Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-12-02 / 48. szám

Budapest, 1937. december 2. 48. szám 35. évfolyam K VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ES IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÄG BÉLA SZERKESZTI: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I. KRISZTINÁDKOR ÜT 113/b. T.: 150*296 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. LIPPAY GYULA dr MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN TerbócíK Imre és vitéz Pólya Antal beiktatása a III. kér. Polgári Társaskör és a NÉP III. kér Illeti szervezetének együttes vacsoráján HUldat December 6-ika minden magyar ünnepe. Ezen a napon ünnepli a nemzet nagybányai Horthy Miklós nevenapját. Ezen a napon hódolattal, alattvalói hűséggel és soha el nem múló hálá­val áll az osztatlan magyarság a Kormányzó fenköll személye mellett, akinek megadatott, hogy nagyszerű munkájának eredményét is lát­hassa: a nemzet megerősödését, tekintélyének gyarapodását, lelkének felemelkedését abból a mélységből, amelybe a vesztett háború, meg­csonkítás és forradalmak taszították. Buzgó imádsággal fordult Magyarország népe az Egek Urához, kérve, engedje megérnie a kormányzó­nak műve befejezését: Nagymagyarország fel­támadását. p,ólpa TMUhi Meghalt a legmagyarabb festő, akinél a ma­gyarság nem kitűzött program volt, hanem lel­kének lényege. „Az ecset és Írón Petőfije“ - mondták volna ezelőtt néhány évtizeddel. A ma­gyarság inkarnációja volt, minden idegszálában az alföldi magyarság lelke rezonált, ' képeinek levegője, vonalai, azok derűje és szomorúsága mind mind annyira magyar volt, mint senkié sem előtte„ sem utána : nem azért, mert magyar -juhart“ -lenni, hanem mert nem tudott, nem le­hetett más. Ősi kún-magyar fajta volt. Művészete és emberi- egyénisége csodálatos volt. Azok közé tartozott, akiket Goethe „nap­sugaras“ embereknek névezett. Igen, napsugár volt. Ragyogott és melegített, termelt és a zseni megtermékenyítő erejét sugározta maga körül. Nemcsak művészete volt színes: csupa szín, for­rongás és életöröm volt ő maga is. Ahol megje­lent, ahová jött, oda a derűt és napfényt vitte magával; most kihunyt a napsugár, sötét bána­tot, kietlen fájdalmat hagyva maga után. Alföldi volt. szolnoki. De Budát nagyon sze­rette. Mennyiszer járó kéit a régi Tabán és Vízi­város szűk utcácskáiban, vázlatkönyvével kezé­ben, jegyezgetve, ha miami szépet talált. Pedig a szépet mindig megtalálta, ösztönösen meg érezte, a lángész intuíciójával, az igaz művész szépségre szomjas leikével. Most elment, nincs többé és a világ szegényebb lett. Szabcid sszinpacL Ch S'zifyelth' Minden előzetes bejelentés nélkül adták tud­tunkra, hogy a Margitszigeten már épül is a sza- hadszínpad, amelyről annyi szó esett valami­kor, csak éppen az utóbbi időkben nem. Az ellen, hogy szabadszínpadot létesítsenek, sen­kinek sem lehet kifogása; hiányzott, meg kellett csinálni. De miért éppen a Szigeten? Miért éppen ott, ahová legkevésbbé való? Erre a kérdésre nincs felelet. Mert nem meg­felelő válasz az, hogy hiszen nem vesz el a sza­bad színpad zöld területet, hiszen a tejcsarnok helyére kerül, a tejcsarnokot meg a póló pálya helyére teszik. Akár elvesznek a Sziget zöld te­rületeiből, akár nem. szabad lett volna akárhova építeni a színpadot, csak oda nem, ahová teszik. A közvéleménynek azonban nem engedtek időt arra, hogy nyilatkozzék, befejezett tény elé állították és most már akarva nem akarva tudo­másul kell vennünk, hogy épül egy Szabadszín­pad, olt, ahol nem kellene épülnie. Őszinte örömmel láttuk, amikor a Közmun­kák Tanácsa erős lendülettel nekilátott a Sziget fejlesztésének. Most mégsem tudunk örülni. Elég volt, — mondjuk mi is, azokkal együtt, akik féltik a fővárosnak ezt a gyönyörű smaragd- ékszerét (mint Pitigrilli nevezi egyik regényé­ben). Elég volt, hagyják meg a Sí.getet annak, ami: napsugárnak, fának, fűnek, levegőnek, a test és lélek örömének Legyen továbbra is egész Budapest ékszere, ne csak a vállalkozóké. Ünnepi vacsora keretében november 30-án, kedden este iktatta be a III. kerületi Polgári Társaskör újonnan megválasztott elnökét, Tef- bócz Imre kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselőt, a székesfőváros törvényhatósági bi­zottságának tagját Andréka Károly örökébe s ezzel egyidejűleg történt meg vitéz Polya An­tal dr. miniszteri tanácsosnak beiktatása is a Nemzeti Egység Fővárosi Partjának Hl. kerületi- elnöki székébe. Volt még egy kegyelete» mozza­nata i® az összejövetelnek: Zsitvay Tibor titkos tanácsos, nyug. igazságügyminiszter felavatta az Andrékd-emlékserleget. Az óbudai Korona Vi­gadó nagytermét zsúfolásig megtöltötte a kö zönség. Eljött erre az ünnepi estre nemcsak Óbu­da társadalmának színe-java, hanem eljötté* »okán a többi budai kerületekből. sőt,-a pesti oldalról is. Ott voltak többek között: Zsitvay Tibor nyug. igazságügy miniszter, Karai iáth Jenő főpol­gármester, Bessenyey Zénó a Közmunkatanács elnöke, Lamotte Károly és Schuler Dezső alpol­gármesterek, Lukachich Géza nyug. altábornagy, Salamon Géza tanácsnok, Vájná Ede nyug. ta­nácsnok, Dud-ay Alajos, Thorday Lajos elöljárók, Gaár Vilmos felsőházi tag, ifi. Saáír Vilmos pol­gári iskolai igazgató, Harrer Ferenc nyug. alpol­gármester, Kátay Béla plébános, Schuszter János postaigiazgató, vitéz Várjon Zoltán tábornok, dr. Horay Sándor, dr. Benedek Szabolcs főjegyző, Bajor Dezső szakfelügyelő, Beke Mózes igazgató, Burchard-Bólaváry dr. föv. bizottsági tag, Bályá- nyosy Zoltán, Dorner Gyula min. tan., Erdélyi Mihály színigazgató, Éder Ernő, vitéz Faragó Balázs, Faragó László, Feigler Károly dr., Fran­zose Richard és neje, Friedländer Jenő, Gádor Vilmos igazgató és neje, Gyalmos János igaz­gató, Halaman János, az Iparoskor elnöke, I'.os- vay Ernő József főjegyző, vitéz n. Juhász Jenő dr., fővárosi biz. tag, Irányossy Kurbtanch G. dr., Kemény Lajos, Kézdi Kovács László festőművész, Királyfi Mihály, vitéz Komárnoki Gyula, Kováts Istvánná dr., Kováts István- dr., Kovácshegyi Kálmán, Kumitzer István dr. és neje, Koncz Dezső dr., Miklós Béla elnök, Molnár Kálmán, újlaki Müller Pál dr., Nádas Béla dr. és neje, Orova Zsigmond dr., és neje, Pözel János föv. biz. tag.. Reizinger Gyula elnök, Rózsa Zsigmond dr. és neje, Szappanos Lajos és neje, Smólin.g Géza dr., Szepessy Ágoston és neje, Stadler József, Szigeth Gábor, Tarján Vilmos, Téri Miklós dr., Trau- schenfefs Frigyes, Träutmiapn Ferenc, Tömösváry Tivadar dr.. Vigyázó Géza dr., Wilhelm Jenő dr. és neje, Zsigmond Imre, Zsótér András és még sokan mások. A Hiszekegy elhangzása után, amelyet Zöld Károly vezénylésével az Óbudai Dalkoszorú adott elő, OROVA ZSIGMOND DR. kegyeletes szavakkal emlékezett meg a Társas­kör elhúnyt nagynevű elnökéről, Andréka Ká­rolyról, aki élete utolsó pillanatáig dolgozott fáradhatatlanul kerületéért, amelyet országos jelentőségűvé emelt. Majd bejelentette, hogy a mai kettős beiktató ünnep alkalmából avat­ják fel az Andréka-serleget és felkérte Zsitvay Tibort, hogy az avató beszédet tartja meg. A művészi kivitelű serleggel a kezében, feszült figyelem között emelkedett szólásra ZSITVAY TIBOR Mindenekelőtt — így kezdte beszédét köszönetét kell mondania két férfiúnak, akik a nagy előd után vállalkoztak az ő feladat­körének betöltésére: Tqrbócz Imrének és vitéz Pólya Antal dr.-nak. Utalt ■ azokra a támadá­sokra, melyek Pólya Antalt új tisztében már az első napokban érték és - kijeienette, hogy am nah, aki a közért, az igaz ügyért bátran síkra száll, tudomásul kell vennie, hogy nem símák az utak. Majd magasra emelve a serleget, folytatta: Három szó van bevésve a serlegbe: szeretet, egység, béke: hű visszatükrözni Andréka Ká- ,roly igazi lényének. Szerette lelke egész me­legével feladatkörét. A szeretet fegyverével ment a tömeg közé és csodát tudott tenni, mint egykor Imre király: egyedül ment a felizgatott emberek közé és egyetlen szóval tudta lecsilla­pítani őket. Kereste az alkalmat, hogy jót te­gyen. Nem rendőr volt. hanem nagy emberba­rát. Izig-vérig vallásos, akitől távol áll minden gyűlölet. Szeretetet vetett és szereletet aratott. iA nemzeti egység mellett feli hitvallást amit nem egy párt kebelében lehet megvalósí­tani, hanem akként, hogy műiden igaz magyar embernek egységben kell tömörülnie. Nem a vezér a fontos, hanem az, hogy igaz ügyért Szálljunk síkra. A béke volt az eszményképe. És ebben is az ő nagy lénye tükröződött vissza: ahol szeretet Terbócz Imre emelkedett ezután szólásra éí a következőket mondotta: Kegyelmes Uram! Mélyen, tisztelt Bará­taim! — Amikor polgártársaim megtisztelő bizalmából ennek a régi és szép hagyomá­nyokkal bíró körnek elnöki székét elfogla­lom, az első szó a kegyelet és tisztelet szava azzal a férfiúval szemben, aki a ti bizalm tokból évek hosszú során át elődöm volt ebben a tisztségben. — Andréka Károly — kinek nemes em­léke előtt ime meghajtok — típusa volt un­nak a férfiúnak, aki sokszáz esztendő előtt — talán éppen ezen a darab földön is — büszkén vallotta magáról, hogy „Cívis ró- manus sum", ma pedig éppen olyan önérze­tesen mondja: „pesti polgár“, ennek a meg­jelölésnek minden kötelezettségével, önzet­lenségével és díszével. — Mert manapság, mikor oly un kicsiny dolog nagynak lenni, a székesfőváros vezető polgárai közöt} helyet foglalni tisztséget és becsületet jelent mindenki számára, akit a közbizalom érre a helyre emelt. Andréka Károly utódának lenni nagy megtiszteltetés számomra és ennek tudatában vállalom az ö örökségét, amelyben méltó utóda szeretnék lenni. Azt hiszem, legszebben akkor áldozom emlékének, ha megígérem, hogy az ő ered­ményekkel teljes munkásságának leszek a folytatója. Munkához szeretnék látni, hogy munkám eredményeivel szolgáltassak tanú­bizonyságot arról, hogy nem méltatlanra pa­zaroltátok bizalmatokat. Munkához látni, hogy megoldás felé segítsem azokat a prob­lémákul, amelyeknek sikeres elintézésétől függ Óbuda jövendő fejlődése és szerves be­kapcsolódása egy milliós város életébe. Óbuda új korszakát szeretném elősegíteni, hogy ez a patinás, régi, a rómaiak korában virágzó város kiemelkedjék abból a kisvárosi és egység van, ott meg kell születnie a békének. A békét szomjuhozzák ma az egész világon, mégis fegyverek villognak mindenfelé jogtalan célokért, csak a magyar küzdött mindig az igazi békéért. Andréka a maga portáján is mindig csak a békét szolgálta, úgyhogy ellenfelei is, ha voltak, csak a legnagyobb tisztelet hangján emlékeztek meg róla. Az ő példáján okulva, ér­kezünk el Óbuda szebb jövőjéhez, Nagybudd- pesthez és egy boldogabb Magyarországhoz. Ezeknek a gondolatoknak jegyében avatja fel az Andréka-serleget. A felzúgó és hosszantartó tapsok után HA NTH Y-H AI DEKKER JÁNOS kerületi elöljáró, mint a Társaskör társelnöke üdvözli Terűhez. Imrét. Bízik, abban, hogy az. új elnök döntő tényező lesz nemcsak a Kör. hanem a kerület jövő életében is. Amikor most beik­tatja díszes tisztébe, arra kéri. hogy járjon m> nél sűrűbben a kerület polgárai közé, akik mindig hálásak voltak, ha látták, hogy törőd­nek velük. Aki megismeri Óbuda derék polgár­ságát, az hamarosan meg is szereti. millióból, amelybe romantikus lelkek, nyu­galmat. kereső patríciusok, a régi jó világ' rajongói juttatták, akik nem vették észre, hogy az idő nem áll meg és' haladni kell u korral, ha haladni akarunk az új kor szelle­mével. Tudom, hogy e célkitűzések tekin­tetében jó helyre kerültem, mert ez a Társas­kör nem politikai alakulat, hanem Óbuda egész társadalmának, egész polgárságának tömörülése, amely nem ismer különbséget ember és ember, polgár és polgár között. — Mert ebben a Körben helye van minden jó- szándékú, városát szerető és polgártársát megbecsülő dolgos embernek. .— Bevett szokás, hogy amikor valaki egy közület élére kerül, ígéretekkel kápráz­tatja el hallgatóit. De én is azt tartom, hogy minden program tulajdonképen légüres térben mozgó valami és értéke attól függ. hogy- mennyit sikerül belőle valóra váltani. Éppen azért én a programomat egy Szóban, szeretném tömöríteni: MU NKA ! E rnyedetl en munka azoknak a kérdéseknek a szolgálatá­ban, amelyek ennek a kerületnek a fejlődó­sét előmozdítani hivatottak. Nem vagyok fél­tékeny arra, ha az én programoiaat — ter­mészetesen az én elgondolásom és a kerület lakósságának érdekei szerint is - - a polgár- mester úr szabja meg. Lelkesedéssel fogom támogatni és fogok azokért harcolni, amikor arról lesz szó, hogy végre meginduljanak az új híd munkálatai, vagy a szabályozási ter­vek keresztülvitele, vagy kezdetét vegye az utak újjáépítése és rendezése. Nem fogok útjába állani. amikor arról lesz szó, hogy Óbuda közlekedésén javítsunk, vagy hogy olyanná változzék a kerület városképe, hogy az érkező idegen már itt is érezze egy mo­dern, kulturált világváros életének a lükteté­sét.-Aki ezeket hozza, az az én emberem és annak minden munkukészségemmel. min­den lelkesedésemmel és igyezetemmel re:i­Terbócz Imre: Óbuda uf korszakát szeretném elősegíteni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom