Budai Napló, 1938 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1938-01-20 / 3. szám

1938. január 20. Budai Napló 3 BUDA es PEST csodája MAGYAR VILÁG KÁVÉHÁZ II., Marglt-körut 40. Telefon: 151-888. SáMtety Muzsikál, Szalag énekel RÉGI V Jh irfoztató pokolbeli ital: a pesti viz A fövárós bakteriológiai intézete épen a leg­utóbbi időben állapította meg, hogy nincs Euró­pának egyetlen nagyvárosa sem, amelynek ivó­vize olyan egészséges és jóminöségii lenne, mint a budapesti. Nem volt ez mindig így. Tessék csak elolvasni az alábbi, 1854-ből való keserves pa­naszt, melyet a Vasárnapi Újság közöl a buda­pesti szörnyű ivóvízről. ,.Minden fővárosi lapban megtette az utat egy indítvány, — írja a lap — miszerint a budai hegyek közül vezettessék vüzdcsatorna Pestre. Az indítvány nagyon ajánlatos és kiviteléhez nem is hiányzik semmi egyéb, csupán csak — a víz. A kik a budai hegyek közt szoktak nyaralni, bizonyságot tehetnek róla, hogy csak három-négy heti szárazság keli hozzá, miszerint az iható vizek úgy elapadjanak, hogy a-künnlakók szük­ségleteit alig lehessen belőlük kielégíteni; arról, hogy valaki még kerti öntözésre is használhassa e vizeket nyár derekán, szó sincs. Egyetlen ivó­forrás van a közönség használatában; az ásott kutak vize nem innivaló. A második forrás ma. gántulajdon s az el van zárva. A harmadik forrás vize a várbeli kútba vezettetik, s nyáron és télen annyira elfogy az is rendesen, hogy az ottani csekély számú lakosságot sem elégítheti ki. Ez a legnagyobb baj, a miért a budai Istenhegyről ivó­vizet Pestre vezetni nem lehet. Az egész forrás- tartalom ott legjobb időben is nem több 300 akó. nál. Quid hoc ad taniam sitim? (magyarul: mi hat medvének egy vaczkor ?). Sokkal célszerűbb s nagyszerűbb volna Pesten egy pár artézi kút furatása, mert arról csakugyan gondoskodni kel­lene, hogy ettől az irtóztató, meszes, salétromos, kénköves és vasizű pokolbeli italtól, mi kivált gyermekeknél annyira előmozdítja a görvély. kórt, valami úton megmeneküljön Magyaror. szág fővárosa. Bizton hisszük, hogy minden fő­városi lakos örömesit adóznék, hogy jó vizet kapjon, s ha felszólíttatnék rá, a hány ember lakik Pesten, annyi jó forintot lehetne kapni, s abból kikerülne egy artézi kút, az pedig valódi áldás lenne erre a városra. Bár megérnék!“ Hát bizony, ha nem is épen abban a formá­ban, ahogy a jámbor krónikás kívánta, de meg­értük, hogy a 'budapesti víz már nem „irtóztató meszes, salétromos, kénköves és vasízű pokolbeli itál”. De, ami a budai hegyek vízellátását illeti, arról jobb, ha hallgatunk. Különösen, ha a Gug- gerhegy és környékének panaszai jutnak eszünkbe. Az akkori vízviszonyokra nagyon jellemző egyébként az egyik lapnak ugyancsak 1854-ből való alábbi közleménye, amely az akkori orosz­török háborúra és Szebasztopol ostromára céloz­va aiz alábbiakat mondja: „FigyelmeztVijük azon jámbor atyafiakat, kik egész nap torokszakadtába kinálgatják Duna. vizüket, hogy siessenek portékátokkal Szebasz. topóiba, mert egész világon nem adhatják azt el jelenleg nagyobb procenítel, mint ott. Az újságok azt írják, hogy Szebasz topóiban egy ákó viz 2 rubel, azaz 3 p. ft., vagyis 9 ezüst huszas. Es az a szíves fogadás is ér valamit, nicllyben bizonyára részesülne egy jótorkú tótlegény, ha váratlanul Szebasztopol falain belül megjelennék szerény fogatával s clkiáltaná, hogy „Wószer hóbi dó!“ A „vószer hóbi dó”, meg a „donavasz” (Do­nau Wasser) ép olyan ismert utcai házaló-fel­kiáltás volt, mint napjainkban az „ószeres!”, vagy a „handlé”. Akkor még annyira .német városok voltak Pest meg Buda, hogy még a tót legények is — németül klnálgatták a piszkos, egészségtelen Dunavizet, amelyet lajtoskocsikban hordtak körül. A BUDAPESTI ÜGETŐVEBSEHYEGYESÜ LET Jan. 20. 23. 27. és 30. napfala B-a V*3 órai kezd ellel versenyéltet tart I. Hely, úri 3.— . „ hölgy 2.— II. „ 1.50 III. „ • —.60 Külön fog. hely 6.— Közlekedés: 75 és 76 villamossal Belépődíj Milyen legyen a* uj Kelenföldi-pályaudvar ? A főváros megvásárolta az Etele tér és a Kelenföldi út sarkán levő ingatlant 80 ezer pen­gőért. Ezzel megkezdődik a pályaudvar környé­kének rendezése. Jobb későn, mint soha. A kelenföldi pályaud­var Budapest személyforgalmának egyik legfonto­sabb csomópontja. A főváros felé irányuló dunán­túli forgalom főpályaudvara. Az a húsz kilométer, amely még innen a -keleti pályaudvarig megdrá­gítja az utazást, itt szállítja le az utasokat. Mert, ha innen villamoson mennek be, megnyerik a Ke­lenföld—keleti pályaudvari viteldijat. Két-három ember pedig még taxival is olcsóbban jut haza, mintha a keletiig vonaton utazik. Ez a tény több évtizedes igazság. Mégis ennek a több évtizednek kellett eltelnie, amíg a hivatalos öntudat ráeszmélt arra. hogy ez itt a budapesti életnek fontos pontja és ennélfogva itt is kifeje­zésre kell jutnia a főváros kultúrszlnvonalának. Ma még, ha az ember kilép a kelenföldi állo­más épületéből, egy amerikai preri-állomás képe fogadja. Semmi meglepő sem lenne abban, ha a kietlen rónaságról, a pionírok apró házai közül, vad lovasok vágtatnának elő a mozikban szabály­szerűen előirt szélesfcarimájú kalapban, óriási re­volverekkel, hatásos színpadi jelmezükben. A legelső dolog, amivel itt a fejlesztést meg kell kezdeni, a rendes közlekedés megteremtése. A mai villamosközlekedés, ha nem is teljes rossz- indulattal, de legalábbis a viszonyok nem ismeré­sével kigondolt rendszer, amit még jobban ront a kivitel. Nem egyszer fordul elő, hogy amikor a vonat berobog a pályaudvarra, akkor indulnak el ' a villamosok a város felé _ üresen. A kitóduló uta zóközönség pedig jó darabig várhat, amíg me­gint jön valami alkalmatosság. Feltétlenül be kell állítani ide az autóbusz­forgalmat. Még pedig legalább ezen a három vo­nalon: A kelenföldi állomásról a Horthy Miklós hidon át körforgalomban a Körúton a nyugati pá­lyaudvar mellett, a Margithidon és Margit körúton át Kelenföldre. A másik az Erzsébet hídon át a Zuglóig. A harmadik a Krisztina és Margót kör­úton át Óbudáig. Ez némileg európaivá tenné a kelenföldi állomásról a személyforgalmat és a vil­lamosra csak a nagyobb csomagokkal utazó kö­zönséget utalná át A pályaudvar környékének rendezésénél nem szabad arról megfeledkezni, hogy ez nem belváros, tehát könnyednek és népszerűnek kell lennie. Na­gyon elkelne itt egy nagy, olcsó szálló, legfeljebb napi két pengős szobákkal és legfeljebb napi öt pengős penzióval. Célszerű lenne ebben a szálló­ban egy tágas, egészséges büffé-étterem, olyan Ilkovics-féle. Azután valami jól felszerelt olcsó áruház, hogy az utazó közönségnek szükségleteit ne kelljen messziről idecipelnie. Minden berende­zésben azt kell tudni, hogy a kelenföldi pályaud­varnak a takarékosság, az olcsóság az életfenntar­tója. Buda fejlődésének igen jó szolgálatot tesz a kelenföldi pályaudvar rendezése. Különösen jó ha­tással lesz, ha teljesen a közönség érdekében ké­szül, a viszonyok elfogulatlan és érdektelen isme­retével. Hamvas József. [ SxönyegJavítás: Turáni, issStS | A szélrózsa minden irányába szétszéledt Óbuda hontalanná tett őslakossága Meg kell oldani a III. kerület legégetőbb problémáit Évszázados álmából lafesan-Iassan ébredezik az ősi királyi város, amely egészen a legutóbbi időkig Hamupipőkéje volt Budapestnek. A végle­ges városrendezési terv olyan ragyogó új Óbuda képét vetíti elénk, amelynek csak örülhet minden­ki, akinek szlveügye a magyar főváros világvá­rosi fejlődése. Az álomkép megvalósulása azonban még a távol ködében lebeg. Sok víz fog lefolyni addig a Dunán ,az építendő híd helye alatt, amíg az álomból teljes valóság lesz. Hiszen eddig csak rombolást láttunk, a romok helyén azonban nem indult meg az épltömunka és nem is fog megin­dulni, amíg a sokszor megígért rendkívüli házadó­mentességet meg nem kapja a végleges rendezés alá eső egész terület. Halaszthatatlan a rendkívüli —• házadómentesség megadása Érthetetlen, miért késik a döntés ebben a kér­désben. A közelmúlt számos példája meggyőzően igazolja a házadómentesség rendkívüli előnyeit: injekciójára rövid idő alatt modern városrészek nőttek ki a földből, eddig puszta lakatlan területe­ken. Igaz ugyan, hogy a köz a házadómentes­ség megadásával hatalmas bevételektől esik el, ezért azonban kellőképen kárpótolják a nagysza­bású építkezések névén elért egyéb jövedelmek. Óbuda esetében még a köz jövedelmeinek kiesé­séről sem lehet szó, hiszen a romok után senkisem fizet adót. Házadómentesség nélkül nejm indul meg az építkezés Óbudán s amíg ez a legfontosabb kérdés elintézve nincs, a III. kerület mint foghíjas vénember vigyorog a Nyugatról autón érkező idegenekre. Hiába épült meg a nagyszerű Idvezetö-föút, ha a külföldi autóst egyfelől deszkából összetákolt, rozoga csó­nakházak és kormos széncsuzdák, másfelől törme­lékkel, ócska edényekkel, cipőkkel teleszórt be építetten telkek fogadják. A legsürgősebb döntést várja Óbuda a rend­kívüli házadómentesség ügyében, hogy megindul­hasson végre az épitömunka, amitől a kerület ős­lakossága sorsának legalább részben való jobbra- fordulását várja. Az óbudai városrendezés eddig csak keserű­séget szült, Kisegzisztenciákat fenyeget és való­sággal kiüldözi a kerület őslakosságát. Erősen érezhető ennek a rétegnek észak felé, Csillaghegy, Békásmegyer, Pomáz községekbe irányuló kiván­dorlása; ezeket az őslakókat végleg elvesztette Óbuda. Ugyanúgy nagymértékben észlelhető a tehető­sebb tisztviselők elköltözése a főváros más, belső kerületeibe. Ezeket szintén nem lehet visszavárni. A Hegyvidék és a Duna között elterülő vá­rosrészt, az egész III. kerületet ideális fekvése és egészséges levegője. — amit csak az északi gyá­rak füstje mérgez — kertváros számára szinte predesztinálják. És nem is lett volna itt semmi baj, ha a végleges városrendezés megindításával, a rombolások megkezdésével egyidejűén megadták volna a rendkívüli házadómentességet, ami az ős­lakó háztulajdonosokat családiház építésére ösz­tönözte volna. Ilyen körülmények között azután nyílt kérdés ma­rad, kikkel fogják benépesíteni az építendő 3—4 emeletű bérházakat. A házadómentességtől függetlenül is vaunak azonban Óbudának olyan kérdései, amelyek sür­gős megoldásra várnak. Megfeledkezett a városrendezés a sporttelep kijelöléséről A legnagyobb meglepetéssel látja Óbuda kö­zönsége, hogy a a városrendezés tökéletesen megfeledkezett sporttelep kijelöléséről. Annál érthetetlenebb ez, mert nem is olyan régen még illetékes helyeken is komolyan foglalkoztak a Stadion óbudai elhelyezésének gondolatával. Ép­pen e gondolat megvalósításának szolgálatában alakult meg a III. kér. Városrendezési és Stadion­bizottság is. De ha már a Stadion itt való elhelye­zését figyelmen kívül hagyta is a városrendezés, nem lett volna szabad megfeledkeznie Óbuda több mint 50.000 főnyi lakosságának sportbeli igényei­ről. Ma még idejében jóvátehetö ez a feledé- kenység. Leánygimnáziumot és felső­kereskedelmit kér Óbuda A városrendezéstől függetlenül panaszkodik ez a sűrűn lakott városrész á leánygimnázium és felsőkereskedelmi iskola hiánya miatt is. Az óbudai szülő, ha leánygyermekét gimnáziumba akarja já­ratni ,a Krisztinában lévő Szilágyi Erzsébet leány- iiceumba, vagy a Fogaskerekűnél levő Baár-Mado.s intézetbe kénytelen beíratni. Ez, amellett, hogy lé­nyeges anyagi megterhelést jelent a szülőre, a bu­dapesti villamosközlekedés mellett jelentős időpa- zarlás is a serdülő leánygyermeknek, aki a nagy távolság miatt kénytelen félórával hamarább fel­kelni és jóval később is ér haza. Arról nem is gzó. lünk, mily kevéssé megnyugtató a szülőnek az a tudat, hogy leánya hosszú ideig felügyelet nélkül jár-kel a városban. De nem jobb a helyzet a felső­kereskedelmi iskoláknál sem. A legközelebbi leány- kereskedelmi a Jurányiéi teában, a fiú pedig a Márváény utcában van. Hasonló lélekszámú vidéki városokban mindenütt van leánygimnázium és ke­reskedelmi iskola. Kullurbotrány az Árpád-gimnázium mai elhelyezése Az iskolákkal kapcsolatban elkeseredett pa­naszok hangzanak el állandóan az Árpád-gimná­zium mai tarthatatlan elhelyezése miatt. Még a nyár folyamán beszámoltunk a gimnázium új épü­letére kiirt tervpályázatról és ismertettük a fővá­rosnak ezt a legmodernebb iskolaépületét, amely méltó dísze lesz az újjászülető Óbudának. A terv- pályázat határideje lejárt, számos pályamű érke­zett, de a döntés még nem történt meg; így a legjobb esetben is csak 1939 őszén indulhat meg a tanítás az új épületben. Addig pedig megmaradnak azok a szégyenletes ál­lapotok, amelyek miatt az Árpád-gimnáziumba járó tanulókat szüleik napról-napra a legnagyobb aggodalommal engedik el hazulról. A 40 éves, háromemeletü bérház nem iskola céljaira, de lakás céljaira sem alkalmas. Rozoga állapotát jellemzi, hogy az elmúlt évben egyik „tanterem” mennye­zete leszakadt s még ma is fel van polcolva. Egy másik ..tanterem” erkélyre nyílik s ezt az er- - kélyt el kellett zárni életveszélyes állapota miatt. IV. PROHA.SZKÁ 0. U.8 VI.TERÉfZ - KORÚT 8. tyf.X •-t . . "V '■ V : gWÍ3|' i r í -•? ' ' • Saénfp/?; ." mrt L*. j VIDÉKRE. KÉRJE SZÖVETMINTÁINKAT A tanulók szükség esetén kénytelenek a fűtött szo­bákból a nyílt folyosóra kimenni és könnyen el­képzelhető, mit jelentett ez az elmúlt hetek 18-211 fokos hideg levegőjében. Eddig minden tanév elején végeztek legalább kisebb tatarozásokat az épületen, most azonban ezt is megszüntették, azzal az indokolással, hogy rövidesen elkészül az uj épület. Gerö Sándor Szendy pofyáctneriec is a títyoÜahni sacazás Hétfőn fejezték be a II. kerületi elöljáróságon a légoltalmi sorozásokat, amelyek január 3-án kezdődtek. A sorozásra a kerület polgárai lelkese déssel és nagyszámban jelentkeztek úgy, hogy az eredmény messze felülmúlta a várakozásokat. A hétfői nap igen izgalmasnak Ígérkezett, mert erre a napra kapott idézést mint a II. kerület polgára, Szendy Károly polgármester is. A bizottság tagjai izgatottan várták a főváros első polgárának meg­jelenését a sorozáson, a polgármester azonban nem jelent meg. Fél 11 óra tájt telefonon jött az üze­net, hogy a polgármester egyéb elfoglaltsága miatt nem állhat a sorozóbizottság elé. Az izgalom ez­zel el is ült és a sorozás folyt tovább a délutáni órákig, amikor befejeződött. A jelentkezőknek mintegy 60 százaléka vált be. A napilapok úgy számoltak be a dologról, hogy Szendy Károly polgármester megjelent a so­rozóbizottság előtt, épp úgy mint a többi más be­idézett polgár és be is sorozták. Az igazság érde­kében kell megállapítani, hogy ez a hír nem felel meg a valóságnak. Akadt hang, amely arról 1 szólt, hogy a polgármestert, mint a főváros légol­talmi ügyeinek legfőbb irányítóját, nem lett volna szabad beidézni. Épp ezért, amikor az idézést megkapta, intézkedett is, hogy a tisztviselőt, aki az idézést kiállította, a II. kerület elöljárója vonja felelősségre. Ez a felelősségrevonás a lap szerint úgy történt volna meg, hogy az elöljáró maga elé idézte a tisztviselőt és megvizsgáztatta „a Fövá- rostanból”. Megkérdezte tőle, kik a főváros vezetői, ki a polgármester, kik az alpolgármesterek, kik a tanácsnokok, az elöljárók és kik tartoznak légol­talmi sorozás alá. A fiatalember erősen izzadt és állítólag, mint egykor a szigorlaton — pótvizs­gára utasították. Mindez természetesen kissé túlfűtött képzelet szüleménye. A légoltalmi szabályok értelmében 53 évtől 60 évig besoroznak minden arra alkalmas polgárt, természetes tehát, hogy az ebbe a korosz­tályba eső polgárokat meg is idézik. Szabályos volt tehát a polgármester beidézése is, aki nem is lepődött meg, amikor az idézést megkapta, nem tiltakozott ellene, hanem természetesnek és törvé­nyesnek találta. Ezért tartotta szükségesnek, hogy elfoglaltságára való hivatkozással mentse ki magát a bizottságnál meg nem jelenése miatt A „Hollós Mátyás Társaság” Írók, művé­szek és tudósak budai egyesülete 1938 ja­nuár hó 21-én (hétfőn) este fél 7 órakor a Szt Gellert Gyógyszálló I. emeleti zene­termében IRODALMI-ESTET rendez, amelyre meghívjuk. Hazafias tisztelettel Az Elnökség.-----6----­-4 z est műsora: 1. Megnyitó, mondja: Hennyey Vilmos dr. elnök. 2. Okolicsányi Kuthy Dezső dr.: Adatok az 1848—49-iki szabadságharc emigráció­jának történetéhez. 3. Győrffy Magdolna szavalómüvésznő ver­seket szaval. 4. Szentkirályi Ákos dr.: A repülés közgaz­dasági, idegenforgalmi és kulturális je­lentősége. 5. Petri Mór: Költemények, szavalja a szerzőt 6. László Tibor dr.: Budapest gyógyforrá­sai és a szívbetegek. Belépődíj nincs. Pontos megjelenést kérünk. Előadás után az ottani Gund el polgári ét­teremben vacsora. Étkezés étlap szerint.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom