Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-11-03 / 44. szám
1938. november 3. Mielőtt kelengyéjét beszerezné ||s leérjük, látogassa meg a rövid >idö • alatt népszerűvé vált Finom Holmik Bollfál V., Rudolf tiér 4/b. (Pozsonyi útnál), hol a legkényesebb igényeket kielégítő minden egyéb szükségletét is, úgymint porcellán, étkészletek, ezüst- és kinaezüst evőeszközök, ezüsttárgyak, valódi csipkék, szőrmék, szőnyegek, bőráruk stb, új és alig használt állapotban alkalmi áron beszerezheti. TELEFON: 325-100 RÉGI V A szabadságharcról rengeteg könyv, cikk és egyéb írás jelenít meg, hatiailimias könyvtárait tesz ki a magyarság önvédelmi harcának irodalma. Ebben az óriási történelmi anyagban azonban, nagyon háttérbe szorul a főváros: Buda és Pesit szerepe. Eddigi közléseink során is, melyeket itt a „Régi Világ’* rovatunkban szoktunk feleleveníteni, lehetőleg arra törekedtünk, hogy Budapest, a két főváros életét ismertessük a szabadságharc idején. Nemcsak azért, mivel mi Budának, tehát'a főváros egyik készének vagyunk krónikásai, hanem azért is, mivel a maii időkben a nemrég még háborús pszihózisban ólt fővárosi lakosság az 1848—49-es újságok felújított közleményeiből önmagára ismerhet, megtalálhatja «‘az analógiáit a 90 év előtti és a mai Budapest élete közt. A két főváros válságos napok,at élt át, amikor Jelíasich horvát 'bán szerezsánjaii betörtek a Dunántúlra c-s a főváros felé közeledtek. Ezekről a napokról, Pest-Buda akkori lelkes hangulatáról szemléltető képet ad a- Budapesti Divatlap 1848 októberében. A tudósítás a következőképen számol be a főváros lázas /n,alpjairól: ,,A szabadságunkat én nemzetiségű ünket el* tiporni akart ellenség immár csak egy pár órányi távolságra vaia fővárosunktól. Az ellenség előtt vedíaiként állott fegyveres seregeink háta mögé fedezetül nagy néptömeget kelle elhelyezni. E czélból a főváros elöljárói részint falra- gaszványok, részint a népgyülésen élőszóval tömeges felkelésre liivták fel a népes és virágzó Budapest lakóit, kik közül minden, felszólítás nélkül is többezren csatlakoztak volna a hazát védő seregekhez. Azonban különösen az október 1-én tartott roppant szánni népgyiilés igen nag> hatással volt még a félénkebbeknek a felbáto* ritására is. A pesti polgármester (kit azzal vádoltuk, hogy *i vái ast az ellenségnek akar ja adni), a bíró és a kapitány lelkes szónoklatokkal buzdították a népet a felkelésre. De leginkább ' hatott Gyiikovics pesti ip:iriiző és ministerially fogalmazó drasztikus beszéde, mellyben legelevenebb színekkel feste az ellenség által a főváros lakóin végbeviendő rablásokat, erőszakot, s a szép Budapest leendő elpusztulását azon esetre, ha a középpontot mi fővárosiak erélyesen megvédeni nem sietünk. A pesti népgyüléseken még soha nem hallottam ilyen megindító szónoklatot, a nők és férfiak szemeiben könnyük ragyogtak s nem egy nő mondá tüstént férje és kedvesének, hogy most már mindenkinek fegyvert kell ragadnia. Est ve a város elöljárói nemzeti lobogókkal, zeneszóval, fáklyavilág mellett, s fegyveres nemzetőrök kíséretében járták be a város népesebb utczáit, mi még inkább buzditá a tömeget. Másnap reggel Budapest férfiai és ifjainak legnagyobb része, elhagyva szokott foglalkozását, puskát, kardot, lándzsát, kapát, csákányt s minden öldöklő szert ragadott kezébe s megvédendő az ország szivét, életét, megvédendők szeretett családjukat, a szabadságot, a magyar ügyért lialni készek, ezrenként liagyák el házi tűzhelyeiket. Nőink lelkesedve nézték ez elszántságot, mig a fegyvertelen épkarunk néhányait gúnyos, megvető pillanatokkal büntetők. Soha nem volt a főváros arcza olly komoly, de bátor tekintetű, olly férfiasán szép és dicső, mint a harczias készület alkalmával. Az utczú- kat felfegyverzett, s táborilag felszerelt nép bo- ritá el mindenfelé. Az i partizok és kereskedők nagyobb része hadba készülvén, a boltok be voltak zárva, kivévén egy néhányat, hol katona köpenyt, erős csizmákat, csákót, puskát, golyót, puskaport, lőszer-tartót, tarisznyát, kulacsot s több déle tiúbori szereket lehet vásárolni. E boltokat a nagyszámú vevők tömegestül ostromolták, — sokan még a félig elkészült szereket is jó drágán magukévá tevék. Több ősz embert Éleiéi, nyugalmai, vagyonát védi a jó drótkerítés Készíti: Hutter és Schrantz R.T. Budapest, X., Gyömrői ut 80 Városi mintaraktár: VI., Vilmos császár-út 63. Budai Napló A Romániához csatolt magyar városok magyarságának romlása a román statisztika tükrében Beszédes számok, amelyekhez nem kell magyarázat Sok szó esett az elmúlt hetekben azokról a statisztikákról, amelyeket a. csehek készítettek a Felvidéken, annak bizonyítására, hogy ősi felvidéki városaink nem magyarok. Ezekről a statisztikákról az egész magyar sajtó elmondta a maga véleményét. Ma már tisztán áll a világ közvéleménye előtt az a munka, amelyet a csehek végeztek ezen a téren, hogy elvitassák jogunkat gyönyörű magyar városainkhoz a hamis számok segítségével. Alább egy másik statisztikát adunk: a románokét, a román megszállás alatt lévő magyar városiakról. Manuilal Satiin dr., a román központi statisztikai hivatal elnöke most tette közzé kimutatását az erdélyi és bánsági magyar városok népességi összetételének megváltozásáról az alatt a húsz esztendő alatt, amióta ezek a városok román iga alatt élnek, A román hivatalos statisztika adatairól nem mondunk véleményt, nem füzünk hozzá kommentárt. Minden megjegyzés nélkül közöljük azokat. Ennek a statisztikának számadatai önmagukért beszélnek: gondolhat róluk mindenki, amit akar. Az 1910-es magyar népszámlálást veszi alapul Manuila Sabin dr. munkája. Eszerint a magyarság, amely 1910-ben Erdély összes városaiban a lakosság többségét alkotta, ezt a többséget már az 1930. évi népszámlálásnál elvesztette és kisebbséggé lett. Az összes megszállt területi lakosság számának megoszlása 1910-ben ez volt: magyar 62 százalék, román 19.7 százalék. Megjegyzendő itt, hogy a magyarok közé sorozta az 1910. évi magyar pépszámlálás a zsidó lakosságot ip, amely magyar anyanyelvű és ma is magyarul beszél, a román statisztika azonban — épen ezért — külön számítja őket. 1930-ban már az erdélyi városok lakosságának összetétele a következő volt: magyar 37.9 százalék, román 35 százalék, zsidó 10.4 százalék. A román statisztika ezután egyes csoportokra osztja a városokat, a lakosság száma alapján. ■ Az A. csoportba azok a városok tartoznak, amelyeknek lakossága meghaladja a 10.000 lelket, Ezekben a városokban az arányszám 1910- ben a következő volt: magyarok 83.4 százalék, románok 12.4 százalék. 1930-ban már a magyarok száma csupán 47.4 százalékot tett ki, a románoké pedig 34.7 százalékra emelkedett. A zsidók száma itt 13 százalékot tett ki. A B. csoportba olyan városok tartoznak, amelyek lakosadnak (szárma 50—100.000 közötit van. Ezek a legnagyobb városok a megszállt területen, köztük van Nagyvárad, Arad, Temesvár, Kolozsvár, stb. Ezekben a városokban 1910- ben a magyar statisztika 66.1 százalék magyart és 13.3 százalék románt mutatott ki. Az 1930. évi román népszámlálás statisztikája szerint ezekben a nagyvárosokban már csak 40.2 százalékot tett ki a magyarság, ezzel szemben a románok száma 31.1 százalékra emelkedett. A zsidók számaránya 11.6 százalék. Tehát még igy is megvan a magyarság abszolút többsége. A C. csoportban, amelybe a 30—50.000 lakosig terjedő városok tartoznak, a helyzet a következő: 1910-ben magyar 50.9 százalék, román 17.9 százalék. 1930-ban a magyarok százaléka 32.9-re esett vissza, ugyanakkor viszont a románoké 32.4-re emelkedett. A zsidóság százalékaránya 7 százalékot tett ki. A D. csoportban, ahová a 10—30.000 lakás közptti városok tartoznak, 1910-ben a következő volt a helyzet: a magyarok százalékaránya ezekben a városokban 60.1 volt, a románoké pedig 21.3. 1930-ban a magyarság már kisebbségbe jutott .ezekben a vámosokban, százalék- arányuk 34.6-ra csökkent, addig, amíg a románoké 35.6-ra emelkedett. A zsidók százalékaránya ugyanitt 11.3 százalék volt. ’ Az E. csoportba az 5—10.000 lakossal bíró városok tartoznak. Ezekben a városokban 1910- ben a magyarság 52.6 százalékot tett ki, a románok számaránya pedig 30.3 százalék volt. 1930-ban az E. csoporthoz tartozó városokban a románság arányszáma messze felülmúlta már a magyarokét, mert mig a magyarság lélek- száma 25.4-re süllyedt, vagyis több, mint feléve}, esett vissza, addig a románoké 41.4 százalékra emelkedett. A zsidó lakosság 6.8 százalékot tett ki ebben a városcsoportban. Az F. csoportban, ahová az 5.000 lakosnál kisebb lélekszámú városok tartoznak, a helyzet a következő: 1910-ben a magyarok aránya 53.7 százalékot tett ki, vagyis övék volt az abszolút többség, a románoké pedig 38.4-re rúgott. 1930-ban ezekben a kis városokban a románok arányszáma 56.1 volt, a magyaroké pedig csupán 38.3 százalék. A zsidók száma pedig 6.7 százalékot tett ki. Úgy érezzük, nem végzünk felesleges munkát, amikor a magyar közvélemény figyelmét fölhívjuk ezekre a statisztikai számokra, melyeket más állam hivatalos szerve tett közzé. AZ ÚJJÁVARÁZSOLT SPOLARICH-ZOLDFA ÉTTEREM - SÖRÖZŐBEN I. KRISZTINA TÉR 9 Szombathelyt Balázs Kálmán cigányzenekara muzsikál A régi jó SPOLAR1CH konyha! Ei«tualam 5°/o vásárlási visszatérítés Somorfai Károly rlgyciem a Budai Napló olvasói- és előfizetőinek w Romlehner bácsi Emlékezés a régi budai szüreti napokra írta: Bevílaqua Borsody Béla .„Egyszer volt Budán toutyavásár” és régen volt Budán szüret, ám szüretidéi szép napok (helyesebben estók, pontosabban éjszakák, egészen pontosan, hajnalba nyúló éjszakák) mégis voltak Budán a világháború előtti ama években, amikor ama fiatalemberek voltaik királyok Budán, kik közé ama Háromibék Effandi iis tartozott vak. E derék fiataluraik felfedezték Budát. Felr fedeatók, a szó '.legkomolyabb': felfedezői .törteimében, mert Pesten keltek útra, mentek-men- degéltek. utaztak omnibuszon. ha kispénzűek voltak, konflison, ha böpénzüek voltak. Ha romantikus kedvűikben voltak (tulajdoniképen mindig azok voltak, mert a Iromarttioizmus nem irodalomtörténeti korszak, liánéin állapot, helyzet, lelki habitus, röviden: ifjúság), akkor propellerem utaztak, ‘ aminek 'farttelmleg (niagytópö neve „csavargőzös” volt. Nos, hajóztak, mint Amerika felfedezői, mint az anekdótabéli tojásról nevezetes genovai hajós, Cristobal Colombo, vagyis Kolumbus Kristóf nevezetű. Mint a nagy kincskeresők, a Los Conquistador es, Diaz, Pizarro és Fernandez Cortez nevezetű cabal 1 erők. Hajóztak, Kincset kerestek, a Tabánt keresték. Propellerük, a Hableány, szelte a szőke Duna hullámosra on du Iáit )szöke hullámai t. Hajóju i orra előtt az ifjúság vizitündére siklott és ujjáva! a Tabán felé mutatott .„Jertek, szép urfiak — mondá e sellő, vagyis dunai vizitiindór —, jertek! Amott a zöld sziget, Buda. Hegykoszorúzta sziget, boldog álomsziget, virányai között a Tabán s a Tabánban Romlehner bácsi vár benneteket! Buty kosokkal, kar altimákkal, csutorákkal, lopótökkel, fiaskókkal és Mázliikkal vár benneteket! , Part, part! — kiáltó a vén fedélzetmester a propeller árbóckosarából. A víg ifjak ki szállottak és rohantak „fel, fel, ,a Tabánha!”kiáltással. Soraikban az átkos visszavonás, a turáni átok dúlt, mert pártokra szakadtak. Az ádáz párstvi- száJy azért tört ki, mert nem tudtak választani a Hét Rózsaszál, a Hét Víg Piniteslegény, a Három Szöllökapás. Bleicher Márton és Romlehner bácsi között. A visszavonás átkát ama Hárombék Effendi szüntette meg velős és tömör bölcsességű javaslatával: „Jerünk egymásután mind a hatba!” — kiáltotta. Helyes a dörgés! — mondá a szavak) kórus és mentek az ifjak. Mentek — és ebből némi irodalom, s eme irodalomból részben már némi irodalomtörténet lett. Nevek és írások révén tudniillik, melyek a Tabán felfedezéséből lettek. Élményből lészem az irodalom, ám az egykori piros élmény mihamar emlékké fakul. Az egykori heves ifjú vén és mo- rózus írómesterré kopik és így szól: „Fene vigye az irodalmat, adjátok vissza ifjúságomat. Ezt ziem tudjátok visszaadni, gyerünk azzal a keserves irodalommal!” Nos: az ifjak között ott -volt Frici, azaz Karinthy. Ott volt Desiré, azaz Kosztolányi. Ott volt Somlyó Zoltán, azaz az „Átkozott Költő.” Ott volt a mahomettermetű Újhelyi Nándor. Ott volt a székely Kőkösi Orbók Lóránd. Ezek ma mind különböző írásaikban és sírjaikban feküsz- nek. ki a Kerepesi Temetőben (Desiré és Frici egymásmelleit), ki Budán, ki Londonban, ki Bar- celónában. Akkor azonban együtt az ifjúságban és Romlehner bácsi ivójában. Az öreg Ágai Adolf ekkor már felfedezte a régti Budát és Krúdy Gyula már felfedezte a régi pesti Belvárost Magyar Flek már megírta a Régi Pesti Históriák-at, de még felfedezetlen volt a Vár és felfedezetten volt a Tabán. Előbbit Hárombók Effendi fedezte fel, utóbbit Kárpáti Aurél és Mukits Dezső, a festő. 1907. a felfedezések korának kezdete. Kárpáti és Mukits 1911- ben csinálták meg a Budai Képeskönyv-et, a pestbudai miliököttészet legnemesebb alkotását. Kortsák Jenő ekkor írta legszebb budai novelláit. Újhelyi Nándor 1912-ben írta meg nagyszerű komoly regényét, a Tabán-t. Kosztolányi Dezső legpompásabb versei közé tartozik a Budai Hangulat A Mák-iban már gúnyolódik a budai Biedermeyer-fiúk fölött, akik közé ő is tartozott A budaiak közé- tartozott Gufácsy Lajos és Gara Arnold, a festők’. Keleti Artur, a poéta, Balassa Imre (a „szép Balassa”). Lelkes, daliás fjú volt a „Penge” néven iró fiatal honvédföhad- magy, ma vitéz Aggházy Kamii ezredes, a Magyar Hadimúzeum megteremtője. Már akkor Buda históniás romantikája foglalkoztatta. Nádas Sándor ,,Kávéház” című pompás vig" játéka is budai levegőben fakadt Molnár Ferenc is ezekben az időkben vette észre, hogy más a budai ember, mint a pesti ember. Heltai Jenő Budai Cukrászdá-ja :s ebben a lelki környezetben fakadt. Ám itt nem Buda tájköitészetéröl van szó, ha-, nem Romlehner bácsiról. -Ott volt a vendéglője a Naphegy lejtőjén. Aristide Bruant és a párisi Montmartre dombja összes Tabarin-jei és Cabaret-jei elbújhattak volna Romlehner bácsi ivója mögött a híres irodalomtörténeti „Izgatott Házi- nyúl”, a Lapin Agil-lal egyetemben. Romlehner bácsi utálta a vendégeit. Goromba volt hozzájuk. Nem akarta kiszolgálni az ismeretlen betolakodóitokat, főleg a pestieket, a fir- kászokat, irkászokat és egyéb skriblereket Csak azt szolgálta ki, aki tudott a borhoz. Aki tudott vele beszélni a régi sashegy-iröl, aki ismerte 3 sauvignon, a muskotály, a badacsonyi, a ruszti. a ménesi, az érmelléki, a móri titkait. Aki megértette, miért illik egyikhez Ilyen, a másikhoz olyan vagy amolyan pohár. Aki a bort tudta ízlelni, szagolni, csillogását nézni, elkomolyodni és elismerően bólintani és Ikezetrázni. Aki tudta, hogy ia színek, zamatok, izek és ihatok skáláját hogyan értékelje. Szerette azt, aki tudott a lobogó gyertyalángnál viselkedni a pincében, aki tudott rendelni, tempósan, úri magyar módon. Aki nem kopogott, nem csöngetett, nem lármázott. Szerette azt, aki azt szerette, aariit ő szeretett: a pincemesterség nemes művészetét. Mester volt Romlehner bácsi és Grand- Seigneur volt. A kor mfíbarátjait szolgálta ki. Vendégekre nem reflektált, hiszen dúsgazdag budai polgár volt. Mindenfelé volt szőlője és csak a sajátszüretelésü borait mérte. A ré®i Pest és Buda minder jeles bonértöje odajárt hozzá. Nyus alig felserdült fiúkat is lehetett látni a fölkelek között. A nemzetőrök sorából itt olly méltatlanul kizárt zsidó polgártársak is több százan álltak ki fegyveresen, megszegj« nítőleg bizonyltja be azt, hogyha bár önmaguk még nem is bírnak polgári szabadsággal, de azért honfitársaik szabadságáért, s mostoha anyjuk — a hazáért, meghalni is készek. Október S-án a felkelt budapesti nép ezreinek legnagyobb része Budaörsre indíttatott el, s lélekemelő liarczvágy lángolt szemeikben. . . Mennyire fájlalták ők, hogy táborozásuk csak két napig tartott, miután Jellasicli hadseregével megszökvén, s a fővárost messze kikerülvén, lludnörsröl visszahozattak. MINDENKI KATONÁNAK MEGY! Vahot Imre írja a Budapesti Divatlapban 1848 Októberében^^ ^ tudatnom kell t. olvasóimmai, hogy lapom a műit csütörtökön azért nem jelenthetett meg, mert most, midőn szabadsá' gunk olly gyalázatosán megtániadtatott, betegeskedésem daczára, szent kötelességemnek tortám a hazát fegyverrel is szolgálni. S minthogy ez mait héten is a fövárosbóli távozásomat igényeié, — s ugyanakkor szerkesztőtársam is táborba szállt, sőt Pesten úgyszólván az egész írói világ fegyverrel váltó fel a tollat; a mondott hiányért bizonnyal nem fognak neheztelni a hazafi kötelességét ismerő olvasóink még akkor sem, ha illy körülmények közt máskor is előfordulna még az eset.“ * „A pesti egyetemben, a körűlményekné fogva, mellőatetvén a sok halott tudomány csak a most annyira életbevágó hadi-tudományok adattak elő. K jó példát a vidéki felsőbb t&no dáknak is követniök kell — különben, ha köté len fogják, sem kapnak diákot.“ a 1 e t? r é e i b b magyar tomp- és kalapgyár. — Alapítási év 1865 Growe“ a 1 e g r g Kérjen GROWE Kalapot ........ — Bu dai kávéházak REGENT Szolid családi holy ZENE NINCS I Caf é-Restaurant II. Keleti Károly-u. 1. Tulajdonos: Bock Lajos Telefon: 153—326 Buda legszebb kávéháza A megnagyobbított és átalakított Q A-káYáhSzttan üZGITlBn Csorba Gyula és ^®,***B • cigányzenekar a *■■■ SZÉPLAKY PIRI és MALCSINER BÉLA a RÓZSADOMBI ZSIGMOND £A*BFANÉ Tabán Bar, Dancing, Kávóház I. Döbrentei tér 6. A. MAGYAR VILÁG Kávtiázuu Kubányi György énekel 4 HÉCIVASIiT KAVEHAZBAK Közismerten Kitűnő Kony0a HIHH
