Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-06 / 18. szám

VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA : V I R A A G BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502-96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Buda egész társadalma megmozdult, hogy megteremtse az állandó kőszinházat R Gellért-szálló nagytermében rendkívüli lelkesedés mellett megalakult a színházépítés intézőbizottsága A Haytyság&s fejedete*o „Recrudescunt \ulnere ..hirdeti a szobor. És mégis: azt kell mondanunk, egy fájó sebünk begyógyult azzal, hogy a Fejedelem ércalakja végre odakerült a nemzet pantheonjába, a parlament épü­lete elé. A magyar törvényhozás nagy adósságot rótt le ezzel: részben letörölte att a gyalázatot, amely a hírhedt „nóta Rákócziane“-val tapadt reá. A megalku­vó, szolgalelkű megyei országgyűlés ha­zaárulónak deklarálta ebben a törvény­ben a fejedelmet, fej- és jószágvesztésre ítélte őt: minden magyarnak elégtétel, hogy most az országgyűlés háza előtt áll a „hazaáruló“ gyönyörű szobra. Két idézet is van a szobor talapzatán. A harmadik azonban, az amelyet talán legszívesebben látnánk ott. „Amit tet­tem, aid a szegénység érdekében csele-\ kedtem“ — Írja a fejedelem és a mai időkben úgy érezzük, hogy ennél na­gyobbat, nemesebbet, szebbet nem lehe­tett volna odavésni a márványtalapzatra. A mi korunk uralkodó eszméje a szo­ciális gondolat. II. Rákóczi Ferenc min­den cselekedetét ez ai gondolat vezette — közel harmadfél évszázad előtt. A hatalmas, dúsgazdag fejedelmi család sarja fegyvert tagadott és elúeteűt ma­gától mindent, mindent, hogy a szegény népnek, a misera plebsnek jobb sorsáért küzdjön és szenvedjem A gyönyörű ünnepségek után, ami­kor a fejedelem emberi, katonai és poli­tikai jelentőségét annyi tisztelettel és igaz hódolattal méltatták, nem szabad elfeledkezni arról a Szívről, amely Rá­kóczi Ferenc fejedelmet minden csele­kedetében vezette. A szívről, amely a magyar szabadságétt, az ősi alkotmány­ért, de legelsősorban a Szenvedő, elnyo­mott magyar nemzet jólétéért dobogott. A Nagyságos Fejedelem csodálatos szép­ségű alakján ez a szociális érzés egyik legtagyogóbb gyöngyszemeknek és ha nincs is odaírva a szobor talapzatára, mégis ez ragyog a legfényesebben. A matytycw lóunfy Elmúltak az oszrák államfő látogatá­sának szép ünnepnapjai, de a fényes ün­nepségek gyönyörű sorozatának van egy fejezete, amelynek ragyogása soha­se múlhatik el belőlünk: a magyar ka­tona, a honvédség felvonulásának feled­hetetlenül szépséges látványa. Vigasz­taló, bátorító, felemelő volt a magyar haderőnek ez a bemutatkozása : büsz­kébbek, boldogabbak lettünk utána. Kicsiny ez a hadsereg. A békediktá­tum és ellenfeleink agyarkodása nem tűri, hogy egyenlőjogúak legyünk kato­nai téren. Mégis, aki látta ezt a gyönyö­rű felvonulást, annak meg kellett érez­nie, , hogy legalábbis egyenlőjogúak va­gyunk: Ezt a mi kis, szinte parányi had­seregünket nem a szuronyok sokasága, ágyúk, tankok és géppuskák tömege teszi nagyobbá, mint övékét, hanem az a lélek, amely minden egyes magyar ka­tona arcán ott sugárzott, az a szellem, amelyet a mi maroknyi hadseregünk ural. Miklas szövetségi elnök baráti láto­gatását, a két ország összeforr ásónak ünnepnapjait ez a katonai szemle tette mindennél szebbé. Az a tudat, hogy ezek a gyönyöiHí fiúk a mieink, a mi lelkünk ég bennük, az aiz ezeréves ma­gyar láng, amelyet soha semmi nem tu­dott eloltani és amelynek szikrázva lo­bogó szenű tüzét méltó kezek viszik to­vább, a magyarság új évszázadai és év­ezredei felé. i A budai színház létesítésére indult mozgalom nagy lendülettel halad a megvalósulás felé. A moz­galom intézőbizottsága a Gellérl szálló hangverseny- termében április 30-án tartotta alakuló ülését almási Balogh Elemér titkos tanácsos, felsőházi tag elnöklésével. Az ülésen Buda várospolitikai és tár­sadalmi vezetői nagyszámban vettek részt. Az elnök megnyitójában üdvözölte a közel száz főnyi közönséget: — Ezt a díszes társaságot — mondta — az a régi hagyományokon alapuló összetartás hozta össze, amelyet Budapest életében legfőképpen Bu- dájn tapasztalhatunk. Az ősi dicsőségben, fény­ben 'sütkérező Buda, akármilyen szoros testvéri viszonyba került is a balparti Pest városával, min­dig meg tudta őrizni régi patinás múltjának ma­radványait, külsejében és főleg polgárainak lel­kületűben. — Talán már-már elszunnyadt ez az évszáza: dós hagyományokon alapuló .érzés, — folytatta Balogh Elemér — de nagy gondolatok mindig fel tudták lazt éleszteni. Ilyen nagy gondolatot tá­masztott életre az utolsó hetekben Budapest szé­kesfőváros polgármesterének az az intézkedése, hogy a Horváthkert árnyas ligetében, száz év óta fennálló nyáriszinház épületét a közbiztonság is (egyéb Szempontok érdekében lebontatja. Ugyan­akkor felvetődött az a terv, hogy a főváros Budán állandó színház felépítésére adjon engedélyt és aki ezt a színházat előírásának megfelelően fel­építi, 35 évre megkapja annak díjtalan használati jogát. — Az a gondolat, hogy Budának állandó szín­házra van szüksége és hogy ez a színház meg is lesz, mégpedig mint állandó téli-nyári színház, kőből, acélból, vasbetonból, üvegből, talán már­ványból is, egyszerre megmozgatta Budaváros poígálrait régi lokálpatrióta! érzésében. Elmondta aztán Balogh Elemér elnök, hogy ez a színház az egyre fejlődő és háromszázezer főre szaporodott lakosú Budán talán» üzletnek sem rossz. — A magántőke — mondotta — amely minden üzleti lehetőséget kellő időben kiszimatol, mérle­gel és megfelelő adottságok esetén a maga részé­re akar biztosítani, az állandó budai színház gon­dolatát is ki akarja sajátítani. Mi nem foglalhatunk állást a tőke ellen, de igenis állást foglalhatunk ,az olyan mentalitás ellen, amely az állandó budai színház 35 évre való megszerzésével, a budai lé­itektől teljesen távol átló idegen eszmeáramlatok hirdetőjévé válnék és a nagyobb üzleti haszon ér­dekében el akarna térni a nemzeti és keresztény világnézettől. így merült fel az a gondolat a Bu­dai Napló hasábjain, hogy ha jó üzlet az állandó budai színház a tisztán profit szempontok által vezetett töke számára, akkor a budai társadalom erőinek összefogásával meg lehet és meg kell te­remteni ezt a színháza1. Buda közönségének áldó- j ,zatkészségéből. Egy budai polgárnak, Somody Pálnak köszön­hető az a kezdeményező lépés, hogy belevetette a budai közvéleménybe ezeket a gondolatokat. És köszönhető azoknak, akik legelsőknek állottak a gondolat mellé: Somody Istvánnak, a Magyar Névmozgalom országos ügyezető elnökének, a Ma­gyar Távirati Iroda csoprotvezetőjének és dr. Medriczky Andor fővárosi fogalmazónak. —i Meg kell emlékeznem azokról is, akik a köz­vélemény irányítása szempontjából olyan fontos újságcikkekben kiélték la inozgalom támogatásá­ra: Lippay Gyula szerkesztőről, aki lapjának ha­sábjait már eddig is a mozgalom szolgálatára bo­csátotta, Hencz Lajos postafőigazgalóról, a Nem­zeti 'Egység Párja törvényhatósági bizottsági tag­ijáról, dr. Diúvid Antal '.egyetemi magántanárról, Padányi Gulyás Jenő ok!, építészmérnökről, Somo­dy István szerkesztőről és dr. Medriczky Andor fő­városi fogalmazóról. — Azonkívül köszönetét mondok különöskép­pen dr. CsellSnyi Pál törvényhatósági (bizottsági tagnak, a Keresztény Községi Párt ügyvezető al­elnökének és mindazoknak, akik minden jogi kö­telezettség nélkül, de mégis egy közös nagy cél érdekében önzetlenül dolgozó előkészítő bizottság tagjai voltak és a mai napon tisztségükéi leteszik I az intézőbizottság kezébe, amely mostani gyülé- I sünk alkalmával mondja ki megalakulását. 1200 személyt befogadó, modern, téli-nyári színházra van szüksége Budának Ezután átadta a szót a mozgalom egyik veze­tőjének Somody István szerkesztőnek, aki az elő­készítőbizottság nevében megköszönte almási Ba­logh Elemérnek a mozgalomhoz való csatlakozá­sát és fáradhatatlan munkásságát. Majd a mozga lom eddigi eredményének ismertetése után a kő­vetkezőket mondotta: — A budai színház létesítéséről nagyon rég­óta álmodozunk. Budának talán évszázados álma ez, de hogy félszázados komoly vágya, kívánsága, arról már adataink vannak. Nagyon sok egyesület, különböző testületek folytattak ilyenirányú mozgal­mat. Nagyon sajnáljuk, hogy nem üdvözölhetjük körünkben Andor Endre ny. államtitkár urat, — akit a megjelenésben az gátolt meg, hogy nem tartózkodik Budapesten — s aki a Budai Polgári Kaszinóban régóta lelkes mozgatója volt ennek a kérdésnek. De örülünk, hogy itt üdvözölhetjük az ügynek másik igen lelkes támogatóját, An'.alffg Andor ny, miniszteri tanácsos urat, aki még Ap- ponyi Albert kultuszminisztersége alatt, négy év­tizeddel ezelőtt indtiványl tett és azon volt, bogy Budának állandó színháza legyen. Appongi maga is akart Budán színházat. Akkor nem sikerült. — Most érkeztünk el oda, hogy Szendg Károly polgármester ur erélyes közbelépése megadja a lehetőséget a budai szinház építésére. Mi sem ter­mészetesebb, mint az, hogy a színházi vállalkozó tőke érdeklődése felébredt a budai szinház iránt is. Buda a maga szellemiségének megfelelő színha­zat akar és benne a tiszta művészetet akarja meg honosítani. Ez a mozgalom azt célozza, hogg Buda közönsége magáénak tudja színházát. — Fontos, hogy messze évtizedekre fennma­radjon Buda szinügyi és kulturális életében ez a mozgalom, amelynek további elgondolása, bogy odáig fejlődjön, hogy beleszóljon a filmgyártásba is. Nagyon fontos, hogy jövőre, amikor Szent Ist­ván királyunk halálának 900 éves évfordulóját ün­nepeljük, Budának ez az állandó színháza álljon és szolgálhassa nemcsak a magyar knlturát, hanem a magyar idegenforgalom érdekeit is. — A főváros kiírandó pályázatában 1200 sze­mély befogadására alkalmas színházról volna szó és erősen kell törekednünk arra, hogy a magunk részéröl is résztvehessünk ebben a pályázatban. Az intézőbizottságot kiegészítjük Buda közéleti té­nyezőivel, a nagy társadalmi bizottságnak pedig olyan nagy létszámúnak kell lennie, hogy Budán csak a megépülő szinház legyen képes befogadni, de ez is csak a legnagyobb zsúfoltság mellett. A modern technika vívmányával megépülő színházat, amely állandó téli szinház lesz, hűtőberendezéssel kell létesíteni, hogy megmaradjon majd nyári ope- rettszinházként egyedül a porondon, mert hiszen az is célunk, hogy Pestről is áthozzuk a közön­séget. Ebben a kérdésben, amint itt is megállapít­ható, megteremtődött a keresztény nemzeti egység. — Felmerült az az uj gondolat, hogy Buda szélén akarják megvalósítani a színházat. Ezt a színházat csak azon a helyen tudjuk elképzelni amely leginkább központja Budának, ahova' tradí­ció köt s amely minden oldalról a legkönnyebben megközelíthető: a Krisztinavárosban. b _____r • 10, 008 darab 100 nennfis részvény Ezután Somody Pál, a gondolat elindítója es ( lelkes propagálója tett javaslatot arra, hogyan í szerveztessék és indittassék meg az a mindent / átfogó társadalmi mozgalom, amely részvénytársa- / ság keretében, részvények jegyzésével teremti elő a színház felállításának költségeit. A szinház elöálli- s tási költségei megközelítik az 1 millió pengőt, en- c nélfogva 10.000 darab 100 pengő névértékű névre- ]. szóló részvény kerül lejegyzésre a Községi Taka- $ rékpénztárnál. Ezeknek a beváltása egy törlesztési j tervezet alapján történnék, amely a háramlási idő- ! pontig évenkénti egyenlő részletekben biztosítaná i a részvényeknek sorsolás utján való beváltását. 1 Hogy ezekkel a részvényekkel való spekulációt | már eleve kizárják, az aiapitótervezetben intézke­dés történik, hogy a részvények átruházása csak- i is az igazgatóság által kijelölt uj részvényes javára j történhetik. ' j A sorsolás évi összege ezek szerint megközelíti ] a 28.000 pengőt, amelynek fedezetét a részvény- társaság 35 éven keresztül a színházjegyek árában ! foglalt törlesztési illetékkel biztosítja. Az alapítási tervezet részletes kidolgozása során történik gon­doskodás az iránt is, hogy a részvényesek 35 éven keresztül 25 százalékos jegykedvezményben része­süljenek. Minthogy egy ilyen kulturális intézmény léte­sítése megérdemli, hogy a jövő nemzedékek is há­lásan gondoljanak azokra, akiknek a lelkesedése azt létrehozta, már most indítványozza, hogy min­den részvényjegyző neve a szinház emlékcsarno­kában megörökíttessék. Az alapítási tervezetben in­tézkedés történik az iránt is, hogy a részvénytőké­nek a törvény által előirt 30 százaléka fizetendő a részvényjegyzéssel egyidejűleg a Községi Taka­rékpénztárnál, a hátralévő 70 százalék pedig a részvénytársaság bejegyzésétől számított két hónap alatt egyenlő havi részletekben törlesztendő. Ezek után Somody Pál részletesen kifejtette a propagandatevékenységnek módozatait. Többek kö- ■ zött megemlékezett a bizottság által már. kiadott i kis füzetecskéről, amelyet a mozgalom tagjainak • rendelkezésére bocsát abból a célból, hogy bará­taik körében a mozgalom jelentőségét ismertetve, összegyűjtsék mindazok aláírását, akik a jegyzésre hajlandóságot mutatnak és a mozgalmat szívvel- lélekkel támogatják. Bejelentette továbbá, hogy az előkészítőbizott­sághoz olyan kérések érkeztek előkelő pesti társa­dalmi egyesületek részéről, hogy a nem budai la­kosok részére is biztosítsanak a mozgalom bizott­ságában bizonyos tagsági hegyeket, hogy ilymódon a pesti polgárságnak is módja legyen a mozgalom­hoz csatlakozni. Megemlékezett arról is, hogy a részvényjegyzést a kevésbbé tehetősek részére is le­hetővé tegyék: arra gondolnak, hogy 10 pengős tört részvényeket is kibocsássanak. A propagandatevékenység részletes és szélesvo- nalu ismertetése után Somody Pál azt a reményét fejezte ki, hogy amint száz évvel ezelőtt a nemzet áldozatkészsége létrehozta a Nemzeti Színházat, a budaiak most hasonló áldozatkészséggel megterem­tik állandó színházukat. Cselényi Pál dr.: Korszakalkotó ez a mozgalom Cselényi Pál dr. törvényhatósági bizottsági tag, a Keresztény Községi Párt ügyvezető alelnöké örömmel üdvözölte a mozgalmat. ,— 'Ennek a mozgalomnak, amelyik ma itt el­indul, két nagy jelentőségét látom — mondta. Az egyik helyi jelentőségű. Ez Buda tárasdalmát ér­deklő, mert Buda egy fabódéban, egy evőkanállal kapott silányszellemü operettet és evvel ki volt elégítve, mint szinháztulajdonos. Ez helyi érdekű. ; Sokkal kimagaslóbb jelentősége van ennek a kez­deményezésnek nemzeti szempontból. Mert 17 esz- i tendon keresztül elr bennünk, talán elrejtve, vagy i “int bizonytalan, megvalósíthatatlan vágy a tisz­ta szinház gondolata és a szinház tájának a gondo- i tata. Ez bontakozik ki ebből a kezdeményezésből. - Nemcsak budai kőszinházat. hanem az első ma- 1 gyár fehér színházat >rkarjuk létrehozni, színházat, : amely nem áll ellentétben a keresztény elvekkel. — Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! 17 esz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom