Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-11-18 / 46. szám

1937. november 18. _ ___________________________________________Budai Napló_______________________ s Megb ízhatóságáról ismert ÓBUDÁN III.. POLOtR U. 1] Telefon: 162-765. BUDJ1I MRÓMIJiJl /i tenyész-fiská/is és egyéb ritkaságok A főváros szociálpolitikai ügyosztálya ilyen­kor, tél kezdetén, nagy munkába fog: a téli inségakciók most kezdődnek. Napi 50—60 ezer ebédet oszt ki a főváros tél derekán. Hogy miből indult ki ez a gondoskodás, ar­ra jellemző eset az alábbi, 1860-ból származó hír: „(A pesti leves-intézetben), mely a szegényeknek levest osztogat, lefolyt hé­ten 1945 levest, osztottak ki, egy napra mintegy 276 adag esik.“ * Erről a jótékonyságról mint nagy ered!- ményröl emlékezik meg az egykori tudósító. De meg volna lepve, ha ma felébredné! ... Egy másik hír ugyanebből az esztendőből ma is aktuális. A Városmajor rendezéséről van benne szó, amelynek rendezését ismételten sür­gette nemrég a Budai Napló is. Az említett hír a következőket közli: „(A budai városmajor), a pestbudai közönség egykori kedvenc mulatóhelye, mely most oly bús elhagyatottságban áll, a jövő tavaszra a kor és divat kívánal­maihoz képest át fog alakulni, hogy az­után, ha lehet, ismét meghódítsa magá­nak a két város közönségét. Az átalakí­tási legjobb tervre 100 ft. jutalmat tűzött ki a budai várostanács“. A lipótmezei tébolyda építése tehát megkez­dődött. . . 1860-ban, Sajnos,' a Városmajor ma is oly „bús el­hagyatottságban áll“, mint 77 évvel ezelőtt. Ideje lenne, ha ,,a kor és divat kívánalmaihoz képest“ újból rendbehoznák. De van egyéb budai hír is: „(A Budán felállítandó országos té­bolyda építése) ez idén kora tavasszal megkezdődik, miután az építőmesterek már mind szerződtetve vannak, ldk kö­zött van egy bécsi is, egy asztalosmester.“ Van lazultájn egy sokkal kedvesebb hír. amelyre Buda ma is büszke lehetne: „(Rendkívüli termékenység.) Budán van egy ügyvéd, aki igen nevezetes em­ber. Négy év alatt, amióta nejével él há­zaséletet, 10, azaz tíz gyermekkel áldotta jneg őket az Isten, t. i. az első évben hármasok, a második és harmadik évben ikrek, s közelebb ismét hármasok szület­tek. A hármasok meghaltak, de az ikrek egészségesek, .mint a makk.“ Ha ez a derék házaspár ma élne, mit csi­nálnának vef.üjK, mondjuk Kanadában, ahol azokkal az ötös ikrekkel akkora hókuszpókuszt csináltak ? Ilyen ügyvédekre és ügyvédnőkre ma nagy szükség lenne nemcsak Budán, hanem mindenütt Magyarországon, bár bizonyára rosz- szul éreznék magukat ebben az egykés világban. Nemrégen érdekes tudósításban számoltunk be arról, hogy Óbudán van egy öreg ember, aki még sohasem volt Pesten, de nem is akar oda átmenni. Ilyenek, úgy látszik, mindig akadtak. EZt ,bizonytíja egy 1859. szeptemberében kelt hír, amely következőképen hangzik: „(Curiosum.) Budán lakik egy kéz­műves, ki már Isten kegyelméből negy­ven évet töltött ott, s még sohasem volt Pesten. E különcség hihetetlennek látszik ugyan, de igaz. A különcnek régi isme­rősei is igazolják.“ Ebben azl évben egyébként savanyú képpel jártak a budaiak, amiről viszont az alábbi jelen­tés számol be: „A budai szöllőbirtokosok olly sava­nyú képet vágnak, mintha ecetet ittak volna. Egy szöllőbirtokos, kinek tavaly 1100 akó bora volt, most csupán 34 alkot szüretelhetett. Egy tétényi szöllőbirtokos- nak pedig, ki múlt évben 300 akót szállí­tott pincéjébe, most csupán egy árva akó bora termett. Az idei szüret ellen sok panaszt lehet hallani, hova lesznek szegény borivók!“ * E bizonyára mélyen lesújtó hír mellett, amely a budaiakat ugyancsak búsíthatta, sok­kal kedvezőbb hír olvasható a peejti Oldalról. Szóval: még itt is Pest jutott előnybe! „(Hiába, Pest csak Pesjtj) Annyi itt az orvos; sebész, bába, borbély, patika, hogy lehetetlen meghalni, hacsak véletlen- ségből nemj. Volt ugyanis Pesten J1858. végén: 184 polgári s 18 katonai orvos, 60 sebész, 11 fogorvos, 14 nyilvános gyógy­szertár, 31 sebészi borbélyműhely és 195 tanfolyamot végzett bába.“ Ehhez a hírhez felesleges minden kommen­tár. Hát ez csakugyan szörnyű bőség. Vájjon akadjtak-e lakkor is állástalan diplomások?., . # Bájosan naiv — és éppen efséú. iktatjuk ide1 — az ugyancsak 1859-ből való , hasznos" tanács, amelyet komoly képpel ajánl a P. M és imigyen szól: „(A légszesznek) szobákban, s más helyiségekben véletlenül történő kitódu- lása ellen célszerű óvszert ajánlanak, ez a csövekre alkalmazandó Ids léggömbből áll, melyek a váratlanul ki tóduló légszeszt felfogják s ártalmatlanná teszik." n 62 ^^y®1* praktikus lehet gázmerge- <(b elen. De azért nem ajánljuk olvasóinknak, hogy kipróbálják. Scsüpnia <1912 — 1937) Irta: Comm. PAUDOVITS SÁNDOR dr. Huszonöt év előtt prokramálta Albánia sok évszázados elnyomatás után. állami függetlensé- gét. H, Abdul Hamid kalifa ottomán csá^ársága már 1910-ben a végső felbomlás je­leit mutatta, a balkáni háborúk elvesztek a magas porta számára, az öreg szerbverő Ab­dul Kórim basa, szkutari váli, elmenekült a forró skipetár-földről, a törzsek függetlenítet­ték magukat és a törzsfőnökök összehívták az első nemzetgyűlést Bécsbe, ahol Esszad T o p t a n i basa, Monsignore S e r e g y i sku- tai>i érsek, Prenk Bib Doda maljisszór herceg és a különböző muzulmán, katolikus, orthodox törzsek törzsfőnökei (bajraktárok) és papjai aláírták a nemzeti függetlenség prokla- mációját és a szent besszát (vérbosszú felfüg­gesztését). Zogu, albán király. A hatalmak megszállották Albániát, Nikita montenegrói királyt kiparancsolták Szkutariból és először a skipetár származású Turkhan basa lett az első miniszterelnök, akit felmen­tették szentpétervári nagyköveti állásától. Nem­Buda nem nyugszik bele a margithidi, közön­séget zaklató, idegesítő és súlyosain terhelő villa­mosközlekedés új rendszerébe. Legutóbb a Budai Kath. Kör foglalt élesen állást a budai társadalmat már heteik óta nyugtalanító intézkedésekkel szemben. Követelték, állítsák vissza az Óbuda és Kelenföld közötti 51-es járatot; az 53-as közleked­jék úgy, amint régen volt: a Margit-hidon—Budai Dunaparton—Erzsébet-hídon át; a budai belső körút legyen összekapcsolva közvetlen kocsival a Margithíd és Erzsébethíddal, a 9-es járjon a Mar- githíd előtt a HÉV sínjein Óbudára és építsenek várócsarnokot a Margithíd rettenetesen léghuzatos pesti és budai hídfőjénél lévő megállóhelyeken. A Keresztény Nemzeti Liga is foglalkozott az új lehetetlen viEamosközlekedéssel, amely Óbudát Buda más részeitől teljesen elvágja és igen nagy időbeli megterhelést jelent az amúgyis zaklatott életű, elkeseredett embereknek. Itt állapították meg azt, hogy a HÉV margithidi pályaudvarára egyáltalán nem volt szükség, mert a Császárfürdő állomáson sokkal előnyösebben lehetett volna a közlekedést lebonyolítani. A Keresztény Községi Pártban is elkeseredetten támadták a Beszkártot meg a HÉV-et s ennek hangot adott legutóbb a főváros közgyűlésén Gáldy Béla bizottsági tag is. — Az általános fel­sokára Wied Vilmos német herceg lett az albán király, de Esszad basa szabadcsapa­tai leverték seregét, ö kénytelen volt menekülni, hogy aztán sűrűn váltogassák egymást állam­fők és kormányok, mígnem a nagy világháború alatt a magyar—osztrák monarchia seregei meg­hódították Albániát, de csak ideiglenesen, mert katonáink nem hódítók gyanánt lepték el p. skipetárok földjét, hanem mint barátok. Mi meg­becsültük a büszke albán népet, amelynek tör­ténelme Trójáig nyúlik vissza s amely Macedó­niai Nagy Sándort, a világhódítót adta a világ­nak. A harcias szekeres roxelánok is valame­lyik albán törzs ősei. Állítólag IV. Béla magyar király, a tatárjárás a’att, a délkeleti Andria part­jaira szcuult és ottrekedt katonáinak utódai a mai maljisszőrok. Albánia adta az ottomán császárság legki­válóbb nagyvezéreit, diplomatáit, az utolsó bu­dai basa, a vitéz Adurrahman Abdi Armant, akinek emlékét a főváros díszes müvei tisztelte I meg, szintén albán volt; a jeles diplomata, Turkhán basa szintén, a jelen'égi fáráó, I. F at- r u k, Egyiptom királya szintén albán szárma­zású, nagyapja, a hires Achmed Ali basa volt. Sakander bég népének nagy múltja van. A világháború a’att oldalunkon harcolt egy daliás albán törzsfö. Ahmed Zogu kapitány, aki­nek édesatyja, Dzscmál basa volt, édesanyja pe­dig Esszád Toptani basa nővére. A legelőkelőbb álbán történelmi főúri család. 1924. december 24-én Zogu bevonul a fővá­rosba s az albán független állam elnöke lesz. Hatalmas reformátor! munkát végez, moderni­zálja az évezredes szokásokat; épít, teremt, el­tűnik a vérbosszú, iskolák keletkeznek, modem hadsereget és csendörséget szervez, jólét, va­gyon és életbiztonság lesz úrrá ott, ahol azt megelőzően fegyver nélkül mozogni sem lehetett. Évezredes tespedés és török elnyomatás után a szabadság földje lett Scsüpnia. (így neve­zik hazájukat az a’bánok.) VUágtörténeti érde­meiért három év múlva az albán országgyűlés hálából királlyá proklaniálta I. Zogut és meg­koronázták. A skipetároknak (sasfiak) ismét van Mb rét-je; (királya.) November 25—28 napjai között üli meg .az ország negyedszázados állami függetlensége ün­nepét; amelyre a magyar nemzet, a főváros, a tudományos és gazdasági világ is elküldi kép­viselőit. A magyarok között Husszein Halmi bu­dai nagymufti is ott lesz, akit Zogu király rég­óta ismer és becsül, mig lake Koci volt minisz­ter , az albán parlament tagja, a magyar-albán kulturális és kereskedelmi kapcsolatok kimélyi- tésén fáradozik. háborodásra, amely az idő múlásával nemhogy szűnnék, hanem napról-napna fokozódik, talán mégis csak meggondolja magát a Beszkárt és ta­lán visszaállítja a megbolygatott régi rendet Deszkával kellett máris meghosszabbítani a gyalogjárót á Margithíd budai oldalán, mert a HÉV-röl és a 72-esről özönlő közönség nem fér el. De mi lesz itt a nyáron, amikor vasárnaponként 10 percenkiirt 8—10 kocsiból álló HÉV szerelvé­nyek soikezemyi kirándulót zúdítanak néhány óra alatt a Margithídhoz? Gondoltak arra a hurokvá­gány-szakértők? Ez talán mégsem közlekedési megoldás?! A közönség, a vasutasok és minden józanul gondol­kodó ember látja a Császárfürdő megállóhely fen- tartásának szükségességét és a margithídi fejállo­más teljes szükségtelenségét, A HÉV-nek vissza kell állítania a Császárfürdő megállót. Igaz, hogy ezzel a hellyel kapcsolatban nagy lelkiismeretfurdalása lehet a HÉV-nek: húsz évig fizetheti még a bérletet a Császárfürdő nagy­szerűen berendezett állomásépületéért, ahol most üres várótermek, pénztárhelyiségek és más 8 helyi­ség kiáltja világgá a néma kérdést: miért kellett másfél millió pengőt kidobni a margithídi állomás felállítására, amikor mi itt vagyunk ? !... GERÖ SÁNDOR. Zuginsland, vagyis „Kukkants a mezőre!”, .azaz a torony tekintsen széjjel a tágas nürnbergi ha­tárban. Az egyik prágai torony, neve Hungers-turm, vagyis az Éhhalál tornya, az oda bezártak keser­ves koplalásának emlékéül. Mindenki tud a Iándor- fejérvári, másként nándorf ej érvári, azaz belgrádi „Nye bojsza!” toronyról, aminek értelme rácul. Ne félj! Ez a török toronynév, a Háj ne háj!, vagyis „Ne félj” rácos fordítása. Az utcanyelv valószínűleg azért adott csúfnevet a városfalaknak és tornyoknak, mert azok és az alattuk levő újatobkori Casamatták áristomul szol­gáltak. Hóhér, bakó, vérpad, bíró, városdarabant, börtön és rabszállító-talyiga: e kellemetlen holmik­nak mindnek van csúfneve, régi is, mai is. Nyílván ezért nyertek csúfnevet a pestbudai városfalak is. Káposztavágó Bástya volt a mai pesti Deák­térre ugró, 1795 táján) lebontott, kerektalpú, tálján rendszerű, 16. századeleji Bastione neve, éspedig több okon. Először is mert káposztásdézsa for­májú volt, másodszor, mert tövén, a Vizesárkon túl ott volt a pesti Kohlmarkt, vagyis Káposztás­piac, amit az 1870-es évek se magyarul, se néme­tül nem tudó hivatalos tudatlansága fordított le Széntérre, hogy később Deák Ferenc-tér legyen, a neve. A káposzta taposok, vagyis Krautschneide- rek viszont káposztataposó, káposztavágó és ká- posztaposajtó inépek voltak. íme, a pesti Argot! Csúfneve volt a mai Vámház-körút, az egykori Mészáros-út és a Veres Pálné-utca sarka táján volt Bikás Bástya neve is az ottani Városárka mellé épített Vágóhíd révén. A mai Váci-utca, az egykori Leopold-utca vé­gén még a 17. század utolsó éveiben elfalazott Városkapu, a Nándorfejérvári Kapu helyén tört Kiskapu, vagyis Fiókkapu régi csúf neve a Tyúk­járó Kapu (Hühnerloch), volt, de nevezték Kakas- kapu néven is. A „Tyúklyuk Kapu” szolgai fordítás, a magyar ember Macskajáró, Kutyaszorító és Tyúkjáró né­ven nevezi a kerítésbe, annak aljába vágott lyukat, mely kutya, macska és tyúk járására-kelésére való. A szóbenlevő' Városfalkapu alacsony volt mint a tyuikkapu, tehát Tyukjárókapu lett a neve. Nos 'és ezzel elérkeztünk a Szent János Ispo­tály falában levő kapuhoz is. Ha ez még 1541 előtti, vagyis magyar kapu, akkor bizonyára Tyuk- járó, Álkapu, Fiókakapu, Gyalogkapu, Kiskapu lehetett a neve. Ha azonban 1541 és 1686 közötti időből való, török kapu, bizonyára Dromedar Kapuszi, vagyis Tevejáró Kapu, avagy Tüfoka Kapu volt az arabs eredetű török neve. Miért? Ismeretes, hogy az Uj Szentirásban azt mondja az Ur, hogy könnyebben jut át a „hajókötél a tű fokán, mint a gazdag a mennyek országába”. Isme­retes, hogy az újabb fordítók kiderítették: a bib­liai szókép nem hajókötélröl, hanem málhás tevé­ről szól, mely nehezen jut át a Tű Foka nevezetű kapun. Mi ez a Tűfoka Kapu? Az egész Keleten min­denütt Tűfoka néven nevezett tevejáró, azaz Kis­kapu, mely fertt a tű fokához, vagyis lyukához hasonló ívelést mutat Fent szélesebb mint alul, hogy a málhás, púpos teve átférjen azon. Az arabs építésből ezt vette át az arabs eredőjű gótika, mely francia és nem német. Az angolok „Szamárhát”- tak nevezik az angol gótika ilyen iveit. Nos: az egész Keleten Tüfoka volt az ilyen Tevekapu neve. Nincsen rá bizonyíték, hogy budai török atyánfiai is így nevezték volna el a kaput, ■ de hát hogyan nevezték volna másként, mikor mindenütt így nevezték azt? Akármi volt ez a Kiskapu: egyetlen megmaradt histories kapuja ez a régi Budának. Gondoljuk aztr hogy Tűfoka volt a neve Gondoljunk a kedves budai török tevékre. Milyen igazi keleti kép lehe­tett ez, amikor szép, veresre mázolt szamár nya­kán kolompolt a lcolomp s szép sárgára, kékre, veresre mázolt tevék baktattak utána, keresztül a vízivárosi Tűfoka Kapun! Ott, ahol most villamos csilingel, autóbusz menydörög, ahol német Bau­haus tornyadzik a budai égbe. A Tűfoka Kapun, melynek napjai megszámlál- tattaik. Az élet nem teveháton, hanem gépmadár szárnyán röpül és Budán idestova már irmagja, hírmondója sem marad Budának, ami igen keser­ves dolog. Szórakozzunk Budán A Vvzw&c&si itap Szőnyeg fonalak: Turáni, Sc/so Í5-ik~79 TECEFON Viharos lársadalmi megmozdulások Buda közlekedése miatt Ida: Bmlaqua dacs&dy- Béta Guzmann József dr. egyetemi magántanár, a kitűnő orvos írta meg elsőnek a vízivárosi légii Szent János Ispotály históriáját. Munkája nyomán vitéz Aggházy Kamii nyugalmazott ezredes, a Hadimúzeum igazgatója és e sorok írója foglal­koztak azzal, hogy a régi Ispotály homlokzatának a Duna felé eső folytatásában elhúzódó régi fal, a vízivárosi Alsóváros északi Városfalának egyet­len megmaradt részlete megőrződjön. Helyes és jó dolog, hogy a falrószlet nem nyert semmiféle vadregényes pótlást. Nem lett be­lőle hazug giccs, nem kenödtek fel rá színpadias orompárták, amik az ilyen olcsó panoráma-stílus híveit bizonyára elbájolták volna. Az utolsó budai alsóvárosi Városfal megmenekedett attól, hogy ízléstelen és közönséges művégtagot hordjon tisz­tes vénségű kövein. Alábbiakban a török által megjavított közép­kori magyar városifal egy olyan kuriózus neveze­tességéről leszen szó, mely eladdig elkerülte a figyelmet. Ez az udvar felől jól látható kapu. mely utóbb befalazódott. . Az ilyen kapuk neve régi magyar nyelvünkön Fiókakapu, ami annyit jelent, hogy az „öregkapu”, a Toronykapu fia, vagyis Fiókája. Jelen esetben bizonyára a mai Szénatéren volt Miszarli kapuszi, a Temető kapuja, török Kisfia. Régi magyar vá­raink és városfalaink leírásánál Iródiák uraimnak a lajstromai gyakorta írnak az ilyesmikről. Régi nevük még a Kiskapu is, görögös-tudálékos^ rene­szánszkori nevük a Psendothyrum, ami annyi, mint Alkapu. A régi Aljanyelv, vagyis az Utora-nyelv, (amit a franciák Argot és Jargon néven neveznek) a régi városfalakat, falbástyákat, faltornyokat és kapu- tonyokat egész Európában mindenütt tréfás csúf- nevekkel nevezte el. A régi városi polgárhumor kedves emlékei ezek. Van ezekből böviben Pest- budán is. Kár, hogy a pesti városi Argót históriás emlékeit nem művelte ia filológia, mely csak az új­kori pesti tolvajnyelv adalékait bögészgeti. Volt Pestbudán polgári Aljanyelv is. Utca­nyelve, utcasarki virágocskái kivirultak a régi Pestbuda régi városfalai neveiben is, nemcsak mo­hos köveik réseiben. Az egyik nürnbergi torony középkori csúfneve Az, ÖREG RIÓFÁnAN ismét a régi Jó idők Hangulata DÉLI VASÚT KÁVÉHÁZBAN EREDETI BÉCSI SCHRAML) — WIENER STEFFL ÉNEKEL KETTER-ÉTTEREM helyiségeiben XI., HORTHY MIKXÓS-tT 48. eslénlclnl Cakaios Elóris cigányzenekara muzsikál. GUNDEL GELLÉRT ÉTTERMÉBEN MURSY ELEK és cigányzenekara GRETE DOORN a MALCSINER TRIÓ-val o RÓZSADOMBI ZSIGMOND £a{|bFan A VÄRKERT KIOSZKBAN •minden délután katenazene­I A megnagyob- I bitolt és át- I alakított Szeiffert-kávéházban Székely Dezsö-jazz Szántó Gyiilá^énekel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom