Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-28 / 43. szám
VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÁG BÉLA SZERKESZTI: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I. KRISZTINA^KÖRUT 113/b. T.: 150-296 ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PÉNGÖ. LIPPAY GYULA dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A Vtefntzeii S&LhU&z A százéves Nemzeti Színház ünnepét méltó fénnyel ünnepelte meg a magyar állam és a társadalom. Ha most visszatekintünk e száz esztendő történetén, sok fény mellett kevés árnyékot is látunk: nem volt sima, egyenletes ez a százesztendős pálya, melynek legszebb része még mindig': — az elindulás. ■ A százéves Nemzeti Színház történetében az á legszebb, ami száz év előtt történt. Az a lelkes akarás, amellyel a legnemesebb és legderekabb magyarok megteremtették a Színházat. Ez: az alapítás örök dicsőség. Ez a százéves történelem halhatatlan része. Ami azután történt, már ke- vésbbé örök: az utána következő 100 ev a munka hétköznapja volt. Amikor megszületett, diadal volt. A magyar lelkesedés és teremtő erő boldog öröme. Eredmény volt, új reménységek otthona, kultúránk üvegháza. Tényleg, a szó szoros értelmében a nemzet színháza volt: oi nemzet hozta létre, cserébe a színház segítette a magyar nemzet nyelvének, irodalmának, egész kultúrájának haladását. Ma már nem „a nemzet“ színháza, csak a nemzet „egyik“ színháza, más a szerepe. Feladatköre, mint akkor volt, jelentőségében erősen megcsökkent. Az évforduló ünnepén a magyar társadalom tisztelettel hódolt a színház százéves munkája előtt. A most következő második évszázadban új feladat vár a színházra: élére állni az új magyar kultúrának, megfiatalodni, vezetni új horizontok felé, modern, új színpadi irodalmat kitermelni, nem egyeseknek és nem a tömegek ízlésének. Uj színpadi irodalmat és új színjátszást, amely — magyar. Svendy- Hátolty Uatofyfc Szendy polgármester költségvetési expozéjának általános sikere megnyugtató érzést kelt mindenkiben, aki elfogulatlan szemmel nézi azt, ami a főváros körül történik. Őszinte beszéd volt: egy gerinces ember őszinte vallomása. Nem hisszük, hogy valaha is ekkora sikere lett volna egy deficites költségvetésnek: ami az expozéból bontakozott ki, az az igazság és férfias önérzet, Szendy Károly hangja. Van a beszédnek egy mondata, amely talán elvész a sok pozitívum és realitás közt, amelyeket a polgármester felsorolt, pedig ez a mondat a legpozitivebb és legreálisabb mind között, amelyek az egyórás beszédben elhangzottak. — Nem elegendő a kiegyensúlyozott költség- előirányzat, kiegyensúlyozott magyar lelkekre is szükség van. Ennél tömörebben nagy igazságot nem lehet kifejezni. Ann-vira világos a polgármester szavainak megdönthetetlen értelme, hogy azokhoz hozzátenni éppoly kevéssé lehet, mint elvenni belőlük. Pedig nem új, ami itt hirdet, nem szenzáció és mégis az, mert olyan időkben mondta el azokat, amikor a kiegyensúlyozott magyar lélek igen ritka és mert éppen ö mondta el, Budapest legelső polgára. Nem keresünk politikát a polgármesteri mondat mögött. Nem is lehet, nem is szabad. Es mégis „politika“, amikor egy olyan mély felelősségérzettől áthatott vezető férfiú ilyen régi igazságot tár a közönség elé. Ma, amikor általános uszítás folyik, hogy a lelkek egyensúlyát felborítsák, amikor sokaknak az az egyetlen céljak, hogy feldöntsenek mindent, _ami a nyugalmat, az egyensúlyi helyzetet szolgálja, nagyon jólesett, hogy Szendy polgármester a kiegyensúlyozott magyar lelket keresi, mint a' főváros életének legbiztosabb alapját. Úgy érezzük, nemcsak keresi, de meg is találja. Az az alkotó munka, az a monumentális kép, amely a költségvetési expozéból bontakozik ki, olyan konkrétum, amely mindennél biztosabb alapja a főváros életének. Munka, munka és munkai; ezt harsogja felénk az új költségvetés minden egyes tétele, ez a szó pedig olyan, hogy legyőz minden lármás, piaci hangot, amely a lelkek békéjét akarja megingatni, ’ Gondolatok a budai kőszinházról Irta: Duday Alajos dr., tanácsnok-elöljáró, az elöljárói értekezlet elnöke Ez év őszén, hosszas tárgyalások és tépelődé- sek után beteljesült a Horváth-kerti Színkör sor* sa. A tűzrendészet, közbiztonság és esztétika követelményeinek már meg nem felelő épület lebontási munkálatait megkezdték. Érdekes, mennyi komoly hang és milyen általános közhangulat szállt sikra Budán az épület érdekében. Mindenesetre sok romantikus motívum is közreműködött e közhangulat kialakításában. Egy színházépület valahogy több a puszta kőnél és fánál. A forró színházi esték, egy-egy felejthetetlen előadás, egy'-egy kedves hangulat emléke életet ad az épültnek. De legerősebb a hagyomány szava: a nyári Budapest nélkülözhetetlen színe, kedves kiegészítője volt a budai színkör. E hangulatos tradíció elmaradása élénken éreztette hatását az idei nyárban. De az érzelmi motívumokon kívül komoly anyagi érdekek is fűződnek a budai színház sorsához: nagyszámú budai vendéglő, étterem és szórakozóhely .anyagi mérlegét billentette helyre az elődások után odatóduló közönség. A Színkör biztos megélhetést jelentett a színházi gárdának is. A nyári előadások, — éppen mert mindenkinek a nyári programjában szerepelt egy színköri előadás, -— egy est Budán. — a műsoron levő darab kvalitásaira való tekintet nélkül, biztos anyagi sikert jelentettek. Ezek az okok vetették fel a gondolatot, hogy a lebontott színházat pótolni kell, mégpedig állandó középülettel. Különös, hogy Budán nincs állandó jellegű kultúrintézményeket szolgáló helyiség, ahol hangversenyeket, színházi előadásokat tartani lehetne. Érthető volna e hiány, ha városunkban is. mint több külföldi metropolisban, volna egy színházi negyed. A színházi látogató ma is a középosztály, mely évtizedek óta húzódik át a budai oldalra. A nagyobb villanegyedek, tisztviselő-városrészek itt épültek ki. A közönség pedig mai, mikor a rádió az otthonába viszi a szórakozást, a mozi pedig a szomszédságában működik, szeret otthonához közel szórakozást találni. Egy állandó színház Buda középtengelyében, új rétegeket nyerne meg a színháznak és több alkalmat a színházlátogató rétegeknek. Kell-e színház Budán Nem hiném helytállónak azt a kifogást, hogy a közönség megszokta, hogy Pestre menjen színházba. Buda színházi kultúrája egyidős Pestével. Nem gondolok itt a német színházra, vagy a Várszínházra, de gondoljunk a kiegyezés korának magyar rendező-zsenijére, Molnár Gyöngyre, aki 1861-ben már állandó magyar színházat játszott Budán, s ugyanez évben a Budai Tanács közreműködésével már felépíthette a magyar színjátszás harmadik kőotthonát, a budai Népszínház épületét, a mai kereskedelmi minisztérium helyén. Kisebb megszakításokkal 1870-ig játszott itt jól szervezett társulatával ; a magyar színészek több nagysága, köztük Blaha Lujza is itt mutatkozott be Az élet halad előre. Buda nem az a romantikus kisváros már, melynek a századforduló idején tartották: háttérbehúzódó Hamupipőke,; nekilendült testvére, Pest mellett. A székesfőváros fejlődésének súlypontja kétségtelenül Budára tolódott át. A legszebb városfejlesztési tervek, az idegenforgalom nagy fejlődésű központjai itt fejlődnek ki, új városrészek nőnek ki a földből. A Horthy Miklós-híd budai főjénél elterülő és b'-láthatatlan lehetőségeket kínáló szűz területtő1 a Gellérhegy dunai oldala, a forrásövezet, a Tabán, a Horváth-kert, a Vérmező, (melynek ilyen célra való beállítását mind több hang sürgeti) és a Városmajoron keresztül a Hü- vösvölgyig olyan összefüggő láncolat^ a térségeknek terül el, mely az összezsúfolt pesti oldallal szemben önként kínálkozik a városszépítés, a reprezentatív negyedek kiépítésének céljára. A parkok e koszorújában «kívánnak elhelyezést a kiállítási, az egyetemi, a fürdő- és üdülő-városok, ezekkel kapcsolatos kulturális és szórakozó centrumok, stadion, szabadtéri színpad és a többi, vagyis mindaz, amit a fejlődő kultúra egy modem város fejlődési folyamatába beállít, illetve városunk nemzetközi nívója még megkíván. Egy negyed, amilyen Párizsban a Trocadérótól a Champs Elisées-n keresztül a Louvre-ig húzódó sáv, sőt annál is eredetibb: egy, a Dunával párhuzamosan haladó újabb életere lesz itt városunknak. Ezt a kifejlődést halaszthatják részlekérdé- sek, anyagi szükség —L de előbb-utóbb életre kell kelnie, olyan életerős önmagában is. Ennek a fejlődési fokozatnak egy láncszeme lenne az állandó budai színház is, melynek a Tabán- övezetben való létesítését a „Déryné-játékszín Bizottsága“ kezdeményezte. A bizottság által felvetett tervet igen életrevalónak találom. Az új színház érdekes új színt is adhatna — megfelelő művészi el gondol ású vezetéssel a budapesti színházi életnek. A szabadtéri színház A színház terve, melyet a bizottság ismertet, igen ügyes megoldását nyújtja a szabadtéri színpad régóta vajúdó problémájának is. A szabadtéri előadások világszerte gombamódra elszaporodtak. Az európai művészet atyamesterei, a görögök nem hiába állították színpadukat Isten szabad ege alá. A szabad levegő; a fölénk boruló ég beláthatatlan perspektívája a lelket ünnepi hangulatba ringatják. Aki érezte Aida nilusparti áriájának csodás hangjait lelkére peregni a veronai arénában, az olasz ég csillagos kárpitja alatt, aki megborzongott Sophokles tragikus fenségétől a taormi- nai görög színház ciprusainak árnyékában, vagy aki látta megelevenedni a Csongor és Tünde mesevilágát a tatai park csalitjaiban. az megérti, hogy a természet és művészet csodás találkozása a szabadtéri előadás, mely a színházi estét azzá avatja, amit a közönség benne leginkább keres: élménnyé. Városunkban is egymásután kísérleteztek hivatott, vagy kevésbbé hivatott elemek a „festival“ megteremtésével, de nem sikerült eddig megtalálni a helyei, ahol a természet és művészet' egymásratalálása kiválthatná a hangulat élményét. Ehhez igen sok tényező összejátszása szükséges. Hiszen lehetnek periodikusan ismétlődő darabokra., beállított ünnepi játékok, amelyeknek elég egy épület állandó távlata, hogy a művészi összhatást megteremtse: mint a ..Jedermann“ beállítása Salzburgban. Viszont lehetnek darabok .— s ez a nehezebb eset — mikor elkerülhetetlen a színváltozás. De van a szabadéri előadásoknak egy más válfaja -is, amely nem monumentális előadást és ünnepi hangulatot kíván nyújtani, hanem arra van tekintettel, hogy nyáron minden zárt hely fülledt. — nem volt kivétel e tekintetben a Budai Színkör sem — és így a színházi élvezetet megrontja. Az ilyen szabadtéri előadásokon alapuló rendszeres nyári színházi szezon nálunk, egyoldalú megoldás mellett, az időjárás megbízhatatlansága miatt, megoldhatatlan. A Déryné-játékszin Ezért kitűnő a ..Déryné-játékszín“ megoldása, mert azáltal, hogy a fedett színpadot állítja a terv középpontjába és egyik oldalára rendesen kiépített fedett, másik oldalára szabadtéri nézőteret helyez, lehetővé teszi, hogy szép időben, a szabadban, esőben pedig a színház fedett nézőterén helyezkedjék el a közönség.. Ez a megoldás nélkülözi ugyan a monumentalitást kívánó ün-- nepi hangulatot, de oly rendszeres szabadtéri i előadásokra ad módot, melyek művészi színvonala csorbítatlan maradhat. Ennek a színházI nak felépítése szükséges és kívánatos tehát. A bizottság részvénytársasági formában gondolja a szükséges összeget megszerezni. Egy-egy részvénynek az ára 100 pengő lenne, melyet a. jegyzők 10 pengős havi részletekben törleszt-' hetnének. A terv igen helyes, mert ez a színház minden előjel szerint mint vállalkozás is kifizetődő lesz. Csupán a havi részletet vélném kisebb összegben megállapítandónak, hogy így minél szélesebb rétegeknek lehetővé váljék, hogy szervező és kulturális hajlamuknak megfelelően a színházépítés munkájából kivegyék részüket, anyagi megerőltetés nélkül. A kisebb részlelösz- szeg nem volna hátrányos az építkezésre sem, hiszen az anyagi megalapozás előreláthatóan úgyis egy évnél jóval hosszabb időt vesz majd igénybe. Ilyen feltételek esetén kellő közhangulat támasztása által, úgy vélem, könnyen összetoborozható lenne a részvényesek tömege, hiszen kulturális célokat is támogatna, de jó befektetést is eszközölne. Ez eszme szolgálatába állítottam e cikkemet és úgy hiszem, Buda kulturális eszmék iránt oly fogékony közönsége lelkes támogatásával meg lehet teremteni a terv gazdasági kibontakozásának alapjait is.
