Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-25 / 8. szám
35. évfolyam Budapest, 1937. február 25 8. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA: VI RAÁG B.ÉLA, SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502 96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN S Horthy Miklós-hid — Budáról nézve Irta: BECSEY ANTAL, Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának örökös tagja Mfeícdtk é* ,,UfeécdeU'' A városrendezés terén nem az a nehéz, amit annak hisz a józanul gondolkozó ember, hanem az, amire nem is gondol. Buda három kerületében kezdődik rövidesen nagy városrendezési munka: Ó- budán, a Vízivárosban és Kelenföldön, nem szólva egyéb, nem sokkal kisebb szabású tervekről, mint például a Tabán, vagy a Déli pályaudvar tervezett kihelyezésével kapcsolatos nagyszabású feladatok. A könnyebbik rész: megszabni a rendezés irányát, elkészíteni a terveket. Ez mérnökök, esztéták és várospolitikusok dolga. A mérnök meghúzza a vonalakat, az esztéta arra vigyáz, hogy ez a vonal művészi legyen, a várospolitikus pedig, hogy a mérnök meg esztéta munkája megfeleljen a várospolitika rengeteg követelményének, a közlekedési, a városfejlesztési, telepítési, meg egyéb elgondolásoknak. Minden városrendezésnek ez a könnyebbik fele. A nehezebbik: a küzdelem — még pedig végkimerülésig — a különböző magánérdekekkel. Amint valamely város- rendezési tervnek az ötlete felmerül, abban a pillanatban, vagy még előbb, megindul a spekuláció hadjárata. Hidat építenek Óbudán, vagy a Lágymányoson ? Nosza, vegyük meg a telkeket, természetesen olcsón és várjuk meg, amig a városrendezés azok árát ötszörösére, vagy tízszeresére emeli. Micsoda? Hogy a tervezett vonal elkerüli az én telkeimet, amelyeket spekulációra megvettem? Nem, ezt nem lehet tűrni, ez a közérdek legnagyobb sérelme! És megkezdődik a nagy harc a város- rendezési terv megváltoztatásáért „közérdek“ címén. Közérdek, hogy a tervezett útvonal ne úgy, hanem emigy haladjon és minthogy a spekulánsnak mindig vannak érdektársai, sőt ezek közt akad mindig egy sereg jóhiszemű ember is, akinek érdekeivel nem egyezik a városrendezési terv vonala, megmozdulnak az érdekeltségek és megkezdődik a nagy harc minden fórumon a mérnök, esztétikus és várospolitikus tervei ellen. Megindul a roham a városházán, meg a minisztériumokban, népgyüleseken és az újságokban, akkora harci elszántsággal, hogy attól visszhangzik az ország Hegyeshalomtól Sátoraljaújhelyig és Szobtól Szegedig. Folyik az ostrom és a közelharc a városházi bizottságokban, a Közmunkák Tanácsánál, megállítja a tervezők iron- ját, lefogja az építő kezeket, a csákányt, meg ásót, mert a „közérdek“ hogy ne az történjék, aminek történnie kellene. És — tessék megnézni azoknak a városrendezéseknek a térképét, melyeket az utolsó évszázad folyamán végeztek — korcs- megoldások születnek, melyek nemhogy javítanák, ellenkezőleg, elrontják a város képét, megakadályozzák a tervezett célok elérését. így történt ez eddig és attól tartunk, igy lesz ez most is, amikor több évszázadra rajzolják meg az újjászülető főváros képét. Pedig soha nem volt nagyobb szükség a megértésre, a gyors elhatározásra, mint ma, amikor* a városrendezési munkálatok sürgős megindítása ezer- és ezer nyomorgó munkásnak jelent kenyérkereseti lehetőséget. Bizton reméljük, hogy a speEzt látjuk most a budai városrendezési tervek körül is. Reméljük, hogy a spekuláció és a magánérdekek „közérdeke" felett győzni fog az igazi közérdek és végül mégis csak az az uj város épül majd fel, amelyet a mérnök, az esztétikus és a becsületes várospolitika terve- zett, nem pedig a közérdek báránybőrébe öltözött éhes farkasoké. A székesfővárosnak a napokban tartott pénzügyi bizottsági ülésén feltünéstkeltő felszólalás kifogásolta az uj hid balparti hídfőjének technikai megoldását. Eszerint a hídfő kiépítése költséges és a közlekedést gátló egész várszerű építményekkel van körülbástyázva, nyilván azért, hogy valamiféle műszaki hibát leplezzen; mert első tekintetre megállapítható, hogy a hídfeljáró túlságosan magas, viszont a környezet mély gödörbe került. A felszólalásra a polgármester és a Közmunkák Tanácsának jelenlevő elnöke válaszoltak. Az ő megállapításaik szerint is tény az, hogy ai híd környékének adottságai építéstechnikai szempontból nem voltak szerencsések; a hídfő csomópontjában közlekedési és városrendezési problémák egéz sorozata volt megoldandó és súlyosbította a helyzetet az is, hogy a Duna nemzetközi hajózása az előforduló magas dunavizállások miatt a hid magassága tekintetében is különleges igényeket támasztott. Szakértők szerint ilyképpen kb. 26 m. nivódif- ferencia adódott a hid és az ucca nívója között, ami bizony jó négyemeletes ház magasságának felel meg. Hozzájárul mindehhez az is, hogy e nivó- differenciák kiegyenlítésére aránylag szűk terület állott rendelkezésre. A Közmunkák Tanácsának elnöke ez alkalommal utalt arra is, hogy hasonló, talán még nagyobb magasságbeli különbségek megoldásáról, a velejáró artisztikus kiképzésről lesz szó a hídfő budai feljárója körül is. Erre a létesítendő budai hídfőre és a vele kapcsolatos problémákra szeretném a székesfővárosnak és elsősorban Buda közönségének figyelmét felhívni. Köztudomású, hogy a Közmunkák Tanácsa igen helyesen elsősorban nyilvános pályázaton tette hozzáférhetővé a problémát; nemcsak azért, mert sok körültekintést igénylő technikai megoldásról van szó, hanem azért is, mert egy hídfőnek és különösen ennek a hidfőnek létesítéséhez messzelátó perspektívában nemcsak technikai, hanem közlekedési és közgazdasági problémák egész sorozata fűződik. Tudjuk azt is, hogy a pályázat hozott néhány érdekes gondolatot, de végeredményben egyik pályamű sem oldotta meg a problémákat. Ennélfogva a felhasználható gondolatok bekapcsolásával olyan hivatalos terv készült a hidfőszabályo- zásra, amely a mögöttes városrészek útviszonyai val összhangban és az ide kivánkozp problémák figyelembevételével szabott irányt a városrendezésnek; ezekhez újabban a kelenföldi pályaudvarnak, továbbá a Dunántúlra irányuló úthálózatnak, a téli kikötőnek, különböző ipari településeknek és sportcélokat szolgáló intézményeknek feladatai is járultak. Mindezen problémák mögött meg kell látnunk a munkaalkalmakat és állandó életlehetőségeket biztosító feladatokat, mert a székesfőváros erre hivatott területén a városrendezéssel kapcsolatos mindén elgondolásnak e szemszögből kell kiindulnia. Ebiből a szemszögből figyel a Szent Imre-város közönsége évek óta a városrendezés területén észlelhető minden megmozdulást. Ideges figyelemmel látja és olvassa a Szent Imre-város inelligens publikuma azokat a híreket, amelyek a kelenföldi pályaudvar áthelyezésével, a HÉV problémávaL a Horthy Miklós hid küszöbön álló megnyitásával, a Szent István év emlékének maradandó megörökítésével foglalkoznak. Érthető, ha az elmúlt hét községi politikai eseményei, nevezetesen a pesti liidfő ügyében elhangzott felszólalások csak napról- napra újabb tápot adnak ennek az ideges hangulatnak. Elvégre ennek a polgárságuk nemcsak joga, hanem kötelessége is belekapcsolódni e kérdések megoldásába és nem nézni ölhetett kézzel értetlenül azokat az eseményeket, amelyek meg nem változtatható, befejezett tények alakjában kerülnek eléje. És joggal merülnek fel szemrehányó kérdések, hogy hol vannak azok, akiket a polgárság bi zalma a törvényhozásba, vagy városi törvényhatóságba küldött azzal a feladattal, hogy a polgárság érdekeit megfelelő időben és helyen érvényesítsék. Ezek a kérdések adták kezembe a tollat, hogy felhívással forduljak a Szent Imre város és szomszéd kerületek vezetőihez és polgáraihoz. Elérkezett az utolsó óra, amelyben realizálható gondolataink, jogos kívánságaink, szükebb hazánk és a székesfőváros érdekében még eredményesek lehetnek. Ne feledjük el, hogy az 1937 év végén megnyílik és a közforgalomnak át fog adatni az uj Horthy Miklós hid. Ne feledjük el, hogy ez a hídfő csomópontja a vízi, vasúti és fő közlekedési útvonalaknak. Mellette létesült a főváros és Európa egyik legnagyobb erőcentráléja és ide fog települni a program értelmében feljődö iparunk többszáz exponense. Itt áll a hídfőnél az ország egyetlen nagy technikai és gazdasági egyeteme, amely joggal reméli, hogy ezen a fontos gócponton közgazdasági és nemzeti feladataink iskolapéldái fognak megvalósulni. És mintha történelmi útmutatás lett volA Tabán és a fürdőváros problémája a szezon kezdetével mindjobban előtérbe nyomul. A Budapest Fürdőváros Egyesület legutóbbi ülésén és a főváros idegenforgalmi ügyosztályában ép úgy, mint a Gyógyhelyi Bizottság és a többi fürdőügyi érdekeltségek műhelyeiben lázas munka folyik, hogy előkészítsék azokat a nagy feladatokat, melyeknek végrehajtása hovatovább elkerülhetetlen. ,] egutóbb Pávai Vájná Ferenc dr., az európai- hirü főgeológus a Budai Naptó hasábjain felvetette a kérdést, miért engedik a Dunába folyni a tabáni uj gyógyforrások vizét, miért nem lehet ott tavat csinálni, amelynek vizében a gyógyulást kereső szegény lakosság ingyen megáztathatná fájó tagjait. Felvetettük ezt a kérdést Kovácsházy Vilmos tanácsnok előtt is, aki Pávai Vájná Ferenc dr. ötletére a következőket mondotta:- — A gondolat nagyon egészséges, nincs is ellene számbavehető kifogás. A baj csak az, hogy a Tabán kérdése még egyáltalában nincs megoldva és amig végleges megoldás nincsen, addig nem kísérletezhetünk költséges és a későbbi rendezést esetleg károsan befolyásoló ideiglenes megoldásokkal. Szívesen csinálnánk tavat a szegények részére a gyógyforrások vizéből, de csupán csak azért, hogy aztán esetleg rövid időn belül ismét megszünBuda legelmaradottabb, bár fejlődésre leghiva- tettabb része az Erzsébet-sósfürdő környéke. Szentimre-Alsóváros világhírű keserűvízforrásai, val Budapest-Fürdőváros egyik legfontosabb területe egészségügyi és idegenforgalmi szempontból. És mégis mit látunk? Ha a Horthy Miklós-uti aluljárót elhagytuk, a kalauz is és a villamosmegállónál levő tábla is az Erzsébet-Sósfürdőt jelzi. Szétnézünk és megdöbbenve látjuk — nem a világhírű, csodás hatású és legutóbb is a városligeti Széchenyi-fürdőhöz hasonló szépségű Sósfürdőt, hanem — a sok gazt, s az uttalan utat (mert az úttestet tulajdonképen u. n. aszfalt-kertészet foglalja el.) Ez a 30-40 méter széles, sétányszerűen fásítandó, de még mindig kopár ut elijesztően rendetlen és rendezetlen. A Sósfürdőig ugyan a múlt évben a főváros megértő gondoskodása elég jó ideiglenes betonjárdát létesített, de erre a minden oldalon levő sártömeget a járókelők cipői, csizmái felhordják és a járdatisztogatás nagyon gyér, kivált az üres telkek előtt. Maga a Sósfürdő siralmas külsejű, esetlen és egyenetlen homlokzati- és mellékuccai sövénykeritéseivel, továbbá belső elhanyagoltságával és nem csoda, ha a közönség nem látogatja. A főváros volna itt hivatott rendet teremteni a fürdő átvételével és modern világfürdö- vé való kiépítésével. Ugyancsak a fürdőváros szégyene a Hév! — Ez is nagy akadálya Szentimre-Alsóváros fejlődésének. Minden fejlődés első tényezője a közlekedés, de itt éppen a közlekedési eszköz rontja a közállapotokat. Hiába mozdultak meg évtizedek óta a különböző egyesületek és intézmények: a nehézkes vicinális nem enged maradiságából. pedig már a főváros tulajdonában van. A „Buda Alsóváros-Sósfürdő környéke-Egyesület“ (AVE), mely alapszabályszerű céljainak megfelelően minden közérdekű kérdést állandóan felua, itt vásárolták meg elődeink azt az 50.000 négyszögöl terjedelmű területet is, kifejezetten kiállítás céljaira, mintha ösztönösen megérezték volna ennek a területnek hivatását és nemzeti rendeltetését. Addig is, amig polgárságunk programját és előkészítő tevékenységének eddigi eredményeit a közvélemény fóruma elé terjeszthetem, ezekben akartam felhívni a figyelmet a Horthy Miklós hid megnyitásával kapcsolatos feladatokra. lessük, nem kockáztathatjuk meg ezt a költséges megoldást. A polgármester ur, meg a törvényhatósági bizottság ellene van minden pillanatnyi megoldásnak, igy tehát, amig a Tabán végleges tervei ki nem alakultak, minden a mai állapotban marad. Megkértük ezután Kovácsházy Vilmos tanácsnokot, nyilatkozzék arról, mi a főváros legközelebbi programja az ivókúrák dolgában. Mint ismeretes, a Szigeten a Közmunkatanács és a Gyógyhelyi Bizottság most építi fel az ivócsarnokot, a Lukács-fürdőben is épül az uj ivócsamok: gondoké a főváros is arra, hogy nagyobb súlyt helyezzen kitűnő gyógyforrásainak ivókúrák részére való intenzivebb felhasználására? — Az ivókúrák erőteljesebb fejlesztése benne van a főváros programjában — mondta Kovácsházy tanácsnok — és előkelő helyet foglal el azok közt a tervek közt, amelyeket a polgármester ur fürdőügyi téren meg akar oldani. A Rudas-fürdő melletti kazánház lebontásával kapcsolatban máris hozzákezdünk ezeknek a terveknek a részleges megvalósításához. Az egyes források részére megfelelő ivócsamokot építünk s magukat a forrásokat is művészi, gyógyító értékükhöz méltó keretbe foglaljuk. Az ivókúrákra vonatkozó fejlesztési terveinket, valamint az egész fürdőügyi komplexum kiépítését több évre osztottuk fel és folyamatosan fogjuk ezeket megvalósítani. színen tart, legutóbbi választmányi ülésén is kénytelen volt az általános követelésnek engedve, a kérdéssel újból tüzetesebben foglalkozni. A felszólalók ez alkalomból ismételten rámutattak a csalódásra, mely a megígért „egységesítés" után az adófizetőket érte. Elhisszük, hogy a hatóság komolyan vette az egységesítést, de jóakarata megtört a Hév ellenállásán. A polgárság viszont a mai nelyzetbe nem tud belenyugodni, mert amit kívánt és amit neki meg is Ígértek, nem érte el. A Hév. ugyanis vicinális rendszerű maradt, a város területén belül is, — a végállomáson „pénztárkényszer“ van és az, aki a Szent Gellért-téren azzal a gondolattal száll fel, hogy úgy, mint más villamosnál, vagy az autóbusznál, a kocsin vált jegyet, nagyon megjárja, mert alapos „büntetést“ fizettetnek vele. Es ott van az „osztálykényszer", éppen úgy, mint a nagy vasutakon, vagyis, aki a 30 filléres átszálló- jeggyel a rendszerint zsúfolt 3. kocsiosztályból a 2.-ikba szorul, 6 filléres „pótjegyet" fizettetnek vele. — Hogy ez a „nagyvasút" (?) nagy időközökben, nehézkes járással közlekedik, — hogy mon- struózus voltából eredő tehetetlenségénél fogva, veszély esetén nem bír elég gyorsan fékezni és a szerencsétlenséget megakadályozni, — hogy magas lépcsői miatt a fel- és leszállás nehéz és veszélyes, / “ hogy a kocsik és a pálya tisztaságához is sok szó fér, — hogy kevés a megállóhelye és ritka menetrendje ellenére a várakozók részére csak néhány ponton van fedett váróhelyiség, — hogv a vágányközök mélyedései csak a Fehérvári-ut elején vannak (látszatképen) burkolva, — hogy a vágányok mentén állandóan burjánzik a gaz: _ mind ezt néma rezignációval nézi az utazó és a járókelő közönség. Azt azonban, hogy az „egységesítés óta, amely a polgárság bizalmát élvező hatóság Ígérete volt, a kis-szalcasz rendszer helyett a Beszkárt tarifájától teljesen eltérő 16 és 20 fiiiíovÁcsUázty Vámos- tanácsnok a főváros ivókúra-programjáról és a tabáni hőforrásokról Küzdelem a Hévvel a fürdővárosért Szentimre Alsóváros nagy kultúrmunkája
