíssmtíves schonteid és Klein FINOM BŐRÖND ÉS BÖRDISZMŰARU KÉSZÍTŐK V., Akadémia-utca l Tel.: 327-577. Akadémiával szemben. S&zídi fetsZ’6’Ht€>tt& a sz&ttúncci/ácfrsi pléfaániatemfrtfrfn&t Serédi Jusztinján biboros-hercegprimjás va­sárnap délelőtt szentelte fel a szentimrevárosi uj plébániatemplomot, amely a székesfőváros, a ciszterci rend és a szentimrevárosi egyházközség híveinek áldozatkészségéből épült Wälder Gyula műegyetemi rektor tervei szerint. A hercegprímás reggel 8 órakor érkezett a templom elé, ahol ünneppélyesen fogadták, majd megkezdte nagy papi segédlettel a több, mint négy órás templomszentelési szertartást. Ezután ünnepi szentmisét pontifikáit, amelyen zsúfolá­sig megtöltötte a templomot a hívők serege. Evangélium után Seréül Jusztináén bíboros her­cegprímás szentbeszédben méltatta a templom- szentelés jelentőségét. — Ez a templom —- mondotta —- az igazság háza. Talán soha nem volt szükség annyira az igazság hirdetésére, mint napjainkban. Arra kérte híveit, soha ne forduljanak el az igazság­tól. A szentmise végén Te Deum volt háaladásul a magyarlakta Felvidék felszabadításáért. Majd a pápai és a magyar Himnuszt énekelték el a jelenlevők. Délben fél 2 órakor a Szent Gellértszálló márványtermében ünnepi ebéd volt. jl Karátsonyi- palota bontása megKesáöáötl Mindennemű építési anyag berendezési tárgyaK. íükrölc a helyszínen NAGYON OLCSÓN Kaphatóié. I Ellen véleményt jelentünk be a fővárosnak az Uzempolitikai bizottság előtt fekvő jelentésével szemben A Budai Napló legutóbb már megemlékezett arról, hogy a polgármesteri XI. ügyosztály elké­szítette azt a jelentését, amelynek alapján aj üzempolitikai bizottság Budapest székesfőváros gyógyfürdőinek és gyógyforrásainak rendkívüli jelentőségű ügyét fogja rövidesen tárgyalni. A Budai Napid hosszú évek óta. kezdeményezője és szószólója anniak, hogy Budapestet fürdőváros­sá kell fejleszteni, és ennek első feltétele Buda és Pest minden termális gyógyforrásának felkutatá­sa■ és feltárása mind fürdő-, mind ivókúra- és hő­energia-kihasználás szempomtj ából. Utaltunk arra, hogy tudomásunk szerint a főváros egyes vezetőinek véleménye nem azonos a miénkkel, amely szerint nem szabad, hogy azok a roppant termális értékek, amelyeket a székes­főváros talajából feltárt és még feltáratlan forrá­sok jelentenek, veszendőbe menjenek. Az említett jeleintést lapozgatva, egyenesen megdöbbentő annak kijelentése, hogy bár a Ru- dasfürdönél, a Tabániban, a Városligetben —■ és tudjuk, hogy az Alsó-Margttszlgeten is — egé­szen nem várt eredményeket értek el az újabb kutatások, ,.a Székesfőváros gyógyfürdőinek bal­neológiái vagy gazdasági érdekéi szempontjából újabb tanulmányi fúrásokra ezidöszerint általá­nosságban szükség nincsen”. Feltesszük a kérdést: vájjon iá lebontásra ítélt Rudasfiirdöt nem éppen az újonnan felfede­zett Juventus-forrás mentette és virágoztatta-e fel? Vájjon tudta-e az előbbi kijelentés hangozta­tó! közül valaki is megelőzőleg, hogy lesz majd Budapestnek egyáltalán J u ven tus-forrása ? És hogy lehetnek a budai oldalnak még jobb össze­tételű, még hatékonyabb, még forróbb és maga­san a felszínre kiömlő gyógyforrásai is, minit a már ismertek? Tudhatták-e az elmúlt évek sike­res kutatásai előtt, hogy az újonnan megfúrt ter­mális gyógyforrások semmiben sem rontják meg a régi források vízhozamát, vagy hogy a Margit­szigeten már '300 méter mélyen 70 fokos vizet fognak feltárni, s hogy ez a forró termális víz sokkal* magasabb hőfokú lesz a régen ismertek­nél? Sejtették-e, hogy úgy ott, mint a városligeti II. kútban a régi fúrások vízihozamának sokszo­rosa fog a felszínre ömleni? Tudta-e valaki, hogy egy városligeti második kút hőenergiája egy egész szénbánya fűtőanyagának felel meg? Az ezekre és az ezekhez hasonló kérdésekre adható feleletek tudatában a ,,Jelentés”-nek idé­zett kijelentésével legjobb akarat mellett sem azonosíthatjuk magunkat. Annál kevésbé, mert hiszen a Szent Imre fürdő megvételének indoko­lásában a legnyomósabb érv éppen az volt, hogy annak megvétele után kaphat csak szabadkezet a főváros a tabáni forráskutatásokban. Amint azt a Budai Napid már többször megírta, ezek a ta­báni forráskutatások, a legszebb kezdeti eredmé­nyek után, már évek óta megakadtak s még egy­általán nincsenek befejezve. Amióta tudjuk, hogy a szakértők majdnem egyhangú véleménye sze­rint nem kívánatos, hogy a tervbevett tabáni für- döszállót iá Gellérthegy északi oldalához ra­gasszák, egyenesen elengedhetetlen a Tabán to­vábbi részeinek forráskutatása, mert csak az ott rejtőző gyóigyforrások birtokában lehetne délre tekintő kifogástalan fürdöszálilót építeni a Ta­bánban. És különben is: ki biztosíthat minket afelől, hogy a Tabán északi részein nem rejtöz- nek-e a mélyben a Juventushoz hasonló, vagy még nagyobb gyógyhatású források, amelyek le­hetőségére a Budai Napló régebbi cikkei már is­mételten rámutattak?! A .Jelentés" azt is hangoztatja, hogy, a Gel- lért- és Rudasfürdö környékén végzett fúrások tanulsága alapján, olt fűtésre alkalmas termális vizet nem lehet találni. A legforróbb gellérthegy- környéki termális források felfedezőjének a Bu­dai Naplóban is megjelent nyilatkozatai és cikkei ennek a megállapításnak éppen az ellenkezőjére mutatnak rá, amikor az ilyen irányú kutatások legjobb reménységét csillogtatják meg előttünk. Feltűnő különbéin, hogy amikor a Buda Naplő, de más újságok és szakközlemények alap­ján is köztudomású, hogy nemcsak a Rudasfürdö- kömyéki, hanem a tabáni cs más, immár hat vagy hét új termális forráshoz jutott Budapest fürdőváros, éppen Pávai Vájná Ferenc főgeoló­gus közreműködésével, be ő nevét csupán a vá­rosligeti második Icúttal kapcsolatosan említi és a Rudasnál például, ahol a főváros a legértéke­sebb gyógyforrását, a Juventus forrást fedezte fel, nyomát sem látjuk uz ö munkája felemlítésé­nek. Ellenben mindegyre 'találkozunk régebbi és kevésbé jelentős sikerű szakértők nevével, bár, tudomásunk szerint, ő is azok közé a szakértők közé tartozik, akikkel a székesfőváros törvényha­tóságfának üzempolitikaá bizottsága a gyógyfürdők és gyógyforrások fontos ügyét le tárgy álni igyek­szik. Bizonyosaik vagyunk afelől, hogy a fővá­ros és az ország sok új termális gyógyforrásának ez a felkutatója most is mindent el fog követni, hogy Buda és a pesti oldal még ismeretlen ter­mális forrásainak kutatásai ;az eddigi sikeres nyomokon haladva folytatódjanak. Éppen ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan fel is kerestük Pávai Vájná Ferenc föbányataná- csost. Ö azonban nem kívánt a lefolytatandó tár­gyalások előtt nyilatkozni, csupán afelől biztosí­totta az érdekelt közönséget, hogy a régi szere­tettel és bátorsággal fogja a budai termális for­rások ügyét1 szolgálni és reméli, hogy amíg Bu­dapest fürdővárosnak ez a problémája nincsen teljesen megoldva, nem lesz ideje újabb vidéki, vagy éppenséggel külföldi városok hasonló kér­déseivel foglalkozni. A Budai Napló és Buda közönsége a termális gyógyforrások fürdőügyi és hőenergia értékének és hasznának tudatában bízik abban, hogy ia mos­tani fürdő- és gyógyforrásügyi tárgyalások Bu­dapest fürdőváros végleges és teljes kialakítására fognak vezetni. Budai kávéházak REGENT Szolid «aiidi h.iy C a f é-R estaurant zene NINCS! II. Keleti Károly-u. 1. Tulajdonos: Bock Lajos Telefon: 153—326 Buda legszebb kávéháza A megnagyob­bított hhhb és átalakított Szeiffert •kávéhízban Csorba Gyula és cigányz enekar a wmmm SZEPLAKY PIRI és MALCS1NER BÉLA q RÓZSADOMBI ZSIGMONP £Á$BFANÉ Tabán Bar, Dancing, Kávéház '.j.• 1. Döbrentei tér 6. A MAGYAR VILÁG KÁVÉHÁZBAN ICubónyl György éheKel A DÉCWAShT K.ÁVÉHÁZÖAN Közismerten Kitűnő Konyha PAX Irta: Medvey Lajos 1914. július végét írtuk. A Rettenetes Végzet dübörögve, az emberi­ség fogcsikorgatása között elindult végigkaszál­ni az ifjúság színét-virágát. Borzalmas hegyek emelkedtek holttestekből, patakok keletkeztek Árvák és özvegyek könnyeiböL Folyt a Világ­háború. Még egyelőre ott ültünk egy vidéki, pom­pás Város kávéházának terraszán és csendesen, vidáman beszélgetve, néztük az éjszakában tün­tető tömeget. Nagyon szép asszony ült velem szemben, neki mondtam: — Ma még senkisem sejti, micsoda borzal­maknak nézünk elibe. Én, a magam' részéröl, az Istenbe vetett szent hittel indulok útnak, hogy vissza is fogok kerülni. És ha ez csakugyan így lesz, minden szenvedésért kárpótolni fog bennünket az a mérhetetlen öröm, amikor majd diadájtmasan visszatérünk a harcteriákjriöl! Ea lesz a gyönyörűségek netovábbja! A kocka akkor már el volt vetve. De a leg­merészebb képzelet sémi hitte azt, ami valóban elkövetkezett. Sem időben, sem áldozatban, sem méreteiben, sem következményeiben. A minden oldalról elövijjogó halál, a min­dennél nagyobb fáradalmak, az elképzelhetö- nél is nagyobb nélkülözések, a magunkért és hozzátartoecsnkórt yaló Aggódás közepette), a> kapott sebek után, tehetetlen dühvei és emésztő fájdalommal gyötrődve, henteregve, mégis mind­untalan megcsillant előttünk a Pax aranyfonala. Reménykedve, bizakodva, imádkozva, vágya­kozva ismét és ismét elképzeltük a napot, ami­kor egyszer mégis bevonulunk... haza! Ez a reménysugár tartotta bennünk a .lel­ket. E körül szőttük a legszebb álmodozások hálóit. Ez volt a mindig visszatérő beszédtárgy. E körül a fénypont körül röpködtünk, ebben sütkéreztünk. Áhítattal fordítottuk feléje ar­cunkat és alázattal borultunk lie már csak gon­dolatának nagyszerűsége felett is. Lovon, igen, táltoson fogunk bevonulni — ami idekint ugyan csak szánandó gebe, hiányos táplálástól, szörnyű igénybevételtől Jeloaigáziva, — de ott már büszke táltossá fogja tenni a kép­zelet. Mi a magasból vidáman nézegetve, keres­sük majd az ismerős arcokat a tömegben, hogy azután lesz állva, övéinkhez rohanva, élkiált­hassuk: Édesanyám! Édes enyéim! Ti mind, akik már olyan nehezen vártatok és annyit imádkoztatok értünk, évek hosszú során!... Azt az ölelkezést, azokat a csókokat elkép­zelni is nehéz, olyanokat a rendes polgári élet­ben nem ismernek, csak azok, akiket az Isten életveszedelemből szabadított ki valamikor. Láttuk a virágokat, amiket elibénlk szórnak, a mosolyokat, édes kacagást, amikkel találko­zunk, hallottuk az éljenek végtelen, sorát, meg­jelent lelkűnkben a lelkesedő tömeg képe, a ke­ményen kivágott lépések csattanása. Amikor utoljára lesz az emberek hátán a „borjú“, utol­jára kezében a puska, derekán az ásó. És mi lesz már az előtt is! Amikor elsütik az utolsó ágyút és eldobják az utolsó kézigrá­nátot! Azután kihirdetik odakint, hogy most elkezdődött a fegyverszünet, felvették a béke- tárgyalásokat- Milyen majális kezdődik akkor a lövészárkokban! Mi, tisztek, ettől az időtől féltünk is egy ki. csit. Hogyan fogjuk ezalatt fenntartani a ren­det és fegyelmet a szívekből kitörő érzelmek között? Hogyan fogjuk megakadályozni az el­lenséggel való barátkozást, ami hadászati okokból ekkor még azért korai lesz? Volt erre már példánk az 1915-iki, az oroszokkal össze­eső, húsvéti ünnepek alatt. Mindkét rajvonal ki- özönlött a középre, átáradt egymáshoz és ba­rátkoztunk. Másnap azután lelödöztük új barátainkat és ők lelödöztek minket. Ilyen a sors forgandó- sága! Egyszer azután mégis csak majd állunk, szépen kiigazodott sorokban a laktanya udva­rán. Ünnepélyesen, cserfalombokkal díszítve. Előlép a kürtös, először imához fuj, azután el­következik a legeslegutolsó: lefújják a háborút. így ámodoztunk mi akkor, jóban- rosszban. Ez tartotta benünk a lelket. Azután ránkomlott minden __ Hi ába győztünk évek hosszú során keresz­tül, hiába folyt a háború majdnem kizárólag el­lenséges területen, egyszer kifogytunk. Le­győzni nem tudtak bennünket, de kifogytunk. Elfogyott mindenünk, az élelmünk, a lőporunk, a lovaink, a benzinünk, a kötszerünk, az orvos­ságunk, a barátaink; a segélyforrásaink, a vé­rünk és a kitartásunk. Államgépezetünk idegei felmondták a szolgálatot, elkövetkezett az összeomlás. Ellenségeink, a Tigris vezetésével, vérszom­jas fogcsattogtatással ráestek a könnyűvé vált prédára. Szétmarcangolták bitanggá lett orszá­gunkat. Megtanultuk, mi a Jóisten sújtó kezel! Elkezdődött a szenvedés i második szaka. Megmaradt maroknyi országunkban végre nagy- lasaan mégis öaszoszedelődzlködtühk én bele- szoktunk, hogy ha élni nem is, de tengődni már tudunk. De nem hajthattuk ezután sem gond nélkül egy napon sem fejünket nyugalomra: gon­doskodtak erről a prédán osztozók! Véreink, testvéreink, nyomorult rabmagyarok, körös­*25 l V!S- Horvá,i1 Géza CIPŐ üzlet megnagyobbitva és modernizálva I all a budai közönség rendelkezésére. — II., Csalogány utca 50. Telefon : 367—370. | körül 'mérhetetlen szenvedésnek voltak kitéfve. Ezért nem voltak nekünk sem álmaink. De hittünk és imádkoztok a magyar Hiszek. egyet! Míg az Isten végre megkönyörült rajtunk és elkezdte széttördelni a trianoni bilincseket. A Nagy Kaszás előbb mlég egyszer felénk vi­csorította rettentő fogait, megsuh&ntotta ször­nyű kaszáját és végígreszketett Európán az új világitélet sejtelme. Azután eltűnt egy függöny mögött, de itt hagyott minket még hetekig a bizonytalanságban. Ez a keserve® Idő is elmúlt végre és mi is fellélegezhetünk a többi után: megrepedt az ab­roncs, visszaölelhetjük megint véreink egy nagy csoportját legalább. , , És így, több mint 24 esztendő után, fel­virradt a diadalmas bevonulás napja! A diadalmas BEVONULÁSÉ, amelyet nem homályosát el százezrek, milliók gyásza, ame­lyet nem erőtlenít négy év lerongyolódóttsága, nem szomorít rokkantak szomorú sora, nem szintelenít a fáradtság nehezen húzott lába. Óh, mennyi álom megy itt moot teljesülés­be, keserves könnyekkel1 megfizetett, de e pil­lanatban már mégis zavartalan örömben! Ezt mindenki megérti, de tízszeresen jobban, igazán csak az érti, aki maga is ott volt a nagy vér­zivatarban és évekig álmodozott erről az ünne­pélyes, szent percről... Óh, milyen jó volna most ott lenni, énekelni az egetverő Himnuszt, látni az örömtől könnyes arcokat, megszorongatni az ujjongástól reszkető kezeket, hallani a meghatottságtól elcsuMci szónoklatokat. Érezni a diadalmas szabadulás ér­zetét, beszívni a gyönyörűségtől mámoros leve­gőt, együtt dobbantani szívünket a szabaduló- kéval, megbizseregtetni minden érzékünket at­tól a tudattól: elkezdődött a feltámadás haj­nala! Jó lenne ott dobálni a virágot, megölelhi magyar testvéreinket, szemlélni a magyar szí­nekbe öltöztetett embereket és városokat, a fal­vak diadalkapuit, a szemek diadalmas villaná­sát. Átkelni a folyókon, rohanni az országuta­kon, cél nélkül, ok nélkül, csupán azért, mert tegnap még nem lehetett, most azonban már szabad! Tegnap még idegen volt, ma a miénk. Teg­nap még odaát volt, ma már ideát van. Hab­zsolni kell most mindazt a gyönyört, amit az élet csak most, néhány rövid napig nyújt és ami egy életben nem szokott sűrűn visszatérni. De most vajóság. Egymilliónál' több testvérünk (hazatért. És hozta magával házlát, földjét, barmát, és hozta magával a magyarságát, (fajá­nak szeretetét. És a húsz évig szenvedettek minden tanulságát, a felszabadulásnak minden örömét. Sajnos, nem lehettünk jelen ott, sokan, akik szerettünk volna. Hiszen akkor ott lett volna egész Magyarország! Hallgattam a rádión a komáromi bevonu­lást, csapataink díszmenetét a lucskos esőben a Legfelső Hadúr előtt. Idegen lakásban voltam \és <az ablakon kitekintve, megpillantottam jd Kossuth mauzóleumon álló Feltámadás Angya­lát és a szabadságot jelképező Oroszlánt. Mél­tóbb képet ehhez az eseményhez nem is talál­hattam volna. Bizonyára ott volt most Ö is Komáromban, a Turini Rlemete, szellemében és lelkesedésében, lendületében és elszántságában, ott volt szellemi örökében és nagy elméjének sugárzásában! Bi­zonyára ott volt ö is a Kormányzó mellett az emelvényen, és mellettük állott a harmadik nagy Kományzó is okvetlenül: Hunyadi János. A három nagy Kormányzó, vérünkből való vérek, érzésükből való megtestesülések, igaz, köztünk lakó, nem vendégül idejáró magyarok, a mi nagyuraink. Olyan jó lett volna előttük térdet hajtani, amikor igy együtt voltait! Horthy kormányzót is az Isten különös kegyelme adta nekünk. Született nagyúr, aki­nek a Gondviselés hozzáméltó, nagyszerű fele­séget is jelölt osztályostársul. Az emberi méltó­ság, nemesség, szépség, szívj óság kivételes pél­dányai; bennük igazán megtestesül a lovaglás magyar nemzet; Vagy jó lett volna amott lenni, ahol a mi tábornagyunk, József királyi herceg szemléli mosolyogva bevonuló katonáit. A tábornagy magyarsága nem kirakat-magyarság. Ott van az a szívben. Nagy Vilmos altábornagy, régi kedves jó­akaróm, megbocsátja, ha elárulom egyik régi megjegyzését. Akkor vezérkari százados volt, Erdélyben, József főherceg törzséhez beosztva. A harctéren egyszer beszélgettünk élményeink­ről és elmondta, hogy a parancsnokságon a leg­okosabb és katonáit legjobban féltő ember a főherceg. „Nem is hiszed, milyen éleslátása van — mondta, — meUettelévök meg sem közelítik“. Mióta megettem kenyerem javát, nem igen izgatnak a látványosságok. Nem néztem meg idegen államfők káprázatos bevonulásait, nem az eucharisztikus kongresszust, régen nem lát­tam a Szent István körmenetet, soha nem láttam az úrnapit, de most igazán mérhetetlenül fájt, hogy nem lehetek ezeknél az eseményeknél jelen. A kárpótlást itt kerestem írógépemnél. Úgy tettem, mint, a részeges, aki l'egalálbb a dugó­húzóval játszik, ha már nem ihatik. Legalább foglalkozom ezzel a felemelő gondolattal, ezzel a szivbemarkoló eseménnyel a képzelet szem­üvegén át. Hála légyen a Magyarok Istenének, hogy ezt megérhettük! Kötődé sTétszeS Fehérnemükészités Megbízható kis K e 1 K á o 1 u c c 1 2. kézimunka. Megbízható kiszolgálás. — Olcsó árak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom