Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-23 / 50-52. szám
1937. december 23. Budai Napló 3 BÚD fii KRÓMMÁ Karácsonyi kónyvszenzáció 1858-ban „Készülnek a karácsom s újévi ajándékok — írja a V. U. 1838 decemberében — kiadóinknál is. Legközelebb Lampel Róbertnál jelent meg illy becses mii. A világszerie kedvességre talált svéd Andersen „Meséi“, mei'lyek egyes darabjai időszakonként már magyar folyóiratokban is láttak napvilágot s. különösen gyerm- - kék s nőknél kedélyre és képzeletre egyaránt ható kel vés olvasmányokká lőnek majd minden európai nyelven, Ezen magyar fordítást most Szendrey Ju la, •— hajdan Petőfi Sándorné — tollából veszi a közönség.“ így találkozott egymással- az 1858. évi kará- oeonyi könyvpiacon két halhatatlan név: Andersené és Petőfi Sándoré... Azt pedg ne vegyük rossz néven az öreg Vasárnapi Újságnak, hogy Andersent odaajándékozta a svédeknek: olyan messzire volt az akkoti közlekedés mellett Dánia is, Svédország" is, hogy á' magyar közönségnek szinte m ndegy ve t. És mindegy volt Szendrey Júliának — hajdan Petőfi Sándornérak is, aki. amügyis — németből fordította az első magyar Andersent. . Divatba jön a konflis Amikor most a táxi-dijeme és kérdése iz-. gatja a budapesti polgárt, akkor bizonyos mélabúval olvassuk az alábbi hírt a múlt század ötvenes éveiből. ,,Pest-Budán az egylovas bérkocsik nagy számra kezdenek szaporodni. E tekintetben még majd Debrecent is utólér- heijiik.“ Ne tessék azt hinni, hogy a Debrecenre való hivatkozásnak szatirikus célzata volt. Dehogy is. Debrecenben akkor is már nagyon népszerű volt a taliga, ez az egylovas alkalmatosság, ezt szerette vana számbelileg utólérni az akkori Buda-Pest. /! dobszó alkonya A magyar ember ma is azt mondja még ha valamit elárvereznek, hogy „dobra kerül“. Az -ura kodó. Ferenc József házasságkötésekor adták ki azt a nagy ,,refcrm“-rendeletet, amely ezt a dobszól egyszersmindenkorra megszüntette, bár emléke a nép nyelvén még mindig él. „Bu’apes.en — irja a lap — hatósági rendeletnél fogva eltiltották az árveréseknél a szokásban lévő dob haszná’atát.“ Majd bizonyos mélabúval hozzáteszi e h:rhez, amely sokakat tölthített el kellemetlen emlékekkel: „Bizony, már nagyon is soka,', doboltak ...“ / e/7 török dervis sírja Ebben az esztendőben — 1854-ben — még nem nagyon tudtak Gül-babáról, amit az alábbi rövid hír igazol: ,.A budai török mecsetet javítják. Mint mondják, oitt egy török dervis van eltemetve, kinek hamvaihoz minden évben elzarándokolnak távol keletről társai imádr kozni.“ Ha ma megnézzük a budai török mecsetet, azt kell hinnünk, hogy azóta sem javították. Sőt: az sem látszik meg rajta, hogy ezelőtt vagy 84 évvel rendbehozták. Olcsó a kultúra Budán Nem túlságosan hize’gö Buda kultúrpolitikájára az alábbi h'r, amely Buda városának súlyos SBemrehányást is tesz: „Van még olcsóság!“ Ez a cime a hímek, amely a következőket mondja: „A budai városi község azon tanítóknak, kik a vasárnapi iskolákban a mester- inasokat oktatják, 50, a vallás tanítóknak 30 pftot fizet évenkint. A tatai község 365 forintot szánt e célra minden évre. Itt úgylátszik nagyobb ára van a tudomány, nah.“ „ Loohnessi szörny" Budán Kj hallotta már hírét a budai tengeri oroszlánnak?. .. No, mert ilyen is volt, miként az kiderül az 1854. évi újságokból. Szól pedig az erről való hir a következőképen: ,,E napokban városszerte el volt tér. jedve a híre, hogy egy leglátogatottabb budai fürdőben valami rettenetes csodaállat jelent meg, s ott egy asszonyt agyonharapott, egy férfit pedig úgy megijesztett, hogy ez azon módon, ahogy a fürdőben volt, elszaladt az utcán és megháborodott bele, s azóta is, ha kérdik, mitől ijedt meg, nyavalyatöréshez hasonló láz között mondja el, hogy őt egy csúnya állat meg akarta ölni; feje olyan volt, mint az oroszláné, szőre feű hér és szemei tüzveresek. És Budapesten ezer meg ezer hívője akadt ennek a mesének és nem szégyenlették mívelt emberek ezt mint való dolgot feltálalni és odább adni.“ Úgy látszik a csodaszörnyröl szóló mese »agyon el lehetett terjedve, mert az egykori újság hosszan fejtegeti, mennyire lehetetlen a budai „lochnessi" szörnyről való mese. „52 fokú forró vizben semmi teremtett állat nem él, — magyarázza — s ha még ollyan nagyon élne is, hogy jönne az egy vékony csapon keresztül aziza] aj nagy oroszlánfejével, amivel az embereket megeszi? Ezt az egész mesét ollyan emberek találhatták ki, a kik a fürdőbérlőnek ká- . rát akarják. Mi pedig, azáltal, hogy hitelt Ugrón Gábor; A felvonulási díszül - nagyzási hóbori A volt belügyminiszter Buda nacjy problémáiról A főváros közművelődési ügyeinek egyik leglelkesebb és legkultúráltabb vezetőegyénisége Ugrón Gábor v. b. t. t.f nyug. belügyminiszter, a főváros törvényhatósági bizottságának örökös tagja. Mint országos és városi politikust elsősorban a kulurpoli- tika érdekli és nagy szerencse, hogy ott találjuk minden olyan ügy tárgyalásánál, amelynél Budapest művészeti és kulturális fejlesztéséről van szó. Ugrón Gábor budai ’ember. Nemcsak azért, mert Budán lakik. Egész gondolkozását áthatják azok a nagy hagyományok, amelyeket Buda jelent a magyar élet.számára: a szabadság és haladás tisztelete, az ősi magyar tradíciókhoz való nemes ragaszkodás. Szereti Budát, minden esemény és minden kérdés, amely Buda életét érinti, szive ügye Ugrón Gábornak; Ez vezetett bennünket, hogy amikor most jelentős változások történnek Buda életében, őt kérdezzük meg, hogyan látja, miképen véli megoldhatóknak az -aktuális problémákat. A budai színház Elsősorban, a budai színház kérdését tettük szóvá előtte. — Nem titkolom, — mondta — soha nem is titkoltam: a budai színház kérdésében kezdettől fogva az volt és ma is az az álláspontom, hogy. a most lebontás alatt álló épület nem volt méltó sem a főváros közönségéhez, sem Buda társadalmához. Lebontásához azonban azzal a feltétellel járultam hozzá, hogy azonnal megtétetnek a lépések az új, színjátszásra télen- nyáron alkalmas színház felépítésére, ami az építési technika mai fejlettsége mellett egyáltalán nem tartozik a lehetetlenségek közé. Véleményem szerint, amennyiben az összes pesti színházak téli szezonja alatt a budai színház nem mutatkoznék rentábilisnak, arra az időre mozinak lehetne felhasználni az épületet. — Ami a színház helyét illeti — folytatta Ugrón Gábor — az első budai színház nem kerülhet máshova, mint a régi színház tradicionális helyére, vagy annak közelébe, vagyis a Horváth kertbe, vagy a Tabánnak a Horváth-kerthez legközelebb eső végére. Belátom azonban, hogy a Lágymányosnak valamikor szintén szüksége lész színházra, vagy esetleg a Széna-tér környékének is, de Buda elsődleges színházi szükséglete, hogy az új színház a Krisztinavárosban maradjon.- A budai színház felépítésének módját meg kell találni. — folytatta Ugrón Gábor — de amennyiben a társadalom segítségét akarják ehez igénybevenni, úgy ez a szándék csak akkor lehet egészséges, ha számolnak azzal, milyen mértékig képes a társadalom ezt a segítési elbírni. Jó lesz azonban nem halogatni a színház- építés kérdését, mert különben úgy járunk vele. mint a szabadtéri színházzal, melyet, Budára terveztek, de most úgy látom, a Margitszigeten építenek fél. Hogy kellő arányokban, helyesen-e, vágy pedig helytelen formában, nem tudom.. A Karátsonyl- palola Ezután a Karátsonyi-palota kérdésére fordult a szó:- A Karátsonyi-palota dolga nem könnyű kérdés. Ez a palota annyira hozzátartozik a, mai Krisztinaváros képéhez, annyira megszoktuk, hpgy nem szívesen látnok, ha leromboltatnék és hat-hétemeletű paloták épülnének a helyén. De yjszont meg kell gondolni, hogy ezek a hat-hét- í emeleti! paloták a szorosan vett krisztinavárosi . lakósok számát százakkal, esetleg ezrekkel szaporítanák. ami az egész környék gazdasági életet, annak fejlődését, kereskedelmének és iparának forgalmát nagymértékben emelné. Ezzel szemben egy üres grófi palota holtpont a város közepében. — De tekintettel kell lenni arra is, hogy a Karátsonyi-palota nem műemlék, nincs is annak nyílvánítva és nagyon nehéz akár egy főúri, akár polgári családnak megakadályozni, hogy vagyontárgyaival, a közérdek által meghatározott korlátokon belül, szabadon rendelkezzék. — Ugv látom, azok a tervek, amelyek a palota további megtartását, a hozzátartozó többi telekrészeknek többé-kevésbé való beépítését célozzák, nem lesznek megvalósíthatók, nem beszélve arról, hogy a palota a főváros által való megvásárlása esetén csak akkor lenne bármely célra felhasználható, ha annak rendbehozásába mégegyszerannyit. beleölnének, mint amennyibe ma az épület kerül. Ma is fenntartom azt az álláspontomat, hogy a főváros annakidején nagyon rossz üzletet csinált a Károlyi-palota megvételével, amikor 5 millió pengőt adotl a Fővárosi Képtár céljaira alkalmatlan épületért. Csak az enyhítheti ezt a vásárlást, hogy a vételár a Közművelődési Alapé lett. amely közcélokat szolgál. — Ilyenformán határozottan ellene vagyok a Karátsonyi-palota meyv.ételérnek és kénytelen vagyok arra az álláspontra helyezkedni, hogy a Krisztinaváros — amelynek van elég parkja és jó a levegője ott. a Svábhegy aljában — akkor csinálja a legjobb üzletet, ha minél több és szebb modern, komfortos lakással épül be, természetesen olv módon képzelve el ezt az építkezést. hogy a területnek belső, nem utcára néző szobái csendes, ideálisan hangulatos, szép parkra nézhessenek. A felvonulási díszfát I Megkérdeztük ezután Ugrón Gábort, mi a véleménye a felvonulási díszút tervéről. — Hallottam étről az ötletről — felelte — nem is merem azt tervnek nevezni. Ne/n sejtem, kinek az agyában született meg, hogy Budapestnek szüksége van egy felvonulási díszútra. Teljes tisztelettel bocsánatot kérek are ismeretlen szerzőtől, de én - ezt a gondolatot nagyzási hóbortnak tartom.- Ha csapatszemlére van szükség, nem hiszem. hogy bárhol Európában alkalmasabb, ideálisabb hely akadna erre a óéira, mint a Vérmező. Ha pedig felvonulási díszút kell, keressék ki Budapest akármelyik megfelelő útvonalát. melyek közt szépség dolgában párját ritkítja például az Andrássv-út. esetleg annak most készülő meghosszabbítása, a Stefánia-út stb. Ezek az utak a jelenlegi, sőt a jövőbeli Magyar- ország hadseregének felvonulási, felfejlődési és elvonulási céljaira is elegendőek. — Egy 30—40 millió pengős költséget igénylő, csupán parádét szolgáló tervekről tessék kérem lemondani, amíg Csonkamagyarország vagyunk, kilencmillió a lakosságunk száma és ennek a népességnek nagyobik fele a legelemibb szükségleteket is nélkülözi s a szó szoros értelmében a mindennapi kenyér sem áll rendelkezésére. A Vérmező- Előbb-utóbh a Vérmező dolgát is rendezni kell. Nem maradhat fenn sokáig az az állapot, hogy ez az értékes terület a város közepén ne szolgáljon más célt, mint hogy egyik végében néhány katona gyakorlatozik, a másik végén pedig néhányan lovagolnak. A katonai gyakorlóteret a Vérmezőről ki kel! mielőbb helyezni. adunk neki, nehogy alkalmat szolgáltassunk valami csúfondáros poétának a „köcsmei sárkány“ mintájára színdarabot Írni a „budai tengeri oroszlánról“, ami aztán miilyen nagy szégyen lenne Badar i pestre.“ Jó üzlet lesz az JJIagut Sokan vannak olyanok, akik már nem emlékeznek arra az időre, amikor az alaguton és lánchídon vámot kellett fizetni. Pedig a hídpénz csak a háború után szűnt meg, addig szorgalmasan fizetnünk kellett a két krajcárokat, ha Pestről hazajöttünk Budára és újabb két krajcárokat, ha véletlenül a Kriszinában laktunk és emiatt az alaguton is át kellett mennünk. 1854- ben amikor az alagút még csak keskeny lyuk volt, ahol 300 munkás dolgozott, hzt jelentik nagy örömmel, hogy az alagút máris eléggé jövedelmező vállalatnak ígérkezik, amit az bizonyít, hogy az első három hónapban (pedig még csak gyalogosok használhatták) az összes jövedelem 2398 ft. 54 kr-t tett ki míg a Lánchíd jövedelme ugyanez idő alatt 9045 ft volt. „Az arány — Írják — e két jövedelem között tekintve a befektetett tökét, az alagfttra nézve nagyon kedvezően üt ki, mert az alagút tőkéje csak 300.000, a Lánchídé pedig 6 és fél millió pft„ s míg a két summa úgy áll egymáshoz, mint 1 a 2 Írhez, addig az alagút jövedelme a Lánchíd jövedelméhez úgy áll, mint 1 a 3-hoz.« Rövid hírek 1854-böl „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Ezt beláthatta egy budai pék, ki addig hágta át a sütés körüU törvényes rendszabályokat, addig sütött törvényt^ len súlyú kenyereit, míg a törvényszék üzleti jogának teljes elvesztésére ítélte.“ Ugyanakkor azonban a budai pékiparról van egy másik érdekes hír is: ,,A budai gőz-sütő kemencében naponkint 1000 kenyeret sütnek. E kenyerek rövid idő alatt nagy keletre emelkedtek, mert általában jóízűek, jól kisültek s azonkívül szaporábbak s valamivel olcsóbbak is az úgynevezett soroksári közönséges kenyérnél.“ Érdekes hír, még pedig Pestről: „A pesti izraeliták új templomot építenek a Dohány utcában. Építését Hűld építész vállalta el. Még e hónapban elkezdődik a munka, s 1856. évi szeptemberig készen kell állnia a templomnak.“ A Pesti Napló írja 1854. nyará a — sajnos kacsának bizonyult hírt: „Egy minden magyar emberre örvendetes hírt közlünk. Gróf Széchenyi István egészségi átlapolta javulófélben van. Egy szívvel kiáltja utána az ország: Adja Isten, hogy úgy legyen s hogy minél előbb ismét a tettek mezején láthassa őt tisztelőinek végtelen sokasága.“ Ugyancsak a P. N. jelenti: „Deák Ferenc köztiszteletben álló hazánkfia még az ősz kezdetén Pestre költözik, hol, hallomás szerint, állandóan szándékozik maradni. Jelesebb férfiúval aligha szaporodhatnának Pest lakosai, s bizonyára szerencsésnek fogja magát tarthatni azon házi űr, ki e jeles hazánkfiát fedele alá fogadhatja.“ Karácsonyeste Karácsonyestén: muzsika, álom Fonódik a szivek köré — Lágy, selymes, ragyogó aranyszálon. Karácsonyestén fehér ima száll Fényes, díszes palotából, Kis kunyhóból s az Istenhez talál. j Karácsonyestén csorog égi méz I S szórja bőséges áldását Egy picinyke, rózsás, isteni kéz. Karácsonyestén: megszépül minden, Mert a hideg éjszakában Földre száll az élet, a jó Isten Réw Zsuzsa, PHILIPS RÄDI0 Fenti készülékeket díjtalanul bemutatja: ULLMANN BÉXa 11., MARGIT KÖRÚT 7. SUGÁR RÁDIÓ XI., HORTHY'KÖRTÉR «.
