Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-11-12 / 1236. szám

1936. aoveabcr IC. a farkasréti temető — csak ideiglenes temető t még sem lehet Kossuthot egy ideiglenes te­metőben «Illaillőim. A lóvá 1(0 akkori vezető­sége már tudta, hogy a Svábhegyinek ez a lej. tője nfeiu alkalmas teniíelő céljára, de bizonyos tokig kényszerhelyzetben volt, ezt a keuy- •zerkelyizetet azonbun aiszal sietett mér&ékel- mí, hegy a temetőit ideiglenesnek mojultotta ki. Bad« földje tiudlvalévően mésszel kevert agyagból, az Úgynevezett „budai márgá -ból áll. Ez a, sűrű agyagréteg nem engedi lefolyni • vizet s az ilyen hegyoldalon, mint amilyo- a.* a farkasréti temető, igen nagy a cirku- 1 áeió. A viz hatallmhB tírővel jön le a ihegy- teföról s minthogy az agyag nem engedi • le­folyni a föld mélyébe, ai földi felszínén cir- kiilál, ami a gyakorlatban azt jeJtemti, hogy egyes földrétegek csúsznak. A farkasréti temető uH'nyira tele van viszel, hogy nemcsak a sírok vizesek, de a viz ereje elmozdítja helyükről a koporsókat is. Sok esetben megtörtént, hogy exhumálások alkalmával a hatósági bizottság a koporsói Berni találta a helyén, hanem a szomszédi sír­nál, aminek az az egyszerű magyarázata, hogy a talajban cirkulíáló. viz elsodorja a földet. „Vándorló földlréteg‘‘-iiek nevezi a tudomány ezt « jelenséget, — nos, a farkasréti temető, yagyis a Svábhegy ei lejtője tele van ilyen „vándorló földréteg“-gel. Micsoda kegy eletlenség ilyen földbe halot­takat temetni! Neanl kellene-e arra törekedni, hogy ez az állapot megszűnjőki? Hiszen a fő­város illetéke^ körei tisztában vannak' a hely­zettel. Rendelkezésükre állanak a hivatalos adatok, az exhumál ősi jegyzőkönyvek, az al­kalmazottaik jelentései és sok más egyéb a diát is. Hogy csak' egyet említsek: a főváros maga volt kénytelen a sírbol­tokat drága pénzen álliigcsöveztetni, mert a sírboltokat is elöntötte a viz! Ezek után joggal kérdezhetjük: saaibíad-e a farkasréti temetőből „örök temető“_t csinál­ni? Szabadi-e a. budai halottakat vizest ván­dorló földrétegbe temetni, amikor Budán más terület is van? És általában: szabad-e temetőt létesíteni bárhol is, mielőtt a szakemberek, a geológusokat megkérdeznék? Egy farkasréti előfizető. Szendy Károly polgáitmesterről írt cikket az amerikai „Sazbadkág.“ „Szendy Károly — írja a Jap — valóban a legnépszerűbb magyar polgármester, akinek szellemű vezetése alatt a budapesti városházi élet uj korszakhoz érke­zett s A polgármester imndeitmtek személyesen jár utána. A bürokrácia, lamely még csak nemrégiben annyira jellemezte az óhazád hi vatal óikat, legyőzhetetlen ellenséget kapott Szendy Károly személyében. A főváros lakos­sága. a sajtó olyan szeretettel és elismeréssel viseltetik iránta, amilyent idáig csak nagyon kevqs polgármester élvezett.“ Ugrón Oábor: A fővárosnak kedvezések megadásával kell elősegíteni az állandó budai szinház felépítését Buda, sőt az egész főváros közvéleményét még mindig élénken foglalkoztatja a Budai Színkör ügye. A közművelődési szakbizottság határozatával, amely egyrészt használhatatlannak mondta ki a szinház épületét, másrészt pedig mégis fenntartan­gónak vélte, legutóbb bőven foglalkoztunk. Azóta számos ujabíb közlemény látóit napvilágot a Budai Színkörrel és az állandó budai színházzal kapcso­latban, mutatva, hogy az érdeklődés nem lanyhult el. Budának elsőrangúan fontos kérdése a szinház ügye. Éppen ezért szükségét éreztük annak, hogy a magyar művészet és kultúra egyik legkitűnőbb vezető egyéniségéhez UGRÓN GÁBOR ny. belügyminiszterhez forduljunk, aki a főváros művészeti és irodalmi életének legkimagaslóbb és legtevékenyebb vezetője. Azt a kérdést intéztük Ugrón Gáborhoz, fejtse ki a Budai Napló olvasói részére a maga álláspontját a budai szinház dolgában1- —1 — Kétségtelen — mondta Ugrón Gábor — hogy a Budai Színkör épülete már nem alkalmas szin­ház céljaira. Viszont meggyőződésem az is, hogy mindaddig nem szabad lebontani, amíg Buda nem kap másik színházat. Nem mondom azt, hogy a főváros építse fel az állandó budai kőszlnházat, az eddigi tapasztalatok azt mutatják ugyanis, 'hogy a színházépítés nem hatósági feladat. De egészen bizonyos, hogy meg­felelő kedvezményekkel, ingyen-telek felajánlásával, esetleges szubvencióval, amely állhat akár a ható­sági dijak elengedéséből, mérsékléséből, vagy mus juttatásból, nem egy olyan tőkeerős vállalkozó akad majd, aki hajlandó lesz felépíteni az állandó budai színházat. —■ Megkérdeztük azután Ugrón Gábort, nem gondol­ná-e,hogy a Várszínházát ismét alkalmassá kellene tenni szinielőadások céljaira. _ _ Úgy tudom, —mondta— hogy a Várszínház épü lete nem a fővárosé, hanem az államé. Nem hi­szem egyébként sem, hogy a közönség hajlandó len ne felmenni a Várba és hogy színházi vállalkozónak érdemes lenne ott előadásokat tartani. Annyira el­hanyagolt és tönkretett épület a Várszínház, hogy annak rendbehozása sokkal több pénzbe kerülne semhogy rentábilis lenne annak visszaállítása. Ugrón Gábor álláspontja rendkívül megnyugtató abban a tekintetben, hogy egyelőre nem bontják le a Színkört. A végső szót ebben a kérdésben úgy­sem a főváros, hanem a kormány fogja kimon­dani, mert — mint értesülünk — erős befolyások érvényesülnek abban az általunk helyesnek vélt irányban, hogy addig is, amíg nem döntenek vég legesen a szinház dolgában, írják ki, hacsak akár egg évre is, a pályázatot *n szinház bérletere. magán, hogy tiltott, de rendszeres átjárást keres a magas vasúti töltés sínéin át, Egészen jól meg le­het találni a kijárt gyalogútokat a töltés oldalában, amelyeket nemcsak felnőttek, de gyermekek is használnak és ezzel életüket, egészségüket minden pillanatban veszélynek teszik ki. Ennek a tűrhetetlen állapotnak nem az a meg­oldása, hogy a Fehérvári-ut és Horthy Miklos-uti töltés középtájára ezentúl rendért állítsanak, ha­nem az, hogy legalább valami ideiglenes megoldás­ról gondoskodjanak, mert — a Sósjürdő környéké virágzó tisztviselőtelep lakóit nem lehet arra kény­szeríteni, hogy félkilóméicreket kerülgessenek, he a kerületük központja felé akarnak jutni. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy á kelenföldi pályaudvar környéke szánalmasan sivár. Amikor az idegen kilép a „fürdőváros” pályaudvarának épü­letéből, bizonyára kellemetlen meglepetés éri. Ami kor a székesfőváros, igen helyesen, olyan nagy súlyt helyez az idegenforgalomra,' a fürdők fejlesztésére stb., nem lehet a kelenföldi pályaudvar környéké­nek a rendezésivel se tovább késlekedni. Egyes utak és utcák nyitásával sem lehet addig¥ várakozni, amig a telektulajdonos magánérdekei adnak kedvező alkalmai az utterületek megszerzé­sére. Legalább olt kell ettől a legkényelmesebb állásponttól eltekinteni, ahol a kifogásolt állapotok az adófizető polgárságnak feltűnően terhére vannak. A XI. kerületben a legfontosabb feladatok e te­kintetben a következők volnáak: A Bikszádi-ut, az Ercsi-utca, a Szent István ul, a Zólyomi-ul és az Otthon-utca megnyitása, vala­mint a Verpeléti-ut és Andor-utca összeköttetésének a biztosítása. Időszerű problémák a Szent Imre-városban Irta: VALTI LAJOS dr. törvhat. biz. tag. Évek óta sürgetik pártkülönbség nélkül a Szent Imre-város képviselői a Lenkc-tér és környékinek végleges rendezését. Ezúttal különösen a Lenke-ut mentén fekvő protestáns templomok környékének az ügyét teszem szóvá. Ámbár az evangélikus és református templo­mok már közel tiz éve állnak a helyükön, szolgál­ván a terület sokezer lakósának lelki gondozását, a két templom környéke, érthetetlenül, siral­mas állapotban maradt. A környező úttestek elhanyagoltok, járda egyál­talában nincs, esős napokon valóságos sártengeren át jutnak a hívek a templom küszöbéig. A járda elkészítése, nihány szerény zöld folt a templomok környékén egészen más képet adna. Nyilvánvalóan hibás intézkedés volt az is, hogy a hétfői kirakodó hetivásárt közvetlenül a templo­mok közelébe helyezték. Nem tekintve, hogy a tem­plomokba és a melléképületeibe összpontosított egy­házi élet zavartalanságát hiúsítja meg a piaci lár­ma, kiabálás és kufárkodás — a piacra felvonuló kocsik és teherautók kárt okoznak a templom előtt elvonuló úttesten is, amelyért pedig az érdekelt pro­testáns egyházak magas útburkolási terheket visel­tek. Feltétlenül szükséges volna, hogy az 1937. évi költségvetés keretén belül e két protestáns tem­plom környéke, úgy a Lenke-ut, mint a Károli Gáspár-tér felől olyan állapotba helyeztessék, mint amilyet minden templom méltósága megkíván. A Szent Imre-város életét vasabroncsokba szo­rítják a területet átszelő nagy vasúti vonalak: az összekötő vasúti hid felől a kelenföldi pályaudvar felé haladó töltés és a Déli pályaudvar sinei. Nem lehet kétséges, hogy a székesfővároson át­haladó nagy vasúti vonalak várvavárt rendezésével szemben a Szent Imre-városnak is az az igénye, hogy a saját vasútvonalai bénító szorongatásából kiszabaduljon s a kerület összetartozóságának meg­felelő életet élhessen, forgalmat bonyolíthasson le, Azonban addig is, amíg ez bekövertkezhe- tik, segíteni kelül azon a lehetetten állapo­ton, hogy a Fhérvári út és Horthy Miklós­át közötti «I vasúti töltésen egyetlen átjáró, egy gyalogjáró sincs. i A Lenke-tér felé gravitáló forgalom úgy segi A magyar lovagiasság megörökítése Irta: Dr. Hennyey Vilmos Budapesten járt cseh ember a napokban em­legette a Prager Tagblattban, hogy nálunk az autóbuszon csehül beszélő kalauz is van, akinek ez a nyelvismerete a karján fel van tüntetve. Azt Js felhozza, hogy itt egy könyvkereskedés kiraka­tában cseh író németre fordított munkáját látja. A szerkesztő pedig megjegyzi, hogy Prágában a német vagy magyar nyelv ilyen tüntetőén nem szerepelhetne és hozzá fűzi, hogy a magyarok mostanában bizonyára kezdik keresni a cseh nem­zettel való megegyezést. Ami a cseheknek olyan különösnek tetszik, és tervszerűségnek látszik, az nekünk magyaroknak természetes, úri felfogásunkból folyó dolog, ame­lyet nemcsak most, 20 évvel a háború után gya­korlunk, de amivel a háború idején is talán min­den más nemzet felett kitűntünk. Ez a józan, ne­mes és türelmes felfogás az, amely az egyént meg tudja különböztetni a nemzet egészétől és az ide­gen néppel folytatott háborút nem viszi át olyan mélységes gyűlölködésbe, amely az érintkezés ősz- szes szálait elborítja. Ez nem a nemzet civilizációjával kapcsolatos dolog, hanem lelki műveltség, úri felfogás, amilyen­hez hasonlót Európában csak az angol és a svéd népnél találunk. Általában a francia népet tartják a művelődés élharcosának. És mégis Kuncz Aladár Fekete ko­lostor című megrázó munkájából tudjuk, hogy Franciaország a nagy háború idején az ott rekedt magyarokkal és németekkel milyen lelketlenül bánt. Nemcsak lefogta őket, hanem a fegyencek- nél is rosszabb elbánásban volt részük. A magyar nép a háborúban jól bánt az ellen­séges államok itt rekedt polgáraival, az inter­náltokkal és hadifoglyokkal. Akiknek foglalkozá­suk volt, vagy ilyet űzni akartak, bántódás nél­kül szabadon jártak és jóindulatú pártfogásban is részesültek. És a Hollós Mátyás Társaságban is­mételten volt szóbeszéd tárgya, hogy ezt a körül­ményt a revíziós mozgalom keretében jobban kel­lene értékesíteni és kidomborítani. Maga Rother- mere lord is három Ízben emlegette cikkeiben a magyarság e nemes magatartását. A napokban aztán Vajda János közgazd. iró gya­korlati gondolatokkal kapcsolatban újból felvetet te társaságunkban a témát és a megbeszélések eredménye a budai írók és művészek Hollós Má­tyás társaságának az az elhatározása, hogy tár­sadalmi mozgalmat icdit annak érdekében, hogy' újságcikknél maradandóbb emlék hirdesse a ma­gyar nép ebbeli fenkölt gondolkodását, béketűré­sét és vendégszeretetét. Ebből a célból hatásosnak ígérkezik, ha mú­zeumba ggüjtenénk össze minden iratot és erek­lyét, antely alkalmas módon tanúskodna arról, hogy a magyar nép lelkiben nydma sem volt a gyűlöletnek ellenségeivel szemben. Világszerte föl­tűnést keltene ilyen gyűjtemény, hiszen egyetlen muzeum sem tud felmutatni hálalevelet az — el­lenségtől, amilyennel mi — garmadával dicse­kedhetünk. A muzeum anyagához alkalmas minden hála­levél, beU és külföldi újságcikk, röpirat, kézirat, könyv, plakát, sürgöny, fénykép, relikvia, az in­ternáltak naplói, a vöröskeresztes missziók elis­merő jegyzőkönyvei stb. Aki a Magyarországon internáltak életét keresztmetszetben óhajtja látni, azt érdekelheti annak a vendéglőnek az étlapja is, ahol az internáltak étkeztek... Ruha és fehér­nemű mintával mutatná be a gyűjtemény, hogyan öltöztette Budapest székesfőváros az arab inter­náltakat, vagy a kis Aszód község az ott inter­nált franciákat, belgákat, angolokat, oroszokat, olaszokat, szerbeket és montenegróiakat... Talán megszerezhetni a gyűjtemény, annak az internált­nak a diplomáját, aki a háború alatt a kolozs­vári egyetemen doktorált... Érdekes lenne néhány anyakönyvi kivonat az internáltak: Magyarorszá­gon kötött házasságairól. Hatásosnak bizonyulna az itt született francia gyerekek és magyar kereszt- szüleik fényképe, ilyenféle felirattal: Az „ellenség” mint keresztszülő... Itt lenne a helye a nyájas parasztházakról készült felvételeknek, ahol az in I témáitok laktok. A jóságos doktor bácsi fényképe mutatná be ,hogy kicsoda érdeklődött mindennap az internáltak hogyléte iránt és kezelte őket in­gyen. Még a nagyszámú ujraoltási bizonyítvány is helyet foglalhatna itt. A hatóságaink által kifi­zetett gyógyszerszámlák tanúskodnának az ingye- nes gyógyszerellátásról. A műkedvelő előadás szí­nészeinek fotográfiája sugározná az internáltak derűjét. Anyagi jólétüket és szabadságukat bizo­nyítanák azok a szerződések, amelyeket a Lovar- egylet kötött az angol zsokékkal, az Operaház olasz zenészekkel, iparvállalataink francia mérnö­kökkel. .. Még a temetkezési intézet számlájának is itt lenne a helye, amely arról tanúskodna, hogy a Kiskunhalason elhunyt internáltat a magyar ál­lam saját költségén exhumáltatta és szálittotta hazája földjébe... Ha meg lehetne szerezni, egyik dísze lenne a gyűjteménynek az a jegyzék, ame­lyet a francia internáltak küldtek a Balkán felől Felkay Ferenc tanácsnok előadása a Budai Tábor ülésén Felkay Ferenc dr. fővárosi tanácsnok a Budai Tábor baráti körének meghívására rendkívül erde­tes előadást tartott hétfőn este az öreg Diófa kü­löntermében. Pályi Gyula dr. körelnök üdvözlő szavai után Felkay tanácsnok tartotta meg előadását a oerlini olimpiászról. Tartalmas előadás keretében ismer­tette az olimpiáSzok történetét, majd a berlini sta­dion és vele kapcsolatos építkezések tökéletesség é- íek elismerésével adózott a német sporthatóságok ninlaszerű szervezési és rendezési munkájának. — Minden német polgár — mondotta Felkay anácsnok — tudatában volt az olimpiai eszme je­lentőségének, ezért tudta kötelességét úgy teljesí­teni, hogy minden külföldi látogató felejthetetlen emlékekkel távozott a berlini olimpiászról. Általános helyeslés közben kijelentette Felkay Ferenc,, hogy a' főváros illetékes körei, Szendy ka­roly polgármesterrel ■ az élükön, minden erejükkel igyekeznek minél előbb megoldani a magyar sport két égető problémáját, a sportcsarnok megépítését és az ifjúsági sport megszervezését. A nagy tetszéssel fogadott előadást több hozzá­szólás követte, majd Pályi Gyula elnök mondott köszönetét Felkaynak a magas színvonalú elő­adásért. közeledő Franchei d, Espéray tábornoknak, hogy kímélje az országot, mert itt lovagias nép lakik... Az okmányok nagy része talán már elkalló­dott, de még mindig össze lehetne állítani egy kis múzeumra valót, különösen, ha a genfi Vöröske­reszt Rendelkezésünkre bocsátana irattárát kuta­tás céljából, amire nézve a Hollós Mátyás Társa­ság már lépéseket tett. De segítségünkre lehetne a hadilevéltár, a múzeumok, a hatóságok, a nagy- közönség, a sajtó, a „Külföldi Magyarok Világ­szövetsége* — főleg külföldi újságoknak a ma­gyar lovagiasságot tanúsító cikkeivel —, továbbá Magyarország Barátainak Világszövetsége. Bizton reméljük, hogy dr.Légrády Ottó, a revíziós mozga­lom mecénása és maga a Revíziós Liga is támogat­ja majd mozgalmunkat. A Hollós Mátyás Társaság ezúton is felkér min­denkit, hogy ha birtokában van valamilyen ok­mány, vagy más tárgy, amely beleilleszthető a muzeum keretébe, szíveskedjék azt egyelőre elnö­kéhez, dr. Hennyey Vilmos ny. h. államtitkár cí­mére (Budapest, II. Vérmező u. 14.) eljuttatni. A muzeum főleg idegenek számára létesülne és célszerűen kapcsolatba hozható lenne a parla­menti múzeummal, ahol már jelenleg is évi 30000 idegen fordul meg. Az okmányok mellett ott lenne \a többnyelvű magyarázat. A bejárattal szemben hatalmas (betűk hirdetnék francia, angol, olasz nyelven: „Jót jegyetek azokkal, akik titeket auű \lölnek." ('Máté 5, 44.) A gondolat megvalósításához nagy idegenfor­galmi érvek is kapcsolódnak. Sok ünnepély, moz­galom kristályosodhatik ki az internálás] okmá­nyok gyűjteménye körül. Maga a felavatás nem­zetközi ünnepség rendezésére nyújt alkalmat. Meghivhatók lennének a Népszövetség, a Vörös- kereszt, az egykori internáltak, a világ összes fe- lekezeteinek képviselői stb. Meg tehetne szervezni az egykori magyarországi hadifogoly tisztek budapesti látogatását, esetleg kapcsolatban a hajdani fogolytáborba rendezendő kirándulással. Családtagokkal együtt tízezrekről lehet szó. Éppen a mai időkben teljesítünk emberbaráti kötelességet azzal, hogy a világ figyelmét felhív­juk a magyar lovagiasságra, arra, hogy fegyver­telen ellenséggel lehel emberségesen is bánni. A Hollós Mátyás Társaság most készül nagy­bizottságot alakítani, melynek védnökéül a Társa­ság védnökét Jóasef Ferenc főherceg 'őfenségéi kívánja felkérni. A revíziós liga, az idegenforgalmi alakulatok, a főváros és az állam bizonyára se­gítségére lesznek ennek a bizottságnak, hogy min­denfelé a helyszínien is gyüjthessen adatokat és minél tökéletesebben megvalósíthassa a hazafias tervet. Á Hollós Mátyás Társaság közgyűlésé I A Hollós Mátyás Társaság, a budai Írók, művé­szek és tudósok egyesülete hosszabb szünet után most adott újból életjelt magáról a Császárfürdő­ben hétfőn este megtartott közgyűlésen. A társaság működése a Budai Napló-val és en­nek nemrég elhunyt szerkesztőjével Viraág Béla nevével forrt össze.' Az ő hosszú betegeskedése kényszerű szünettel járt a különben oly tevékeny társaság életében. A közgyűlésen dr. Hennyey Vilmos elnöki beszé­dében kifejtette ,hogy a társaság a Viraág Béla halá­lával megszakadt fonalat újból felveszi. E célból alapszabályait módosítja, megtartja újból havi fel­olvasó és művészeti estélyeit. Megnyerte a védnökül megválasztandó József Ferenc főherceg ur és szá­mos más előkelőség, köztük Szcitovszky Tibor v. külügyminiszter, Kállay Tibor v. pénzügyminiszter, Werner Adolf főapát, Horánszky Lajos, a Tisza István Kör igazgatója és mások támogatását. A tár­saság szócsöve a Budai Napló marad, amelynek nj szerkesztőit, Lippay Gyula dr.-t és Olty Antalt beválasztják a Társaság tagjai sorába. A továbbiak során emlékezett meg Viraág Béla . érdemeiről; amit a közgyűlés néma felállással kísért. A titkári és pénzügyi jelentés elfogadása után, az indítványok tárgyalására került sor. Aggházy Kamill ezredes Viraág Béla emlékének megörökí­tésére tesz javaslatot. Dr. Hennyei Vilmos indítvá­nyáról, a világháborúban Magyarországon internál­takkal szembeni lovagiasság megörökítése tárgyában a lap más helyén kimerítő közleményt adunk. Szi­lágyi Károly v. orszgy. képviselő a keleti kapcso­latok ápolása végett ázsiai iroda felállítását java­solta. A társaság beléletét érintő értékes indítvány®* kát még Peterdi Sándor, a Pesti Hírlap főmunka­társa, Borsodi Beoilaqua Béla, Kapcsa Imre, Ujj Gyula, Tábori Kornél és Holbesz Aladár szerkesztő, a társaság uj sajtóreferense terjesztették elő. A társaság ezután elnökévé dr. Hennyei Vil­most, társelnökökké Istók Jánost, Pávay Vájná Ferencet és Gegus Dánielt, ügyvezető főtitkárrá Szilágyi Károlyt választotta meg. A közgyűlési követő vacsorán Szilágyi Károly mondott szárnyaló emlékbeszédet Viraág Béláról, melyet keleti utazásáról adott érdekes adatokkal Husszein Hilmi budai mufti egészített ki. A vacsorán résztvett Viraág Béla hátramaradt családja nevében Viraág Ilus és mondott megható köszönetét. Azután Pávay Vájná Ferenc értekezett a budai forrásokról, Galántay-Glock tábornok pe­dig a budai hegyvidék fejlesztéséről. Mindkét fel­olvasó fényes sikert aratott. Több más érdekes felszólalás után a társaság (teák a késő éjjeli órákban oszlott szét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom