Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-11 / 10. szám

1937. toetmdn: fl „Hollós Mátyás Társaság“ kiadványainak 1-ső száma. március 11 10. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA: VI RAÁG BÉLA SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502-96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Óbu&a illenie ét pontja Óbuda egéss polgársága páríKUlömbség nélkül elfogadta a III. kerületi városrendezési bizottság 12 pontját, a vasárnapi nagygyűlésen Óbuda a város mostohagyermeke. Köztér-1 hekből 65 éven át ugyanannyit fizetett be. mint a többi városrészek és ma mégis szégyene Buda­pestnek. A III. kér Városrendezési és Stadion Bizott­ság Óbuda problémáinak megvalósítása érdeké­ben március 7-ére nagygyűlést hívott egybe, ame­lyen resztvettek az óbudai törvényhatósági bi­zottsági tagok is valamennyien pártállásra való tekintet nélkül. Szép és pél diaadó ez az össze­fogás, amely lerombolta a szűk pártkereteket a nagy jövő előtt álló ősi városrész szolgálatában. Óbuda nem tűrheti tovább, hogy azonos közteher­viselés mellett a főváros mostoha gyermeke ma­radjon: ez az érzés fakadt ki a vasárnapi impo­záns nagygyűlésen. Mintegy másfélezer főnyi hallgatóság előtt zajlott le Óbuda egyesült pártjainak gyűlése a Korona nagytermében, amely teljesen megtelt. A megjelentek élénk közbeszólásai buzdították gyűlés rendezőit é sszónokokat, hogy a súlyos és nagy problémát siessenek mielőbb megváló­ul áshoz segíteni. Nagy és értékes munkát végzett a Bizottság, amikor a 12 pontból álló program végrehajtása xdekében az fosszes törvényhatósági bizottsági tagokat és országgyűlési képviselőket meg tudta nyerni. A niagygyűlésen megjelent törvényható­sági bizottsági tagok kivétel nélkül ígéretet tét­ek arra, hogy Óbuda múlhatatlanul megoldandó problémáinak kérdésében vállvetve együtt dol­goznak. A legközelebbi nagygyűlésre meghívják Szendy Károly polgármestert és az alpolgármes­tereket is. A nagygyűlés szónokai rámutattak azokra a kibírhatatlan állapotokra, amelyek Óbudát fa­lusi színvonalra süllyesztik. Nincsenek megfelelő iskolái, parkjai, szobrai, utcái, a hozzátartozó és; üdülőhelynek minősített hegyvidéknek ma sincs méltó autóbusz-közlekedése. Az óbudai hid kérdésének megoldása sokkal előbb volt tervbe véve, mint a most készülő Dunahíd. ennek ellenére mégsem kapta meg Óbuda a megígért hidat. Az adómentesség megadásánál is elfeledkez­tek Óbudáról és csak egyetlen utcájára kapta meg az adómentességet. A nagygyűlés határozati javaslatot fogadott el s megbízta a Bizottságot, hogy Óbuda ré­szére a lehető legnagyobb adómentesség meg­adását kérelmezze a Pénzügyminisztériumtól. A III. kér. márciusi 12 pontja: 1. Hidat Óbudának! 2. Legyen már megadva a városrendezési terv. 3. A BESZKÁRT építse ki III. kerületi hálózatát. 4. A Dunapart legyen méltó Budapest világvároshoz. 5. A közműves »fületek kapjanak rendkívüli házadómentessé­get. 6. Kapjon csatornázást a Kaszásdűlő össze függően beépített része. 7. Kapjon vizet a Gug- gerhegy és vidéke. 8. A Hegyvidéket autóbusz járatokkal hozzák közelebb a forgalomhoz. 9. Rendezzék a Római partot, vegyék meg a Római fürdőt. 10. A versenyuszodát a III- kerületben építsék meg. 11. A hajógyári szigetet tegyék meg tmagvar Práterré. 12. A Stadion az> Aranyhegyen épüljön fel. Ennek a 12 pontnak megvalósulását kéri Óbuda és a vasárnapi nagygyűlés hangulata biz­tosíték arra, hogy Óbuda márciusi 12 pontja meg is valósul. A nagygyűlés lefolyása HfcdUacco&aU Nagyon bölcsen cselekszenek a frontharco­sok, hogy régi jogos követeléseikkel most azon az ajtón döngetnek, amelyet mindig a legjobb szívvel nyitnak meg előttük» Szendy Károly polgármester eddig is bizony­ságát adta annak, hogy a frontharcosok ügyét — jóval túl a rideg hivatali kötelességteljesíté­sen — szívbéli szeretettel karolja fel. Alig pár hónapja kétszáz frontharcosnak utalt ki gyors­segélyt, harmincegyet ugyanakkor szellemi szűk ségmunkához, nyolcat pedig állandó alkalmaz­tatáshoz juttatott. Tette pedig mindezt csendben, halkan, sok aktagyártás helyett a „kétszer ad, aki gyorsan ad“ emberséges tudatával. Nem lehet kétséges, hogy a főváros törvény- hatósága a főváros első polgárának példaadása nyomán, egyhangúlag magáévá teszi majd a frontharcos-törvényt sürgető javaslatot. Elküldi majd határozatát az ország társtörvényhatósá­gaihoz is és az autonómiák megmozdulása — nem lehet másképpen — gyors cselekvésre kész­teti majd a kormányt. Ebbe a kérdésbe áem szólhatnak bele finánc­szempontok. Azok, akik nem tekintetlek ilye­nekre akkor, amikor itthagyva családot, otthont, egyetlen falat kenyér itthonhagyása nélkül mentek oda, ahonnan valóban csak a csoda se­gítette vissza azokat, akik visszajöttek, megér­demlik, hogy szerény kis életük biztonsága min­den egyéb probléma fölé emelkedjék. A wlágüc matyyat Ueit Itthon 'lehet hangos a kardesattogtatás. A társadalmi és politikai széthúzás fogcsikorgatása is megkínozza az idegeinket. Amikor azután ar­ról van szó, hogy a csonka határokon kívül lát­juk magyar testvéreink sikereit, akkor elül egy percre a harc. Amikor magyarok nem po­litikai szólamokkal, hanem a nagyobb kultúra, az áldottabb tehetség mindennél fényesebb vérté- zetével vonulnak fel, hogy hitet tegyenek egy ezeréves ország termésének nagy értékeiről, ak­kor a közös büszkeségben az itthoniakat is közös öröm fogja el. Ez a hét a magyar művészek rádió-hete volt. Európa legfejlettebb ■kultúrájú országaiból |zz éter rezgései a mi tehetségeink művészetét vitték szét a világba. Kár lenne ezt az eseményszámba menő ma- ■ gyűr felvonulást ki nem emelni a rádióműsorok apróbetűs szürke lapjairól. Hétfőn a lipcsei rá­dióban hegedült Zathureczky Ede, a Zeneművé­szeti Főiskola tanára, ugyancsak hétfőn az angol rádió közvetítette Droitwichból Fischer Edwin zongorajátékát. Kedden ugyanez a leadó magyar cigánymuzsikát közvetített, Kolompár Sándor cimbalomszólójával. Magyary Gyula dr., a vi­lághírű magyar tudós kedden a bécsi rádióban tartott előadást Pázmány Péterről. Ezen a napon a francia rádió két leadásában is magyarok re­mekeltek. Strassbourg műsorában hangverseny­zett az Uj Magyar Vonósnégyes, Párisból pedig . László Edit . zongorajátékát hallottuk. Csupa magyar siker, magyar kultúra. Szerdán ismét magyar világhíresség beszélt a bécsi rádióban; Germanus Gyula dr. előadását hallgattuk „Ta­lálkozás Ibn Szauddal“ címen. Csütörtökön Kresz Géza és felesége, Drewett Nóra Bor oszló­ban hangversenyeznek, majd szombaton az ősz- szes német adók Nagy Izabella ajkáról hallatják a magyar népdal szépségeit. Ha meg ehhez azt is hozzátesszük, hogy Bécs hat színházában magyar szerzők darabjait ját­szották a héten, valóban jogos büszkeséggel hir­dethetjük a magyarság diadalát a világ népeinek nemes szellemi küzdelmében. Lehet-e, hogy gonosz elvakultság befoghassa a művelt nemzetek vezetőinek fülét azok elől a hangok elöl, amelyek a légszebb szóval, a mű­vészet szavával így ■követelnek tőlük megértést és igazságot, félreértett és igaztalanul bántott országunknak? A gyűlés lefolyásairól, a következő tudósítá­sunk számol 'be: dr. Botzenhardt János kormány- főtanácsos, örökös törvényhatósági bizottsági tag elnöki megnyítójábani örömmel állapította meg, hogy a kerület lakossága társadalmi és politikai különbség nélkül teljes számban gyűlt össze: ez a nagy érdeklődés és együttérzés biztosítéka an­nak, hogy Óbuda évtizedes problémái mielőbb eljutnak a megvalósuláshoz. Az első 'szónok Orova Zsigmond >dr., a Nem­zeti Egységpárt tagja volt. Kiemelte, hogy a kerület végre felismerte a bajok orvoslásának egyedüli helyes módját: félretéve minden pártér­deket, ma összefogott és együtt dolgozik minden­ki, hogy ennek az elhanyagolt kerületnek a jö­vőjéért harcoljon. A kerület minden fontos kíván­ságát magába foglalja a „márciusi 12 pont”. Ezek a pontok Óbuda szerénysége mellett tesz­nek tanúságot, mert vannak ezeken túlmenően is olyan problémái a kerületnek, amelyeket meg kell valósítani. Óbudának kevés az elemi iskolája, az óvódája és napközi otthonai. Parkja, szobra alig van és a közegészségügyet mindössze egyetlen csonka kórház szolgálja. Ezeknek érdekében épp úgy fel kell venni a harcot, mint a 12 pontba foglalt többi jogos kívánságokért. Vörösváry Miklós dá demokratapárti tör­vényhatósági bizottsági tag utal arrai, hogy a fő­város városrendezési programja nem adja meg Óbudának -azt a szerepet, ami ezt a városrészt joggal megilletné. Odaát a pesti oldalon tervbe­vették a nagyszabású Fórumot, jmegnyitják ^ Madách Imre sugárutat, a Városligeten át meg- hossizabbitják az Andrássy utat, de Óbuda belső szabályozásáról teljesen megfeledkeznek. Két­ségtelenül folynak szabályozási munkák a budai oldalon is: rendezik a Tabánt, rendezik a Horthy Miklós hid budai hídfőjének környékét gyönyörű lkentésztj kiképzéssel, az óbudai hid ügye 'azon­ban még mindig a jövö kérdése. Az útépítési orogramból mindössze egy-két utca kikövezése jut Óbudának. Hír szerint a külföldi autóforgalom útját is el akarják venni és át akarják te­relni a Hűvösvölgyi útra. Beszélnek a nyugati, a keleti pályaudvar, sőt a délipályaudvar kitelepí­téséről is, a Hév vágányokat azonban ottfelejtik a Dunaparton. A kerület teljesen visszamaradt fejlődésében, pedig földrajzi fekvése, természeti szépségei, történelmi múltja és a közegészségügy reprezentánsainak véleményei szerint is kitünöbb levegője egyaránt előtérbe tolják ennek a kerü­letnek gyors felkarolását az illetékes tényezők részéről. A mai gyűlésen megnyilvánult nagy ér­deklődés hatása alatt össze kell hívni egy újabb nagygyűlést és arra meg kell hívni a polgármes­tert, az alpolgármestereket és a tanácsnokokat is. hogy közvetlenül győződjenek meg ennek a ke­rületnek égető bajairól. Miliők Sándor szociáldemokratapárti törvény- hatósági bizottsági tag azzal kezdi, hogy már a Városházán megmondotta, hogy Óbuda olyan, mint egy abesszin falú, amely mai állapotában igazán nem méltó arra, hogy egy milliós világ­város kerületének nevezzük. Bejelenti, bogy a szociáldemokraták minden rágalom ellenére kész­séggel hajlandók nemzeti alapra helyezkedni, ha hívják őket és készek vállvetve harcolni a pol­gársággal együtt a kerület jogos érdekeiért. Hüttl Károly dr. keresztény ellenzéki törvény­hatósági bizottsági tag mindenek előtt köszöne­tét fejezi ki vitéz Pólya Antalnak, aki fáradságot nem ismerő munkásságával megteremtette Óbu­dán a tényleges egységet. Ma már valrmennyi pártnak egyetlen célja van: előmozdítani a III. kerület boldogulását. A 12 pont nem meríti ki a kívánságok teljességét. Nagyon fontos városren­dezési kérdés az óbudai hídfő tengelyének a megállapítása, amely még eddig mindig nem tör­tént meg. Az óbudai hid ügyét — folytatta Hüttl — nem lehet tovább elodázni épp úgy, mint ahogy meg kell történnie a dunai utak tehermentesíté­sének is. A kisajátításokra mindössze 500.000 pengőt vettek fel. Ez nagyon kevés, ezt az össze­get fel kell emelni, még pedig jelentősen, mert csak ez biztosítja a kisajátítások gyors és meg­felelő lebonyolítását Figyelmen kivül hagyja a főváros a hegyvidék szabályozását, pedig ez a vidék a főváros tüdeje. Kétségtelen, hogy a hely­zetet megnehezíti a ^téglagyárak kitelepítése, mert itt a rendezésnek ősi szerzett jogokkal kell megbirkóznia. De jóindulattal és komoly akarat­tal itt is meg lehet találni a megoldás módját. A közlekedés problémájának megoldásánál az a baj, hogy a BSZKRT mindaddig nem tud mihez kezdeni, amig a városrendezési terv nincsen ké­szen. Ami a Stadion ügyét illeti, ezt igazán nem lehet pártkérdéssé tenni. Pethö Béla dr., a Keresztény Községi Párt óbudai elnöke rámutat arra, hogy Óbudával már évtizedek óta a legnagyobb igazságtalanságok történnek: amíg Pestet állandóan fejlesztik, Óbudával semmit sem törődnek. Még a költség- vetésben megszavazott tételeket is elszedik tőle. így történt ez a Schmidt kastély parkjával, amelyre 16.000 pengőt szavaztak meg. Ezt a pénzt most szépen elvitték Lágymányosra, hogy a Horthy Miklós hid budai hídfőjének kerti ki­képzésére fordítsák. Ez ellen a legélesebben til­takozni kell. Óbuda törzslakóssága a tönk szé­lén áll. Legalább annyit adjanak rekompenzáció- séppen, hogy biztosítsák számára a leghosszabb adómentességet. Martin Gyula ügyvezető elnök a Stadion kér­désével -foglalkozik behatóan és hangsúlyozza, hogy úgy tudományos, mint sport és közlekedési szempontból minden arra hivatott tényező éeg- atkalmasatibnak találta, hogy a Stadiont az Aranyhegy .alján kell megteremteni. Felhívja Óbuda polgárságát, hogy a Stadion-ügyben fog­jon össze és tartson ki. Szóvá teszi még a váro­si házaik 2000 lakójának a kérelmét. Öt nagy ház szomszédságában terül el a régi újlaki temető, amelynek nincs se útja, se világítása. Ezután vitéz Móra Mihály, a III. kerületi vi­tézek hadnagya érdekes statisztikai adatokkal vi­lágít rá Óbuda elhagyatottságára és hogy kultú- rátis intézményei milyen messze mögötte marad­nak a pestieknek. Budán nincs felsőipariskola, sem ipariskola. A 26 fiú iparostanonciskola kö­zül egy se jutott Óbudának. Nemrégiben még két \iparbsjtanonci9kolája volt Óbudának, most egy sincs. A tanoncoknak át kell járni a pesti oldalra: honnan vegyék rá a villamosköltséget? Elemi és polgári iskolák lecsökkentek. Baj van a gimnáziummal is, amelynek megépítése állandóan késik. Az óbudai gyerekek egy része még Kelen­földre is eljár, mert az óbudai gimnázium épüle­te rossz. Pedig, mondja emelt hangon, akik nem itt érettségiznek, azok nem is vernek itt gyöke­tet. A születési arány- Óbudán a legnagyobb. Gyerekek tekintetében, jelenti ki óriási derültség mellett, a III. kerület még aktív. Zboray Sándor dr., a HONSZ elnöke nagy tetszés mellett jelenti ki, hogy a III. kerület a fő­város hadirokkantja. Itt az ideje, hogy pótoljuk a félévszázados mulasztásokat. Szóvá teszi a Közmunkatanácsnak azt az antiszociális intézke­dését, hogy a kisajátított házakból kitelepített 160 családot anélkül, hogy megfelelő elhelyezé­sükről gondoskodot.lt volnál Sürgősen jóvá (kell tenni ezt a dolgot. Vitéz Komárpoky Gyula, a frontharcosok el­nöke szerint a 12 pont kenyérkérdés. A tettek embereinek kell lennünk, hogy Óbuda lakossága kenyérhez jusson, hogy itt többé éhező ember ne legyen. A jnagymivltú iótjudjánaik minden joga megvan a jobb jövőhöz. Legsürgősebb három megoldandó kérdés: az általános szabályozás, az óbudai híd megteremtése, végül résen kell lenni, hogy a Stadion Óbudán épüljön- fel. A nagygyűlés hallgatósága ezután vitéz Pó­lya Antalt akarta hallani, aki eleget téve a köz­óhajnak, néhány lelkes szóval összefogásra és kitartásra buzdította Óbuda lakosságát, amely megmutatta ezen a nagysikerű gyűlésen, hogy együttérzéssel, összefogással akar és tud is dol­gozni Óbuda jövőjéért. Óbuda eddig csak pénzt adott, ezzel szemben ma már joga van 'hhoz, hogy ne kérjen, hanem követeljen. A két testvér- város egyenlő joggal egyesült, a pesti oldalon minc^n van, itt semmi, csak éhség és nyomor. Meg kell végre indulni a rohamos fejlődésnek és sikerülni is fog a munka, ha együttes erővel döngetjük az ajtót. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után a nagygyűlés egyhangúlag fogadta el a Pethö Béla által előterjesztett határozati ja-

Next

/
Oldalképek
Tartalom