Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-09-01 / 35-36. szám

36. évfoyam Budapest, 1938. szeptember 1. 35—36. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÁG BÉLA SZERKESZTI: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BEM JÓZSEF-UTCA 7. T.: 150-296 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Buda művészei! fejlesztése Beszélgetés Némethy Károly tanácsnokkal Buda Kullur&lis kérdéseiről a kiscelli Sc/untelt-kastélyba helyeznek át. Ne- inethy tanácsnok készséggel válaszolt: — A kiscelli kastélyban lévő ingóságokat is átvettük már hivatalosan és a jövő évben megkezdjük a költözködést. Helyszíni szemlét tartottunk a kastély épületében és a szemlén résztvett a Műemlékei; Országos Bizottságának elnöke is, akivel megállapodtunk a helyreállí­tási és tatarozási munkálatokra vonatkozólag, hogy a kastély műemlékjellegét és szépségeit megőrizzük. A kastély udvara építészeti mű­remek, gyönyörű alkotás, azonban annakide­jén, amikor a XVin. században a trinitáriu- soktól a katonai kincstár átvette a kastélyt, az udvarba két szárnyat építettek bele két- két szobával. Ez az építkezés megrántotta, szinte teljesen tönkretette az udvar harmóniá­ját, úgy hogy most ezeket lebontjuk és vissza­állítjuk azt eredeti szépségében. A kastély egyéb részeit restauráljuk és amint ezzel ké­szen vagyunk, megkezdjük a muzeum átköl­töztetését. Ezután az óbudai ásatások iránt érdeklőd­tünk. — Óbuda szabályozásával kapcsolatban valószínű, hogy sikerül újabb műkincsekre és régiségekre bukkannunk. Az ásatásokat egyéb­ként is folytatjuk, abban a reményben, hogy még számos nagyszerű lelet rejtőzik az óbudai föld méhében. Ezeket mondta Némethy Károly dr. a fő­városnak a budai oldallal kapcsolatos leg­közelebbi kulturális programjáról. Bizonyos, hogy nincs lelkesebb és szeretöbb barátja Bu­dának, mint Némethy tanácsnok, akinek mű­ködése nyomán Buda már eddig is számos nagyszerű művészi alkotással gazdagodott. Látogatás a balatoni levenleláborokban A l ácaS'fefie&zté&i BLzatt&áfy Utnéve, Elmúlt a nyár és Budának nem volt szín­háza. Buda és Budapest életéből hiányzott az a színfolt, amit a Színkör jelenteit a város életében, pedig ez a szín érték volt. Nemcsak szórakozási jelentett, hanem kultúrát is, Buda számára pedig életet, pezsgést, injekciót, mely­nek nyomán elevenebben pezsgett a vér a Krisz­tinaváros gazdasági érhálózatában,. Senkisem fizetett rá a Színkörre Budán. Viszont keresett rajta■ a kereskedő, a nyári vendéglős, a kávés, a színlapárus, kere­sethez jutott egy sereg színész, muzsikus meg egyéb színházi alkalmazott. -Többszáz ember várta Budán, tavaszonként a színháznyitást, amely egzisztenciát, kenyeret jelentett szá­mára. Idén elmaradt ez a falat kenyér. És attól kell tartanunk, nem is alaptalanul, hogy jövő évre sem lesz még színháza Budának. Nem be­szélünk most a kulturális veszteségről, arról, hogy milyen lelki és szellemi szükségletek ma­radnak ezzel kielégítetlenül, szigorúan mate­riális alapon tárgyaljuk a kérdést és nem is restetjük ezt, hiszen a budai lakosság egy részé­nek életéről van szó. Nem lehet még jövő nyár rom sem színháza Budának, mégpedig egysze­rűen azért, nem, mert még mindig nem jelölték meg, hol• kívánják felépíteni a budai állandó szíhházat Enélkül pedig szó sem lehet komoly el­indulásról ebben a kérdésben. Hiábavaló a Déryné Játékszín nemes mozgalmának min­den erőfeszítése is mindaddig, amíg a Város- fejlesztési Bizottság nem határozza el, hová épüljön, a színház. A fővárosnak ez a rendkí­vüli bizottsága, amely Harrer Ferenc vezetése mellett végzi nagyszerű feladatát, az utóbbi időben fokozott munkát végzett, nagy problé­mákat úlaUíL meg, ezért meg tudjuk ér­teni, hogy ilyen kisebb, „vicinális“ természetű kérdések kevésbé érdekelték. Buda szempont­jából azonban nem másodrendű kérdés a szín ház ügye. Amíg el nem dőlt, hol épüljön fel a szín- náz, addig a főváros nem írhatja ki a pályá­zatot sem. Pedig milyen messze van még a pályázat kiírásától az a pillanat, amikor ki­gyulladhatnak majd a budai színház rivaldá­jának villanyfényei! Arra kérjük itt a Városfejlesztési Bizottsá got és ennek zseniális elnökét, Harrer Feren­cet, vegyék már egyszer elő a budai színház dolgát. Állapítsák meg legalább azt, hol akar­ják felépíteni a színházat. Ha ez majd meg­történik, akkor a pályázni akarók — és itt elsősorban a Déryné Játékszín-mozgalomra gondolunk — tudni fogják,~ érdemes-e, keíl-e pályázniok. Lesz végre reális alapja is kalku­lációjuknak, amelynél éppen nem közömbös, hol áll Buda egyetlen színháza. A színház is vállalkozás, melyet részben üzleti szempontok is irányítanak: sem a részvényjegyzés nem bontakozhatik ki teljes erejében, sem a magán­tőke nem mozdulhat meg, amíg homályos a kérdés, megfelelőnek találja-e a kijelölt helyet, igen-e vagy sem, színházi vállalkozás szá­mára. Itt az ősz, az újjáéledő városháza meg­kezdi munkáját. Buda lakossága ennek a mun­kának a kezdetén szeretettel és bizalommal fordul az illetékesekhez, intézzék már el ezt az alapvető kérdést. Mégiscsak lehetetlenh hogy két év alatt még idáig sem tudott eljutni a budai színház; nem szabad megtörténnie annak, hogy megint évek múljanak el, amíg kiderül a nagy titok, hol, Budának melyik részén akarják felépíteni. A városházán lassanldnt megkezdődik az élet. Az ügyosztályokban egymásnak adják a kilincset a felek, bent a hivatalszobákban pe­dig folyik már a lázas munka Budapest jöven­dőjének előkészítésére. A fővárosi közművelődési ügyosztályának kitűnő vezetője, Némethy Károly tanácsnok is visszajött szabadságáról, átvette ügyosztá­lyának vezetését és azzal a lendülettel kezdte meg az őszi szezont előkészítő munkáját, amely őt mindenekfelett jellemzi. Némethy Károly neve egyet jelent Budapest kultúrá­jával. Csupa lelkesedés, szeretet és munkakedv Némethy tanácsnok, amikor az ügyosztály terveiről beszél, amelyek közt mindenütt ott szerepelnek Buda nagy közművelődési kér­dései, művészeti és egyéb kultúrális problé­mái. —■ Nagyon sok minden vár megoldásra Budán — mondja Némethy tanácsnok. — így mindjárt a jövő héten, szeptember 8-án dél­után félhatkor szentelik meg az új Madonna­kutat a Pasaréten. De egyéb szobrokat is ál­lítunk fel ennek az évnek, illetve az 1938—39. városházi évnek folyamán, így elsősorban a Vér halom-térnek újabb szobrokkal való díszí­tése egyik legközelebbi programpontunk. Ál­talában véve: a jövő évek szoborállítási prog­ramjában Budára sokat gondolok, annál is in­kább, mert Buda ebben a tekintetben hátrány­ban van Pesttel szemben. Itt sokkal több a reprezentáns, nagy, valamint a kisebb disz- szobor, mint, a Duna jobbpartján. Pedig Budán több a szabad tér, az arra alkalmas hely. — Mint ismeretes, — folytatta Némethy j tanácsnok — a románok elpusztították Köl­csey Ferenc nagykárolyi szobrát, amely Kallós Ede szobrászművész sikerült alkotása volt. Szerencsére a művésznél megvoltak a szobor gipszmintái, úgy hogy a szobrot az eredeti minták után újból kiöntettük és azt Budán, a Batthyány téren, a Parlamenttel szemben állít­tatjuk fel, még az őszi hónapok folyamán. Ezután kérdést intéztünk Némctsy tanács­nokhoz arranézve, mi lesz a Horváth-kertbe tervezett színész-Pantheonnal? Mint ismeretes, a főváros a Horváth-kertben, az ottlévö Déryné-szobor mintájára, nagy színészeink em­lékét szobrokkal kívánja megőrizni, amire a Horvátiakért annyival is inkább alkalmas, mert hiszen a magyar színészet nagy hagyo­mányai fűződnek hozzá. — A színész-Pantheont egyelőre nem tudjuk megvalósítani, — felelte Némethy tanácsnok — mégpedig rajtunk kívülálló okokból. A vá­rosfejlesztési bizottság ugyanis még nem dön­tött abban a kérdésben, hol épüljön fel n budai kőszínház: a Horváth-kertben-e, vagy máshol. És amig ez el nem dől, nem is készít­hetünk terveket a Horváth-kerttel kapcsolat­ban. — Uj emléktábla is kerül Budára — foly­tatta. — A főváros emléktáblát állít A Teli Gallen Kalela-nak, a nagy finn festőművész­nek, aki hosszabb ideig élt Budapesten. Még nincs döntés abban a tekintetben, hol álljon az emléktábla, csak annyi bizonyos, hogy Budán helyezzük el, minthogy a nagy finn művész Budán lakott több különböző helyen is. Valószínű, hogy a Fiume-szálló falába il­lesztjük az emléktáblát, de az is lehet, hogy a finn művész egy másik lakóhelyére, a Horthy Miklós-út egyik házára. Ezután megkérdeztük, miképen áll a Fő­városi Múzeum ügye, amelyet, mint ismeretes,. Ezután egyéb kérdésekről beszélgettünk. Egyebek között a leventeintézmény ügyéről is. — A leventeintézményt fejleszteni akarjuk — mondotta Némethy Károly dr. —, még­pedig olyan irányban, hogy neesak az az if­júság legyen részese a leventeintézménynek, amelyik eddig volt, hanem belevonjuk abba azokat is, akik eddig még nem voltak leven­ték, a közép- és főiskolai tanulókat is, 21 éves korukig. Ez nemcsak katonai szempontból, ha­nem elsősorban sportbeli, szociális és egész­Annakidején részletesen ismertette a Budai Napló a városrendezési ügyosztály tervezetét a Víziváros szabályozásáról. Ez a terv, kiszélesített útvonalaival, az építési módok újszerűségével, gyö­nyörű, modem városnegyeddé varázsolja a leve­gőtlen, szűk utcájú régi Vízivárost. Fő-útvonalul a Csalogány-utca van megjelölve, amely a város­negyedet kettészeli. Sugárútszerüen építik ki és ennek megfelelően olykép szélesítik ki, hogy ne- csak a mégnagyobbodott forgalom lebonyolítására legyen alkalmas, hanem szépészeti és közegész­ségügyi szempontból is megfeleljen a követelmé­nyeknek. Ez a célt szolgálják a Csalogány-sugár­Régóta foglalkoztatja a nyilvánosságot a Ka- rátsonyi-palota sorsa. Ismeretesek az előzmények: Karátsonyi gróf anyagi helyzete nem engedte meg, hogy a palotát, amely maga is nagy értéket képvisel és annak telkét továbbra is mai állapo­tában fenntarthassa és ezért elhatározta, hogy a palotát eladja, a körülötte lévő parkot pedig fel­parcellázva áruba bocsátja. A palota eladása azonban nem sikerült: nem akadt vevő a gyönyörű épületre, mire a gróf elhatározta, hogy azt lebon­tatja és a teleknek ezt a részét is parcellázza. A Karátsonyi palota belső berendezését aukcióba bocsátották, eladták a gyönyörű csillárokat, képe­ket, szőnyegeket, bútorokot, ezüst tárgyakat és most már sor került volna arra is, hogy a csá­kány megkezdje romboló munkáját és a főváros­nak ez a legszebb főúri palotája eltűnjék a föld színéről. Számos alkalommal foglalkoztunk mi is a Karátsonyi-palota sorsával. Álláspontunk az volt, rogy ezt a patinás, építőművészeit szempontból is ségügyi szempontból is igen fontos és hasznos lenne. — A Balatonnál három helyen is emeltünk végleges épületeket, ahol leventetábor volt egész nyáron át. Többezer leventét nyaraltat­tunk ott. Magam is végigcsináltam velük a tá­borozás örömeit, versenyt úsztam a Balaton vizében a leventékkel és meggyőződtem arról, milyen pompás az ifjúság egészségügyi és sportbeli nevelése szempontjából ez az intéz­mény. út egyes pontjain létesítendő parkok, parksávok és a házak előtti apró kertek. Az egymással szom­szédos házak pedig úgy épülnek, hogy kertszerű, közös udvaruk legyen, amelyek gyermekjátszóte­rekül is alkalmasak. Egy most meginduló nagyszabású építkezés­nél már a maguk teljességében érvényesülnek ezek a szempontok. A Csalogány-utca és Hattyú-utca sarkán három ötemeletü bérház épül, olyan elren­dezésben, amely már jelentősen kidomborítja majd a Csalogány-utca sugárút jellegét A három ha­talmas épületre a magasépítési bizottság hétfői ülé­sén adta meg az építkezési engedélyt kiváló műalkotást meg kell menteni, mert Budá­nak egyik kiemelkedő építészeti szépsége, amely hozzátartozik a Krisztinaváros külső képéhez, egyike a városrész legszebb, legharmónikusabb építményeinek. Felszólalásunk, sajnos, hiábavaló volt: sem a főváros, sem az állam nem volt haj­landó megvásárolni az épületet, annál kevésbé, minthogy az időközben meglehetősen rossz álla­potba került és maguk a helyreállítási költségek is többszázezer pengőre rúgnának. Karátsonyt gróf tehát most más kéréssel fordult a főváros­hoz, illetve a Közmunkák Tanácsához: parcellá­zási engedélyt kért és számos tárgyalás után meg is kapta azt. A hatóság hozzájárult a palota le­bontásához, ' A Karátsonyi-palotát azonban mégsem bon­tották le. A budai közönség legnagyobb örömére ma is érintetlenül áll helyén és valószínű, hogy hosszabb ideig még nem is kerül sor az épület lebontására. Ennek oka azonban nem az, mintha a gróf megváltoztatta volna elhatározását, hanem Épül a Csalogány-sugarúi Miért nem bontják te a Karátsonyi-palotát Asz ingatlanpiac mai helyzete nem alkalmas a hatalmas telektömb parcellázására

Next

/
Oldalképek
Tartalom