Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-03-21 / 1215. szám

4 Budai Napló 1936. március 21. hadimúzeum felállítása ott a Várban a Hollós Mátyás Társaságnak is van érdeme, mert e rész­ben Aggházy Kamill ezredes úr tagtársunk vég­zett felette érdemes munkát. A Tabán jövője Nagy tevékenységet fejtettünk ki a Vár aljá­ban elterülő Tabánnak a fürdőváros céljaira való rendezése ügyében. Egy irredenta városrészt kí­vántunk ott létesíteni. A trianoni gyászos hatá­rozat folytán tőlünk elszakadt minden törvényha­tóság és város részére épületet emeltünk volna sa­játos stílusában és berendezésével, néprajzi sajá­tosságával. Ezek szállásul is szolgáltak volna a hazájukat látogató odavaló honfitársak számára. A Gellérthegy északi és a [Naphegy keleti olda­lán épülő ez a Skansen faluhoz hasonló városrész körülbástyázta volna a királyi várban tervezett régi magyar ó-várost. Ez a mi tervünk azonban ma már csak a jövő zenéje. Azzal, hogy e városrészt egyelőre parkírozták, Szendy Károly polgármes­ter erre az ügyre a mostani viszonyoknak megfe­lelő legjobb megoldást találta, amely a jövő fej­lődésnek nem prejudikál. Fürdő központ A Vár alatt elterülő nagy Vérmező ügyét is állandó napirenden tartottuk. Azért küzdöttünk, hogy a katonai kincstár adja vissza ezt a terüle­tet a fővárosnak, mert úgy vélekedtünk, hogy Budán a város közepén nem maradhat meg egy húszholdas terület kaszáló rétnek. Terveket dol­goztunk ki, hogy park keretében ezen a területen épüljön a már említett természetrajzi múzeum, ide állítsák Attila szobrát, vagy itt létesítsék a Sport­stadiont. A város látképe érdekében kívántuk, hogy a Várhegy idetekintő oldala ne magas bérházakkal, hanem terraszszerűen kertes villákkal építtessék be, amit ha elfogadtak volna, nem fenyegetné most a hegycsúszamlás sem. Ezen a környéken fekszik az államvasútak Déli-pályaudvara, e városrész fejlődésének útját állva. Terveket dolgoztunk ki, hogy e pályaud­vart kijjebb, a délivasúti alagút bejáratához he­lyezzék át, a mostani délipályaudvar helyén új városrész épülhetne és vihetné tovább e környék fejlődését. Megindult a J&arc Buda fürdőváros kérdését az elsők között a Hollós Mátyás Társaság karolta fel, amikor 1920- ban Ripka Fereno tagtársunk terjesztette elénk a Buda világfürdőre vonatkozó elgondolásait. Ezt az ügyet azután állandóan napirenden tartottuk, fürdőanketteket rendeztünk, amelyeken Schafar- zik, Hankó Vilmos és más előkelő tudós és neves orvos újból és újból fejtegette a fürdőváros esz­méjét. A budai Dunaparton a Gellért-fürdőtől vé­gig a Római-fürdőig egy nagy park kiképzését és szállodák építésével, az ivókúra és gyógyfürdés eélj ára való felhasználását terveztük. A Duna mentén új gyógyforrások feltárását vártuk, amit Pávai-Vajna Ferenc dr. neves geológus tagtár­sunk részben már meg is valósított. A fürdőváros kérdés az évek folyamán mind szélesebb körökben talált pártolásra és támogatásra. Megalakult dr. József Ferenc főherceg O fensége vezetésével a Fürdőváros Egyesület. Nem lehet célunk, hogy itt a kérdés fejlődésének egyes mozzanatait ismertes­sük. Tény az, hogy a Hollós Mátyás Társaság el­hintette és ápolta mag ma már terebélyes fává fej­lődött, melyre fővárosunk életében nagy jövő vár. A fürdőügy és idegenforgalom érdekében egyébként is nagy tevékenységet fejtettünk ki, különösen abban az irányban, hogy a kelettel lé­tesítsünk összeköttetést. Legyen Budapest megje­lenésében a Nyugat felül az első keleti város és a kelet felül az első nyugati város. Azért harcol­tunk, hogy Gül Baba elhanyagolt sírja körül mo­hamedán központot alakítsunk mohamedán egyház alapításával. Ezt a tervet hosszas utánjárással és a mohamedán hitközség megalapításával sikerült megvalósítani. Az új hitközség eredményesen fűzi a szálakat, hogy a négyszázmilliónyi mohamedán- ság keleti világával a kapcsolatot létesítse. A bu­dapesti új mohamedán hitközség főpapja, Husszein Holmi már másodízben járja a Keletet, most Ará­biát és Indiát, hogy Buda fürdő- és idegenforgal­mának propagandát csináljon. Az ügyet a Hollós Mátyás Társaságban László Zoltán tagtársunk kezdeményezte és Viraág Bélával meg is valósí­totta. A magyar ösisf g Nagy teret foglalt társaságunkban a turáni gondolat, ősi hazánk és eredetünk kutatása azzal együtt, hogy testvéri kapcsolatot és összeköttetést kerestünk a 'kelettel. Ezt az irányzatot, amelyet azelőtt mint kultúr lealacsonyodást kezeltek, mi tettük népszerűvé a Budai Napló útján, amely állandó kapcsolatot tart a Kelettel. Nyilvánvaló, hogy a turáni gondolat csak előnyöket biztosíthat a magyarságnak: erkölcsi segítséget és pénzügyi­leg idegenforgalmunk fejlesztését. Az a nézetünk, hogy a turáni gondolattól való idegenkedés csak téves elképzelésnek eredménye. Izzó hazaszeretet és a magyar hagyományokhoz való hűség jellemzi a Hollós Mátyás Társaság működését és ebben a gondolatban sürgettük a magyar ősiség és keleti eredetének beható kutatásával is. Sajnos, a mi pesti tudósaink eddig inkább a nyugati viszonyla­tok ápolásával és felfedésével foglalkoztak és a kérdés igazi, a valóságnak megfelelő oldalát elfo­gultságból elhanyagolták. Itt Zajti Ferenc tagtár­sunk erdemeit kell kiemelnünk. Eredményele Csak futólag említjük még, hogy a Hollós Mátyás Társaság kezdeménye­zésére írta meg Fraknói Vilmos püspök értékes tanulmányát Mátyás király koráról és Lechner Jenő „Buda műemlékei" című becses dolgozatát, hogy a Közmunka Tanács a mi előterjeszté­sünkre nevezte el a régi Albrecht-utat Hunyady János-útnak, hogy a Mátyás királyra vonatkozó képek, könyvek, okiratok és érmek gyűjteményének kiál­lítását rendeztük, hogy II. Rákóczi Ferenc és Thököly Imre ereklyét kegyeletes megőrzésére mozgalmat indí­tottunk, melyet Karafiáth Jenő annak idején a nemzetgyűlésen terjesztett elő támogatósra és moz­galmat indítottunk arra, hogy Attilának nagy em­lékművet állítsunk Budán, erre Lechner Jenő és Füredi Károly készítettek nagyszabású művészi mintát, hogy Társaságunk a budai állandó színház és a Várszínház ügyét, később a Kugler Mihály elgondolása szerinti körvasút ügyét propagálta, hogy a népakadémián rendezett sorozatos előadásokban kivettük részünket, hogy a bécsi császári gyűjteményekben fog­lalt értékes gobelinek, köztük Budavára visszavé­telére vonatkozó 21 ilyen műtárgy külföldre jut­tatása ellen erélyes akciót indítottunk stb., stb. Végül a Hollós Mátyás Társaság humorára és Viraág Béla szellemességére valló azok a cikk­sorozatokra utalunk, amelyek a Budai Naplóban Dubonai Pál néven aláírással és Fordított város címén éveken át folytatólagosan megjelentek. Ezek a cikkek a fejlődő ifjú óriás Budapest mintegy kamasz éveit tükröztetik vissza és ferdeségeit os­torozzák jóindulatú szeretettel. Gondolatmenetük a Hollós Mátyás Társaság összejövetelein folyt vitákban gyökeredzett. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ezek csak szemelvények a Hollós Mátyás Társaságban tör­téntekről, de egyúttal szemelvényei Viraág Béla áldásdús működésének, mert mindezek mögött ott lebeg az ő egyénisége, szellemessége, tisztánlátása, lankadatlan tevékenysége, fanatikus szeretete és odaadó hűsége Buda és a hozzá kapcsolódó ma­gyar ősi gondolat iránt. Erre a nemesen lefolyt életpályára tűzi föl ma ia Hollós Mátyás Társa­ság — Buda társadalma nevében — az örök hála, nagyrabecsülés, szeretet és ragaszkodás elhervad- ha tat lan koszorúját. Még engedjék meg, hogy befejezésül felolvas­sam azt a költői szépségű levelet, melyet Havas István főtitkárunk intézett a mai alkalomra ün- nepeltünkhöz, mint a Petőfi Társaság főtitkára. A :"Petőfi Társaság üdvözlete Kedves Barátom! Végtelenül fájlalom, hogy fontos ügyeim a vidékre szólítottak ép e napokban s így nem tudlak személyesen üdvözölni. Ahhoz az ünnephez, amit ma tiszteletedre Buda társadalma rendez, a Dunán-innenek, a Tisza men­tének, az elszakított magyarságnak is köze, része van. Az elmúlt félszázad alatt édes-vidám dalaid­dal, románcaiddal, regényeiddel Te sok-solc szivet hódítottál meg. Tanúskodnak erről az egykorú la­pok hasábjai, megjelent köteteid, melyeket ország­szerte olvastak az ifjak, lányok, szépasszonyok, egy boldogabb Magyarország olvasói, mint amilye­nek mi vagyunk. Aztán úgy történt, hogy bevetted magad Budavárába s harminc esztendő óta magasz­talod szépségeit, fölfeded ragyogó bájait s védel­mezed az odaadó hűség minden lovagi lelkességé­vel. Harminc év óta vagy Buda szerelmese, truba­dúrja, álmok, tervek milliomosa, Te a mindennapi gondok küszködő szegény napszámosa. De törődtél A műsoros estet követő társasvacsorán egy­másután emelkedtek szólásra Buda társadalmának kitűnőségei. Legelőször Hennyey Vilmos dr. a „Hollós Mátyás Társaság“ elnöke köszöntötte a Kormányzót és felolvasta az üdvözlőlevelek, táv­iratok küldőinek neveit. Elsőnek Becsey Antalt, a Budai Napló íróját és prófétáját köszöntötte, aki hosszú évtizedeken becsülettel töltötte be azt a helyet, amelyet a vég­zet számára ikijelölt és méltatta azt a nagy lelki értéket, amelyet az ünnepelt Buda közönsége szá­mára jelentett. Hanthy Haidekker János, a III. kerület elöl­járója Buda szerelmesét és rajongóját köszöntötte. Utána Lugmayer József dr. a Pénteki Borgazda Váli Gábor az iparosok nevében üdvözölte, mert Viraág Bélához régi szeretet fűzi az iparosokat,' akiknek rendelkezésére mindig készen áll az ünne­pelt. Székely Vladimír ny. rendőrfőkapitányhelyet­tes megszokott jóízű humorával sorakozott a felkö­szöntők közé, majd Hubert Vilmos a Budai Iparo-i sok és Kereskedők Köre nevében mondott felkö­szöntőt. Mikola Géza dr. az új Alsóváros köszönetét tolmácsolta. Korányi Márton lapszerkesztő széllé-1 mes köszöntője után Bárdos György dr., a Budai Társaság nevében, majd gróf Berényi János emel­kedett szólásra és lelkes szavakkal a hegyvidék ne­vében köszönte meg Viraág Bélának, hogy érde­keiket szolgálta és Budát megismertette velük, ingatlan Újság szerkesztője emelkedett szólásra. Zajti Ferenc a turáni gondolat ébrentartóját mél­tatta beszédében. Medriczky Andor a Kelet bekap­csolása érdekében kifejtett szívós és kitartó áldo­zatos munkát méltatta lelkes szóval. Ezután Hadzsi Ayasz Kán Ayar, a Budapes­ten tanulmányok céljából tartózkodó indiai moha­medán főúr köszöntötte angol nyelven, majd hindu nyelven Viraág Bélát, aki a Távol-Kelet turánsága nevében üdvözölt és különösképpen hangsúlyozta, hogy a jubiláns, valamint a Budai Napló Indiában és Japánban is nem ismeretlenek, mert ennek a kitűnő budai újságnak — úgy a turáni vonatko­zású, mint a muzulmán érdekeket szolgáló — cik­keit odakint lefordítják és a távoli Kelet legkomo­lyabb lapjai közük. A beszédet KeÖpe Viktor dr. tolmácsolta magyar nyelven. Az indiai felköszöntő után a budai Gül Baba mecset lelkésze: Mechmega- dics Izmail imám modott magyarnyelvű felköszön­tőt, amelyben a magyar mohamedánok hűségéről és ragaszkodásáról biztosította az ősz Viraág Bélát, is Te ezzel, az ilyen kicsiségekkel, mikor Tea nagy­ságért, szépségek impériumáért lelkesedtél! Ki volt gazdagabb itt nálad, rajongó bohém, akinek almai­ban ott él szülőföldednek, a romantikus Trencsen- nek minden gyönyörűsége, nyugtalan hegy-völgye, napfénye, zivatarjai Valami lelkes bárd lehetett valamelyik ősöd is már a Mátyásföld fejedelmének, Csák Máténak egykori udvarában, a regés vártor­nyok regöse, bájos várkisasszonyok vándorlantosa. De hát elvesztetted Trencsént s ahogy mi vala­mennyien siratjuk, gyászolod Te is, kései utód, trianoni trubadúr! Látom, hogy elkalandozott a toliam, holott ne­kem át kell adnom egy irodalmi társaságnak az üd­vözletét, melynek ha nem is vagy becikkelyezett tagja, lélekben, jól tudjuk, rokona és nagyrabecsü- lője. Mert ez a társaság a Petőfi nevét viseli, an­nak a Petőfinek nevét, akinek az élet úgyszólván semmit sem adott, de aki a mi életünknek hitet, lángot, honszerelmet nyújtott, akkorát, rnvnt előtte s utána is még: senki. Hát ennek a Petőfi Társaságnak elnöksége ál­talam küldi ma üdvözletét, meleg köszöntését Neked. Megszorítja kezedet s azt üzeni: „Az a Buda, amelynek harminc éven át énekese voltál, íme, föl­ébredt álmaiból és egyre szépül, emelkedik. Szinte napról-napra ifjabb lesz, egy ma még küzdő, de egyre újuló ország méltó fővárosa. Öleljen téged is keblére, hű trubadúrját, ennyit megérdemelsz tőle!" Köszönt szívből tisztelő barátod. Budapest, 1936 március hó. Havas István, a Petőfi Társaság főtitkára. A közönség nagy figyelemmel hallgatta és el­ismeréssel fogadta a Hollós Mátyás Társaság mű­ködését is megvilágító eszméket. A lelkes éljenzés csillapultával SZIKLAY JÁNOS dr. az ismert író és vezető pubücista mondott ünnepi beszédet, amelyben szeretettel méltatta Viraág Béla működését, amely Budának minden érdekét felkarolta. Lelkesen fogadta ezt is hallgatóság. A műsort szellemes humorral konferálta be GEGUS DÁNIEL író, ny. h. főkapitány, akit kedves ovációban részesített a közönség. Nagyarányú ' tapssal fogadta gróf Berényi Jánosné Török Irmát, a Nemzeti Színház örökös tagját, aki az ő nagy művészetével szavalta el Gegus Dánielnek ünnepi ódáját az ünnepelthez. Nagy ovációban volt része, amikor a főherceg is üdvözölte a sikerült előadásáért, mint ahogy üd­vözölte az azután következő művésznőket, akik a műsoros estén részt vettek: Szalag Ilona opera­énekesnőt, Schack Manka zeneszerzőt, aki a saját szerzeményeivel aratott tapsot, Kazacsayné Lázár Jolán szavalóművésznőt, aki Viraág Béla költe­ményeit adta elő meglepő művészettel, Komlóssy Emmát, a Népszínház volt nagyhírű tagját, áld magyar nótákat énekelt és nem győzte ismételni, végül Viraág Ilona mozdulatművésznőt, aki édes­atyja első költeményét, az „Akarom1“ című román- ícot és a „Két cimborám“ című költeményét adta ölő mozdulatművészettel. Az énekszámokat Radnay György zeneszerző kísérte zongorán. Művészies kiállítású jubileumi-emléklapot Viraág Béla ünneplése alkalmából Kurtapataki Pál festőművész rajzolta. Az emléklapot aláírók, soha el nem múló hálával és szeretettel köszöntik jóbarátjukat, illetve tisztelőjüket: Viraág Bélát, 50 éves írói és szerkesztői jubileuma alkalmával. aki egyben a magyarországi izlám konventjének tiszteletbeli elnöke. Beszédje végén imát es áldást rebegett az ünnepelt fejére. Az áhitatos csendben hallgatott beszéd után Pávai Vájná Ferenc dr. főgeológus, főbányatanár esős közvetlen meleg beszédben, a fürdőügy és a mélyfúrások lelkes Protektorat üdvözölte Viraág Bélában, majd Baranszky Gyula dr., Lechner Jenő, Duday Álajos dr. elöljáró, Nádas Béla dr. a Rózsa­domb nevében, Tábori Kornél a budai társadalom figyelmét hívta fel Viraág Bélával szemben fenn­álló kötelezettségére az „igazmondó szék“-kel kap­csolatosan. Komái István a Magyar Nemzeti Iro­dalmi Társaság nevében üdvözölte, udvarhelyi Kapcsa Imre pedig mint a Budai Napló első elő­fizetője mondott szellemes beszédében festői képet rajzolt az árva hattyúról. Nemes Jenő György dr. orvos szellemes szóval az orvosok üdvözletét hozta. Istók László az „Oserő“ szerkesztősége és munka­társai nevében köszöntötte, majd ifj. Sebős Károly a barlangkutatók kérelmét tolmácsolta, hogy támo­gassa a barlangkutatás fontos ügyét. Kedves jelenet következett ezután, amikor Gegus Dániel bekonferálta, hogy Fischer Gertrud, az ünnepelt unokája is fel akarja köszönteni a nagypapát, aki megkerülve a hosszú asztalsort, két karjával átfogta a meghatottan ülő nagyapa nya­kát és összecsókolta. Gegus Dániel ezután kegyeletes szavakkal em­lékezett meg az ünnepeltnek közelmúltban elhunyt hitveséről, aki a jubiláns hosszú, küzdelmes élet­pályájának hűséges támasza és mindenkor segítő­társa volt. A jelenlévők felállással áldoztak a ha­lott nagyasszony emlékének. Köszönetét mondott az orvosoknak: báró Korányi Sándor dr. egy. ta­nár, Kalapos Imre dr. egy. tanársegéd és külön Domány Endre dr. budai orvosnak, hogy megmen­tették és lehetővé tették a jubiláló szerkesztő to­vábbi működését. Viraág Béla emelkedett ezután szólásra és meghatottan köszönte meg a lelkes ün­neplést, amelyet — mint mondotta — nem várt és nem érdemelt meg, hiszen ő mindig Budáért dol­gozott és amit tett, azt Buda érdekében végezte minden utógondolat nélkül. Ejfél után járt az idő, amikor a szellemes, ked­ves, poétikus, de mélységes szeretettel elmondott beszédek véget értek. A közönség azonban még so­káig együtt maradt a lelkes barátságtól átfűtött, nem fárasztó estén és. lassan oszlott szét, — búcsú- zaskor még egyszer üdvözölve a jubiláló szerkesztőt. Andriska Károly. Az idegenforgalom ezer baja Az Idegenforgalmi Érdekeltségek Szövetsége a Szent Gellért Gyógyszállóban gyűlést tartott a kormány, a főváros és számos testület képviselői­nek jelenlétében. Több fontos, aktuális kérdést tárgyaltak, így azt, hogy módot kell találni a szál­lókban tavaly mutatkozott torlódások kikerülésére és a vizumkérdés kielégítő megoldására. Madarassy-Beck Gyula dr. báró, „Idegenfor­galom és kereskedelem“ címmel tartott előadásá­ban kifejtette, hogy ez a divathullám, amely Ma­gyarországot kiemelte, meg ne szűnjék. Ha a szál­lók zsúfoltsága ismétlődni fog, az sokat árthat Ami a vizűm körül történik, az frivol játék az ország ellen. Ausztria harminc állammal szemben megszüntette a vízumkényszert, mi csak öttel szem­ben. Az angoloknak csak próbaképpen engedélyez­tük, pedig tavaly már 40%-kai több angol uta­sunk volt. Téves hogy idegen valuta miatt kell a vizűm, hiszen a túlnyomó rész Bécsen át jött és schillinggel fizet a vizűmért. Kifejti, hogy mily módon tudunk legtöbb kvalitásos idegent idevon- zani. Nagyszámú adatot sorol föl a kereskedelem és idegenforgalom kapcsolatairól és további refor­mok megokolásául. Élesen bírálja a magyar keres­kedelem ellen legutóbb elhangzott beszédeket. Gundel Károly „A vendéglősipar mai helyzete“ címmel tartotta meg előadását. 1929-ben még csak­nem 1500 iparigazolvány volt, míg 1935-ben már 930. Maga a forgalom 1926 óta 70%-kal csökkent. Viszont az ipar terhei folyton emelkedtek, legutóbb a fázisadó, az ásványvíz- és szódavízadó útján. Az idegenforgalmi propaganda azt célozza, hogy ide­hozzuk az idegent, de hogy itt is tartsuk, az már a szállón és vendéglőn múlik leginkább. Ehhez fő­képpen a nívó fenntartása szükséges. Űj szálló nem kell, ma a szállók 50 százaléka sem foglalt. Ez pedig nem elég az üzemköltségek fedezésére sem, nemhogy a renoválásokra elég volna. Kifejti, hogy milyen segítő módszerekre volna szükség. Bársony Oszkár az idegenforgalmi statisztika adatait világította meg és fölvetette azt az ötletet, hogy legyen nálunk is tranzitó-vizum, mint Ju­goszláviában, (1 pengő), mert a drága vizűm miatt nagyon kikapcsolódunk az átmenő forgalomból. Gyömrey Sándor dr. a statisztikával kapcsolat­ban kifogásolja — nem a számokat, hanem a szí­nező kommentárokat. Stein Sándor dr. a terhes, drága bejelentőlapok költsége ellen szólal föl, va­lamint egyes közüzemek politikája ellen. Válkay Bertalan dr. min. tanácsos, az Idegen- forgalmi Hivatal alelnöke kifejtette, hogy általá­nosan kívánják a vizűm megszüntetését és keresik a megoldás módjait. A bejelentőlap 50 filléres ter­hét külföldiekre nézve már megszüntették. A zsú­foltságot tavaly főképp az okozta, hogy egyes kongresszusok és társas utazások rendezői ragasz­kodtak eredeti dátumaikhoz. Balkányi Kálmán dr. a tárgyalás alatt lévő iparügyi novella veszélyeiről szólt. Tüske Jenő dr. MÁV főtanácsos fölvilágosí- tást adott a MÁV utazási kedvezményéről. Tavaly már csak 76 olyan nap volt, amikor nem lehetett kedvezménnyel utazni. Németh Aladar dr. a külföldi propaganda visszásságát bírálta. , Tausz Béla dr. egyes külföldi államok titkos intézkedéseiről számolt be, amelyek ellenünk irá­nyulnak. Ezeknek ügyét külön ülésen fogják még tárgyalni. Az elnök hangsúlyozta, hogy az aktuá­lissá vált hiteleket nem új szállók építésére, ha­nem a komoly standard fönntartására kell fordí­tani. Üj magyar elet. Ez alatt a eím alatt je­lent meg egy könyvecske, amelyet Benkő András fiatal poéta állított össze és adott ki, mint a cím­lapon mondja: „Magyarországi és amerikai ma­gyarság szamara.“ A kiadót és szerzőt, aki „Bridgeport es „Buffaloi híradó“ amerikai ma­gyar újságok munkatársa és tudósítója, az a ked­ves es tiszteletreméltó szándék vezette, hogy az amerikai magyarokkal megismertessen több ma­gyar fiatal poétát s ezeknek hazafias föllángolása az odakint született és angol iskolákban nevelke­dett magyar gyermekeket a magyar érzésre tanítsa s a magyarságnak megmentse. A kötetben közel ötven hazafias, magyar érzéstől átitatott költemény sorakozik fel, a költők legtöbbje egészen fiatal, új hajtása a magyar poetisnak. Itt-ott egy-egy ré­gibb poéta is szerepel, mint Sik Sándor, Idám Éva, Gegus Darnel, akik hazafias lírájuk javából adtak mutatót. A kötet második fele adja a köl­tők arcképét s életrajzi adatait Benkő András csak dicséretet érdemel, mert munkájával szolgála­tot tesz a megnyomorított magyarságnak, különö­sen azzal, hogy munkáját az Amerikába elsza­kadt itestvereink között terjeszti. Elmarad a templomépítkezés Kelenföl- dön, mert a főváros pénzügyi bizottsága levette a napirendről a tervet azzal az indokolással, hogy maja a szanálás befejezese után határoz a temp- omepitkezessel járó kiadások megszavazásáról. A magyarolc nagy Istenének áldását leé­rem azok számára, alelR jósággal és sze­retettel voltak az év­fordulón irántam. VIUA/ÍG nÉCA Társasvacsora

Next

/
Oldalképek
Tartalom