Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-25 / 12-13. szám

VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

[ALAPÍTOTTA : V I R A A G_ B.É L A[ SZERKESZTI: ;

LIPPAY GYULA dr.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

!., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502-96

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

feltámadásMeghatottsággal tölti el az embert a természet megújulása. Hisz a saját erejéből ehhez sem tett. Etünt a hó és a jég, virágba öltöznek a fák és ágaikon megszólalnak a madarak. Az ember érzi és látja a változást és alkalmazkodik hozzá.

Ámde minden, ami az isteni alkotás és a természet erején kívül történik, az már emberi erőt és emberi akarást követel.

Kétszeres erőt, sokszorosan felfokozott akaratot kíván tőlünk, magyaroktól, akik vallásos áhítattal borulunk le a Feltámadás isteni csodatétele előtt és szent fogadalmat teszünk, hogy feltámasztjuk mi is mindazt, amit akar em- emberi gonoszság, akár az idők vihara döntött rommá.

Nekünk szomorú és megtépett magyaroknak van mit építeni.

Államunk testéről letépték a legértékesebb kincseket és, hogy ezeket visz- szaszerezzük, a megmaradt diarab főidőn kell, szívós munkával, ^pihenést nem ismerő szorgalommal, csüggedést elutasító lelkesedéssel egész államot teremtenünk addig is, mig újból égi lesz Magyarország,

Régi társadalomtudományi bölcselet tanított meg bennünket arra, hogy az otthon az egyetemes haza fogalmának alapja. Sehol ezt a tant nem érzik igazabban és nem követik több hittel és jószándékkal, mint itt, a régi történelmi Budán.

Itt, ahol minden talpalattnyi föld régi ősök várost- és ezzel országot építő energiájáról beszél, minden omladozó falból új lelkesedés, új erögyarapodás fakad.

Hosszú évek küzdelmei most érkeztek el a siker és beteljesülés győzedelmes eredményéhez. A főváros vezetősége rájött arra, hogy azok a hatalmas természeti kincsek, amelyekkel a jó sors Budát megajándékozta, felmérhetetlen gazdasági értékeket rejtenek magukban. Nem is önmagunktól jöttünk rá erre. Az egyre sűrűbb rajokban ideérkező idegenek terelték rá figyelmünket ezekre az értékekre és csak az ő szemükön keresztül láttu k meg mi magunk is igazán, hogy milyen gazdagok vagyunk.

A vallás és a természet feltámadás ünnepén! nem rejthetjük el mélyen érzett örömünket Buda feltámadásán sem. Ha végignézünk a hegyeink oldalán zöldelő fákon és látjuk az örökké megújuló élet csodálatos művét s ugyanekkor szemünk odatéved a szorgos téglát hordó és rakó munkáskezekre, akik a természet pazar bőkezűséggel ontott ajándékaihoz odarakják az emberi alkotások nagyszerűségeit, örömmel telik el a mi szivünk.

Igen: Buda is feltámad. Az ősi város, mint valami poraiból megéledö fö- nixmadár, újra kibontja szárnyait és elindul a nagyszerű újjászületés útján. Büszke palotasorok emelkednek ki máról-holnapra a földből, mintha az áldott budai föld virágai lennének, új városrészek keletkeznek az épülő hidak nyomán: feltámadást hirdet ez a tavasz. Él a magyar, mert nemcsak „áll Buda még“, de egyre nagyobb, szebb, hatalmasabb lesz, hirdetve a magyar alkotóerő örökkévalóságát.

Ünnepi áhítatra szólítanak bennünket a templomok harangjai.

Feltámadt ő, aki meghalt mindany nyiunkért és áldozatos készséggel adta életét valamennyiünk megváltásáért.

Húsvéti szentléfódés a tavaszi dudán 193?-fan

Irta: Budai Spectator

H Ä'» *

HM rfcL* n « a1 vrnnl 1#* n i Ír r-% M 1 1 1 • 11 _ P i 1 1 \T . 1 - í f -1 - 1 f ^ mm. lln Á

Előkelő helyről kaptuk ezt a rendkívül érdekes cikket, melynek egyes meglepő gondolatait örömmel tárjuk a Budai Napló olvasói elé.

Nem hiszem, hogy túlzásba esnék, amikor azt állítom, hogy soha akkora építkezés, olyan nagyszabású városépítés még nem folyt Budán, mint 1937. tavaszán. Pedig sok gyönyörű korszakot megért ez a város 2000 éves élete alatt, volt már dicsősége az egész világnak is. De akármi történt is a múltban, méreteiben mind eltörpül amellett az óriási városépítés mellett, ami most megy végbe a Duna jobbpartján. Arról természetesen nem beszélek ezúttal, hogy művészi értékben miképen aránylik a csodálatos mult a mához, tudom, hogy Zsig- mond és Mátyás Budájának pazar szépségét soha feltámasztani nem lehet.

Ma modern világváros épül a múlt eltűnt emlékeinek helyéin. És igy van ez ....rendjén. Nemcsak az embereknek meg egyéb élőlényeknek vau életük, van a házaknak és városoknak is. Ä városok megöregszenek. Eltűnnek és megújulnak és hacsak nem olyan építészeti csodák, amelyeket, mint múzeumokat meg kell őrizni eredeti állapotukban, mint például Velencét vagy Nürnberget, úgy az élet természetes rendje, hogy a városok is haladnak, átalakulnak a korral, alkalmazkodnak a változott időkhöz és viszonyokhoz. így történt ez Budán is, ahol — a Vár kivételével, amelynek ódon hangulatát nemcsak meg kell őrizni, hanem azt részben vissza is kell állítani — tudomásul kell venni, hogy a huszadik század más, mint a XVIII. vagy a XIX. volt. Ha pedig ezt -elgondoljuk, akkor — ha némi rezignációval is — belenyugszunk abba, hogy eltűnt a Talbán a maga kedves romantikájával és hovatovább ugyancsak a múlttá lesz a régi és kedves Víziváros is. Tudom: fájdalmas ez az elmúlás, sokan vannak, akik úgyszólván hontalanok lesznek az épülő uj városnegyedekben. De az élet nem szentimentális, hanem könyörtelen és a bölcs embernek tudomásul kell ezt vennie.

Ebben a lázas munkában, amikor most az uj Buda meglepő gyorsasággal, szinte pillanatok alatt bukkan elő a földből, őszinte aggodalommal látom, hogy nincs egységes gondolat, amely ezt a városépítést irányítsa. A Római parttól le a Sósfürdő alatt elterülő uj-ré- szekig óriási területen épül egyszerre, egyidejűleg az uj város, nyugati irányban pedig sorra falja fel a dombokat és völgyiét, kétségtelenül nagy gondokat okozva ezzel a főváros vezetőségének, amely sanda szemmel nézi ezt a költséges terjeszkedést, mert a hegyvidék rendezése, közművekkel és közlekedéssel való ellátása sem nem kényelmes sem nem olcsó feladat. Uj, óriási város épül, amikor azonban keresem ennek a városnak az egységét, seholsem találom.

A pesti oldalon, ha nem is olyan mértékben, ahogy az kívánatos lenne, mégis egy egész város épült fel. Vannak kőrútjai. amelyek összefoglalják, kivezető útvonalai, amelyek keresztülszelik. Budán mindez nincs. Az úgynevezett budai belső körutat csak nagy túlzással lehet igazi körútnak tekinteni, hiszen ahányT része van, annyiféle a karaktere, kivezető útjai pedig éppen a természeti

legalábbis nem abban az értelemben, mint a pesti oldalon.

De épen azért, mert Budának más a jellege, épen ezért ki kellett volna már eddig is alakítani, de ha eddig nem történt, most, a nagy városépítésnél kellene megteremteni Buda városkarakterét. Sajnos, ami történik, éppen az, ellenkezője ennek. Óriási hibák történnek, helyrehozhatatlanok. Egész sereg különböző Buda épül, ahány utca, any- nyiféle. A legnagyobb bűn pedig az, hogy a jobbpart legnagyobb részén nem uj Buda, hanem uj Pest. A Duna vonala nem tudta Pestet megállítani, átlépett a Dunán és aki most méla lélekkel a budai utcákat rój ja, kelletlenül állapítja meg, hogy Pest hovatovább elnyeli Budát. Történészeink szerint a mai Budát valamikor Pestnek hívták, ha így „fejlődik“ Buda továbbra is, újból visszaveheti ezt a régi nevét.

Nem vezet semmiféle elfogultság, vagy a pesti oldal iránt érzett antago- nizmus, amikor ezt itt megállapítom. Pest legyen uj, legyen merész, legyen modem tömeglakásu kő- és téglarengeteg, de Budát nem szabad azzá tenni. A Római parttól a Sósfürdőig egyetlen gondolatnak kellene uralkodnia a városépítésben, érzékeltetni kellene, hogy egységes lelkű, régi város épül újjá, amely úgy természeti adottságainál, mint múltjánál fogva más, mint a Duna túlsó partján fekvő kereskedelmi, és ipari gócpofat.

Tudom, nem egyszerű ez a kérdés. Nem lehet léniával és körzővel elintézni a rajzolóasztal mellett. Nemcsak mérnöki munka: szív meg érzés is kell hozzá.

Ezt a szivet, ezt az érzéket reklamálom amikor a márciusi napsütésben a budai utcákot járom.

Bgymá^ra találtunk

Itta s Orova Zsigmondi dr. szfőv. tv. biz. tag

Egymásra találtunk március 7-ikén az óbudai Korona-terlamben keresalénypártiak, kormánypártiak, szabadelvűek és szociáldemokraták, v.tézek, frontharcosok és hadirokkantak.

Egymáshoz vezetett bennünket a közös sors és a szomorú helyzet felismerése.

Együtt fog tartani bennnünket az a meggyőződés, hogy kívánságaink teljesítésére, küzdelmeink sikerére, megmozdulásunk eredményére csak úgy számíthatunk, ha összetartunk.

A pártszempontok eltörpülnek a kerület és népének érdekei mellett. A kerület és a lakósság ügye a cél, a párt csakis eszköz ennek a célnak a szolgálatában.

A III. kerület törvényhatósági bizottsági tagjai, a politikai és , társadalmi közületek vezetői az egész lakósság jobb sorsáért, könnyebb megélhetéséért, emberibb életéért együtt akarunk harcolni. Ha már a sors egymás mellé helyezett bennünket a főváros legelhanyagoltabb városrészében, együtt maradunk törekvéseink kivívásában is

A Korona nagytermében egybesereglett emberek ünnepi hangulata bizonyságul szolgál törekvéseink megértett szépsége és fensége meliert, melyeket gyarapítani s fokozni fog az összefogásban rejlő erő.

Husvét ünnepe közéig. A feltámadás eszméjét ünnepük az egyik oldalon, a szolgaságból való szabadulás gondolatát a másikon. Az idén egy időben, közel áll egymáshoz a keltő egészen, ha közelebbről nézem: azonos egymással.

A húsvéti ünnepek fenséges áhítatában bár egymásra találnának az emberek minden, egyéb vonatkozásban is és legfőként annak felismerésében, hogy ami egymáshoz fűzi az embereket, eredményre vezet, sikert jelent, erény, szép, fenséges és isteni, — ami pedig az embereket egymástól elválasztja, az pedig bűn, rút, erkölcstelen és nem emberig

____

Óbu

da legyen Budapest óvárosa

— B Hollós Mátyás Társaság mozgalma —

akadályoknál

fogva

nem is lehetnek.

Óbuda városszabályozása küszöbön áll. Máris bontják a Dunapartra néző ócska viskókat, hogy a. bécsi országutba kapcsolódó, a Lajos és Zsigmondj uccákat tehermentesítő, széles utat megépíthessék j és az óbuda-hungáriauti hid budai hídfőjének kör-] nyékét rendezhessék. Az ócska, különben is düle- dező házikók, amelyeknek nincs műemlék-jellegűk, eltűnhetnek a föld színéről, de a bontócsákány vigyázva verje szét a köveket, mert ezeknek a 150- 200 éves házaknak az építőanyagát nagyrészt a római és középkori fényes épületek nemes kövei adták. A házak alapjai is mindenhol a nagy mull romjain épültek, amit a törők idők után a minden történelmi érzék híján lévő bevándorolt telepesek változtatás nélkül felhasználtak.

A Hollós Mátyás királyunk idejéig virágzó Óbuda, — amely Nagy Lajos király anyja korától Be- atrixig az anyakirálynék dédelgetett és szépített uralkodó városa volt — a török megszállás alatt hadszíntér, ahonnan mindenki elmenekült és 150 évig nem is költözött vissza. Romtenger lett a fényes templomok, királyi, főnemesi paloták, ragyogó kolostorok világa. A török kiűzése után az uj telepeseknek ez lett a legkitűnőbb kőbányájuk, ahonnan csekély fáradsággal hordhatták el az építőköveket, illetőleg ott helyben a romokon építették fel szegényes stílusú házacskájukat. Ezt ma szerencsés helyzetnek mondhatjuk, mert igy még mód lesz ar ra, hogy a föld alatt lévő nagy múlt felbecsülhetetlen értékeit felszínre hozzuk s Óbuda eddig ismeretlen helyszinrajzát megállapíthassuk.

Azonban ez nem elég. Az óbudai városszabályozásnak különlegesen sajátosnak kell lennie s a már eddig is feltárt páratlan romemlékek mellett, a földben rejlő művelődés-történeti értég 's még

keket felszínre hozva, azokat ott szakértelemmel fenntartva, még az a feladata, hogy az egész környezetet történelmi jellegben kiképezze. Ha sehol másutt, de itt, Budapest többezer éves ősének. Óbudának városszabályozásánál kell a hagyományt tisztelni, az idegenforgalom szolgálatába állítani.

Budapesten eddig is már sokat vétkeztek a történelmi városrészek feláldozásával, divatos átalakításával a mindig telhetetlen üzlet érdekében. A jóvátételre most soha vissza nem térő alkalom kínálkozik. Ezért fontos, hogy necsak a kubikus munkás dolgozzon ott, hanem a régész és műtörténész is őrt álljon, nehogy a csákány porráörölje s aztán eltalicskázzák a soha már nem pótolható, felbecsülhetetlen értékű kövekben fennmaradt történelmet. Magyar szempontból pedig feltétlenül fontos, hogy a középkori maradványok, amelyek a magyarság messze kimagasló kultúrájának legbiztosabb bizonyítékai el ne porladjcmak. Eddig a véletlen sok emléket hozott a felszínre, de ezek nagyrészt elenyésztek s a legjobbik eset, hogy a református papiak alatt talált szebbnél-szebb középkori pillérfejeket a várbeli Halászbástya-Muzeumba vitték, vagy hogy a csatornák ásása közben a „királynék városa“ egy-egy pompás alapfalára bukkanva, gyorsan eltemették, nehogy gondot okozzon. így történt most legutóbb a Kálvin uccában, a Róbert Károly felesége által épített világhíres klarisszakolostorral és a Fő-téren lévő dohányraktár előtti, ősi Szent Péter és Pál prépostsági templommal. Ezek most talán csak mégis napvilágra kerülnek, a mellettük egészen biztosan meglevő, nagyszabású épületromokkal egyetemben.

Ebben a körzetben bontják máris a házakat s erről a városrészről tudjuk, hogy már az Árpádok