Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1938-08-18 / 33-34. szám
1938 augusztus 18. Budát Napid === Mielőtt kelengyéjét beszerezné =s kérjük, látogassa meg a rövid idő ailatt nép- j szerűvé vált Finom Holmik- Boltját V., Rudolf tér 4/ö. (Pozsonyi útnál), hol a legkényesebb igényekét kielégítő minden egyéb szükségletét is, úgymint porcellán, étkészletek, ezüst- és kinaezüst evőeszközök, ezüsttárgyak, valódi csipkék, szőrmék, szőnyegek, bőráruk stb új és alig használt állapotban alkalmi áron beszerezheti. TELEFON: 325-100 RÉGI V ELMENEKÜLT A KIRÁLY. „Dobblhoíf (belügyminiszter) előadja a mostani ministeriumnak mindjárt alakulása idejében 6 felségéhez intézett felírását, miszerint a császár tüstént Becsbe visszajönni kéretik, külömben a .ministerium semmért jót nem állhat, sőt megtagadás esetében kénytelen lenne leköszönni, A felírásra ő felségéinek tegnapelőtt ideérkezett felelete abban ál, hogy a császár nem jön, míg biztosan meg nem tudja, váljon az egybegyűlt országgyűlés teljes szabadsággal tanácskozik-e?" Ez a hír a Pesti Hírlap 1848. aug. 1-i számában jelent meg. Később az a hír terjedt el, hogy e határozat alapján küldöttség is ment az akkor Innsbruckban tartózkodó császárhoz, hogy Becsbe hívja vissza. Ei re írta Jókai Mór az Életképek aug. 6-iki számában a már akkor híres és népszerű „Charivari“ rovatában a következőket: A bécsiek is fényes deputáeiót lódítottak Innsbrucknak, a pestiek is, felkérendők Fer- dinánd ő felségét, hogy menjen közibok lakni. Most válik el: hogy igazán Isten kepe-e. a király ? Tud-e egyszerre két helyen lenni. Kossuth azt mondja, hogy legyen két királyunk. Egyik lakjék ott, a hol .maga akarja, a másik pedig ott, a hol mi akarjuk. Madarász azt mondja rá, hogy egy is elég. Mi pedig azt mondjuk: hogy mivel a magyar nemzet olly nagy mértékben királysági érzelmű, legyen minden vármegyében egy. Teljéit: kedvünk! Az ausztriai házból úgy hiszem kitelik. Ha Németországnak lehetett harminckilenc királya, Magyarországnak miért ne lehetne ötvenkettő? Istenem! Miiyen aranyidő következnék Magyarországra! Ötvenkét ország lenne belőle! Ötvenkétféle political harcmező, ötven- kétféle political színezetű párttal. Ötvenkét országgyűlés, ötvenkét külön ministerium (minden ember hivatalba jutna), ötvenkét hivatalos Közlöny, ötvenkét Gyurmán Adolffal. Ötvenkét vámrendszer, ötvenkét prímás (Biharvármegyében persze kálvinista), ötvenkét királyi tábla. Minden héten királyi névnap, vagy születésnap, illuminátiők, rakéták, ágyűpuffogá- sok. Magyarországon, ha van 250.000 nemes ember, .minden tízezredik lenne palatínus, országbíró, főlovászmester, főfűtőmester, főszakácsmester, főpincemester s több afféle mesterember. Minden 'ezredik lenne minisz, tér, minden századik követ, minden tizedik generális, minden negyedik consiliárius és minden második gróf vagy báró. És mindegyik monarchiában volna egy residenciális „Stadt Ofen“, hol az egész világ németül beszélne és a táblabirák sarkantyúd csizmában járnának. Minő Corpus jorus teremne az összes ötvenkét országban. Rágondolni is gyönyörűség!" Jókainak ez az ironikus írása jellemzi az akkori hangulatot. De jellemző benne a Budára vonatkozó csúfondáros megemlékezés is „Stadt Ofen“-ról, ahol „az egész világ németül beszél“, stb. KÖSZÖNET A BUDAI LELKES HÖLGYEKNEK. A hivatalos „Közlöny“ 1848. augusztus 3-i számában olvassuk az alábbi közleményt: A pestmegyei nemzetőrség 1-ső zászló- alja nyilvános köszönetét mond azon budai lelkes hölgyeknek, kik azt a julius 30-án ünnepélyesen felszentelt diszlobogóval meg- ajándékozák, s kik között nem lehet különös hálaköszönetttel nem említeni: gr. Almásy Róza, Götz Emelka, Pejacsevics Suzán, Ráth Júlia, Albert Krisztina asszonyságokat, ldk semmi fáradságot nem kímélve buzgósággal törekedének a szép cél elérésére. Adjon Isten sok Illy lelkes honleányokat veszéllyel fenyegetett szegény hazánknak. Budán julius 31-kén 1848. a pestmegyei nemzetőrség 1-ső zászlóalja.“ Sokat írunk, beszélünk, de cselekedni elfelejtünk... Lechner Jenő műegyetemi professzor a főváros városrendezési feladatairól Életéi, nyugalmát, vagyonát védi a jó drótkerítés Készíti: Hutter és Schrantz R.T. Budapest, X., Gyömrői-ut 80. Városi mintaraktár: VI., Vilmos császár-út 63. Lechner Jenő műegyetemi tanár, a régi Pest- Buda legalaposabb ismerője és leglelkesebb rajongója, füzetben adja ki „Budapest városrendezési feladatairól" címen azokat a tanulmányait, amelyek a Műszaki Világban és a Budai Naplóban láttak napvilágot. A kis gyűjteményhez Lechner professzor mélyen szántó lírai hangulattal telt bevezetőt írt, amelyet az illusztris szerző a Budái Naplónak engedett át közlés végett, a füzet megjelenése előtt. Ezt írja benne: — Kedves vidéki városka volt ez a Budapest az én gyermekkoromban, fél évszázaddal ezelőtt, melynek rendezetlen, fésületlen városnegyedeiben itt is, ott is hatástalanul, szerényen húzódtak meg ma többé-kevésbé .büszkén ragyogó értékeink, mint a Lánchíd és az Alagut-kapuzat, vagy a pesti Vigadó, a Nemzeti Múzeum, a budai Várbazár pompás architektúrája, fent a Várhegyen a Mária Terézia szárny, barokk kastélyával Akkor még ősi, természetes környezetben hömpölygőit a Duna, széles, szabad perspektívát nyújtva a Lánchidtól az összekötő hídig, a vén Gellérthegy lábánál fö- venyes parttal, a hegy sziklaóriásaihoz támaszkodó apró viskók oromfalacskáival, a hegyen túl a szemétlerakodóteleppel, mögötte a szőlőkertek végtelen zöldjével a Sósfürdőig. A Ferenc József téri omnibusszal lehetett idáig eljutni, ez is „forsponttal” hajtatott fel a Lánchíd kaptatóján. A Szent Margit romantikus szigete csak hajón vagy csónakon volt megközelíthető, télen árván,: elhagyottan titokzatos álmát aludta. A pesti parton a Belvárosi plébániatemplom, a régi Eskü-tér szintjén hatalmasan dominálva, emelkedett ki az alacsony házsorok között, mögötte a Hild József- féle neoklasszikus tornyos városházával, szomszédságában az egymásba torkoló festői Rózsa- és Sebestyén terekkel, ahonnan meghitt kis ut- cácskákon lehetett a Kigyó térre jutni. Ide toikolt a Ferenciek tere és az akkor még csak fele-széles Hatvani utca, egyik sarkán a Grassalkovichok ősi barokk kúriájával. A Rákóczi út akkor még Kerepesi út volt, kedélyesen kürtölö és csilingelő lóvasúttal az úttesten, ahol fű nőtt a sínek macskaköves burkolata között. — A mai Nagykörút helyén többnyire még csak plakátok jelezték a kitűzött új útvonal helyét, mögöttük ásitozó konyhakertekkel vagy éppen üres telkekkel. A mai Szabadság tér helyén ott terpeszkedett az óriási Újépület, amint e roppant kaszárnyát elnevezték. A Boráros téren akácos, homokbuckás külterület volt, itt még kis bárányt legeltettem, naponta oda sétálva a Molnár-utca sarkán állott és Arany János által is megénekelt „kétszer újra kezdett” tetejű házból. — A Várban a királyi kastélyt dúsan övező gesztenyefák között még ott állott a miniszterelnöki palota szomszédságában a szép barokk „Zeughaus’’, előtte a Szentgyörgy téren a Hentzi generális gótikus emlékművével, a József főherceg palotája helyén kaszárnyával, melynek oldalában, a Tabánra kikönyökölő óriási várbástya rondelláján katonai tornaszerek állottak a fűben, míg a másik oldalon, a királyi palota hátsó udvara alatt, merészen kanyargóit le az út az alagutas Ferdi- íiánd-kapun át a Tabán háztengerébe. Akkor még állottak, a régi várkapuk, a Ferenc József kapu diadalíves építménye a Dísz tér lejárójánál, szemben vele a Török Bálint monogrammját őrző bolthajtásos Fehérvári kapu és a maihoz hasonló régi Bécsikapu. A Halászbástya helyén két hatalmas sarokbástya területén magasra voltak halmozva az átépülő Mátyástemploni faragott kövei és kibontott törmelékei. — Pesten is, Budán is csak lepkelángos gázlámpák pislogtak esténként a zeg-zugos utcákon, ahol csak néha verte föl a csendet az egylovas „konflis”, vagy a nyegle „gumirádlis”, amelyek ott standoltak a Belváros régi közkutjainak tövében, a Nereidák kutjánál, a Ferencrendiek temploma előtt, vagy a Halászlány-kutnál, a dunaperti haltéren. Dehogy is volt veszedelmes forgalom a városban, amelynek tágasabb terei még hangosak voltak a „hosszú-métázó” diákoktól, mely labdajátékot később kiszorított a labdarúgás sportja. — Uram, Isten! Hová nőtt, hová fejlődött csak egy félszázad alatt ez a város, gyermekifjú éveim e kedves, idillikus környezete! Villanyfény, villamosvasút, autók, repülőgép, film, rádió, szédületes tempóban gyúrták át világvárossá, csak a városrendező tudomány és művészet hivatalos apparátusa nem tudott lépést tartani akkor még ezzel a szédületes fejlődési irammal. Időközben megszaporodtak az idegenből idekerült bábái az újszülött világvárosnak, kiknek kezén majdnem elveszett a gyermek. Tőlük a hangját is alig lehetett hallani a szivük gyökerével- idevalóknak. Tagadhatatlan természetesen, hogy úgy a hivatalos apparátus, mint a lelkesülő külső szakértők tábora nem egy kiváló, nemzetközi városrendezési problémák megoldásánál dicsőséget aratott férfiút állított csatasorba, mint például Lechner Lajost, majd később Palöczy Antalt és Wargha Lászlót: utóbbi nagy hazai és nemzetközi sikerének egyébként Forbáth Imre és e sorok írója is részese volt, ami nem csekély mértékben jogosítja fel őket a városrendezési feladatok megoldásainak magasabb nézőpontokból való bírálatára. — A milleniumi évek aranykorszakában indult rohamos fejlődésnek fővárosunk a technikai tudományok és velük a forgalmi eszközöknek és magának a nagyvárosi forgalomnak a fejlődésével. És csodálatos, hogy az akarás és cselekvés mennyire nem tudott egyszinten mozogni és kontaktusban együtt haladni. Könyvtárakra menő tanulmányokat írtak össze szakértőink például a gyorsforgalmi vasúti hálózat megoldásáról, fantasztikus programokat adtak és terveket rajzoltak Kugler Mihálytól Zelovits Kornélig négy évtizeden keresztül, de a milleniumi földalatti vasút építése óta ezen a téren semmi sem történt. Ma is büszkék vagyunk rá, hogy ez volt a kontinens első földalatti vasútja, de mennyire elmaradtunk vele a többi világváros mellett. Amíg világfürdöváros- ról ábrándozunk, ahol a külföldi betegeket a hálókocsiból liften szállítják egyenesen gyógyszállóbeli szobájába, addig szakköreinknek is alig van tájékozásuk e nagyszabású problémák tervszerű elgondolásairól. Beszélünk, írunk, halálso- rompós vasúti vonalaknak a városfejlődés útjából való kiküszöböléséről, pályaudvarok kitelepítéséről, a városon átvonuló vasúti forgalom megoldásáról, de konkrét tervekről, amelyek megvalósításán programszerűen dolgoznak, a közvélemény nem tud semmit. Nagy, összefüggő koncepciókat nélkülözve nőtt a város a tovahaladó élet által sürgetett és az utolsó órában, hevenyészett részletmegoldások alapján, amelyek már születésük pillanatában szükségképp magukban hordották a legközelebbi jövő még súlyosabb problémáit. — így látom ma, deres fejjel, a városépítés félszázadas történelmi folyamatát, pedig mindenütt ott voltam, ahol róla hallani, róla tanácskozni, érte dolgozni lehetett. Városházán., minisztériumokban, szakegyletekben, műegyetemünkön, a műemlék-bizottságban, középítési tanácsban, képzőművészeti tanácsban és a legszétágazóbb társadalmi mozgalmakban, melyek az effajta ügyek szolgálatában állottak. Búvárkodtam a város múltjának történetében, figyelemmel kisértem kartársaim ilyirányú törekvéseit, rajongó lélekkel csüngtem minden gondolaton, terven, ötleten, amely szülővárosom múltjára vonatkozott, vagy jövőjét célozta. — Szülővárosom és családom két évszázados ősi fészke iránti rajongó szeretetem irányította egész életem építőművészen tevékenységét. Ez késztetett arra, hogy az elsők között foglalkozzam a városkép múltjával és műemlékeinek felkutatásával, ismertetésével és lajstromozásával. Nyugodt lelkiismerettel teszem le e füzetet egy Gd&moLf/*- h. emberöltőn át leszűrt gondolataimmal az utánunk következő, korunk szereplőivel szemben elfogulatlan nemzedék itélőszéke elé. Lechner professzor könyve a legjobkor jelenik meg. A benne felsorakozó rengeteg gondolat és terv kétségtelenül termékenyitőleg fog hatni és irányító Útmutatásul szolgál majd a város fejlődésének. Nincs senki, aki nagyobb szeretettel és tudással szolgálná Budapestet, mint 5: szava nem maradhat pusztában elhangzott szó, meg kell, hogy hallja minden arra illetékes, akinek döntő szava van a főváros naggyá, széppé fejlesztésében. Filléres divatáruk hibátlan müse- I., Endresz György tér 5. Telefon: 367—604. tyem harisnya P.0'98 Puplinette férfiing P.2‘98 A Budai Napló uj oíídona Irta : Budai Hárombék Effendi A Budai Napló éppen olyan szerves tartozéka Budának, mint a Gellérthegy, a Várhegy vagy a Bécsi Kapu. Budai Hárombék Effendi viszont a Budai Napló ugyanilyen tartozéka. Buda a Budai Napló nélkül, Budai Napló Effendi nélkül el sem képzelhető. Legalább is Effendi az, aki ezt így érzi. E célból Effendi kiállott a Budai Napló új otthona erkélyére és széttekintett a szomszédságban. Mint Várus a Várfokon, helyesebben mondva a Szirt- fokon. Nos, látott Effendi igen jeles és ódon dolgokat. Úgymint balra, a Dunaparton látni vélte az egykori Vizibástyát, a Kakas Bástyát a Pálffy-tér sarkán. A zömök, kerektalpú sarokbástyát, mely az 1850-es években még állott. Ha ma is állana, kincse lenne a régi város históriásságának. . Látta Effendi a Fő-utca betorkolását a Pálffy térbe, hol is egykor a rézkakasáról Kakas Kapu, azaz törökül Korosz Kapuszji nevezetű középkori magyar kaputorony állott. Látta Effendi a régi Szent Floriánus templom tornyát, mellette a fel- tornyadzó új házakat. Régieket és újdonságokat, múltat és valóságot látott, ódon pusztuló régi Budát és diadalmas, szép, ifjonti új Budát. „Helyet az ifjúságnak!” és „Giovinezza, Gio- vinezza!” — kiáltották az új, pompás házak. Fiatal házhangon, acélbetonhangon kiáltozott a sok budai Ifjúság. „Jóreggelt Effendi! — kiáltotta a vén Gellérthegy oldalán a kékesbe játszó zöld fű, mely a reggeli ködön ifjúsága színeiben aranylott ide. „Ins Allah!” — köszönté Effendi a Bem József utcát, mely Királyhegy utcáról igy újitá nevét. (Egykor Városárka volt ez az utca, majd az árok betömetvén Balvardo, Bollwerk, azaz Boulevard lett. Margit Boulevard,-budai Bulvár, azaz Margit I körút.) Középkorian szép kép a régi Horvát utca, a Medve utca és a Kapás utca zegzugos vonala Redaktor uram, igen tisztelt kedves Lippay Gyula dr. barátom uram muskátlis erkélyéről. Középkori térkép, sikátorok labirintusa, melyből újmódi, modern házak bauhauzos tömbjei emelkednek ki. Hói vannak az egykori krobótok, vagyis W-asserpolá- kok, azaz határszéli vendek, akiknek kapásfertálya volt a Horvátqk Fertálya, vagyis Horvát utca? Még áll egy-egy csapott manzard-tetejű ház a sikátorokon, a jellegzetes egykori Kapásházak hírmondói, ám hová lettek a kékkötényes vig budai kapások? Augusztus van, de hol van az egykori hires budai szüret? Krúdy Gyula sem hallja már a régi budai kiskocsmák udvarán a hajdani kapások szőlötaposó nótája álomdalát és nem ir a hordókötő pintérek abroncsverő fakalapácsának döngéséről. Egykor hordókra kalapálták igy, szüret előtt az abrincsokat az udvarokon, a Kapásházak udvarán, melyek idelátszanak. No és a Ganz-gyár is itt van. A svájci Ober- ermbachból Budára vándorolt kálvinista kántorfi, Abraham Ganz itt öntötte az erkély alatt a Görgey honvédtüzérjei számára a vaságyukat. Ősi I módon áll az öntőház tomyócskája és füstöl az öntőtornyok kéménye. A sarokról eltűnt a régi Zechmeister-ház, a szép bárok polgárház, oromháromszögében két ordasfarkas ugatta meg a zászlós Isten Bárányát, a budai mészároscéh cimerképét. A ház kapuja fölött ott volt a másik mészároscitner, az ökörfö, mert a Zechmeister-család volt az egyik legrégebbi budai mészárosdinasztia. A Margit körút, vagyis az egykori budai Al- város, a Vár-rész falvonalának útja is látszik az erkélyről. A kép fölé a Várhegy és a Svábhegy körvonala borul. Csupa ódon és csupa új ez a kép, mint a Budai Napló, ódon budai ritkaságok tárosháza és az új Buda igehirdetője egyben. Minden új és fiatal itt, csak Effendi vén öreg, mint az országút. Illetve még ennél is vénebb, mert az Országút neve ma már Margit körút. Hetyke autóbuszok, harsány ifjak, gőgös ifjú, pipeskedő lánykák, gyönyörű fiatal, tehetséges modern házak pöffesz- kednek rajta. Effendi kárörvendve mondja: „Lesz még kutyára dér!” Effendi sandán irigykedik, mert vén. AZ ÚJJÁVARÁZSOLT SPOLARICH-ZOLDFA ÉTTEREM - SÖRÖZŐBEN I. KRISZTINÁ T ÉR 9 Szombathelyi Balázs Kálmán cigányzenekara muzsikál A régi jó SPOLAR1CH konyha!
