Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-21 / 42. szám
VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI ÉS IDEGENFORGALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: EGY ÉVRE 24 PENGŐ. ALAPÍTOTTA: VlRAÁG BÉLA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZERKESZTI: LIPPAY GYULA dr. I. KRISZTIN AxKÖRUT 113/b. T.: 150^296 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Lechner Jenő professzor tervei a várbeli előljárósági palotával Múzeummá kell átalakítani á gyönyörű épületet- A Szentháromság-tér, Vérmező, budai színház, Via Antidé, meg egyéb budai városrendezési problémák A JÍU&vUítavácto ffiu&zhdása Rövidesen már megmlékeztünk róla, hogy a Tabántól a Vérmezőig úgynevezett felvonulási díszutat akarnak kiépíteni és a tervvel már a Közmunkatanács is foglalkozott. De mielőtt döntött volna ebben a kérdésben — így jelenti a kommüniké —- „az ügy nagy jelentőségére való tekintettel felterjesztette azt a kormányhoz.“ Ha ez a felvonulási díszüt megvalósul, akkor —■ írja az „Uj Budapest“ — az magában foglalná a Horváth kertet is, azonfelül azokat a háztömböket, amelyek a Krisztina tér és a Vérmező. illetőleg az Alagút utca közt vannak. Az út szélességét 60 méterre tervezik és annak létesítésével kapcsolatban a Bethlen udvart is le kellene bontani, amely egyébként sem maradhat meg mai állapotában. Mielőtt a felvonulási díszúton felvonulhatnának a parádés tömegek, Buda és a főváros védelmezőivel már is fel kell vonulniok. Még pedig a terv ellen. Érhetetlen a Közmunkátok nács különös határozata: ezzel a tervvel egyetlen percig sem lett volna szabad foglalkozni! Nem az első fantasztikus terv az, amelyet lelkes „városrendezők“ a Közmunkatanács elé terjesztenek, nem is az utolsó: idáig azonban az volt a gyakorlat, hogy az ilyenfajta vérmes el gon> dolások elsüllyedtek a feledés homályában. Tehát: eltűnnék a Horváth kert. El a budai színház, — mert hiszen az összes tényezők szerint nem szabad azt másutt felépíteni, mint a Horváth kertben, de mindenesetre valahol a „díszül“ vonalában. Leberetválnák a Krisztina körút egyik oldalát, legalábbis a Fauler utcáig, kisajátítanának és lerombolnának milliókat érő házakat, köztük egészen új palotákat és végezetül örök időkre megrögzítenék mai dísztelen állapotában a Vérmezőt. Mindezt pedig azért, hogy parádés útvonalat csináljanak. Ehhez a kérdéshez köze lenne a fővárosnak is. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján alig hisszük, hogy az állam a maga zsebéből lenne hajlandó előszedni azt a rengeteg milliót, amibe ez az út ker.ülne, hanem egyszerűen a fővárosra hárítaná a költségeket. A fővárosra, amelyet nem tart szükségesnek megkérdezni a Közmunkák Tanácsa. Elismerjük, jó lenne, szép lenne, ha volna Budapestnek olyan díszútja, ahol felvonulásokat lehet rendezni, nagyobb tömegeket felvonultatni, katonai szemléket rendezni. Az ilyen reprezentatív út, vagy tér szükségesség, amit a terjedő világváros nehezen nélkülözhet. Itt a példa: a Hősök terén kiirtották a virágágyakat, meg egyéb zöldterületeket, hogy az Eucharisztikus Kongresszus óriási tömegeinek helyet csináljanak. Nem állítjuk, hogy elragadtatással szemléli a főváros lakossága az ottan történő átalakításokat, mégis belenyugszik: kell áldozatokat hozni nagy célokért. De a célnak mindig arányban kell lennie az áldozattal. A felvonulási díszít azonban nem olyan cél, amelyért feláldozhatnák az egész Kriszdnavá- rost. Nem akkora plusz, amelyért ilyen óriási árat fizethetnénk. Ha a Közmunkatanács, vagy esetleg még a kormány is, komolyan venné ezt a tervet, úgy a fővárosnak kell megakadályoz- ■ nia annak kivitelét: nem szabad Buda szívét megölni, gyönyörű fejlődését megakasztani, soksok milliót kidobni — semmiért. Reméljük, hogy a felvonulási díszít terve belekerül abba a mindennél nagyobb pantheon- ba, ahol más annyi elvetélt népboldogjtó terv alussza örök álmát, a papírkosárba, annak is a legalsóbb fenekére. Ennek a pantheonnak a homlokzatán ott a felírás: „Nem támadunk fel!" Ennél méltóbb helyre nem kerülhet és ha a Közmunkák Tanácsa elmulasztotta, akkor a kormánynak, végső esetben pedig a fővárosnak kell arról gondoskodnia, hogy elérje végzete a krisztinavárosi „gyilkost“, a díszfelvonulási utat. A sok égető kérdés közül, amelyek Buda jövő fejlődése érdekében egyre mélyrehatóbban foglalkoztatják a lakosságot, előtérbe nyomult d Vár rendezésének fontos problémája. A Vár 1 történeti emlékeink tárháza, de ez a jellege csak akkor domborodhatik ki méltóan, ha arra al- S kai más régi épületeit átmentjük az új elgondolások keretébe és történeti rendeltetésük célja» a 1 megfelelően alakítjuk át. így vetődött fel a Budai Napló hasábjain ismételten az a te hogy az elöljáróságot a Várból le kell hozni ;■ Krisztinába és az épületet múzeummá alakítani. Felkerestük Lechner Jenő dr. műegyetemi tanárt, a kiváló építőművészt, nyilatkozzék ebben az ügyben a Budai Napló közönségének. Lechner Jenő évtizedek óta lelkes és tudós kutatója a pest-budai emlékeknek, különösen pedig a régi Budának egyik legalaposabb ismerője. Művészi érzékkel tudja gyakorlatilag érvényre juttatni és a modem építkezés köntösébe beilleszteni mindazt, ami a régi elmékekben maradandó becsű. Ilyen műalkotásokban már sok kiválót nyújtott. Átalakította és modernné tette a központi papnövelde épületét, anélkül, hogy XVIII.-ik századi jellegéből valamit is veszített volna. Az ő műve a belügyminisztérium pompás díszterme és a hozzácsatlakozó művészi elrendezésű helyiségek komplexuma, a Pázmány Egyetem belső átképzése, a Nemzed Múzeum harmadik emelete, anélkül, hogy külső képe változást szenvedett volna, továbbá az egyetemi templom restaurálása, a Várban a Hatvany- palota meghittsége és legújabban a Bécsi kapu visszaállítása. Két terv az előljárósági palota felhasználására Amikor a várbeli elöljáróság sorsát tesszük sióvá, hatalmas dossziét vesz elő a zsúfolt könyvespolcról: S — A várbeli múzeum ügye nekem már régóta kedvenc eszmém, valósággal szívügyem — mondja. — Már hat esztendővel ezelőtt, 1931- ben terjedelmes memorandumot terjesztettem a polgármester elé, amelyben rámutattam arra, hogy a fővárosi múzeum végleges elhelyezése á főváros ezeréves múltját méltóan reprezentáló keretben elodázhatatlan. Akkor két, erre a Óéira alkalmas régi, történelmi és művészi be- ésű építmény kínálkozott a gyűjtemény befogadására: a Károlyi palota az Egyetem utcában és az előljárósági épület a Várban. Időközben a Károlyi palotában a Fővárosi Képtárt helyezték el és így most a Vár jutott előtérbe. — A várbeli előljárósági épületet Ceresola Venerio katonai mérnök építette 1692-ben és a régi Buda városháza volt. A XVIII-ik század második felében leégett és Kayr Mátyás építette újra. A várszerfien vastag falakra Nepauer Mátyás húzta rá az emeletet. A kései barokstílű épület kezdettel fogva alkalmatlan volt hivatalok céljaira. Úgy külső megjelenésével, mint hangulatos és festői belső helyiségeivel — különösen hamisítatlan rokokó lépcsőháza kedves hatású — egyaránt arra kínálkozik, hogy régészeti emlékek elhelyezésére használtassék fel. — Bizonyos múzeális jellege amúgy is van már — folytatja Lechner professzor. — A ma hivatali helyiségekké átalakított kápolnában őrizték XI. Kelemen pápa kegyelméből Pozsonyból Budára szállított ereklyéit alamizsnás Szent János pátriárkának. Buda és Pest egyesítése után degradálódott előljárósági épületté. — Mai alakjában határozottan rontja a Vár külső képét. Két tervet is készítettem. Az egyiket az előljárósági épületnek múzeummá való átalakítására. Itt újból ki lehetne hozni a régi kápolnát, szép stukkó díszítéseivel. Aránylag kis munkával és kevés költéggél lehetne annyi helyet biztosítani, amely teljesen fel tudná ölelni a fővárosi múzeum anyagát. Aztán innen nyílik a bejárat a várbeli barlangokba, amelyek egyrésaét már is berendezték múzeum céljaira. — A másik kész tervem későbbi bővítéseket tenne lehetővé. A Balta-közzel festői módon elválasztott két öreg házcsoport egy összefüggő épületcsoporttá volna egyesíthető és a Tárnok utca sarkán álló két ormótlan bérház lebontásával festői épületcsoporttal volna kiegészíthető. Ez ai két bérház amúgy is elékteleníti a Tárnok utca egész perspektíváját és kívánatos volna, hogy az előljárósági épülettel szervesen foglaltassák egybe. A régi városháza bájos lépcsőháza, ennek az új épületcsoportnak lépcsőházával való egybekapcsolása monumentális belső megoldásra nyújtana lehetőséget. Vérmező, budai színház és egyéb problémák — A létesítendő múzeum környékének kiképzésével kapcsolatban a Koronázó Templom mellett lévő üres telekre terelődik a szó: — Nem való térnek, mondja határozott hangon Lechner professzor. Be kell építeni; a templom és szobor stílszerű bezárása követeli ezt. A Szent Háromság teret le kell zárni L- alakú építménnyel olykép, hogy csatlakozást kapjon a Halászbástyához. Már az idegenforgalomra tekintetted is ideiglenesen parkozni kell és befuttatni az Esterházy palotának a térre ugró tűzfalát. Egyelőre kertészeti kiképzéssel lehet és kell is segíteni a dolgon. A Vérmező problémája kerül szóba: — Holt tér a város szívében, állapítja meg Lechner dr. Hogyan kapcsolódik majd be Buda jövő fejlődésébe, arra nehéz most választ adni. Annyi bizonyos, hogy egymagában, a többi budai problémától elszigetelten nem oldható meg ez a kérdés. Tudni kellene mindenekelőtt, mi lesz a Tabánnal? A mostani illetékes elgondolás az, hogy a fürdőprogram célkitűzéseibe kapcsolják be a Tabánt, ami al budai színház sorsát is erősen befolyásolná, amelynek feltétlenül ezen a környéken kell megépülnie. Megfelelő a Horváth kert is. de attól tartok, hogy a színház épülete csaknem az egész kertet felemésztené és áldozatául esnének százados szép fái is. — Egybefügg a Vérmező sorsa a tervezett díszfelvonulási úttal is, ez pedig a Déli-pályaudvar kihelyezésével. Ha a pályaudvar nem lesz itt, a főforgalom átterelődik az Attila utcára, ahol már most bonyolódik le az autó és auóbuszforgalom és ide kell majd irányítani a villamosokat is. Összefonódó problémák ezek, amelyek csak egységesen oldhatók meg. Annyi azonban kétségtelen, hogy a díszfelvonulási út jelentősége megszűnik. Az óbudai „Via Antlca1' A beszélgetés hosszú sétaútján elérünk Óbudára is. A sok terv közül, amely ennek a városrésznek rendezése körül felmerült, Lechner professzor figyelmét leginkább a Via Anáca kö- töttte le. Szinte az elragadtatás hangján mondja: — Az Olgyay fivérek terve nagyszerű és mindent el kell követni, hogy megvalósuljon. Városrendezési szempontból ez egyike a legszebb motívumoknak es igen alkalmas arra, hogy rá- terelodjék a külföldiek figyelme, ami viszont idegenforgalmi érdekekből nem kicsinyíthető le. Az elöljárósági épület kibővítési terve Lechner professzor elgondolása szerint.
