Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-11-03 / 44. szám

36. évfolyam Budapest, 1938. november 3 44. szám Budai Napló VÁROSPOLITIKAI^ FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTOTTA: VIRAÄG BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 11., BEM JÓZSEF-UTCA T T.: 150-2% MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Hajtsák végre a törvényt: Cg gyen meg a Qonalapítás emlékére Óbudán emelendő Árpád-templom és liget Irta: Szilágyi Károly, Buda volt követe Forog a történelem kereke. Forog, népeket sodor el, határokat gázol le, pusztít és alkot. A népek élete és sorsa is azonképen fordid, ami­képen egyszer lenn, másszor fenn van a kerék. Magyarországot húsz esztendeig a kerék talpá­hoz sodorta történelmi végzete, mától kezdve felfelé halad az útja. A mélypontról elindultunk, hogy betölthessük azt a nagyszerű hivatást, melyet a sors rendelt számunkra Európa köze­pén. Amióta Árpád lovas vitézei elfoglalták a ha­zát, a magyar térkép ugyanaz volt 1918-ig: az a gyönyörű ducos magyar kenyérforma, amely­életet adott, mindnyájunknak, amely a boldog ságot, hitet és áldást jelentette ezer esztendeje. Azután jött a világháború, jött az összeomlás, jött Trianon. És egyik napról a másikra eltűnt, ami ezer esztendeje volt. Magyarország hely élje megszületett a boldogtalan Csonkamagyaror- szág. A térképrajzolók új vonalakat húztak, é Prokrusztesz-vonalakba kényszerítették bele a magyarság életét és tetőtől-talpig felfegyver­zett csendőrállamok helyezkedtek el az új vo­nalak mentén„ hogy ki ne törjünk a ránkrakott bilincsekből. Most új vonalat húz a térképrajzoló. A tria­noni vonal húsz esztendeig volt érvényes, azután széjjelpattant, mint a szappanbuborék, mélyet a szellő érintése is megsemmisít. Ez az új, úgynevezett etnográfiai vonal jelenti mától kezdve a magyar állam új határait. A magyar államéit, de nem Magyarországét. Mert egyet­len magyar sem tudja a végső Magyarországot másképen elképzelni, mint abban a formában, melyben ezer évig élt a térképeken. A térkép változik, de a lélekben élő képet nem lehet el­törölni, soha, soha, az áldott kenyérforma ma­rad továbbra is álmaink hazája. A boldogság és a rezignáció furcsa vegyü- léke az a hangulat, amelyben, a magyarság éle­te fejeződik ki ezekben az ünnepi órákban. Könnyes szemmel öleljük magunkhoz az édes­anya kebelére visszatérő testvéreket. Felszaba­dultak. És mi is felszabadultunk a szörnyű li­dércnyomás. a húsz év előtti borzalmas csapás kábulatából. A bécsi döntés elsodorta a vánk- szabott határvonal egy részét. Kimondhatatla­nul boldog ez a nép, és, ha ősi természetünkhöz igazodva, mégis sírva vigadunk, nem vehetik ezt rossz néven a világ népei. Mint Kánya Kál­mán mondta, a bécsi döntés értelme és célja nem a trianoni igazságtalanságok jóvátétele, hanem a néprajzi határok alapjárt, való rendezés volt: megnyugszunk, beletörődünk, mert, ime, a kerék útja felfelé lendült és az új, néprajzi határvonal reménységet sugároz belénk, a szebb, jobb jövő boldog hitét. A „Hiszünk Magyaror­szág feltámadásában,“ erősebb lett, megingatha. tatlanabb, mint valaha volt. 1 Ezekben a lázas napokban bírhatatlan hálá­val kell gondolnunk azokra a férfiakra, akik a nemzet sorsát intézik. Az ő vállukon van min­den teher, ők vállalták az egész felelősséget, őket illet minden köszönet. Emberfeletti, titáni munkát végeztek, magyar munkát, a szív, a lel­kesség, az ész és tehetség munkáját. És köszönet, hódolat illeti a magyar népet is, a Csonkaország lakosságát, amely fegyel­mezetten, tökéletes egységbe sorakozva állt a Kormányzó fenkölt személye és a sorsunkat in­téző kormány mögött. A magyarság lelki nagy­sága talán sohase mutatkozott meg akkora tö­kéletességben, mint a válság történelmi óráiban, ezekben a nehéz, nagijon nehéz napokban és hetekben, amikor türelmünkkel túlságosan visz- szaéltek a birtokállományukhoz botorul ragasz­kodó csehek. Azt a népet, amely a felemelke­désben ekkora önmérsékletet tud mutatni, amely ekkora egységgel áll a történelmi újjá­éledés hajnal-hasadásánál, „a poklok kapui sem dönthetik meg“. Negyvenkét esztendő mult el a millennáris ünnepségek óta. Másfél emberöltő távlatában látjuk a vármegyék gyönyönű bandériumát, az országgyűlés két házának hódoló küldöttségé­ről készült pompás festményt, amely megörö­kíti mindazt a szint és ragyogást, mindazt a magabízó nagyszerű erőképletet, amit' egy nagyjában kiegyensúlyozott nemzet a jólét vi­szonylagosan igen magas fokán felmutathatott. Még orrunkban érezzük a vármegyei ökörsütés hívogató illatát és fülünkbe cseng né-' fiai Hazafi Veray Jánosnak éles hangon ugyan­ott elmondott klapancziája. Szóval frissen em­lékezünk most 121 féle adón és illetéken térde­pelve, arra a boldog időre, amikor kevesebb gonddal birkózott' a magyar. Pedig abban az időben született meg Szemerének' az akkor is bizonyára helytálló szállóigéje, hogy: „Nem boldog a magyar!“ Van egy pajzán magyar közmondás, amely vagy a hortobágyi nagyvásáron, vagy pedig a budapesti hazafias asztaltársaságok fehér asztala körüli jókedvben született s amely lé­nyegében a fenti mottónak felel meg. s amely igy szól: Úgy szép az élet, hu zajlik“, vagyis nem kell megijedni se borsótól, se bajtól, se a cseh stb. veszedelemtől, hanem mindezek között szépet kell álmodni, mert a szép cselekedetek­nek szép álom az alapja. Különösképpen állanak ezek az életfelfogás­ról lefektetett elvek az óbudai polgárokra, mert valahogy úgy van, hogy hiába egyesítet­ték 66 évvel ezelőtt ezt a három várost, Óbu­dát még most sem vette be igazán a másik ket­tő a bandába. Óbuda mostohagyerek! Pedig nem bölcs városfejlesztési terv az, amely Óbudát mellőzi. Hiszen itt vannak, eb­ben a kerületben az idegenforgalomnak mindig megbízható alapjai, különösen megfele­lő dobverés mellett. Itt van a pompás acquin- kumi lapály, amely vízben és növényzetben egyaránt gazdag. Itt van a pompás hegyvidék, melynek aranyhegye aranyfürtöt és gyümöl­csöt terem az ürömi heggyel egyetemben, itt vannak a Remetehegy, Táborhegy, Testvérhegy, Vihar-Csúcs- és Hármashatár hegy, amelyek kö­zül az első várja az „Attila-parkot“, a Testvér­hegynek a Bécsi út mellett fekvő dombháta pedig várja az Árpád templomot és Árpád li­getet. Miért mentem én vissza emlékeimben a millenniumig? Azért, mert az u. n. millennáris törvényben határoztatott ei az ezredéves emlékművek leg- szebbike: Az Árpád templom és liget megépíté­se Óbudán, ahol honalapító fejedelmünk — a történettudomány mai állása szerint, örök ál­mát alussza. A millennáris emlékművek közül a dévényit, a zobor-hegyit, a cenk-hegyit, a zimonyit else­perte a vandálok pusztítása a világháború után. Minden emlékmű elpusztulása egy-egy ökölcsa­pás volt a magyar nemzet arcába és mi álltuk ezeket a csapásokat, éltévé a viszonzást jobb időkre, amikoris a kő helyett sziklákat szán­dékozunk visszaadni, de nem rombolásban, ha­nem mindent lenyűgöző alkotásokban. Az elpusztítottak lelki pótlásául eddig is sürgettük ennek a templomnak megépítését és pedig: felekezeti különbség nélkül tettük! Most azonban, amikor úgy látjuk, hogy a sors kerekén mi kezdünk megint felemelkedni, ‘egyenesen hálaadó kötelességünknek tartjuk .megint a tárgyaló asztalra tenni ezt a törvényt, illetőleg ennek végre nem hajtott részét abban a szándékban, hogy most, már legalább akko­rára legyen meg ez a templom, amikor — pár éven belül — az utolsó erőszakkal rólunk le­választott országdarab is megint összeforr az ősi egésszé! : A Honalapító Árpád fejedelmünk országalapí- ifásának emlékére emelendő templom alapkövét i azzal a nagy elhatározással tegye le a nemzet, nogy mire ez a templom elkészül, akkora se­hol, smemiféle bocskor ne nyomhassa a ma­gyar nyakát! József Ferenc királyi herceg visszatért a Né­metországban és az északi államokban végzett propagandákon! ti áról és értékes tapasztalatairól a Gyógyhelyi Bizottság teljes ülésén számolt be. A királyi herceg az előadások hosszú sorozatán nemcsak Budapestre, mint fürdővárosra hívta fel a külföld figyelmét, hanem kulturális kapcsolatok megteremtésének és ki,mélyítésének szükségessé­gét is hangoztatta. Amiket József Ferenc királyi herceg beszámolójában elmondott, örvendetes ta­núbizonyságai annak, hogy a magyar fürdöügy és idekenforgalom fenséges propagálója megértésre talált előkelő, sokszor király: hallgatósága előtt, nemcsak rokonszenves egyénisége, hanem a szak­embereket 'is meglepő gazdag tudása és előadá­sainak magas szárnyalása folytán is. Ezt érezte a Gyógyhelyi Bizottság teljes ülé­sének előkelő közönsége ii6, amely lelkesedéssel üdvözölte a magyar ügy érdekében fáradhatatlanul dolgozó fiatal főherceget. Az ülés nevében az el­nöklő Karafiáth Jenő főpolgármester mondott kö­szönetét a királyi herceg nagyjelentőségű propa­gandád tjáért. József Ferenc királyi herceg Berlinben skan­dináv országokban, Dániában és Hollandiában tartott előadásokat- Ezeken megjelentek az illető országok kormányai is. csaknem teljes szambán. Ott voltak a diplomácia testületek és többizben a királyi családok tagjai is. Az előadások eredmé­nye mingyárt meg is mutatkozott: nyomban a fel­világosító előadások után az ottani utazási irodák egészen különleges magyar programot dolgozlak ki. Ez azt jelenő, hogy kilátásunk van az északi népek felénk irányuló idegenforgalmának igen nagy fellendülésére. Az északi országokban sok a reumabeteg. Ké­zenfekvő tehát a gondolat, hogy ezek idezarándo- Jco'ljanak Budapestre, a reumabetegek egyetlen számbajöhetö biztoshatású gyógyhelyére. Maga a svéd trónörökösnö egyik leglelkesebb barátja Bu­dapestnek. Itt nyaralt és a Gellértben gyógyult ki reumájából. Gusztáv Adolf svéd király a magyar tenmiszbajnok, néhai Kchrling Béla révén, akivel sokat tenniszezett, tisztelője Magyarországnak.' A három másik királyi család is, amelyekkel a kirá­lyi herceg érintkezett, nagy melegséggel csatlako­zott a magyar ügyhöz. Talán azért is nem építettük eddig meg ezt a' templomot, mert meg kellett úsznunk — annyi sok rettentő próba után — a trianoni legnagyobbat, az elesettségnek legszömyűbb fokozatait, hogy felemelkedjünk a szenvedések gyötrelmes, testeHelket pusztító füzéből az új bonalapitáshoz szükséges roppant elhatározás­hoz, amely minden akadályt lebír. azért, hogy nemzetünk meginti együtt legyen, hogy a magyar név megint szép legyen, méltó régi nagy hiréhez, hogy a német ruha megint szűk legyen, ha ezt a szót hallja, hogy magyar. De most már talán mégis hajteuk végre ezt a törvényt, fogjunk végre hozzá honalapító Árpád templomának megépítéséhez azzal a minden felekezetbeli magyarral közös fobász- szak hogy: Hiszek Magyarország feltámadásá­ban! Nagyon könnyű volt a helyzete a főhercegnek Hollandiában, ahol az ő gyermekszeretet-akciójuk révén őszinte és mély a rokorrszenv irántunk. \ il- ma holland királynő ki j deutete, hogy Budapesten tötti a nyarat, ha nem jön váratlan esemény közibe. Kiemelte a királyi herceg, hogy a gyógyfür­dők nemcsak idegenforgalmi, hanem fontos szociá­lis problémát jelentenek. Azokat a nép legszéle­sebb rétegei számára is hozzáférhetővé kell tenni, ahogy azt a nagy fürdőkulturával rendelkező or­szágok, mint Németország és Olaszország már megvalósították. Szükségesnek tartja továbbá kifl- turegyezmények létesítését. Fokozni kell a magyar propagandát. Erre a legalkamasabb mód: sportembereink, zeneművé­szeink. főleg zongora- és hegedűművészeink ki­küldetése, valamint táncos balettcsoportnak mi­nél nagyobb számban való szerepeltetése. Ezekkel az eszközökkel igen nagy eredményeket lehet el­érni. A helyzet ugyanis az, hogy a magyar kultúra a magyar művészet és a magyar igazság teljes egyetemlegességében és külört-külön is határtala­nul rokonszenves az északi országok lakossága előtt. Voltak propagandaútjának kedves epizódjai is. Feledhetetlen emléke marad, amikor Norvégia fővárosában. Oslóban az egyetem aulájában tar­tott előadása után a norvég egyetemi hallgatók énekkara kifogástalan magyar nyelven elénekelte a magyar Hiszekegyet. Schuler Dezső alpolgármester a székesfőváros nevében, Tormay Géza államtitkár, az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal nevében köszönte meg a királyi herceg áldozatkész munkáját. Ez­után Csilléry András dr. v. miniszter, Vámossy Zoltán dr. egyet, tanár, az Országos Magyar Balneológiái Egyesülete elnöke, dr. Boros László a Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke. va­lamint dr. Gidró László és Gazdy Jenő bizottsági tagok különböző szempontból világították meg a királyi herceg propagandakörútjának jelentősé­gét, majd Sz\nezsényi Zoltán dr. ügyvezető igaz­gató a leszűrt tapasztalatok alapján a legsürgő­sebb teendőkre nézve tett javaslatot, amit a Bizott­ság egyhangúlag elfogadott Vitéz József Ferenc dr. királyi herceg beszá­molója a magyar kultúra és a budai fürdők világsikereiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom