Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-10-13 / 41. szám
Budai Napló 1038. ^október 13. Alapítási év; 18»®* , _ _ _ __ kAcvh/ísm Horváth Sándor Uj cserépkályhák, kandallók, takaréktüz- heiyek, fayence falburkolatok, vaskályhák lM Szent János-tér |/a szMagyaros dlszltéall Miivésssi agyag munKálc Dorosxluy Gyula kalocsai tanúr késxlíményel ahány fülkét megszerezni óhajt. A közösüregü sírboltok ára férőhelyenként szintén 2000 pengő. A sírboltokra csakis a hátsó falhoz erősített relief-mellékek vagy felirati táblák, illetve olyan síremlékek és ködiszitések helyezhetők el, amelyek az építmény állagát és a környezet összhatásának kialakulását nem veszélyeztetik. A sírbolt alatti fülkékre pedig csak felirati táblák erősíthetők. A közösüregü sírboltok fölé csak egy, legfeljebb 60 cm. átmérőjű virágkosár tehető. A síremlék, illetve felirati táblák, csak gránitból vagy más nemesköanyagból készülhetnek és azok felállításához külön engedélyt kell kérni. Hol vásároljunk a pesti Margii~@idfönél ___________Uriálvat- cikkeket IN G SPECIM.ISU schWaRCZ Lrldivat V., Szent tstván-körut 8, Különlegességek Telelőn : 127—703. Ezüstáruk HORVÁT BELA ezQstmüves I készít, javít, ezQstoz, becserél. V., Pannonia-u. G.j A Vígszínház mellett. Könyvet Q-n -wy KONTVKEREKEDÉS 1 r. J^í V., Szent István-kSrut 6 Ax összes magyar és külföldi újdonságok, nyelvkönyvek Selymet, szövetet ■'ll. selyem és Belvárosi n.vó, olcsó ár szövet V. Szí. István körút 23. különlegességek Visegrádi utcai villamosmegálló Sportárukat I Gyárfás sport Tenisz- és sportáru szaküzlet V., Pozsonyi ; | ut 19. (Phönix-u. sarok) Telefon : 123-601.1 í __________________________Kávét Le gjobb minőségben, legolcsóbban „COSTARIKAI“ kávé és tea szikOzletben, V., Pozsonyl-ut 3. szám. Kárpitos Agyaiból kekamiét csinálunk* Nagy kárpitom-javítóműhely, f üggönyözés MAGAS NÍVÓ, OLCSÓ ARAK SCHEICHER kárpitod, V., Fáik Miksa-u. 26. Telefonáljon : 110—896. Óbuda az egyetlen kerület, amelynek nincs autóbuszközlekedése A III. kér. mindig és mindemben mostoha gyermeke volt a fővárosnak. Az egyesítés óta eltelt több, mint félévszázad alatt semmi sem történt, ami kiemelje ezt a városrészt szinte falusias elmaradottságból. A legutóbbi években azután ejkészültek Óbuda rendezésének és az új hid építésének tervei, megindult az öreg házak lerombolása, biztató jeleként annak, hogy a kerület végire rálépett a fejlődésnek arra az útjára, amely diosö múltjánál és nagyszerű természeti fekvésénél fogva joggal megilleti. Óbuda lakossága felfokozott reményekkel várta az építkezések megindulását és ezzel sorsa jobbra fordulósát, mindeddig azonban, csak ígéreteket és negatívumokat kapott; építkezések helyett rombolást, a lakosság számának növekedése helyett elnéptelenedést es ennek következtében a kiaegzjsztenciá.k megerősödése helyett aszok gyengülését. Mindezt zokszó nélkül elviseli [a III. kerület szorgalmas, józan polgársága, mert tudja, hogy nagyszabású városépítés csak úgy hajtható végre, ha előbb eltűnnek a rendezés útjában álló régi házak, érthetetlennek találja azonban, hogy a közlekedés terén is rombolnak építés helyett. A Margithid kiszélesítése óta ugyanis a közlekedési intézkedések egész sorát léptették életbe, amelyek mintha tervszerűen el akarnák zárni Óbudát Pesttől s Buda többi részeitől. Megszűnt az Óbudát a Vízivárossal, Krisztinával és Szent Imre várossal Összekötő 51-es reláció; megszűnt a közvetlen összeköttetés Óbuda,- a budai Dunapart és a Szent Imre város között; megszűnt a Bécsi út közvetlen kapcsolata a Margithdon át és megszűntek a közvetlen óbudai járatok a Nagykorúira. Ez utóbbiba kénytelen-kelletlen belenyugodott Óbuda lakossága, hiszen a Nagykörúttal Buda egyéb részeinek sincsen közvetlen viJlamosösszeköttetésük. Az 51 -es reláció megszüntetését annakidején csak ideiglenesnek tüntette fel a Beszkárt, azóta azonban. bár a közvélemény állandóan követeli visszaállítását, ez nem történt meg és előreláthatóan nem is fog megtörténni. De ha már ai villamosközlekedés terén ily mostoha elbánásban részesült a III. kerület, legalább elvárja a sokszor megígért autóbuszjárat megindítását. Nemrégiben megindult nagy ünnepségek között az ,,óbudainak nevezett 29-es autóbusz, ez, azonban az óbudaiak számára1 teljesen hasznavehetetlen, mert a Szépvölgyi úton elkanyarodik az újlaki Hegyvidékre. Ezzel a járattal az óbudaiak autóbusz-ügye még mindig nem jutott nyugvópontra és a kerület lakóssága tovább küzd az igazi óbudai autóbuszért. Az autóbusz hiányán kívül komoly sérelme Óbudának a trolleybusz drága vitektíja is, valamint az a körülmény, hogy a villamos átszállójegyek ide nem érvényesek. Óbuda a fejlődés megindulása előtt szerényen legalább ezeknek a sérelmeknek orvoslását kéri és várja. Gerö Sándor Légoltalmi előadás az Alsóvárosban Buda-Alsóváros — Sósfürdő Környéke 1— Egyesület (AVE) október 11-én este légoltalmi ismeretterjesztő előadást tartott. Az előadás megtartására Nemestóthy-Szabó Béla tábornokot kérte fel a vezetőség. — A mai élet legnagyobb problémái közé tartozik — mondta többek között a tábornok — az esetleges légitámadások elleni védekezés. .Sokan vannak, akik ma, a müncheni megegyezés után arra hivatkoznak, hogy béke van és így felesleges légvédelemről beszélni. Ezeknek én csak annyit felelek; a térképen megmutatom, hogy Nagymagyarország területe még mindig nem teljesen magyar. Nem lehet magyar ember az. aki ezt csak tudomásul sem veszi és nem gondol arra, hogy- hazánknak elszámolatlan ügyei vannak A továbbiakban, az előadó rátért a repülő- támadás mibenlétének megvilágítására. Beszélt a felderítő, vadász, bombázógépeik külsejéről. hatásáról, támadó alakzatáról, a támadások ellőni védekezésről. Ecsetel to a robbanó-, gyujtó- és gázbombák gyilkos hatását. Kgy-két külföldi tanulságos esetet hozott fel, melyek dokumentálták. milyen nagy a különbség, ha egy város légoltalma meg van szervezve, vagy pedig fejetlenség és pánik uralkodik ott. Az érdekes és tanulságos előadást Nemestóthy-Szabó Béla tábornoknak az Egyesület elnöke. Mikola Géza dr. köszönte meg. Az előadás után a közönség a kormányzót 1I- tette, majd dr. Ditday Alajos tanácsnok-elöljáró, a XI. kér. Vöröskereszt Választmány elnöke párnák és párnához való toll adakozására kérte fel Alsóváros mindig jótékony közönségét, azután Szigetliv Lajos társelnök emlékezett meg október 6-ikáról szembeállítva a mai október kedvező fordulatával, végül pedig dr. Mikola Géza elnök indítványára táviratot szövegeitek meg a ®í|irasztereinökhür., melyben a Felvidék visszaszerzésére irányuló küzdelméhez Isten segítségét kérték. Budai kávéházak REGENT Café-Re stau rant II. Keleti Károly-u. 1 Tulajdonos: Bock Lajos Telefon: 153—326 Buda legszebb kávéházo Versenyi úri- és női áivaíüxleie (Széna-térnél) u,c* 55. UTAZAS BUDÁN Irta: GEGUS DÁNIEL Addig-addig utazgattam Budán, ártatlanul és büntetlenül, amiig' egyszer csak ki találtam szaladni a Balatonhoz, — magam is nehezen tudtam megmagyarázni ezt a hatalmas vargabetűt — s min- járt meg is adtam az árát Fülön fogtak, kiporolták a kabátomat: mi az ördögnek avatkozom bele olyan dolgokban, amik már nem tartoznak a budai utazáshoz s amikhez vagy nem értek, vagy rossz- akaratúlag tárgyalok róluk. Itt ez a mi gyönyörű Balatonunk, amelyet az én megrovási kalandom szerzője egyenesen tabu-nak tart s megaprehen- dál, ha hozzá merek közelíteni egy-két kritikai szóvá! s azt mondja, hogy az egyenesen nemzeti sérelem. Félek, nemzetgyalázás vétségébe esem s egyszer csak rám teszi a kezét a királyi ügyészség s beesukat a bírósággal, amiként ez megtörtént néhány falukutató iró mesteremberrel. Hát kérem alázattal, igen tisztelt támadó Uram, én azokat a dolgokat, amiket legutóbbi budai utazásomban elmondottam a mi Balatonunkról, sem nem vonom vissza, sem nem rekúfikálóm, mert azok tapasztalati valóságok s ha elmondottam. azért tettem, hogy az illetékeseket figyelmeztessem, mit, hol keltene tenni, hogy a mi szépsége; Balatonunk ne hagyjon maga után kiabálni, de azzal csábítsa magához a magyar közönséget, hogy igyekszik kijavítani a hibákat, amelyek miatt a vendég elmarad s más tájak felé orientálódik. Nincs ember, aki jobban szeretne és többre becsülné a magyar tengert, mint én, tehát rám nem fogható, hogy ellenséges indulat vezetne, vagy ártani akarnék. Koncedálom, hogy a Balaton környéke 10—12 év óta tényleg nagyot fejlődött, amit épen az én Lel lémmel, ahol már legalább huszadik éve, hogy nyaranta megjelenek, tudok bizonyítani, mert néhány év alatt Hamupipőkéből Tündér Ilonává fejlődött, mind az én nagy gyönyörűségemre. Viszont azonban még mindig any- nyi apró pótolni való van Leltén is, a többi helyen is, hogy annak felvetéséért nem illik haragudni, de illenék azokat ad nótám venni s igyekezni korrigálni. Bizony, ismétlem, hogy nagyot kezdetleges, derékfájitó ágyban háltam az idén is s nem mondhatnám, hogy az ellátástól túlságosan el voltam ragadtatva. Az is bizonyos, hogy hatalmas partrészek kihasználatlanul vannak s ha talán Siófokon, Földváron s néhány nagyabb helyen a tehenek és disznók száműzve vannak a vízből, nagyon sok helyen a fürdőzök közelébe detektálják magukat most is. De ne komiszkodjunk egymással, se a gyönyörű Balatonnal, amelyef én gyönyörű voltához méltónak szeretnék látni minden tekintetben, mert ö ennek az országnak a legnagyobb szépségei és értékei közé tartozik s én vagyok neki a jó Rá- kosy Jenő álmodott harmincmillió magyarja között a legalázatosabb szolgája s a legnagyobb, legodaadóbb tisztelője. Nagyon kérem Medvey Lajos urai, aki utazásom közben megállított, vegye ezt tudomásul s ne lásson bennem sem rosszakaratú kritikust, — olyan madarat, aki a saját fészkét nem kíméli, — sem ellenséget. A leckéért nem haragszom, de ö se haragudjék, hogy védekeztem. Miután csak Budán szoktam utazni, nem kellett volna László Zoltán barátomra hallgatni s leereszkedni gyalogszerrel a Balatonra. Pedig lám, sok látnivaló akadt azóta itt Budán is, nem kellett volna a szomszédba menni érte. Íme, ahogy kilépek a Dékán utcán át, valahányszor ezen a rövidke utcán átmegyek, mindig egy régi operett jut eszembe, amelyben boldogult Kovács Miska, aki a régi Népszínház legkitűnőbb komikusa volt az én időmben, úgy kezdte az egyik kupléját: ,,a dékán én vagyok, örömeim nagyok1’ — (viszont nem szeretném, ha valamelyik jobb memoriájú kortársam rám olvasná, hogy ezt nem a Kovács Miska, hanem a Totlagi Dolli énekelte, ahogy én rajtacsiptem a legutolsó Budai Naplóban a pompás krónikást, Beviíaqua Borsódy Bélát, akit mindig nagy élvezttel olvasok, hogy a 48—49-es budai ostromról szóló cikkében nem jól idézi Jókait, mert a hivatkozott epizód nem a Szegény gazdagon című regényében van, hanem a Kőszívű ember fiai-ban) — nagy bontakozásokat látok a BTK-telepen, meg a szénatéri piacon s ugyancsak törögetem a fejemet: mi lesz itt. Teremtőm, amikor a tornaépületet nem is civil munkások fejtik, de valóságos katonák? Azt mondja erre a Budai Napló, hogy a Berlini téri Beszkárt állomást, meg a Széli Kálmán térit, hozzák át erre az új területre, amelyre a postaépület mellett be fognak futni a Déli vasút felől is a villamosok, még pedig alagútori át. Csakugyan, ahogy tovább megyek, látom, hogy hatalmas gödröket ásnak a postapalota mellett, mintha bombamentes fedezékeket készítenének. A bontást végző katonák igy egy kicsit tévedésbe is ejtenének. Ha Münchenben nem fújták volna le a háborút, tényleg azt hinném, hogy valami lövészárkok készülnek, ahová nekem is rövidesen he kell bújnom, mert a háziuraim a pincét kifelejtették valahogyan, máslekintetben kitünően épített házukból. Bizony, nem tudom, hová fogunk bújni, ha jönnek a repülőcsodák, ha véletlenül — amit Filléres divatáruk hibátlan műseEndresz Gvőrgy tér 5. Telefon: 367—604. 1>'em harisnya P flaflO Puplinette .11 90 férfiing I az ég ne adjon — egyszer mégis lecsap ránk a háború őrülete. Szerencsére egyelőre nem kell ettől taintani, mert a jó csehek mégis belátással voltak s viszaadták mindenkinek azt. amit húsz évvel ezelőtt Benes úr vezérlete alatt jogtalanul összelopkodtak. (Múlt időben beszélek, mert reménykedem, hogy mire ez az Utazás a Budai Naplóban megjelenik, már ott leszünk Komáromban, Kassán, meg Pozsonyban, s a többi istenáldótt s Isten által nagy igazsággal visszaadott édes, sokszor megsiratott magyar földön.) A villamos terjeszkedést azonban nem értem: amikor a Budai Napló s vele nagyon sokan folyton azt aj ánlga Ittuk, hogy térjünk át erről a már ósdi közlekedési eszközről a modern autóbuszra, vagy trolley buszra, mi a manónak építkeznek folyton és újra Beszkárték, amikor velük senki a világon nincsen megelégedve. Londonban már 10 —15 évvel ezelőtt alig láttam villamost, autóbuszoktól hemzsegtek az utcák, Párisban csupa autó száguldott fel-alá, mikor nálunk a Beszkárt folyton rakja le a síneket s azon töri a fejét, hogy felsó vagy alsó vezetéket gyártson s megtartsa-e h tan.túszt, amely, szerinte, nem fizette ki magát. Mi, budaiak örüljünk és legyünk boldogok, hogy utcáinkat örökké túrják, sínekkel csúfítsák el s a kedves sporttelepet, amelyen nyáron az atlétikában, teniszben, télen a korcsolyázóikban gyönyörködtem, elszáműzik valahová a Hűvösvölgyibe s oda pityer,intik a helyébe az új nagyszerű pályaudvart, ahonnan a szélrózsa minden irányában fognak száguldozni és csikorogni a villamoskocsik. Kaján kíváncsisággal nézem a túlsó oldalon, hogy a Vérmezöt is feltöltik: vájjon ott mi a csudát fognak megszerkeszteni? Hogyan: a kincstár lemondott volna ai Vérmezőről? Hiszen akkor talán kedves, jó Viraág Béla, a te álmod fog megvalósulni s csakhamar megelevendik az egész Vérmező s ahol Martinovichék vére hullott egykor, fényes kioszkok, színházak és mulatók keletkeznek sorra s hivják, csábítják magukhoz az idegeneket, akiknek most mesél szép Magyarországról és Buda fürdőiről csodadolgokat a mi népszerű kis főhercegünk, lózsef Ferenc úr. róván a világot, mint a magyar fürdöügyek lelkes és nagyszerű vezére. Kedves cikket olvastam a Budai Napló-han egy régi, öreg mesemondó fiú lói, akit a gyerekek úgy hívnak, hogy ,,Oszkár bácsi”, aki pedig becsületes néven Szalay Oszkár s akit én igen nagyon becsülök, mert gyönyörű munkát tölt be az apróságok körül önzetlenül, lelkétöl hajtva, garas nélkül, szegényen. Arról ir, hogy gyermekjátszóteret kellene a Mangitsaig-ten építeni, s rnind- jart meg is mondja, hogyan. Kedves gondolat ez nekem, mert valamikor magam is sokat próbáltam azon a téren, hogy Budapesten játszótereket létesítsünk. Van annak húsz éve is, hogy a rendőri gyermeké Íróságról átiratot intéztem a polgármesterhez: csináljanak a tereinken — beleértve a budai Vérmezöt, Margitszigetet — gyermekjátszótereket s adják oda hetenként egyszer a fürdőinket a szegény proletár gyermekeknek. Erre azt a kevély és önelégült választ kaptam, hogy egy játszóteret már csináltak a Tisztviselőtelep) iskola udvarán, a fürdőik pedig gyógyfürdők, azokat ilyen célra nem adhatják. Nemsokára Magyarországot bolsevizAIták s jött az a keserű négy hónap, amelyet ma sem tudunk elfelejteni. E keserű idők első napjaiban mit láttam, ha terek mellet! mentem el: röpült a labda, a gyerekek százai lepték el a Vérmezőt, Margitszigetet, mert valahogyan a rusnya bolsevisták nagy tisztelői voltak Gyermek Ö Felségének s odaadták nekik játszó- térül az összes budapesti tereket, megnyitották nekik az összes fürdőket, sőt még azt is elrendelték, hogy a fürdőszobával rendelkező lakók tartoznak hetenként egyszer-kétszer beengedni fürdőikbe a ház szegény .gyerekeit. Elképzelhető, hogy nekem, a gyermekbarátnak, a fanatikus gyermekvédőnek ezek az intézkedések mód felett tetszettek, de csak magamban mertem gyönyörködni, mert könnyen kikiáltották volna rám, hogy a kommunistákkal egy húron rendülök. Mindezekből kifolyólag derék Oszkár bácsi, akármint óhajtjuk is mi ketten, hogy a maga tervéből legyen valami ott, a Margitszigeten — megjövendölöm, hogy azt a választ kapja, amit ón annakidején kaptam s mi több, még egy csomó épületet raknak a mi paradicsomkertünkre, a Margitszigetre, sem, hogy odaeresszek a gyerekeinket. Pedig már most is agyon van építve ez a természeti szépség, rövidesen alig lesz rajta természet s a sárgarigók, feketerigók sem tudnak hová szállani, mert még a jó Arany János tölgyei helyén is mulatók fognak terpeszkedni. Azt is olvastam — ezzel azután már befejezem ezt a kissé hosszúra is nyúlt ,,Utazást , hogy ott, ahol a Színkör volt, szintén .lebontják a torna- házat, mert kell ai hely a Déryné játékszínnek. így bontották le anno húsz-huszonöttel előbb a régi, kedves Nemzeti Színházat s még ma is ott csú foskod ik Budapest legszebb helyén az a csonka-banka épület, amelynek helyén ott kellene állnia az új, pompás Nemzeti Színháznak. Vestigia terrent. Azt hiszem, a budai színházra is sokáig fog várni az a bájos márvány asszony, aki ott veri mandolinját a tér végén, s akit valaha úgy hívtak, hogy: Déryné. A 25 éves Horváth Űua ^ üzlet megnagyobbítva és modernizálva I dll a budai közönség rendclktrrsérc. — II,, Csalogány ulca 50. telefon : 367-370. |
