Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-12-17 / 1241. szám
2 Budai Napló lf34. december 1?. Mi uiság a városházán? 400 uj szállodai szoba várja a jövő évi idegenforgalmat Tormay államtitkár, mint az Országos Idegen- I forgalmi Hivatal szervezője és elnöke megnyugtató I választ adott arra a kérdésre, hogy válságosnak I jelzett uj helyzetben mi lesz a magyar idegenforga- I lommal? Svájc, Olaszország és más országok de- I valvációjával és olcsóbbodásával kapcsolatban nem I fenyeget-e bennünket nagy veszteség az idegenfor- Igalom terén? t Alaposan kifejtette a lehetőségeket és arra a I következtetésre jutott, hogy ne legyünk pesszimisták. I Bizonyságul kifejtette azokat az elgondolásokat, I amelyek az idegenforgalmi szervek jóvoltából biz- I tosltják jövőnket. Az aláért ékelések kipattanása után a kormány I azonnal foglalkozni kezdett a tennivalókkal. Bor- I nemisza miniszter energikusan támogatta az ídegen- I forgalom költségvetését is. Megerősítették az Európa I minden nagyobb városában működő magyar kép- I viseleteket. Azonkívül egészen uj területekre is kiterjesztik I az akciókat, így például Egyptomra, ahol már idén I különösen erős érdeklődés mutatkozott hazánk iránt, úgy, hogy nagyon felszökött az ideérkezettek száma. A Budai Napló erről már hosszabb cikkben számolt be. Imtezív munka folyik hasonló irányban nemcsak Kairó, hanem Brüsszel magyar irodáiban is. Átnyúlnak olyan területekre, ahol propagandánk eddig kevéssé érvényesült, mint Délamerikába, Buenos Ayresbe, sőt Holland-Indiába, Batáviába is. A magyar képviseletek jelentései, különösen az angol-szász területekről, kedvezőek; prosperitás állapítható meg Amerikában is. Mindezek kiegyenlítik a devalváció nyomán mutatkozó versenyt. Itt volt legutóbb angliaii irodánk vezetője Czenner Jenő dr., aki bizonyítékokkal támogatva utalt a kedvező jelenségekre. Többi közt egyik vi légcég saját üzleti érdekében is fokozza az ideíró nyúló forgalmat, amit meggyőzően okolt meg. Angliában fokozódik Budapest iránt az érdeklődés és 1937-re legalább kétszerannyi utas várható onnan mint amennyi idén volt itt. De újfajta nagyszabású feüiadatokat kívánnak teljesíteni idehaza is. Ennek a szüksége széleskörű területen mutatkozik. Utalt Tormay mindenekelőtt a szállodakérdésre. Bizonyos, hogy az idegenforgalomnak legfontosabb szövetségesei a szállodák, amelyek viszont fejlesztést kívánnak. Az OTI- és á MABI-féle kölcsönök ügye már a legjobb utón van. Budapesten voltak ugyanis olyan napok, amikor az idegeneket nem tudták elhelyezni. Mosf 200 jó uj szállodai szoba létesítése már biztosítva van. Szívós munka folyik a szállók tisz- iságának, általában modernizálásának érdekében. A kormány a renoválások dolgában tárgyal a székesfővárossal is, hogy a középszállók is méltó llapotba kerüljenek és igy 400 kielégítő szoba, sőt 50 uj fürdőszoba is várható. A .budai fürdők látogatói és általában Budapest külföldi vendégei megérdemlik, hogy a reformok sürgősen megvalósuljanak. ff Budafüred” és az 1938 évi eucharisztikus ünnepségek Irta; Nemes J. György I A Budai Napló-bari közel két esztendeje cik ■ kém jelent meg „Világünnep 1938-ban. Szent Isioái I halálának 900 éves évfordulója” címen. Felhívtan I a figyelmet a közeledő dátumra, mely alkalma: llesz arra, hogy a kerésztény világnak ezeréves kul I furánkról, jelen fejlődésünkről is számot adjunk I E nevezetes dátumra idegenforgalmi és balneo llógiai szempontból is készen kell állnunk: Buda- I pest, jobban mondva Buda-Fürdöváros jellegének I ki kell épülnie. Nyugat és Kelet népei Budapesten, tannak idegenforgalmi vonzereje, gyönyörű fekvé- I se, hegyei, hidjai, kulturépítményei mellett a leg- I főbb istenáldotta vonzerőt: a thermák metropoli- I sát is meg kell, hogy találják, minden hiánytalan- I ságiban, modem komfortjával, j kollonádjaivft, I parkjaival, Kurhausával, rheumakőrházával együtt I — írtam a cikkben jónéhány évvel ezelőtt, amikor még csak remélni lehetett, hogy az első apostoli király dicső emlékezetének évfordulója egyúttal a nagy katholikus seregszemle felmérhetetlen jelentőségű ünnepsorozata is lesz Budapesten. Százezres tömegek ideözönlését jelenti ez a készülő esemény. Kérdem: elképzelhető-e hatalmasabb propaganda gyógyért ékeink megismertetésére? Ha csak nyomtatványok, plakátok és levelezések megtakarítását tekintenék, akkor is nyugodtan többszázezer pengőre becsülhetnök azt a propaganda értéket, melyet a százszemyi itt megforduló idegen jelent fürdőinkre. Olyan nemzet- gazdasági jelentősége van a kongresszusnak, amelyet figyelmen kivül senki sem hagyhat, amit kereskedelmi érzék el nem hanyagolhat, amit égbekiáltó bűn ki nem aknázni. Nagyon megbosszulná magát minden negaíti- vum, így, ha pl. a Fürdővárosiba csábított igényes közönség garniszállók bosszúságával hagyná el a fővárost, ha a beharangozott kurázás helyett kádhoz sem juthatna a Rudasfürdőben, ha a Tabáni kertben a romokon kivül zöld pázsitban merülne ki a fürdőcentrum léte, ha még a Gellért-rakparti sétányon sem láthat mást, mint teherforgalmait. Csaknem két teljes év van még hátra. Kevesebbet kellene ankétozni és többet építeni, villamost lehelyezni, ivócsarnokot, gyógyszállót, depandance-ot emelni. Hiszen világatltrakció, kulturki- állítás, nemzetközi vásár, világfürdőszezon készül itt: teremteni, alkotni kell! Szégyent nem szabad vallanunk. Vájjon Mussolini nem tudott-e pénzt teremteni, mocsarakat szárítani, frontharcos városokat teremteni semmiből egyetlen év alatt? Vájjon a tőke nem merne itt rejtekhelyéből előbujni, ahol igazán kifizetné magát befektetés? És a háború- ban nem lehetett-e ágyhelyeket teremteni, gyárakból hadikórházakat létesíteni, felszereléseket berendezni napok alatt ? Az illetékeseket szívből kérem, cselekedjenek sürgősen. Meg kell teremtenünk már 1938-ra „Budafüred”-et. Ne vegyék rossznéven, hogy uj szóval is jövök, de Budafüred _ Budabath — Budabad régtől kedves elnevezésünk, itt született e lap hasábjain. A Tabán szó elavult. Törökül hegyalját jelent, de épp oly kevés hagyomány fűződik hozzá, akár a Rudas szóhoz. Ha a Kelenföld Szent lmre-várossá tudott válni, miéit ne nevezhetnők a Gellert körüli uj városrészt Bu- dafürednek, vagy esetleg az egész déli fürdőkerülethez: Szent Imre fürdővárosnak s igy jelölnék meg az uj pályaudvart is? Az innen távozó külföldi tömegeknek azzal a benyomással kell távoz- niok hogy itt igazi fürdővárost láttak. Ha mindezt nem kapják meg az ideözőnlő tömegek, évtizedekre diszkreditáltuk magunkat. Ellenségeink gúnyjának leszünk kitéve, hogy olyat reklámoztunk és olyat állítottunk, ami nincs, vagyunk fürdőváros. Hatvan-nyolcvan millió1 liternyi gyógyvizünk világ szégyenére kihasználatlanul folyik a Dunába — ahol a halak gyógyítják vele rheumájukat és gyomorsavukatt I Álljon össze állam, főváros, a bankok, érdekeltek, teremtsen gyógyszállókat, hiszen lesz rá publikum 1938-ban. Készüljenek a szállósok, építészek, orvosok, a Beszkárt, a Hév, a frontharcosok és a munkanélküliek és minden magyarok seregei. Mint, ahogy a franciák készülnek a jövő évi világkiállításra. Épület és szállás kell az idegennek, mert különben visszafordul. Építsék meg a lágymányosi állandó Vásárt. Lehetetlen, hogy ne lehetne kész 1938-ra Budafüred néhány szállodája és gyógypalotája, akár a Fischer-Bánlaky elgondolásban is I 1938. önmagától adódó propagandájának elmulasztása nemcsak pozitív veszteség lenne, de szörnyű ellenreklám is. A sorscsapások sokszor sújtották két évezredes életében Budát. így a" török megszállás alatt 1571-ben is nagy tűz pusztitota el Buda nagy részét s még Musztafa budai basa palotáinak nagyrésze is elhamvadt Musztafa, a nagy építő egykettőre ujáépítette Budát, de hét év múlva 1578. év pünkösdjén soha nem tapasztalt orkán és földrengés tette tönkre újra a várost. A villám becsapott a puskaporos toronyba s a nyomán keletkező óriási robbanás s a szertehulló kövek zápora mindent elpusztított, még a szöllőhegyeket is. A pompás hajóhíd három helyen elmerült, Buda és Pest nagyrésze leégett és ötezer ember is elpusztult. Murád szultán Buda pusztulásáért foj- tatta meg Szokoli Musztafát, a legnagyobb budai basát, aki ellen irigyei már nagyon régen áskálódtak s akivel a magyar-török békesség egyik nagy szószólója veszett el dicstelenül. Az aquincumi orgona Nagy Lajos dr. egyetemi magántanár, a Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet igazgatója m. hó 26-án a in. kér. Egyesült Polgári Társaskörben ve- titettképes előadást tartott az azóta már világhírre szert tett aquincumi víziorgonáról, amely 1931-ben történt megtalálása óta mind nagyobb mértékben foglalkoztatja a nemzetközi régészet tudós köreit. Tette ezt ama közönség előtt, amelynek szükebb hazájában volt kb. 1700 év előtt felállítva ez az orgona s amely -most a rekonstruált hangszer megszólaltatása alkalmával visszaképzelte magát abba a régmúlt történelmi korba, midőn a mai Óbuda területén még sisakos, pajzsos római légionáriusok katonás lépései alatt döngött a talaj. A kiváló előadó szakavatott leírásában azonban életre kelt e barbár kor líraibb oldala is s a választékos közönség ámulva követhette a neves tudós szavai nyomán nemcsak azt az óriási utat, amelyet az orgo- naépités e kezdeti stádiumától a mai hangverseny- termek, katedrálisok „hangszerkirályáig” megtett, hanem annak fontosságát is, amit ez a korszakos lelet nemcsak a régészeti tudomány, hanem az egyetemes zenetörténet számára is jelent Az előadó egyetemes nagy tudásának tárházából előbb Aquincum fejlődésének fénykorát, a Kr. u. III. századot állította élénk színekkel a hallgatóság lelki szemei elé. A nagy markomann háború befejezése után uj tisztulási folyamat állott mintegy be, amelynek célja a birodalom megszilárdítása s az elszenvedett sebek gyógyításával a fontos pannonjai provinciának s fővárosának a római civilizáció egyetemességébe való visszahelyezése volt. Az a császár, aki mint pannonjai hadvezér a filozófus Marcus Aurelius császár könnyelmű fiának, Commodusnak gyászos vége után, Septimus Severus néven öltötte magára a bíbort, hű alattvalói iránti háláját úgy rótta le, hogy colonia rangra" emelve az eddigi provinciát, magasabb kulturális fejlődést biztosított ezzel a fontos fővárosnak, Aquincuminak is. A virágzás e korából való az 1881- ben, a Filatórigáton talált sarcophag, amelynek felirátát a zenetörténet egyik legrégibb emlékeként gyakran idézik s amely arról szól, hogy „Titus Aélius Justus, a II. segédlégió viziorgonistója (hyd- raularius) s mint ilyen, dupla zsoldosa, állította ezt a síremléket jámbor, kedves feleségének, Aelia Sabinának, aki a művészetekben tanult lévén, egyedül múlta felül férjét. Hangja kedves volt, ujjaival penge! le a húrokat, de hirtelen elragadtatván, mostmár hallgat. Mindössze csak 25 évet élt, de emléke örökre fennmarad az aquincumi lakosság emlékezetében, mert gyakran és kedvesen orgona- hangversenyeket adott. Bárki is olvassa e sorokat, legyen boldog, őrizzék az istenek s jámbor hangon énekelje: Aelia .Sabina, Isten veled.“ Ez a felirat azért igen jelentős, mert nemcsak hazánk, hanem az egész volt római birodalom területén az egyedüli, amely nyilvánosan szereplő ó- kori művésznőről szól, az elsőről, aki az akkori főváros bennszülött kelta és bevándorolt itáliai lakosságával megismertette az antik világ legjelentősebb gépi hangszerét, a hydraulist. azaz víziorgonát! ' A sors különös kedvezéséből azonban Óbuda tiszteletreméltó ősi kultúrájából előkerült még valami, ami a fenti feliratnak csodálatos kiegészítést adott: megkerült maga az orgona is, amelyet alighanem még Aelia Sabina rég elporladt ujjai illethettek, mert a hangszeren talált felirat kora megegyezik az ókori művésznő sírkövének idejével Ugyanis az aquincumi muzeum déli oldalán, az újonnan épült óbudai transzformátor helyén napfényre került a volt polgárváros tűzoltóságának székháza (Collegium centonariorum.) Ezt valamilyen hirtelen tűzvész pusztíthatta el (amelyet a saját tűzoltósága sem tudott eloltani!) a padlózat elégett és leomlott az alatta levő pincébe, minden berendezésével együtt. Ehhez tartozott az a víziorgona is, amelyet azután a pince törmelékeivel együtt hoztak napvilágra. Az már nem állapítható meg, hogy akkoriban megfeledkeztek-e a pinceromok kitakarításáról a tűzvész elfojtása után, vagy pedig készakarva nem akarták használni többé, s igy maradt az orgona, sok más szép egykorit tárgy- gyal együtt még a római korban a föld alatt, akárcsak Pompei iis Herculanum lakásberendezései, amelyeket a Vezúv lávája temetett el. Ez az ókori szerencsétlen esemény, mentette át napjainkig a világ legrégibb orgonáját! A transzformátorépület alapjainak leásásakor az altalajig kellett lemenni s igy kerültek napvilágra az összes ott felhalmozott dolgok. ' Nagy Lajos dr. színesen ecsetelte előadásának e részénél, miként hatolt le az alkonyodó estében gyertyafénynél az újonnan feltárt pince üszkös törmelékei közé, sietve, nehogy a hivatalos munkálatokat a tudományos kutatás akadályozza (Vájjon melyik bizonyult fontosabbnak? A szerk.) s hogyan kellett összeszedegetni az orgona eloxydált bronzmaradványait, — mert persze fa- és bőr alkatrészei elégtek —j miközben a föld rá is omlott s néhány sipalkatréez vége el is törött. Előkerült azonban teljes épségben a lelet egyik legérdekesebb része, egy feliratos bronztábla, amelyet a helyszínen letisztítva olvasott el s amely arról szólt, hogy „Gaius Julius Viatorinus, az aquincumi colonia városi tanácstagja, volt rendőrfőnök s a jelenlegi tűzoltóság parancsnoka (a tűzoltóság a takácsok és ácsok céhéből állott, mert e mesteremberek fékezték meg nedves posztók, illetőleg szekercék se, gitségével a tüzeket) ajándékozta saját költségén ezt az orgonát a nevezett testületnek Modestus és Probus consulok idejében.“ (azaz Kr. u. 228-ban.) Ez 1700 év előtti ősorgona romjai bizony | elfértek egy kisebb ládában és bizony nem sok hasonlóságot lehet találni közte s pl. a Zeneakadémia orgonakolosszusa között. De Aelia Sabina rózsaszínű ujjai alatt mégis szivhezszólóan hangozhatott. Mégis elég nagy fejlődésen ment keresztül a hydraulis addig is, míg az alexandriai Ktesibios által Kr. e. 33 körül történt feltalálása óta az aquincumi alakjához eljutott s érdekes, hogy a feljegyzések szerint ez a görög mechanikus is a feleségét, Thaist (közismert hetéra név) tanította meg játszani az uj hangszerén, aki hasonlóképpen felszabadított rabszolganője lehetett, akárcsak Aeli- us mesternek 250 év múltán az ő muzsikális tehetségű Aeliája. S ha már ennél az évszámnál tartunk, itt még egy érdekes összevetést tehetünk. Éppen ezidőtájt, a Kr. u. III. század első felében, halt keresztény hitéért vértanúhalált Cecilia, akit az 'Egyház a zene védszentjeként tisztel, s akit a legtöbb középkori s újabb festő embermagasságu nagy orgona előtt játszva ábrázol. Már pedig, ha a képzőművészetek korhű ábrázolásban akarják bemutatni Szt. Cecíliát, akkor csakis az óbudai orgonához hasonló kis, ölben is tartható orgona játszása közben tehetnék meg, mert minden más beállítás bizony anakronizmusnál nem lesz egyéb. Tekintettel arra, hogy ez ókori orgona fémalkatrészei, sőt farészeinek elszenesedett maradványai *!s előkerültek a gondos gyűjtés folyamán, a mai kor tökéletes technikai és kémiai eljárásainak segítségével pontosan el lehetett készíteni nemcsak az orgona szerkezetének terveit, de anyagának mibenlétét is, úgyhogy ezek alapján a világhírű pécsi Angster József és Társa cég ugyanazon faanyagból és ugyanazon bronzanyagból elkészíthette az aquincumi orgona rekonstrukcióját is két példányban, amelyeknek tehát Ugyanúgy kell szólniok is mint az eredetinek. Az egyik példányt Szendy polgármester május hóban tett római látogatása alkalmával vitte magával a Duce által alapított Mu- sico dell’Impero számára ajándékképen s az ott oly feltűnést keltett, hogy ja,z 1938-ban rendezendő Augustus császár-kiállítás antik zenetörténeti termének középpontjában fog felállittatni, mint az e korból egyedül fenmaradt legnagyobb hangszer. De magára vonta a mi óbudai orgonánk már előbb is a világ legelőkelőbb régészeinek figyelmét. Mint az összes nemzetközi nagy lapok hírül is adták, ugyancsak a nyáron, amikor a Magyar Akadémia művészeti kiállításának Szendy polgármester, mint a főváros ajándékát, az aquincumi ásatások egyes gipszmásolatait bocsátotta rendelkezésre, az olasz király a megnyitás alkalmával csupán az orgona magtekintésére közel fél órát szentelt, őfelsége tudvalévőén a világ első éremgyüjtője (numizmatája), aki igen megörült, midőn végre autentikus rekonstruált alakban is láthatta azt a római orgonát, amelyet eddig csak • — egyébként szintén ritkaságszámba menő — úgynevezett con- tomeát érmein (ókori hangverseny-plakettek) láthatott. De nemcsak szemlélte a király az orgonát, hanem meg is hallgatta, mert a rendezőség ügyes ötlete lehetővé tette, hogy rajta művészi interpretálásban felhangozzanak H. Radanius antik szerző gregoriánstilü dallamai.. . Ez már felhasználja az orgonán játszható kromatikus skálát is s igy legjobban felelt meg, átmenet gyanánt az antik zenekultúra s az ókeresztény énekművészet között. Talán ezzel a magas érdeklődéssel hozható ösz- szefüggésbe, hogy a Magyarországon akkreditált idegen követségek is annyira élénk figyelmet fordítanak az unicumra. Mert nemcsak a svéd trónörökös, aki tudvalévőén maga is kiváló régész, kérte el Krucsay főkonzul utján az orgona fényképeit és leírását, hanem a budapesti angol követ is felkérte dr. Nagy Lajos professzort, hogy az orgona Budapesten maradt rekonstruált példányát ugyancsak előadás keretében mutassa be neki és társaságának. Mi sem bizonyítja jobban, milyen széles körökben keltett feltűnést e páratlan lelet még a magas körökben is, hogy a közben már lezajlott bemutatáson megjelent az angol követen és kíséretén kivüLl/rs. Tylor, Pignatelli hercegnő, Metternich Sándor Paulina hercegnő, gróf Apponyt Albertné, gróf Klebelsberg Kunóné, gróf Bethlen Istvánná, gróf Bethlen Pál és neje, báró Bornemisza Gyuláné, gróf Széchenyi Gézáné és más előkelőségek. A svéd trónörökös pedig, akinek felesége nemrég a margitszigeti fürdőkben gyógyittatta reumás bántalmait, jövő évben,, amikor az álala vezetett görögországi ásatások felülvizsgálatáról visz- szatér, Budapestet útba fogja ejteni, hogy személyesen is szemügyre vehesse ezt a páratlan fontosságú leletet, amely, ha a jelek nem csalnak, dr. Nagy Lajos jóvoltából fővárosunknak külön idegen- forgalmi nevezetességévé fog kialakulni! Dr. MARG1TTAY RIKÁRD A főváros magasépítési szakbizottsága szerdán' tárgyalta a XII. és XIII. kér. elöljáróságok székházára készült terveket. A XII. kerületi elöljáróság székháza a Böszörményi ut és a Ferry Oszkár utca sarkán fog felépülni. Henny Ferenc és Zombory József készítették el az épület terviüt. I A Segítő Állap a Károly-krt. és a Madách Imre ut torkolatában építi meg székházát. 600:000 pengőt irányoztak elő a hatemeletes székház megépítésére. A 'főváros nagyobb arányokban indítja meg a téli inségakciót. Egyelőre 20.000 ember kao I heti 3 kg. ingyen kenyeret, a karácsonyi önné- I péktől január 1-ig 12.000-rel emelik a kiosztásra I szánt tejadagot, vagyis minden Ínséges egy liter I tejet kap naponta, ezenkívül 50 kg. szenet ősz la-1 nali ki az ínségeseknek a Horthy Miklósné se-1 gélyakció támogatásával. 50.000 ebédet főznek na-1 ponta és megnyitnak a melegedőszobák is. A szentmargits^igefi Palatínus strandfürdői átépítési munkáira nyilvános versenytárgyalást hír I dettek. A versenytárgyalás lejárati határidejét de-1 cember 30-ában állapították meg. Az ajánlatokat a| feltételekben körülirt formában a Szentmargitszi-1 get Gyógyfürdő rt. igazgatóságánál kell beadni. Szendy polgármester havi jelentésében meg-1 állapítja, hogy az üzemek és fürdők bevétele emel-1 kedett A husdrágasággal szemben hizlalási hite-1 leket nyújt a főváros, remélve, hogy Uyen módon! megállíthatja a sertéshús árának drágulását. At I elmúlt hónapban közel hétmillió pengő értékű I közmunkát adtak ki. Budapest adóbevétele a ta-1 valyival szemben emelkedett A Báthory István Emlékbizottság jubilári emlékestje. Kegyelete® emlékezéssel ülte in ej a nagy magyar-lengyel király halálának 350. év fordulóját az emlékezetének megörökítésére é: ápolására alakult Báthory István Emlékbizottság dec. 12-én a Belvárosi Polgári Kör dísztermében Lukács György dr. v. b. t. t., nyug miniszter, m Emlékbizottság elnöke méltatta a nap külpolitikailag jiagyjelentőségét és serlegét a Kormányzóra köszöntötte. Dr. Benárd Ágoston ny. népjóléti miniszter, Veszprém o. gy. képviselője Bá- thoryt,. az államférfiul és uralkodót dicsőítette mélyenszántó emlékbeszéd keretében, Palóczg Edgár történetíró, a Magyar Miczkiewicz Társaság főtitkára Buda évszázados kapcsolatait ismertette a i Báthoryak nemzetségével, amelynek büszke palotái a magyar renaissance nagy napjaiban ott pompáztak Budavárban, egyik nagy fia Báthory László pedig a XV. század első felében lemondva minden földi -fényről mint pálos szerzetes 20 éven át remetéskedett a Hárs hegynek, amelyet 18-17-ben neveztek el Báthory hegynek, róla elnevezett és emlékezetének 'emléktáblával jelzett barlangban, ahol is megalkotta a Szentirásnak egyik első mesteri magyar, fordítását. Már e kapcsolatok miatt is Palóczi a nagy magyar lengyel király szobrának Budán való elhelyezéséért szállt síkra.
