Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-11-11 / 45. szám
VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÁQ BÉLA SZERKESZTI: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I. KRISZTIN A^KÖRUT 113/b. T.: 150-296 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. L1PPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Öttudfr Teremtsük meg a budai fürdők külön muszeumát Meg kell mutálni : a „fürdőváros" nem üres jelszó, Qanem többezeréves történelmi valóság Hatvanöt esztendeje múlt, hogy a törvény egyesítette Pestet, Budát meg Óbudát. Ez az egyesítés, legalábbis ami Óbudát illeti, eddig csak holt betű maradt. Óbudán semmisem változott az egyesítés óta, élte tovább a maga kisvárosi életét; nem alakult át Budapest székesfővárossá. Külön város volt továbbra is, egészen máig. Most, hatvanöt esztendővel az egyesítés után végre Óbudából Budapest lesz. Mg'szűnik a régi kisváros, eltűnnek a patinás házacskák, keskeny sikátorok, rozoga viskók. Lakossága már régebben kicserélődött, átalakult városivá, de maga d város élte tovább a maga csendes életét, nem volt meg a lehetősége annak, hogy a törvényi betűjéből valóság legyen. Külön test volt Óbuda a főváros életében és külön lélek; nem engedték meg neki, hogy de facto is bekapcsolódjék abba az életbe, lüktető tempóba, szédületes iramba, amely létrehozta az a csodát, amit Budapest néven ismer a világ. Ennek vége. A csákány megkezdte munkáját az óbudai utcákon, már pedig a városépítésben a csákány nem romboló, hanem építő szerszám. Hatalmas eszköz, amely rövidesen kiforgat, teljesen megváltoztat mindent, amit eddig Óbudának neveztünk. Az új kivezető főút nemcsak Budapestről vezet ki Nyugat felé, de kivezeti magát a halott Óbudát is a sírból, amelyben eddig oly csendesen pihent évezredek óta, — elvezeti Nyugat felé. Elindul új útjára egy régi város, amely állt már akkor is, amikor Budapest még sehol sem volt. Megkezdődik rövidesen az óbudai híd építése: ez Pesthez hozza közelebb a régi várost, a kivezető főút pedig Budához. A három „testvér- város“ most igazán egyesül: az eddig épségben maradt külön városból most — városrész lesz. Éhez az átváltozáshoz azonban lenne néhány szavunk. Örülünk neki, persze, hogy örülünk. Es mégis félünk tőle. Félünk, mert bármilyen szép is a gondolat, hogy végre jogaihoz jut Óbuda, attól tartunk, hogy az újonnan épülő város nem Óbuda lesz, sőt még csak nem is Buda, hanem. — Pest. Érzéketlen tégla és maltertömeg, amilyent a Ginczler Hermannok építettek: stílustalan, minden lokális zamat és érzék nélkül. Félünk. mert előre érezzük, a nagy egyesítésben nemcsak a házak és utcák vesznek el, hanem az a nagy kulturális és történelmi érték is, amit Óbuda neve és hagyománya jelent. Pedig ennek az új városépítésnek volna egy különleges feladata, szebb, különb, mint az volt, amikor Pestet építették. Az új Óbudába a tervezőknek bele kell álmodniok azokat az évezredeket is, amelyeknek mármár teljesen nyo- mukveszett. Fél kell támasztania őket, új életre fakasztani, „ki kell hozni“ (hogy a művészi terminológia szavával éljünk), ki kell äsni a rárakódott por alól, a feledésből. Még csak most kezdi építő munkáját a csákány, de szükségét éreztük annak, hogy mindezt még idejében elmondjuk. IMost születnek a tervek a városépítés nagy kohóiban, most érlelődik a csecsemő az idő lázas méhében. Nem szabad, hogy torzszülött váljék belőle. Aquincum utódját, Árpád fejedelem örök pihenőhelyének városát nem lehet megszokott, unalmas sablonok alapján felépíteni. Legyen az új város valóban a régi kultúrák hagyományosa és legyen minden izében magyar, kifejezője a nemzeti léleknek. Ha már elődeink elrontották Pestet, mi pedig most rontjuk Budát, tegyük ezt a sok rontást, tehetségtelemé get jóvá akkor, amikor felépítjük romjaiból Európa egyik legrégibb és legragyogóbb múltú varosát, Óbudát. A magja ennek az újjáépítő gondolatnak már meg is született a tervezett „Via Antica“-ban. Annak a gondolkozásnak kell úrrá lennie az új városrész megteremtésében, amelyet ez az út jelez: a hagyományok kihangsúly ozásának a modern városépítés eszközeivel. Ne a mérnöki lénia és körző teremtse meg az új Óbudát, hanem a budai szív és lélek: ezzel tegyék jóvá azt, amit Pest-Budán az előbbi kettő vétkezett. Újjászületett a Rudasfürdő; a főváros több- százezer pengős költséggel beillesztette a régi fürdőt a modem fürdővárosi programba. A múlt héten adták át az új Rudast a közhasználatnak, de ezzel még nem fejeződött be az a program, amellyel új életre keltik ezt a nagymultú, ősi fürdőt. Ha az ember Karlsbad, vagy más fürdők prospektusait olvassa, mindenütt kihangsúlyozzák, hogy milyen régi a fürdő, hányszáz éves. Ma a Rudas régibb mindegyiknél. Nem hisszük, hogy akadna fürdő Európában, vagy bárhol a világon, amely nagyobb és szebb múltra tekinthetne vissza, mint akár a Rudas-, akár a Rác- (Szent Imre) Sáros- (Szent Gellért), Lukács vagy Császárfürdő (felhévvizek), nem szólva a Római fürdőről. A fővárosnak erősen ki kellene hangsúlyoznia fürdőpropaganilájában fürdőinek ősi voltát: a mult, a sokszázéves hagyomány növeli a bizalmat. Össze kellene szedni az összes! emlékeket és maradványokat, fürdőügyi múzeumot kell teremteni, hadd lássa a külföld, hogy nem mondvacsinált, új jelszó nálunk a fürdőváros, hanem történelmi múlton alapuló, becsületes! valóság. Nem képzelhető el nagyobb propaganda, mint egy ilyen fürdőügyi múzeum. Nemcsak az eldobott mankókat, hálairatokat és emléktáblákat kell itt közszemlére tenni, hanem képben és írásban az eltűnt századok minden ilyen vonatkozású emlékét is. Dícséref illeti a főváros építési ügyosztályát, hogy a modernizálás nem rontotta el a régi épület kedves hagyományát, hanem hozzáilleszkedett ahoz. Stílszerű és mégis modem. Mégis, meggyőződésünk. hogy a további átalakítások és újjáépítések során jobban ki kellene domborítani a fürdő török eredetét és azt, hogy a XVI. században már ugyanilyen volt a' gőzfürdő helyisége, mint most. (Természetesen a kupolás teremből haladéktalanul el kell távolítani a csempéket, melyek teljesen meghamisítják az épület karakterét. Érthetetlen a stílusérzéknek az a hiánya, amely csempeburkolattal rontotta meg a szép, ősi fürdőt. Miilyen voll a Rudas* fürdő 1584-ben A felállítandó fürdőügyi múzeumban természetesen helyet kell kapniok a fürdők régi leírásainak is. Ezek közül az egyiket szükségesnek tartjuk most felújítani, amikor a Rudas új pályáján elindul. A leírás 1584-ből való és Lichtenstein Henrik császári követ kíséretének egyik tagjától, Lewenklewtól ered, aki urával együtt Budán keresztül utazott a portához Sztambulba. Lewenklew az akkor még csaknem egészen új, alig két évtizedes fürdőt a kövekezőképen írja le: (A fordítást azzal a szöveggel közöljük, ahogyan azt még 1855-ben közölték magyar nyelven.) „Szeptember 9-én, a melly vasárnap volt, el akartuk hagyni Budát, de a nagy vihar miatt maradnunk kelle az nap. Minthogy már nem volt mit megnéznünk, ismét fürdőbe mentünk. És ekkor valóban fejedelmi fürdőt láttunk, melynek vize alá nem faval fütenek, hanem melegen buzog az ki forrásokból és olly forró, hogy alig lehet annak hevét kiállani. Gyönyörű is ez a hely és igen tisztán tartják azt a törökök, nagyon jól szolgálnak a fürdővendégeknek, szépen megmosván, megdörzsölvén és megtörülget- i’én az ő testöket. Az igazi fürdő előtt van egy közfürdő szabad ég alatt, mellyben a szegény köznép fürdik. Mielőtt az igazi fürdőbe jutna az ember, előbb egy szép nagy előterembe lép. ahol levetkezik és e terem közepén van egy kút. Innen bejutunk az igazi fürdőbe, a melly egy templomhoz vagy kápolnához inkább hasonlít, mint fürdőszobához. Van ebben egy nagy medence, mellynek a vize kellemes melegségü, s nyakig ér. A kinek kedve tartja, úszkálhat benne, a ki pedig félénk s nem tud úszni, sétálhat vagy leülhet, ollyan mélységben a mint szereti, mert három lépcső fut kcrödcörül a vizben. E nagy medence körül szabadon lehet járkálni, és sok vidám kutacska van oldalvást a sziklába vágva, a mellyekből meleg vagy hideg viz csergedez egymás melleit. Az igazi fürdőház fedele ónnal befuttatott rézből van, ollyanforma. mint nálunk a rondellák teteje.“ Mint látható, több mint negyedfélszáz évvel ezelőtt a Rudas-medence szép épülete és a fürdő belseje is pontosan olyan volt. mint most. Csak a csempét kell eltávolítani, helyébe vörösmárvány burkolatot tenni és helyreállt a régi Rudas. Reméljük, hogy ez mielőbb megtörténik. Kovácsházy Vilmos tanácsnok: Óriási propaganda-értéke lenne a íürdömusseumnak A fürdő-múzeum dolgában kérdést intéztünk Kovácsházy Vilmos tanácsnokhoz, a főváros városgazdasági ügyosztályának vezetőjéhez. Kovácsházy tanácsnok kérdéseinkre a következőket mondta: — Szerencsés gondolatnak tartom egy ilyen múzeum létesítését. Nagy propagandaértéke lenne annak, ha a külföldiek előtt demonstrálhatnék, milyen ősi múltra tekinthetnek vissza a főváros gyógyfürdői és forrásai. Budapestet, mint fürdővárost, csak most kezdik megismerni, sőt idehaza is sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a ..fürdőváros“ nem egyéb, mint jelszó, amelyet azért dobtunk a köztudatba, hogy üzleti reklámot csináljunk fürdőinknek és egyáltalán idegenforgalmunknak. —- Ha van fürdőváros, amely büszke múltra tekinthet vissza, akkor Budapest az. Eddig ezt nem nagyon hangsúlyoztuk ki. Hiszen még csak kezdetén vagyunk propagandáknak, most kezdődik még csak a munka az ezen a téren való elismertetésért. Hasznos és szükséges lenne azonban, ha összegyűjtve, egy helyen mutatnék be egyrészt azokat a régi emlékeket, amelyek gyógyfürdőink ősi múltjára vonatkoznak, másrészt pedig azoknak csodálatos gyógyító erejét bizonyítják. — Rengeteg anyag áll minden tekintetben a múzeum rendelkezésére. Itt lehetne bemutatni az aquincumi emlékeket, rekonstruálni lehetne azokat a maradványokat*, amelyek a római korból származnak. így a hyppocaustumot is, össze kellene szedni azt a rengeteg rajzot, metszetet és egyéb ábrázolatot, amelyek az elmúlt századokból maradtak reánk Buda régi fürdőiről, ki kellene állítani a régi könyveket, eredeti kéziratokat, amelyekben egyes külföldi utazók a századok során elragadtatással írnak egykori, ma is meglévő gyógyfürdőinkről, az orvosok Írásait, akik betegeik csodálatos gyógyulásairól számolnak be, -— ilyen nagyon sok van. különösen a régebbi időkből, akkor még divat volt a hálás megemlékezés — a kül- és belföldi folyóiratokat stb. stb. — Nehezebb kérdés lenne a múzeum helyének megállapítása. Nagy helyiség kellene ehez, hiszen óriási lenne az anyag. Természetesen mankógyűjtemény is lenne a múzeumban, már pedig tömérdek ilyen feleslegessé vált mankót hagytak itt a meggyógyult betegek. Mindéhez azonban sok hely kell. Nagyon megfelelő lett volna erre a célra a lebontott Fehérsastéri iskola- épület, fekvésénél fogva, de méreteinél fogva is. Sajnos, ez már nincs meg, tehát más helyet kellene erre a célra keresni. — Néhai Liber Endre összeszedett minden olyan foriásművet és egyéb anyagot, ami fürdőink múltjára vonatkozik. A kiállítási anyag tehát adva van: a legrövidebb idő alatt meg lehetne belőle teremteni az érdekes, meglepően szép múzeumot. Csak a hely kérdését, illetőleg a helyiségét kell megoldani. Ez pedig ma nagyon nehéz. Nincs megfelelő helyiségünk erre a célra. Milyen lesz a romailurdot autóbuszjárat A Római-fürdő környékének végre, úgylátszik, megvalósul régi álma: hozzájut az autóbuszhoz. A héten megtörtént az első komoly lépés az autóbuszközlekedés megvalósítására: szakbizottság szállott ki a Római fürdőre, hogy ott helyszíni- szemlét tartson. A szemlén résztvett többek között Hanthy-Haidekker kerületi elöljáró, Miklós Ferenc és Lévay Sándor törvényhatósági bizottsági tagok, a BESzKÁRT részéről Patz igazgató, Scheuer Róbert és még többen. A bizottság a szemle után egyértelműen megállapodott abban, hogy a Rómaifürdöt autóbusz nélkül hagyni t&vább nem lehet és ezt a fontos kérdést a kora tavasszal feltétlenül tető alá kell hozni, hogy a Rómaifürdö és a Rómaipart zavartalan forgalmát biztosítsák. Miklós Ferenc dr. a szemle eredményéről a következőket mondotta a Budai Napló munkatársának: — Kettős közlekedést akarunk létesíteni a Rómaifürdön. Az egyik vonal az aquincumi HÉV állomástól a töltés mellett egészen a Hungária fürdőig vezetne, ia másik a Rómaifürdö HÉV állomásától, a megépítendő Kalászi úton át, ugyancsak a Hungária fürdőig és innen tovább fel egészen Piinkösdfiirdöig. Vasárnap sűrűbbek leniniének a járatok. Körülbelül hetvenöt járatról van szó, hét-, köznap természetesen kevesebb járat is elegendő lesz a forgalom lebonyolítására. Az a terv, hogy a Rómaifiirdötől, a Hungária fürdőtől, a Kalászi útról minden vonathoz el lehessen jutni. Először az volt az elgondolás, hogy az Ernőd utcán át haladjon az egyik vonal, ez ellen azonban a Rómaifürdö Egyesület tiltakozott. A Rómaifürdő társadalmi köreiben hamarosan híre ment a szemlének és máris mozgalom indult meg, hogy a Rómaifürdö autóbuszvonal-hálózatát kiszélesítsék. Több oldalról merült fel az a kívánság, hogy a Gázgyárig kell biztosítani az autóbuszközlekedést, nemcsak azért, mert sok tisztviselő és munkás venné igénybe, hanem szükségét érzi ennek a Gázgyár környékének egyre sűrűsödő lakossága is.
