Budai Napló, 1936 (34. évfolyam, 1209-1243. szám)

1936-10-15 / 1232. szám

Budai Napló 1936 október 15. 2 Legnagyobb és legsürgősebb feladataink közé tartozik a Sasadnak közmüvekkel való ellátása, mert bizony ezen a téren nagyon sok a kívánni való. Az utak és az utcák meglehetősen rendezetle­nek, sok helyen járhatatlanok, csatornázás alig van. Igaz, hogy Király Kálmán tanácsnok ügyosztálya elkészítette az egész Sasad csatornázási tervét, de ebből még alig valósult meg valami. Reméljük, hogy a jövőben minden esztendőben megépítenek és csatornázni fognak egy-két utcát, hogy a Sasad is élvezze végre a kultúrának ezt az áldását. Nagy örömmel látnánk természetesen, ha a polgármester úr elrendelné a Sasadi-útnak a Beregszász- és Nagyszében-út felé eső részének végleges szabályo­zását. — Most van építés alatt — kezdeményezé­sünkre — a Sasad egyik igen fontos átlós-útjának, a Tömös-utcának az építése és egyidejű csatorná­zása is. Ez az utca, amely nagyon forgalmas, a Németvölgyi-utat a Sasadi-úttol köti össze s ez lesz a Sasad egyik legszebb utcája. Egyesületünk nagy gondot fordít arra, hogy meginduljon a fásítás is ezen az istenáldotta szép vidéken. Bírjuk Király tanácsnok úr ígéretét, hogy most, az ősz folyamán fásíttatja a Sasadi-utat, amelyen a nyári meleg évszakban bizony eddig nagyon hiányoztak az ár­nyat adó lombos fák. A Sasad fejlődését szolgálja az egyesület kezdeményezésére nemrég felállított postahivatal, valamint a napokban megnyílt köz­ségi élelmiszerüzemi bolt, amelyet szintén sikerült kiharcolnunk szívós munkával. Ezt az üzletet nem­csak a sasadiak keresik fel boldog örömmel, hanem vevői a Sashegyvidéki, a farkasréti és a német­völgyi lakók is. Rosta János tanácsnok úr hálára kötelezte ezzel a tisztaságtól ragyogó és máris nagy- forgalmú üzlettel a budai hegyvidék egyik nagy részének egész lakosságát. Közintézményekben azonban határozottan sze­génynek mondható a Sasad. A községi elemi iskolán kívül anya- és csecsemővédő-intézetre és gyermek-ott­honra volna égető szükség, valamint kultúrházra is. Igen fontos és eddig még megoldatlan problémája Sasadnak a közlekedés ügye. Sasad felső részének ugyan van villamos- és autóbusz-közlekedése, de a Sasad szíve és az alsó rész, amely már Kelenföldhöz esik közelebb, minden közlekedés nélkül van. Ezen az állapoton sürgősen segíteni kell és pedig vagy a 8-as autó­busz körforgalmával, vagy a Bart-koncesszió meg­hosszabbításának révén. A Bart hajlandó üzembe állítani a Lcnke-tér—Sasadi-út—farkasréti vég­állomás vonalat, amely ha megvalósul, hatalmas fejlődési lehetőséget biztosít a Sashegy déli oldalán elterülő egész városrésznek. Közérdekű ügyeink előbbrevitelében természet­szerűen számítunk mindenkor a XI. kerület tör­vényhatósági bizottsági tagjaira, pártkülönbség nélkül. Tisztelet a kivételnek, kevesen vannak, akik a Sasad dolgaival törődnének. Hálás elismeréssel kell megemlékeznem dr. Vályi Lajos törvényható­sági bizottsági tag rendkívül értékes^ megértő és szeretetteljes segítéséről, a sasa diákkal való szo­lidaritásáról, úgyszintén dr. Csilléry András örö­kös bizottsági tagról, aki már a múltban is hatha­tósan előmozdította tevékenységével és befolyásá­val e városrész fejlesztését. Sasad polgársága méltán reméli és várja, hogy a főváros most tárgyalás alá kerülő jövőévi költségvetése keretében, amely a hasznos beruhá­zások és a közmű-fejlesztések jegyében készült, elvégzi azokat a legszükségesebb beruházásokat, amelyek a Sasad fejlődésének új és nagy lendüle­tet adnának. Nagy munkaprogrammal indul az uj szezonnak a Buda fllsóvárosi-Sósliirdö környéke Egyesület A Buda Alsóváros-Sósfürdökömyéke Egyesü­let (AVE) október 7-én tartotta az őszi idényben első választmányi ülését, melyet Becsey Antal el­nök távollétében Mikola Géza dr. ügyvezető elnök vezetett. Ennek során Leber János dr. társelnök megható szavakkal emlékezett meg Gömbös Gyula és Wolff Károly haláláról, Szigethy Lajos társ­elnök a magyarnak minden időkig gyászos emlé­kezetű október 6-áról, végül Kiss József Imre Viraág Béláról és Lieber Endréről. A folyó ügyek kapcsán legelőször az egyesü­let nyári tevékenysége került szóba. Palla István egyesületi igazgató jelentette erre vonatkozólag, hogy két ízben rendezett az egyesület az Erzsébet- sósfürdőben kerti ünnepélyt szép műsorral kap­csolatban, melynek egyike a Szt. Adalbert-templom alapja javára 116 P-t jövedelmezett. Ezenkívül a szombaton délután tartott gyermek-délutánokon 120—140 gyermeket ozsonnáztatás mellett szép mesékkel szórakoztattak, az egyesület tagjai, amit a választmány örömmel vett tudomásul. Ezután a környék közérdekű ügyei és bajai: az ntak, járdák rossz állapota, illetve ezeknek és a csatornáknak hiánya kerültek szóba.-' Keserű panaszok hangzottak itt el, különö­sen a 40 éves településnek: a Ha.lTni-iit.cn és kör­nyéke mostoha sorsáról. Az ülésen határozatba ment, hogy a kívánságokról programmszerű me­morandumot terjeszt az egyesület a hatóságok elé, és ennek támogatására több szföv. bizottsági tagot is felkérnek. — Az ügyekhez hozzászólottak: Sza- latsy Riehárd, dr. Leber János és Szigethy Lajos társelnökök, továbbá Csizmazia Lajos tanár- gépészmérnök, Pozsgai Oszkár egyesületi igazgató és Szarka László. Az ülésen megjelentek: Mikola Géza dr. Szalatsy Riehárd, Leber János dr., Csizmazia Lajos, Kiss József Imre, özv. Ferstl Gyuláné, Vi- dosfalvy Gyula, id. Schopp János, Vidosfalvy Gyuláné, Borján Lajos, Vidosfalvy Tibor, Lukács Gyula, Pozsgai Oszkár, Buhász Ferenc, Helvig Károly, Kolos István, Szarka László, Palla István, Szendrey Zsigmond, Házingáts Károly, Hammer József, Szilágyi Árpád, Tölti Ferenc, Kutasi Já­nos, Tatay. Ferenc, Lippay Gyula dr., a Budai Napló szerkesztője és mások. Ismét felmerült a Budai Szinkör lebontásának terve Árvák vasárnapja a budai református templomokban A református egyetemes konvent nemes és a krisztusi tanok szellemének megfelelő határozatot hozott két évvel ezelőtt. Kimondotta, hogy min­den év október második vasárnapján az ország összes református gyülekezeteiben meg kell emlékezni az árvákról. Ezen a napon a templomi igehirdetők megemlé­keznek az árvákról. Védelmüket és istápolásukat a hivek ügyeimébe, őket magukat pedig Isten kegyel­mébe ajánlva. Buda református templomaiban is szívbeli haj­landósággal tettek eleget a konvent rendelkezésé­nek. A Szilágyi Dezső-téri templomban H a y p á 1 Béla, a Budahegyvidéki Egyházközség Böszörményi­úti templomában Szabolcska László, a Kelen­földi Egyházközség Lenke-úti templomában C e g- lédy István, Óbudán a Kálvin-utcai templomban Kuruez Gyula hirdették az Igét. Az igehirdetés során megható és szeretetteljes szavakkal emlékez-’ tek meg az árvákról. A templomokban összegyűlt hívek meghatottan hallgatták a kiváló szónoki ké­pességgel megáldott lelkészek szavait. A Budai Naplóban nemrégen már beszámol­tunk arról, hogy a közeljövőben döntenek a Budai Szinkör sorsáról. A főváros közművelődési ügyosztálya, mi­előtt a bérbeadásra vonatkozólag kiírta volna az újabb pályázatot, a színházat építési szakértőkkel megvizsgáltatta. Ez a vizsgálat kiderítette, hogy a színház rossz állapotban van és tata­rozásra szorul. Ez a körülmény újból felvetette azt a gondolatot, ami a fővárosnál már régi terv, hogy a Színkört lebontsák. Annak idején a kormány a fővárosnak ilyen irányú javaslatához nem járult hozzá. A Színkör tatarozása ismét időszerűvé tette a fovaros régi tervét, mert semmiképpen nem akarja vál­lalni az állítólag igen jelentős renoválási költsége­ket, abban pedig nem bíznak, hogy olyan bérlőt találjanak, aki ezt a saját költségén elvégeztesse. A végső szót a Színkör sorsáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter fogja kimondani. Ügy érezzük azonban, hogy Buda közönségének is van ehhez mondanivalója. Teljesen képtelen és jog­talan állapot, hogy a főváros lakosságúnak to b mint negyedrészét kitevő, kultúngényekben legfej­lettebb, budai lakosság színház nélkül van. A «szín­körhöz már régóta nem annyira művészeti ige- nveink kielégítése, mint inkább regi hagyom yo fűztek bennünket, ha tehát most a főváros vezető­sége ettől is meg akarja fosztani Budát, a leg­elemibb & legszerényebb kívánság, hogy más mó­don, korszerűbben, de mindenképpen gondoskodjanak ami, hogy Buda az itteni polgárság szellemi fokának megfelelő, komoly és európai színvonalú színházi kultúrához jusson. Ehhez azonban nem úgy kell hozzákezdeni, hogy a meglévő színházépületet lebontják. Ellen­kezőleg: fűthetővé, télen-nyáron egyaránt használ­hatóvá kell tenni azt addig is, amíg az állandó budai színház felépül. De csakis addig, azutan hadd tűnjön el az ócska bódéépület a modemül ■fnilndő Krisztina közepéből. Félóránkint cserélik az Alagút levegőjét Még mindig folyik a munka az Alagút víz­telenítésének tökéletes elérésére. Ennek befejezése azonban még nem lesz utolsó állomás az Alagút megfiatalítása körül. A minisztériumban már el­készültek a tervek, amelyek szerint erre alkalmas új gépekkel, levegőszívással óránként kétszer teljesen kicserélik az Alagút levegőjét. A tervek szerint az év végére el kell készül­nie a szellőzőberendezésnek, amellyel, ha beválik, később megpróbálják óránként négyszer is meg­újítani az Alagút áporodott, -dohos, benzingőzös levegőjét. A napokban tartják meg a verseny- tárgyalást, hogy mihamar vállalatba adják a munkát. Sürgősen orvosolni kell a budai autóbusz­közlekedés súlyos hibáit A közlekedési tarifák reformja kapcsán a BSzKRT igazgatósága elhatározta, hogy eleget tesz a közönség régi kívánságának és bevezeti az autobusz-villamos átszállójegy-típust. Eddig ez azért késett, mert kevés volt az autóbusz és a vil­lamosról átszálló nagy utastömegeket nem tudták volna felvenni. Újévig ötven új autóbuszt helyez­nek üzembe és így semmi akadálya nem lesz, hogy ekkor életbeléptessék az autobusz-villamos átszálló­jegyet. A jegy ára 50 fillér lesz. Az ötven új kocsi közül a gyárak negyvenhetet már leszállítottak. A hátralévő három is üzembe kerül még októberben. Az új kocsik útiránya tekin­tetében végleges döntés még nem történt, azokat egyelőre a meglevő utakon járatják mindaddig, amíg végleges felhasználásukról döntenek. Nem történt döntés még a BART-járatok tekintetében sem, pedig a szerződés ez év végén lejár. A kérdés november második felében lesz időszerű. Ebből az alkalomból újból fel kell hívnunk az illetékesek figyelmét a budai autóbuszjáratok telje­sen tarthatatlan voltára. Különösen hangsúlyoznunk kell, hogy gyors módo­sításra szorul a 12-es autóbuszjárat, amelynek csonkasága feltétlenül káros a BESzKÁRT-ra is, de még károsabb és örökös bosszúságot okozó Buda közönségének. Teljesen érthetetlen, miért akad el a 12-es autóbusz a Széna-téren, mintha ott vége volna a világnak. Ha a BSzKRT csak egy pillantást is vet a 12-es vonal kihasználására, rögtön megállapíthatja, hogy Az 1848-as szabadságharc letörése után a Bach- korszak a céllövő egyesület fegyvereit elrekvirálta, úgyhogy megint hosszú ideig stagnál ez a nemes katonás sport. Az 1861-es év elején mindössze tíz taggal kezdte meg az egyesület újra működését. Az iparosoknak lázasan kellett dolgozniok, hogy a 12 évi tisztátalanságot eltávolítsák s a lövőházat régi céljának ismét átadják. Ennek az évnek május ele­jén a budai városi tanács tagjai, névszerint Thomka József, Kimnach Lajos, Hess János ta­nácsnokok Paulovit8 László polgármestertől támo­gatva feltámasztották a régi nagyhírű lövöldét, sőt azt újjá is szervezték. A százéves Bürgerliche Flintenschützen und Rohrschützen Compagnie romjaiból korszerűbb intézmény lett és a magyar nyelv terjesztésének és ápolásának hathatós elő­mozdítója. A régi egyesület nyelve még a német volt s benne a magyar szellem nem igen tudott utat törni. Az újjáalakult egyesület azonban már a ha­zafias szellemet propagálta, magyar hivatalos nyelv­vel. A fejlődés csúcspontját a budai lövészek 1871 augusztus 18-án érték el, amikor országos ünnepü­kön nemcsak a hazai lövészegyesület legjobbjai, hanem számos külföldi lövész is részt vett. Ez a nagy lövészünnep még a régi lövöldében folyt le, de már 1885-ben a ma is fennálló Marcibányi-téri helyiségbe költözött, országos ünnep keretében. Régi helyét a főváros vette meg a kórház kibőví­tése céljából ötvenezer forintért. A régi Szent János-kórház így lett komoly nagy kórházzá. Bár előbb is többször épült újjá. Már Kalmárffy Ferenc városbíró buzgóságából 1819-ben is kibővült: Ekkor, október 19-én, József nádor és hitvese tették le a kibővült épület alap­kövét, amely 1820-ban nyilt meg, de 1822-ben is dolgoztak rajta. Ebbe az alapkőbe Falka budai polgár adományából az építés adatait megörökítő cínlemezt helyeztek él, melyet a lebontáskor bizo­nyára érdeklődéssel olvas majd az utókor. A budai sáncfal itt húzódott el a kórház mel­lett s a Margit-körúton még ma is fennáll a bástya­fal, amelyet a főváros szabaddá tett, hogy ez a mű­emlék látható legyen. Ez még megvan, de a folyta^ tását már lebontották a Margit-körúton az új há­zak épíésekor. A Szent János nevet a kórház bizonyára gzért kapta, mert Szent János volt a céllövészet patro- nusa, akinek már 1717-ben állítottak itt szobrot és akitől 1735-ben a kápolna is nevét nyerte. Az 1819—i bővítésnek a szobor útjában állt, eredeti he­lyéről elvitték s az új szobrot 1830-ban állították fel a polgárság áldozatkészségéből. Ezt a szobrot a főváros 1928-ban újonnan felállította a szénatéri homlokzat előtt. Itt ezen a helyen állott a török az a budai oldalon egyáltalán nem fizetődhetik ki. A reformok kapcsán feltétlenül meg kell hosszabbítani a 12-es autóbuszjáratot legalább a Retek-utcai hu­rokig, hogy onnan megkönnyítse a közlekedést a Hűvösvölgy és a Zugliget felé. Azonban ez a meg­hosszabbítás is csak fél megoldás lenne, mert az észszerűség, a BSzKRT és a budai utaskbzon- ség érdekei parancsoló szükségszerűséggel azt kö­vetelnék, hogy a 12-es kocsik közlekedjenek egészen a Délivasutig, átszállási lehetőséget nyújtva a 14-es és 3-as autóbuszra, valamint az itt közlekedő villamoskocsikra. Régi tapasztalat, de úgy látszik, nem feles­leges ismételni, hogy az olyan takarékosság, amely a járatok rövidségében jelentkezik, csak látszóla­gos. Mert amit megspórolnak a réven, azt elvesz­tik a vámon. A rövid járatokra igazán találó a pesti argot, amelyik azt mondja, hogy: „Kár a benzinért“. Sok egyéb panasz is van a budai autóbusz­járatok ellen. Így legutóbb szem- és fültanúi vol­tunk, amikor egy külföldi tarsasag, amely 14-es autóbuszon érkezett a Döbrentei-terre, szeretett volna autóbuszon eljutni Gellért-szállóbeÚ lakására. Át kellett menniök Pestre átszállni a Váci-utcánál 1-es autóbuszra és csak ilyen óriási kerülővel jut­hattak haza a Géllért-szállóba. Ezeket az anomáliákat meg kell szüntetni, rendes autobuszközlekedést kell kapnia Budának is. Elsősorban pedig rendes kocsikat, mert igazsag- talnn és sértő, hogy a BSZKRT Budán csupa régi, kimustrált kocsit tart forgalomban, az új kocsikat pedig Pesten járatja. előtt és alatti időkben a Vízivárost védő, várfa­lakba építve a Vízivárosból kiveeztő Logoth, vagy tótfalusi várkapu, amely Budavára e két külváro­sába vezetett. A szénatéri sporttelep gödre egy kétszáz esz­tendős téglavető maradványa. Még a 18. században volt itt Sonleitner József telepe, a későbbi Chris- ten-féle téglagyár őse. A telek egykori Tótfalunak nevezett külvároshoz tartozott, melyet a Török- vész-i domboldalon a régi „Szent Lázárhoz“ vezető út (Retek-utca) és a mai Marcibányi-tér tájékán volt „Jezsuita majorhoz vezető út" (a mai Lövő- ház-utca) határoltak. Az egyházi jellegű szobrok között egyike a legnevezetesebbeknek az Irma (Mária)-téri Szűz Mária-szobor, mely 1724 év óta áll. Ez a nagyon szép barokk emlékmű eredetileg nem is a mai he­lyén állott, hanem a régi Bomba-téren, a mai Batthyány-téren, ahol 1743-ban állították fel a vízivárosi polgárok, hogy beváltsák 1710-ben tett fogadalmukat, hogy az akkoriban dühöngött pes­tisjárványt a Boldogságos Szűz könyörgéseikre el­hárította róluk. Már 1747-ben olyan roskatag ál­lapotban volt az emlék, hogy le kellett bontani. De 1749-ben újból felépítették. 1828-ban a Bomba­téren katonai őrházat építettek, s akkor ennek út- jából megint elbontották a szent emlékét és kiseb­bített alakban az Irma-téren állították feL A Bomba-téri oszlopos, tornácos kis őrház még so­kaknak az emlékezetében lehet, elbontása előtt lacikonyha volt benne a vásárosok részére. Az Irma-tér nevét csak 1875-ben kapta. Azelőtt Má- ria-témek hívták s még előbb Alsó Rác-utcának, majd későbben sokáig Hárombálta-tér volt a neve. E néhány régi utcanév felsorolása után önkén­telenül felvetődik a kérdés, hogy vájjon városren- dezésileg hogyan állt a múltban a Vízivárosf Az utolsó kétszáz évben nem sok változás történt. Az utcák nagyrészt ma is ugyanazok, amik ró- gente voltak, csak igen kevés újat nyitottak és csak igen kevés régit építettek be. Egy 1695-i ösz- szeírás szerint a mai Fő-utcának Országút, Land­strasse volt a neve. Ezen járt a postakocsi, amely­nek egyik állomása a mai vásárcsarnok sarkán volt. Ennek a szomszédságában a mai Batthyányi- tér 4. sz. Mária Teréziarkorabeli szép Grassalk o- vich-palota is kétszáz évet számlál. A szép hom­lokzatú emeletes rokokóház bájos ablakaiból bizo­nyára gyönyörűséges budai kisasszonykák lesték hajdanában a postakocsi trombitáját, amely min­dig szenzáció volt a régi Budán. A boldog Budán! S önkéntelenül dúdoljuk: „Oh Istenkém, tégy egy­szer vélünk csodát s add vissza nekünk a régi Budát..." R. S. Elhanyagolt primitiv épületben működik a budai hitközség iskolája Ismételten foglalkoztunk azokkal a belső har­cokkal, melyek a budai izraelita hitközségben dúl­nak. Pro és kontra számos levelet kaptunk, ame­lyekkel nem foglalkozhatunk külön-küiön. Mi úgy érezzük, hasznos munkát végzünk, amikor a budai zsidóságot is részesíteni kívánjuk azokban a nagy előnyökben, amelyekkel a pesti hitközséggel vaui együttműködés járna. Ez az együttműködés, mint azt megírtak, nem jelentené a 800 éves budai hitközség megszűnését, ellenkezőleg: annak megerősödését. Nincs szó ar­ról, mintha a pesti izraelita hitközség fel akarná falni a budait, ez ellen mi, akik minden betűnkkel Buda érdekeit szolgáljuk, a legélesebben harcol­nánk. Ellenkezőleg: az együttműködés folytán Buda gazdagodnék, egész sereg új kulturális intéz­ményhez jutna, az együttműködés pedig arra nézve is biztosítékot adna, hogy 10 éven beiül senkinek se emelnék fel a hitközségi adóját, úgyhogy az együttműködés csak anyagi előnnyel járna a budai hitközség tagjaira. A szeparáltság, a budai hit­község eddigi helyzetének fennmaradása viszont nagy új terheket róna a budai hitközség tagjaira, mert hiszen az új statútumok kimondják, hogy az, aki Budán lakik, de kenyerét, jövedelmét Pesten találja meg, annak adóját kétfelé osztják, az egyik rész Budának jut, a másik Pestnek. Ezzel a budai oldal jövedelme csökken, aminek az lesz a ter­mészetes következménye, hogy ezt megsínylik az eddig is nehéz viszonyok közt lévő, csekélyszámú budai kulturális és szociális intézmények. Mi ettől az együttműködéstől fellendülést, hatalmas fejlő­dést várunk, amelyre annál nagyobb szükség van, mert bizony sok a pótolnivaló a budai hitközség kulturális építőmunkájában. Azokra a nagy intézményekre gondolunk itt elsősorban, amelyek a pesti oldalon megvannak és amelyekből Budán semmit sem látunk, éppen a teljes szeparáció folytán. Szükség lenne itt is árvaházakra meg egyéb jóléti intézményekre, mo­dem iskolákra, amelyeket csak az együttműködés­sel lehetne megvalósítani. így, hogy mást ne em­lítsünk, az elmúlt napokban ott jártunk a XI. kerületben, a Váli-utcában, ahol a budai hitközség elemi iskolát, tart fenn. Elhanyagolt, primitív épü­letben működik ez az iskola, egészségtelen a kör­nyezete: ma már vidéken sincsenek ilyen iskolák, nemhogy a fővárosban. Ha azokra a szép, hatal­mas, minden tekintetben modern iskolaépületekre gondolunk, amelyeket a pesti oldalon tart fenn az ottani hitközség, úgy egészen érthetetlennek kell minősíteni azt az ellenkezést, amellyel az együtt­működés ellen támad a budai hitközség vezetősé­gének egy része. A budai zsidóság hatalmas hitközségi adóval küszködik, de nem kapja meg azt az ellenértékét, amely arányban állna a hozott áldozatokkal. Miért ne lehetne Budán is kórháza, több temploma és szá­mos egyéb kultúrintézménye az itt élő nagyszámú zsidóságnak, mint ahogy az Pesten van? Miért éljen rosszabb helyzetben és kedvezőtlenebb viszo­nyok közt a budai oldal zsidósága, mint a pestié? Szívesen adunk helyet objektív hangú vá­laszoknak, az olyanoknak, amelyek komoly érvek­kel felelnek meg ezekre a kérdésékre. Meggyőző érvek elől sohasem zárjuk cl a Budai Napló ha­sábjait. Éhgyomorra naponta igyéfe egy pohár Kristály-vizet Szent Gellért-pezsgőfürdő | GYÓGYFÜRDŐ VÍZGYÓGYINTÉZET I Külön férfi- és nOIosztály. A legmodernebb berendezés I A budai céllövő egylet és a régi Szent János kórház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom