Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-06-17 / 1221. szám
2 Budai Napló 1936 június 17. Viraág Béla élete és munkássága Viraág Béla ősi felvidéki gentry-család ivadéka, 1863 október 19-én született a tren- cséni Motesicban. Édesatyja: sirató Jaskula Antal dr. a lengyel ősök szabactaágszeretetével, mint őrnagy vett Tészt az 1848-i szabadság- harcban, majd megyéje politikai életében. Édesanyja szintén lengyel nemesi család sarja: Grotkovszky Ilona. A család a XVII. század elején költözik Magyarországra és rokonságba kerül Balassa Bálinttal, Katona Józseffel, Virág Benedekkel, a Banghákkal és a Rakó vszkyakkal. Viraág Béla elemi és középiskoláit Tren- csénben, Pozsonyban, Körmöcbányán és Budán végzi, önkéntesi évét Prágában tölti tó, majd a budapesti műegyetemen az építészeti szakra iratkozik. Egyetemi évei alatt kezd behatóan érdeklődni a zsurnalisztika iránt és ebből az időből valók első irodalmi megnyilatkozásai. Az írásművészet útján. Viraág Béla első verskötetében, amely 1885-ben jelent meg, újat tudott adni a magyar klasszikusok nyomán támadt irodalom megnyilatkozásai fölött. Verseskönyvét mohó kézzel ölelte magához a közönség. Szabó Endre, az Üstökös szerkesztője adta ki első verseit, ezt követték regényei, költeményei és vezércikkei, amelyek mind egy új magyar szeL lemóriást ígértek az igényesedő ízlésű magyar közönségnek. Az invenciók csodálatos szavú művészére azonban hamarosan rászakadtak az élet mindennapi gondjai s amit ő hitnek, művészetnek, I irodalmi örökkévalóságnak tudott volna kisugározni a magyar szellemiség templomaiba, azt robotos szerkesztőségi munkaasztalok mel- lett kellett napról-napra szétszórni, valami kis I emberi megváltásra, megélhetésre. Viraág Béla I a szellemi Magyarország és a magasabbrendú I irodalom elhivatottja volt, de a lehetőségek a | mindennapok újságírói formanyelvére kötelez-1 ték tehetségét. Az akkori Magyarország minden jelentős sajtóvállalkozásának munkatársa volt: — a már említett Üstökösön kívül — az Ország-Világnak Benedek Elek alatt, a Budapesti Hírlapnak Csukássy idejében, az Egyetértésnek CsávolsZky alatt; munkatársa volt a Kis Újságnak is és felelős szerkesztője a Fővárosi Lapoknak. Nevéhez fűződik Bartha Miklós zsenijének felismerése és felkarolása; vele együtt szerkeszti a Magyar Hírlapnál az országgyűlési tudósításokat. A Telefonhírmondó. A sors úgy akarta, hogy Viraág Béla kapcsolatba jusson az újabb kor egyik legzseniálisabb magyar mérnökével: Puskás Tivadarral 1892-ben együtt alapítják a Telefonhírmondót, amelynek Viraág Béla első szerkesztője. A csodálatos találmánnyal együtt — Puskás Tivadar mellett — Viraág Béla nevét is öt világrész sajtója kapja fel; de a magyar szó muzsikájának szerelmese mégis itt marad köztünk, itt marad magyarnak, a toll egyszerű harcosának, akit nem kábít el hírnév és semmi lehetőség. Viraág Béla érdemeit a Telefonhírmondó alapítása körül már régen elfelejtették, pedig ő volt egyik legerősebb propagálóra Puskás Tivadar találmányának, amely mindenképpen a Rádió ősének és kezdeményezésének tekinthető. Résztvesz az újságírók Otthon körének alapításában. Buda szerkesztője. Az örök, kifürkészhetetlen Gondviselés úgy rendelkezett, hogy aki az ellenkező kiadói érdekek özönében a nagy napilapok szerkesztői asztalánál soha nem találta meg önmagát; 1903-ban visszavonuljon ennék az épülő.metropolisnak érintetlen lelkű szebbik felére: Budára. Előbb mint a Budai Szemle munkatársa, majd mint a szerkesztésében ugyanebben az évben megindult Budai Napló felelős szerkesztője és kiadója megteremtette Budának azt a külön lelkiségét, amelyre ma oly büszkék vagyunk. Viraág Béla minden betűje és minden sora visszanyúlt a messzi századok dicsőségébe, onnan merített erkölcsi alapot és tanítást. A kar nyargó' utcák, erdők, hegyek költője volt, tele a meglátások pozitív nagyszerűségével, az értékek kibányászásának példátlan energiájával. Nemcsak a mosolya, nemcsak megénekelt szürke cilindere járult hozzá Buda örökünr népi képéhez, hanem az a speciális, budai Programm is, amely elgondolásaai nyomán lett élő valósággá Budán. A fürdőügy harcosa. BudarSpa. Emlékeznek-e erre az ideára a fürdőügy mai nagyurai, akik közül talán nem is egy mosolygott akkor, mikor az első ötletek megjelentek a Budai Napló hasábjain. Nem is olyan régen elképzelhetetlen volt, hogy a régi kis budai fürdőházak helyén nemzetközi arányú gyógyhelyi idegenforgalom luxusszállói emelkedjenek. Mire megvalósult az álom, elfelejtették a prófétát, aki az úÁ Magyarország egyik legerősebb gazdasági erőtényezőjére akkor hívta fel a közfigyelmet, I amikor még boldog volt az élet a Kárpátok I karéjától a magyar Adriáig. A tervek lassan I értek, könnyű volt az alkotó szellem mor- I zsáit összeszedni, hisz ezek a morzsák is töb- I bet értek, mint minden akta és minden ankét. I IVÓ nem idézzük azokat a kötetekre menő cikkeket, amelyek Viraág Béla ragyogó tollából jelentek meg a magyar fürdőügy objektumainak kiépítéséről, propagálásáról és a nemzet [gazdasági élete számára való hasznosításáról. Beszélnek helyettünk a Budai Napló évfolyamai, az egész Buda-kultusz, amelyet Viraág Béla teremtett meg s amelynek centrumába a hévforrások és fürdők ügyének felkarolását állította és tartotta három évtizeden át. Ma országos sajtódivat a fürdők lelkes dicsérete, de arról alig esik szó, hogy az üze- mesedő propagandához és idegenforgalomirányításhoz ki adta az ideát? Örök, hervadhatatlan édeme Buda szerkesztőjének, hogy a sírig kitartott a mellett a férfiú mellett, aki a magyar gazdasági rend tényezői közé az Üristen által ingyen adott geológiai kincseket is be akarja állítani. Kelet felé. Csodálatos, látnoki erővel fordította I Viraág Béla Buda és a magyarság figyelmét Kelet felé. Fantázia, rajongás, aggódás és örök szerelem formálták ki az ősz szerkesztő Keletbe vetett hitét. Álmodott egy új népvándorlásról, amely Japán, Kína és a keleti I népek többezeréves szellemiségével újból át- ömlik az Ural gerincén és felszívja magába Európa Potemkin kultúrájának szánalmas, utolsó maradványait. Ebben a perspektívában igazolva van minden ezeréves szenvedésünk, minden megnyomorítottságunk, minden ön- feláldozásunk és minden csodavárásunk. De Viraág Béla a Távolkeletnek — esetleg többszázad alatt bekövetkező — expanzióját napjainkban is realizálni igyekezett, ő nyitotta ki a magyar idegenforgalom érdeklődésének ablakait legelőször Kelet felé, leszögezve, hogy Budapest csak Kelet felől a legfelső metropolisz, nyugat felől a legutolsó. A Budai Napló és baráti köre a magyar-izlám kapcsolatok útján is legelőször fejtett ki pro- pagatív munkásságot azon a téren, hogy Kelet fejedelmei, főurai és tehetősei Budára jönnék gyógyulást keresni, tanulni és szórakozni. Hogy ez az elképzelés számolt a lehetőségek* kel: azt nemcsak a legutóbbi éveidben Buda^ pesten járt keleti fejedelmek száma bizonyítja, hanem az a mélyenszántó, angol nyelven mondott búcsúbeszéd is, amelyet Hadzsi Ahmed Khán Ayaz indiai tanár mondott a sírnál s amelynek tartalmát lapunk más helyén közöljük. A keleti kapcsolatok további kiépítése, a magyar ősiségnek hangsúlyozása, a turáni népek sorsközösségének dinamikus hirdetése lesz a legméltóbb út, amelyen Viraág Béla szellemi hagyatékát utódai az egész magyarság javára és boldogulására megőrizhetik. Városrendezés, politika. Buda szerkesztőjét alig érdekelte a napi politika hullámverése. A magyarságot illető, távolabbi célok mellett, ez a kis darab magyar föld volt munkásságának színhelye és célja is s aki valamit Budáért tett, az méltó volt lapjának támogatására. A budai politika szerinte csak egy lehetett: Buda szépítésének, a budai polgárság gazdagításának politikája. Aki ezeket a szempontokat magáévá tette az számíthatott tollának bátorítására és elismerésére. Hűséges támogatója volt minden olyan törekvésnek, amely Buda fejlesztését tűzte ki célnak. Legutóbb a Vérmező. A Déli pályaudvar, Víziváros környékének rendezését tartotta napirenden, ugyanakkor a perifériális jellegű Óbuda és az elhanyagolt Alsóváros érdekében is döntően emelte fel szavát. Ezek a problémák talán bizonyos fokig helyi érde- küek, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Budapest új városképét a harmonikus részek együttese jelenti s a városrendezésben min- den hiba száz esztendőkre helyrehozhatatlan kárt jelent. Az egyesületi életben. Nagy szervezőképességével elősorban neki köszönhető, hogy Buda társadalmi és egyesületi élete oly nivós arányokat tudott felmutatni az utóbbi három évtized alatt és hogy a budai egyesületek aktív részt vállaltak a városrendezési és várospolitikai kérdések megoldásában. ö teremtette meg azt az egyesületközi szövetséget, amely Bódy Tivadar elnöklete alatt 22 társadalmi és kulturális alakulást sorozott tagjai közé. A volt polgármester halálával ez a szövetség elvesztette egyik szervezőjét s a már betegeskedő Viraág Béla, akire mindjobban nehezedtek az élet és lapkiadás gondjai maga sem állhatott többé, régi szervezőképességével a nagy célok felé elindult szövetség fókuszába. Sokkal maradandóbb kezdeményezése volt Viraág Bélának a budai írók, művészek és tudósok Hollós Mátyás Társasága, amelynek ülésein olyan nemzeti büszkeségeink szerepeltek, mint: Apponyi Albert, Andrasay Gyula, Bethlen István, Szabolcska Mihály és sokan mások, Magyarország szellemi elitjének vezérkarából. A Hollós Mátyás Társaságban inkarnálódtak az ősz szerkesztő csillogó elgondolásai, amelyekből oly sokat valósított meg Buda és a magyarság életének könnyítésére és megszépítésére s amelynek további ápolása azokra a kiváló szellemi férfiakra marad, akik a társaság életét, Viraág Béla szellemében fogják tovább irányítani. Számos egyesület megalakításában és munkájában vett tevékeny részt; kezdeményezésére alakult a Budai Társaskör és sok más egyesület, amelynek létesítése túlnőtt a helyi érdekeken és általános nemzeti célokat szolgál. : Betegség, halál. Aki egy életen keresztül a munka embere volt, akinek tollából soha ki nem apadt a lázas invenciók és építő tervek forrása, akinek gerince nem hajolt meg anyagi válság, és politikai nyomás alatt, aki előtt lehetetlen viszonyok közt sem volt akadály; azt levethette lábáról egy alatomos kór, amely megtámadta szívét, azt a nagy szívet, amelyben Buda mellett elfért az egész magyarság sorsa is. Szívbaja két év óta hatalmasodott el rajta igazán. Hogy ezt a két évet mégis munkában töltötte el halála percéig: az ragyogóan világítja meg csodálatos elhivatottságát, amelyben hitt s amely még mindig idő előtt szólította egy boldogabb világba. Tornyosuló gondok tették lehetetlenné, hogy akármely kúráját eredményesen fejezhette volna be, hogy igazán gondot fordíthatott volna gyógyítására. Két év alatt két ízben feküdt szinte reménytelenül a Korányi klinikán és mind a kétszer, pámapi pihenés mégis visszaadta őt nekünk. Alig néhány nappal halála előtt, június 2-án, testben megtörve, de még mindig örök-fiatalos életkedvével vonult be a Politóinikára. ő hitt még benne, hogy újra visszajön, de mi már tudtuk, hogy ez az elválás: búcsú örökre. S az a ragyogó júniusi reggel, amely 9-én a napkeltét jelentette Budának: Viraág Bélának naplemente volt. Mosolygott minden kis virág, madárdal a hegyek erdejében, s valahol Pesten, egy kórház ágyára ráhajolt a kedvesnővér és csak egy szót mondott. Ez a szó, valami fájdalmas intenzitással mint villám ütött a szíveinkbe és mikor rádió, lapok erősítették meg nekünk, hogy örökre elment: a lelkét megcsókoltuk és megcsókoltuk fáradt két kezét és megköszöntük neki, amit alkotott. • A Befejezetlen Szimfónia csodaváró magyar himnuszait mások írják majd tovább. Mások ülnek majd az ő asztalához, mások hirdetik tovább az igét; de amikor muskátlis, kanyargó budai utcákon régi muzsikás hangulat, napsugár és az Isten csókja érinti homlokunkat; aikkor keletimádó, Budáért rajongó nagy Lelke ismét itt jár köztünk, akinek fejfájára csak annyit írtak: — Élt 73 évet... Buda temetett. Űrnapja délután gyászoló sokadalom hullámzott a farkasréti temető halottasházánál, jóval a temetési szertartás megkezdése előtt. Egymásután érkeztek azok, akik Viraág Béla szerkesztőnknek végtisztességén kívántak hódolni emlékének. A ragyogó nap előbujt a felhők mögül és bearanyozta a temető szomorú pompáját. A hatalmas koszorúk színes tömege borította a felravatalozott koporsót. A természet virágainak bőségét ontották Viraág Béla ravatalára. Leánygyermekei koszorúin kívül utolsó üdvözletét küldött: a Hollós Mátyás Társaság: „Szeretett alenök-háznagyának“, Pávai Vájná Ferenc főgeológus: „Buda és a hőforrások szerelmesének“ — „Köszönöm, hogy szerettél minket“, dr. Lechner Jenő és neje: „Elfáradt tested Buda szent földjében“ — „Rajongó magyar lelked budai szivekben“, Pa- lóczy-család: „Igaz szeretettel“. „Utolsó üd- vzöletet“ küldtek: Ravasz-család, Hubert-csa- lád, a Magyar Útépítési Részvénytársaság; a II. kerületi Iparoskor: „Viraág Béla emlékének“, a Dunántúli Közművelődési Egyesület: „Viraág Bélának“. Az I. kerületi Iparosok és Kereskedők Köre: „Béla barátunknak“; Margit, Matyi, Irma: „Drága öregünknek“, Révai nyomda műszaki személyzete: „A mi jó Viraág bátyánknak“, a Budai Napló belső munkatársai: „Áldott emlékű szerkesztőnknek“. Ezenkívül a koszorúk és csokrok erdeje borította ravatalát. A megjelentek között a következők neveit sikerült feljegyezni: Andréka Károly ny. h. főkapitány, vitéz Aggházy Kamill ezredes, Andriska Károly szerkesztő, Auerbach Géza pénzügyi főtisztv., Antalffyné Fémes Beck Mária, Agner Lajos, Becsey Antal kormányfőtanácsos, Bartha Albert ny. miniszter, gróf Berényi János, Baransky Gyula dr. kormányfőtanácsos, Benedek Lajos dr. kér. elöljáró, almási Balogh Ló- ránd műépítész, Budaváry László v. nemzet- gyűlési képviselő, Bucsányi Gyula dr. egészségügyi tanácsos, Beke Mózes igazgató, Blahos Rudolf ipartestületi alelnök, Császár Elemér egyet, tanár, Csátics Abid effendi érdi imám, Csáthó György dr. orvos, Clair Vilmos Csinszka Konrád, Csiszár Lajos, Czemy Károly a Budai Polgári Lövész Egyesület gazdája, Dengl János egyet, tanár, Duday Alajos tanácsnok-elöljáró, Exner Kornél dr. ny. államtitkár, ErŐdi Harrach Tihamér dr. orszgy. képviselő, Ferenczy Zoltán, Gegus Dániel ny. h. főkapitány, Geszty Andor nyug. koronaügyész, vitéz Gálócsy Árpád, Gábriel Tibor, Hennyey Vilmos dr. ny. államtitkár, a Hollós Mátyás Társaság elnöke, Hanthy TTaiöoiV]rf.T. János dr. tanácsnok-elöljáró, Haypál Béla dr. ref. lelkész, Hadzsi Ahmed Ayaz Khán Ach- media mozgalmának magyarországi kiküldöttje, Huszár Elemér dr. plébános, Horvay Árpád OTI főtanácsos, Hubert Vilmos gyáros, Hollós Oszkár kir. tanácsos, ny. MÁV főfelügyelő, Horváth Lajos a III. kér. Polgári Kör titkára, Istók János szobrászművész, Istók László az öserő főszerkesztője, Ilosvai Hollóssy Lajos kormányfőtanácsos, Kozma Jenő dr. v. orszgy. képviselő, báró Kazy József v. b. t. t., Kálmán Gusztáv dr. v. b. 1.1., Krivoss Árpád dr. ügyvéd, Kátay Béla dr. budavári plébános, Udvarhelyi Kapcza Imre, Klemm Árpád pápai gróf, a székesfővárosi házinyomda főtitkára, Komay István költő, Kollár Gábor, a Hentes és Mészáros Ipartestület elnöke, Kuszkó István ny. MÁV főfelügyelő, Kovács Dénes v. orszgy. képviselő, Kiss Árpád dr. ügyvéd, Kolling Oszkár, Lug- mayer József dr. kormányfőtanácsos, Lénárt Zoltán dr. egyet, tanár, Lechner Jenő műépítész, Laurisin Miklós zeneakadémiai tanár, László Zoltán dr. szerkesztő, László Vladimir dr., Max János alezredes, Massány Ernő dr. főmeteorológus, Morbitzer Dezső kertészeti igazgató, Medriczky Andor dr. fővárosi ta-. nácsjegyző, Markos Gyula szerkesztő, Mech- medagics Izmail budai mohamedán lelkész, Margittay Rikárd dr., Merényi Richárd dr. igazgató, Mayné Puskás Margit, Mikola Géza dr. ny. postaigazgató, Németh Jenő táblabíró, Nemes Jenő György dr. orvos, Nádas Béla dr. törvényszéki bíró, Orel Géza dr. főigazgató, Orova Zsigmond dr. fővárosi bizottsági tag, Petracsek Lajos dr. orszgy. képviselő, Pintér Jenő dr. tankerületi főigazgató, Pávai Vájná Ferenc főgeológus, Polgár Gy. Ödön dr. tanár, Pulovits István ny. igazgató, Pénzes Mihály dr. ügyvéd, Pados József, Russkó János dr. görögkeleti magyar esperes-plébános, Ringer János fürdőigazgató, R. Réw Sándor iskolaigazgató, Ravasz László I. kér. Iparosok és Kereskedők Körének elnöke, Rákosi Gyula, Sass Elemér dr. min. tanácsos, Smialovszky Tibor belügyi osztályfőnök, Steinberg Albert szerkesztő, Steniberg Károly dr., Seres József szerkesztő, lovag Scherer Pál hajóskapitány, Sógor József építész, Szilágyi Károly v. orszgy. képviselő, Székely Vladimir ny. h. főkapitány, Szviezsényi Zoltán dr. min. tanácsos, Sziklay János dr. kormányfőtanácsos, az Otthon Kör elnöke, primőr rétyi Székely Miklós dr., Iklódy Szabó Andor dr. pénzügyi osztályfőnök, Szervey György az Óbudai Hegyvidéki Szövetség ü. v. elnöke, Szászhalmi József szerkesztő, Taubinger Zoltán dr. a Magyar Film Iroda igazgatója, Török József, lovag Umlauff Szigfrid ny. es. és kir. járási főnök, Ujj Gyula min, tanácsos, Vákár P. Artúr dr. ny. kormánybiztos, boczföldi Vizy Károly százados, Váli Gábor iparosköri elnök, Weixl- gärtner Tivadar ezredes, Wiegner Gyula főmérnök, Zajti Ferenc orientalista és a magyar közélet számos kiválósága, akiknek nevét a fájdalmas pillanatokban nem tudtuk feljegyezni. A temetésen képviseltették magukat: a Hollós Mátyás társaság Hennyey Vilmos útján, a Dunántúli Közművelődési Egyesület, Sziklay János elnök, kormányfőtanácsos útján. A székesfőváros, napi és várospolitikai lapok szerkesztőségei, a budai katolikus, református, evangélikus, görögkeleti, unitárius és izraelita hitközségek, a magyar mohamedán vallásfelekezetek konventje, az arab és indiai mohamedánok európai nagybizottsága, a balatonvi- déki sajtó, a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság, a dunai hajózási vállalatok; az összes budai egyesületek, társaskörök, a kereskedelem és ipar szervezetei zászlók alatt, a Baross Szövetség és számos más vállalati és társadalmi alakulás. A Budai Napló szerkesztősége teljes számmal volt jelen főszerkesztője temetésén, ugyancsak impozáns létszámban vett részt a végtisztességen a Hollós Mátyás Társaság is.
