Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-09-14 / 1228. szám
2 Budai Napló 1936 szeptember 14. lyekben a gladiátorokat dörzsölték és olajozták az életre-halálra menő kardviadalokkoz. — íme Európa legnagyobb amfiteátruma, —| mondotta Dómján Árpád szobrász, aki kalauzolt az ásatásoknál. — Nagyobb, mint a régi aquincumi amfiteátrum? — Az méreteiben meg sem közelíti ezt. — Mekkora az átmérője? — Százhuszonnyolc méter. Kísérőm, aki mint jeles restaurátor dolgozik a Főárosi Múzeumban, elmondta, hogy az ásatások iránt nagy az érdeklődés Rómában is. Róma egyik múzeumában egész aquincumi termet rendeztek be azokból a szobor és kőemlékekből, amiket Nagy Lajos vitt magával ajándékba. Itt őrzik mását a vízi orgonának is, amelynek eredetijét oly féltve rejtegetik az aquincumi múzeumban. Egyetlenegy épségben megmaradt ókori vízi orgona az egész világon! Az angolok állítólag egymillió pengőt ígértek érte, de nem tudták megszerezni. Az új aquincumi amfiteátrum világrabukka- nása csigalassúsággal halad. A kitűnő Nagy Lajos dr.-nak összesen harminc napszámosa van a sokirányú ásatáshoz, — ezekből az amfiteátrumra csak tizenkét munkás jut és ezek sem dolgozhatnak mindennap. Hiányzik a pénz és sok modern segédeszköz, ami ilyen nagyszabású ásatáshoz szükséges lenne. Szeretnének külföldi pénzcsoportot bevonni, hogy a munka gyorsabb ütemben haladjon, — erre azonban kevés a remény. Máris fantasztikus tervek bukkantak föl, hogy mi történjék, ha a gigantikus omladék fantasztikus méreteivel a maga egészében napvilágra kerül. Az élénkebb fantáziájúnk úgy képzelik el, hogy a környéket parkírozni fogják, bedőlt oszlopcsarnokait korhű másolatban restaurálják. Az épület földszintjén pedig ókori kocsmát rendeznek be, — korhű főlszereléssél, jelmezes kiszolgáló személyzettel. A Bécsi-út felől autón közlekedő külföldieknek látványosságul és fölfrissülő helyül szolgálna. Be ez a jövő zenéje... __________ Szekula Jenő Hol legyen a „Kurszalon“ Kovácsházi/ Vilmos fővárosi tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője a Budai Napló legutóbbi számában nyilatkozatban válaszolt Nemes J. György dr.-nak lapunkban megjelent érdekes cikkére. A nyilatkozatra Nemes dr. az alábbi levélben válaszolt Kovácsházy tanácsnoknak: — Mélyen tisztelt Tanácsnok Űr! Hálatelt érzéssel olvastam a Budai Naplóban közölt interjúban rólam és szerény cikkemről mondott elismerő kritikáját. Valóban csak a Budai Napló hasábjai és a Tanácsnok Űr mindig megértő támogatása tették lehetővé, hogy én, a trianoni fürdőorvos, most fővárosunk fürdőiért munkálkodhassam. Ezért ezúttal is őszinte hálámat fejezem ki. Mindenben aláírom a kurszalon elhelyezési tervére vonatkozó vélekedését is Tanácsnok Űrnak, de szabad legyen szíves figyelmét felhívnom arra, hogy én eredeti cikkemben csak a „központi“ elhelyezést javasoltam, de a pesti Vigadó nem az én cikkem javaslata. A központi elhelyezés feltételezése tényleg Budára illik, úgy vélem azonban, hogy még a Budai Vígadó is csak átmeneti megoldást szolgálna addig, míg a kialakítandó fürdőcentrumban, talán a Tabánban építhetnénk egy igazi „Trouville“-szerű, a célnak tökéletesen megfelelő gyógyszalonházat. Megindult a harc a Budai Színkör bérlétéért Sebestyén Géza halálával a Budai Színkör felett a főváros újból visszanyerte szabad rendelkezési jogát. Az elhalt bérlő vagyona és jövedelmei azonban zárgondnokság alatt állanak s a fővárosnak előbb pert kellett indítani a zárlat megszüntetése iránt. Ez volt az oka annak, hogy ebben az idényben még a Sebestyén-család kezén maradt a bérlet, amely most rövidesen amúgy is lejár. Az ősszel már szabadon fog rendelkezni a főváros, amely már meg is tette a szükséges intézkedéseket az új pályázat kiírására. A türelmetlen színházalapítok nehezen tudják bevárni a pályázati versenyt és márts rohamot indítottak a közművelődési ügyosztály ellen a színház bérletéért. Színészek, vállalkozó tőkések, a pártfogók védőszárnyai alatt, magas tisztviselők és varosatyák ajánlásaival kilincselnek a városházán, hogy a színházat megkaphassák. Mi szívesen látjuk a versenyt, de nem hallgathatjuk el, hogy ennek el- dölténél, csak egyetlen egy szempont lehet irányadó: olyan bérlőnek kell adni a színházat, aki művészi és irodalmi felkészültségével biztosítékot ad arra, hogy a színház műsora és előadásai megfelelnek majd annak a szellemi és ízlésbeli foknak, amely méltó Buda polgáraihoz. A könnyű „nyári“ múzsát nem akarjuk otthonából száműzni, de nem nézhetjük szótlanul, hogy ez a lenge műfaj száműzött Buda egyetlen otthonából mindent, amit komoly es értékes művészetnek tartunk. Nem kételkedünk abban, hogy ezeket a szempontokat a főváros figyelembe veszi. Mammut- és rinoceroszcsontok a várbeli barlangokban Még mindig csúszik a Várhegy Az elmúlt hét folyamán Király Kálmán tanácsnok a főváros út- és csatornaépítési ügyosztályának vezetője 3 millió pengő értékű közmunka megtekintésére hívta meg a szakértőket és a sajtó képviselőit. Először a Boráros-téri rendezési munkálatokat tekintették meg, ahonnan a gyorsforgalom számára épített balatoni úthoz mentek. Ennek az útnak, mely kizárólag a gyorsforgalom számára épült, megtekintése után a Várhegy nyugati oldalán folyó építkezésekhez indult a bizottság. Az autóbusz a Tabánon haladt keresztül és így az Attila-körút és Gellérthegy között a Szent Imre- fiirdő előtt levő terület rendezési munkálatait is megnézték a szakértők. Ezeket a munkálatokat kiegészíti az Árok-utcának a Bethlen-udvartól a Szent Imre-fürdőig terjedő szabályozása. Az Attila-utca 81. számú ház udvarán építették fel a Várhegy nyugati oldalának támfalát és szivárgóit. Itt kiosztotta Király Kálmán tanácsnok a csuszami ás történetének ismertetését tartalmazó kis füzetet. Érdekes magyarázatokat találunk ebben a földcsuszamlásról, amely azóta sem terjedt túl ezen a határon. A csuszamláson nem lehetett a megszokott módon szivárgókkal, a mélyen átnedvesedett hegyoldal kiszárításával segíteni, mert a segítségnek ez a módja csak két év múlva éreztette volna hatását. Sürgős segítségre volt szükség, ezért februárban a támfal építését kezdték meg, amelyet június 28-án fejeztek be. A veszély azonban még nem múlt el teljesen. A csuszamlás végleges megszüntetésére, a talaj kiszárítására és a további átnedvesedés kiküszöbölésére gyökeresebb megoldásra lesz szükség. Ez ugyanis csak a meredek hegyoldal csúszásra hajlamos agyag- és márgaréteg kiszárítása után remélhető. A munkák elvégzésére 300.000 pengő állott rendelkezésre, amit nagyrészben már fel is használtak. A Logodi-utcán és a Lovas-úton még mindig tilos a közlekedés, bár a Logodi-utcában már megszűnt a csuszamlás, de a Lovas-úton még nemrégiben is érezhető volt. A Logodi-utca 63, 61, 59, a Lovas-út 25, 26—27 számú házak még most is veszélyeztetve vannak. A közlekedést még egyelőre nem nyithatják meg, mert nem lehet tudni, hogy a veszélyeztetett házak mikor dőlnek össze. KÉT szoba.-hallos és b&romszobás lakások „központi I “ * fűtéssel és mélegvlzszolgál tatással, elsőrangú ki- I vitelben, II., Bem-utca 7. számú épülő házban (Margit- | körút sarok, mellett) s ugyanott három tágas üzlethelyiség | 1936. november elsejére kiadó. Bővebbet a helyszínen. I Amíg a Vár ünnepi díszbe öltözött és visszaálmodta negyed évezred előtti újjászületésének napjait, a szive is megdobbant. Feltárta szívét az emberek előtt, hívja azokat, akiknek van még érzékük' a múlthoz, de hívja azokat is, akik a'íetünt századok* hagyatékát a modern idők szellemével tuldják gyii- mölcsöztetni. Tudott dolog, 'hogy a Vár alatt félhasználásra alkalmas rendkívül mély pineék vannak. Fel is lehetett fedezni bennük a használat nyomait. Törökpincéknek nevezték el, mert kiderült a leletekből, hogy a már régebben meglevő barlangokat a török időkben kezdték tömegesen átalakítani pincékké, ahová a Vár lakéi élelmiszerüket, sok esetben pedig magukat is rejtették. A Magyar Barlangkutató Intézet már 1932 éta foglalkozik ennek a barlangrendszernek a feltárásával, hogy a barlangokat összekötő utak építésével megkönnyítse a barlang látogatóival az üregek megszemlélését. Ma már 360 m hosszú, kivilágított barlangsor áll készen Várhegyi Barlang néven. Az I. kerületi elöljáróság épületében van a lejárat, ahonnan rövid lépcsősor után ügyesein berendezett kis múzeumba jut a látogató. Már itt megtud mindent az ember a Várhegyi Barlang múltjáról és jelenéről. Már első pillanatra megragadják érdeklődésünket a legtökéletesebb világítási rendszerrel ellátott régészeti és állattani csodák: az itt talált mám- mutcsigolya, gímszarvas- és rinoceroszcsontok, vázlatok, térképek, leírások. A Várhegy talaja több rétegből áll: budai márga, márgamáladék, a Duna horda-1 léka, mert a folyom valamikor itt fent folydogált, a mésztufa. A pincék két részre oszlanak. A felsők mesterségesek és csak az alsók igazi barlangok, melyeket á víz mosott ki a mésztufa rétegből. Az ízléses kis múzeum, amelynek tárgyai egyre szaporodnak, még a felsőbb „törökpincék“-ben van. Ugyanitt láthatók az érdekes két régi sírkő szomszédságában a Magyar Barlangkutató Intézet többi feltárt barlangjának térképe is, többek közt a három budai nagybarlang: a Szemlöhegyi, Pálvőlgyi és a Ferenchegyi barlangok, azonkívül a Szent Iván-barlang (— Sziklatemplom a Gellérthegyen), Lóczy-barlang, amelyek feltárásában nagy munkásságot fejtett ki Kadics Ottokár dr. egyetemi professzor, a várhegyi barlangok feltárásának vezetője. Lépcsőn érünk az alsó barlangokba, mintegy 11 méterre az utcák szintjétől. Meglepődik az ember: mintha rendes lakószobákban járnánk, melynek tulajdonosa őrült szeszélyből képezte volna ki az oldalfalakat és mennyezetet „barlangtípusú“-ra. Felgyul- nak a reflektorok (mindenhol a legjobb helyen vannak elhelyezve) és megcsodáljuk a természetnek ezt a remekét. Az ember azonban már régen felfedezte: kutakat látunk a legtöbb helyen, amelyeket színes fények világítanak meg. Bejutunk a „csontkamrába“, ahol a török idők maradványa, emberi koponyák láthatók, glédába állítva. Még nem tudták megkülönböztetni fajok szerint, de a kardvágás és a nagy verekedés jelei „sizépen“ láthatók, | Némelyik „terem“-bői kopott lépcsők vezetnek föl. Ezeket ma már nem használják. Egy-egy mellékbarlang sötétje és fölhalmozott törmeléke csak sejteti, merre is fogunk új érdekességeket látni a Magyar Barlangkutató Intézet jóvoltából. A Várhegyi Barlangot mindenki megnézheti. Csütörtökön, szombaton és vasárnap külön barlangvezetők várják a látogatókat. Csoportos látogatást ajánlatos pár nappal előbb,bejelenteni az I. kér, elöl járóságnálAbdurahman Midi Arnaud budai Vezirpasa kincsei Kincs, Alagút és Kísértet a régi Budán Buda visszafoglalása harmadfélévszázados centenáriuma alkalmából az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás egyik érdekessége az az okirat, mely a halálba induló Vezirpasa „ elásott kincseiről“ szóL Ezeket 1686 után rendszeresen keresték Budán. Kevesen tudják, hogy egy nemzedékkel ezelőtt, e sorok írójának budai diákkorában, a Vezirpasa kincsei után való kutatás olyan komoly dolog volt a kedves régi Budán, hogy a Hunfalvy-utca és a Lovas-út telektulajdonosai külön szerződéspontokba foglalták az esetleg előkerülő kincsekre vonatkozó jussaikat, a kincseknek csak egy részét „engedve át“ a vétel1 útján új részesül jelentkező telektulajdonosoknak. Kincs és földalatti Alagút, mely a Várból valahova elvezet, valamint Kísértet: mindez szervesen, előírásosan hozzátartozik Buda örök és hervadhatatlan romantikájához. Igazán nem illendő dolog, hogy e kincsről teljesen megfeledkeztünk, mi budaiak. A mai technokráciás, plánvircsaftos és kollektivus hőbörödöttségek, illetőleg ideológiák idején hogyan is foglalkoznának az „új emberek“ olyan komoly dolgokkal, mint a derék Abdi Vezirpasa kincse, szomorú, sápadt Kísértete és Alag- Útjai? Már pedig ezek ilyen komoly dolgok. Kincs van minden ódon várban s ezt mindig derék, rendes, előírásos Kísértetek őrzik. A Kísértet kizárólag éjfélkor jelenik meg, rendesen felöltözve, szép, rendes kísértetöltönybe, mely egy szál avítt lepedőből áll. A Kísértet a fejét rendesen a hóna alatt hordja, hosszú láncot csörget maga után. Egy egyszerűbb, igénytelenebb Kísértetnek a bokájára van bilincselve, de komolyabb, előkelő Kísértetek a nyakukra vasalva viselik a láncot. Egyes Kísértetek úgynevezett „Sóhajtó Kísértetek", ezek tudniillik sóhajtanak. Mások ördögi, illetőleg pokoli kacajt hallatnak, mások szerényen huhognak. Abdi Pasa komoly kísértet volt. Péntek éjjel foszforeszkáló zöldeskék fényben járkált a budai várfalakon, a Hunfalvy-utca 6. számú ház kertje fölötti régi Bástya, a régi budai ácscéh Bástyája, a Szent József Bástyája sarkától egészen a Nádor Bástyáig. Ez volt az ő| rayonja. Szép veres turbánja, hófehér szakálla volt és a markában lámpást tartott. A kincseit kereste, mert úgylátszik, ő sem tudta, hol vannak azok. Így mondotta el a Bellevue — ez volt a Hunfalvy- utca 6. számú ház régi neve — öreg házmestemé asszonysága 1906-ban. Minden pénteken éjjel látta a kísértetet. Személyesen ismerte, sőt beszélt is vele. ,JVo, wie geht’s, Frau Húbenmayerf" — kérdezte Abdi Pasa Frau Hubenmayertől. A derék Kísértetet ismerte Herr Hubenmayer is. ő mindig a Bécsi-kapuban találkozott a kísértettel. Herr Hubenmayer ugyanis ilyenkor járt haza a régi Bauman Slifi korcsmából. Herr Hubenmayer azt állította, hogy a kísértet két hatost kért tőle kölcsön, sőt egyszer a virzsinia szivarja csutakját is elkérte. A Vezérpasa kincseiről néhai Grül Richard, volt huszárkapitány özvegye, Wohlfahrt Anna úrasszony is beszélt e sorok írójának. Az övé volt az a villa, mely ma a Petneházy-utca és a Linzi- lópcső között áll. Ez a villa Széchenyi Ödön grófé, az isztambuli tűzoltó pasáé volt, ettől vette meg Wohlfartsburgi Wohlfahrt Ede miniszteri tanácsos, a Közmunkatanács volt alelnöke. A Széchenyi gróffal kötött szerződésbe a telek azelőtti tulajdonosa a gróffal szemben érvényesíteni akarva a Kincsre való jogait, ezt külön passzusba foglaltatta bele. 1913-ban a kertben még látszottak az 1860-as években készült kutatóárkok nyomai. A Grill-család természetesen nem hitt a mende-mondá- bán, de annak emléke máig él a családban. Ami az Alagutakat illeti: nos, arról mindenki tud, hogy ilyenek „vannak“ Budán. Hogy azokat senki sem látta, az mellékes. Szerényebb elméletek szerint csak a Krisztinavárosba, vagy a Vízivárosba vezet a titkos alagút. A merészebb fantáziák szerint Óbudára vezet. Némelyek szerint Budakeszire — ez már budakeszi lokális patriotizmus — mások szerint Visegrádra, Esztergomba, Győrbe, sőt Bécsbe is. Ez valószínűbb, mint a vízivárosi elmélet. Ebben az Alagútban lakik a Kísértet és alkalmasint ebben van a Kincs. Hol? Valahol Budakeszi alatt vagy Szentendrén. Mindebből az az érdekes, hogy egy árva szó sem igaz, hiszen Thály Kálmán 1885-ben közölte a Vezérpasa kincseinek esetét. A Vezérpasa ugyanis gályákra rakatta a háreme asszonyait és gyerekeit. Ezeket a gályákat Nándorfejérvárra akarta leúsztatni a Dunán, de a gályákat a török Dsann Knrtaran, vagyis Ercsi alatt megcsapták Esztergomi Bottyán János hajdúi és a kincset 1868 június 24-én beszolgáltatták az ostrommüvek parancsnokságának. A Vezérpasa tehát nem ásatta el kincseit. Thály Kálmántól nem volt szép dolog, hogy ezt megírta az egykorú hiteles tények alapján, mert ezzel elvette a budai Romantika létjogosultságát. Az az igaz, ami hihetetlen, vagyis ami szép, izgató, titokzatos és vadregényes. Igenis, van Kísértet, Alagút és Kincs a mi kedves Budánkon! A mende-mondának nem az a fontos, igaz-e, az a fontos, szép-e? Budaiak, ne hagyjuk a mi budai regényességünket! Azok a pestiek mindig belekötnek a mi budai dolgainkba. Persze, nekik nincs Abdi Pasájuk, se Kísértetük, se elásott Kincsük. Ki hallott pesti titkos Alagútról? „Pest, feketére fest!“ Buda a budaiaké. Ezt már a jó öreg Churchill Wilson megmondotta. Elvégre is ez a budaiak önrendelkezési joga. Budai autonómia. Bevilaqua Borsody Béla Mi újság a Városházán ? Honffy Lajos adóhivatali igazgató (most tette közzé legújabb adókimutatását a főváros adóbevételeiről. A jelentés [szerint augusztus végéig a főváros javára 51,242J.01 pengő adó folyt be, ami 678.699 pengővel több, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Majdnem az összes bevételek emelkedtek, csökkenés csak a városi vámjövedelmeknél tapasztalható. Szükséglakásokat épít a főváros és ezzel kapcsolatban fokozatosan megszünteti a bérházakban ja szükséglakók részére bérelt lakásokat. A nyár folyamán több háztulajdonosnak felmondta a szükséglakások bérlétét és a főváros közegei a szükséglakók ingóit a házak udvarára rakták ki. Miután a lakók ingóikat nem voltak hajlandók elvinni az udvarokról, az egyik háztulajdonos beperelte a fővárost jaz ingók eltávolításáért. A 'főváros, mielőtt ítéletre került volna a sor, elvitette a szükséglakók ingóit és így a bíróság csak a perköltségekre vonatkozóan ítélkezett. Az ítélet kimondja, hogy a főváros mint bérlő köteles a szükséglakókat a ház területéről eltávolítani. A koldusrendelet végrehajtására bizottságot alakít a főváros, miután mint ismeretes, a belügyminiszter rendelete folytán novemberben végleg'betiltják az utcai koldulást. Schuler Dezső tanácsnok pénteken délben a közjótékonysági és szociálpolitikai szakbizottságokban tárgyalta le a koldusrendelet nyomán teendőket. Egyelőre albizottságot küldtek ki, hogy ez dolgozza ki a koldusrendelet végrehajtásának módozatait. A polgármesteri jelentés elkészült a fővárosi közigazgatás legutóbbi félévi működéséről. A jelentés a jövő héten kerül a közigazgatási bizottság elé. A közélelmezési ügyosztály jelentése szerint a főváros élelmiszer ellátása kielégítő volt. A tanügyi ügyosztály az új iskolaépítkezésekről ad számot. Nyugdíjaztak 389 tanügyi alkalmazottat. 262 tanárt és tanítót képeznek ki keskeny filmvetítő készülékek kezelésére. A világítási és vízvezetéki ügyosztály az üzemi szabályzatok elkészítéséről és életbeléptetéséről tesz jelentést. Elkészült az öregségi és rokkantsági eljárást szabályozó rendelet is. Legközelebb előterjesztés történik a 40 órás munkahét bevezetése és a járadékosoknak betegség esetére váló biztosításáról. A városgazdasági ügyosztály az elmúlt félév örvendetes idegenforgalmi eseményeiről számol be. Az út- és csatornaépítési ügyosztály elvégzett munkaprogrammjárói tétt jelentést. Az ipari és közlekedésügyi ügyosztály a munkanélküliség csökkenéséről ad kedvező adatokat. A közjogi osztály adatai szerint 2555 egyén kapott budapesti illetőséget. Az új választójogi névjegyzékben 358.284 választó szerepel. A köz- művelődési osztály eredményes népművelési tevékenységről ad számot, A Fővárosi Könyvtár forgalma és könyvállománya örvendetes szaporulatról számol be. A magasépítési ügyosztály végül a nagyrészben már befejeződött fővárosi középítkezésekről tesz jelentést. A török-magyar kapcsolatok újabb megerősödése Budapest fejlődő idegenforgalmából eddig csupán a nyugati államok népe vette ki részét. Az Idegenforgalmi Hivatal vezetősége nagyon helyes érzékkel meglátta, hogy a tőlünk keletre élő népek kölcsönös megismerése mindkét fél részére komoly értéket jelentene és ezért most érdekes kezdeményezéssel foglalkozik. Amennyire a korlátozott pénzügyi forgalom mellett ez lehetséges, ki akarják építeni a Bálkán államokból felénk irányuló idegenforgalmat. Az ilyen irányú tárgyalások igen helyesen elsősorban Törökországgal indultak meg, hogy kiépítsék a magyar-török vándormozgalmat. A magyar-török idegenforgalmi kapcsolatok a rideg anyagi érdekeken felül egy már régóta érzett lelki kapcsolat megerősítésére is alkalmasak lesznek. A Budai Napló hasábjain mindig lelkesen ápoltuk a mohamedán testvéreinkkel való kapcsolatokat és ezeknek kimélyítése érdekében igpn komoly lépést fog jelenteni, ha a kölcsönös idegenforgalmi kapcsolatok sűrűbb és közvetlenebb érintkezést teremtenek majd közöttünk. Illetékes helyen nyert értesüléseink szerint a magyar-török vándormozgálom kiépítésére irányuló tárgyalások már igen előrehaladott stádiumban vannak és jelek szerint már a közeljövőben eredményt is ígérnek. Á Halász-bástyán kell felállítani Báthory István szobrát Pásztor János, a kitűnő szobrászművész elkészítette Báthory Istvánnak, a nagy erdélyi fejedelemnek és lengyel királynak a szobrát és most már arról folyik a vita, hol állítsák fel a szép szobrot. A bizottság-két helyet talált alkalmasnak a szobor felállítására: a ligeti Vajdahuny ad vár környékét és a Halászbástya alatt lévő egyik fülkét, amely alkalmas lenne a szobor elhelyezésére. Ez az utóbbi hely azért is megfelelőbb, mint a pesti, mert a Lechner Jenő által készített talapzat román stílű, tömör alkotás, amely egyenesen odakívánkozik a megfelelő stílusos környezetbe. . A szobor ülőhelyzetben ábrázolja Báthoryt. Királyi trónon ül, kezében kard, fején kucsma. A szobor 2 méter 70 centiméter magas. Pásztor János, a szobor alkotó művésze, akit megkérdeztünk, a következőket mondta: — A Halászbástya fülkéjének középpontjában szeretném elhelyezni a szobrot, szinte odakívánkozik az, erre a helyre. A hely történelmi levegője, a múltnak kiáramló hangulata szinte predesztinálja a helyet arra, hogy ott a magyar múltnak olyan alakját helyezzük el szobor alakjában, akire büszkeséggel tekinthetünk fel. Én a budai megoldás híve vagyok, annál is inkább, mert magam is Budán élek, szívvel-lélekkel budai vagyok.
