Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-05-09 / 1218. szám

34. évi. 1218. SZ. ELŐFIZETÉS Negyed évre 6 — P Egy évre. . 24.— P Egyes szám 40 f. Egyesületi tagok féláron kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja 1936 május 9. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, I mm. magas sor egy­szeri közlésnél 30 £ Szövegsorára 2 P.Is­mertető közlemények megállapodás szerint 1 lürdelés dija mindenkor előre fizetendő Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda« ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: II, Szász Károly-u. 4 Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig A (díeucágtícsiiíaglh is a tö&U ezer éves rovásírásunkat. Természetes, hogy ezzel nem akarom azt mondani, hogy a közkinccsé vált latinírás ezzel helyettesítsék, csak azt szeretném, hogy ezt — ami igazán sajátunk — mindenki is­merné, esetleg használni is tudja. Gondoljuk csak el, hogy milyen nemzeti erő rejlene abban, ha mindenki erezné és tudná, hogy íme, ez is egyik nemzeti kincsünk, amit nem a Nyugatnak köszönhetünk, hanem magunk hoztunk magunkkal! Létünkért folyó nehéz küzdelemben milyen segítséget, milyen erőt adna ez is. Lehet ugyan, hogy sokan éppen ezt nem akarják. merész elgondolás annak a következménye, hogy a Városházán a városépítés terveit valami nagyobb lendülettel készítik és így az erős fantáziájú kávéházi városrendezők jogosultnak vélik a maguk túlhajtott és fantasztikus város- rendezését, amely ■— eltekintve a pesti oldal­tól — Budán oly alakban nyilatkozik meg, amely egyáltalában nem vihető keresztül. Ilyen a Széna-tér rendezése. Ez a tér tény­leg egyike Buda legfontosabb tereinek, mert kilenc útvonal torkol bele, de szabályozatlan­sága miatt mégsem mutat nagyvárosi képet. A főváros rendezni óhajtja ezt a teret, hogy lehetővé tegye az ott minduntalan torlódó közlekedés lebonyolítását és ezzel kapcsolato­san merültek fel magánmérnöki irodákban ter­vek, amelyek közül legfantasztikusabb a kilenc- ágú csillag terve, amely azonban aligha vihető keresztül, ha talán különlegesség számba is menne. A kilenc utca betorkolása egy-egy csúcsban végződnék s így valami csillagszerű benyomást keltene, de elvesztené a rendezés gyakorlati értékét, mert nem jutna a piacra semmiféle házfront s így üzletileg nem volna kihasználható. Ennél talán elfogadhatóbb terv, amely ilyen magánirodából került ki, a Hűvösvölgy és Pasarét olymódon való szabályozása, hogy a Pasaréti-útnak csak az északi oldalán enge­délyezne a város négy- és ötemeletes bérvillá­kat s amögött mintegy kétszáz lépésnyire hát­rább szintén egy ilyen sor bérvillát, de szintén csak az ott épülő új út északi oldalán. Lehet, hogy ez a Hidegkúti-útról kedves képet nyuj- tama, de nem volna igazságos, mert tulajdon­képpen, hogy jut hozzá az egyik telektulajdo­nos, hogy ő a telkét teljesen kihasználhassa, viszont a vele szemközt lévő telken csak föld­szintes, esetleg egyemeletes családi villa volna építhető. A Pasarét szabályozása nem olyan egy­szerű kérdés, mint ahogy azt a pasaréti telek­tulajdonosok elképzelik, mert a Víziváros az Országúton át itt kapja a folytatását, i— de a Városmajor-utcán keresztül a Krisztinaváros is itt folytatódik s így valószínű, hogy rövid időn belül az egész Pasarét és a Hűvösvölgy a nagyhídig belső városi formában fog ki­épülni, mintegy Buda folytatása és terjedése. Egy-két évtizeddel ezelőtt még elképzelhető volt, hogy a fogaskerekű vasút állomásán túl kertváros létesül, de most, hogy Budát fel­fedezte Pest és megindult az építkezés olyan vonalakon, ahol évszázados apró házak állanak, biztosra vehető, hogy a város az Olasz-fasoron át tovább terjed a Pasaréten és ezt a szép völ­gyet betölti. Ez még városnak szánt terület és inkább a dombos vidék való kertvárosnak, mint a pasaréti síkság. De kár is volna, hogy ezt az egészséges hegyilevegős területet ne használja ki a város kellőképpen, mert lehetetlen, hogy ilyen területek gyorsan be ne épülnének. Ez a második terv elég tetszetős ahhoz, hogy valami különös városképet adjon és talán mint különlegesség tetszést is aratna az idege­nek előtt, ha az egyes telkek kötöttségével nem okozna kárt a telektulajdonosoknak. A harmadik terv hatalmas körútat tervez a farkasréti temetőtől a hegyek alján egészen a Svábhegy aljáig, szintén önálló kertes bér- házvillákkal beépítve, amely terv talán a leg­alkalmasabb még, hogy a város komolyan vegye, ha a Tanács elé terjesztik, mert a hegy­vidéknek ez ;a része komolyan fejlődik és a Délivasút áthelyezésével erős kapcsolatba jutna belső Budával. Minden esetre kedvező dolog részünkre itt Budán, hogy úgy a hivatalos helyeken, mint magánmémöki irodákban is foglalkoznak Buda szabályozásával, mert a legkülönlege­sebb tervezetben is lehetnek olyan részletek; amelyek a város fejlődését és szépségét szol­gálják. Dr. KEÖPE VIKTOR: Miért üldözik a magyar nyelvet? Megdöbbentő képet tár elénk a Budai Napló április 3-as száma; olyan, dolgokra hívja fel figyelmünket, amelyekről a köztudat el sem tudta volna képzelni, hogy lehetségesek legyenek. Elképesztő, szinte hihetetlen, hogy most, ami­kor minden nemzet olyan nagy gonddal és ha kell, áldozattal is védi faját, nemzetiségét, amikor körülöttünk orgiát ül a magyar testvérek üldö­zése — hogy akkor Magyarországon a görögkeleti vallást követő ortodox magyar gyermekeknek nemcsak a templomi szertartást kell szerb, oláh vagy görög nyelven hallgatniok, de még a Hi­szekegyet és Miatyánkot is idegen nyelven kell megtanulniofc, még abban az esetben is, ha más­különben egy szót sem értenek a magyaron kívül. Nem égbekiáltó bűn?! Az ember jogosan kételkedhetne ennek a szo­morú ténynek a valódiságában, ha maga is nem tapasztalná nap-nap után, hogy milyen letargikus sok életbevágó kérdéssel szemben már maga a nemzet is, hogy a vezető körökről ne is szóljak. Mi ugyanis mindenféle idegen kultúrát válo­gatás nélkül magunkhoz ölelünk, sőt annál lelke­sebben, minél idegenebb. A Nyugat, helyesebben a germánság imádatában olyan messze megyünk, hogy e miatt a magunkéról teljesen megfeledke­zünk, de ami még ennél is veszedelmesebb, olyan behatásoknak leszünk rabjai, hogy már nem is tudunk magyar szemmel nézni, magyar agyvelő­vel gondolkodni. Ez a veszedelmes hályog mindig több és több embernek a szemét takarja el s végül olyan sűrű lesz, hogy a magyar gondolatot már meg sem érti és idegenül áll a legégetőbb nemzeti érdekeivel szemben is. Bizony, bizony be kell vallanom, sokszor irigyeltem azokat a műveletlen balkániaknak csú­folt rácokat, oláhokat, akik, ha nem is olyan fino­mak és műveltek, mint mi — de ezzel szemben nem felejtettek el saját nemzetük szíve szerint gondolkodni. Sajnos, hogy az iskola sem mentes ettől a szellemtől s ez annál veszedelmesebb, mert a zsenge korban belénk gyökeredzett érzések rende­sen az egész életre kihatnak. Nagyon helyesen emeli ki a Budai Napló azt a példátlan német imádatot, amely minket már az iskolában német szellemi gyarmattá igyekezik süllyeszteni. Valamikor,, még a közös uralom idejében, amikor sok irányban nem voltunk szabadok — a német nyelv oktatását a harmadik középiskolában kezdték. Azután, hogy függetlenek lettünk — már az elsőben fontos tantárgy lett. Annak idejében törölték a latint az első osztályban, hogy a gyer­meken könnyítsenek és — behozták helyette a né­metet. Én el is hiszem, hogy az nagy könnyítést jelentett a német és sváb gyermekeknek, de a magyarra csakl súlyosbítás lehetett. A magyar gyermek bármennyire is igyekezett, nem érhette utói az idegent, aki készségét, tudását már hazul­ról magával hozta. Rengeteg időt és energiát kel­lett az idegen nyelv tanulására fordítani, úgy hogy természetszerűen kevesebb ideje maradt a többi tantárgyra s ez most is fennáll. így bármi­lyen idegenül hangzik is, Magyarországon a szín­tiszta magyar gyermek hátrányban van az idege­nekkel szemben. De hibás a célkitűzés is. Fölösleges az a szándék, hogy az ifjúságot minél mélyebben be- vigyülc a német nyelv szellemébe. Sok időt töl­tünk el vele és mégsem érünk célt. A nyelvtanu­lása nagy általánosságban nem cél, de eszköz. Hiába tudom az asztal-nevét akár öt nyelven is, azért tudatköröm nem növekedett új fogalommal. Az idegen nyelv nagyon fontos segédeszköz, hogy segítségével mozoghassunk, a külföldi tudomá­nyos értékekhez hozzájuthassunk. Mindez nem elég. Miután megtanították a kis magyart a nem neki teremtett latin abc segít­ségével az olvasás és írás művészetére, fejletlen agyvelejét új dologgal kínozzák. Meg kell ta­nulnia az úgynevezett germán vagy gótbetűket. Emlékezzünk csak vissza, hogy hány keserves órát szereztek nekünk is ezek a csúf betűk! Meg kell tanulniok egy írásmódot, amelyet már Né­metországban sem használ a tudományos világ, mert szemrontó és nem is német. Az úgynevezett gótírás ugyanis francia eredetű, éppenúgy mint a gótstílus is. Az elsőnek törtírás a neve, a másodi­kének csúcsíves építészet. És most megmozdul az én magyar lelkem. Miért ne lehetne a gótbetűkkel eltöltött időt arra használni, hogy helyette megtanuljuk a ma­gunkét. Ha a nagy német tudja az idegent hasz­nálni, miért ne tudnánk mi a mienkhez, a sajá­tunkhoz ragaszkodni. Milyen örömmel és lelkese­déssel sajátítanák el kis testvérkéink az egysze­rűbb, a magyar nyelvnek jobban megfelelő sok­JESZCZE POLSKA... A történelmi egymásrautaltság soha töké­letesebb módon meg nem mutatkozott az utóbbi fél ezredév alatt, mint a magyar-lengyel nemzetek sorsközösségében. Sajnos, hogy min­dig akadtak szűklátókörű államférfiak, akik a lengyel-magyar barátságban — és mondjuk ki bátran — faji szolidaritásban nem törté­nelmi szükségszerűséget, hanem inkább ér­zelmi momentumokat láttak. Ezért váltak oly sokszor széjjel politikai rövidlátás miatt a léngyel és a magyar nemzet útjai, de aztán a közös turáni géniusz mindig összehozta Euró­pának ezt a két nagy kultúmemzetét. A Göm­bös-kormánynak elvitathatatlan érdeme, hogy erősebben fonja össze azokat az érdekszálakat, amelyek mindinkább előmozdítják a magyar­lengyel együttműködést. A világháború nagy vérzivatarában a lengyel légiók ott küzdöttek Pilsudszky marsall vezetésével Ferenc József zászlói alatt. S ugyancsak Lengyelország új já- teremtője volt az, aki a mindent elsöprő, ke­resztény kultúrát és civilizációt megsemmisítő orosz szovjet hatalmát megtörte. A lengyel szabadság vérnek és vasnak köszönheti feltár madását és hogy a mai veszélyes és bizonyta­lan, a teljes európai összeomlást magában fog­laló nemzetközi zűrzavarban csak egy mene­külés lehetséges, a katolikus középeurópai blokk megalakulása, amellyel már az antant hatalmak is megbarátkoztak és amely egyes- egyedül tudja feltartóztatni az európai népek megsemmisülését. Mindig nagy örömmel és lelkesedéssel üdvözli a magyar nemzet hazánk földjén a léngyel nemzet államférfiait, tudósait, íróit — és mindenkor hálás azok iránt, akik felismer­ték a lengyel barátság szükségét, a mi ellen­ségektől körülvett elszigeteltségünkben. Há­lával vagyonka kormánykörök iránt is, ame­lyek komolyan ápolják a lengyel-magyar tradíciókat és nem elégszenek meg azzal, hogy durrogó frázisokban köszöntsük egymást, ha­nem a politikai valóságok terén is komolyan előmozdítják a lengyel-magyar vérségi, törté­nelmi és politikai kapcsolatok összeforrását. Budapest székesfőváros is mindig elől járt a magyar-lengyel kapcsolatok fejleszté­sében, de sajnos, a világháború után olyan időszak következett be, amelyben bizonyos lazulás mutatkozott a lengyel viszonyokat ille­tőleg, pedig 48 után úgy Buda, mint Pest, számos lengyel eredetű vezető egyéniséget mu­tathat fel, akiknek történelmi szereplése nyo­mokat hagyott a magyar főváros életében. Hiszen a lengyel nemzet adta nekünk a leg­nagyobb polgármesterek egyikét, nagy Buda­pest megteremtőjét, a közöttünk élő Bárezy Istvánt is, egy a magyar szabadságharcban sorainkban harcoló lengyel főúr fiát és így minden fővárosi polgárt örömmel tölt el az az elhatározás, hogy ezt a nagyvonalú lengyel­barát politikát újból kezébe veszi a főváros podesztája és nem frázisokkal, de' tettekkel akarja igazolni, hogy a lengyel testvémemzet- tel összeforrottunk. Szendy Károly elhatáro­zása, hogy Budapest székesfőváros képvisele­tében ellátogat Varsóba, a legnagyobb öröm­mel és megelégedéssel üdvözli a főváros min­den polgára. Szendy polgármester úr elviszi magával Bem apó szellemét és látni fogja Varsóban, hogy a lengyel nemzet, ma hatal­masabb mint valaha, őszinte barátsággal van irántunk és Budapest polgármesterét úgy fo­gadja, mint a testvér a testvért. Szendy Károly már rövid polgármester­sége alatt is megmutatta, hogy ő a tettek em­bere és egész működése igazolja, hogy az ő városházi politikája nem a kicsiségeket, hanem a nagyvonalúságot követi és nem a szomorú jelent nézi, hanem a magyar nemzet és büszke fővárosa jövőjét. László Zoltán dr. SegíísUnR. egymáson A vöröskeresst-ssellem terjedése A XI. kér. Szent Imre-városi Vöröskereszt fiókegylet április hó 29-én d. n. 6 órakor rendezte rendkívüli érdeklődés mellett évi közgyűlését. A XI. kér. elöljáróság tanácstermét zsúfolásig meg­töltő közönség soraiban ott láttok vitéz Simon Elemért, a Magyar Vöröskereszt Egylet országos elnökét, Lukács Saroltát, a Magyar Vöröskereszt Egylet alelnökét, a szociális osztály vezetőjét, a Vöröskereszt központja részéről Divényi Rezső igazgatót és Vállay Gyula központi fogalmazót, vitéz Gálánthay-Glock Tivadar ny. tábornok, or­szággyűlési képviselőt, a Szent Imre-városi Vörös- kereszt fiókegylet társelnökét. A fiókegyleti tagok közül jelen voltak: Csilléry András dr. ny. mi­niszter, Almási Balogh Elemér dr. felsőházi tag, a Hangya Szövetkezet elnöke, Benárd Ágoston ny. miniszter, Kovács József tábornok, Biró Pál országgyűlési képviselő, Becsey Antal szfőv. biz. tag, Déry Ferenc ny. alpolgármester, Domer Gyula min, tanácsos, Duday Alajosné Krén Mar­git, Bronts Gézáné, Dominich Vilmosné, Farkas Alberik, Ács Simon, Ferdinand Lajos, Milbich Tamás, Nagykovácsy Milenkó, Pap Gézáné, Saly Árpádnó, Salamon Jánosné, Schwarts Samu és neje, Sebestyén Andor, Molnár Zoltán, Stoffel- bach Márton, Sztankovits Anna, Buday-Goldber- ger Antal dr., Wicar Reinhold és felesége, Zsig­mondy Dezső és felesége, Benedek Szabolcs dr., Noseda Kálmán, Pompéry Elemér, Viola Rezső, Gömöry Győző és még sokan mások. A fiókegylet elnöke, DUDAY ALAJOS dr. elölj áró-tanácsnok, kér. elöljáró lendületes elnöki megnyitóban rámu­tatott a szervezés munkája körül tapasztalható nehézségekre, amely nehézségek a közönségnek részben a sokirányú anyagi kötelezettséggel járó túlterheltségével, részben a lelkek fásultságával magyarázhatók. Kifejtette, hogy a társadalom minden tagja saját jólfelfogott érdekében kell, hogy tagja legyen egy olyan intézménynek, amely napjaink időszerű problémáinak mindegyike, ne­vezetesen a gáz- és légvédelem, egészségügyi és szociális kérdések az egylet alapszabályaiban biz­tosított működési területein megoldást nyerhet. Anyagi alap nélkül azonban a legjobb szándék is meddő marad, új tagok gyűjtésére, a Vöröskereszt- szellem terjesztésére szólította fel a jelenlevőket, hegy megfelelő anyagi és erkölcsi erő birtokában a csak egyéves múltra visszatekintő XI. kér. Szent Imre-városi Vöröskereszt fiókegylet is szaporít­hassa a Magyar Vöröskereszt különböző városi választmányai által fenntartott intézményeinek számát. Kimondotta a közgyűlés, mintán tagjainak száma a kettőszázat meghaladta, hegy ezentúl az alapszabályok 20. $-a értelmében XI. kér. Szent Imre-városi Vöröskereszt választmány elnevezés alatt működik. A titkári jelentés felolvasása után az újonnan megválasztott tisztikar és választmányi tagok megválasztására került sor, egyhangú vá­lasztás alapján elnök: Duday Alajos dr. tanács­nok, kerületi elöljáró, társelnök: vitéz Gálánthay- Glock Tivadar ny. tábornok, országgyűlési kép­viselő, alelnökök: Heney Károly őrnagy és Bartha Gyula dr. rendőrfőtanácsos, női alelnöktársak: Kelecsényi Mihályné, Balázs Pálné és Gyárfás Gyuláné, titkár: Nagy József György dr., jegyző: Faith Tibor dr., gondnok: Windisch Lajos, pénz­táros: ifj. Sárospatáky Alajos, ellenőr: Pogány Ödön, orvos: Tamássy Béla dr. kerületi tiszti­orvos, számvizsgálók: Antal István dr., Eger Fe­renc és Pálcán Miklós Egyhangúlag elfogadta a közgyűlés Gyárfás Gyulának azt az indítványát, hegy a tagdíjak egy pengő potdijjal emeltessenek fel. A mindvégig lelkes hangulatban lefolyt közgyűlés lelkes közön­sége azzal a meggyőződéssel távozott, hogy kerü­letében a Vöröskereszt intézményének munkája időszerű és nélkülözhetetlen. Buda legdélibb részén terül el az úgynevezett Alsóváros, amely most csaknem minden részén rendelkezik olyan egyesülettel, amely Buda e déli medencéjének jövőjét van hivatva előmozdítani. Nehogy azonban szét­húzó érdekek érvényesülhessenek, mozgalom in­dult meg itt az Alsóvárosban, hogy az egyesü­letek minél szorosabban forrjanak össze és egyöntetű eljárással fejlesszek e vidék gazda­sági és kulturális életét. A pártpolitika" telj es kizárásával forr most össze a Buda Alsóvárosi Egyesület és a Sósfürdő-környék Egyesülete, amit az Alsóváros e hó 3-an rendezett rend­kívüli közgyűlésén a két egyesület tagjai el is határoztak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom