Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-09-23 / 38. szám

Budai Napló 1937. szeptember 23. A Városmajor REGENT Talofon ■ 153-326 Cafe Restaurantban esténként MIMI PRINCE énekeL Lőrinczy a zongoránál. Keloti Károly-u. 1 A UUszakas-'z is- o- U&ctUy- Hiíkíós- Uid A Horthy MiWós-hld megnyitása előtt a fővá­ros legelhagyaitottabb polgárai a szentimrevaro- siak voltak. Sokat segített volna tehát rajtuk az áj híd. De csak a jobbmódúaikon, míg a szegé­nyebb sorsúak, akiknek a kisszakasz is számot­tevő kiadás, rosszul jártak reménykedéseikkel. — Mert, amíg egy ki szakaszért a Margit-hidon, Er- zsébet-hídon és Ferenc József-hidon való átkelés­nél még további 1—2 megálló távolságra visz a villamos, addig magáért az új híd pesti hídfőjétől a budai hídfőig terjedő kis útért kell egy kissza- kaszt fizetni és a budai hídfőtől a Horthy Miklós- körtérig tartó, — pusztaságon át vezető — átért ájabb kisszakaszt. E mellett a budaii hídfőnél a „kisszakasz határ” egyben ,,feltételes megállóhely”, ami képtelenség, mert ha feltételes, akkor nem le­het határ, — ha pedig határ, akkor nem lehet fel­tételest — E valószínűleg ,,feltételesen” (kísérlet- képen) közbeiktatott kisszakaszhatámak hala­déktalan megszüntetését várja a Beszkárt vezető­ségétől a környék lakossága, amely inkább gya­log teszi meg ezt a két részre szakított kis utat J.VIRAAG ILONA movés°z\thskolAja I IL, MARGIT KÖRÚT 64a. TitFFOW : 1U 027 Miről tárgyal a nemzetközi fürdőügyi kongresszus Október 7-én kezdődik Budapest fürdőinek nagy eseménye, a nemzetközi balneológiái kon­gresszus, amelyről már többízben megemlékez­tünk és egy hétig tart. A kongresszus sikere máris biztosítva van: 250 előkelő külföldi szak­ember érkezik hozzánk a világ minden tájáról. A kongresszus elnöke vitéz dr. József Fe­renc királyi herceg és öt albizottság fogja a különböző kérdéseket tárgyalni. Az egyes albizottságok a következő problé­mákkal foglalkoznak többek között: Korszerű fürdöberendezések. Fürdők műszaki berendezése. Fűtés, szellőztetés, tisztaság, nyugalom biz­tosítása. Forráskutatás és forrásfoglalás. Egységes fürdöterminológia és nemzetközi fürdőtérkép. Fürdőkul túra. Nemzetközi fürdőszövetség alakítása. Fürdőkórházak. A felsoroltakon kívül egyéb témák is szere­pelhetnek a tárgysorozaton, ha idejekorán be­jelentették azokat. Tudomásul kell venni, hogy Budapest fejlődé­se Pestről Budára tevődött át. Pesten kimerültek a fejlődés lehetőségei. Egyrészt a gyártelepek ál­lítják meg a terjeszkedést, másrészt a főváros határáig kiépült szomszédos helységek vetnek gá­tat, harmadszor, a távolabbi végekről az idejét­múlt, drága villamosközlekedés teszi lehetetlenné a kényelmes ottlakást. Nem a hivatalos irányítás, hanem a közönség csalhatatlanul okos érzéke megállapította, hogy tovább építkezni Budán kell. Nemcsak azért, mert itt frissebb,, tisztább a levegő; Buda egész hosszú Dunapartja keletnek néz, nyugatról védve van, számtalan olcsót földszintes ház van még a város középpontjában. Aztán az is fontos, hogy Buda közelebb van a Belvároshoz, mint például a Baross-tér. A vonaton nyugatról érkező budapesti Kelenföldön száll ki, mert innen hamarabb jut haza, mint a Keleti-pályaudvarról. Ezzel a tény­nyel szemben a bürokrácia fel meri vetni a gon­dolatot, hogy meg kell szüntetni a Déli-pályaud­vart, mely még közelebb esik Pest középpontjához. Ez a gondolat abból a forrásból fakadt, amely megteremtette a józsefvárosi személypályaudvar néven ismert közlekedési humoreszket. Hogy mennyire nem ismerik a hivatalszobák az életet, mutatja az a rettenetesen elhanyagolt villamosközlekedés, amely a kelenföldi pályaud­varról szállítja a közönséget. Például, amióta az 51-es gyengélkedik, egyetlen kocsi se visz Kelen­földről Buda közepébe, még a Krisztina-térig se. Budapest Budán fejlődik tovább. Joggal fél a közönség, hogy olyan bekötött szemű intézkedé­sek következhetnek, amelyek tönkre tehetik mind azt a sok szép adottságot, ami most Buda fejlő­dését megindította. fó volna, ha a gondolkodó közönség területen- kint rámutatna a fejlődést előmozdító lehetősé­gekre és figyelmeztetne azokra a veszedelmekre, amiket a hibás intézkedések előidézhetnek. Ezt az intelmet megfogadva, most hadd szóljak a Városmajorról. Mi lesz a Szent Imre herceg átja és a Lenke tér közt elterülő hatalmas rét tavával, az úgy­nevezett Feneketlen tóval, ha egyszer majd ennek a köryéknek rendezésére kerül a sor? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat. A „rejtelmes” tóról, ennek múltjáról beszélt az öreg Weintügl Sándor bácsi, kertész, aki akkor költözött a tó partjára, amikor még csak egy-két gyár állt Kelenföldön, lakóház pedig a Tabánig A fejlődés nemsokára palotákkal veszi körül ezt a gyönyörű öreg fákkal beárnyékolt parkot. A természet megtette a magáét. Budának ehhez fogható árnyas parkja, ilyen könnyen hozzáférhető helyen nincsen. A Városmajor ma egy vidéki kisváros setate rcnek színvonalán áll. Egy része van csak gon­dozva, de még a gondozott részek mellett is elha­nyagolt, senki által nem ápolt göröngyös utak vannak. A park középső része teljesen elhanya­golt. Arról beszélnek, hogy ez ellen a rész ellen merénylet készül. Ide akarják tenni az autóbuszok istállóját. A közönség szoktatására már itt van a szemétlerakodó hely, Buda legszebb parkjának kellő közepén, hogy émelyítő bűzt árasszon a parkban üdülő tüdőkbe. Az igaz, hogy csak nyá­ron van ez így. Télen nem jelentkezik ilyen kel­lemetlen formában a hulladék. Legalább mégegy- szer annyi pad férne el itt. Azok is mind megtel­nének. Nem borítaná fel a főváros költségvetését, ha néhány pavillont is építenének az árnyas fák alá. El kell hinnie Budapestnek, hogy külföldön ez így szokott lenni. Bécsnek sokkal kisebb parkjai­ban lubickolóhelyek vannak a gyermekek szá­mára. Ami meg a pavillonokat illeti, zenepavillont feltétlenül kell építeni. A mostani, vékony desz­kából készült dobogó két esztendő alatt tönkre­ment. A zenepavillon körül reggeliző és uzsonnázó helyet is lehetne csinálni. Ha ezt a területet bérbe adnák, a bérlő is megépítené a pavillont. A Városmajor útjait rendbe kell hozni. Eső után jókora tavak csillognak a gyalogútokon. Rendesen kell megvilágítani a Városmajort, még­pedig nemcsak a szépítő kultúra, hanem a közbiz­tonság, vagy mondjuk a közerkölcs szempontjá­ból is. A Városmajor európai színvonalra emeléséért hálás lesz ennek a nemzedéknek az utókor. Tönk­retételéért pedig meg lesz rólunk a véleménye. Hamvas József. alig akadt. Két nagy téglagyár vájta >a földet itt Annak idején, amikor még azért építkeztek örömmel — és vettek a téglát a .pe$ti szabad polgárok, 'hogy minél szebben és hamarabb épüljön kn — a Nagykörút. Mind mélyebbre ástak a téglagyárak a mos­tani tó helyén, mind mélyebbre kerültek az aknák­ban a vaskutyák, amelyekkel felhozták a téglának való agyagot és egyre süllyedtek , a munkások kis, deszkaházai. 1789 áprilisában, éktelen zivatar támadt és a hatalmas zápor következtében felduzzadt patakok Ömlőitek alá a Gellérthegyről és Sashegyröl. Egy­kettőre megtalálták az utat a mély aknák felé. Megállt a munka, az emberek várták, mikor lehet újra leszállni és tovább bányászni az anya­got. Hiába vártak. A tó soha többé nem szikkadt ki és még ma is a víz fenekén vannak az odalán­colt vaskutyák, meg a munkás-bódék, az ottha­gyott szerszámokkal. Senki se ment le értük, mi­vel a tó mélysége 6 méter és 12 méter közt válta­kozik. A tófenék elég változatos egyes helyein. A víz pedig csak nem fogyott, sőt néha még gya­rapodott is. Kiderült, hogy három bővizű forrás táplálja a tavat, melynek terjedelme 800 négy­szögöl. Vize ihatatlan, mérgező. Ennek és a rendőror- vosi tilalomnak ellenére, a forró nyári ' napokon gyerekek még mindig idelopakodnak fürödni. Hiányos lenne a történet, ha nem emlékeznénk meg .arról, hogy régebben, a tó az akkori Villányi utat is megszakította, de a Gellérthegy oldalában történt építkezéseknél kiásott földdel a tónak erre eső részét feltöltötték. Ezen a feltöltött részen van most a BLKE sportegyesület 21 teniszpálya és a tóparti kertészet, amelynek tavaszra költöz­nie kell onnan. Az öreg, kertész ,a fővárostól bérelte ezt a te­rületet. Kesernyésen jegyzi meg, hogy 3 évi bér­összegért annakidején megvehette volna az egész földet, de ki tudhatta, hogy errefelé valamikor építkezni is-fognak? A Szent Imre herceg útjának másik oldalán most épül a ciszterciek új templo­ma, kell, hogy a környéket rendezzék. Parkot alakítanak ki ezen a 3000 négyszögölnyi terüle­ten, a tavat pedig meghagyják úgy ahogy a Vá­rosligetben is van. A hasonlat egyébként is megállja a helyét. Ezen a gyönyörű helyen új: Városligetet kel te­remteni. A terület fekvése, gyönyörű környezete erre predesztinálja; hisszük, hogy a főváros ille­tékesei megértik, mit követel tőlük itt a Termé­szet kötelező parancsa. A Feneketlen tó lenjne ennek a parknak a gyöngyszemei Szerencse, hogy az épülő templom miatt már megkezdték a park kialakítását, remélhető tehát, hogy a munkát min­den irányban folytatni fogják és ezzel paradi­csommá változtatják 'Budának ezt a részét Galambos János ür,öé* cipész Budapest, V., Nádor utca 34. Késiltekmél^után mmj.-nnemaciptkfllflnlegességeket a legtzebb kivitelben. - Javítások gyorsan és pantos eszk8zCltetnek Uj Városliget lesz a Feneketlen tó körül Megkezdték a Kelenföld uj parkiénak kiépítését A budai színtársulat utolsó vándorúba Temesvárról Budára Irfa: KÁZMÉR GÉZA Meghalt a nagy Pán, a nagy Pán halott. El­némult, a síp és csendes lett minden körülötte. Orgonanyiláakor, mikor a Horváth-kert újra éled, hiába keressük a régi, szép emlékeket, már nem lesznek. Csak néhány lebontásból ottfelejtett tégla mutatja) majd, hol volt az az épület, amely­ben felejthetetlen melódiák először hangzottak el és repültek ki a nagyvilágba, a halhatatlanság felé. Amikor meghallottam, hogy most már tény­leg lebontják a Színkört, elmentem oda még egyszer, utoljára, fel akartam eleveníteni az elsuhant éveket a kulisszák édes titkait. Ott álltam a zöldre festett fakó falak előtt, mint aki egy felejthetetlen kedves örömtől örökre búcsú­zik könnyes szemekkel, kimondhatatlan fáj­dalommal a szívemben. 1920 tavaszán, egyik este az aradi Városi Színház igazgatósági páholyában ismertem meg Sebestyén Gézát. Az Ördög báró című operett — amelynek társszerzője voltam — elő­ször került előadásra. „Géza” mellett izgatottan lestem a hatást, de ö nem nyilatkozott. A ban­ketten mégis megszólalt: „Holnap velem jössz Temesvárra Szántóval (annyi sok ismert sláger és az Ördög báró nemrég elhunyt zeneszerzőjé­vel), egy hét múlva megtartjuk a temesvári bemutatót“. Hitetlenül néztem rá, akkor még nem tudtam, hogy ö semmi lehetetlent nem is­mer. Szavát meg is tartotta és egy hét múlva bemutatta az Ördög bárót. Ezzel búcsúzott örök­re Temesvártól. A sok izgalmat, könnyeket, ami a búcsút megelőzte, nehéz lenne leírni. Az indulás előtt pár nappal megkérdezte tőlem, akarokl-e nála dramaturg lenni és vele együtt Pestre menni. Boldogan mondtam igent. Elérkezett az indulás napja. Azt mondták reggel indulunk és este már Pesten leszünk, mert különvonat áll a rendelkezésünkre. Az állomás a háborús évek napjaira emlékeztetett, amikor százan és százan jöttek ki a füstös állo­másra, kedveseiktől búcsút venni, ötvenkét vagon állott ott, telerakva a színház minden kézzelfoghaó darabjával. Vágőné Margit, most a Vígszínház nagy művésznője, izgatottan keresgélte kis kanáriját amely a nagy izgalom­ban kalitkája nyitvafelejtett ajtaján kirepült. S z e b e n i Margit a kiskutyája nevét ismétel­gette az embertömeg közepette. Pap wanri hatalmas virágcsokorral, kisírt szemekkel érke­zett. A szürke állomás erre a napra virágerdővé változott, mintha csak olyan valakit temetnének, akit nagyon, de nagyon szeretett mindenin Bacsányi Paula a búcsúzás percében is, mint mindig, mosolygott — csak néha-néha for­dult el, hogy letörölje könnyeit... A férfiak már nem vették annyira tragikusan a válást, azon fáradoztak, hogy ingóságaiknak megfelelő helyet találjanak az ötvenkét vagon valamelyikében. Három órahosszat tartott az elhelyezkedés. Se- bestyénék kocsiját koncertteremmé varázsoltuk. Pianínót helyeztünk el benne. A padlóját — ahol egy pár nap előtt esetleg még állatokat szállítot­tak — teleszórtuk tiszta szalmával, egy-két dísz­letet állítottunk fel és a puha szalmán lassanként elhelyezkedtünk. Már mindenki megtalálta a helyét, indulhat­tunk volna, de Gézának még híre-hamva sem volt. Futárokat küldtünk utána a városba, de azok is dolgukvégezetlenül érkeztek vissza. Vég­re azután Géza is megjelent a perronon, járása nem volt egészen biztos, de annál biztosabban talált minden szó, amit kiejtett. Ilyenkor ellen­állhatatlanul szellemes volt. Szántó a zongorá­hoz ültette és a Trauermarschot játszatta vele. A vonat lassan megindult, az egész állomás Istenveledtöl és Viszontlátástól visszhangzott. A sirás egybeolvadt a zakatoló kerekek hangjával és nemsokára magunk mögött hagytuk Temes­várt, , Romániát“, és az emlékek egész erdejét. Alig töröltük le a búcsúkönnyekeC már Arad házai tűntek fel a látóhatáron. Izgatottan vár­tam a pillanatot hogy befussunk az állomásra, mert titokban odahivattam az aradi színház egész személyzetét és természetesen a szüléimét is. Amikor a vonat megállt, cigányzene hangjai ütötték meg fülünket: .Elhagyom a falutokat” — kezdte az éneket gyönyörű baritonján a szín­ház bonvivánja, Barics Gyula. Géza ciniz­musa megtört, könnyes szemekkel szállt ki ve­lünk együtt a vagonbóL Bevonultunk a restibe egy kis frissítőre. Apám, a jó öreg falusi orvos Gézához lépett és megszólalt: „Kedves Direktor I Uram, nagyon kérem, vigyázzon a fiamra". Gé­za az ő felejthetetlen kedves mosolyával ráné­zett Apámra, majd kis szünet után válaszolt: „Na, kedves doktor, Maga is jóra bízza a fiát!" Ezzel iá bíztató megjegyzéssel indultam el a I kulisszák világa felé Sebestyén Géza mellett. Még egyszer elhangzott az „Istenveled" és a vonat elindult velünk Vágyaink városa, Buda felé. Nem tudtuk, mennyi minden vár még ránk ezen a rövid úton. Mindnyájunk szivében égett a vágy, hogy Csonkamagyarország határállomására érkezzünk és végre cenzúra nélkül beszélhessünk. Senki se szólt erről a másiknak egy szót se, de egymás szeméből olvastuk ki az évek óta lappangó, kitör­ni vágyó érzést. Végre a vonat lassított, egy kis őrház előtt megállóit (és román granicsárok szállták meg a vagónokat. Még néhány perc, túl leszünk a határon és akkor... vígan fütyül­hetünk. A Sors nem így akarta. Alighogy a vonat befutott a határállomásra, a granicsárok leug­rottak és mind az ötvenkét vagon ajtaját min­den különösebb magyarázat nélkül ránkzárták. Dörömbölés, káromkodás mit sem ért. Hosszú órák teltek el kétségbeesett izgalmak közepette, amikor estefelé végre kinyitották a vagónok ajtaját, de megtiltották, hogy elhagyjuk azo­kat. Géza erélyesen követelte, hogy vigyék a határrendörség vezetőjéhez. Színpadról ismert, mennydörgő „ezredesi" hangjának megvolt a hatása, és pár perc múlva már ott állott a rend­őrség fejénél. , Miért bánnak úgy velünk, mint az állatokkal“ — kérdezte izgatott hangon — „azért mert „Marhakocsiban" utazunk, azt hi­szik, hogy mi is marhák vagyunk?" Ném Uram — válaszolt a nagyhatalmú — felsőbb utasítá­som van feltartóztatni Önöket, mert feljelentés érkezett, hogy a vagonokban, a kulisszák kö­zött elrejtett kincseket akarnak kivinni” „Akkor kérem — ordított Géza — azonnal vizsgálják át a vonatot, hogy továbbmehessünk”. „Nagyon sajnálom Igazgató Ur — hangzott a válasz — este van már, s a világítás nem alkalmas rejtett kincsek eredményes felkutatására, holnap reg­gelig talán még ki fogják bírni a vagonokban, amelyeket színház és művészet iránti) rajongás­ból nem záratok le, de granicsárokat állítok az ajtók elé és senkisem hagyhatja el a kocsikat." Géza rövid szavakban közölte mindenkivel az eredményt és a kincseik elrejtéséről szóló nevetséges feljelentést. Hosszú alkudozások után sikerült megállapodnunk a gTanicsárokkal, hogy kíséretük mellett pár díszletmunkás szalmát hozhat a közeli uradalomból. így azután min­denkinek a primadonnáknak is jutott egy zsák­ra való szalma, amelyre éjszakára leheveredhe- tett... pár lépésnyire a magvar határtól. Kora reggel már mindnyájan talpon voltunk. Tolmács útján engedélyt kértünk, hogy az ura­dalomból tejet hozathassunk reggelire, mert hiszen ebédre már Pest felé robog velünk a vo­nat. így gondoltuk mi, de nem így történt. An­náit ellenére, hogy egyórás legszorgosabb ku­tatás után sem sikerült a vámtiszteknek rejtett kincseket találniok, nem engedtek tovább. Azzal az indokolással. hogy Bukarestből várják az utasítást, (továbbra Hs fogva tartottlak;. IA bi­zonytalanság a végsőkig feszítette mindnyájunk idegeit. Voltak, akik komikusán vették a dol­got, de a nagyobik része éhesen, reménytvesztve járkált a vagonok előtt. Most már szabad volt ki is szánnunk és a granicsárok felügyelete mel­lett berendezkedhettünk' egy bizonytalan idejű tartózkodásra. Aradra üzenetet küldtünk a szín­házhoz; hogy ennivalót küldjenek, mert éheztünk. Néhány óra múlva már a kedves aradi kollégák autókon, óriási kosarakban, összegyűjtött enni­valókkal adták tanújelét bartáságuknak és együttérzésüknek. Harmadnap, amikor még mindig nem jött válasz Bukarestből, Géza engedélyt kért, hogy személyesen utazhasson a miniszterhez. Tudtuk, hogy Gézára nyugodtan bízhatjuk sorsunkat. Teljesen berendezkedtünk ja nomád életre és rögtönzött kabarékkal ütöttük agyon az időt. Tamás Benő, Pajor Ödön, Huszár Károly, C z a kó Pali, Bársony Aladár, l F ü 1 ö p Sándor, Halmos János mindent ■ elkövettek, hogy a kétségbeesett asszonyokat I felvidítsák. Végre, fogságunk kilencedik napján Gézától sürgöny érkezett, amelyben tudatja, hogy más­nap indulhatunk. Az örömet, amit ez a pársza­vas sürgöny kiváltott, nem lehet leírni. Másnap azután Géza magával hozott miniszteri engedé­lyére útnak engedték a vonatot. Még nem vol­tunk a magyar határnál, amikor a díszletmun­kások előszedték az elrejtettt magyar lobogókat. A. magyar határőröknél fülsiketítő örjöngő or- 1 dításban törtünk ki. Hosszú évek útán újra ma­gyar földön. A díszletmunkások a kocsik tetején szaladgálva lengették a piros-fehér-zöld lobogót. Szántó a zongoránál a Himnuszt kezdte játszani és a szemekből megindultak a szűnni nem akaró örömkönnyek. A magyar határállomáson nagy csoport kíváncsi ember várta a fogságba esett vonatot. Harsány éljenzéssel köszöntöttek és el- I halmoztak minden jóval, amit 10 napig nélkülöz­ni kényszerültünk. Amikor vonatunk a csepeli összekötőhídra ért és megpillantottuk Budát az esti fényben, egy­más nyakába borulva és örömtől könnyezve, kiáltottuk bele az estébe, hogy végre szabadok vagyunk.,. Azután frissen, minden bánatot, megalázta­tást elfeledve, találkoztunk a Budai Színkörben. Géza ismét a régi. jókedvű bohém volt, tele új tervekkel. A szezón megindult. Uj életerő su­gárzott ki a régi falak mögül. Uj neveket hir­detett a színlap új melódiákat dúdolt nemsokára Buda és Pest. A színkör visszanyerte régi jelene tőségét. ...... r - ----’ Á H orváth-kert nyáron a Budai Színkör nél­kül. .. Elképzelhetetlen... És mégis, pár nap csupán és nem marad más, mint egy-két tégla­darab, mintha csak egy elfelejtett sírhant lenne. Laticel matrac LÉGÁTERESZTŐ NEM MELEGSZIK HYGI ÉN IKUS Gyártja Magyar Ruggyantaárugyár DONGÓ“ ÉTTEREM REMEK K.p N Y-H a LEGJOBB CIGÁNYMUZSIKA __ M É R S E K E L T ARAK II.. MARGIT-K9RUT 20. — TELEFON: 1-070-50.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom