Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-08-15 / 1225. szám
1936 augusztus 15. Budai Napló 3 REPEDEZIK és összeomlással fenyeget egy 500 éves budai ház Veszélyben Buda egyik legrégibb építészeti műemléke — ü szomszédos telken lolyé modern házépítés megbolygatta a Fő-utca 22. számú egyemeletes házat Több védelmet a budai műemlékeknek Pesten kezdődött a házösszeomlások szomorú és különös divatja, de hamarosan átterjedt Budára is. Buda — sajnos — ezen a téren is Pest után siet, nem hagyja magát. Mint ismeretes, Budán nemrégiben a Főutca 26. számú házat a szomszédos telken folyó építkezés megmozdította és többszázéves nyugalmából kizavarta, megrepesztve a ház falait, összeomlással fenyegetve kapualját, amelyet ma is hatalmas fagerendák támasztanak alá. Most újabb hasonló katasztrófáról kell beszámolnunk. A Fő-utca 22-es számú házban, Buda egyik legrégibb épületében fenyeget súlyos veszedelem. A ház kapuját és tűzfalát már le is kellett bontani, hogy a további veszélynek elejét vegyék. Itt is, mint az előbbi helyen, a régi budai házak réme, az új bérpalotaépítkezés okozta o bajt. A Fő-utca 26. számú ház egyik oldalán, a Kapucinusok temploma felőli részen, nemré-í Igiben lebontották az ottlévő kis házat és új öt-; emeletes bérpalotát építenek a helyére. A házat a MOKTÁR építi, Ilültl Dezső műegyetemi1 tanár tervei szerint. Az építkezés megindulása után repedezni kezdtek a szomszédos egyemeletes ház falai, úgyhogy nemrégiben már maga a háztulajdo-j nos, Geiger Gyula fővárosi fogalmazó is ki akart költözni onnan. Lakása valósággal lak-', hatatlanná vált a sok aládúcolástól, amellyel az omladozó szobák falait alátámasztották. A Budára is átvonult komfortos modern bérpalotaépítkezések másik áldozata, a Fő-utca; 22. számú ház mellett, az Aula építőszövetke- j zet készül ötemeletes bérházat építeni. A Főutca 22. számú egyemeletes épület egy régi; budai patrícius család, a Strausz testvérek pl lajdona. A ház gondnoka Strausz Gyula dr. Az 500 esztendős, a török világ előtti korból ittmaradt régi épület valóságos műemlék. Kapucinus-utcai kapuján régi török feliratokat és szobrokat találtak a régészek. A ház főutcai kapujának boltíves régi kapualja ma már romokban hever. A ház ősi kapubejárata a szomszéd telken folyó főutcai építkezés megindulása után omladozni kezdett, úgyhogy le kellett bontani. A tizenhét lakásból és két üzlethelyiségből álló ház lakói azóta a kapucinusutcai kapun tudnak csak otthonukba bejutni. Az egyik lakót, Ulrich Rezső dr. magán- tisztviselőt és családját, akik a ház főutcai frontjának kapufölötti, elsőemeleti lakásában laktak, már ki is költöztették a házból. A máról-holnapra hajlékát vesztett csplád bútorai ott szomorkodnak a ház Kapucinus-utcai frontA járnak udvarán. A Budai Napló munkatársa a helyszínén tett látogatása során arról értesült, hogy a ház' főutcai frontjának veszélyeztetett részét és tűzfalát teljesen lebontják és újraépítik. A régi épület kapucinusutcai frontja, amelyet nem bolygatott meg az új építkezés, masszívan áll törökkorabeli, félköralakú sárga falaival. Régi pincelejáratta fölött még ott vannak a múzeumba került török emlékek nyomai. Elmondják a lakók,, hogy a török szoborfejeket a kommün alatt, amely a patinás öreg Budát se>n kímélte meg — a műemlékek iránt nem nagy érzékű bolsevisták vörösre festették. Ezt azonban kiheverték ezek az évszázadok alatt különlb viszontagságot is látott régi műemlékek. Kérdés, hogy a Buda kis utcáiban ma is sűrűn látható régi műemlékek azt a veszedelmet is kiheverik-e, midőn napjainkban egyre sűrűbben épülnek a régi kis házak között a „komfortos“ ötemeletes modem házak. A régi emlékeket őrző Buda joggal köve- ! telhet több védelmet veszélyben levő műemlékei számára. No, meg a kis házak régi lakói számára is. Az a rémület, amely a Rákóczi-úti ház- beomlás nyomán támadt, valósággal „ház- összeomlás^“ hisztériát teremtett a fővárosban, ebben az esetben azonban nem erről a tömeg- hisztériáról van szó. Az ősi ház tragédiája élesen rávilágít arra a bánásmódra, amellyel nálunk a tradíciókat és azt a (kevés műemlékszámba vehető épületet (kezelik, amelyek ma Buda legfőbb ékességei. Külföldön már úgyis ázzál gúnyolnak bennünket, hogy (műemlékeinket is hamisítjuk, mint ezt nemrégiben a Halászbástyával kapHarmincnégy évvel ezelőtt alapította a Budai Naplót Viraág Béla. Harmincnégy éven át hűséges krónikása volt Budának, gyámolí- tója minden szép és nemes gondolatnak, amely a jobbparti város fejlődését szolgálta, szeretettel ápolta Buda történelmi emlékeit és törhetetlen magyar érzéssel, fanatikus hittel szolgálta azt a Hazát, amelyet senki se szeretett jobban, mint ő. Viraág Béla kezéből kihullott a toll. A Budai Napló árván maradt. A súlyos gyász első öráiban azonban összeültek az elhúnyt barátai, egytől-egyig Buda életének vezető kitűnőségei és elhatározták, hogy a Budai Naplót továbbra is fenntartják, mert erre ;a lapra szükség van. Szerkesztőbizottsággá alakultak és folytatták a lapot, abban a nemes szellemben, amelyet nagynevű alapítója jelölt meg, gondoskodtak a Budai Napló megjelenéséről addig is, amíg néhai Viraág Béla örökösei nem döntenek arról, kire bízzák elhúnyt atyjuk szellemi örökét. A sok arra érdemes jelentkező közül minket tiszteltek meg ezzel a nehéz feladattal és mi vállaltuk, hogy folytatjuk azt a gyönyörű munkát, amelyet Viraág Béla jelölt ki a Budai Napló céljául. A mai nappal átvettük a Budai Napló szerkesztését és kiadását. Buda közönségének nyilvánossága elé lépünk és kérjük, fogadjanak bennünket szeretettel. Előlegezzék nekünk azt a bizalmat, amelyet igyekszünk majd kiérdemelni a Budai Napló most kezdődő, új korszakának folyamán. Felvetődik a kérdés: vájjon van-e szükség külön budai sajtóra? Hiszen a törvény rendelkezése folytán Buda és Pest több mint 60 esztendeje egy város: Budapest. Érdemes-e, kell-e, szabad-e fenntartani a régi, külön Budát, amikor az az egyesített fővárosnak csak része, néhány köz- igazgatási kerülete? A felelet nem tűr habozást: van, Buda nemcsak Budapest része. Budának megvan a maga külön élete, külön lelke, a budai lélek, amely más, mint a budapesti. Testvéri szeretettel, igaz örömmel látjuk a balparti oldal, Pest virágzását, fejlődését és gazdagodását, de rendkívüli nemzeti érdek, hogy ne kallódjék el, ne semmisüljön meg az a külön budai lélek, amely kincse az egész magyarságnak. Buda: évszázadok hosszú sora óta a magyarság szimbóluma. „Él magyar, áll Buda még“ — mondja a költő. És ebben a verssorban benne van az a szerep, amely Budát mindenkor megillette a magyar nemzet lelkeben. „Nyolc századoknak vérzivatarja közt rongált Budának tornyai állanak:“ álltak, amikor a halhatatlan költő gyönyörű versét megírta, állnak ma, amikor a magyarság millióinak minden reménysége Buda tornyai felé fordul és ál Inni fognak, amikor a magyar nemzet ege felől eltűnnek a sötét fellegek és újból ragyogni fog a napsugár a csillogó tornyok felett. Áll a „Szent Hegy“, hirdetve Buda világraszóló dicsőségét, csodálatos történelmi hagyományait, népének tehetségét és érvényeit, esolatban írta egy német lap, Budapestről szóló beszámoló cikkében. Ha tehát a véletlen szerencse jóvoltából akad kivételesen egy-egy „valódi“ műemlékünk, mint ez a főutcai ősi épület, akkor a legnagyobb kímélettel kellene azt őriznünk lés védenünk. E helyett pedig az történik, hogy az új építkezések sorra rendítik meg (Buda régi épületeit, kimondhatatlan károkat okozva. amelyek a magyarság álmainak Mekkájává tették Budát. Ha azt hirdetnők, ha elfogadnék, hogy az egyesítéssel megszűnt Buda külön élete, felolvadt, megsemmisült Budapest életének dübörgő ritmusában, árulást követnénk el. Feladnék Budát. Mi legalább úgy érezzük. • Ápolni, óvni kell, meg kell őrizni Buda külön lelkét. Ezt a célt tűzte maga elé Viraág Béla és ezt a célt szolgálja ezután is a Budai Napló. Felkutatjuk ezentúl is Buda történelmi múltjának rejtett kincseit, napvilágra hozzuk azokat. Szolgálni akarjuk Buda külön társadalmi életét, gazdasági érdekeit, fejlődését és szépítését. A természet pazar kézzel kincseinek millióit szórta el ezen a helyen, vigyáznunk kell, hogy emberi meggondolatlanság vagy érzék hiánya el ne rontsa azt, amit a természet adott. A főváros egyesítése után következő évtizedekben mostohán bántak Budával. A pesti oldal rohamos fejlődése háttérbe szorította a jbbböldali várost. Fejlődése megakadt, nem törődtek vele, minden figyelmet a fiatalon feltörő túlsó oldalnak szenteltek. Csak most, az utolsó években kezd új erőre kapni Buda. A főváros vezetősége felismerte azt az óriási értéket, amelyet a magyarságnak s az emberiségnek jelent és megindult Buda földalatti és földfeletti kincseinek feltárása, új keretbe való foglalása. Ez a nemrég megkezdett munka nagy kötelességet ró a Budai Naplóra: ott leszünk mindenütt, segíteni fogunk, ötleteket adni, támogatni és dolgozni, másrészt pedig bírálni és kíméletlenül lesújtani, ha kell. Egyetlen célunk Buda hűséges és alázatos szolgálata, érdekeinek megvédése: ezzel nemcsak Budát, hanem áz egész magyarságot szolgáljuk. Viraág Béla megmutatta az utat és mi követjük őt ezen az úton. # Magyar, fanatikusan magyar marad továbbra is a Budai Napló. A magyarság szere- tetét nem lehet túlzásba vinni, akárcsak a szülők iránt való gyermeki szeretetet sem. Meg nem alkuvóan, törhetetlen hittel hiszünk a magyarság erejében, elhivatottságában, történelmi küldetésében. Rajongó imádattal ragaszkodunk múltjához, agyunk minden rostjával, idegeink minden szálával, erőnk minden megfeszítésével dolgozunk jövőjének megmunkálásán. Nem ismerünk pártokat és mellékszempontokat, előttünk egyetlen nagy cél lebeg: a magyarság régi dicsőségének feltámasztása, a nemzetben rejlő bámulatos erők számybontásának előkészítése. Ezek az érzések, ezek az eszmék vezetnek bennünket, amikor felvesszük a Viraág Béla kezéből kihullott tollat és folytatjuk a Budai Napló hasábjain végzett munkáját. Bizakodással, hittel vesszük át az örökséget, becsülettel, tiszta fegyverekkel, a toll legnemesebb eszközeivel akarjuk folytatni a nagy célokért való harcot. Ehhez Buda közönségének megértő szere- tetét és támogatását kérjük. Lippay Gyula dr. és Olty Antal, a Budai Napló szerkesztői és kiadói. I Co&zéUtet a Budai hafUá Amikor Viraág Béla halálával gyász és bizonytalanság szakadt a Budai Naplóra, a lap és a nagynevű alapító barátaiból bizottság alakult, hogy megmentse azt a nagy szellemi értéket, amelyet néhai Viraág Béla teremtett meg a Budai (Napló életrehivá- sával és fejlesztésével. Buda életének három kitűnősége: Eewnyey Vilmos dr., ny. államtitkár, Pávai Vájná Ferenc dr. főbányatanácsos, világhírű geológus és Szilágyi Károly igazgató, v. országgyűlési képviselő szerkesztőbizottsággá alakult és gondoskodott a Budai Napló megjelenésének folytonosságáról addig is, amíg Viraág Béla örökösei, árván maradt leányai, nem intézkednek a lap további sorsáról. A Budai Napló jelen számával a szerkesztőbizottság befejezte munkáját. Köszönettel, soha el nem múló hálával tartozunk nékik nemes elhatározásukért, önzetlen munkájukért, amelyet lapunk érdekében annyi hűséggel és önfeláldozó szeretettel végeztek. Nemcsak a magunk hanem — Úgy érezzük — egész Buda nevében is cselekszünk, amikor nékik ezen a helyen köszönetiinket és hálánkat fejezzük ki nemes készségükért, végzett munkájukért. A Budai Napló szerkesztősége, néhai Viraág Béla örökösei. Park a Szentháromság-téri iskolás-óvoda helyén Lebontották a Szent Háromság-téren lévő iskola-óvodát. A bontást Wihárdt Ferenc és Mészáros Imre építészek végzik. Budai és idegenforgalmi szempontból nagy fontossága van ennek a 900 négyszögöl (3600 m") területnek. Először a her- cegprímási palotát akarták ideépíteni, de éppen a bontási munkák közben derült ki, hogy e terület ezt a megterhelést nem bírja meg, mivel alatta mintegy ötemeletnyi pince van még a török időkből. így csak átmeneti tervet készítettek, amely — Molnár Károly építész magyarázata szerint — abból áll, hogy a tavaszra feltöltik az egész területet a várfal magasságáig és parkot létesítenek rajta. Úgy látszik, a főváros közben belátta, hogy a Szent István ünnepi idegenforgalom megkívánja a gyorsabb ütemű szépítést, mert még el sem takarították teljesen a romokat és már megjelentek a főváros kertészetének kocsijai az apró, sárga kőtörmelékkel, hogy azonnal megkezdhessék a parkírozást. A feltöltés is kész, de egyelőre elzárják az elülső részt a közönség elől az iskola volt kerítéséig. Egy biztos. Akármilyenek is a távolabbi tervek, ha mindjárt a Halászbástya meghosszabbításáról lenne is szó, a gyönyörű kilátást, amelyet ez az előretolt parkrészlet nyújt, nem szabad elrontani a selejtes tervek vásárján. A 12-es rejtélye Levél a szerkesztőhöz Olvastuk a 3-as autóbuszról szóló cikket, amelyben a Budai Napló felhívja a figyelmet a 12-es autóbusz rejtélyére. Teljesen igaz, amit írnak: rejtély, hogy miért tették a 12-es budai végállomását a Széna-térre, ahol semmi célja, nincs összeköttetése semerre sem, se a villamossal, sem egyéb autóbuszvonalakkal. Nem vagyok egy véleményen a legutóbbi cikkükkel, nem találom elegendőnek, ha a Széli Kál- mán-térig hosszabbítják meg a 12-est. Ennek a járatnak a kocsijai a budai vonal részen úgyszólván teljesen üresek, ennek oka azonban nem az, mintha nem lenne — megfelelő megoldás esetén — utasközönsége, hanem csupán az, hogy a Szénatéri végállomással „a levegőben lóg“ a 12-es, nincs vége. Ami úgy értendő, hogy légüres és „utasüres“ térben végződik. A 12-est, ha rentábilissá kívánja ezt tenni a Beszkárt, legalábbis a Déli-pályaudvarig kell meghosszabbítani. így legalább komoly célja és folytatása is lenne minden irányban, nem szólva arról, hogy egy pályaudvar magában véve is célja lehet egy végállomásnak. De egyébként is a Déli-pályaudvar az egyetlen természetes végállomása a 12-esnek, itt találja a 3-as vonalat, amelynek segítségével a Margit-híd felől érkező utas tovább utaz- hatik a Krisztina-tér felé. Innen, a Déli-pályaudvartól, csatlakozása lenne a 12-esnek a Farkasrét felé is és ezzel nagyot javulna ennek az elhanyagolt városrésznek a közlekedése is. Nem értjük la Beszkárt gondolkozását, fogalmunk nincs, miért tették a 12-es végállomását a Széna-térre, mikor lenne egy természetes megoldás is a természetellenes helyett és amellett a Beszkárt is jól járna. Tényleg rejtély ez, amelynek megoldásán hiába töri a fejét az ember. Több, gyaloglásra kényszerítetl budai polgár Az (HvaséU&z Fizesse** el& a Budai Hapláca