Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-08-30 / 1226. szám

1936 augusztus 30. Budai Napló 3 A „UutA^ada luteqca" Uécdíőe- 1686-frau, £uíqi T‘ecdiM*id& H/UiHsiyti fycoQ í& Buda visszafoglalásának harmadfélévszázados emlékünnepén sok mindenről esett es esik szó, csak éppen arról nem, ami 1686-ban valóban megtör­tént. Arról, hogy a Németrómai Szent Birodalom keleti politikája az akkori Nyugateurópát jelentő Anglia, Franciaország, a Velencei Köztársaság és a Pápa magyarbarát tervei ellenére nem „felsza­badította“, hanem bekebelezte a szerencsétlen Ma­gyarországot. Leopoldus császár és király politi­kája, mely a felvidéki protestáns papok nápolyi gályákra való eladása, a Nádasdy össszeesküvés bakópallosa és a felvidéki Vértörvényszék útjain vezetett Buda felé, ugyanazt a politikát vallotta az akkori „Dardanella . kérdés“-ben, aminek később a ,fl am burg-B agdadí‘,As. , fi rang nach Osten“ és a „Donauländer", ,,Mitteleuropa“ lett a neve ké­sőbb, mondjuk: máig. Buda felszabadult és rommá lett és 1699-re a birodalmi kétfejű sas már Erdély határáról tekintett egyik, fejével — Budán át — Közép-Európa felé, másik fejével Isztambul felé. A korszak magyar hangulatát az a rigmus fejezte ki, melyet állítólag valami csellengő vándordiák írt fel a most restaurált Bécsikapu őse akkori szárnyára. A rigmus, amelyet így próbáltam ma­gyarra fordítani: Nincs Buda már, csak volt, sóhajtva menj tova, vándort Német lón imhol Magyarország metropolis ja! Ez ellen a mohó bekebelező németrómai szent­birodalmi politika ellen az akkori Európa legra­gyogóbb szellemi jelensége a barokkon „Leonardo da Vinci“, a londoni királyi Tudós Társaság: a Royal Society, a párizsi, a montpéllieri és a drezdai Akadémiák tagja, a bolognai Accademia alapítója, a korszak univerzális tehetségű, legtermékenyebb természettudósa, a geniális hadimérnök, régész és diplomata, XIV. Lajos, Velence és a Pápa politi­kájának letéteményese, II. Rákóczi Ferenc híve, Luigi Ferdvnamdo Marsigli da Bologna gróf pró­bált küzdelmet folytatni. Ö volt Buda 1686-iki ostromának vezérkari fő­nöke, az ostromműveletek az ő legegyénibb szellemi termékét jelentik. Magyar vonatkozású érdemei nemcsak abban merülnek ki, hogy ő írta meg a világirodalom legragyogóbb munkáját Magyaror­szágról, az 1723-ban Amsterdamban és Hágában kiadott Danubius Pannonico-Mysicus-t. Nemcsak az az érdeme, hogy ő térképezte fel először tudo­mányosan Magyarországot, hogy megállapította a Duna forrásvidékét, elsőnek írta le Buda fürdőit, megmentette a Korvina roncsait, az első magyar rovásírást, Rozsnyay Dávid portás követi jelenté­seit, hogy az újkori magyar természettudományos­ság és a római régészet alapjait rakta le nemes latin kultúrájú írásaiban, hogy Magyarországon sejtette meg a geológiai rétegek elméletét, hanem abban, hogy elsőnek írta le a Hungária Integra gondolatát akkor, amikor minden megtörtént Ma­gyarország történelmi jogainak elkobzására. 1686 és 1699 között százával másoltatta le a Magyar- ország függetlenségére vonatkozó okmányokat, melyeket bárhol is megtalált. Magyar alkotmany- jogtörténeti tanulmányt írt. Ebben a tragikus ve­get ért Bethlen Miklós gróf volt a segítője. Kifej­tette — ragyogó, magyarra soha senki által még le nem fordított szavakkal — az erdélyi magyar­ság szellemi felsőbbségét. Nyíltan Magyarország mellé állott: XIV. La­jos francia flottájának ő lett az ellentengernagya, a flottával ott tüntetett a dalmata tengerparton II. Rákóczi Ferenc fejedelem mellett, egy horvát fel­kelés ügyében tárgyalt a magyarbarát Vojnoyich- csal. Világhírű magyartárgyú művét Angliának ajánlotta, a munkáért nem kisebb világnevek ve­zették be a londoni királyi Tudóstársaságba, mint Sir Isaac Newton, a fizikus es Sir Edmond Halley, a csillagász. A köztudat minderről alig tud valamit. 1930- ban, halála kétszázéves fordulóján a Bologna-ban és Szegeden rendezett centennáriumok idején mint tudóst, de nem mint diplomatát ünnepeltek. Ma­gyarbarát szerepe máig feltáratlan, mert 1723 óta mindig volt valami olyan politika, amelynek sze­mében ennek a szerepnek feszegetése ildomtalan­nak látszott. Buda visszafoglalódott 1686-ban, de nem ma­gyar, hanem német lett. Az ostroravonalban a né­met hadvezetőség a nyolcadik helyre állította a magyar hajdugyalogokat és a magyar hajdulovas- ság Pesten teljesített távoli szekereszszolgalatot, nehogy magyar igények ébredjenek fel az ostrom után. A visszafoglalt területek 1699-re jött-ment idegen zsoldoskapitányok harácsára jutottak. Mar­sigli ugyanekkor már a magyar függetlenségi esz­mét szolgálta. Koholt vád alapján Breisachban kardját a bécsi császár bakója törte el a császári vérpadon: Buda visszafoglalója csak azért nem halt meg a Nádasdy, Zrínyi és Frangepán halálá­val, mert XIV. Lajos tiltakozott ellene. Arco grófot, Buda egyik felmentő tábornokát azonban ott fe­jezték le a breisachi vérpadon. A Rákóczi-szabadságharc minden keserű his- tóriás előzménye adva volt 1686 szeptember 2-án. Thököli már elbukott és a bécsi serházakban már a róla szóló gúnydalt az „Oh du lieber Augus­tin !"-t énekelték a serházi komédiások. Esztergomi Bottyán János is ott volt Buda alatt es úgyszól­ván Buda alól ment át a másik oldalra, a szabad­ságharc zászlója alá. Zűrzavaros helyzet volt ez, csak egy tiszta magyar vónal látszik ki belőle harmadfélszáz év távlatán át és ez az olasz Marsigli szerepe. 1881- ben Beliczay .Jónás írta meg Marsigli életrajzát. Veress Endre a székesfőváros megbízásából 1904-ben feldolgozta Marsigli Bolognában őrzött kéziratai 1686-i budai és egyéb magyar vonat­kozású anyagát. 1930-ban ő állította össze a ma­gyar Marsigli-irodalmat. 1902-ben Áldássy Antal óhajtott kutatni Marsigli örököseinek, a bolognai Bevilacqua-Ariosti hercegi család levéltárában, mely Marsigli magánlevelezését őrzi, de erre engedélyt nem kapott. 1927 és 1930 között a Magyar Hadi­múzeum- kiadványaiban és a Stella Csillagászati Egyesület kiadásában Marsigli magyarországi csil­lagászati és természettudományos működését is­mertettem, az 1930-i budapesti nemzetközi édes­vízi kutattató Limnologiai Kongresszuson mutat­tam be Marsigli ama állattani kutatásait, melyeket a Duna, a Maros és a Tisza vizein folytatott 1686 és 1699 között. Magyar vonatkozású politikai történeti és dip­lomáciatörténeti munkássága máig ismeretlen és feltáratlan. Európa mai helyzetében igen tanulsá­gos lenne az idevonatkozó kutatás, főleg a magyar nemzeti és függetlenségi eszme fejlődéstörténeté­nek feltárása szempontjából, ma, amikor Buda kapui megint ott állanak a „Drang nach Osten“ útjában. Vagy, mint ahogyan Magyarország min­dig minden olyan politika útjában állott, mely Nyugatról Keletre vagy Északról Délre és Ke­letről Nyugatra akart eljutni. Ez Magyarország helyzeti tragédiája. Ezt elsőnek Marsigli ismerte fel Buda falai alatt 1686-ban és ezt írta meg. Ez is Buda 1686-i ostromához fűződő emlék, a leg- budaibb és legmagyarabb emlék. Marsigli neve ott van a magyar Integritás védője, II. Rákóczi Fe­renc fejedelem neve mellett. Unokaöccse, Giam- pietro Bevilaqua conte a fejedelem udvari gyón- tatőja, bizalmasa, gyermekeinek nevelője volt, akit szintén halálra ítéltek, de kegyelmet nyerve, mint szepesi kanonok halt meg 1742-ben. Ennek fivére, ősöm, részt vett a sárosi szabadságmozgalmakban, szintén Rákóczi híve volt. Marsigli levéltárát csa­ládom bolognai oldalága örökölte. Marsigli gazdag úr volt, nevéhez nem tapad elkobzott magyar birtokok keserű emléke, ö nem keresett a „felszabadító hadjárat“ sötétemlékű ha- rácsán. Nevét nem emlegették átokkal a törökor­szági bujdosók árvái és özvegyei. Neve az olasz­magyar barátság ősiségét jelenti érdekes angol vonatkozásokban is. Diplomáciai működésének története ezeknek a kapcsolatoknak korai jelensé­gét alkotja, hiszen a mai Lord Newton is ott van a magyarbarát angol lordok között. Bevilaqua Borsodi Béla dr. Nem készült el a tanév kezdetére a mészárosutcai leánygimnázium Ideiglenes megoldás a várbeli barakkiskola növendékeinek elhelyezésére Lebontották és elvitték a Várból az ott díszte- lenkedett barakkiskolát és óvodát: ma már park van a helyükön. A Vár közönségét azonban erősen iz­gatja, hogy mi lesz a gyermekekkel, hova kell kül­deni az apró elemistákat és a még apróbb óvodás­gyerekeket. A főváros közoktatásügyi ügyosztá­lyában erre vonatkozólag a következőket mond­ták a Budai Naplónak: — A várbeli barakkiskola négy elemi osztá­lyát átvittük a Szilágyi Erzsébet leánygimnázium épületébe. A Szilágyi Erzsébet leányiskola új épü­lete a Koronaőr-utca és a Mészáros-utca sarkán, befejezéséhez közeledik és valószínűleg már szeptember második fe­lében megkezdhetjük ott a tanítást. A régi épületben csak a Pestre néző frontot fog­lalja el a négy osztályú elemi; ezt-a. napos, leve­gős részt, meg az udvart használjuk fel csupán a kisgyermekek részére. Arra a néhány hétre, amíg a leánygimnázium még a régi épületben mű­ködik, a barakkiskolából kiszorult elemi iskolások a szalagutcai iskolát fogják látogatni. — Ami az óvodát illeti, az már most beköltö­zik a várbeli leánygimnázium épületébe, az Iskola- térre. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a Várból eltávolított barakkiskolát kivitték Kőbányára, a Balkán-térre és ott állították fel. A barakkok he­lyén pedig, ahol most egyelőre park van, fog fel­épülni az új prímási palota. Megkérdeztük, mi van azokkal a gyermekek­kel, akik a lebontott fehérsastéri iskolába jártak. — A fehérsastéri iskola a Tabán lebontá­sával amúgy is elvesztette növendékeit, — volt a felelet. — A lakók elköltöztek másfelé, tehát az iskola is feleslegessé vált. Azt a néhány gyerme­ket, aki még megmaradt a növendékek közül, át­helyeztük a Czakó-utcai iskolába, ahol elemi, pol­gári és óvoda is van. Megtekintettük ezután az épülő Szilágyi Er­zsébet leánygimnáziumot. Ez lesz — mint ismeretes —I a főváros legszebb és legmodernebb iskola- épülete. — Mi a különleges újítása ennek a modem is­kolának? — kérdeztük. — Egyik újítás a sok közül — hangzott a válasz —, hogy különálló ruhatára lesz. A gyer­mekek holmija nem az osztályban vagy a folyosó­kon fog lógni, hanem a ruhatárban. Ez állítólag jó fegyelmezési feladat. — Egyébként a 8 osztályú új gimnáziumnak 16 osztálya lesz. Az elsőtől a nyolcadikig párhuzamos osz­tályok lesznek, A- és B-osztály. Egy-egy tanteremben átlag 25—30 leánynövendék kap helyet. — Az új iskolaépület koronaőrutcai ré­szének földszintjén lesz az óvoda, az emeleten azon­ban már a leánygimnázium termei vannak. Az óvodások mégse találkoznak a gimnazista lányok­kal, mert külön van a bejáratuk és a földszinti óvodából nem lehet felmenni az emeletre. Teljesen szeparálva vannak egymástól. Érdeklődtünk aziránt, hogy történik-e egyéb változás is a budai iskolákban az új tanév kü­szöbén. A II. kerületben volt a fővárosnak egy gyógy­pedagógiai intézete. Ennek a helyén, a Toldy Ferenc-utca 64. szám alatt központi diákszállót létesítettünk, amely már meg is nyílt. 160 diák fér el a két épületben. . Egyéb változás nem esett a budai iskolákban. A tanítás szeptember 9-én kezdődik, míg a pót be­iratások 5-én és 7-én lesznek. Buda űj veszedelme írta: Cselényi Pál dr., tv. bíz. tag. Másfél évszázadig védte a magyarság Euró­pát, annak keresztény kultúráját az ázsiai vesze­delemmel szemben és amikor most Buda nagy ünnepét üljük, újabb veszedelem fenyegeti Ke­let felől a magyar nemzetet: a bolsevista fenye­getés, amely ugyanúgy elsöpréssel fenyegeti az európai kultúrát, mint a XVT-ik században az oszmán, előtörés. Amikor most mélységes hódolat­tal emlékezünk meg azokról, akik Budát felsza­badították, nem szabad egy pillanatra sem meg­feledkeznünk erről az új veszedelemről, amely napról napra sötétebben veti felénk árnyékát. Budavár visszavételét elsősorban két láng­eszű és lánglelkű férfiúnak köszönhetjük, XI. Ince pápának és hűséges munkatársának Bonvisi tábor­noknak. Fáradhatatlan szívóssággal, óriási anyagi áldozatokkal készítették elő a felszabadító hadjá­ratot és az ostromló sereg vitézségén, kívül az ő érdemük, hogy Budavár tornyaira ismét feltűzték a keresztet, bástyáira a nemzeti lobogót. Magyarok és törökök ma megbékülve együtt ünnepelnek. A hős védők emlékét éppoly kegye­lettel őrizzük, mint a városostromlók dicsőséges emlékezetét. Ma már nem pogány a török a mi .szemünkben, minthogy a valóságban — mai szem­mel nézve — akkor sem volt az, hiszen egyisten- imádók a moszlimok. És mi sem vagyunk már „hitetlen gyaurok“ az ő szemükben: a modern, újjáéledt Törökország éppen most megy át azon az átalakuláson, amely az európai kultúrát, a ke­resztény civilizáció eredményeit akarja felhasz­nálni új államának felépítésénél. Másfelől fenyeget az új „pogányság“. Szov- jetoroszország felől. Ez azonban már igazi po­gányság, az istentagadás és a hitrombolás gyűlöl­ködő, gyilkos szelleme, amely ki akar irtani min­den szépet, igazat és jót, amit az emberi szellem és műveltség, párosulva a hittel és hazaszeretettel alkotott. Erre készüljünk fel, amikor Budavárá­nak ünnepét üljük, ne felejtsük, hogy Budavára és a keresztény kultúra újra veszedelemben van. Mikor hosszabbítják meg a 8-as autóbusz vonalát? A 8-as autóbusz tudvalévőén a farkasréti ke­resztény temető kapujáig közlekedik az Apponyi- térről. Meglehetősen nagy forgalmat bonyolít le ez a vonal, amelynek azonban egy baja van: csak a halottasházig visz, pedig -most a legtöbb temetés a temető hóvirágúti részén történik. A temetés­ről a résztvevők a Hóvirág-útón szoktak lejönni, íTiTiPTi azonban az 59-es villamoson egy kisszakaszt kell váltani, hogy elérjék a 8-as végállomását. Ál­talános kívánság, hogy a 8-as autóbusz végállomá­sát vigyék ki a zsidó temetőig, vagyis az 59-es vil­lamos végállomásáig, mert ez szolgálja úgy a .te­mető közönségének, mint a vidék lakosságának ér­dekeit. A múlt héten egy délelőtt nagy örömet keltett a vidéken, hogy egy 8-as autóbusz megjelent a Sa- sadi-út és az Érdi-út sarkán, sőt innen felment a Hóvirág-úton egészen a temető végéig. A Beszkárt vezetősége kipróbálta az útvonalat, amelyet ter­mészetesen lehetetlen meg nem felelőnek találni. Az Érdi-utat tavaly a főváros teljesen újjáépítette, a Hóvirág-út is jó állapotban van. A 8-as autó­busz mai végállomásától az 59-es végállomása mindössze nyolcszáz méterre van, úgy hogy a Beszkárt ezt a kis reformot máról-holnapra végre tudná hajtani. mKtazet Buda ostromáról. Már lángokban áU.a vár egyrésze és rohamra indultak a csapatok. Magyar vitézek keze tűzte ki az első zászlót a vérrel áztatott ősi várfalakra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom