Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-06 / 18. szám

Budai Napló 1937. május 6. lendő óta próbáljuk már építeni a magyar köz é’etet, keresztény és nemzeti vonatkozásban. So kát értünk el a társadalmi morál, a közgondolko dás megváltoztatása terén, de legkevesebbet, sőt semmit sem értünk el a művészet és irodalom te­rén. Én bizom annyira Buda, de utána Pest ke- resztény társadalmában, hogy ezt a szükséges 1 milliót össze fogja tudni hozni. Ha a színház ál- lani fog, én azt hiszem, hogy a nagybizottság ab­ban a pillanatban át fog alakulni a budai színház barátainak társaságává és meg fogja választani a maga kebeléből a budai színházi bizottmányt fcn a magam részéről a legnagyobb örömmel és sze­retettel veszek részt ebben a munkában és kérem keresztény magyar testvéreinket hogy ebben u törekvésben semmiféle elkülönülést ne Ismerjenek. Értsék meg már az első hivó szót. Én azt hiszem, hogy korszakalkotó lehet ez a nap Magyarország történetében. Az első fehér szinházi kultúrának megszületése nagy esemény a mi országunkban, az első uj törekvés a legnehezebb ugaron. A polgár- mester ur már annyira segített, hogy a kiírással vár, tehát időt ad. Mi nem leszünk egyebek, mint pályázók, akik mellett más nem érvényesülhet. Ml százszázalékosan akarunk beleszólni. A magam ré­széről minden támogatást felajánlok. Egyesületek csatlakozása a mozgalomhoz Antalffy Andor ny. min. tanácsos bejelentette a Hegyvidéki Egyesület és az Orbánhegyi Egyesüleii csatlakozását a mozgalomhoz.-— Már Apponyi Albert 1906—10 közötti idők­ben való kultuszminisztersége idején vetette fel a gondolatat — mondota — hogy Budának színházra van szüksége és Apponyi is magáévá tette ezt a tervet. Azonban ez elaludt. A kultuszminisztérium akkor a Döbrentei térre tervezte a színházat, az­zal az indokolással, hogy Pest közönsége is fogja a színházat támogatni. Mindenképpen helyeslem, hogy színházat oda építünk, ahol eddig is volt. Itt van a közlekedés gócpontja. Kacsics Margit törvényhatósági bizottsági tag volt a következő felszólaló: — Nagy örömmel üdvözlöm ezt a gondolatot, különös lelkesedéssel, hogy a fehérszinház gondo­lata fűződik hozzá — mondotta. Akik keresztények és magyarok, azok velem együtt fogják üdvözölni ezt a gondolatot. A munkának a nagyrészét min dig a férfiak dolgozták ki, de a kivitelben mi nők is nagy segítséget ajánlhatunk fel mint minden tár sadaími és kulturális 'munkában. A keresztlány asszonyok párlszervezettsége és a szociális misszió- társulat részéről ajánlom fel a nők munkáságát. Dr. vitéz nemes Juhász Jenő fővárosi törvény- hatósági bizottsági tag emelkedett szólásra és ki­jelentette, hogy annakidején a Budai Színkör le­bontását nagy erővel támogatta. Meg van győződ­ve arról, hogy a megindult mozgalom helyes utón jár és annak a munkásságnak, amelyet maga elé tűzött, meglesz a jutalma. Állani fog Buda kőszin- háza, amelyet nem az öncélú tőke fog irányítani és nem az anyagi érdeket jelentő szinházpolitikát fogja űzni. A legnagyobb lelkesedést kell kivál­tani Buda nemes tradícióit őrző polgáraiból, hogy a színház felépítésére szükséges tőkét előte­remthessük. Meg van győződve arról, hogy Buda közönsége teljes megértéssel fogadja a maga szín­házának felépítési gondolatát és megmenti a régen óhajtott s nagyjelentőségű kulturközpontjá! a ma­ga lelkiségének és szellemének. Haspelné Balázs Lujza, Radnay Árpádné, vitéz Gálócsy Zsigmond s mások felszólalása után Padá- nyi Gulyás Jenő építészmérnök javaslatára elhatá­rozták a tervezet kiépítésének módozatait, majd egyhangúlag megválasztották az intézőbizottság el­nökévé almási Balogh Elemért, ügyvezető főtitkár­rá Somody Páll, az elnöki tanács tagjaivá 'Andor Endre ny. államtitkárt, 'Antalffy Andor ny. minisz­teri tanácsost, Ágoston Gézánét, a MANSz alelnö- két, dr. Bényi Károly, Bocsáry Spur Kálmán, K. Császár Ferenc, Cselényi Pál, dr. Dorner Gyula, Gáldy Béla, Hegedűs Amand, Hencz Lajos, dr. 11- lefalvi 1. Lajos, dr. vitéz nemes Juhász Jenő, dr, Kasics Margit, dr. Kuncze Lajos, Pintér Jenő, Szántay István, Tóth Gábor, Vály Ferenc dr., Vá- lyi Lajos dr. törv, hat, bizottsági tagokat, Bittér Illés tankerületi főigazgatót. Láng József, a Gaz'd. Biz. Szőv. vezérigazgatóját, Lip'.ay Lajos dr, Köz­ségi Takarék vezérigazgatóját, Wünscher Frigyes a Hangya Szőv. vezérigazgatóját, dr. Ajtay József ny, közig. bír. tanácselnököt, Gegas Dániel ny, főkapitány helyettest, Pávay Vájná Ferenc főgeoló­gust, Kovács 'Alajos államtitkárt, Kovács József tábornokot, Guilleaume Árpádnál, Slachta Margi- toi, dr. Korpás Ferenc tanker, főigazgatót, Bánla- ky Géza központi igazgatót, Bilkey Papp Lajos lg. főorvost, Bekker Jenő ezredest, Dávid Antal egye­temi tanárt, Somody Istvgn szerkesztőt, Térfy Bé­la v. minisztert, Morcay Jenő ny. államtitkárt, Padányi Gulyás Jenő építészmérnököt, Medriczky Andor fővárosi fogalmazót, Csilling Dezső műszaki tanácsosi, Lippay Gyula, a Budai Napló szerkesz­tőjét, Szigéthy Endre a Budai Hírlap szerkesztő­jét, vitéz Gálócsy Zsigmond mérnököt, Glazewsky Adóm bakneégvezetőt, Biskey Karola a postaegyer sülét örökös elnökét, Krén Margitot, a fővárosi Erzsébet Árvaház igazgatóját, dr. Fabinyi Henrik- nét, Kertész Róberlnét, Jármay Károlynét, ifj. Gonda Bélánál, Szigetvárg Károly gimn. tanárt, Székelyné Sólymos Beát, Reviczky Ábrisnét, vitéz Baky László csendőrszázadost, dr. Sándor Árpád ügyvédet, nagyiványi Fekete Béla miniszterelnök­ségi sajtóelőadót, dr. Nádas Béla ny. törvényszéki bíró, ügyvédet, Medgyasszay István műegyetemi tanárt, dr. Lator Géza miniszteri osztálytanácsost, löt, Kiss Károly műszaki felügyelőt, dr. vitéz Afen- nagyiványi Fekete Lajos v. országgyűlési kép vise sáros Zoltán ügyvédet, Pogány F. Béla a Hangya főtisztviselőjét, Szombathy Kálmán igazgatót, Ambrus Pál dr. ügyvédet, Magasházy Béla gépész­mérnököt, Németh Lajos .középiskolai tanárt. A mozgalom rövidesen felkéri magas védnökeit, majd létrehozza a részvénytársaságot és megindítja a nagy propagandát a részvényjegyzésre Reflexióit fjárom nagy budai Kérdéshez, Irta: Nádas Béla dr. ügyvéd, ny. törvényszéki biró A „Budai Naplódban a közelmúltban Buda legégetőbb kérdéseiről számos cikk jelent meg. Legyen szabad ezekre az alábbiakban röviden né- hány szerény észrevételt tennem: Rendkívül felemelő az az ünnepi gondolat s ide­ális terv, hogy Buda állandó színházát Buda pol­gárai a maguk erejéből és áldozatkészségéből épít­sék fel. Sajnos azonban, a mai nehéz gazdasági viszonyok közölt számolnunk kell e szép terv eset­leges kivihetetlenségével is. Erre az esetre talán megfontolás tárgyává tehető a következő elgondo­lom: A megfelelő telket adja e színház céljára a szé­kesfőváros. E telekre az állandó színházat építse fel az állam. A felépült színház legyen azután téli évad alatt a Nemzeti Színház és az m. klr. Operaház együttes, nagyobb méretű kamaraszínhá­za, a mai pesti Kamara Színház és Városi Színhez helyett, mint volt a múltban Budán a kedves em­lékezetű, intim Várszínház. A nyári évadban pedig adják bérbe valamely magánvállalkozónak, oly célra, melyet eddig a lebontásra ítélt Budai Színkör szolgált, avagy oly kombinált formában és oly megfelelő városi telken építse fel az állam Budán ezt az állandó színházat, a kialakítandó fürdőváros és nyári idegenforgaom követelményeivel is szá­molva; hogy a nyári évadban a rég óhajtott és megoldásra váró „Szabadtéri Szinpad“-ként is szolgálhasson. Szóval egyformán és együttesen szolgálja ez az állandó szinház úgy Buda rohamo­san megszaporodott lakósságának, mint az egyre erősödő idegenforgalomnak és az immár testet öl­tött fürdővárosnak érdekeit is. Buda polgárai pe­dig sürgősen és lelkesen tömörüljenek és alapítsák meg a „Budai Szent István Színház Barátainak Egyesületét“ társadalmi egyesülés formájában. Természetesen csak az esetben ha nem sikerülne létrehozni a „budaiak színházát“, A. muzulmán világ Szent Budája Minden tekinlben osztom a Budai Naplónak azt a céltudatos propagandáját, melyet a Gül-baba me­cset és mohamedán otthon megépítése érdekében fejt ki. Adja a jó Isten, hogy belátható időn belül teljes siker koronázza ez irányban önzetlen, lelkes, agitativ munkáját. Mint fanatikus rózsadombi, nem mulaszthatom el azonban, hogy ez alkalommal a nagy nyilvános­ság elölt is le ne szögezzem, egy-egy bátortalanul elhangzott újabb tervvel szemben, hogy úgy a me­cset, minit az otthon egyedül és kizárólag csak a Rózsadombon épülhet fel, tradicionális okokból és nem a Tabánban vagy másutt és pedig közvet­lenül a mohamedánok szent zarándoklati helyévé nyilvánított Gülbaba sírhely (türbe) körzetében. Ez okokból oda kell hatnunk, hogy e síremlék és egész környéke magánkézből közkézre kerüljön és mielőbb valóságos fürdőoárosi és idegenforgalmi attrakcióvá, keleti központtá fejlesszék ki mecset emelésével, mohamedán-otthon építésével és kö­rülöttük jellegzetes park létesítésével. Mily mérhetetlen vonzóereje lesz majd az ek ként méltóan kialakított kegyeleti helynek Kelet felé, mohamedán testvéreink felé! És mily megka pó idegenforgalmi attrakció lesz a Dunán érkező idegenek számára a Margit-szigettel szemben, a kies Rózsadombon a Dunára kikönyökölő, karcsú me eset, hátterében fi 'közeljövőben Ibarokkstílusban restaurálásra kerülő Veronika-uti kápolnával, ez zel is példázva a testvéri kapcsolatot a kereszt és a félhold között. E síremlékhez fűződő legendakört, ha szüksé­ges, mesterségesen is táplálnunk kell. E síremlék­ben rejlő) elsősorban keleti idegenforgalmi vonzó­erőt céltudatosan el kell mélyítenünk. E síremlé­ket és környékét s a szent Budát kell megtenni az európai izlám gócpontjának. Éppen ezért a mecset mellett felépítendő mo­hamedán otthonban a muzulmán rítusnak megfe­lelő konviktus, szálloda, vendéglő s kávéház is kell legyen, hogy ekként rítus szerint kellően elláthas­suk’ majd' a szent Budára egyre sűrűbben idesereg'ö keleti zarándokokat, fejedelmeket és hogy a szent Budára összpontosítsuk a tanulmányaikat az euró­pai fővárosokban jelenleg szétszórtan folytató mo­hamedán ifjak zömét, hogy ilykép azok elsősor­ban a mi európai hírű főiskoláinkon szerezzék meg szakképzettségüket és szaporítsák ez úton őszinte barátaink sorát. Újabb izlám főiskola fel­állítására azonbari éppen ezért nincs szükség s nyil­ván tévesen említette a cikkíró ily iskolának is szükséges felállítását a mecset körzetében. Buda fásítása és parKozása Buda fásítását és parkozását (sohasem lehet eléggé propagálni. Igaza volt a cikkírónak, amikor „Rózsadombi Egyesület“-et aposztrofálta e téren, példának hozva fel egyesületünk aktiv közremű­ködését a múltban a Rózsadomb eredményes be- fásítása és parkozása körül. Igenis, saját költségén kezdte el egyesületünk évtizedekkel ezelőtt a Ró­zsadomb fásítását s ezt a kezdeményezést melegen ajánljuk a közcél érdekében a többi Buda-hegyvi- déki egyesületek figyelmébe is. Abban azonban nincs igaza a cikkírónak, hogy ellanyhultunik volna újabban a fásítás rendszeres s fokozatos folytatásával. Állandóan szorgalmazza ugyanis egyesületünk az illetékes tényezőknél úgy az újabban nyitott s kiépített rózsadombi utak be- fásítását, mini a rózsadombi terek parkozását is. És az egyre szűkebbre szabott városi, pénzügy) keretek és közmunkaprogram dacára jelentős eredményeket érünk el tagadhatatlanul még most is úgy a fásítás, mint a parkozás terén. A közelmúltban alakította ki szorgalmazásunk­HELLA de PINEDO a Theater an der Wien volt primadonnája minden este Regent Kávéház - ban j I.,Keleti Károly utca I. szám Zongorán kísér NOLDI SCHOOL! ra a mindenkor hivatása magaslatán álló székes- fővárosi kertészet igazán minden elismerésre mél­tó módon a Margit-utcai és a Barsi-utcai ka bá­jos terecskét, majd mostanában fejezte be a Ve- ronika-uti kápolna körüli, elragadó kilátású tér parkozásának nehéz munkáját, a legcsodásabb pa- norámájú József-hegyi kilátó és vízmedence kör­nyékének parkozását, végül jelenleg formálja szak­értő kézzel és áldozatos szívvel a szépséges fekvé­sű Vérhalom-teret. Továbbá éppen most fogott hozzá a Rózsadomb főforgalmi utjának, a 25 mé­ter széles Bimbó-út alsó szakaszának fásításához is, hogy még az ősszel folytassa azt az Alsó- majd a Felső-Törökvész úton. De nemcsak pénzügyi akadályai vannak az utak fásításának, hanem igen sokszor egyéb akadályai is. így sok helyen a kemény, szikla , rózsadombi talaj, melyben a 1 fák ültetéséhez szükséges ,kte- nyész-árok“ létesítése szinte lehetetlen, de minden­esetre rendkívül költséges. Továbbá elsősorban és legfőképen: az egyes gyalogjárók keskeny volta. A hivatalos álláspont szerint ugyanis a jövő­ben nem ültetik be sorfákkal az 5 méternél kes­kenyebb utakat, bár szerény nézetünk szerint e határt 3 méterben kellene limitálni. Ezért egyesületünk körlevélben arra hívta fel tagjait, a rózsadombi villa- s telektulajdonosokat, hogy az ily keskenyebb utak mentén mindenki a saját telkén belül, közvetlenül az utcai kerítése melleit ültessen a saját költségén gyorsan magasra növő, nagylombú fákat, hogy azok árnyékolják be kellemesen útjainkat, anélkül \azonban, hogy az ilyen keskenyebb gyalogjárókon akadályozzák a közlekedést, az egyes közművek (telefon, elektro­mos vezetékek stb.) lefektetését és anélkül, hogy zavarják az utcai közvilágítást. Nem lankadtunk tehát el és nem is nyugszunk addig, amíg közmegelégedésre nem lesz befásítva a Rózsadomb minden egyes befásltható útja és nem nyújtanak enyhe árnyékot az érdekelt telek- tulajdonosok áldozatkészségéből a Rózsadomb ke- vésbbé széles, hatóságilag be nem fásítható, ösz- szes gyalogútjai is. Ezekben óhajtottam röviden és szerényen re­flektálni a „Budai Napló“ fenti közérdekű cikkso­rozataira. 20 Extra szabású R A G L Á N pengő havi részletre BÁNKI URISZflBÓNÁL, II , FÖ-UTCO 83. SZ. Budái! SUGAR-cipő megbíZhUtÓ! GTágrelpflKlian is nagy választék 1., Krlsztlne-körul 61. — Postapalotával szemben A budapesti ivókúráiról rta és a Hollós Mátyás Társaság ülésén előadta: Nemes 1. György dr. Ma már ország-világ előtt kétségtelen, hogy Bu­dapest, a magyar korona gyöngye, szépséges fürdő­városunk, melyet gyönyörű fekvéséért, hegyi pano­rámájáért, pompás építményeiért, kulturlétesitmé- nyeiért a Duna királynőjének neveznek, számos gyógyfürdőjével, bőséges melegforrásaival és kese" rűvizkutjaival, hires orvosegyetemével olyan egye­dülálló téli-nyári világfürdő, mely méltán viselhe'.i a thermák és keserűvizek metropolisának nevét. A budapesti gyógyforrásoknak kétezer éve is­mert kiapadhatatlan energiája azonban nemcsak külső, fürdési használat következtében mutat fel — már a kelták és rómaiak, majd a törökök által is kiaknázott — gyógyhatást, hanem évszázadok óta ismeretes ezeknek az úgynevezett „orvos“- vagy javasvizeknek belső, ivógyógymód alakjában való használata is. A milliónyi liter — ma még sajnos nagyrészt felhasználatlanul a Dunába ömlő — gyógy energiá­nak, a hőforrások — és keserűvizeknek az ivógyógy­mód keretében való taglalása rövid történeti, ás­vány- és gyógytani dióhéjba foglalt ismertetése és leírása: ennek a kis dolgozatnak célja és témaköre. I. A hévvizű ivóforrásokról. A hévvizek eredetükre nézve is mint törtél- neti és alkati szempontból is, élesen elkülönülnek a keserűvizektől, bár vizalkatrészűkét illetőleg ezek is főleg neptunikusnak mondhatók Neptun lévén a tenger istene, könnyen megérthetjük az elnevezés értelmét: a tengervíz páráinak a szél által száraz­föld felé sodort tömegeit itt a budai hegyek fölött a magyarok Istene fogadja és azok lehűtés folytán mintegy 250 négyszögkilométernyi területen hullanak esők alakjában alá, hogy mint atmoszférikus csa­padék aztán a budai Dunaparton emelkedő hegyek, gerincét alkotó szürkésfehér repedéses dolomit s sár­gás mészkő kőzeteibe szivárogjanak és azok nagy­mérvű tároló képessége folytán igen nagy mély­ségbe, az Alföld pereme alatt az ottani vizekkel együtt felgyülemkedjenek. Oldva a kőzetek földes­meszesnek nevezett sóit, magábavéve kénes gázo­kat, gőzöket és rádióaktiv elemeket, ezektől és a nagy viznyomástól hajtva felszállani igyekeznek. A harmadkori tengeri üledékekből, származó vízát- nemeresztő rétegek azonban ezeket az elzárt víztö­megeket csak ott eresztik fel' szabadon, ahol a föld­kéreg egyszer a geológiai korok valamelyik ezred­évében a budai Dunapart hosszán történt tektonikus földrengés folytán megtört, lépcsőzetesen lesüppedt (vetődött.) így magyarázható a budai „termáüs vonal“-nak létrejötte, amelynek mentén a Római- parttól és Csillaghegytől egész a Gellérthegy déli lábáig erednek értékes hévvizű forrásaink, melyeket, mint látni fogjuk, már az itteni őslakók is ismer­lek, fürdésre használtak, sőt ihatták is vizüket. Történeti adatok szerint az aravise és kelta né­pek telepedtek az |szaki fo rásos. mellé és az Ak Inke név a bővizek forrásának városát jelentette, amiből a rómaiak nyelve Aquincumot csinált A Krisztus utáni Il-ik században itt 60 ezernyi lakósú várad volt, mint Tausz dr. és mások megállapítot­ták, 9 jól berendezett fürdővel. Katonai fürdőorvo­sok gyógyították a lábfájós legionistákat. Közvetett bizonyiték szól amellett, hogy belső gyógyításra is fogyaszthatták a gyógyvizet. így például egy Sant- anderben tallált ezüstcsészén látható metszeten az Istennő korsójából előgőzölgő gyógyvizét a Salus Umeritana-i gyógyforrásnak egy szolga beteg gaz­dájának nyújtja. Egy öszvérhuzta hordósfogat az ásványvizüzemek első — bizonnyal deficitmentes — típusa. Római' orvosok közül Caelius Aurelius aján­lotta bizonyos betegségek ellen az ivógyógymódot, mig Plinius — megelőzve sok mai kollégát — már a mértéktelen használatuk ellen ki is kelt. A középkor évszázadait illetőleg kevés történeti adatunk van a budai ivókúrákról. Amennyire előt­tünk áll Anonymus, a névetlen jegyző feljegyzése Attila és Árpád „felhéwizi“ városáról, az árpád házi királyoknak, majd Zsigmond és Mátyás ki­rályainknak fényes fürdőiről szóló leírások, ügy- annyira kénytelenek vagyunk a török hódoltsáj idejére várni, mikor az első irodalmi nyom egy Budán járt jóhiszemű angliusnak, Brown Edward- nak könyvében bukkan fel. A törökök nemcsak számos szép fürdőépületet emeltek, minthogy val lásuk parancsolta a fürdést, de beteg katonáikat is itt Budán gyógyították. A még ma is fennma­radt Rudas, Király fürdőink török kupolás-oszlo pos gőzfürdői hirdetik kelet felé, mint kiváló balneOlogiai és idegenforgalmi attrakciók, Buda­pest fürdőváros hajdani virágkorát. Éppen a Ki­rályfürdőben — a törökök Tachteli, vagy Tábla­fürdőnek nevezték — látta Brown, amint egy mozlim a gyógyvizet itta is és egy a forrás alá tartott ezüstpénz — 'arannyá vált. (Kénsárgulás). Már itt említhető meg, hogy adataink szerint a Hungária forrás foglalata is törők eredetű, So- koli pasa derviskolostorának helyén áll. De, mint a többi csorgónak hivott ivókút, a törökök kiűzé­se közben pusztító harcokban betemetődött s csak kétszáz év múlva, Hegyei Gyula 1881-ben megje­lent prospektusában’ hallunk történetéről. Eszerint mai Rudasfürdő (amit előbb Bürger-, majd a hajóhidról Bruck-Brückenbadnak hívtak) észak fe­lé egy szállodácskával érintkezett, amely az Erzsé­bet hid építéséig állott kb. a leendő hid tengelyé­ben. Ennek, aiz első gőzhajókról „ Propeller“ ne­vet (Visedő kis hotlelnek udvarán, a Gellérthegy lábához támasztott kőfal előtt állott Hungária ki­rálynői szobra s előtte a Hungária forrás csapja. Az itteni ivókurázásnak azonban már ebben az időben régen nagy konkurenciát jelentett a \császárfürdői gyógyforrás ívókútja. Gyógyudvará- val, sétányával, zenéjével és diétás éttermével már a szabadságharc előtt és után is ez tartotta a re­kordot. A kiegyezés uára nagy lendületet adott a budai ivókúráknak Zsigmondy mérnök 2 artézi fúrása, amelyek közül a margitszigeti forrás 1868-ban tör­tént felfakadását maga Ferenc József király és Erzsébet királynő is megtekintette és a gyógyvíz­ből, egykori rajz szerint, kóstolt is. Nyulakszige- tén kezdett el fúrni, de a víztároló dolomitréteg itt már 1000 méterre lévén, csak 9 évi munka után sikerült felhozni Európa egyik legmagasabb hőfokú (73 fok C) vizét. A városi tanács meg is vonta a fúrás költségeit, de Zsigmondy a kuta­tó zseni szívósságával saját anyagi erejéből érte el célját. A régi omnibusz-állomásnál, a Délibáb utca végében állottak az első artézi kutak, ahová nagy zarándoklás indult naponta a gyógyvízért. Ma már az 1913-ban épült Széchenyi fürdő egyik pom­pás kupolacsarnokában isszák a gyógyvizet. Ebben az időben már nagy ivókultusz volt a Margitszi­geten és a Lukácsfürdőben is, megjelentek az első szénsavval telített ásványvizek is: az Ilona, Kris­tály, és Palatínus. Ivókúráink újkorát csak a háború végétől szá­míthatjuk. A főváros vezetősége, látva a gyógyvi­zek ivókúráiban rejlő nagy gyógyító és gazdasági energiaforrást, 1924-ben emelte a Hungária ivó- csarnokát és teremtette meg a Harmatviz előállí­tására és szállítására az Ásványvizüzemet. Az Er­zsébet hid budai hídfőjénél ma már több mint másfélmillió poháradagot használ el az ivókurázó közönség. Igaz, hogy ehhez hozzájárult a legújab­ban fúrt Attila (kénes) és Juventus (rádiumema- nációs és szinrádiumsótartalmú) forráskutak feltá­rása és foglalása. Ezek, valamint a margitszigeti és lukácsfür­dői uj kutak és ivócsamokok létesítése, a további tabáni fúrások, az uj Széchenyi fürdői 1000 méte­res artézi fúrás, nemkülönben a tervezett sétányok, térzene és Gyógyforráskutató Intézet — amely a vizek biológiai gyógyhatását lesz hivatva tudomá­nyos esetgyüjtések kapcsán megállapítani — mind- megannyian a budapesti hőforrásokkal végzett ivó­kúrák |-jövőjének egész gigantikus perspektíváját vetik előrel (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom