Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-12-10 / 1240. szám

Budai Napló Mit hoz a Horthy Miklós^híd Budának ? Anna királyi hercegnő a II. kerület karácsonyfa­ünnepén Évról-évre szélesebb keretek között és ünnepé­lyesebb formában zajlik le a II. kerület < karácsony­faünnepé, amelyet idén december 22-én délután 5 Órakor rendez Thordai Lajos, a kerület népszerű elöljáró ;a. Az ünnepséget Anna királyi hercegnő személyes megjelenésével tünteti ki. Kilátásba he­lyezte részvételét Szendg Károly polgármester és Lamotte Károly alpolgármester is, feleségükkel egyetemben. A múlt esztendőben nyolcszá: családnak jutott a karácsonyfáról pénz és élelmiszer. Egy-egy sze- retetadomány súlya átlag három-öt kilogramm volt, de a többtagú családoké a nyolc kilogrammot is elérte. Thorday Lajos elöljáró nagyszabású akciója lehetővé fogja tenni, hogy idén a tavalyinál gazda­gabb karácsonyfa tegye feledhetetlenné a szent ün­nepet a szegények számára és bizonyosnak látszik, hogy nyolcszáz helyett körülbelül ezer család jut szeretetadományhoz. A tanácsnok 1200 felhívást küldött szél, mind olyan személyiségekhez, akik a legnagyobb öröm­mel áldoznak a nemes célra. A központi karácsony­fán kivül még hét karácsonyfát állítanak fel a le­vente és szeretetotthonokban. Arab könyv Buda szépségeiről Az Egyptomból idciránvuló idegenforgalom is mertetését most kiegészítjük egy ritka könyv is­mertetésével. „Tengeren túl...” cim alatt illusztrált arabnyelrű könyv jelent meg' Kairóban. A szerző onnan Athénen és Istanbulon át Bécsbe utazott és ismerteti az útvonal fontosabb városait. Aránytalanul többet ir azonban Budapestről, mint más városokról. Különösen Buda szépsége, az esti fényben csillogó 'Gellérthegy, Várhegy, Kora- názó templom és a Margitsziget remek látványa, a dunaparti napnyugta szépsége kapja meg, aztán a történelmi emlékek, a Királyi vár, a Citadella, a Halászbástya és más középületek, múzeumok le­írása következik. Rendkívül melegen ir a gyógyforrásokról, a Margitszigetről, amelyet a szórakozni vágyók El- dorádójának nevez, a Szent Gellért-szállóról, mely­nek hullámfürdője „a párisi Lidót nagyon felül­múlja.” Beszámol a Szent István-ünnepségekről, a „feslöj szines-ruházatú népről”; figyelmezteti az egyptomiükat, hogy a legnagyobb események au­gusztus 20-ika körül zajlanak le és érik cl tető­pontjukat. Oldalakon át foglalkozik a színházakká! és szórakozóhelyekkel, budai vendéglőkkel. Ismer­teti a népies szokásokat, illetve tradíciókat. A - Balatont, az ország hegy- és erdővidékeit, Esztergom, Eger és Pécs történelmi dómjait szin­tén leírja, a végén pedig a kiváló magyar egypto- lógusról, Germanus professzorról a magyarországi mohamedán hitközségekről, mecsetjeikről, kultú­rájukról, a budai Gülbaba jelentőségéről is meg­emlékezik. Egész sor budai és más magyar fény­kép tarkítja a könyvet. A főváros legújabb hídja, amely nemsokára járható állapotba kerül, Magyarország legjelentő­sebb mai építkezése forgalmi nézőpontból. Felada­tát és fontosságát tömören és pontosan meghatá­rozza az a fölvilágositás, amelyet illetékes kor­mányzati szervtől a kereskedelmi minisztériumban szereztünk. Ez a fölvilágositás a következőket mondja:- A Boráros-té'ri Horthy Miklós-hid, amely dr. Álgyay-Hubert Pál, a Közmunkatanács alel- nökének tervei alapján épül, van hivatva a ke­len föld-lágymányosi hatalmas és még nagy fej­lődés előtt álló, főleg középosztályúak által „be­települt” budai lakóövezetet a Cityvel a Ferenc József-hidon való nagy kerülő helyett rövideb­ben összekötni. A Szent ímre-városi Társaskör és Kulturegve- sület (Kelenföldi Társaskör) hétfőn előadást ren­dezett, amelyen Márton Ferenc dr. ügyvéd, a tár­saskör titkára „ A. szolidárizmus szociáletikája" címen tartott rendkívül értékes és mélyenszántó előadást. Történelmi megvilágításban, egységes ösz- szefoglaló képben ismertette az emberi szolidaritás ér nagy szociális problémák megoldásának vezető vonalait, amelyek ennek a kornak is legfőbb pro­blémái. A felolvasást társasvacsora követte a kör helyiségeiben. A társasvacsora élső felszólalója Ulmer Ágoston k önigazgató volt, aki meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket. Utána Kovács József ny. tábornok, a Szent Imre-városi Kultur-egyesület elnöke tar­tott szép beszédet, amelyben bejelentette, hogy az egyesület fuzionált a Kelenföldi Társaskörrel és a két egyesület most „Szent Imre-városi Társas­kör és Kultur egy esület" néven folytatja működését. Meleg szeretettel fordult az ifjúság fejé, kérve, hogy folytassák azt a munkát, amely p magyar feltámadás felé vezet. Becsey Antal kormányfőtanácsos, főv. biz. tag, elnök emelkedett ezután szólásra. Meleg szavakkal méltatta Márton Ferenc dr. előadását, amelyből azt látja, hogy az ifjúság folytatni fogja azt a mun­kát, amelyet ők, akik kenyerük javát már megették, kezdtek meg. Bizakodással teszi le ezt a r munkát az uj generáció kezébe, amelynek olyan kitűnő képviselői vannak, mint Márton dr. Bejelentette, hogy a kör ifjúságát intenzivebben" belekapcsoljak az egyesület életébe: hétről-hélre felolvasó esték lesznek, amelyeken az újabb generáció tagjai fog­ják tartalmas előadásokkal szolgálni a főváros és a nemzetépítő eszmét. Ezután Becsey Antal mélyen áthatott, szocális tartalommal telített szavakkal emlékezett meg ar­— Ez' a hid köti majd össze Kelenföldet és a környező budai vidéket a pesti gyárnegyeddel. Jelentős mezőgazdasági és teheráru forgalmat fog lebonyolítani és e tekintetben is tehermente­síti a Ferenc József-hidat. — Még nagyobb országos fontossága lesz a hídnak azáltal, hogy a Dunántúlból Budán át a Balaton felöl érkező forgalmat fogja a Nagy­korúira átvezetni és a Nagykörút közvetítésével ezt a Dunántúlról jövő országos forgalmat a ke­leti irányú országos fővonalakkal összekapcsolni. __ Végül a Lenke-tér közelében tervezett kel enföldi uj személypályaudvarnak előreláthatóan lényegesen megnövekedő személyforgalmát, va­lamint a létesítendő uj repülőtérnek a pesti ol dallal való összeköttetését is a Horthy Miklós- hid lesz hivatva Pestre ávezetni. ról a mindennél fontosabb problémáról, amit a munka és kenyér jelent az emberi társadalomra. Mindenkinek joga van a munkához és senkit sem szabad elzárni előle azzal 'az ürüggyel, hogy nincs pénz. Igenis, van pénz! Csak meg kell találni. Ezután beszámolt arról a két nagy elgondolá­sáról, amelyeket éppen innen, a Kelenföldi Társas­körből indított el és amelyeket a társaskörből ki­induló erőknek kell megvalósításra vinniök. Az egyik: a Nemzetközi Vásárnak a Szent Imre-várósba való áthelyezése. Ezt a tervet éppen ő, a szónok indította el annakidején és örül annak, hogy az eszmék körforgása révén ma már ott tartunk, hogy minden tényező egyetért abban, hogy a Nemzetközi Vásár csupán itt épülhet meg. A másik nagy el­gondolás a Kelenföldi Elektromos Centráléval kap­csolatos és a városfűtés kérdését ■ foglalja magában. Becsey Antal termékeny, reális, minden tekin­tetben konstruktiv építő gondolatait nagy tetszés­sel, zajos tapsokkal honorálta az előkelő közönség. Utána még számos felszólalás volt. Kiss Dezső dr. miniszteri tanácsos, Javorniczky Jenő dr., Duday Alajos elöljáró és Juhász Jenöné szóla’tak fel a jelenlevők zajos tetszésnyilvánítása mellett. A jelenvoltak közül csak néhány nevet emlí­tünk meg. így ott voltqk a már említett szónoko­kon kivül: Dorner Gyula ügyvezető elnök, Benedek Szabolcs dr. helyettes elöljáró, Székely Wladimir ny. főkapitányhelyettes, Zakariás József kerületi adóföfelügyelő, Gömöry Győző, Mikola Géza dr., 1 Szigéthy' Lajos,” Ulmer Ágoston dr. Kimentették magukat: Balogh Elemér, Barla Szabó József dr., Sámy Sándor, Szántay István, Padányi Gulyás Jenő és Ajkay Miklós dr. kerületi rendőrkapitány. Az életrevaló városépítési tervekről még hosszú, beható vita folyt, amelyhez a legtöbb résztvevő hozzászólt. 1936. december 19. Tanoncotthont létesít a Szent Imre-városi Vöröskereszt Nagyarányú és már elindulásakor sikeres moz­galmat indított a Szent Imre-városi Vöröskereszt­választmány, hogy a családon kivül élő és szegény­sorsú tanoncoknak lakást, ellátást és gondos fel­ügyeletet biztosítsanak. Elhatározta ugyanis, hogy a XI. kerületben tanoncotthont létesít. Az anyagi eszközök e’pteremtése, élén a választmány elnöké­vel, Duday Alajos dr. tanácsnok elöljáróval- teaes­téket rendez. Az első estét most tartották meg az elöljáróság dísztermében. A kerület közönsége, tel­jes mértékben átérezve a társadalmi együttműkö­dés szükségességét és jelentőségét, zsúfolásig meg­töltötte a termeket. Különösen nagy számban je­lentek meg a kerület előkelőségei, közöttük: Ács Simon és neje, Balthazár Gézáné, dr. Bozsay Vil­mosáé, dr. Bartha Gyula, dr. Duday Alajosné, Deutsch Artur, Fritz Graubner, Gyárfás Gyula és neje, dr. Gyürki Tibor, Heney Károly és neje, Kiss Györgyné, Kelecsényi Mihályné, dr. Kossalka János, Láng Rezsőné, Lukács Eszter, dr. Liber Sándorné, Lázár Ernőné, dr. Matolay Viktorné, dr. Matolcsy Károlyné, dr. Mikola Géza, dr. Müller Félix né, Mirster Adolf és neje, Markovits Tivadar, özv. No- seda Gyuláné, dr. Olgyay István és neje, Papp Gé­za és neje, Plósz Pálné, dr. Rudnay Mária, Seg Ma­rianne, Szántó Róbertné, Szentgály Antalné, Stofer- bach Márton és neje, dr. Toplánszky l., dr. Unger Béláné és dr. Zboray Jenöné. A központi vöröskereszt képviseletében Lukács Sarolta elnöknő jelent [meg. Duday Alajos dr. tanácsnok-elöljáró megnyitó­jában váiolta a választmány célkitűzéseit és meleg szavakkal üdvözölte vitéz Simon Elemér m. kir. titkos tanácsost, a Vöröskereszt országos elnökét abból az alkalomból, hogy a Vörökereszt egyletek nemzetközi ligája végrehajtó bizottságának tagjául választotta, ami, tekintve, hogy a Vöröskereszt végrehajtó bizottságának csak két tagja van, igen nagy megtiszteltetés. Ezután üdvözölte a többi megjelenteket. Russwurm Rezső dr., a mentők igazgató főorvo­sa a gáztámadások elleni védekezésről tartott szemléltető előadást, amelynek során bemutatta a védelem eszközeit is. Ezután Raff István ötletes konferánsza vezette be a műsor kitünően összevá­logatott számait: Márkus Sándorné hangulatos Mi­kulás jelenetét, Túri Mária, Tasnádi Árpád, és Csicsmancai Lívia igazán kitűnő szereplésével. If«. Halmos Gyula széphangú énekszámai, a Kanta testvérek magyaros zongoraszáma és Kiss Györgyné szavalata egészítették ki a műsort, amely után még sokáig maradt együtt kitűnő hangulatban az e'őkelő társaság. —k Az est jövedelme igen jelentős volt és a választ­mány reméli, hogy hamarosan előteremti azt az anyagi fedezetet, amely a tanoncotthon mielőbbi megvalósítását JehettSyé, teszi. Éhgyomorra naponta igyák egy pohár Kristályvizet ■H Nagy városépítő munkákat indít el a Szent Imre-városi Társaskör és Kulturegyesiilet A magyar nép muzsikája Irta: MELCZNER JENŐ* A magyar régente hegedű vagy sípszóra táncolt, amihez néha dob is járult. Később vált szokássá a koboz is. Akkor még e hangszerek együttese — a hegedű vezetése mellett — adta a magyar tánc­zenét. Ezekhez társult a XVI. század elején a duda (csimpolya) és a cimbalom. A dudát később a bő­gő váltja fel, majd hozzájuk jön a klarinét s ezzel teljes lesz a régi népzenekor. Régi magyar hang­szer volt a dumka is Az őshazában — az egyes hangszereknek ma­gyar szavaiból következtetve —, kétségtelen, hogy zenészeink magyarok voltak. A honfoglalás ván­dorlásai alatt azonban élelmes idegen zenészek is csatlakoztak a magyar karavánhoz s igy történt, hogy a magyar muzsikusokat e jövevények — el­sősorban a déloroszországi ukrán ikrecei=ienészek majd később az ujhazában a szlovén igrcek (ig- ricek) lassankint kiszorították a muzsikálás teréről. Ez igricek utódai megmagyarosodván, ők lettek egészen a török időkig a magyar nép zenekultivá- Iói, amikor is lassú züllésnek indultak s ez igric- utódok a nép száján „énekes koldusokká’'’, kocs­mai vándor „vigságtevőkké” váltak. Pl. „Simándi énekes koldusok." Az igricek után került a magyar népzene mű­velése a cigánymuzsikusok kezére. Ez a különösen nagy zenei hajlandóságú nép az északindiai cangár törzsből származó rabszolga népfaj volt és a XIV. század elején jött Perzsián és Kisázsián keresztül Európába. Hazánkban 1417-ben hallunk először róluk, mig első letelepedési szabadságlevelüket 1423-bán kapták meg Zsigmondtól. De a cigányok zöme a török hóditócsapatokkal együtt került hoz­zánk. Ez a nép annak az országnak nótatermé­keit muzsikálja, amelyben letelepszik; a saját, ere­deti cigánynótáit csak eldugva, sátraiban énekli, ritkán zenél hozzá. Amig a töröknek való kém­kedéssel vádolt cigányokat 1705-6-ban Európa minden más országából kiűzték, vagy kiutasították, addig a magyarhoz őszintén vonzódó cigány a ma­gyarság kedveltje lett. Álljon itt különlegességül egy magyar szövegű cigánynóta, amély nem sorolható az előbbiek közé: „Dereg az ég, hull a zápor, jaj de nagyon villámlik, Azs a vékony ponyvasátor, jaj de nagyon átázsik. Kivonat a szerzőnek a magyar népnyelv és a ma­gyar lélek enciklopédiája cim alatt készülő művéből Dikhel, dükhel, dükhel dükhal, dikhal, dükhel zsauzsét, Nem látni el semerre sem, azs éjsaka oly setét. A sátorban három dádé, meg vagy kilenc rajkó, Beesik a zsáporeső, mert nincs rajt az ajtó.. Dikhel, Dükhel ___ stb.” Ez a cigány vette át a magyarnak egész meló­diakincsét, s ime mondhatni, hogy a magyar lelke összeforrott a cigánymuzsikával s viszont; a ma­gyar ezzel elégítette ki örömében bujában ősi nosztalgiáját. A cigányzene tehát nem a cigány nótaterméke, zenéje, hanem nagyobb részben a magyar falusi parasztdaloknak és kisebb részben a magyar uri- elem nótáinak, a magyar népies müdaloknak in­terpretált előadása. Könnyű népies műzene Bartók Béla szerint az, ami Nyugaton a kupiék, operett- slágerek, a sramli és a jazz zenéje. Ezeknél azon­ban jóval magasabbrendü a mi népzenénk, az ősi magyar lélekből fakadt, u. n. parasztzenénk, amely­ről Cecile Gray, a kitűnő angol zeneesztéta oly pá­ratlan elragadtatással nyilatkozik, hogy „a jövő Európájának zenéjében a magyarság fogja átven­ni a vezetőszerepet, mert a magyar népben oly páratlan zenei melosz lakozik, amilyennel Európa egyetlen népe sem rendelkezik." Jó nevük volt a váraljai, felvégi (borsodi Bükk- hegység) földművesparasztok vonós bandáinak, ahol majdnem minden házban akad muzsikus. Bandáik bejárták a messzekömyéket, vidéket. A régi banda a prímásból, kontrásból és bru- gósból állott, a mai 6-7 tagú; van kisbőgőse, kla­rinétosa és cimbalmosa is. Madarassy László szerint a borsodi Cserépvár­aljának minden lakosa muzsikus, többje mesteri hegedűs; ott emberemlékezet óta a paraszt muzsi­kált. Bandáik hegedűsökből, klarinétosokból, cim­balmosokból és bőgősökből áll, de van rezesban­dájuk is. Ma elsőnek tartják ott a Czinke Pál bandáját. Egyik lakodalmi nótájuk igy szól: „Három éj­jel,, három nap, Nem elég a lábomnak, Húzzad még! Húzzad, még! A lábomnak nem elég! Három éj­jel, három nap, Elég már a lábomnak, Hagyd el már! Hagyd el már! A lábomnak elég már!" Máshol fakadt paraszti szöveges dal pl. a: „Hiába fáj a szived, Úgysem leszek a tied, Inkább leszek a másé Azé a kis barnáé." Paraszti termék a kezdetleges és mégis kedves dalocska is: a Boci, boci tarka, se füle, se -farka” stb. A magasabb nívójú magyar zenéről, a magyar parasztzenéről csak a múlt század utolsó éveiben hallunk először. Ekkor kezdték elválasztani a pa­rasztnép saját daUamait, a paraszt dalokat, a fa­lusi népdalt a városi (úri) daloktól, az u. n. né­pies miídaloklól. E dalok egybegyűjtése már vagy 25 éve folyik. Pár év előtt kezdték meg kiváló szakértőink, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, dr. Lajtha László és Veress Sándor e két faj.ta dalaink nagy tömegének a helyszínen gramofon ut­ján való rendszeres egybegyűjtését. A már ismert anyag — Bartók közlése szerint — ma mintegy 10.000 parasztdal és mintegy 1.500 népies műdal. Megállapítása szerint: amig a falusi népzenében a nóta és a szöveg elválaszthatatlanul egybeforrott, addig a városi zenészek, cigányok előadási modo­ra kirekeszti, elöli a szöveget és a dalokat hang­szeres zenévé alakítja át. Mig ellenben, ha a ci­gány nótát kisér, úgy zenéje elveszti cigányzene jellegét és egyszerű kisérő zenévé válik. A ’jegtöbb városi cigányzenének' egyik sajátsága a bővített szekundlépés. Ez azonban, főleg a ke­leti népek zenéjében is föllelhető, s nem minden, zene, amelyben ez előfordul, cigányzene. A 11 szótagu verssoros régi parasztdallamok­ból fejlődött ki az uj paraszt-dallamok sorozata; mig a 12 szóagu verssoros dallam tisztára magyar különlegesség. Ugyancsak magyar parasztdallam- ritkaság és különlegesség a háromszakaszos, vers­soros dallam is. Ilyenről tesz említést * Lajtha László (mikófalvai gyűjteményéből). Első stróL fája igy szól: „Megy a kocsi, porzik az ut utána, Három kislány ül a kocsi farába, Farába, de farába.” Ilyen három verssoros dallam volt az 1830-as években az egész országban egy-kettőre kedveltté- vált és még ma is sokhelyütt hallható dallam is: „Árpa, árpa, de rövid a szára, Az én babám jaj de nagyon árva, Az én babám jaj de nagyon árva.” No de nagyon elkalandoztam, ezért két újabb félreugrás után, amelyek elseje szerint: jónevii zsidó muzsikusok a somogymegyei toponáriak és a keszthelyiek, másika pedig az, hogy ott, ahol nincs kéznél cigány vagy parasztmuzsikus, a ma­gyar legények dudolása (pl. Mezőhegyes) vagy fü­tyülése és tapsa (pl. Székesfehérvár) mellett lejtik a táncot — térjünk vissza cigányzenészeinkhez. * A hatvani országgyűlés rendjei 1525-ben cigány mellett szórakoztak. 'Régi Írásaink először Kármán Dömét említik, aki a XVI. század végén egy Thurzó-lakodalmon hódította meg a násznépet. Ettől kezdve közkedveltségük mind nagyobb lett •s az 1780-as évektől fogva már minden főúri ház­ban volt egy-egy cigánybanda. Sőt Csáky Imre sze- pesváraljai bíborosnak is volt egy hires bandája, amelynek prímása Barna Miska a bíboros udvará­ban rendezett versenyeit 11 más cigányprímás elől vitte el a babérkoszorút. Hires cigány volt Thököly Imre udvarában Rácz Pali (az I-ső), mig Rákóczi udvarában az öreg Cinka Sándor és két fia, a Rá­kóczi nóták és kesergők szerzői. Hires volt uno­kája is, az 1772-ben elhalt somogyi Cinka Panna, akinek bandája később csupa saját családtagjai­ból állott. Bihart János, a bihari kesergő szerző­je „Bihari Jancsi”, a pozsonyi Vörös ökör szálló magyar delegátusainak kedvence, a „Palatínus ma­gyarjai” és a „Koronációs,, ( Ferenc király koro­názása) szerzője, 1826-ban. 1840. körül tűnt fel Patikárius Ferkó a pesti Két Pisztoly szállóban. Családi neve Dudás volt, de mert muzsikájával sziveket gyógyított, nevezték el Patikáriusnak. Az ország legünnepeltebb prímása volt. 1848 után Sárközi Feri, Kecskeméti Jóska és Bunkó Ferenc szerepeltek elsőkként. Híresek voltak: a győri Farkas Miska (1830 körül), a debreceni Boka testvérek; a XIX. század első felében szere pelt Boka Károly, a hires utolsó cigánytrubadur. Gyönyörű rapszódiája a „Boka kesergője”. Ez hoz­ta meg a cigányzene-költészet reneszánszát, amely­nek mesterművelői ő előtte Barna Miska, Cinka Panna, Bihari János és a nem cigány Csermák Antal voltak. Boka Károly hires klarinétosa volt Piszok Lojzi a Salamon bandájából. Nem volt ci- gányszületésű a 80 éves korában, 1931. októberé­ben elhunyt, országszerte hires Tomcsányi László kúriai biró-primás, akinek „úri bandája" a hires „otrokócsi nóták” hangja mellett hozta önkivü- lebe Gömör fiatalságát. Bandájának tagja is mind úri zeneművész volt. A Newyorkban elhunyt Reményi Ede, a „nemzet hegedűje”, a Czinka Pan­na remek nótájának, a „Repülj fecském”-nek leg­művészibb interpretátora, aki Liszt Ferenccel együtt hangversenyzett több ízben, még Rómában is. Művész cigány volt: Balázs József, József ná­dor udvari prímása. A Margitsziget cigánykirálya volt „Palatínus Jóska” idejében sok éven át Rima­szombatnak kommenciós cigányprimáesa, a fekete atillás, galambszürke magyar nadrágos és arany- rojtos nyakkendős daliás Rácz Jancsi. A havasi nótáiról hires kolozsvári Salamon János. A deb­receni Aranybika szállónak 47- éven át muzsikusa Magyari Imre (1864-1929), Tisza Istvánnak s a szomszédos vármegyék kúriáinak kedvence. Jó­val előtte elhalt Kálmán öccse a klasszikus zenének

Next

/
Oldalképek
Tartalom