Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1937-07-29 / 29-30. szám

2 űuöai Napló Budaiak Budáról A budai társadalom vezetőegyéniségeinelc hozzászólása az aktuális budai kérdésekhez Anfyol Hack uf aücaUciói: Minden este a »Blue Kiddies“ monstre jazz-zenekar jazzkoínicerlje -#- A csütör­töki Művész-esték, hazai és nemzetközi művészekkel -)(- A „Csodarevű 1937“ amerikai méreteket is túlszárnyald cso­daprodukciói -X- Pilótaiskola a legszen­zációsabb amerikai újdonság -)(- és végül az Autotourimg, amelyben minden kisérő nélkül ki-ki sajátmaga vezetheti a ben­zines kisautóját -X" Mindéin hónapban uj nemzetközi varieté-műsor az Alpesi Faluban. nál egyetlen átszállással a két pályaudvart a ke­letivel is. Végül így a Déli pályaudvari végállo­máson nem csupán egyetlen autóbusz, a 5-as vár­ná az érkezőket, hanem kettő és megosztaná s két irányban: a Lánchídon és Margithídon át szállí­taná a város centrumába a Déli pályaudvari utasokat. Különösen sürgős és fontos lett volna kérésünk teljesítése most a balatoni fürdőidény megindulá­sakor, amelynek forgalma főként a Déli-pálya­udvarion bonyólódik le. Tehát még balatoni köz­érdek is e meghosszabbítás. A vállalatnak pedig ilyképpen üzleti érdeke is. Miért késik tehát? Majd ha a Boráros-téri hidat is átadják a for­galomnak, akkor a Déli pályaudvartól tovább ve­zetve az új hidon át a Boráros-térig, körforgalmi traiVurcztllip exptres^z járattá kell kií'ejlesz'teni a 12-es autóbuszjáratot. És erről már nem is ko­rai beszélni, hiszen egyre közeledünk új hidunk megnyitásához. Kizárólag rózsadombi szempontból még csak egy megjegyzésünk, illetőleg kérelmünk van a 12- es autóbuszjárat vonalvezetéséhez. A Margit kör­úton a Margithidtól a Bem József uccáig meg­kezdték már a villamossínek középrefektetését. Ez­által megszűnik a villamosközlekedés Pestről jövet a Zsigmond utcában a Pálffy tér felé és megszű­nik az egyirányú villamosközlekedés a Margit körút fenti szakaszán. Megszűnvén tehát a jelen­legi akadályok, kérelmünk az, hogy ezzel a villa­mosközlekedés változással egyidejűén változtas­sák meg e szakaszon a 12-es autóbuszjárat vonal- vezetését is. Vagyis ezáltal a Pestről jövő 12-es autóbusz ne a Zsigmond utcán haladjon a Pálffy tér felé, hanem úgy — mint a villamos — a Mar­git körúton. így mi, rózsadombiak, el fogjuk érni azt, hogy Pest felől jövet is távgyaloglás nélkül szánhatunk majd át a Zárda uccai szerpentin tö­vén lévő végállomásnál a 11-es rózsadombi autó­buszra. HELLA de PINEDO a Theater an der Wien volt primadonnája minden este a Regent Kávéház - ban II., Keleti Károly utca I. szám Zongorán kísér NOLDI SCHOOL Buda társadalmi életében egyetlen probléma se keltett akkora érdeklődést, mint az állandó budai színháznak a budaiak pénzén készülő megvalósu­lása, valamint Huber Vilmos pompás gondolata, amely egy angolmintájú, szinte otthon jellegű klub létesítésével óhajtja Buda vezető társadalmi réte­geit, politikai és világnézeti harcokon felül, a fe­hér asztalnál egyesíteni, ahol tényleg csak gentle- rnanok érintkeznének gentlemanokkal. A Budai Napló szerkesztősége körkérdést intézett a búdat láisadalom vezető egyéniségeihez és folytatólago­san közli az érdekesebb és a helyzet tisztázására szóló véleményeket Elsőnek Messik Ödön gazdasági tanácsos, nagy­iparos, a nagykereskedők egyesületének társelnöke. nyilatkozott, aki a legnagyobb örömmel üdvözli a budai állandó színház gondolatát, a Déryné Játékszínt. Kijelentette, hogy ez a mozgalom oda­adó támogatóra számíthat benne, mert szükség van olyan színházra, amely ébren fogja tartani a nemzeti szinházkultura ősi hagyományait, színház- ra, ahol hazai, szinte már feledésbe menő színmű­íróink juthatnak ismét szóhoz. Ez a színház a mi színházunk lesz — mondta Messik Ödön — és uem fog függni mástól, mint a művek irodalmi, esztétikai és morális értékétől. Az legyen a vezérlő elv, hogy nem a kasszasiker a fő, hanem a darab­nak a társadalomra való morális kihatása, öröm­mel hallotta, hogy népszerű főhercegünk, vitéz József főherceg tábornagy, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és fia, vitéz József Ferenc fő­herceg dr. állottak ennek a nemes mozgalomnak élére. Ami a klub alapítását illeti, azt is örömmel hallja. Egy ilyen klubra Budán feltétlenül szük­ség van, lesz legalább egy olyan hely, ahová min­den család nyugodtan elviheti leánygyermekeit is. A következő nyilatkozatot Willheim Artuí, cukorgyári Igazgató, budai villatulajdonos tette. A színház kérdését ő is végtelenül fontosnak tartja, — mondotta, — mert hiszen a budai szín­ház hozzátartozik Buda történetéhez. — Szinte fájó szívvel gondolok arrai, — mon­dotta, — hogy a Horváthkert régi, fából készült színköre eltűnik hagyományos helyéröl, ahol pe­dig annyi kedves estét töltöttünk fiatalabb korunk­ban és ahonnét a magyar színművészet legnagyobb­jai kerültek a nagy pesti színházakhoz. Krecsányt mindig felejthetetlen marad, érdemeit a magyar színművészet körül alig lehet kellőképpen méltá­nyolni. Színművészek és Írók, valamint a nagykö­zönség sokat, de igen sokat köszönhetnek a Budai Színkörnek, amelynek családias hagulatát nem le­' hét bármely más színházban megtalálni. Hogy ho­vá kerüljön az új színház, a múzsáknak e kőből épült budai temploma, nem lehet hirtelen meg­mondani, de talán legjobb lenne azt odaépfteni a régi színkör helyére, de legyen aztán egészen a budaiaké. — Ami a klub, illetve a budai, politikán, pár­tokon és felekezeti kérdéseken felülálló társadalmi kaszinó létesítését illeti, azt is melegen üdvözlöm, — mondta Wilhelm igazgató — és mindenben se­gíteni fogom a mozgalmat. Világnézet és politika, amúgy is széjjelválasztja a magyarságot, talán itt Budán megtaláljuk azt a közös plattformot egy nemescélú társadalmi intézmény keretében, amely nem mélyíti tovább a szakadékokat, hanem inkább összekovácsolja az amúgy is erősen széjjeltagolt társadalmat. Azt a szellemet kellene belevinni eb­be a speciálisain budai klubba, melyet ott látunk a Tisza István Körben, ahol a magasabb társa­dalmi elgondolások hozzák egymáshoz közelebb az embereket. Willheim igazgató felkérte a Budai Naplót, hogy. továbbra is őrködjék a speciális budai érde­kek fölött és tartsa állandóan napirenden ezt a két fontos problémát. A budai előkelőségeknek a budai kérdésekről való nyilatkozat-sorozatát folytatjuk. (Iz.) Második cukrászt­mester viszsg a Hu dán Csütörtökön tartották meg a cukrász-céh má­sodik mestervizsgáját Ravasz Lászlónál. Hat je­lölt jelentkezett: Csepeli János, Kovács László, Rút 'Ede, Sághy László, Spehla Vilmos és Sztraka Vince. A gyakorlati vizsgán az összes jelöltek re­mekeltek, nemcsak a vizsgabizottság, hanem a nagyközönség és a sajtó képviselői sem győztek a cukrászművészet alkotásaival betelni. Egy mar­cipánból és csokoládéból készült virágállvány és egy kosár tele pezsgősüvegekkel, gyümölccsel ugyanazon anyagokból, első dijat kapott. A vizsgabizottság elnöke: Spelter Henrik, al- elnöke: Ravasz László, tagjai: Szabó Endre és Tornai László voltak. A Kereskedelmi és Iparka­marát Lipcsey Ádám dr. főtitkár képviselte, aki a jogi és adminisztratív kérdésekről vizsgáztatta a jól elkészült jelölteket. Az írásbeli és szóbeli vizs­gálatokat is kiáltották a jelöltek és csak egytől tagadták meg a mesteri oklevelet, aki 3 hónap múlva egy tárgyból pótvizsgát kénytelen tenni. A vizsgálatnak volt egy érdekes jelöltje, egy süket­néma jelölt, akivel írásban és jelekkel érintkezett a bizottság. Letette a vizsgát és ő lesz ebben a szakmában az első süketnéma mester, A vizsga befejeztével Spelter Henrik, az Jpar­1937. július 29. testület nagyérdemű elnöke és Ravasz László üd vozölték az új cukrászmestereket, akikhez Lipcsei, dr. is meleghangú felhívást intézett a testületi szellem ápolásáról. A sajtó részéről Gegus Dániel ny. főkapitány és László Zoltán dr. szerkesztők köszönték meg az élvezetes és tanulságos vizsgát A cukrász — mondták - nemcsak iparos, keres- kedő és jogász, de intuitív művész, szobrász, festő, sőt költő, mert minden egyes tortába, fagylaltba parfait-be, a lelkét viszi bele. Egy lipcsei nagy német cukrász, a leipzigi „Corso“ tulajdonosának, Fischerneb a fia is vé­gighallgatta a vizsgát és tolmács segítségével sű­rűn készítette jegyzeteit, melyekből, mint mondta, a német cukrász-céh is tanulni fog. A vizsga után Ravasz László löncsön látta ven­dégül a bizottság tagjait és megkóstoltatta saját termésű borait is. L Z =*=*= A magyar nemzeti orthodox egyház (görög­keleti magyalr) nagyon szépen halad szervez- kedéséhein. Amint a kulturminiszterium előtt fekvő adagokból kiderül, ismét többszáz csa­lád csatlakozott ehhez az újonnan szervezett, de már a honfoglalás idején vezetőszerepet vivő ősi magyar keletid egyházhoz, amelynek feje: Németh Theodosius István felszentelt püspök, akit a keleti (szír) pátriárka érseki rangra emelt!, metropolitává s pariárka-he- lyettesé tett A hívők száma közel jár a hét­ezerhez a Duna balpartján, (ezenkívül a fővá­rosban 3000, Dunánltiulon 1000 a számuk, de itt is a nyári hónapok alatt megkezdődik a missziós munka. Az érseki székhelyet a Bala­ton mellett állítják föl. A Budai Napló agitá- cLójának gyümölcsei már érnek. A S&ázötueHév&$ falusi Holácius Milyennek látta Gvadányi József gróf Budát 1787-ben „Éhez fogtam 1787. Esztendőben Skorpió Ha- ■vónalc másodikán, és végeztem Bak havának hú­szadikán“ írja Gvadányi a Falusi Nótárius elé irt ,,Ajánló levél“-ben. Gvadányi e nagyhatású mun­kájának, amelynek címe: „Egy falusi nótáriusnak budai utazása, mellyel önnön maga abban esett viszontagságaival eggyütt az el aludt vérü magyar szívek fel serkentésére, és mulatságára e versek­be foglaltezidén ,van tehát születése másfélszá­zados évfordulója. A Pcleskei nótárius-nak Montesquieu Perzsa levc/ei-vel való rokonságát, az európai városgu- nyoló várospamphletfel és az utazási regénnyel való szellemi kapcsolatait és pestbudai városfej- lődéstörléneti érdekességeit a 18. századvégi Pest­re vonatkozólag elsőnek Bevilaqua Borsody Béla írta meg a Falusi Nótárius serfőzős és kávéháztör- téneti kapcsolataiban. Alábbiakban e szempontok nyomán a régi Budát mutatom be, vagy ahogyan azt Gvadányi látta, 1787-ben. Gvadányi finom dámák tükrös toilette-jére, azalz pjpercasz'latkájára valói „tükörajándék“-nak nevezi a nótárius utazását. Lássuk, miiyen tükör­ben látta Gvadányi Budát 1787-ben, az 1790-i bu­dai országgyűlés magyar nemzeti felbuzdulásának közvetlen élőidéiben? Nótárius uram az Első rész első soraiban el­mondja „ki légyen, hol lakjon, és mi okra való nézve tökéllette el magában Budára elmenni.“ Híres Buda Várát még soha sem láttam, Krónikákban róla bár sokat olvastam, Áztat hogy láthassam, mindenkor kívántam, El is tökéllettem oda tenni álam. Mostan minden Táblák tétetlek Budára, Azon okból, hogy az van Ország’ javára, Mert Hazánk közepén fekszik Buda Vára, Mindennek egygyenlő majdnem útja arra. Vagyis itt arra céloz Nótárius uram, hogy II. József császár az országos főkormányszékeket s főbiróságokat Budára és Pestre helyezte át, hogy ezzel is kiemelje az ország hajdani fővárosát kis­vár ősi állapotából. Nótárius uram úti • elbeszélése kalandos ma­gyar utazási regény, tehát Zajtay István nótárius more palrio, lóháton, csak kalandokban bővelke­dő, hosszú utazás után került Szatmánnegyéből Pest megyébe s egy szép napon Cinkotára. Ide éppen déli tizenkét órára ért, tehát annak rend­je és módja szerint evett-ivott, lovát is megetet­te megitatta, majd újra nyeregbe szállva: Mentem; de nem többet, hanem egy kis órát, Hát meglátám Pestet és Budának várát, Megállottám: ’s véltem Salamon oltárát Látom: ’s tsúdáltamba alig vettem párát. Akkor még állottak a pesti várfalak, a kül­városokból még alig volt valami, tehát semmi sem gátolhatta a látást, messziről láthatók voltak Bu­da várának közismert körvonalai. Nótárius uram sebesen keresztül léptetett Pesten s elérkezett a Hajóhidhoz, amely tavasztól őszig összekötötte a két várost.. Amint a hajóhídon csendesen átkoco­gott Budára, ott látja sétálni egykori tanítványát, a szatmári biró fiát, kit is lóháton csakhamar utolért és megszólított. Az ifjú, ki kancellista a királyi Táblánál, igen megörült egykori precepto- rának s azonnal magához hívta szállásra, mely egy gazdag serfőző házában volt. Egy gazdag Ser főző T sászár Fördő mellett, Mint egy Kastély olly szép házat építtetett, Szép mobiliákkal felékesittetetl, Dunán lemenőknek ád szép tekintetet. Itt a serfőző házában szívesen fogadták Nó­tárius uramat s ott is marasztották. Innen indult el mindennap budai s pesti megrovó útjaira. Mi­előtt azonban pest-budai kalandjait elmondaná a Negyedik Rész-ben Budát, Pestet és ezeknek vidé­két írja le. Ki is mentem más nap a Duna partjára, Szememet vetettem Pestre, hol Budára, Nem tudtam, mit nézzek, elől ’s utoljára, Azért mostan adom mindennek tudtára: A természet tette itt remek munkáját, Mert ha ki tekinti Buda Vára táját, Nem fog itt mást látni, fsak szépség tsodáját, És a teremtésnek egy nemes formáját. Menedékes hegyen van a Vár építve, Erős kőfalakkal, ’s bástyákkal kerítve, Nap fényen ragyogó tornyokkal szépítve, Utczái kövekkel vannak béterítve. Ezeket nagy roppant házak ékesítik: Sok költséggel épültt Templomi szépítik, Piartzán felszökő kútak díszesítik, Gyönyörű lakósi nagyon nemesítik. Nótárius uram figyelmét ;a várolsrendezés és városfejlesztés akkor két legfrissebb alkotása rög­tön megragadta: az új, eddig nálunk szinte isme­retlen utcakövezés és az egészséges vízzel szolgá­ló nyilvános kutak. Lelkesedve nézi a Mária Te­rézia által restaurált királyi palotát és a főkor­mányszékek, Helytartótanács és a Kamara jórész­ben ma is álló épületeit. (A Belügyminisztérium épülete az Országház utcában volt a Helytartóta­nács székhaza, a Kamaráé pedig a ma régi pénz­ügy mi nisztéjriumnak nevezett, jezsuita rendházt) De főképpen Mátyás Király Palotája Kevélyen áll benne, ritka is pompája, Bár mennyi idegen szem tekint reája, Királynak való az! mást nem mondhat szája. Országunk Oszlopi itten lakást vettek, Kik Fejedelmünktől ide idéztettek, Hogy Hazánk Kormányi légyenek, küldettek, Szegények ’s gazdagok Bírójává lettek. A Vár után leírja az elővárosokat, a fürdőket és a budai Hegyvidéket: E Vár alatt még más három Város fekszik, Egy mértt föld a hosszok, melly is jól kitelszik, 0 Buda, Víz-Város, Tabánnak nevezik, Ezeket tsodálva jövevények nézik. Néhány meleg Fördök bennek találtatnak, Minden sorsból valók ezekben mulatnak, Doktorok, Borbélyok ezek körül laknak, Azért is betegek itt felgyógyulhatnak. Fedetlen tornyával még egy Török Metsel, A Vizi-Városban hogy áll, azért esett: Hogy ez arról légyen jelt, ’s emlékezetet, Hogy Kara Mustapha itt megverettetelt. Kara Muszljafa megvere/ttetéise Budaválr visz- szafoglalúsára céloz, mert a felmentő sereget ő ve­zette. A mecset, amelyet Nótárius uram még lá­tott, az 1810-es évekig állott a Vízivárosban mint utolsó ilynemű emlék s úgy tűnt el, mint napja­inkban a Tabán. A Városokon tál feküvő szép megye, Amphilheatrumot mulat völgye ’s hegye, Akár merre ember szemét vesse, ’s tegye, Mást nem lát, tsak mellyből szí örömét vegye. Hegyei bé vannak szőlőkkel terítve, Alattok borházak sorba felépítve, Egygyik a másiknál tzifrábban szépítve, Prés, sajtók és kádak szürethez készítve. Van itt bőven gyümölcs, virág, vadak, halak es madarak, híres vörös bor, hideg kút forrása s mind ezek tetejébe A Városok között mintegy méltósággal, Szőke Duna vize folg tsendes habzással. Leírja a dunai élénk kereskedelmi hajóforgal­mat és a két várost összekötő Hajóhidat: Ez hídon sok ezren napnak lementével Sétálnak, és telnek örömök kedvével, Sok Pyranus játszik rajta Thysbéjével. Enyhülnek fagyossal, ’s mandola tejével. A hajóhídon s a két hídfőnél elterülő sétáló erdőcske, lemonátás kunyhó s kávéházak előtt zajlik a két város nagyvilági élete, zene szól, tű­zijáték gyűl, szívek labirinthuísa, gavallérok út­vesztője ez. Amennyire elragadta nótárius uramat a város külseje, oly annyira elbúsította annak belső élete. Mind így vannak ezek, szemeimmel láttam, Pest’, Budát mind belől, mind kívül vizsgáltam: De hogy ide jöttem, azt már most sajnáltam: Mert amit kerestem, itt fel nem találtam. Nótárius uram ugyanis úgy vélekedett, „hogy Budán ollyan régi magyarokat fog találni, mint valaha lakták, de reménységibe megtsalattatván, le-irja a régi Miagyar öltözeteket.“ Illy öltözeteket Budán nem láthattam, És még magyar szót is tsak ritkán hallhattam. Hogy lehet ez? éppen azt nem foghattam, Ezen dolgon méltán én álmélkodhattam. Igen szépen kértem én a Cancellistát, Hogy mutasson nekem Magyar Urat s Dámát, Vezessen helyekre, hol ezeknek számát, Láthassam Hazámnak fényes ragyogványát. A kalncelfisita először is elvezette az Ország, Házhoz, a Főrendi Tábla ülésére, de bizony ott kevés uron volt magyar ruha, inkább francia, an­gol s német, no meg paróka, mind idegen nyel­ven szólt s ezért Nótárius uram bús magyar haza­fias elkeseredésében feltette, hogy tsúfságot tesz rajtok. Ezen feltett szándékát derekasan végre is hajtotta, alaposan tsúfolta a magok viseletekért minden Rendből lévő Magyarokat, a Hídon, a ta­báni Dunasoron, a dunai malmoknál, majd a Császár-fördőnél, addig elkalandozott, míg a Bakter kiáltott tizenkét órára“ s szállására men- vén hosszú forgolódás után végre elnyomatott. Másnap ünnep lévén, nem volt ülés a Táblán» Nótárius uram elment megnézni a tabáni rácbiró temetését. Akkoriban még a Tabán rác lakosai kü­lön rác községet alkottak, külön rác tanács rác nyelven közigazgatta őket a rác bíró vezetése alatt, s a magyar és német céhek mellett mindenkoron virultak a "rác céhek is. Másnap ünnep lévén Sessio nem vala: Hanem a Rátz Biró Tabánban, meghaló, Fekete posztóval egész háza fala Bé volt vonyva; mivel gazdag ember vala. Hallván temetése, hogy pompásan lészen, Sok Pap, sok Kdugyer állna immár készen, Maga a Vladika hogy májd Slusbát tészen Sok nép már megtölié udvarát egészen. ; . (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom