Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-06-17 / 1221. szám
1936 június 17. A gyászszertartás. Délután 4 órakor vonult be a lelkész a halottasházba, hogy a katolikus egyház szertartása szerint bocsássa utolsó útjára Viraág Béla porhüvelyét. A néma csendet minduntalan megszakította a ravatal körül felcsukló zokogás s akik ott voltak, látták igazán, milyen «szinte, milyen belső gyásza van Budának. Halkan csengett a pap szava és némán mondtuk utána mindnyájan: — Adj néki Uram örök nyugalmat! Lassan felsorakoztak a künn várakozók is, megindult a hatalmas menet a Svábhegy déli lejtője felé, fel a magasba, ahonnan oly ragyogó képben tárul elénk az ősi város, amelyért Viraág Béla élt és meghalt. Megható volt látni, amint fáradt léptekkel jöttek fel a sírhoz azok a kortársak, akik Buda szerkesztőjével együtt a hetedik-nyolcadik évtized fehér hajával járnak köztünk: a költő kenyerespajtásai: Sziklay János, Markos Gyula páter és Kovátsay Pista bátyánk.' Az utolsó út végére értünk, körülálltuk a sírhantot. Alig fél év előtt Buda nagyasszonyát temettük, akkor is itt álltunk ennél a sírnál. Most megint ütött az óra és megint elment Valaki a legnagyobbak közül. Fekete koporsón ezüst betűk. Viraág Béla búcsúzik tőlünk a nyitott sír fölött. És újra száll az ima az ég felé és már mind mondjuk a fekete palástos pappal az utolsó Miatyán- kot... Néma csend, Gegus Dániel, a hü barát lép a sír elé. — Búcsúzunk Tőled, aki iránytű voltál ennek a városnak életében, aki fényesség voltál az éjszakában, aki belénk lehelted a magyar ■örökkévalóság hitét, búcsúzunk Tőled budai írók, művészek és tudósok, a Te alapításodnak a Hollós Mátyás Társaság nevében is és ennél a maréknyi kis budai sírhalomnál megfogadjuk, hogy a szellem, amelyet Te hoztál el nekünk, messzi századokon túl is élni fog Budán. A sajtó, amelyet Viraág Béla oly önzetlenül munkált egy életen át, Sziklay János dr. szavaival mondott örök Istenhozzádot: — Egyszer mi is elmegyünk Utánad. Addig őrizzük a kincset, amelyet munkád jelent. Ha találkozol ott fenn a; régi nagyokkal, mond el nekik, hogy Te tetted igazán magyarrá Budát. Megható szavakkal vett búcsút a nagy har lottói Sógor József és Váli Gábor az iparosok nevében, majd Medriczky Andor mondott ragyogó gyászbeszédet a magyar mohamedán konvent nevében. Az ő szavaiban kapcsolódott az indiai mohamedánok szónoka, Hadzsi Ayasz Klián: — Elvesztettük benned a magyar izlám- ság nagy barátját. Mily önzetlenül képviseltél bennünket mindig a fórumok előtt! Elhoztuk Neked és sírodba tesszük egy indiai lap nagy ■cikkét Rólad, hogy vidd el magaddal az Űristen elé és mondd meg neki, hogy Kelet nem felejt soha. Az angol nyelvű mély hatású búcsú után Kornay István beszélt, majd Szászhalmi József a munkatársak nevében modott utolsó Istenhozzádot. Akik nem jöttek el a nagy temetésre, azok eljöttek másnap a Ferences Atyák Margit- köruti templomában a gyászmisére, ahol megjelent Ripka Ferenc dr. ny. főpolgármester, Felkay Ferenc dr. tanácsnok és a magyar közélet, valamint a budai társadalmi élet számos kitűnősége. Schleicher Frigyes karnagy vezényletével Rekviemet adott elő az énekkar és felemelő magánszámokkal működött közre Gesztes Gaby kiváló szopránénekesnő. • A nagy temetés véget ért. Szegényebbek lettünk egy szellemi emberrel, aki fényesség volt a magyar éjszakában, de aki meghagyta nekünk gazdag örökségül a holnapot és a virradat hitét. A Budád Dalárda, amely a temetésnapján akadályozva volt abban, hogy kegyeletét lerója elhunyt pártfogója sírjánál, június 13-án este hét órakor testületileg elzarándokolt a frissen hantolt sírhoz s ott Ádárn Jenő zene- akadémiai tanár vezénylete mellett gyászkart «nekelt. A szomorú dallam elhangzása előtt Ripka Ferenc dr. ny. főpolgármester megha- tottan méltatta Buda szerelmes öreg dalosának érdemeit. Részvétnyilatkozatokat küldtek részben a családtagokhoz, részben a Budai Napló szerkesztőségéhez: Budapesti Mozart Egyesület, Budai Ingatlantulajdonosok Egyesülete, Budapesti Budai Torna Egylet, Belohorszky Gábor dr., Barát Ármin ny. miniszterelnökségi sajtófőnök, Benedek Szabolcs dr. h. elöljáró, Budapesti Soroptimista Club, Budai Iparosok és Kereskedők Köre, Budai Dalárda, Budai Izraelita Hitközség, Csathó Kálmán és neje Aczél Hona, Czemy Károly a Budai Polgári Lövész Egyesület gazdája, Daróczy Zoltán és neje, Detre László dr. és neje, Fischofné Ries Irén, FeBudai Napló 3 kete Józsefné, Fábián Gáspár műépítész, Fábián József, Fábián Ernő, Felkayné Kapcza Ilonka, Fischer József építész, Gráf Ede és neje, Hubert Vilmos gyáros, Hasenfeld Artúr dr. egyet, tanár, Hanthy Haidekker János dr. tanácsnok-elöljáró, Kürthy György a Nemzeti Színház művésze, Király Kálmán tanácsnok, Kozma Jenő dr. v. orszgy. képviselő, Kanczer Kálmán és neje, Kresz Károly, a TÉBE elnöke és neje, Kuszkó István ny. állami főfelügyelő, Kassay Béla és neje, Morvay Győző dr. tankerületi főigazgató, Moldován Sándor ny. főellenőr, Margittay Rikárd dr., Máté- Törék Gyula testőralezredes, Nemes Antal dr. c. püspök, Okolicsányi Kuthy Dezső dr. ny. közkórházi főorvos, Palóczi Edgár tanár, R‘. Réw Sándor iskolaigazgató, Pékár Gyula, a Turáni Társaság elnöke, Riedl Margit mozdulatművésznő, Ríva József főmérnök, Rexa Dezső, Saxlehner Kálmán, Schroedl Ervin, a Magyar Általános Hitelbank Krisztinavárosi fiókjának főnpke, Soós István gazdasági intéző és neje, Stipek Béla osztrák államvasúti főfelügyelő, zetelaky Sebestyén Imre dr. ny. kúrái bíró és neje, Sógor József építőmester, vitéz főnemes Ákosfalvi Szilágyi László dr., a Johannita Rend lovagja, Szentiványi Sándor, Taubinger Zoltán dr., a Magyar Film Iroda igazgatója, Zubriczky József dr. ügyvéd. Hadzsi Ayaz Khán elhozta magával indiai hazájából a Kadianban megjelenő „AZ FazV-nak, az indiai mohamedánok hivatalos lapjának azt a példányát, amelyben a 30 milliónyi indiai mohamedán közönség előtt vezércikkben méltatják Viraág Bélának és lapjának, a Budai Naplónak érdemeit a magyar-izlám kapcsolatok felújítása körül és hangsúlyozzák azt a törekvést, hogy a szent Budát kell megtenni az európai izlám gócpontjának. A Budai Napló cikkeit a mohamedánok között terjesztik és arab fordításban olvassák. Viraág Béla családja és a szerkesztő bizottság őszinte szívvel mond köszönetét mindenkinek, akik a fájdalmas részvétben osztoztak. Viraág Béla példát adott nekünk Irta: LIBER ENDRE alpolgármester Mély megilletődéssel értesültem a Budai Napló lelkes szívű főszerkesztője, Viraág Béla elhunytáról. A székesfőváros szolgálatában eltöltött évtizedek alatt mindig közvetlen Jkap- csolatban voltam Vele, csodálattal tekintettem az ő nagy lelkesedését és mindenkor örömmel olvastam cikkeit. Ezek az írások Budapest rajongó szeretetét mutatták, azonban nem meddő dicséretekkel voltak telve, hanem új és új gondolatokat vetett fel, azokat szívósan minden oldalról megvilágítva addig-addig hirdette, amíg megvalósultak. A Budai Napló a székesfőváros olyan helyi jellegű naplójává nőtte ki magát, amelynek gondolatait mindenkor szívesen fogadta, nemcsak a nagyközönség, hanem azok is, akik a megvalósításban közreműködhettek. Különösképpen kellett értékelnem Viraág Béla nagyszerű cikkeit Buda földalatti kincseinek: a hévvizeknek, gyógyvizeknek kihasználásáról, a Budapest-fürdőváros gondolat megvalósításáról. Éppen mostanában fejeződik be Budapest fürdőváros kialakulásáról szóló nagy munkám, amelyben Viraág Béla érdemeit is, a Budai Napló szerepét is, méltóképpen megörökítettem. Ha Budapest polgárságának akadna még sok-sok Viraág Bélája, akik hasonló lelkesedéssel, szaktudással és íráskészséggel karolják fel a székesfőváros sorsát és bőségesen termelik ki a megvalósítható, hasznos gondolatokat, akkor Budapest mihamarább elérkeznék a jólét és erőteljes ütemű fejlődés színvonalához. Viraág Béla példát adott nekünk, hogyan kell hasznosan szeretni azt a várost, amelyet magunkénak vallunk, azok is, akik nem itt születtünk. Példát mutat arra, hogy miképpen kell egy-egy nagy gondolatért áldozatot hozni. Kihullott a toll a jó öreg Viraág Béla kezéből és hogy mit jelent ez a veszteség számunkra, azt most még fel sem foghatjuk, csak mi tudjuk értékelni igazán, akik szintén a toll munkásai közé tartozunk, mint Viraág Béla. A szerkesztő-bizottság az olvasókhoz. Elégia* (Temetésemkor) Holnapután, ha meghalok, Kopott ruhát rám adjatok: Rossz kalapot, rossz cipőt, Ahogy jártam azelőtt. Nehogy ott a magas égben Valami csúf szégyen érjen, 8 mondják a hátam mögött: — Ejha! De kiöltözött! De ha azt is hagynám hátra, Temessenek jó ruhába, Hogy úr legyek odaát... Hol vennék én jó ruhát f A jó Isten — bizonyisten — Tudja jól, hogy ilyen nincsen Egy sem, — nem, ki tudja, hány: Sohasem volt jó ruhám! A hajam is jól lenyirva, Eresszetek le a sírba. Ne keltse majd azt a hírt: — No lám, ez is verset írt! Mellém ide, — ha ültök tort — Ne tegyetek egy üveg bort, Mert hogy — ihaj, csuhája! — Ökör iszik magába! S ne kerüljön hegedűre A cigányok nyirettyűje, Rám derítné a tömeg: — Mulatós volt az öreg! Pedig Isten látja lelkem, Csak búsultam életemben; Búsulni most nem való! \ Búsuljon most már a ló! Felvidít egy kedves álom: Hogy majd tovább konferálom Felsőbb helyen, odaát — Ezt az árva, bús Budát. Tárt karokkal várnak engem Az angyalok fenn a mennyben, Mert az Úr is megbocsát, Ha megnézi jól Budát. Budát én is jól megnéztem S épp ez volt a vezeklésem... Tudja jól a Teremtő! S fejfámra is véshető: ... Budán voltam szerkesztő! VIRAÁG BÉLA * Szerző ezt a versét a Budai Napló 1924 február 7-én megjelent számában adta ki. Viraág Béla érdemei... Szegény ember maradt mindhalálig; nem lett méltóságos úr; rendjeleket nem kapott 50 éves írói és újságírói, tudományos és közéleti munkásságért; nem volt sem akadémikus, sem egyetemi tanár; sem képviselő, sem felsőházi tag, sem a törvényhatóság be nem választotta örökös tagnak — egyéni hiúság nem bántotta soha; ellenben: százezrek szívében él emléke, rengeteg jót tett, nagyszámú családot nevelt fel, nagyszerű tudósa és mívelője volt a£ ősmagyar nyelvnek, mythológiának, ősi történelmünknek, a turáni népek kapcsolatainak, a szavér (szumir)-akkád múlt emlékeinek és a magyar-iszlám vonatkozásoknak. A muzulmán és turáni népek előtt Japántól Arábiáig olyan ismert a neve, hogy működéséről a tekintélyes egyiptomi és ázsiai lapok időnként beszámoltak, amiről itt közlünk egy indiai részletet Ezek az ö érdemei, kitüntetései. Alig néhány hónapja, hogy a Hollós Mátyás Társaság megrendezte Viraág Béla írói működésének ötvenedik, és a Budai Napló szerkesztésének harmincadik évfordulóját. Az ünneplésből Buda társadalma, az összes budai társulatok és körök kivették részüket. Buda közönsége impozáns módon adott kifejezést Viraág Béla iránt érzett szereteténék és elismerésének. Ez a megnyilvánult szeretet és hála, amely nem csupán a szerkesztő személyének, hanem a Buda érdekeit lelkesedéssel védő apostolnak is szólt, megadja nekünk az ösztönzést arra, hogy a Viraág Béla halálával elárvult Budai Naplót gondjainkba vegyük. Tesszük ezt nem csupán a család kérelmére, hanem abban a tudatban is, hogy a láp fennmaradásával szolgálatot teszünk elsősorban szeretett Budánknak is. A zökkenők elkerülése céljából meg is alakult már a szerkesztő-bizottság, amely átmenetileg — a végleges rendezésig — a lap irányítását fogja végezni. Ez a bizottság természetesen súlyt helyez arra, hogy a Budai Napló a régi széliemben, Viraág Béla élgon\ dolásához és élveihez híven vezettessék tovább. A szerkesztő-bizottságnak tagjai a múltban is állandó érdeklődéssel kísérték a Budái Napló működését, magatartásóit és irányát, mert az elhúnyt szerkesztő esetről-esetre tájékoztatta őket terveiről, a lap álláspontjáról es céljairól. A Budai Napló olvasói nagyon jól tud>\ ják, hogy ez a lap hivatást teljesítő orgánum: kereste, támogatta és védte Buda érdekeit, irányította és előkészítette Buda jövőjét. Állítjuk, hogy a főváros idegenforgalmának nagyon sokáig ez a lap volt, mondhatnánk, az egyedüli szószólója és propagálója. Viraág Bélának alkotó része volt abban, hogy ezt az ügyet most már eredményesen felkarolta a hatóság és annak oly szép eredménnyel dolgozó magas színvonalon álló szervei. Az idegenforgalom ügye ugyanis nemcsak a főváros, hanem az ország gazdasági felvirágzásának is egyik igen fontos tényezője. Viraág Bélának minden gondja, gondolata az ő bálványozott Budája volt. Mindent elhanyagolt, minden félretett, hogy ennek az egyedüli eszményének s egyben szenvedélyének élhessen. Nem törődött lapjának anyagi előnyeivel, a lapját nem használta fél vagyon és pozíció szerzésére, családjára sem hagyhatott földi javakat. A Budai Naplóban csak egyet látott: fegyvert, amellyel harcba vonult Buda érdekeiért és jövőjéért. Nagy önzetlenségének számtalan esetben látta hasznát Buda közönsége. Emléke, munkássága és áldozatkészsége kötelezettséget ró nemcsak barátaira, de a közre is, amelyet haláláig szolgált. Ezek a kötelezettségek azt jelentik, hogy hatóságok, egyesületek és társadalmi rétegek fogjanak össze a. budai gondolat önállóságának, tisztasár gánák megvédéséért; hogy máról-holnapra ne fakadjanak él azok az eredmények, amelyeket Viraág Béla mnkásságávál ajándékozott köz- kincsnek. Ezeknek az emlékeknek és Viraág Béla munkastílusának megőrzésére csak a Budai Napló lehet hivatott s amikor a szerkesztő-bizottság megalakult, úgy érzi, joggal számíthat minden hivatalos fórum és minden budai polgár lelkes, odaadó támogatására. Vállaljuk az erkölcsi felelősséget, hogy a lap nemcsak az átmenet, hanem az új felelős szerkesztő kérdésének megoldása után is azt az irányt és széliemet fogja képviselni, amelyet a múltban képviselt. Bízunk Budában, amely mindig élöljárt a jó példával, amikor nagy férfiúinak emlékét kellett megbecsülni és értéknek átmenteni az újabb nemzedékekre. Hennyey Vilmos dr„ a szerkesztő-bizottság nevében. A Szebeny Antal Emlékbizottság és az I. kerület egyesületei: Budahegyvidéki Társaság, Budai Dalárda, Budai Polgári Casino, I. kér. Általános Közjótékonysági Egyesület I- Kerületi Iparoskor, Kelenföldi Kaszinó, Svábhegyi Közművelődési Kör, Szabadpolgári Kör, Virányos-Kútvölgyi Gazd. és Kultúr Egyesület 33. Football- Clubja felejthetetlen emlékű Szebeny Antalnak emlékezetére június 13-án, Antal napján emlékünnepet rendezett. Délután 6 órakor a Farkasréti temetőben Baransky Gyula dr. kormányfőtanácsos, a Budai Dalárda tb. elnöke mondott ünnepi beszédet és elhelyezte Szebeny Antal sírján a polgárság koszorúját. A Budai Dalárd énekelt a síniáL Az emlékünnep befejezéséül Platthy György és Szigeti János árjaihoz vonultak és az elhúnyt vezérek árjait megkoszorúzták. A Hollós Mátyás Társaság egy év óta csak gyászolni tud, hisz legkiválóbb tagjai haltak meg váratlanul rövid egymásutánban: Kiss Menyhért, Móricz Pál, Erődi Béla, Lázár István, Benedek Sándor és most alapítója, Viraág Béla. Ezek a veszteségek súlyos feladatok elé állítják az országnak ezt a kitűnő tudós irodalmi egyesületét. A „Rózsadomb és Vidéke Egyesület" őfensége József Ferenc kir. herceg fővédő magas megjelenése mellett június hó 20-án, szombat délután 6% órakor a Szt. Lukács-fürdő földszinti különtermében (Zsigmond-u. 25) tartja 42-ik évi, rendes közgyűlését. A közgyűlést 8 órakor ugyanott a terraszon (a Tarján étteremben) társasvacsora követi. Vacsora után tánc. A társasvacsorán részt- venni szándékozók legkésőbb f. hó 18-ig okvetlenül jelentsék be levelezőlapon vagy telefonon a résztvevő személyek számát az egyesület titkárságánál (II., Szemlőhegy-u. 25. Telefon: 52-9-97).
