Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-18 / 11. szám
35. évfolyam éutfá^t, 1937. március 18 11« szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ^ALAPÍTOTTA : V I R A Á G B.É L A° SZERKESZTI: : LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: l, KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502-96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A nagy német költő utolsó szavait, melyekkel „több világosság“-ért kiáltotti úgy adták tovább a későbbi nemzedé-1 kéknek, mint egy nagy elme szellemi végrendeletét. Akadtak, akik e szavakból nem hallottak egyebet kihangzani, mint az örök homályba zuhanó emberi test utolsó feljajdulását az örök sötétség ellen. Most, hogy egyike a közülünk való legnagyobbaknk, váratlanul elment, utolsó szavainak értelmét nem lehet félremagyarázni. Amikor nagy férfiakban egyre szegényebb nemzetünk szellemi elitjéből kidőlt Hubay Jenő, jó lesz késői korok számára feljegyezni utolsó szavait. E szavak annál is biztosabban tömörítik magukba egy nagy élet hitvallását, alapját és tanulságait, mert nem voltak végrendeletnek szánva, nem búcsúnak, hanem tanácsul a jövendő munkának, amelyben maga Hubay is részt akart még venni. Ezeket mondotta: „Nem kell egyéb, mint kiváló művészek szerepeltetése ...“ Kiválót, művészit nyújtani, ez volt a nagy zeneköltő életelve. Az urát vesztett csendes budai palotából mindig kiváló és művészi alkotások indultak útra a világ meghódítására. Éppen egy héttel ezelőtt, ezen a helyen dicsekedtünk el azzal, hogy a világ rádiói milyen zsúfoltan közvetítik a magyar tehetségek alkotó és interpretáló művészetét. És most, a nemzeti gyász óráiban, lehetetlen újra vissza nem térni e tárgyra, amikor eltemettük azt, kinek legnagyobb része volt a magyar tehetségek kiművelésében és aki maga a magyarság legki- műveltebb tehetsége volt. Utolsó szavait fogadjuk el végső rendelkezésének és történelmivé magasztosult nagyságához méltóan, teljesítsük is végső akaratát. Ami Mm mázod t&w. Tervezgető nép vagyunk. Még a keleti pusztaságokból magával hozott a magyar fajta valami örökké izzó, forrongó lelkiséget, mely azonban, keveredve a keleti tunyasággal, türelmes, „ráérünk még“- gel,‘ javarészt a tervezgetésben éli ki magát. Feltörő idegenforgalmunk végre a saját figyelmünket is ideforditotta a saját fővárosunk felé és most e gyönyörű város még szebbé és vonzóbbá tételére szinte pergőtűzszerűen születnek a tervek.. Annyi városrendezési terv ostromolja az illetékes íróasztalokat, hogy párszáz épre való közmunka sarjadhatna ki belőlük, ha ugyanilyen okosan és köny- nyen megszülethetnék a terv a „miből“ örök kérdésének helyes megfejtésére is. Nem panaszképpen, hanem csak dicséretül mondjuk ezt, mert a sok terv közül, csak kirostálódik néha egy-egy, amely valósággá érlelődik. A gellérthegyi amfiteátrum tervére, gondolunk, amelyet talán már a nyáron meg is építenek. Éppen, amikor ezek a sorok napvilágot látnak, ül együtt a „Bu dapesti Szabadtéri Színpad Barátainak Egyesülete“ és itt jelenti be az elnök, hogy Buda egy világhiresség felé induló kultúrintézménnyel -gazdagodik. Elismerés illeti meg <ezért elsősorban az egyesületet. Mi, a budai élet lelkes krónikásai, re ményteljes örömmel várjuk az uj buda színpadról elhangzó első előadást. Iga zolása lesz ez régi küzdelmünk igazának amikor több színházat sürgettünk a vá ros legkiilturálfabb részére. A lukas- tatotu&zvzitnboüuna Irta: KABAKOVITS JÓZSEF dr. Hálislennek, újra egyszer témánál vagyunk: a Beszkárt megint szanálásra szorul. A szanálást ezúttal a Beszkárt főokosai a kétféle tantusz bevezetésével kívánják megoldani: lenne a mai rendes tantusz, olcsóbb áron és lenne ezenfelül lukas tantusz, felemelt áron, az első útszakasz megváltása fejében. Hát ez a lukas tantusz-ötlet kitűnő, ragyogó és főként szerfölött jellemző. Aki ismeri a mai nemzetközi pénzforgalmi viszonyokat, tudhatja, hogy ilyen lukas pénzeket az imperialista államok hoznak mindenütt forgalomba, gyarmati népeik számára: a franciák a kokinkínai kulijaik és az angolok az ujzélandi átfúrt orrú maorik számára. Soha a Beszkárt beszédesebb bizonyságát nem adhatta volna a főváros lakosságáról táplált véleményének I De hál beszéljünk komolyan. A Beszkárt körülbelül háromnegyed évvel ezelőtt emelte fel a tarifáit mintegy huszonöt százalékkal. Akkor ég- re-földre esküdtek, hogy most aztán rend lesz, többet nem nyugtalanítják a fővárosnak amugyis agyoncsigázott népét. S kilenc hónap múltán kiderült, hogy az egész tarifareform — egy lukas tantuszt ér, újabb rohamot kell indítani a közönség zsebe ellen s ezzel egyelőre egészen beláthatatlan — politikailag is kiható — drágulási folyamatot kell a budapesti közönségre rázúdítani. Rendben van. Tegyük fel, hogy a Beszkárt csakugyan megint szanálásra szorul. Mielőtt azonban ezt a feltevést tárgyalás alapjául egyáltalán elfogadnék, három olyan előfeltételt kell szabnunk, amely nélkül a közösség jóvolláért felelős egyén szóba sem állhat a Beszkárt vezetőségével. Az első előfeltétel, hogy — végre) — tisztessé* ges közlekedéshez jusson a fővárosi közönség. Nem akarunk itt s ezúttal részletekbe bocsátkozni.-T második: tessék végre a kártyákat nyíltan lerakni. Tessék már egyszer tiszta és világos képet nyújtani a Beszkárt egész pénzügyi gesztiő- járól) Mert nekünk az a nagyon komoly lényekkel indokolt meggyőződésünk, hogy a Beszkárt bajain nemcsak tarifaemeléssel, hanem a kiadások és bizonyos költségek csökkentésével is lehetne segíteni! Hogy csupán egy konkrét példát mondjunk: itt vannak a Beszkárt csere jegyei az Államvasutakkal. Állítjuk, hogy a Beszkárt ennél az egy féléinél kb. 260.000 pengőt fizet rá azzal szemben, amit a MÁV. neki nyújt. Tessék ezekkel a cserejegyekkel felszámolni. A harmadik: tessék a Beszkártnak a mai, pusztán bürokratikus, ötleltelen vezetéssel végkép felszámolni) Ne merüljön ki a Beszkárt egész tevékenysége a külömböző tarifaemelési, hurokvágá- nyos és egyéb torquemadai rerdszerek kiagyalásában, a fővárosi közönség ellen indított különböző büntető hadjáratok kieszelésében. Nyújtson is valamit a Beszkárt a közönségnek drága pénzéért, egy kevéske kényelmet, néhány uj szint, uj for- almi lehetőségeket és érdekességeket. Csak úgy' hozzávetőleg dobunk itt fel néhány régibb és tíjabb gondolatot, ötleteket, amik igen kevés pénzből megoldhatók, vagy éppenséggel nem kerülnek pénzbe, sőt esetleg kisebb-nagyobb pénzeket hoznak a vállalatnak. Mindenekelőtt nem értjük, miért kell a közönség legnagyobb részét még mindig azzal a torz gonoszkodással gyötörni, hogy legalább a második kocsikon nem engedik meg a dohányzást?) Higy- ék el, sokkal könnyebben bírná el az utazóközönség a Beszkárt-utazások dantei gyötrelmeit, ha közj ben-közben a dühét egy cigarettába fojthaná belé. Éhez csak egy kis pszichológia kellene) Azután miért nem engedi meg a Beszkárt, hogy minden, a miniszterelnöki sajtóiroda által engedélyezett, újság és folyóirat — már amelyiknek kedve v.an hozzá — kiakaszthassa a saját költségén j maga példányait a kocsikban? Ha a miniszter- elnökségnek, az ügyészségnek és rendőrségnek valamely időszaki sajtótermék ellen nincs kifogása, akkor a Beszkárt se legyen pápább a pápánál I Igaz persze, hogy akkor nyomban rájönne mindenki, milyen szemrontó a világítás a Beszkárt kocsijain, főként a földalattin. Miért nem lehet az oldalfalakon poggyásztartó hálókat alkalmazni, ahová az utas a maga kis kézipoggyászát felrakhatná, vagy miért nem lehet külföldi mintára azoknál a kocsiknál, amelyek pályaudvarok és vásárcsarnokok felé közlekednek kívül, a hátsó kocsin csomabtartó vaskosarakat felerősiteni, ahová minden utas a saját felelősségére bedobhatná a maga poggyászát? Persze az ol dalsó poggyászhálók alkalmazása nyomán rögtön rájönne a közönség, hogy az olt lévő üveg-) reklámtáblák útban vannak, amelyeket annak idején azzal az ürüggyel tettek oda, hogy a kocsiajló- kat és az ablakokat meg kell szabadítani a szabad kilátást gátló reklámoktól. Azóta azonban me gint csak ott tartunk, hogy a kilátást megzavarják a nikotexes és áruházas plakátok.-De aztán illenék a Beszkártnak valahogy a vállalat népszerűsítésével s az idegenforgalomba való bekapcsolásával is törődnie. Miért nem rendeznek pl. az idegenforgalmi idényben naponta bizonyos számú körforgalmi uazásokat, amelyeken bemutatnák a város legfontosabb részeit, Miért nem osztogatnak idegennyelvü, érdekes vezetőket a főváros olyan látnivalóiról, ameüyek a villamos vonalak mentén feküsznek? Az itt közzéteendő hirdetések még lukrativ üzletté is tennék ezeket a jólmegirt, térképes könyvecskéket, amelyek egyben kellemes emlékül szogálnának az idegen számára Budapestről. Tessék a várócsarnokok számát emelni. Ismerünk olyan gócpontokat, ahol nyolc-tiz villamos- vonal átszállása kereszteződik, s a közönségnek negyed és fél órákat kell zuhogó esőben várakoznia, vagy pedig az ott lévő boltok kirakatait el- állania, ami persze az illető kereskedőknek sem haszon. Pedig ezek az Ízlésesen építendő és a főváros vagy az ország érdekességeiről felvett fény- bifjíékkél 'ékítendő váróbódék pénzt is jelentenének >a 'Beszkártnak. ha ujságkioszkoknak, cukorkaárusítóknak, budapesti emléktárgyakat árusítóknak, adja ki, vagy nyilvános telefonfülkékkel szereli fel a váróhelyiségek egyik részét. Avagy miért nem lehet másfajta, mulatságos és folyton változó, de eredeti s igy folytonos reklámot jelentő vállalkozásokkal népszerűsíteni a Beszkárt-utazásokal? Miért nem lehet pl. ünnepnapokra a Beszkárt-zenekart bekapcsolni bizonyos tömegkirándulások szervezésénél? Vagy miért nem lehet pl. mulatság okából bizonyos sorszámú jegyekre prémiumot kitűzni s azt -mondani, hogy a C. sorozat 500.000-ik számú jegyének megváltója egy heti ingyen utazásra szóló jegyet kap, vagy az X. sorozat 1,000.000-ik számú jegyének megváltója a Hév valamelyik vonala mentén ingyen kap telket. Tessék elhinni, az ilyen prémiumok sokkal kevesebbe kerülnek, mint amennyi jóindulatú reklámot s ezzél utasbevételt jelentenek a vállalat számára! Uőuüáa ékat Szóval: kicsit több ötlet, kicsit több kezdeményezés és kevesebb tarifareform, meg hurokvágány, — mingyárt nem lesz szükség orrlikakba akasztandó lukas tantuszokra) Tizennégy budai egyesület fogott össze a Déli pályaudvar kihelyezése ellen Abban a mozgalomban, amely Buda fejlesztése érdekében oly örvendetes lendülettel indult meg, legújabban a Déli pályaudvar problémája jutott előtérbe. Megmaradjon-e mai helyén, vagy kitelepítsék eddig pontosan még meg sem határozott helyre: e körül indult meg a vita. E kérdés helyes megoldása döntő fontosságú Buda jövő fejlődése szempontjából. Mit kell a fejlődés útjából eltávolítani és mit nem szabad a múltból megsemmisíteni: a legkomolyabb megfontolást igényli. Épp ezért váratlanul ért a budai közönséget az a hír, hogy a Déli pályaudvart mostani központi helyéről külső területre akarják kihelyezni. Ripka Ferenc nyug. főpolgármester, a -Budai Társaskör” elnöke, aki egyik legfáradhatatlanabb harcosa Buda jogos érdekeinek, de egyéittal egyik legalaposabb ismerője is a budai viszonyoknak, mozgósította Buda valamennyi számottevő egyesületét és társaskörét, hogy ebben az életbevágóan fontos kérdésben állást foglal janak. Az egyesületközi bizottság a kérdés megvilágítására előadás-sorozatot rendez. Az első előadást március 8-án. csütörtökön délután hat órakor N á d a s d y Béla nyug. vezérkari ezredes tartja a Szilágyi Erzsébet leánygimnázium Mészáros-utcai helyisegében. Nádasdy Béla régóta foglalkozik a Déli pályaudvar problémájával és így előadása iránt, amelyet vetített képekkel, .tervvázlatokkal és térképekkel fog szemléltetővé tenni, a legnagyobb érdeklődés nyilvánul meg. Az egyesületek minden érdeklődőt szívesen látnak az előadáson. Kendbe Kell Qozzni a Budalceszsi-uiail Igen tisztéit Szerkesztő úr! Nagyon ké-j rém, kegyeskedjék a Budai Naplóban helyei adni alábbi panaszunknak: a Budakeszi úton az 1/a, 1/b, 1/c - és 1/d számú házak előtt nincs vízlevezetői, aminek következtében esős időben kiadós tócsák keletkeznek. Ilyenkor a gyalogjárón a közlekedés igen kellemetlen, mert az autók szinte gőzfecskendőszerűen fröccsenek rá az emberre a tócsák dús, de kevésbbé tiszta levét. Nagy anomália az is. hogy az itt lakó villák autótulajdonosai rugótörés veszélye nélkül nem tudnak áthaladni a Hargita- utca és Rhédey-utca közötti mintegy kétszáz- méteres útszakaszon, amely egyébként Buda legszebb villanegyedéhez tartozik. Tavasszal az alapnélküli úttesten rettenetes a por, amely miatt az ablakokat sem lehet nyitva tartani. Mély tisztelettel arra kérjük Szendy Károly polgármester urat, hogy amikor reggel hivatalába megy autóján, irányíthassa kocsiját erre, a Pasaréti út közvetlen közelébe eső ominózus útszakaszra 'és meg vagyunk róla győződve, hogy megkapjuk az aránylag csekély költségeit igénylő útszakasznak '■olymódon való rendbehozását, amint azt a közelben lévő Gyergyó-utcában is történt. A Budakeszi út 1/a, 1 b, 1/c, 1/d számú villák lakói. * Teljesen jogosult ez a panasz, mert a Budakeszi útnak ez a szakasza egyike a környék legforgalmasabb pontjainak. Rendbehozása kis költséget igényel és épp ezért neu késhet sokáig. Közlekedést a Virányosnak! .-1 Virányos Kútvölgyi Gazdasági és Kulturális Egyesület a környéken lakó villa- és bérháztulajdonosokkal együtt már évek óta küzd azért, hogy i Kútvölgyi utón, továbbá a Szarvas Gábor utón autóbuszvonalat létesítsen a főváros. Ez a küzdelem azonban mindeddig meddő maradt. A Virányos dűlő a főváros legszebb és legegészségesebb üdülőhelyei közó. tartozik, ahol nemcsak a villa- és háztulajdonosok, hanem a nyaralókon kívül egészségük helyreállítását kereső sok más olyan polgári család is lakik egész éven át, akiket foglalkozásuk a főváros belterületéhez köt. Ennek ellenére ez a vidék a szó legszorosabban vett értelmében nélkülözi a közlekedés valamennyi eszközét. A villamost csak rövídebb-hosszabb gyaloglás után érhetik el a Hegyvidék lakói- Éppen ezért az egyesület kérvénnyel fordult Szendy Károly polgármesterhez, tegye újból megfontolás tár- yává a Kutvölgy és Virányosdülő közlekedésének megteremtését. A beadványban a 22-es autóbusz ut- irányának megváltoztatását kérik a következő et- ondolás alapján: az autóbusz a Széna térről a Retek uccán, az Olaszfasoron, Kútvölgyi, utón. Szarvas Gábor utón és Kuruclesi utón át futna a Budakeszi útra, visszafelé pedig a Kuruclesi utón Zugligeti utón. Virányos utón, Kútvölgyi utón. Olaszfasoron és a Retek uccán át térne vissza a Széna térre. A 22-es autóbusz útvonalát meg is lehetne rövidíteni olyképpen, hogy a végeállo mását a Széna térről a Szarvas mellé lehetne áthelyezni, a Beszkárt pedig a Budakeszi utasok tovább vitelére és a Virányosüdülő lakósai számára a Széna- térről kiinduló körforgalmat létesítene. A közlekedés kiterjesztésének előfeltétele azonban a Szarvas Gábor ut teljes rendbehozatala- Ez nem kíván nagyobbmérvü áldozatot, ezzel szemben azonban nagymértékben előmozdítaná és megkönnyi tené a Katvölgy és Virányos környéki lakosság életlehetőségét. Ezen felül jövedelmező is lenne, az uj útvonal. Annakidején az 5-ös autóbuszvonal megindítása az illetékes tényezők előtt éppen ilyen aggodalmasnak látszott és ma mégis egyike a legjövedelmezőbb vonalaknak. És ha végre valóra válna ennek a mostohán kezelt környék lakóinak ez a jogos, óhaja, ezz J együtt még azt a szerény kívánságukat fejezik ki beadványukban (a polgármester előtt: gondoljon a gyalogjárókra is és tegye lehetővé, hog yezeket a gyalogjárókat salakozás helyeit aszfalttal burkolják be.
