Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-07-01 / 1222. szám

34.cvl.l222.sz. ELŐFIZETÉS Negyedévre 6 —P Egy évre. .24.— P Egyes szám 40 f. Egyesületi tagok féláron kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja 1938 jililS 1. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, I mm. magas sor egy­szeri közlésnél 30 f. Szövegsorára 2 P. Is­mertető közlemények megállapodás szerint I hirdetés dija nlslestsr előre fizetendő Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság Alapította: VIRAÁG BÉLA (1903—1936) Szerkesztő-bizottság: HENNYEY VILMOS Dr., PÁVAI VA1NA FERENC Dr. és szilagyi károly Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Szász Károly-u. 4 Telefon: 1-502-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig Akik Budái uaqy tették... Buda, Óbuda és Pest egyesítése után, ami­kor körülbelül 70.000 lakossal hivatalosan is megalakult Magyarország új fővárosa, szomorú napokra virradt a Duna jobbpartja, mert a kezdeményezést a jóval fürgébb és kereske­delmi szellemű Pest ragadta magához. Tespe- dés és szomorúság volt a budai oldal osztály­része, mert senkinek eszébe nem jutott, hogy ezt a mi évezredes múltú volt fővárosunkat más elbánásban kellene részesíteni. A királyi Várpalota, egynéhány miniszté­rium és a Déli vasúti pályaudvar kivételével nem is maradt egyebünk, ami nagyvárosi jel­leget kölcsönzött volna Budának. A pestiek, ha átjöttek akár a hidak valamelyikén, akár a már régebben beszüntetett pompás helyi hajók, akár az azóta jobblétre szenderült propellerek valamelyikén, idegenül érezték magukat és leg­feljebb azokban a kis kurtakocsmákban derül­tek jobb kedvre, ahol hamisítatlan sashegyi vö­rösbort mértek és a hagyományos Schramli-ze- nekar muzsikált. Idegen vidéki városban kép­zelték magukat, csodálkozva tekintettek széj­jel, még a járást is eltévesztették a kis zeg-zúgos utcákban és már a vállalkozóbb kedvűek és me­részebbek közé tartoztak azok, akik felmerész­kedtek a budai hegyvidék csodálatosan szép és páratlan kirándulóhelyeire: a Gellérthegyre, a Sósfürdőbe, a Svábhegyre, a Zugligetbe, vagy ki a Római Fürdőbe. Este, amikor hazaértek, szinte megkönnyebbülten sóhajtottak, hogy végre megint biztonságos otthonukban lehet­nek, elfeledve azt, hogy Pestet a kereskedelem és üzleti szellem, Budát ellenben a történelmi hagyományok, a romantika és a természet szép­ségei tették naggyá. Hogy azonban ezt értéke­síthessék is, ahhoz meglátó egész férfiak kel­lettek, akik elviselték a lokálpatriotizmus le- mosolygó vádját és nehéz pionírmunkát végez­tek, hogy Buda elfoglalhassa azt a kivételes helyet, amelyre a történelem predesztinálta. A harc a Városházán indult meg, ott Sze- beny Antal, Platthy György, Becsey Antal, Perczél Béla, Kasics Péter, Szigethy János, Baransky Gyula, Ripka Ferenc dr., Kozma Jenő és társaik voltak azok, akik harminc éven át küzdöttek a budai érdekekért és méltó se­gítő társat kaptak a mi felejthetetlen Viraág Bélánkban, aki nagyszerű tollával egyszerre az éndeklődés központjába tudta állítani Budát. Ahhoz azonban, hogy a harcnak kézzelfogható eredményei is legyenek, egy a jövőbelátó, nagy­vonalú, tehetséges, erélyes és megértő podeszta kellett a főváros élén, aki meg tudjon küzdeni a teljesen ellentétes pesti érdekekkel és bátran a kezébe merje venni Budának világvárossá és világfürdőközponttá való fejlesztését. És a Gondviselés a kellő időben olyan férfiút állí­tott fővárosunk élére, akiről csak levett kalap­pal lehet beszélni. Ez a férfiú Bárczy István volt, aki most ünnepelte teljes visszavonultság- ban azt a nagy napot, amikor harminc év előtt a polgárság közbizalma Magyarország főváro­sának podesztai székébe emelte. Bárczy István azonnal megértette a Szebeny Antalok, Per- czel Bélák, Viraág Bélák és társaik elgondolá­sát és ma előttünk áll az a Buda, amelyre bá­mulva figyel fel a külföld és büszkén tekint az ország. A pionírmunka meghozta Isten áldását, Buda jövője felől nem kell már aggódni, de azért „ügyelni szükséges“. Bennünket is, akik ezeknek a nagy férfiaknak nyomdokain hala­dunk, szorít, ösztönöz, hajt az a kötelességér­zet, hogy életünket és munkásságunkat Buda nagyságának érdekében gyümölcsöztessük. Mi is tovább munkálkodunk úgy, ahogy a nagyok az irányt megjelölték és vigyázni fogunk, hogy Buda érdekei hátrányt soha ne szenvedjenek és a fejlődésnek nagyszerű elgondolásai író­asztalok poros fiókjaiban el ne kallódjanak. Fo­kozottabb mértékben fogunk vigyázni a Buda érdekében történő minden lépésre, mert tud­juk, hogy a Városháza ma már rokonszenve­sen tekinti azt a harcot, amely Buda nagysá­gának érdekében folyik. Mindenütt a legjobb indulatot tapasztaljuk, mi budaiak, tudjuk jól, högy Szendy Károly és Liber Endre is lelkes hívei a budai rész gyarapodásának és fejlődé­sének. Buda közönségének mindenkor leglelke­sebb és áldozatkész támogatására számíthat a főváros vezetősége, nyugodtan mondhatjuk, pirtkülönbség nélkül. Budai érdekei oly szen­tek, hogy azokat kicsinyes egyéni érdekek nem veszélyeztethetik soha. Viraág Béla halála után folytatjuk a meg­kezdett munkát és ehhez bizalommal kérjük a budai nagy közönség támogatását, hogy Buda ismét azzá legyen, ami volt Hollós Mátyás idejében. Kállószi András. Ssenáy Károly polgármester áiaáalútja "Rómában — A Budai "Dalárda siKerei asz öröR Városban — A fővárosi lapok szűkszavúan, emlékeztek meg a római Magyar Intézet kiállításával kapcso­latos ünnepségekről, amelyek pedig ismét nagy mértékben járultak hozzá a hatalmas olasz nemzet­tel való baráti kapcsolataink szorosabbá tételéhez. Lapunk most egy előkelő szemtanú beszámolója alapján, aki olaszországi útjáról csak most érke­zett haza, részletes ismertetést tud adni a május 10-től 16-ig terjedt olasz-magyar ünnepségek szín­pompás láncolatáról, amit annál szívesebben te­szünk, mert ezek az ünnepségek egyben és pedig nemzetközi viszonylatokban is alkalmasak voltak megvilágítani az akvinkumi és óbudai ásatások során eddig nyert emlékek igen jelentősmérvű kul­turális és egyben Idegenforgalmi értékeit is. Infor­mátorunk ezt a következőkben írja le: Május 10-én délelőtt szokatlan látványra lett figyelmes a Palazzo Venezián hullámzó tömeg: a tér hátterében álló impozáns Victor Emanuel em­lékmű előtt álló Ismeretlen Katona síremlék lábá­nál hatalmas piros-sárga-zöld koszorú pompázott, amely színek Abesszínia hivatalos trikolórját ké­pezik. Amikor azonban észrevették a piros-fehér­zöld szalagokat is és meg tudták, hogy Budapest polgármestere jön a magyar főváros színeivel ékes koszorú elhelyezésére, hirtelen 5—6000 főre nőtt lelkes tömeg várta az elkövetkezendőket. A dísz­ruhás rendőrök sorfala között nemsokára megérke­zett az autósor, amely Villani Frigyes báró köve­tet, Szendy Károly polgármestert és titkárát, Keil Tibor dr. tanácsjegyzőt, Ripka Ferenc dr. v. fő­polgármestert, a Budai Dalárda vezetőjét, Nagy Lajos dr. egyetemi tanárt s más előkelőségeket ho­zott az ünnepély színhelyére. Miután a magyar csoport római módon jobb kezét felemelve tisztel­gett a síremlék előtt, a Magyar Intézet növendékei elhelyezték a koszorút, a Budai Dalárda pedig, amely közben az Emlékmű mellett helyezkedett el. a Giovinezzát énekelte. Az olasz Himnusz elének- lése után egetverő „Ewiva“ töltötte be a hatalmas teret s a hallgatóság megállapította, hogy jobban és szebben még olaszok sem tudják nemzeti Himnu­szukat énekelni. A dobbanó ritmusú indulóval szem­ben igen mély hatást keltett az utána elénekelt fájdalmas hangulatú magyar Himnusz, amelynek hangjai komoran érzékeltették a feltörő Itália és a lesújtott Csonkamagyarország elütő állapotát az olasz hallgatóság megértő sorai között. Amikor pedig Szendy polgármester a szokástól eltérően, talán a páratlan ünnepeltetéstől meghatva, az Emlékműtől való távozás előtt még egyszer visz- Szafordult, hogy felemelt jobbjával mégegyszfer köszöntse azt, az ujjongó tömeg áttörve a kor­dont, éljenezve sereglett köréjé, úgyhogy Villani báró csak nehezen tudott részére utat nyitni, hogy autójába szállhasson. Előbb azonban a fotóripor­terek pergőtüzén is át kellett esnie s ekkor maga mögött látva a Budai Dalárda átütő sikert elért gárdáját, még minden taggal külön kezet fogva, köszönte meg a rendikívüli teljesítményt, amellyel megalapozta Budapest polgármesterének diadal­mas fogadtatását is. Ezután a Magyar-olasz Irodalmi Egyesület alakuló ülését tartották meg a római Magyar Aka­démia helyiségében. Igen előkelő közönség jelenlé­tében, külföldi követségek képviselői, Fedele olasz közoktatásügyi miniszter, Róma alkormányzója, az Egyetem rektora stb. előtt tartotta meg Szabó Mi­hály dr. újpesti tanár, a Vatikánban való 10 évnél hosszabb ideig tartó kutatásai alapján, most éppen aktuális témájú előadását XI. Ince pápáról, aki a Magyarországot a török uralom alól felszabadító hadjárat szellemi mozgatója volt s ezzel halhatat­lan érdemeket szerzett. Az olasz tudományos élet legkiválóbb képviselői osztatlan elismeréssel adóz­tak a kitűnő előadónak, kiemelve, hogy ennél szebb olaszsággal még születet olaszok sem tudnának be­szélni, mint ez a fiatal magyar tudós és elismeré­süket fejezték ki a Magyar Intézet vezetőjének, Koltai-Kasztner Jenő dr-nak s Nagy Lajos dr. egyetemi tanárnak, aki ez intézet megbízásából irányítva a programmot, éppen a jelenlevő buda­pesti polgármester városának 250 év előtti törté­netére hívta fél ezzel az olasz tudományos világ figyelmét. Ezután Szendy Károly polgármester emelkedett szólásra, kifejezve az új kultúrkapesola-l tokát létrehozó társaság megalakulása fölötti örö­mét, szívből jövő, spontán szavaival mély benyo­mást keltve az előkelő közönség körében, mely fél­állással ünnepelte Róma e kiváló vendégét. Május 12-én a római Magyar Akadémia fel­díszített termei várták az Örök Város legmagasabb funkcionáriusait, hogy ünnepélyes formában ad­ják át Budapest székesfőváros ajándékait és pedig az akvinkumi múzeum legértékesebb leleteinek má­solatait, többek között a világhírre szert tett „vízi­orgona“ rekonstruált mását. Ez alkalommal össze­gyűltek az olasz és külföldi tudományos intézetek vezetői, élükön Róma alkormányzójával, az egye­tem Réktorával, Villani báró követ és nejével. A megjelent előkelőségek előtt Nagy Lajos dr. egye­temi tanár ismertette rövid olasz előadás kereté­ben a pannóniai római kultúra különböző fejlő­dési fokait a lehozott eredeti ásatási anyag kap­csán. Majd megszólalt a hallgatóság meglepett mo­raja közepette a rekonstruált akvinkumi orgona, amelyen Meszlény Pia játszott és Krausz Ist­ván dr., ki Rómában Gigli tanítványaként készül a tenoristai pályára, régi Gregorián dallamokat énékelt. Ezután Szendy Károly polgármester adta át a megnyitó római kiállítás számára, Augnstusról. a római birodalom első nagy császárjáról szóló magasröptű megemlékezés kapcsán az akvinkumi múzeumnak e célra Nagy Lajos dr. által kiválasz­tott másolati darabjait. A két teljes szobára való nagy és értékes ajándékot meghatott köszönő sza­vakkal Róma város alkormányzója vette át, utána pedig Giglioli a római régészek legkiválóbb kép­viselője méltatta dicsőítő szavakkal a nagylelkű ajándék rendkívüli jelentőségét. Május 16-án, mint erről az összes világlapok is beszámoltak, maga az olasz király is megtekin­tette a Magyar Akadémia kiállítását, Villani báró követ kalauzolása mellett. A királynak Nagy La jós dr. és Paulovits István dr. egyetemi tanárok szolgáltak szakszerű magyarázatokkal a kiállított műtárgyak tekintetében. Az olasz király őfelsége különös érdeklődéssel szemlélte a Kr. u. II. szá­zadból való Alexandriában készült, arany és ezüst intarziás, u. n. egyedi kancsót, amely Nemzeti Mú­zeumunk kincse, úgyszintén meghallgatta az ak­vinkumi orgona zenéjét is, több mint negyed órát tartózkodva a magyar tudósok körében és legma­gasabb megelégedésének adott kifejezést a látottak fölött. Azokra, akik ezeknek az ünnepségeknek sze­mélyes tanúi voltak, még külön mély hatással volt ama körülmény, hogy a szintéin Rómában időző Serédi Jusztinján hercegprímás Szendy Károly polgármestert a pápai trón elé kalauzolta s az egyház tiariás feje hosszabb időn át folytatott meg­hitt beszélgetést Budapest polgármesterével, ami bizonyára gyümölcsöző lesz a Főváros hitéletének további kimélyítésére, sőt — ami beavatottak sze­rint csak igen ritkán fordul elő — a búcsúzás után még egyszer magához kérette s csak azután vált meg ismét tőle. E jelentőségteljes aktus további bizonyságát adta annak, mily nagy mértékben sikerült Szendy Károly polgármester nagyrahivatott, tartalmas egyéniségének meghódítania úgy a maga, mint Bu­dapest Főváros és egész Magyarország részére a nagy olasz nemzet osztatlan, értékes szimpátiáját. Margittal/ Rilcárd dr. Viraág Béla sírhalmára... Könnyeket hullattam. Priscos feljegyezte, hogy amikor Attila lakomáján a regősök az ősök dicsőségéről, Attila harcairól zengtek, a hún vezérek közül sokan könnyeztek. Miért rösteljem hát, mert Viraág Béla temetésén sírva fakadtam. Nem minden temetéskor van ez így, de most már másodszor történt meg: ilyenkor jó barátot temettünk! Mind a kettő mérnöknek készült, mind a kettő újságíró lett. Megsirattam őket, mert jó barátok voltak, mert szent, nagy ügyet, a magyarság ügyét szolgálták, — még többet: az ember ügyét — mert szerettem őket s ma is szeretettel kell rájuk s a munkássá­gukra gondolnom. Nem voltak átlagemberek, messze néztek: a jövőbe látták. Megsirattam, mert kevesen vannak ilyenek, mert sokat veszí­tettünk, mert az ilyen emberek után ür marad: hiányoznak. Viraág Béla jelenség volt. Régebb még ruházkodásában is más mert lenni, mint a töb­biek. Mindig messzenéző kék szeme mögött mélyenszántó, a jövőbe látó poéta gondolata ült. Mindenre félfigyelt, ami megérdemelte s mindent felkarolt, mindennek hangot adott, aminek mnltja volt s aminek jövője lehetett. Ott volt Puskás Tivadar, az egyik székely zseni mellett, amikor annak: agyában megfo- gamzott a telefonhírmondó gondolata. Együtt valósították meg ezt, a világon az elsőt. Buda a magyarság múltjának patinás bástyafoka. Az Árpádok, Nagy Lajos, Corvin. Mátyás dicsőségének hagyománya. Viraág Béla. ebben a ragyogó történeti múltban látja a jobb magyar jövőt. Budai Napló-1 alapít s dolgozik, ír, agitál küzd és szenved s meghal szegényen, kórházi ágyon, mint igazi vén bohém, de Buda fejlő­dik, virul, gazdagszik: fürdőváros lett, mert a Budai Napló három hosszú évtizeden keresztül hétről-hétre idézi a múlt dicsőségét, festi szí­nesen a jövő reménységeit, buzdít, dícsér és ostoroz, mindig felkarolja s a nyomtatott betű soha nem korhadó oszlopaival támasztja alá a jót, nagyot, igazatakarást, a jobb, a szebb jövő munkálását. Emberek nőttek meg a Budai Napló, Viraág Béla támogatásán, szeretetéből, mert Viraág Béla messzire néző szeme mindig meglátta, hogy a nagy embervásáron, a nagy tülekedésben ki az igazi, ki a múlt és jövő Bu­dájának embere. Érzem, tudom, bogy Buda sok-sok még élő nagy fiának is könny szökött a szemébe, amikor hírét vette, hogy Viraág Béla meghalt s szívükben visszhangzott a ko­porsóján dübörgőit göröngy. Ezek, a titkon, szembe lopózkodó könnyek, ezek az elrejtett szívdobbanások s temetésén a barátok bosszú, néma kézfogásai bizonyítják, hogy a szegényen elköltözött Viraág Béla a költő, az újságíró, a nagy lelkesedő és lelkesítő — a sokak szemében egyszerű kis polgártársunk — milyen nagy ember volt. Bizonyosan ür marad utána — nagy, pó­tolhatatlan ür a családi tűzhelynél, a szerkesz­tőségben. Hiányozni fog a budai politikai és társadalmi egyesületekben, ahol mindig szere­tettel hallgattuk, ha hosszú élete tapasztalatai­ból példákat hozott fel, ha szent tűzzel lobogó fantáziája elvitt a nagy turáni mezőkre, keleti bölcsőnkhöz, vagy megfestette Buda fürdővá­ros ragyogóan nagy jövőjét. Hiányzik nekünk a Hollós Mátyás Társaságban, a budai írók, művészek és tudósok Buda jövőjét munkáló társaságában, amelyet Viraág Béla hívott életre s amelynek holtáig tartó pillére volt. Hiányzik Buda és a Székesfőváros legna­gyobb kincsének, hiányzik Viraág Béla a hő­forrásoknak, a csonka magyar haza fővárosa egyetlen, biztos nagy-nagy jövő reménységé­nek: Budapest-Pürdővárosnak. Nem történhe­tett ennek érdekében vagy ellene semmi, hogy arról Viraág Béla tudomást ne szerezzen s nem maradhatott el egy gondolat, hogy Viraág Béla Budai Naplója fel ne figyelt volna — úgy le­het i— javítva, kritizálva. Itt Viraág Béla hit­tel, kezdeményező, meggyőződéssel agitátor volt <5 megérezte, tudta, hogy Buda volt s ma is atommagja, kikristályosodási gócpontja en­nek az országnak. Csüngött Buda régi dicsősé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom