Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-10-20 / 42. szám

1938. október 20. Budát Napló Mielőtt kelengyéjét beszerezné §s=| kérjük, látogassa meg a rövid idő alatt nép­szerűvé vált' Finom Holmik Boltját V., Rudolf tér 4/b. (Pozsonyi útnál), hol a leg­kényesebb igényeket kielégítő minden egyéb szükségletét is, úgymint porcellán, étkészletek, ezüst- és kinaezüst evőeszközök, ezüsttárgyak, valódi csipkék, szőrmék, szőnyegek, bőráruk stb, új és alig használt állapotban alkalmi áron beszerezheti. TELEFON: 325-100 Az Óbudai Hegyvidéki Szövetség ünnepi estje Hétfőm, 17-éni este a Császárfiirdö Hollós Mátyás. termében meleg ünneplésben részesült Äusch Rezső, a fővárosi tűzoltóság érdemes pa­rancsnoka abból az alkalomból, hogy- a Kormány­zó öt érdemei elismeréséül a Signum Laudis érem­mel tüntette ki. Az ünnepi beszédet vitéz Galán- ihny Glock Tivadar ny. tábornok, a szövetség el­nöke mondotta. Beszédében hangsúlyozta a polgárság szer­vezkedésének szükségességét s ennek során üdvö­zölte az Újlaki Hegyvidéki Egyesület elnökét, dr. Hiittl Károlyt is, akinek a polgárság szervezése terén jelentős érdemei vannak a III. kerületben. Utána a Hollós Mátyás Társaság nevében Kor­nál István, az Újlaki Hegyvidéki Egyesület nevé­ben dr. Hiittl Károly, majd a szövetség állapító elnöke Szilágyi Károly, továbbá Szervei György szólaltaik fel. Beszédeikből, kicsendült a kerület különböző szervezetek ban tömörült polgárságnak az az elemi erővel megnyilvánuló követelése, hogy a mostani sorsdöntő napokban az egész polgár­ságnak a Kormányzó mögött a helye, akire nem­csak mi tekintünk bizakodó szeretettel, hanem a Felvidék egész magyarsága is: Tőle, kormányától és vitéz hadseregünk erejétől várva ottani véreink felszabadítását. Az ünnepi vacsora közönsége abban a remény­ben oszlott szét, hogy Szent István királyunk esz­tendeje elvezet bennünket a magyar feltámadás első nagy állomásához. A Hollós Mátyás Társaság a Köxös lengyel-magyar {tatárért A Társaság első őszi választmányi-ülésének határozatai Itt az ősz és mint minden esztendőben, idén is nagy szeretettel lát a Hollós Mátyás Társaság, irók, művészek és tudósok budai egyesülete ahhoz a kultúrális munkához, amely külön, szint és érté­ket jelent a főváros művelődésének életében. A Társaság vezetősége, élén Hennyey Vilmos dr. elnökkel, Pávai Vájná Ferenc, Gegus Dániel társ­elnökökkel, nagyszabású munkára készül, új fel­adatokra, mert hiszen a Felvidék visszacsatolása — ami e pillanatban nem vitás — a magyarság életének minden vonatkozásában új utakat és fel­adatokat tár azok elé, akik lelkes munkájukkal szolgálni kívánják a nemzet életét. Hétfőn, október 17-én tartotta a Társaság első választmányi ülését ebben az évadban. Nagy­számban gyűltek össze a tagok a Ciószárfürdö vendéglőjének különtermében s ez a fokozott érdek­lődés megmutatta, hogy ezekben az izgalmas, a nemzet jövőjét új horizontok felé irányító napok­ban sem szünetel az a lelkesedés, amely a Hollós Mátyás Társaságot létrehozta és Budia kultúrális életének egyik legelőkelőbb tényezőjévé tette. Hennyey Vilmos dr. elnök nyitotta meg a vá tasztmányi ülést. Üdvözlő szavai után Szilágyi Károly dr. ügyvezető főtitkár ismertette a napi­rendet. A jegyzőkönyv vezetésére Sebös Károlyt kérték fel. Hennyei elnök bevezető beszédében utalt arra, hogy hazafias nehéz aggodalmaink és felvidéki testvéreink szenvedései másfelé kötik le egész fi­gyelmünket és ezért nem kezdte miág meg a tár­saság felolvasó üléseit. Egyelőre hétfői összejö­vetelein és szakosztályülésein fejti ki működését. A fürdőügyi és idegenforgalmi szakosztály Pávai Vájná Ferenc vezetése mellett már serényen dolgozik, hogy az ügykörébe tartozó ügyekben előterjesztést tegyen. Lippay Gyula alelnök ide vágó értékes anyagot adott át feldolgozásra. Ré- dey Rezső rámutatott arra, milyen kívánatos len­ne, hogy a társaság behatóbban foglalkozzék a budai régi műemlékek és történelmi vonatkozások felkutatásával. Komái Isi jván csatlakozott ehhez a felszólaláshoz és a piaristák épülete helyén, a Racfiirdő’ környékén' és Óbudán több helyen már megállapított történelmi romok feltárását sür­geti. Az ülés Rédey Rezsőt megbízza azzal, hogy e kérdések tárgyalását e célra szervezendő külön szakosztályban indítsa meg- Az irodalmi szakosz­tály vezetéséire Havas Istvánt, a Petőfi Társaság alelnökét kérték fel. Holbesz Aladár, a társaság igazgatója azt javasolja, hogy az előadások a jö­vőben kizáróan csak irodalmi, avagy tudományo­sak legyenek, mert mindkét fajta felolvasásoknak más közönségük van, akik az őket érdeklő ügyszá­mok után eltávozni szoktak és ezzel az előadáso­kat megzavarják. Hosszabb vita indult meg e kér­désben, melyet végűi véleményes előterjesztés vé­gett a szakosztályhoz utasítottak. Beke Mózes pénztáros panaszolja a társaság nehéz pénzügyi helyzetét és eziirányhan valamely akció megindítá­sát kéri. Pávai Vájná Ferenc azon, a nézeten van, hogy e részben nem volna fennakadás, ha a tár­saság tagjai kötelességüknek ismernék, hogy az amúgy is csekély tagdijat rendesen és pontosan befizessék. Azok ellen fordult, akik sem személyes közreműködéssel, sem legalább tagdíjfizetéssel nem mutatják érdelödésüket. A társaság nem szo­rul olyan tagokra, akik csak a névjegyzékben sze­repelnek és egyébként egyáltalában nem érdeklőd­nek sorsa iránt. Javasolja, hogy megfelelő körle­vélben sürgessék a tagdijak befizetését, nyomaté­kosan hangoztatván a kifejtett álláspontot. A vá­lasztmányi ülés ezzel véget ért. A „Kárpát Bizottság’’ felkérte a Társaságot, hogy a magyar-lengyel közös határ követelményé­nek állandó napirenden tartása érdekében fejtsen ki külön tevékenységet. Az ilyen irányú üléseken a Bizottság szívesen képviselteti magát- A Hollós Mátyás Társaság Istók Jánost, Husszein Durics Hilm! fömuftiit és Holbesz Aladárt bizta meg a Kárpát-Bizottsággal való együttműködés megindí­tására. Fi (vitaiam 5"/o vásárlási visszatérítés Somorjaí Károly* r így Clem a Budai Napló olvasói- és előfizetőinek AZ UJJA VARÁZSOLT SPOURICH-ZŐLDFA ÉTTEREM - SÖRÖZŐBEN I. KRISZTINA TÉR 9 Szombathelyi Balázs Kálmán cigányzenekara muzsikál A régi jó SPOLAR1CH konyha! — ma is áll egy 190&ben felállított házjegy a régi Mátyás király cégér helyén. Az óbudai Zsidó Község is verbunkoltatott és­pedig 24 huszárt és 150 gyalogos honvédet. A verbunkostánc az óbudai zsidó muzsikusok zenéje mellett folyt a régi, máig álló zsidótemplom előtt. Haynau ismeretes millióforintos hadisarca főleg ezért érte a hazafias zsidóságot. A Jókai irata nyomán készült „Zigeunerbaron,” — a ,,Cigánybáró” — hires Verbunkosát (Nosza pajtás, adj kezel) a bécsi Strauss irta. Maga a ver­bunkos, mint reprezentatív magyar tánczene, át­ment az európai zenemüirodalomba is. A most bevonuló fiatal pestbudai honvédek pántlikái és nótái a régi .pestbudai Verbunkos szí­nes emlékmaradványai. A mai bevonulás, ha ko­molyabb és egyszerűbb is, mint a régi, nem ke- vésbbé lelkes, mint a régen el csengett pestbudai Verbunkosok utáni berukkolások voltak. RÉGI VILJÍG ■■■■■■ 1848 októberében cpenoly háborús volt a han­gulat Budán, mint most, kilencven évvel később. Az akkori budai polgármester is felhívással fordult Buda népéhez, mintahogyan most Szendy Károly polgármester falragaszai is megjelentek az elmúlt hetekben a fővárosi háziak falain. IA „Közlöny” (hivatalos lap) október 4-i számában van az alábbi felhívás, amelyet falragaszokon is közzé­tettek. BUDAI POLGÄKOK ! „A veszély minden percben komolyabb színben közel get városunk felé. A magyar nem bántott senkit, ő tániadtatott meg, hogy a nem­zetek sorából kiirta ssék; magunkat tehát vé­deni kell, ha a hazát gyáván feladni nem akar­juk. Ki mo6t magát nem védi, az vagy egyetért az ellenséggel, vagy gyáva. Rendkívüli időkben rendkívüli módokat kell megragadni, ezt köve­teli a haza, ezt igényli az önvédelmi állapot, mellybe helyeztettünk. Ezért a hatóság mindazokat, kik nemzetőri szolgálatokból törvényileg felmentetnek, őr állás és őrjáratok tételére kötelezi; kötelezi pedig úgy, hogy ki ezen szolgálatot teljesíteni nem akarja, a haza ellenségének tekintendő. Fel tehát polgártársak, írassátok be maga­tokat kerületünkben levő nemzetőrségi kapi­tánynál vagy kerületi albiróságnál, hogy ezek veletek rendelkezhessenek! Ki magát be nem íratja, lakásán kerestetni fog. Budán, 1848. október 2.án tartott közgyű­lésből. VALHEIM JÁNOS m. k. po lgármester MICSINYEI ANTAL. m. k. főjegyző. BUDAPEST NÉPE LELKESEDÉSSEL ALL A ZÁSZLÓK ALÁ Ma mozgósításnak, korosztályok bevonulásá­nak nevezzük: akkor is az egész nemzet megmoz­dult anélkül, hogy mozgósítás lett volna. Kossuth Lajos hívó szavára indult el az önkéntes jelent­kezők óriási tömege, ugyanolyan lelkesedéssel, mint ma, amikor a csehek kegyetlen elnyomatása alatt szenvedő Felvidék megszabadítására áll ké­szen egy emberként az egész magyarság. íme né­hány sor a „Pesibi Hirlap” október 7-í számának vezércikkéből: „Budapest nemzetőrei s önkéntesei, Buda­pest elszánt fiai, kik csupán a közjó iránti sze­rétéiből bezárták boltjaikat, elhagyák műhelyei­ket és a veszélyeztetett haza védelmére, távol fekvő hegy szorosaink közé siettek: ezen köteles­ségeiket hűn teljesítő polgáraink megmutatták, hogy a fővárosnak virágzó és nagy jövendője van. Ki egy hétig nem volt Budapesten, alig hi­het né el azon fokozatát a lelkesülésnek, me Ily­nek tanai valánk. Mindent egy nagy érzés vil­lany ozott át. Elenyésztek a nyelv, hitvallás, a műveltség, s polgári helyzet különbségei. Nem volt senki kereskedő, iparos, háztulajdonos, bérlakős, vagyonos és szegény. Mindenki hazafi volt. Budapest most lön az ország igazi főváro­sává!“ Vájjon nem iltemeik-e rá ezek a szavak a mai 1938-iiki Budapestre is? HAZASZÖKNEK A MAGYAR KATONÁK CSEHORSZÁGBÓL És amikor inap-nap utam érkeznek most a je­lentések arról, mint kelnek át, minit szökdösnek hozzánk — életük kockáztatásával — felvidéki vé­reink, a cseh hadseregben szolgáló magyar fiúk, nem dobog-e erősebben a szivünk az ilyen 90 év Hol cükváítat cuUái —*z-elegánsan öltözködő világ Uedve& Bazúto-yn ? divatszabójánál; Erzsébet-körut 54. Telefon -. 135-785. Deák Ferenc, a sportbarát Most hagyta el a sajtót Mező Pereme dr. gim­náziumi igazgatónak, a szellemi olimpiász győzte­sének kis könyve, amelynek címe: ,,Háborús és sporfemlékvirágok”. A könyv ‘kisterjedelmű, de annál értékesebb. Különösen az a fejezete köti le az érdeklődést, amely Deák Ferencről mimt sport-barátról emléke­zik meg. Deák Ferenc item sportolt sohasem, csu­pán néhány olyan kedvtelése volt, amely már már a sport határán járt. így: szeretett billiárdozni cs kuglizni. Megtörtént, hogy néha az egész délutánt átkuglizta. Aztán szeretett nagyobb sétákat tenni. Legszivesehben a Városliget útjait járta, ha pedig Kehidán volt, naponta begyalogolt a 8 kilométerre eső Grófra­Hogy együtt tudott érezni a sportolókkal, an­nak különösen akkor adta jelét, amikor a Pesti Torna Egylet megalakult. Pénzre volt szükség, a gyűjtés pedig nehezen ment. Az evezősök elhatá­rozták, hogy Deák Ferencet kérik meg, legyen segítségükre. így történt azután, hogy amikor a kérdés a képviselőháziban tárgyalásra került. Hor­váth Károly képviselő 2000 forintnyi segélyt ja­vasolt. Ekkor felállott Deák és mindössze néhány szót mondott: ,,A nemzet becsülete nem engedi, ily keveset adnunk, adjunk 5000 forintot”. Ez a pár szó is elegendő volt ahhoz, hogy az ország­gyűlés vita néjfkül szavazza meg az összeget. Kedves sportfeliratok és beszámoló az olim­piai bajnokok berlini találkozójáról zárja le Mező Ferenc dr. érdekes könyvecskéjét. Tisztaság egészség egyszerűség a modern vas- bútor előnyei Készíti: HUTTERfeSCHRAHTZ % R. T. VI, Vilmos császár ut 63. Régi pestbudai verbunkolás Irta : Bevilaqua Borsodi Béla „Októbernek elsején be költ masérolni!“ így dalolt egy nemzedékkel ezelőtt a iberukkoló le­gény. Vitte a vállán a kis katoinaíádájáit, bokréta és pántlika virított a süvege mellett. Sorozásra azonban már egyszerű, józan, ,.racionalizált” fali ragasztók hívta fel Még volt romantikája a soro­zásnak és rukkolásmak. de a régi idők muzsikás, táncos, tenyérbe felcsapkodó régi Verbunkja már csak história volt. Szép, deli dolog volt a régi Hadfogadás, né­metből, a „Werbung‘'-bó\ verbunkká magyarosí­tott kato-naszedés. A régi Pestbudán is úgy folyt, mint mindenütt a magyar földön. Amit erről min­denekelőtt tudni illik, mende-monda a ..kötélen fo­gás”. Idétlen, tudálékos novellaírók néha megírják, hogy ,,pányvával fogták” a legényt katonának. Megírják, mert szó szerint veszik a régi szólást, ami csak annyit jelentett, hogy a Verbunk, ille­tőleg a felcsapás után szökő legényt bizony meg­kötözve vitték a katoinaáreslomba. Nemesember nem állott Verbunk elé, mert ha katonáskodott, azt a maga jószántából tette. Had- b»szállás esetén a Nemes Vármegye bandériumá­ba állott, akár ötvenezerholdas úrfi, akár ötholdas bocskoros kurtanemesfi volt, akár városlakó, ille­tőleg pesti-budai mesteremberfi. Resten—Budán főleg az úgynevezett ,,magyar céhek ‘-ben voltak ntmegemberel;: elsősorban magyar szabók, ma­gyar csizmadiák, gombkötők, paszományverők, igen sekan mészárosok, szekeresek, vagyis furmányosok. Városi polgárok voltak, de Pestvár­megye előtt kihirdetett nemes mivoltuk révén men­tesík voltak a szabad királyi városokra az Ország­gyűlés által kivetett katomakomtingens alól. A nemesi rangemelésbem részesült városi pol­gárság fiai is a vármegyei Insurreetióban ínsiiir- gáltak. Ilyen városi polgár-nemes családok voltak például a budai Kramerlauff-Kalmárffy, a Szowíák- Aldásy, a Laszlovszky, a Mayer-Mayerffy csalá­dok. Ilyen volt a pesti Kardelter-Álgyai, Spiegel- Tüköry, a Sebastian, a Wurm-Almay család, az Adelsberger-Nemeshegyi család: kereskedők, mé­szárosok, serfözök, ácsok, vaskeres kedök, üveg­hutások. még nemesi állapotukban is. Az 1874-ben nemesitett Mayerffy ssrfözö csa­lád az 1800-i utolsó nemesi Felkelés alkalmával négy fiát küldte Győr alá Eugen de Beauhumais marsall, Napoleon mostohafia ellen. Nemesember a fia számára pénzen vásárolt tiszti rangot, amint úgy keli érteni, hogy la Rege­ment kasszájába fizetett be egy igen tekintélyes summáit hadisegedelemül, amiért azután a fiú pá­tenst kapott valamilyen alsóbb tiszti rangra. A 18. század végéig az ezredeskapitány a Hadi-kincs­tár által kezéhez adott pénzen állította fel az ez­redet. A tiszti fizetés igen-igen csekély volt, mert nemesi kötelesség”, nobile officium” volt a ka­tonáskodás. Nagyobb fizetséget csak a közlegény­ből lett, szeeénysorsú tisztek kaptak. A nemes úr- fi-ak mimt „ex propriis", vagyis fiáját pénzükön szolgáló tisztek tölthettek el tetszésük szerinti időt az Ármádiánál. Ez hozzátartozott a nemesi illendőséghez. E címen katonáskodott például a dúsgazdag fiatal Széchenyi István gróf és Batthyány Lajos gróf is. Fizetéséből élő szegény ifjú volt például Görgey Arthur is. A polgárim és a parasztfiú került bele a kon­tingensbe. de pénzen megválthatta magát. A sze­gény legényeket a Tekintetes Tanács jelölte ki a sor alá. A jóvérű fiúk viszont szívesen jelentkez­tek, mert ha derekasan viselték magukat a hadas időkben, gyorsan léptek elő és nemességre is szá­míthattak A Szabadságharc idején a honvéddé és nem­zetőrré való toborzás ősi módon folyt Pestbudán is. A régi magyar „Toborzok” — ez a tánc neve, nem az, aminek hiszik, nem „Toborzó” — ősi fér­fi tánc volt. Nő nem keveredhetett bele, sőt a fel­csapó regruta is legfeljebb, ha egy fordulót, ha járt a verbunkos csapat táncoslegényeivel. Minden ezrednek volt verbunkos különítménye. A feje egy kapitány volt. A táncot a verbunkos őrmester dirigálta, de a táncvezetö a verbunkos kapitány volt. A verbunkost ti zenikét legény tán­colta. A táncnak semmi köze nem volt az 1830-as évek óta divatba jött újkori „csárdás’‘-hoz, mely­nek semmi ösisége nincs, még a neve is újkori. A mai népies verbunkosok csak elnépiesedett torzai a régi verbunkosnak, mely katona-tánc volt. Amit az Operette és a Ballett ma mint Verbunkost mu­tat be, az koreográfiái alkotás és semmi köze az igazi verbunkoshoz, melynek egyetlen hiteles ösz- szeállitását a korán elhunyt kitúrni bencéstudor, Réfhei Prikkel Márián nagyszerű néprajzi munká­jának köszönjük. Erről sem ballettmestereimk, sem a népszokások memlegetni — csodálatosképen - nem vesznek tudomást­A verbunkoshoz a muzsikát a regiment ,-tö­rök muzsikája” szolgáltatta. A 18. században fő­leg dudaséó volt a verbunkoszeme, 1 S4S-ibain már cigány is muzsikált a verbunkos alá. Bihari, La- voiln. Csermák és Rózsavölgyi ismert verbunkosai már inkább csak városi müzeme jellegűek. Pest és Buda városok pesti polgáraikból ver- buinikoilfatták Mieczisznáf Woronnieczky-Korybert herceg, volt császári-királyi ulánusföRadnaggyal, a későbbi vértanúval azt a pesti vadászzászláaljat, mely a délvidéki harcokban-, így Ujverbásznál és Temesvár alatt is szerepelt. Pesti verbunkosnál rukkolt be az a pesti Netn- zetörzász'lóaíj, mely Bécsi -alá, illetőleg Kfeim.- Schwechat áfái vonult. Zászlótartója a kiérdeme­sült öreg mészárosmester, Nemts Petrovits István, Petőfi Sándor -édesapja volt. Adatok szólnak a Nemzeti Múzeum kertjében és a régi pesti Tehénhaj tó-uccában. a mai Kinázsi- uceában, a régi Petz serfözöház előtt lefolyt sza- badságsarci verbunkosról is. A régi kerepesiuti Mátyás király vendégfoga­dóban is volt verbunikoiiás. Petőfi, minekutána át­esett az új gyalogsági kiképzésen a Gránátos ka­szárnyáiban, a mai Városházán- és hadnaggyá -lett, maga is mint verbunkostiszt dolgozott a Mátyás királyban. A házon — a Szentkirályi ucoa s-arkán „Gr owe“ e p r é p i b b magyar tomp- és kalapgyár. — Alapítási év 1865 e g g Kérjen GROWE kalapot -----­Dr ótkerítés méltányos n a ír ne IQTIfÁN11, Széu Ká,m4n tér 10- ^r°hl7n” n,*AaátalánvárbatiOAK05 151 YAW Telefonhivó; 161 -Í51

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom