Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-10-28 / 43. szám

1987. október 28. Budai Napló 3 A Széna-íéri svábasszony virágai A Széna-tér sarkán virágot árul reggelenként egy kopott ruhájú kis sváb asszony. Virágai gyö­nyörűek. Minthacsak egyenesen olaszföldröl hoz­ták volna őket repülőgépen. Egyetlen hibájuk, hogy az asszonyság méregdrágán árulja őket: mégis sokan vásárolják, olyan szépek. A virágok áránál csak a sváb néni gorombasá­ga nagyobb. Hogyisne: hogy ezeket a gyö­nyörűséges virágokat olcsóbban adja? Hisz neki is többe van! Ilyen szépséges rózsákat csak nehéz ezüstért, vagy talán Csak csengő aranyért lehet vásárolni! Mindegy — ha drágán is, á sok virág naponként elfogyott. A nénike jó' üzletet csinál. Történt vala pedig egy napsugaras őszi délelottön, hogy égy igen elegáns, perzsabunclás úriasszony kívánt vásárolni a csodálatos virágok­ból, hogy egy könnyű fohászt küldve az Úristen­hez. a közeli kápolna oltárára helyezze azokat. Kedves mosolygással érdeklődött a virágok ára iránt, de még öt is meglepte, mikor a nénike, a vásárlón végigfutó szakértő pillantás után, meg­mondta az árat. Szokása ellenére a hölgy alkudni akart, megemlitette, hogy a kápolnába akarja he­lyezni a virágokat, de egyébként is a kért árért bármely elsőrangú virágkereskedés dús csokrot állít össze. A nénike nem engedett. Hangos, go­romba szóval felelte, hogy akinek nincs szép vi­rágra pénze, az vegyen szalmát, az olcsóbb. j A hölgy egy pillanatra felfigyelt a hangos szóra. Figyelmesebben megtekintette a hangos­kodó asszonyság áriát,, majd elmosolyodott és síri nélkül kifizette a kért horribilis árat. A kis öreg­asszony büszke önérzettel tette el a pénzt. Ám -most jön kis történetem csattanója. Tör­tént pedig a reá következő nap kora hajnalán, hogy az említett úriasszony budai villájának kert­jében sétálva, az elébe járuló alázatos sváb asz- szonynak, — aki sűrű kézcsókok között szokott a méltóságos asszony jószivére apellálva, egy kis virágot kérni, hogy pár fillérért eladhassa majd, ■■— azt felelte, hogy — ezek a virágok pedig mától kezdve túldrágák, pénzért meg sem vásárolhatók. Ingyen pedig csak az Ur oltárára kerülhetnek. Felesleges megmondani, hogy a hangoskodó „nekem is többe van” svábasszony és az aláza­tosan pár szál virágot kérő asszony egy és ugyan­azon személy volt. ( ndár) A Ferenc József hídon is az úttest közepére helyezik a villamossíneket. A Margit-hidon az utó'só simításokat végzik és már csak napok kérdése, hogy végre zavartalanul bonyo­lódjék le a forgalom, amelynek gyorsítását a. Beszkárt a síneknek a híd közepére való elhe­lyezésével igyekezett e’émi. A Beszkárt prog­ramja szerint a Margit-hid után a Ferenc Jó- zsef-hidra kerül a sor, amelyen a síneket szul­tán a híd közepére helyezik át. A munkálato­kat valószínűleg már január elején megkezdik, hogy az Eucharisztikus Kongresszus idejére ezen a hídon is zavartalan legyen a forgalom. A munkálatokra 500.000 pengőt irányzott elő a Beszkárt igazgatósága. HEGEDŰS GYULA cigányzenekara m u z s i k á Régi budai tradíciók! Uj modern vezetés Hogyan mentpetfühz meg a pusztulás­tól Óbuáa öslateóit a nagy város­rendezésnél Napirenden vannak az óbudai kisajátítások,] hogy ennek a bizonyos fokig halálraítélt város­résznek rendezését elősegítsék. A kispolgárok szá­zainak szív és zseb ügye a kisajátítási eljárás megfelelő végrehajtása. Erről kaptak tájékoztatási az érdekeltek a Keresztény Községi párt legutóbbi pártnapján Danczkay Béla főv. mérnöktől. Elmondotta Danczkay, hogy Óbuda jelenlegi beosztása mellett túlhosszúak a telkek, tehát ki- használhatatlanok. A kisajátítások alkalmával a főváros mindig becsületesen megfizeti a kisajátí­tandó ingatlan becsiértékét, az ingatlantulajdono­sok azonban legtöbbször értéken felüli követelé­sekkel lépnek fel a fővárossal szemben. Előfordul azonban az is, hogy egyesek, tájékozatlanok lévéjrr a forgalmi áraikkal, kevesebbet kérnek telkükért, mint amennyit az megér. A főváros ilyenkor 1§ megfizeti az ingatlan hivatalos szakértővel meg­állapított becsértékét Ismertette az úgynevezett „kammaszátlási el-' járást”, melyre az óbudai rendezés alkalmával több alkalommal kerül majd sor. Fontos, hogy telekvétel előtt az érdekelt felek előzetesen infor­málódjanak a telek jövője iránt a városházán. Itt pontosan megmondják minden egyes telekről ned kerül-é sor idővel annak egészben, vagy részben való kisajátítására srtb. Ilyen előzetes érdeklő*- déssel sok kellemetlen meglepetéstől óvhatja meg magát a közönség. Végül a folyamatban lévő városfelmérésröl be­szélt Danczkay Béla. A most folyó városfel­mérés Európa legmodernebb és legprecízebb vú­rosfelmérése — mondta- — melyet az egész világ műszaki társadalmi nagy figyelemmel kísér. Szerintünk azonban nemcsak az a fontos, hogy minél előnyösebb áron tudják a kispolgárok há­zaikat a fővárosnak átadni és azzal a mindenké­pen kis összeggel esetleg Csillaghegyen megtele­pedni, vagy még inkább a ház terheinek kiegyen­lítése után egy kis albérleti lakásban meghúzódni. Mi megmentendő vagyontárgynak érezzük azt a néhányezer házat, amiben Óbuda jelenleg még él. Ezt nem lehet csak egyszerűen letörölni a föld színéről, tulajdonosait és lakóit koldusbotra jut­tatni, mint a tabániakat. A valamikor gazdálkodó óbudaiaknak hátsó nagy udvara ezt a foglalkozást szolgálta. Nagy présház, magtár, pincék, istállók voltak ott. .A szőllöművelés és általában a földművelés összezsu­gorodásával fölöslegessé váltak ezek a hátsó nagy udvarok. Engedje meg a magasabb erkölcsi szempontokat is figyelembe vevő szabályozás ja telkeknek 60—100 négyszögölre való lecsökkenté­sét, amikor az eladott hátsó udvar árán a ház első frontját a régi háziúr megfelelően átépíttethetné, kiképezhetné. Ezzel a telekelaprózással az óbudai házvagyon átcsoportosulna a régi törzslakosság itt- m áradásával, a vagyonérték megsokszorozódnék és a fölös telkek, házrészek eladásával -forgótőké­ivé válna. Az ilyen rendszerű átformálás adna le- [hétőséget az Óváros megteremtésére a két­ezer éves mult, a mindenhonnan felbukkanó törté­nelmi emlékek és az őslakosság megmentése pa­rancsol reánk. „Gr owe“ a legrégibb magyar tomp- és kalapgyár. — Alapítási év 1865 _______________ Kérjen GROWE kalapot — A b udai Irta: Bevilaqua-Borsody Béla E Sárteke nevezetű Födgolyóbisra, vagyis F anétára vonatkozó geográfiai ismereteim kez­detét bizonyára az jelentette, amikor második, normális oskolás nebuló koromban először ma­goltam be azt, hogy: Budapest székesfőváros kerületed: Első kerület: Vár, Tabán, Krisztina­város. Második kerület: Víziváros, Országút. Harmadik kerület: Óbuda, Újlak és a többi. Nyájas budai Olvasó, a. nyájas Budai Napló kegyes Olvasója, mondd, óh mondd, tudod-é; mi az az Országút? Ugyebár nem tudod! Vájjon kik, tudják még ? Beva lom, én tudom. Ez szé­gyellni váó dolog, mert mutatja, hogy vén fiú vagyok én már!. Viszont ugyanazt. rputatj^,,hogy, csak a X. kerületig tudom kedves Fő- és Szék-, városunk (kóstályait, lazazi külvárosait, vagya, kerületeit. A X. kerületről tudom, hogy az ;<Kö~. bánya és Tisztviselőtelep“. Ezzel azonban vége is vagyon várostopográfiai tudományomnak, mert a többi kerületet már nem tudom, de sőt. nem is akarom tudni. XI. kerület! Ugyan kérem! Sose volt ilyen! Hagyjuk kérem... A Lágymá­nyos: az Kelenföld és punktum! Uj nevére nem vagyunk kíváncsiak. Ellenben az Országút, az igen! Az rendes, régi jó budai kerület! Igaz, hogy nevének ir- magja sincs, de hát úgy látszik, igy van ez jól! Bezzeg abban a vacak Párisban nyoloszáz éve él a Pont Neuf, vagyis az Uj Híd neve! Él a Ríue de Monsieur Dauphin neve is, ami annyi, mint Királyúrfi Utcája. A forrada'om lenyak- tilőata a királyúrfi kedves atyját és a királyúrfi intézmény is némi csorbát szenvedett, de azért abban a vacak Párisban él a nemzeti hagyomány, tehát él a Rue de Mons.eur Dauphin utcanév. Él, a várostörténet, utcanevekben él. Ki az ördög törődik mife énk ilyesmivel? Országút! Ki tud erről ? Bizony, jött-mentek lévén, sutbavágtuk városhistóriánk emlékeit és Margit-körútat csi­náltunk az Országúiból! Országút: sajnos, már nem tudom meg­magyarázni, hogy hol volt, hiszen az összes ut­cák ■ nevel megváltoztak azóta. Ott volt a mai Horvát-utca és Széna-tér között. Horvát-utca: ,ez is el fog tűnni, pedig ez is várostáj-emléket őriz, noha a horvátokhoz semmi köze nem volt, I mert a K r o b o t szó — amely az utca nevét adta — nem horvátot, hanem ausztriai határszéli i,wend“-at; azaz Windisch-t jelent; kevertvérü németet, a „Ponzächiter“ és a , .Wasserpolak“,. meg a , .Hienz'1 névvel közelvidéki elnevezés Szénatér: ez is ostobaság, mert nem „tér" volt az, hanem piac, azaz H e u m a rk t, vagyis Szénáspiac. A tér és a piac szavakat össze­keverte a sem magyarul, sem németül nem tudó, szörnyűségesen ostoba régi pestbudai utcakeresz- lelösdi. Mi elmen követeljük tehát, hogy éppen az Országút nevének emléke maradt légyen I meg? Országút: nem is volt az Országút sohase: Semmifé e országút nem volt ott. Land: az vidé­ket jelentett Landstrasse: azt, jelentette, hogy az már Alvég, Városalja, Külváros, Elő­város, Hostát. A középkorban Várrésze volt a neve az északi városfal alján elhúzódó e külvárosnak. Landstrasse: ez vidéki utat jelen­tett. Országút: innen kifelé már Újlak kezdődött. Ez már nem volt Buda, vagyis, hogy az igazi budaiak" szemében nem volt az. Szőlökapások, azaz Kapások, vagyis Hauer-ek, amolyan félig falusiak lakták, meg fuvarosok, tejes-majorosok, azaz Müch-Mayer-ek; vagyis Mülimariak. Mes­terember, igazi polgár alig lakott már itt, leg­feljebb, ha az itteni furmányosok vidékies életét szogájó pptkoló,, kovács, kocsijártó bognár, ipeg Holmi egyéb ilyen. A. régi budai Városfal nyomai ott vo.tak végig az Országúton. Gyerekkorom­ban a régi Luczenbacher-telek kerítése végig még a Városfal volt. A Kapás-utca sarkán még öt éve is állott egy szép darabja. Az Orpheus- mozgóba még a Városfal öles falain át lehetett bejutni. Ez a Luczenbacher-telek egykor pestis­temető volt, később az Esterházy-családé lett. 1849-ben Görgey néhány napig mozsarakat állí­tott fei itt. Az Országút élete egészen falusias volt. Erre vonultak el a Hegyvidék fuvarosai. Hires régi fuvaroskorcsmák állattak itt. Híres volt a N é g y Szürke vendégfogadó. Az Országút alján ott, ahol az egykori Török-utcába fordul el, ott volt a Zechmeister mészároscsalád gyönyörű XVI. Lajos stílusú háza, rajta az ökörfej, az ősi mészároscégér, oromháromszögében a másik ősi mészároscímer, az Isten Báránya, kit a Hi­tetlenség két üvöltő Farkasa támad meg. A bu­dai mendemonda ezt a nemes régi polgári házat a Jakobinus összeesküvéssel hozta kapcsolatba Az Országút felső végén a János Ispotály fa'a végig a régi budai Városfal. Ez szerencsé­sen megmenekült. Szemben vele volt a régi híres Leykam vendégfogadó, mellette a még ré­gebbi Fekete Retek. Ez adta a Retek-utca nevét. A mai korcsolya-pálya helyén volt a Christen- féle téglavető gödre, gyerekkoromban is korcso­lya-pálya. Ez a Christen-telek a 18. századeleji budai Christen sütőcsaládé volt, azé, amelynek egyik tagja 1730-ban a fő-utcai Szent Flóriánus kápolnát építtette. Ma újmódi üvegházak tomyadzanak fel az égbe. Szép ez az új, széles út. A régi budai szem azonban a régi, csapott-tetejü kapásháza­kat látja a helyükön. Az autóbuszok helyén a csengös,- víg, régi fuvaros tárosszekereket látja és a régi lóvasút csilingelősét hallja. Országút: ezt már senki sem, mondja. Mi, vén budai fiúk azonban a budai Múlt ódon ország- útját járjuk, pedig ifjonci lábunk nyomát régen befútta már a budai szél. Hol van a régi Ország­út? Ott, ahol a „tavalyi hó“; mint Francois Villon, párisi Diák a budai Mátyás Királyúr éveiben, az Országutak vagabundusa, Költő és Akasztófavirág irta anno 1463. Utazás a villamos Körül Súlyos zavarok a Margitfyiáfőnél Igazán nem szolgál különös gyönyörüsé- , günkre, hogy a közlekedés bajaival kell újból, foglalkoznunk, de úgy a saját tapasztalataink, ] mint a panaszos leve'ek özöne olyan siralmas. i képet festenek Buda közlekedési viszonyairól, fő- I leg a Margit-hid budai hídfőjénél életbelépett új I renddel kapcso’atban, hogy ezt a nagy hord­erejű problémát napirenden kell tartanunk mind­addig, amíg jogos kívánságainkat nem teljesítik. Különösen azokra a kirívó hibákra akarunk, rámutatni, amelyek megkeserítik az utazó- közönség életét, pedig kis jóakarattal és újabb áldozatok nélkül közmegelégedésre orvosolhatók. ÁLLÍTSAK VISSZA a JÖL BEVÁLT RELÁCIÓKAT Nem vitatjuk a hurokrendszer helyességét, vagy helytelenségét, bár a hurok — úgy látszik —. a Beszkártnál öncél lett s ahol egy kis sza­bad terület akad, ott, rögtön hurok épül; amiatt sem panaszkodunk, hogy Buda csaknem minden részén, a csúcsforgalom idejét sem kivéve, 10—- 15; sőt gyakran 20 percig is ke!l kocsira várni; de követeljük elsősorban, hogy a jól bevált és mondvacsinált okok miatt megszüntetett és megváltoztatott jára­tokat állítsák vissza. Az 51-es relációt, amely az egyetlen köz­vetlen kapcsolatot jelentette egyrészt Óbuda és a Margit-körút, másrészt a K liszt ina-város és Szent Imre-város között, a vágány építési mun- ká’atok ürügyével szüntették meg, bár teljesen érthetetlen, hogy ugyanakkor a hídról „eltaná­..Eí HALLGASSUK EGYÜTT A LEGJOBB ELEKTROGRAMOFONT: Fenti készülékeket díjtalanul bemutatja: SUGÁR RÁDIÖ XI-, HORTHY KÖUTER 4. ULLMANN BÉLA II-, MARGIT KÖRŰ T 7. csőit“ 53-as, éppen a vágányáthelyezési munkák színhelyén, az 51-es reláció útvona’án haladt. A Beszkárt is érezhette az 51-es leállításának tart­hatatlanságát, mert 2 hónapon keresztül függtek a megál.ókon az „ideiglenes szüneteltetés*‘-t be­jelentő táblák, ezeket azonban egyik napról a másikra eltüntették és az 51-es megszüntetését ezzel szankcionálták. Egyidejűleg más irányba tere ték a hid elkerülésével az 53-as és 71-es re­lációt. szintén a hid- és vágányátépitési munká­latokra való hivatkozással és igy megszűnt a közvet en utazási lehetőség a budai dunapart, valamint a Krisztinaváros és a Nyugati pálya­udvar között. Ha el is fogadnólc a Beszkárt ál­tal hangoztatott érvek jogosságát, a felhozott okok most megszűntek ám a régi járatok vissza­állítására nemcsak, hogy nem történt intézkedés, hanem az előjelek szerint a mostani állapot vég- eges lesz. Ami a minap életbelépett közlekedési rend­ben új, az csak ront a helyzeten. Ma Óbuda a villamosközlekedés terén végleg el van vágva Buda többi részétől, közvetlen összeköttetése csak a Vilmos császár- úttal van a Margit-hidon át. Ezenkívül azonban csak átszállással, még hozzá nagyon körülmé­nyes átszállással, juthatunk a Margit-köiútról a budai dunapartra. KÖZVETLEN ÖSSZEKÖTTETÉST A NAGYKÖRTJTRA Ez a Beszkárt ajándéka a kiszélesített Margit-hid ekészültére. Megröviditett relációkat, minden irányban átszállási kényszert jelent ez az ajándék akkor, amikor azt reméltük, hogy a Császár-fürdő, parkjában létesített új hurok­vágány közelebb hoz régi láván Ságunk meg­valósításához: a közvetlen közlekedéshez, a Margit-hidon át a Nagykörútra. Ezt a célt kel­lene szolgálnia az új hurokvágánynak. Az új Hév végállomás ezáltal könnyen megközelíthe­tővé válnék a kirándulók számára is, alak nyárt napokon ezrével kénytelenek átszállni a Berlini­téren és igy ez, a forgalmi szempontból túl­zsúfolt tér, nagymértékben tehemientesülne. ÖLELKEZŐ KISSZAKASZT A BUDAI MARGIT-HIDFÖHÖZ Az új közlekedési rend tarthatatlansága azonban legkirivóbban a Margit-hidföi kissza- kaszhatár megállapításánál mutatkozik. Termé­szetes és érthető, hogy az átszál ások miatt a Beszkárt a szakaszhatárt a hídfőn épített járda­szigetre helyezte. A Pest felé irányuló forgalom­ban azonban a hídfő környékén az utasok 90 százaléka a Török-utca sarkán lévő megállónál száll fel. Pest felöl pedig itt száll le; helyesebben ez volt eddig a helyzet. Most azonban az utas, ha nem akar egy alig 40 méteres útért 6 fillért fizetni, kénytelen a hídfőig, vagy a hídfőtől gya­logolni. Jellemző, hogy a Beszkártnak a sokszázezei pengős költségből már nem tellett feltűnő út­baigazító táblákra, mindössze egy-egy kis, alig 20 centiméteres kartonra ragasztott „Hirdet­mény“ és olykor-olykor egy közönyös ellenőr fi­gyelmezteti az utast a változásokra. így azután épületes jókívánságokat hallhatnának a Beszkárt urai azoktól, akik a Szeiffert előtt fe' szállva, jó­hiszeműen bedobják a tantuszt s a hídfőnél újra fizethetnek. Egy csapásra megoldaná a helyzetet, ha a Buda-felé irányuló forgalomban a kisszakaszha- tár a Török-utcánál leime, mig a Pest-felé irá­nyuló forgalomban megmaradna a mai helyén, így ölelkező kisszakasz keletkezne, ami gyakor­latilag könnyen megoldható, mert a kalauzok még a szakaszhatár előtt kezdik beszedni a kö­vetkező szakaszra érvényes érméket és igy na­gyon kicsi a valószínűsége, hogy a 40 méteres útszakaszra potya-ki sszakaszutasok szállnának fel. Ezek azok a visszásságok, amelyeknek sür­gős orvoslását joggal követeli Buda lakossága, de követelik városfejlesztési és idegenforgalmi szempontok is. A jó közlekedés a helyes város- fejlesztés alapfeltéte'e, viszont a külföldiek túl­nyomó része nem saját autóján érkezik hozzánk és nem autótaxin járja be a várost, hanem a közúti köz'ekedési jármüveket használja. S hogy azokon mit tapasztal, s utána milyen véleménye van rólunk, arra jobb nem is gondolni. GERÖ SÁNDOR. A kiskereskedők érdekeiért küzd a Magyar Detailkereskedő Szerkeszti; KERTÉSZ IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom