Budai Napló, 1937 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-07 / 1. szám
tar f 35. évfolyam / [4 opr; ^ 1 aOJ ■4/ Budapest, 1937. január 7 1976 1. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA : V I R A Á G BÉLA •szerkesztik; LIPPAY GYULA DR. és OLTY ANTAL SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: I-502-96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN 190Z-1931 Harmincöt év. Nem ünneplő dátum, pusztán csak önérzetes visszapillantás a hittel, jószándékkal és nem is minden nyom nélkül eltöltött időre. Harmincöt éves a Budai Napló. Egy emberöltő, amelynek becsületes küzdelmei, nemes célkitűzései, még a boldog békés munka idején is agyat, szivet és idegeket feszítenek. Kétszeresen nehéz volt e feladat egy hosszú ideig mellőzött, mostohaként kezelt városrész érdekében, a meg nem értés éveiben, majd pedig egy rettenetes világégés lángjaiban és a szörnyű nemzeti összeomlás üszkében. Ezernyi baj között ébren tartani °z érdeklődést az ősi Buda sorsa, jogos igényei iránt: ez rrolt a cél. Állotta e feladatot a Budai Napló jóban-rosszban, olyán nagy akarással, amelyhez erőt csak az ügy igazába vetett becsületes meggyőződés adhat. Ma, a rohanó élet iramában, megáVunk egy percre, a 55 év mérföldkövénél. Megállunk, hogy köszönettel adózzunk Buda polgárainak, akik megértették és segítették a \ Budai Naplót. Megállunk, hogy hitet tegyünk sikerekkel igazolt munkánk folytatására, amelyhez meleg bizalommal kérjük olvasóink szeretetét. Tdfyy&s- fóUecwfy öreg ember volt-és- a természet rendje, hogy az JJt magához szólította. Ravatalánál gondolatban ott állott a békeidők és a világháború minden még élő katonája, akik tudják, hogy nehéz időkben milyen mérhetetlen hatalom volt az elköltözött hadseregfőparancsnok kezébe letéve és hálával emlékeznek arra, hogy e hatalommal becsületesen és emberi szívvel sáfárkodott. Pátriárkái kort ért meg és elmúlásánál nem hangzik zokszó az Ur rendelése ellen. A szív mégis összeszorul, mert ismét eggyel kevesebben vannak azok, akik országunk feltámadásában hittel hittek, akik minden alkalommal hangoztatták: — Mindez csak átmenet. A vártára helyette fia, Albrecht királyi herceg kerül. Tetterős ifjú ember, aki nem egyszer bizonyságot tett már közénk- tartozandóságáról. Feléje fordul részvétünk melege, akire nagy név, nagy kötelessége maradt atyai örökül. A BARI A fővárosnak egy magánérdekeltséggel kell most harcot vívnia — a közönség érdekében. A BART, bízva jó összeköttetéseiben, mindenképen meg szeretné akadályozni, hogy a környékbeli községek jó, modem és kellemes közlekedést kapjanak és minden áron meg akarja menteni a jó üzletet a maga részére. A fővaros lakosságának érdeke azonban nem lehet üzlet tárgya és hisszük, hogy az uj közgyűlés, melynek véglegesen döntenie kell majd a BART-koncesszió meghosszabbítása dolgában, ezúttal félreérthetetlenül meg fogja mondani a maga véleményét és egyszersmindenkorra eltávolítja a BARI -kocsikat a fővárosi utcákról. A mór megtette a kötelességét, megcsinálta a maga zsíros üzletét, legjfőbb IC(f.7e, hogy eltűnjék. Hisszük, hogy a közérdek ezúttal győzedelmeskedik a protektorok, kijárók, sőt az üzleti érdek felett is. | SIPŐCZ JENŐ | • Sipőcz Jenő halála nemcsak a főváros gyásza. És nem is csupán a közéleté. A tisztviselői, a polgármesteri és fő? polgármesteri díszen felül emelkedett Sipőcz Jenő nemes figurája: a részvét könnye elsősorban az embernek szólt akinek nem az állás adott diszt, hanem személye telítette meg fénnyel, Ragyogással azt a pozíciót, amelyre a sors állította. Több volt mint polgármester és főpolgármester: csodálatos ember volt, akit tisztelet, szeretet iés hódolat vett volna körül bármilyen pozícióban. Budapest népe megilletődött szívvel, mélységes gyásszal tekint Sipőcz Jenő eltávozott alakja után: elvesztett egy tiszta ideájt, amelyre jólesett feltekinteni, akinek örülni tudott, mert Öröm volt, hogy van. Ez az öröm most elmúlt, pedig, jaj, oly kevés az örömünk... Bárczy István után jött. Sőt vele szemben, imint egy politikai küzdelem exponense. Ledöntötte-e Bárczy Istvánt? Nem. Báncryt. ivarrt lehet ledönteni. ( amig Budapest fennáll, addig élni fog. Ő teremtette meg a mai, világvárosi Budapestet, nevét kitörölni az annalesekből sohasem lehet. Nem döntötte le. hanem a helyére állt, folytatta munkáját. Sokan voltak, akik elkeseredéssel fogadták. De az elkeseredés lassankint elhalkult, az ellenfelek előbb megbékéltek, később meghódoltak, pedig Sipőcz Jenő semmitsem tett, hogy lefegyverezze ellenfeleit. Maradt továbbra is az, aki volt: maga a Tisztesség, Egyszerűség, Szerénység és Tehetség. Amikor a halál döbbenetes csendjében azt kutatjuk, milyen hely illeti meg Sipőcz Jenő egyéniségét a magyar élet nagy alakjai közt, úgy akaratlanul is Apponyi Albertra kell gondolnunk. Hitt, miként Apponyi a magyar alkotmány törhetetlenségében. Ugyanez a rajongás, fanatizmus, tiszta közjogi gondolkozás, absztrakt felülemelkedés a köznapi tusakodásokon. Más régiókban élt, mint mi, közönséges emberek. Valahol: havas csúcsok tetején, szeplőtlen tisztaságban, felhőkön felül való atmoszférában. És ebből a magasságból másképen látta a dolgokat, mint a közönséges emberek. Közelebb volt Istenhez, igazsághoz és joghoz. Azt, ami törpe és kicsiny, erről a magasból meg se láthatta. Megvolt benne az a naiv tisztesség is, ami Apponyi Al- bert'ben: mindketten egy elmúlt nagy korszak, egy más, remekebb gondolkozás képviselői voltak és szinte magukra hagyatva, egymagukban álltak ebben a mai tülekedő, csúf világban. Külömböző szerepet töltöttek 'be a magyarság életében, de lelkűk közös volt: a XIX. század nagy magyar hagyományainak gyönyörű lelkisége élt bennük. Polgármesteri működését nem lehet azzal a szokásos mértékkel lemérni, hogy mennyit és mit alkotott. Olyan időkben jött, amikos.* ennél többre volt szükség. Káosz volt körülötte, tombolt a gyűlölet, a megnemértés. Jött és eloszlatta meleg szivével az acsarkodás sötét felhőit, tisztességével a haragot s pusztítást. Ragyogó példa volt, egy különleges légkör megteremtője, amelyben megsemmisültek az akkori idők fertőző miazmái. Magyar ur volt, a tradíció által megszentelt legnemesebb értelemben. Gyengéd finomság, férfias jellem, szelíd báj, önérzet és tapintat. Közelében mindenki jobb lett, igazabb; aki szembe került Si pőcz Jenő törékeny alakjával, szomorú nézésű szemével, le volt fegyverezve. Volt valami gyermeteg kedvesség benne, amely elleüállhatatlanul lenyűgözte a legvadabb elfogultságot, meghódította a legvadabb ellenfelet is. Mint valami szent gyermekből, úgy áradt belőle a tisztaság nemesség és jóság. És amikor most elment közülünk nincs, aki ne siratná. A gyászban és részvétben egyesül Budapest minden polgára. Nincs ebben különbség pártok, osztályok és felekezetek közt: az esztétikai szépség nem ismeri ezeket az elválasztó korlátokat. Elment és Budapest egymillió lakosa érzi, hogy szegényebb lett, elvesztett olyan nemes, ritka értéket, melyet semmi és senki sem pótolhat. Sipőcz Jenő dr. 59-ik évében volt, amikor elhunyt. Halála mélységes gyászba döntötte nemcsak a magyar fővárost, hanem az egész magyar közéletei is. Temetésén képviseltette magát a Kormányzó, a magyar törvényhozás, de ott voltak a tömegek is, hogy megadják az utolsó tiszteletet Budapest nagy halottjának. A bazilikából temették el hétfőn délelőtt. A csendes gyászmiséi Uzdóczy-Zadravecz István püspök celebrálta. A mise végén a püspök megadta a többszörös abszoluciőt és beszentelte a holttesiet. Megható gyászbeszédben példaképen álította oda az elhunytat, aki a keresztény nemzeii gondolat fáklyahordozója, törhetetlen híve volt. értékeit a székesfővárosnak szentelte, mely lelkének mélységes hite, alkotó szelleméne», legfőbb becsvágya, szívének legdrágább vonzalma volt. — Sipőcz Jenőt, aki még a háború előtt, a békeévekben a törvényhatósági bizottság egyhangú bizalmából ügyész lett, nehéz időkben hívták meg a főváros élére, először mint kormánybiztos és helyettes főpolgármester vezette az ügyeket, azután rövid idő múlva a polgármesteri székbe emelte az autonómia bizalma. Soha el nem múló érdeme marad, hogy a székesfőváros közigazgatását a romokból újjáépítette és azt a korszerű követelmények magas színvonalára emelte. Joggal mondhattuk Sipőcz Jenő polgármesteri munkásságának eredményéről, hogy a város felvirágzott és gazdag lett, de a polgármester szegény maradt. Szebb és igazabb jellemzési és méltatást nem adhat senki Sipőcz Jenő közel másfélévtizedes polgár- mesteri működéséről! Valóban, az elhunyt élő megtestesülése, példaképe volt a közéleti erényeknek, a legtisztább keresztény nemzeti eszményektől hevített léleknek. Alkotások egész sorát lélesítette, kultúrális és szociális intézményekkel emelte Budapest világvárosi színvonalát hogy az méltó reprezeniánsa legyen a magvar uaiadasiiax és fcjloQüoark . ..lag színe előtt ♦ — Mikor a legmagasabb bizalom a főpolgármesteri székbe szólította, egész népszerűségét és tekintélyét arra áldozta, hogy az ellentéteket elsimítsa és a főváros életérdekeit csorbítatlanul megvédje, A méltóság változhatott de a székesfőváros első polgára, az autonómia hű fia változatlanul a régi maradt. Nem egy közéleti ember életében, hanem a közélet egész történetében ritka az a tünemény, amit Sipőcz Jenő töretlen pályája mutat. Bármilyen nehéz feladatra vállalkozott azt közmegnyugvásra, teljes sikerrel oldotta meg, mégpedig úgy, hogy a közbizalom és köztisztelet soha meg nem rendült személyével szemben. A törvény- hatósági bizottság bizalma háromszor juttatia neki a polgármesteri méltóságot és a váliozó kormányok is változatlan bizalmukról biztosították a főpolgármesteri székben. Ezek a tények mutatják és bizonyítják, hogy Sipőcz Jenő kivételes egyéniségű, fényes jellemű, nagyképességfi ember volt. — Búcsúzunk Tőled, nagy halottunk, aki már az örökkévalóság fényességén át nézed az életet és látod a fájdalmat, amely itt lobog a/ szívekben ravatalod körül. Szeretetünk és emlékezésünk Veled megy és Tied marad, amíg csak élünk. Isten Veled! Szendy Károly polgármester gyászbeszéde után a Sipőcz Jenő földi maradványait magába ölelő koporsót hatlovas gyászhintóra tették és megindult a menet az Andrássy-úton, Er- zsébet-körúton. Rákóczi-úton és a Baross-téren áx a kerepesiúti temetőbe. Az utcai lámpák az útvonalon mindenütt égtek és fekete gyászfátyollal /voltak beborítva, a házakon pedig gyászlobogókai lengetett a szél. A koporsóra küldött koszorúkat és csokrokat hat koszorúskocsi vitte a gyászhintó előtt. A gyászmenetet díszruhás lovasrendőrsza- . túsz nyitotta meg és a menet végén is lovas- rendőrök haladtak. A gyászmenetben közel 5 sz®2 személygépkocsi vett részt és külön öt , autóbusz vitte a temetőbe a gyászoló közön- , séget. Amikor Sipőcz Jenő koporsóját a gvász- * hintóra tették, megkondultak a Bazilika ha- ! rangjai és harangszó fogadta a koporsót a i kerepesiúti temetőben is, a temető kápolnája jának harangjai szóltak. c _ Sipőcz Jenő főpolgármestert a 34. számú 5 díszparcellába, közvetlenül a közelmúltban el- “ hunyt Tiber Endre alpolgármester mellett- helyezték örök nyugalomra. A koszorúk és- virágcsokrok elhelyezése után egyszerű fake- resztet helyeztek a sír fejéhez, a következő- (elírással: b> Itt nyugszik Sipőcz Jenő, élt 58 évet, meghalt 1937. január 1. Béke hamvaira! Szendy Károly gyászbeszéde Utána Szendy Károly polgármester lépett az emelvényre, hogy utolsó istenhozzádot mondjon Budapest szekesfováros közönsége nevében. — Mélyen megrendülve, a gyász és fájdalom érzésével állunk annak a férfiúnak ravatalánál, aki a székesfőváros büszkesége és az egész magyar közélet kimagasló, nagy értéke volt! Sipőcz Jenőt a magyar főváros népe igaz részvéttel, osztatlan fájdalommal gyászolja, mert nemes éleiével és közéleti munkásságával nemcsak Budapest történetébe írta be a nevét, hervadhatátlán érdemekkel, hánem ázt mélyen belevéste a szívekbe is. Mikor annak idején az autonómia bizalmából a főváros első polgára lett, úgy dolgozott, úgy intézte a közügyeket, hogy a város élén elfoglalt méltóságát, az első polgár díszét egyetemes bizalmával és tiszteletével szentesítette a közvélemény is. Sipőcz Jenő 59 éves korában távozott el az élők sorából és ebből az időből több mint harminc évet töltött a székesfőváros szolgálatában. Emberi élete munkás részét, a fér- évtizedeit, a tehetség és a jellem nagy Ex |BiM.Civ: Sipőcz Jenő jubileumi plaketje. A FANSZ. megbízásából készítette: Törzsök Károly szobrászművész.
