Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-10-07 / 40. szám
mi. október 7. Budai Napló Elégtételt kapott Petracsek Lajos Minden budai polgár örömmel értesült arról, hogy a Buda népszerű képviselője ellen indított aljas hajsza végre, bírói úton, Petracsek Lajos dr. teljes rehabitációjával bevégződött. Sulyok Dezső dr. országgyűlési képviselő, Petracsek jogi képviselője, a sajtóban nyilatkozott azokról az aljas indokokról is, amik ezt a hajszát kirobbantották. A budaiak kitartottak képviselőjük mellett és most megelégedetten vették tudomásul a harc befejezését, amely képviselőjüket visszaadta hivatásának, hogy ismét teljes erővel dolgozhasson Budáért és a budaiakért: a parlamentben és városházán egyaránt. Kezdettől fogva tudtuk, hogy Petracsek Lajos körmönfont rágalmazók gyűrűjébe került, most örömmel regisztráljuk, hogy ez hivatalos fórumok előtt is beigazolódott. A magyar közéletnek szüksége van Petracsek Lajos tehetségére és tudására; reméljük, hogy — felszabadulva a ránehezedő gyanúsítások súlya alól — Petracsek ismét folytatja közérdekű munkáját, amely őt Budán annyira népszerűvé tette, Megbízhatóságáról ismert ÓBUDÁN HL POLIÉ-II. 11 Telefon: 162-765. „Acpád feledetem úJtfa" Elfalazzák a kilátást az óbudai és újlaki Duna parton az idegenek elöl, akik majd a most készülő óbudai kivezető úton érkeznek autón a fővárosba. Deszkekerítésü csómakházak, uszoda, düledezö futballpálya veszi el a dunai és margitszigeti kilátást. Ezeket mind sürgősen le kell bontani és a Rómaifürdö Dunapartjához - telepíteni, nehogy az érkező idegen megbotránkozva emlegesse a Bajként, ha ezt a rút és förtelmes képet tótja. Ehhez járul az út másik oldalának borzalmas sivársága, ahol földbesüppedt viskók, szemétdombos kertek, elhanyagolt házak éktelenkednek. A kivezető útnak, amelyet „Árpád fejedelem útjának” nevezzenek el a Margíthídtól egészen Óbuda határáig — házsoros oldalát különlegesen szépen kellene megépíteni, hogy a főváros határát itt elérő idegen a legjobb benyomással jöjjön a város szívébe. Hirdessen a Közmunkák Tanácsa pályázatot ennek az útnak béepitésére, feltételül szabva, hogy itt a házak csak magyar-tu- ráni-stílusban épülhetnek. Az idegennek meg kell éreznie, ha Magyarország fővárosába ért, hogy nem akármilyen, nemzetközi nagyvárosba, hanem a magyar fővárosba, ahová már ezért is érdemes volt eljönnie és érdemes a barátait ide küldenie. (R- *■) „A Magyar Városok Országos Szövetsége különleges hivatása a magyar Idegen« forgalom szolgálatában“ Ezzel a címmel bocsátotta útnak legújabb füzetét a mindig érdekeseit mondani tudó M e d- r i c z k y Andor dr., székesfővárosi fogalmazó. A másfél ívnyi terjedelmű mü a VAro sok Lapja ktilönlenyomatként jelent meg és a benne foglalt értékes gondolatok megérdemlik a komoly tanulmányozást és a terv kiszélesítését, mert ezt a magyar idegenforgalom egyetemes érdeke épúgy megkívánja, mint az egyes városok helyi érdeke is. Nagy tudással, sok előtanulmánnyal készült ez a füzet, amelyből azt is megtudjuk, hogy már 1838-ban külön törvényt követelt Széchenyi István gróf leghűségesebb barátja, András s y György gróf, a Magyarországba utazó külföldiek védelmére, különlegesen az árdrágító visszaélésekkel szemben. Azt írja: „Nekünk, Magyarországnak, egyik legfontosabb vonzóerőnk: az elsőrendű életszükségleti cikkek olcsósá- g a.. ?| Nem tapasztaljuk; jó, hogy MedricZky Andor ismételten felhívja erre az idegenforgalmi tényezők figyelmét. Budai Műcsarnok less as újjáépülő Várbazárban Restaurálás közben napvilágra kerültek az elhanyagolt építmény elfelejtett szépségei Amikor Ybl Miklós felépítette a várbazárt, (amely egyetlen pillanatig sem volt bazár), az Buda egyik legfőbb ékessége volt, egyben azonban a nagy művésznek is egyik legszebb alkotása, éppen ezért állították fel a Várbazár előtt a szobrát. Azóta a Várbazár feledésbe ment. Mintha elsüllyedt volna. Kevesen járnak erre; a Várbazár vadszőllővel befutott, elszürkült falai szerényen lapulnak a hegy aljáiban, az újabb generációk már nem tudják, miféle építmény húzódik meg ott, álmos csendességben. . Az épület pókhálós, szürke ablakaiban zsák- vászon, belülről össze-visszahányt polcok, poros szobor-részek tűnnek elő,' amelyekről az arrajáró kétséget kizáróan megállapíthatja, hogy raktárnak használják. Pedig, tévednek: a Várbazárban szobrászműtenmek vannak, sok jeles művészünk dolgozik, ott. Nemrég állványok vették körül a Várkertba- zárt, amelyet L Ferenc József király építtetett és a mait század 70-es éveiben készült el. Az épület tulajdoniképpen az öreg király Jépcsőfeljárój a volt a Palota-kertbe és azon keresztül a palotába. A fedett lépcsőt azonban a díszfeljáró két oldalán szimmetrikus, művészi épületté képezték ki, amely mintegy alsó lezárója a függökertszerfi palotakertnek. Érdekes, hogy benne a központi fűtés nyomait találjuk. Központi fűtés a 70-es években! — A nagy köröndnek, amelyben a két kört 'leíró lépcsőzet van, a kövezet közepén, látható ia fejlesztett meleg útjának szánt vasrács, amelyen két méter magas, kovácsolt vasból készült pompás remekmű áll. A másik oldalon álló köröndben és a többi épületrészben — mint mondtuk — műtermeket létesítettek. Itt készült Fadrusz János pozsonyi Mária Terézia szobra, amelyet a csehek leromboltak. Jelenleg három szobrászgeneráció 14 neves tagja kapott itt művészete részére otthont. Míg az elsőt Fadrusz, Stróbl, Ligeti, Margó, Kallós, Holló Barnabás és társai alkották. a második nemzedék már tanítványaik. közül, főleg Stróbl Alajos szobrászati mesteriskolájából került ki, mint Damkó, Füredi, Istók, Markup, Berán, Székely és az egy éve eLhúnyt Tóth István. A legifjabb korosztályból itt van Fülöp, Ruff, Rápolthy, Nagy, Kalotai, Túri-jobbágy és még néhányan. Csak egyetlen festő tanyázott itt, Deák-Ebner Lajos. A második körönd lakója a múlt évig Tóth István volt. Most ezt az épületrészt a többivel együtt a kultuszminisztérium renováltatja. Éppen jókor, az utolsó pillanatban. Uray István dr. államtitkár, a kabinetiroda fönökhelyettese és Miklay József dr. kir. várkapitány mentették meg a Várbazárt. Az épület üveg és bádogfedele ugyanis annyira megrongálódott, hogy már évek óta áztatja az épületet a becsorgó eső és hó, több műterem már nem volt használható állapotban. Az itt tanyázó szobrászművészek elhatározták, hogy a megüresedett, kitűnő világítású, nagyméretű és központi fekvésű köröndben állandó Iszobor-kiáttítást rendeznek, amely a közvetlen közelben kialakuló új Tabán forgalmának középpontjába kerül és így annak egyik művészi attrakciója lesz. Az állandó szobor-kiállítás és új művészi központ kialakítása végre méltó szerephez juttatja a Várbazárt. Újból ragyogni fog, ha itt lesz a budai Műcsarnok, amely soká váratott magára. Végre mégis csak lesz célja és rendeltetése a gyönyörű építészeti remeknek, amely a kommün óta nem állt a közönség rendelkezésére olyan mértékben, mint ahogy múltja is megköveteli. A kiállítás pedig létkérdése ezeknek a budai szobrászművészeknek. Az újjáépítés sok meglepetést, nem várt szépségeket tárt fel a Várbazárban. Rövidesen a közönség is gyönyörködhetik bennük: legfőbb ideje volt, hogy életrekeltették ezt áz alvó Csipkerózsi- kát, — ha még továbbra is aludni hagyják, belepusztult volna. Boltay Életét, nyugalmát, vagyonát védi a jó ár óiké r it és Késziti: HUTTER és SCHRHNTZ RT. Budapest, X., Gyömrői-ut 80. Városi miniaraktár: VI , Vilmos császár-ut 63. sz. rádió, csillár, írógép, kerékpár és villanyszerelési szaküzlet. Hoiy liklós kürtéi 4. ECCC HOMO Írfar Z4JTI FERENC Azt mondják, Budapest Európa legszebb vá- I rosa. Mi is úgy tudjuk. De nem csupán a tájkép kerete szolgáltatja ehhez a lehetőséget; Budapest érdekes város is. Legszebb kilátó pontjai közé tartozik a Gellért-hegyen oly ismerős Hegedűs Lóránt-villa mellett Wertheimer Adolf bankigazgató terraszkiépitése. Azt azután még kevesebben tudják, hogy e kert villájának speciális célból épített halijában van Munkácsy Mihály egyik legértékesebb és legnagyszerűbb akotása: az igazt, az első „K r 1 s- tus Pilátus előtt“ című képe. Művész nem alkotott még ennél istenibbet, viszont Is- ten-ihlette művész sem alkotott még ennél emberibbet. A Krisztusról festett képek mind festmények. Sokat beszéltetnek az alkotójáról. Munkácsy festménye túlnő azokon a szűk korlátokon, hogy festménynek f. nevezhessük. Krisztusról sem Író, sem költő, sem pedig művész nem faragott, avagy festett megkapóan reálisabb és mélységesen emberibb képet, mint Munkácsy a Krisztus Pilátus előtt című képén. Amiért ezt a cikket írom, annak az az oka, hogy a nagy idegenjárásnak ezt is egyik fókuszába szeretném állítani. És pedig a következő- képen. Ha meg tudna válni e műtől nemes tulajdonosa, — már tudniillik olyaténképpen, hogy akár letét formájában, akár eladás és vétel útján, —-| juttassa ezt a képet a köznek, nem is messze a mai helyétől, a Tabánban épüljön fel, árnyas lombok alatt a kép új palotája. Ez volna az egyik kép, amit itt feltárni szeretnék. A másik ugyancsak Munkácsi-képet, és pedig az „Ecce Homot“ Debrecen városának Déry múzeuma adná kölcsön; ellenszolgáltatásul jjgen értékes állami anyagot kapna, ugyancsak letétbe. A harmadik Munkácsy-kép, a „Golgota". Ez a kép a „Krisztus Pilátus előtt’1 másodpéldányával együtt a nemrég elhunyt amerikai milliárdos, Wane- maker örököseinek tulajdonában van. Wane- maker több, mint húsz évvel ezelőtt már felajánlotta a magyar kormánynak ezt a két képet. Nem vásárolták meg. Azon a pénzen annakidején Goya-képet vettek. Nem akarjuk bírálni | a dolgot, hiszen Goya egyik legpompásabb alkotásáról volt szó. Egy mai lehetőségről óhajtunk szólni. Az „Ecce homót“ is, a „Krisztus Pilátus előtt“ című képet és a „Golgotát“ is magánosok szerezték meg. Nem valamely állam. Miért? Mert volt hozzá érzékük, pénzük — és merték! Wanemakerröl mondják, hogy amikor már igen öreg ember volt, vasá maponkínt vette az iskolakönyvét- és elindult az általa fenntartott egyik vasárnapi iskola felé. Útközben. egy meghitt barátjával találkozott, aki némi szemrehányással illette, miért fáraszt ja magát hiába, hisz parancsára, százak állanának maga helyett rendelkezésére, „Nézd — -válaszolta Wanemaker barátjának, s megállva az úton, szembefordult vele — amikor gyermek voltam, gondozatlanul játszottam az utca porában és senki sem törődött velem. Egyszer egy ilyen Vasárnapi iskolának a tanítója haladt el arra. Megállóit mellettem, kezét, áldó jó kezét a fejemre téve megkérdezte szelíd hangon tőlem, akarok-e tanulni? Azt feleltem, akarok. Kézen fogott és elvezetett. Máskor is. És magam is mentem. Kezének melegét, ha csak rágondolok, még ma is a fejemen érzem. .. Ezért .cselekszem, amit cselekszem” — mondotta Wanemaker — és útjára indult. „Megértelek" — válaszolta a barátja. Ez a Wanemaker vásárolta meg Munkácsy két leghatalmasabb képét. Hatalmas áruházának felső emeletén egy erre a célra épített .teremben volt feltárva a két kép, amelyek elé helyezett kényelmes székben oly igen gyakran találtuk Wanemakert, ahányszor napi gondjai elől kitérve, imádkozó lélekkel itt megpihent. Pihenő, imádkozó hellyé válna részünkre is az az épület, amelynek felső világítású termeiben Munkácsy három képe feltárásra kerülne A fejlődő idegenforgalom számára pedig fennen hir- detné a magyar művészet emelkedettségét, abszolút nívóját. Magyar célok, nagy nemzeti érdekek kívánnák, hogy ezt így cseleked jük. És miért ne tegyük, amikor megcselekedhetjük?... Ha egyesek megtehették, az állam méginkább megteheti. Hisszük is teljes hittel, hogy megteszi. novemberében, a francia Waldeck-Rousseau páncélos cirkáló befutását a Bocche-ba, az elhagyott osztrák-magyar hadihajókat Teodo di CattaroK Meljine és Zelenika vizein, a magyar tüzérség kivonulását a Krsztacs parti erődjeiből. Most újra Famale-t, világítótornyot lát és tengerilluziót érez újra. A budai Dunát a Fanale által, magyar tengernek érzi. Hogy fut a -Duna a tenger felé, mint a Themse Londonból Dower felé, mint a Szajna Parisból Le Havre felé, mint a Traive Lübeckből Trawemünde felé, mint a Te- vere Rómából Ostia felé, mint az Elbe Hamburgból Cuxhaven és Helgoland felé. A Duna a tenger felé fut és a hajó a tenger felől jön fel rajta Budára. Budán áll a Fanale, a világító torony. A tenger felé mutat. Alján, a Rostrumon a tengerész szpbpralaikja. Buda felé mutat. A Fanale a magyar tenger és Fiume emlékébe világít bele. Buda felé világít. Buda lesz általa világváros: tengeri kikötőváros. Nem tudjuk, milyen lesz a budai Fanale világító szerkezete. Állítólag arról van szó, hogy úgynevezett „villanó mű” lesz, vagyis hogy ritmikusan kigyuló és kialvó, .rácsszerkezetű fehér fényt fog adni. Más hírek szerint körbenjáró, egy piros, azután egy fehér és végül egy zöld reflektált, azaz tükörreflektoros fényt fog félkörözni, E sorok írója azt szeretné hinni, hogy az utóbbi megoldás mellett fognak dönteni. Idegenforgalmi, magyar nemzeti és artisztikus, hangulatos budai szempontból mindent megérne, ha a Fanale nem csupán villanó, hanem félkörben, tehát -a budai partvonaltól a pesti part fölött a budai partig fel és le, illetőleg oda-vissza háromszor egymásután piros, fehér és zöld fényt reflektálna. A körbenifutó hármas fénycsóva a Bécs felől érkező északi hajót csakúgy köszöntené, mint az Alduna, a Fekete Tenger felöl jövő déli hajót. Zárója lenne a Dumapart kivilágításának. A hármas fénykéve végigviUanma a Várkert- kioszkon, a pesti Korzón és megvillanna az ösz- szekötö hídon és a csepeli kikötő fölött. Ez minden pénzt megérne. Ez tudatosítaná legjobban a Magyar Tengerpart emlékét. Csak a Lánchíd suta, ízléstelen, közönséges, vásári panoptikumos kivilágítását kelléne leszerelni. Brutális, plebejusi módon ízléstelen meztelen villanylámpái belevilágtanának a Fanale nemes kévéjébe. Már ez is egy ok volna arra, hogy belátásra bírja azokat, akik a pestbudai éjszaka regényes szépségét a Lánchíd szóbanlevö szörnyeteg kispolgári giccsével felelőtlenül és megfellebbezhetetlenül teszik tönkre. Csináljuk meg a magyar tenger és Fiume emlékéül a budai világítótorony nemes hármas fényét és dobjuk ki a nemesvonalú Lánchíd nemtelen, közönséges lámpásait, melyek Európa legszebb éjszakai városképét teszik tönkre és csak az ízléstelen közönségesség világítótornyát jelenítik. A BUDAI \?ILA6ITÓT0F50Ny Irta: BEVILflQüfl BORSODY BÉLA Elsőrendű munkát. Jutányos árban készít VÁCI GÁBOR Első budai cimtáblaffastészete II., Iskola.utca 18. Talefonhlvó . 1.568-63. Szerencsés és kitűnő gondolat volt, hogy a Horthy Miklós-híd budai hídfejénél a Tengerész- emlékmű kiképzéséül a Világítótornyot, a felejthetetlen fiumei Fanale mását alkalmazták. Emléke lesz az árpádházi magyar királyaink dalmata Tengerpartjának, a históriás magyair Litto- nale-nak és a magyar Fiúménak. Históriai emléke lesz a Monarchia magyar tengerészeinek, elsősorban annak a magyar tengerésznek, aki Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás adriai flottaka-( pitányai: Vegliai Magyar Balázs és Ráczkevi Szkaricza Máté históriás örökéből Hunyadi János, Szilágy Mihály és Kossuth Lajos magyar kormányzód székébe ült bele: az adriai magyar hadihajó Commodore-hídjáról a budai magyar kormányzói székbe. Ez a magyar tengerész Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, a kormányzó úr. E sorok írója katonaifjuságának felejthetetlen emléke, hogy a Malamocco csatornáitól le MŰVÉSZI NTERIEUR KLUBSZERŰ KÉNYELEM VARJA ÖNT AZ OKTÓBER ELEJÉN MEGNYÍLÓ MAGYAI 1 VILÁG KÁVÉHÁZBAN Margit-körut és Bem József-utca sarok. i Durazzo-ig, a Bojana torkolatában, Antivari ki- kötőjében Sutomore, Castellastua, Budua ősi- velenoés bástyafalai alatt, a csodálatos Bocche ■ di Catarro-ban, Ragusa, Spalato, Trau és Arbe • Trieste, Pola és Fiume alatt ott láttam lobogni ■ az Adria szelében azt a lobogót, melyen 1916 ■ óta ott volt a piros-fehér-zöld és a magyar címer , is. Látta a béke boldog éveiben a magyar teniger- i I part világító Fan alléit, a világítótornyokat. Látta ■ a Fiume fölött villanót is. i' E sorok írója látta a világháború legnagyo- i góbb magyar tengerészeti tényét, a Pólából a ■ Bocche di Gattaro-ba, a Pupta d’Ostro-n befutó ■ flottát 1918 februárjában, amikor Nagybányai ■ Horthy Miklós admirális, az otrantói győző be- i futott a cseh legénység által szított matrózlázadás leverésére. Hallotta a Krsztacs erődje hű mai gyár legénysége ágyúinak dörgését is. i E sorok írója látta a flotta pusztulását 1918
