Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)
1936-12-03 / 1239. szám
34. évfolyam Budapest, 1936. december 3 1239. szám VÁROSPOLITIKAI, FÜRDŐÜGYI, IDEGENFORGALMI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ALAPÍTOTTA : V I R A Á G BÉLA SZERKESZTIK LIPPAY GYULA DR. és OLTY ANTAL SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: I., KRISZTINA-KÖRUT 113/b. T.: 1-502 96 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN végállomásának a város határára való kihelyezésül. így a Hév. is jól jár, mert nem kell megadnia 1) az igazi egységes tarifát, 2) az egységes menetrendet, 3) a kis-szakaszt. És megmenekül a főváros területén való üzl’eti veszteségtől ,a városi ormi gondozásától, a pályának gaztól való megtisztításától és az esetleges gázolásokból származható kártérítésektől. Állandó érvelés' az egységesítés és kisz-szakasz kérdéseben, hogy a Hév. ráfizet az Szemére és hogy a részvények 20 százaléka külföldi kezekben van, már pedig .ezt a 20 százalékot (talán udvariasságból) majoritásnak kell tekinteni. Két kérdést teszünk fel mi polgárok állandóan. Az egyik: ha az üzem állandó veszteséggel jár, miért nem szüntetik be? A másik: ha a 20 százalék mindennek az akadálya, akkor miért nem világosítják fel a külföldi 20 százalék részvényest, hogy az igazi egységesítés (tarifa, menetrend, kisszakasz) jőve delmi többletet jelentene? Vagy miért tart iák meg a rossz részvényeket? Miért nem igyekszik a székesfőváros, hogy bármily érveléssel is megszerezze az őt megbénító 20 százalék tulajdonát is? Ezzel tartoznék az adófizető székesfővárosi polgároknak de a város fejleszthetésének isi Szentimreváros — de különösen QSzentimre-Alóváros szabályozásával s városrendezésével is igen nagy bajok vannak. A polgárság kéri az illetékeseket, segítsenek ezen addig, amíg nem késő. Az ideálisan egyenletes siku Kelenföldet a múltban, mikor bármerre egyenes vonalakat lehetett volna huzni, összevissza tört vonalakkal „szabályozták . jy lett a Tétényi ut eleje háromszor-, a Szt. István sugár(?) ut hétszer görbe! így csúszott a Halmi utcának egy-egy szakasza jobbr^-balra, szélesre, keskenyre, igy lett törött a Török Ignác utca any- riyíszor,, inig egyik vége a másikkal csaknem derékszöget alkot. És ott vannak a lehetetlen, csúf görbitések és front-beugrások, mint a Szováta-, az Ildikó- a Bendegúz- és még sok más összeszűkitett és ismét kiszélesített utca. Mintha a lakosság az útban levő pocsolyákat akarta volna építkezés alkalmával kikerülni, akárcsak Mucsán. A megértés azonban közeleg. Hír szerint a még jóvátehető szabályozási hibákat helyrehozzák. Talán ez az elhatározás is késlelteti az ut- és járda építést? Ha igy van, megnyugszik a közönség s bízik a főváros bölcs vezetőségében, hógy hamarosan kiszáll e mostoha, beteg gyermekének meg- gyógyítása végett és a Szent István évben Szentimre városra reá sem ismer, aki 2 évvel előbb látta utoljára. A Boráros téri hídon már át lehet menni Pestről Budára. Természetesen nem a nagyközönségnek, jfgg ára még nem vagyunk. Oe a hatóságob^^^~ rei, építőmérnökök és munkások már száraz lábbal teszik meg az utat a két part között. Annyira előrehaladt a hid építése, hogy már megvan az összeköttetés az épülő hid két fele közt, de természetesen csupán még lefektetett gerendák és pallók segítségével, a még el nem készült hidtest alatt. Sokkal gyorsabb tempóban balad a BoráTos-téri hid építése, semmint remélték. Az eredeti tervek szerint 1937. szeptemberében kell elkészülnie a hídnak. A pesszimisták azonban fejüket csóválva jelentették ki annakidején, hogy ez a dátum hiú ábránd, lehetetlen, hogy a hid addigra elkészüljön. A lehetetlenségből valóság lett és most már egészen bizonyos, hogy a jövő év szeptemberére a hidat át lehet adni a forgalomnak. Ismeretes, hogy a hid építésének 14,000.000 pengős költségét az állam legnagyobbrészt a fővárosra hárította, jóllehet a hídépítés nem városi, hanem állami feladat. A főváros eleget is tett ennek. Előteremtette a szükséges összegeket és ezenfelül előkészítette azokat a közműveket is, amelyek a hídépítéssel kapcsolatosak. A mederpillérek állványozását részben már felszedték és mire elkövetkezik a jégzajlás, felszedik a pesti medernyilás állványzatét is, úgy hogy a Duna medre szabad lesz a hajóközlekedés számára mindkét irányban- Tavaszra' tehát a Boráros téri hid már semmiképen sem zavarja a hajóközlekedést. A budai hídfő kialakítására, mint ismeretes, terv- pályázatot írt ki a Közmunkatanács. Sok érdekes és megszívlelni való terv érkezett a pályázatra, azonban kivitelre egyiket sem találta alkalmasnak a bizottság. A különböző jó ötleteket és megoldásokat egybefoglalták és azok alapján alakítják ki a Boráros téri bid budai oldalát. A budai hídfeljáró építése 1,800.000 pengőbe kerül, ebben az összegben azonban benne van már a hídfeljáróhoz hordott nagy földmennyiség szállítási költsége is. A hídfőtől a Verpeléti ut felé vezető ut gyönyörű lesz. Két félkör alakú feljárói vezet az útra a kétirányú közlekedésnek lebonyolítása céljából. A hídfeljáró két oldalán park lesz, a hídfővel szemben pedig széles, hatalmas ut vezet majd a Verpeléti ut felé. Ez az út hét részre fog oszlani. Középen halad majd a villamos a Verpeléti útra, ettől jobbra és balra kocsiút lesz, az utaktól jobbra és balra pedig keskeny parkok, ezek mellett vezetnek majd' a gyalogjárók. A villamoskocsik az uj útról a Verepeléti utón végig a Horthy Miklós körtérig fognak közlekedni, ott lesz a végállomása a Nagykörűiről Budára haladó villamosvonalaknak. A főváros üzemi ügyosztálya, illetőleg az alája tartozó üzemek már elvégezték a maguk munkáját. ].4 vízcső fektetést az uj útvonal mentén már befejez lék, kora tavasszal pedig megkezdik a köz- világítási munkákat. Most folyik a gázcsöveknek a szabályozási vonalba eső telepen való rendezése és az útépítéssel egyidejűleg építik ki a közüzemi müveket. Minthogy a hid szeptemberre megnyílik, a közüzemek is már szeptemberre befejezik az uj tranzverzális utón a szükséges munkákat. Ezzel megkezdődhetik a nagyszabású építkezés, amely a legszebb utak egyikévé fogja tenni a Horthy Miklós úttól a Verpeléti útig vezető szakaszt. Látványossága lesz ez Budapestnek, olyan rendkívüli városépítés, amelyre méltán lehet büszke majd a főváros. Nyomában megindul majd az uj városrész építése, amellyel Buda fejlődését uj fejezet elé viszi Komáromy Hiller Ernő az I. kerületi anyakönyvi hivatal vezetője Venczel Geyza a szegény- ügyek intézését veszi át Érdekes személyi változások készülnek az I. kerületi elöljáróságnál, amelyekről elsőnek a Budai Napló ad hirt. Venczel Geyza főjegyző, aki az L kerületi anyakönyvi hivatal vezetésével volt eddig megbízva, ez elöljáróság közigazgatásában uj beosztást kap. Hir szerint a szegényügyek intézését veszi át és uj hatáskörében működését december 15-én már meg is kezdi. Az L kér. anyakönyvi hivatal élére Komáromy- Hiller Ernő főjegyző kerül, aki szolgálattételre már jelentkezett is Farkas Lajos előljárónáL Komáromg- Hiller Ernő a Vili. kerületnél teljesített szolgálatot és budai beosztása a főváros közigazgatási köreiben élénk feltűnést keltett. Komáromy-Hiller Ernő kitűnően képzett tisztviselő, aki a közigazgatás különböző ágaiban teljesített már szolgálatot. Venczel Geyza, aki 1934. óta volt az I. kerületi anyakönyvi hivatal vezetője nem uj ember a szociális ügyek terén, úgyszólván bennük nevelkedett. Egész Gatálpn kerüli a főváros szociálpolitikai osztályába és a háború után az ő irányítása alatt állott az azóta már megszűnt Népjóléti Központ. Égy ideig a If . kerületben volt, beosztva és itt is a szegényügyeket és gyermekvédelmet intézte. Most, hogy a koldusrendelet életbeléptetése folytán nagy és komoly feladatok előtt áll a szegény- ügy, Farkas Lajos elöljáró erős segítő kezet kapott Venczel Geyzában, aki régi kipróbált munkása a szociális politikának és aki egész lélekkel fogja újból felkarolni az elhagyottak és nélkülözök ügyét. Havai öü a lloanánjyzÁ Nemcsak véres csatákból hazatérő hősöknek jár ki az itthon maradottak Isten Hozott-ja. A béke, hajszálon függő boldogságáért és nyugalmáért ma sokszor emberfelettibb harcokat kell oioni, a népek és nemzetek sorsintézőinek, mint a harcok vezéreinek. Érezzük és tudjuk, hogy a baráti államok földjéről ,hazatért Kormányzó pompázatos és fáradságos utján uj csatát nyert, aemlynek minden mozzanata és mozdulata a világ békéjét, a népek igazságát szolgálta. Hódoló tisztelet és rajongó szeretet köszönti a budai váriakba bevonult magyar államfőt. Alig két évtizeddel ezelőtt meg győzelmes harcok hőse, ma mint nemzete .nyugalmának diadalmas védelmezője. Visszatérésé nem jelent számára pihenőt, hanem uj munkát amelyhez fokozott erőt gyűjtött a külföld megbecsüléséből, de amelynek örök Iforrása — saját népének bizakodó szeret ete és benne való hite. HlatyiMUd — a íoccBóimcUc Uidfa Be jó is annak, aki ebben a lucskos időben odahuzódhatik a meleg kandalló mellé és csak ezekből a sorokból tudja meg, milyen nyaktörő vállalkozás átmenni a Margithidon. Az a műszakilag valóban pompás munka, amellyel a főváros legnagyobb forgalmú hidját kiszélesítik, minden dicséretre érdemes. De azért megborzadunk a gondolatra, ha autóbuszon kell áthaladnunk a hídon. Akik kocsira szállnak, kapkodják a fejüket félelmükben. Sejtelmünk sincs róla, milyen technikai szükségszerűség miatt építik egy időben a kocsiuton a villamossíneket a gyalogjáróval és miért bontották leügyanak- 'kor a korlátokat is. Úgy összezsúfolták eZ<zel ia forgalmat, hogy az utasokat és fuvarosokat csak külön e célra kirendelt mennyei angyalok óvják meg attól, hogy valamelyik — esetleg több — jármű is, bele ne fáról jón a Dunába. Kétszeresen hősí vállalkozás most, ebben a lucskos időben, a síkos hídon át való közlekedés. Ismételjük, nem értünk műszaki dolgokhoz. Nem is akarunk a hozzáértők dolgába belekotnueleskedni. Egyszerű szerény budai polgárok vagyunk, akik loholunk a napi kenyér után és remegünk, ha sorsunk úgy rendeli, hogy a Margithidon kell áthaladnunk. Az cudóbu&z Sok a panasz, mérgeskedés a budai autóbuszvonalakon történt változtatások miatt. A panaszkodóknak igazuk van. De azoknak is igazuk van, akik örülnek a változásnak, amely egyéni érdekeiknek jobban megfelel: itt legfeljebb népszavazás dönthetné el, hogy az uj vonalak jobbak-e, vagy a régiek. Vannak azonban vonalak, helyesebben: nincsenek vonalak, amelyeket teljes egyértelműséggel követeir a publikum, követeltük mi is, ahol népszavazás nélkül is sürgősén tenni kellene valamit és mégsem történik semmisem. Egekét a reformokat kellene sürgősen megvalósítania a Beszkártnak, nem pedig azokat, amelyeket senkise kívánt es amelyeknek értéke nagyop {$ problematikus. Ha a főváros központjában lévő Szent Gellért- térről a Horthy Miklós-uton elindulva, mindössze két kisszdkaszos út után leszállunk a Máv-aluljárónál, az 5—6 emeletes palotasorok hirtelen eltűnnek és egyszerre elárvult, szomorú vidéken találjuk magunkat. Mintha álomvárosból a valóság sáros, ösz- szevissza épült falujában ébredtünk volna feli Pedig a pocsolyák és úttalan-ulak ez átokföldjén ide nem illő csinos családi házak és bérvillák kandikálnak elő. Kérdezzük, hogy a lakosság ebbe a borzalmas helyzetbe belenyugodott-e, vagy belefásult-e? Bizony az utóbbi az igaz, mert jajszavára a válasz az, hogy a városrendezés itt a „külterjes“ (?) fejlődés miatt még nem kerülhet sorra. De vájjon lehet-e ott szó külterjességröl, ahová a belvárosi Ferenc József hídtól két „kisszakasz”- szal el lehet jutni? Hiszen Pestnek csak 9—10 kis- szakasszal elérhető és mégis gyönyörűen kifejlesztett óriási területei vannak! Az idegenek, akik a Kelenföldön szállnak ki, hogy Budapest-Fürdővárost lássák, megdöbbenve, a Balkánon gondolják magukat az úttesteken valóságos „iszapfürdőket,, vélvén. A fürdőváros szégyene ez az állapot! Itt segíteni kell, gyorsan, haladék nélkül. Eddig minden Pestnek jutott, most, az utolsó órában „Mindent Budának“ legyen a jelszó! Csak igy fognak eltűnni a fertőző pocsolyák, a szennyvizes árkok, és csak igy szabadulnak az anyák attól, hogy az uttalan sár-, mezőkön gyermekeiket hátukon kelljen cipelniük az iskolába. Csak igy szűnhetnek meg a világvárosban tűrhetetlen pöcegődrök is. Csak jó utak mellett lehet elvárni nagyobb lendületet az építkezések terén is. Sok építés: nagy adóbevétel. Ezt is látnia kellene a hatóságnak. El kell ismerni, hogy egyes részek árkolásával és salakjárdákkal ideiglenes segítség már érkezett. De ek bein változtatja meg a városrész szomorú képét, és elhagyottságát. Itt burkolt úttestekre, végleges járdákra, csatornázásra és fásításra, — azon- kivül sokféle intézményre: elemi- és középiskolára, templomra, tüzérségre, frendőrőrszobákra, nyílt piacokra, jó világításra, illemhelyekre — és elsősorban jó közlekedésre van sürgős, szükség. Ami van: az Buda-Aslóváros szükebb területén a lakóssag békebeli áldozatkészségéből van: a Bárt- fai utcában és mellékutcáiban levő úttestek, járdák és magáncsatornák, — dé az ut és járdák 25 év alatt úgy tönkrementek, hogy valóságos veszedelem a járás és kocsizás. — A világítás pedig rosz- szabb, mint volt, mert a lámpákat magasan a fák ombjai fölött helyezték el s igy csak sötét árnyékot terjesztenek világosság helyett. Régen tiszták voltak az utak is. Most? A Tétényi ut elején —■ a leendő úttesten — „aszfalt- kertészet” folyik kukoricatáblákkal, gyümölcsfákkal és persze trágyadombokkal, a Fehérvári utón pedig a Lenke úttól kifelé méteres bogáncs és másféle gaz disztelenkedik a Hév vágányok körüli Szép villák közt szántóföldeket találunk, tele hordva trágyadombokkal, melyek leírhatatlan bűzt terjesztenek. Ez a világfürdő-hivatásu Erzsébet sósfürdőnek épen nem megfelelő környezet! "És a közlekedés? Ennél borzasztóbb nincs. E tekintetben már ésakugyan a legutolsó vidéki hely is fölöttünk áll. A Szt. Gellért tértől egyetlen kis- szakaszra eljutunk a „Hév.“ kizárólagos birodalmába, a Fehérvári útra. Tessék itt csekély 20 percet, este kilenctől pedig legalább 40 percet esőben, szélben, hidegben kivárni: akkor feljuthat a főváros adózó polgára a Beszkárt morganatikus házasfelének, a Hév-nek épen berobogó kocsijára, ilá „egységesített” átszálló jegy ével a telt 3. Osztályból beszorul a 2. osztályba, a régi Hév. átszál- tójégy árára (3© fillérré) egészítheti ki — u. n. pótjeggyel — "a lnenétdijat s örömmel láthatja, mi az " „egységesítés“ I HUsz év óta sóhajtozik, panaszkodik, gyülé- sezik, (sőt népgyülésezett és kocsikat is fordított már fel) az elkeseredett polgárság, kapott is ígéreteket,, de továbbra is csak maradt „ígéret földje“. I Itt igazi egységes tarifát, egységes menetrendek s az egységgel járó kisszakaszt soha nem kapja meg, utóbbit azért nem, mert a kisszakasz csak a „bel- városnak“(?) és nem a „külterületríekn.(?) iár! Ezért költözködnek vissza az „igazi“ fővárosi területekre az itteni'lakók, Sőt háztulajdonosok is, ha — nagy veszteséggel eládniok sikerül ingatlanaikat. ... A Hév. tehát a legalkalmasabb a városfejlesztés megaka.sztására. Csak egy pillantás, hogyan fejlődött ki a jóval későbbi Horthy Miklós útnak a Máv töltésen belül levő része a Fehérvári ut rovására: meggyőzhet mindenkit a Hév. káros voltáról. A polgárság eljutott türelmének végső határához s ez arra utalja, hogy semmit mást ne követeljen, csak Kolumbusz tojásaként — a „Hév.“ Sxeníimre-Alsóváros ssomoru sorsa Irtot Mikola Géza cfr A Horthy Mjklós-hidon már Át lelket járni Budáról Pestre
