Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-12-10 / 1240. szám
Ar34. évfolyam Budapest, 1936. december 10 1240. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA: VIRAÁGBÉLA SZERKESZTIK SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: 1-502 96 LIPPAY GYULA DR. ék OLTY ANTAL MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN A Nemzetközi Vásár ás a Horthy Mlkló^híd budai környékének kialakítása Irta : Becsey Antal kormányfőtanácsos, szfőv. biz. tag tehát a kínálat szempontjából természetadta, vagy a közgazdasági viszonyok ál-, tál megszabott lehetőségei. Nálunk pl. ősszel a gyümölcs különböző fajtái, mert tudnunk kell, Magyarország kínálatának lehetőségeit az otszág agrár jellege adja meg (agrártermékek és a belőle táplálkozó ipar termékei)- A téli és a tavaszt megelőző időszakban a bor és a szeszipari, továbbá konzervált gyümölcs, stb. termékek, valamint mezőgazdasági gépek. szerszámok és eszközök, hűtőberendezések, különböző konzerváló és növényvédelmi eljárások és módszerek- építőipari cikkek kerülhetnek az érdeklődés homlokterébe. Mindezek, amellett, hogy exportképesek, belső fogyasztás szempontjából hasznothajtók. A Nemzetközi Vásárnak az u j Horthy Miklós-hid környékén való felépítését feltétlenül meg kell valósítani. Elismerik ezt az összes illetékes tényezők is. De nem is maradhat meg mai területén tovább a vásár, mert ez a terület erre nem alkalmas. Nem arra való, hogy éoenkint a vásári bódék kedvéért tönkretegyék, legázolják a Liget növényzetét. De különben se szabad tovább tűrni, hogy falusi vásárra emlékeztető ideiglenes bódék tömege legyen a főváros és a magvar ipar reprezentatív bemutatkozása. Szerencsére mindenki elismeri, hogy a vásár elhelyezésének egyedül alkalmas területe most épülő Szent Imre-város lehet, amely a hid felavatása Hitán rövidesen egyik legszebb része lesz Budapestnek. Itt kell az állandó vásárnak felépülnie. Felmerült az a gondolat, miért nem, rendeznek az uj városrész kialakítására tervpályázatot .Egységes, nagy koncepciójú városrendezési tervre van itt szükség. 'Ebbe az egységes terVbe bele lehetne kapcsolni a hídról kiinduló uj utat (amely re vonatkozólag volt már tervpályázat, a beérkezett tervek közül azonban egyet sem találtak kivitelre alkalmasnak, hanem az ott felmerült ötletek alapján uj tervet készített a Közmunkatanács, amely nem éppen a legszerencsésebb) bele lehetne továbbá kapcsolni a Nemzetközi Vásár kialakításának, továbbá a budai pályaudvarnak a kérdését is. Olyan problémák ezek, amelyeket nem szabad egymástól elszigetelten, külön-kü- lön megoldani, hanem csak egyetlen nagy koncepciójú terv keretében. Bánlaky Géza előadása a Hollós Mátyás Társaságban a fürdőváros gondolatának fejlődéséről Esz.ís. politika Nagyon átfogó és szociális érzékre van szüksége annak, aki egy világváros szétágazó adminisztrációját úgy akarja vezetni, hogy ne csak jó tisztviselő* hanem a gondozására bízott rétegeknek megértő támogatója is legyen. Ezernyi jelentéktelen dologra kell hogy figyelme kiterjed jen. Budapestnek szerencséje> hogy polgármestere ilyen ember. A vállalkozók részéről régen is jogosan hangzottak el panaszok, hogy nem bírják a versenyt az árrombolókkal. Az olcsó pénzen dolgoztatok — olcsó pénzért vállalkoznak. Erre a főváros vezetősége elrendelte, hogy a vállalkozó, versenytárgyalási ajánlatával egyidőben, a fizetendő munkabéreket is tartozik bejelenteni. Ezzel biztosították is az ajánlatok realitását, - de nem keresztülvitelét és nem a szociális követelményeket. Egyes lelkiismeretlen béruzsorások alacsonyabb munkabéreket fizettek, mint aminőknek a fizetésére kötelezettséget vállaltak. Most rendelet jelent meg, mely szerint a főváros műszaki előadóinak a helyszínen^ kell ellenőrizni a vállalkozók által, fizetett munkabéreket. így, első olvasásra, ez száraz „ügyosztályi“ intézkedésnek látszik. Valójában sokkál több ennél. Fontos szociális cselekedet- Megelőző és mindennél hatásosabb intézkedés felforgató gondolatok és romboló cselekedetek ellen■ Hatásosabb száz szónoklatnál, plakátok ezreinél és röpcédulák millióinál. Politika, melyet nem pinceodukban főznek ki és amelyet nem hordó tetejéről hirdetnek. Lélekben született> szívvel kell végrehajtani. AU&t a &zéji Min Ua&z*tái Bennünket, magyarokat szeretnek azzal gúnyolni, hogy csak ünnepelni tudunk. Hát van ebben valami igazság. De csak féligazság. Mert az ünnepelni tudásunk elakad a lelkes és hosszú dik- cióknál, a magnum áldomásoknál és véglegesen kátyúba jut, ha az némi költséggel és fáradsággal is jár. Éppen legutóbb láttuk a polgármester felhívásai, mlyben igen szép szavakkal kérte a város fellobogózását. Most már lehet róla szó, hogy a kérés nem használt. Nyilván ez és régebbi tapasztalatok bírták rá a polgármestert, hogy szabályrendeletet dolgoztasson ki a ma- gánházak kötelező fellobogózásáról. Jó a rendelet és szükséges. Nékünk, akiknek csak a mozivásznon volt alkalmunk látni ,hogy a külföldi városok házai milyen zászlódiszben pompáztak a magyar államfő látogatásakor, — bizonyos restelkedéssel kellett megállapítani, hogy — nálunk aligha lesz igy. Szent István ünnepén és az idegenjárás egyéb nagy napjaiban Budapest utcái színtelenek. Reklámok és a propaganda minden eszköze azt hirdeti, hogy nagy ünnepet ül a magyar. A külföldi pedig, aki engedve a csábító felhívásoknak, idejön hozzánk, semmit se lát az ünnepből: Budapest nem ünnepel. Nem akar. Ezentúl talán máskép lesz, hacsak a készülő rendelet el nem sülyed valahol a bürokrácia mindent elnyelő hínárjában. Október folyamán az egyik várospolitikai lapban cikket Írtam „A budapesti nemzetközi vásár problémája“ címen. Ebben, utalva a nemzetközi vásár 30 éves fejlődésére, rámutattam arra, hogy ez a fejlődés az utolsó években rohamos mérveket, öltött. Az 1930-ban (a vásár 23 éves jubileuma alkalmával) 18.600 négyzetméter körüU területen elhelyezett vásár 1936-ban már 43,000 négyzetméter területet foglalt le, amelyből 13,000 négyzetméter az Iparcsarnok területére esett, 30,000 négyzetméter pedig az Ipar csarnokot környező ideiglenes) építményekben * nyert elhelyezést- Levontam azt a tanulságot, hogy bármennyire kívánatos a vásári intézmény arányainak további fejlődése, a Városligetben erre már gondolni sem lehet. Joggal merült fel tehát a nemzetközi vásár megfelelőbb helyen és időben való elhelyezése és felhívtam a figyelmet a megállapítás kapcsán arra, hogy ebből a szempontból a Horthy Miklós-hid budai hídfőjének környékét kellene vizsgálat tárgyává tenni, ahol a vízi- és vasuti-ut- hálózat csomópontján uj városfejlesztési problémákkal kapcsolatban olyan lehetőségek kínálkoznak, amelyeket figyelmen kívül hagyni nem lehet. A székesfőváros a hídfő környékén a vasúti töltéstől északra eső. nyugat felől a Budafoki-utra támaszkodó területen már több mint 25 évvel ezelőtt mintegy 48.000 négyszögölnyi területet szerzett meg tulajdonul, azzal az indokolással, hogy a területre kiállítás céljaira van szükség. Amikor erre a körülményre a Fővárosi Közmunkatanács elnökének figyelmét felhívtam, az nagy rokonszenv- re és megértésre talált és ma már ott számolnak is ezzel a kombinációval a város- fejlesztés szempontjából. Mielőtt a vásár területének elhelyezésével foglalkoznánk, mindenekelőtt mcsz- szelátó perspektívában kell beállítani a vásár hivatását, célját és a vele kapcsolatban megoldandó egyéb feladatokat. Ebből a szempontból mindenekelőtt utalok arra, hogy a fejlődés iránya a régi országrészeket mozgósító nagy vásárok, az oroszerszági Nisnij Novgorodi vásár, a Leipziger Messe, vagy a Herriot lyoni polgármester idejében divatba jött árumintavásárok felé mutat. A vásároknak ezidőszerint nem az a feladata, hogy az áruk nagy tömegét mozgósítsa* hanem a kinálatot és keresletet hozza össze minél gyorsabban, minél olcsóbban és a vásári ügyletek létrejöttét minták bemutatása által tegye lehetővé. Ez adja meg az áru- mintavásárok jelentőségét és propagativ erejét. Elengedhetetlenül szükséges azonban intézményes biztosítása annak, hogy a minták alapján létrejött vásári ügyletek lebonyolítása úgy a kínálat, mint a kereslet részéről is hatóságilag biztosíttassák. (Áruik márkázása); További feladat gondpskodni arról, hogy a bemutatásra kerülő kínálat az ország produktiv területéről tudja ali- mentálni áruszükségletét olyan cikkekben, amelyeket a vásárló külföld leginkább keres. Minden évadnak megvannak Buda legrégibb és legnívósabb irodalmi társasága, a Hollós Mátyás társaság december 7-én, hétfőn tartotta a Gellértszálló zenetermében ebben az évadban e’sC irodalmi délutánját. Szép és nívós közönség gyűlt össze 6 órára, s nagy érdeklődéssel kisérte az előadásokat. Heiinyei Vilmos dr. ny. államtitkár, elnök, nyitotta meg a műsort üdvözlő beszédéve’, amelyben elmondotta, hogy boldogult Viraág Béla hosszas betegsége miatt kis stagnálás állott be a társaság működésében, de most ujult erővel megindul az élet, amelynek első megnyilatkozása a mai irodalmi délután. Dr. Sziklay János kormányfőtanácsos, iró szellemes csevegését élvezte ezután a közönség. A régi Tabánról mondott el kedves dolgokat,' régi kocsmákról, a kocsmák vendégeiről, írókról, tudósokról, akik Budán telepedtek le és megvetették alapját Buda fejlődésének. Balázs Sándorról, az akkori világ kedvelt humoristájáról mondott el igen kedves és humoros dolgokat. Megemlítette, hogy a Rózsadombon az első villaépitö Budenz József volt, a tudós nyelvész, a Svábhegyen pedig Jókai. Jókai svábhegyi villája, amelyet a nagy iró annyira szeretett, már harmadik kézen van. Felvetette a gondolatot, hogy ezt a villát vagy az államnak, de míg inkább a városnak kellene megszereznie ,ís abban esetleg egy Jókai emlékmúzeumot létesíteni. Kazacsayné Lázár Jolán szavalt el ragyogó művészettel három kedves költeményt, melyet lelkesen megtapsolt a közönség. Bánlaky Géza dr., kormányfötanácsos, a Gellért- fürdő ismert és népszerű igazgatója ült a felolvasó asztalhoz és nagy érdeklődés mellett mondott el szép és érdekes dolgokat Budapest fürdővárosról. A fürdőváros gondolata még a Pálóczv-féle tervben nincsen benne, de nincs benne a Tabán telepítésének kérdésében később keletkezett tervezgetésekben sem. A fürdőváros gondolatának különben vannak pesz- szimistái és optimistái, de az egyik félnek sincsen teljesen igaza. A legújabb tervekben már nagyon előtérbe nyomul a Tabán rendezése mellett a fürdőváros és ma gyönyörűen megy a megvalósulás felé. A fürdőváros területének több relációja van: a Gellert és környéke, a Rudas- és Szent Imre fürdő, a Lukács- és Császárfürdő, a Margitsziget és a Széchenyi-fürdő. Mindegyik helyen történtek már kísérletek uj- források nyitására. Pávay Vájná Ferenc szerencsés keze nyitott már a Rudasfürdő mellett és a Margitszigeten pompás, gyógyvizű forrásokat. Soron van a Gellért-szál’ó kibővítése, újabb fúrások a Tabán helyén, szállodák és kórházak építése. A fürdő- és balneológiái egyesületek nagyszerű munkát végeznek ezen a téren, az előbbi egyesület élén a nagy agititásu József Ferenc főherceggel. Az előadó kegyelete? és elismerő szavakkal | emlékezett meg Viraág Béláról, a Budai Napló el- | halt szerkesztőjéről, magáról a Budai Naplóról és annak a reményének adott kifejezést, hogy a lap ezt a nagyszerű propagáló működést a jövőben is folytatni fogja. Bánlaky Géza vonzó és értékes előadása mély benyomást tett a hallgatóközönségre és nagy tapssal jutalmazta a kiváló előadót. A nagysikerű műsor utolsó száma Viraág Ilona mozdulatmúvésznő szép és plasztikus előadása volt. aki három-négy költeményt szavalt el és elevenített meg a maga kiváló művészetével. Magyar népdalok a francia rádióban A magyar kultúrának régi jóindulatú hive, Robert Jardillier francia posta-, táviró- és telefonügyi miniszter. Különösen a zenét kedveli. A magyar muzsikát jól ismeri és már eddig is több idegen mestert szólaltatott meg a párisi rádióban. Nagyon tetszett neki a Gyöngyösbokríta francia rádióközvetltése, amely az ö kezdeményezésére jött létre. Miután a magyar népi zenének nagy barátja és ismerője, elfogadta a párisi magyar ide- genforgalmi iroda vezetőjének azt a javaslatát, hogy modern magyar népdalköltők műveit szólaltassák meg a francia rádióban. Ilyen értelemben utasította a miniszter M. Bre- mondot, a francia rádió vezértilkárát, hogy a terveket részletesen dolgozza ki. Elsősorban Bartók Béla müvei kerülnek sorra.
