Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-05-31 / 1197. szám

ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám -40 ff. Egyesületek, amelyek nék hivatalos lapja, tagjai féláron kapják XXXII. Ért. 1197. sz. Budai Napló HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. magas sor egyszeri közlés­nél 30 fill. Szövegsor éra 2 P. Ismerhető közlemé- lyek megállapodás szerint. A. hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. állandó hirdetőknek nagy kedvezmény 1935. május 31 Buda érdekeit a «árospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA KM Szerkesztőség és kiadóhivatal i I, Maros-utca 23. Teleffon i 50-2-96. Hivatalos érák i délután 4- 6-ig. vitéz JUHÁSZ JENŐ dr.: gazdaságl.fölanácsos A hegyvidék jövője Évek óta szeretettel foglalkozik mindazokkal a kérdésekkel a „Hegy­vidéki Társaság”, amely szűkebb hazánk, — a budai hegyvidék fejlő­dését elősegítik. Látjuk azokat a hiányokat és azokat a múltban történt hibákat, amelyek a természetes fejlődést akadályoz ták és tisztában vagyunk azokkal a teendőkkel isj- amelyek lehetővé tennék ennek a különben is erős lé­pésben előre törő vidéknek jobb és szebb jövőjét. Élgondolásaink és terveink a sürü megbeszélések során kikristályosod­tak, de — előreláthatólag — csak a XII. kér. közigazgatási kerület fel­állításával kerülhetnek a megvalósí­tás stádiumába. Ilyen például első­sorban a hegyvidék szabályozási ter­vének észszerű és hosszú időre szóló megállapítása. A városrendezés ter­veit, ahol a magaslatok és völgyvo­nulások eltörölhetetlen adottsá­gokat jelentenek, e helyi adottságok figyelembevételével úgy kell meg­alkotni, hogy a jövőben ne fordulja­nak elő olyan esetek, mint például a nagy fejlődést bizonyító „Fery Osz­kár” utcában, ahol az úttestet az építési engedély kiadása és a házak felépítése után — egy évvel később — néhol másfél méterrel lesüllyesz­tették, úgy, hogy most az öt évvel ezelőtt földszintesnek épült házak a második emelet magaságában le­begnek a járókelők fölött. Az elő- kertek meredek agyaglejtőkké vál­tak, amelyeket Csak támfalakkal le­hetett a csuszamlástól — úgy ahogy — megvédeni. Ezért kell a város­rész szabályozási tervét nagy gond­- dal előre megállapítani, mert visz- szás helyzetet teremt és különös színben tünteti föl a városigazgatás bölcsességét, ha pl. egy villanegyed­nek szánt részben váratlanul sorház építésére adnak engedélyt, vagy — mint ahogy ez az Istenhegyi út és Németvölgyi út torkolatánál történt — az egyik évben kiadják az enge­délyt egy családi ház építésére — a következő esztendőben azután elha­tározzák, hogy ezen a területen bér­házakat építenek és a szerencsétlen kis családi ház kertjével együtt be­lekerült egy-két év alatt a 4-5 eme­letes bérpaloták tűzfalai közé. Fontos kérdése a hegyvidéknek — a Farkasréti temető beszüntetése, illetőleg terjeszkedésének megállí­tása. A halottak itt már kiszorítják az élőket, villák, kertek, családi há­zak esnek áldozatul a sírhelyeknek. Ennek a temetőnek határait foko­zatosan a parcellák kiürítésével pár­huzamosan eredeti szükebb mére­tére kellene redukálni és díszteme­tővé alakítani át, vagy egészen be­szüntetni. A második nagy kérdés a Déliva- sut pályaudvar rendezése. Nyilván­való, hogy ez csak a kelenföldi pálya­udvar kiépítésével kapcsolatban old­ható meg, hogy a teherpályaudvar ott legyen elhelyezhető, azzal azon­ban, hogy a megoldás milyen legyen, máris időszerű foglalkozni. A leg­megfelelőbb megoldásként kínálko­zik a teherpályaudvar megszüntetése és a személyvonatok villamos vonta­tásának bevezetése, ami megszabadí­taná ezt a gyönyörű városrészt tűr­hetetlen füst- és koromfergetegtől. További teendő lehetne itt a személy- pályaudvar földalatti megoldása, vagy az Alagutig való visszatolása, és a pályatest elszabaduló részeinek felitöltése, a fenntartandó sínpárok átboltozá&a, ami megszüntetné a Krisztina és Hegyvidék kettészakí­tottságát. Ma ez a két budai város­rész csak nagy kerülővel vagy eset­leg hídon át közlekedhetik egymás­sal. Ennek az átalakításnak a lehető­sége anál közelebb fekvő, mert a költségeket jelentékeny mértékben fedezhetné az így nyert értékes épí­tési területtel. A budai kerületek határvonalai­nak rendezése is fontos. A XI. kerü­letből a XII. kerületbe kell feltétlenül átcsatolni a Sashegyet, amely ter­mészetiig és közlekedésiig is a. hegyvidéké — a XII. kerület lejtő­jéhez kapcsolódik és a XI. kerülettel semmi természetes öszefüggése nin­csen. Mindenesetre szükséges, hogy azt az elavult rendszert, amely a XII. kér. nagyobb részében csak 600-1200 négyszögölig terjedő telektömböket engedélyez, mielőbb megváltoztas­suk. A Hegyvidéket leghelyesebb volna e szempontból három övezetre bontani, a belterülethez kapcsolódó sávot ki kellene terjeszteni a 300 négyszögöles telkek határvonaláig — ezentúl meg kellene hagyni egy széles sávon 600-1000 négyszögöles telektömböket, a külső részén vi-. szont ismét olyan kis telkekre is kel­lene adni építési engedélyt, amely lehetővé tenné a kisebb anyagi erő­vel rendelkező kisemberek számára az egészséges környezetben való te­lepülést. Ez alkalmas volna a kis egzisztenciáknak is a környező fal­vakba való átköltözésének csökken­tésére is. A 600-1200 négyszögöles telkeken épülő luxusvillák parkos övezete gyér beépítettsége és dús nö­vényzete révén klimatikus viszonyok kedvező voltát pedig továbbra is biz­tosítaná. Természetes, hogy ezzel kapcsolat­ban a közlekedést is meg kell azután jávítani, főképpen a'külső települési központok felé, de feltétlenül meg kell építeni a Krisztina körút és Al­kotás utca sarkan azt a száz méter hosszú vasúti sínpárt, amely a hegy­vidékről átszállás nélküli közvetlen közlekedést biztosíthatna a Margit- hid felé. Szaporítani kell a 75-ös já­ratot és meg kell hosszabbítani a 19-es autóbusz útvonalát, hogy a svábhegyiek is használhassák. Ezt a vonal rentabilitása is megkívánja. Fontos kérdés az elöljáróság he­lyének megválasztása is. Itt nem le­het az az irányadó, hol van éppen üres fővárosi telek s nem lehet az elöljáróság helyét ilyen kicsinyes szempontból sem a Svábhegy felé, sem a Hűvösvölgy felé eltolni. Az elöljáróság székházának természetes helye a Hegyvidék legyezőjének for­gójában, a Délivasut környékén van, mely a Zúgliget és Hűvösvölgy, mint a Svábhegy felől átszállás nélkül sugárvonalakon közelíthető meg és a kerület legsiirüben lakott része. Reméljük, hogy az ujonan össze­ülő városi közgyűlés mindezeket a kérdéseket állandóan napirenden tartja majd, aminek gondját kell, hogy viseljék azok, akiket a polgár­ság bizalma küld a közgyűlésbe. Kellemetlen illatolt szállnak Óbuda felől és belepik Bu­dapestnek éppen azt a részét, melyet fürdővárosnak nevezett ki a főváros hatósága. Nem új dolog Óbudán, ahol csak most zajlott le a nagy csata az új szemétlerakódé gödör körül amelynek poshadt vizébe hányták a szemetet s annak bűzös párái száll­ták meg Budát és a Margitszigetet. Érdekes, hogy még a háború előtt a székesfőváros elrendelte, hogy a város északi részén épült gyárakat délre kell áthelyezni a VH. övezetbe, mert a Duna sodrá­val délnek haladó légoszlop még szél­mentes időben is a város felé és fölé vonzotta azt a füstös, bűzös levegőt, amelyet az északi gyáirak kéményei megfertőztek. Akkor a Margithidról 17 gyárkéményt lehetett megolvasni Újlaktól északra a Duna mentén. Azóta megszűnt a cementgyár 7 füst­okádó kéménye s így tulajdonképpen csak 10 gyárnak kellett volna ma­radnia, amelyek az áthelyezést vár­ják. A rendelet dacára azonban ma 26 kéményt olvas meg a Margithidon járó polgár és sehogy sem érti meg, hogy a főváros ren­deleté dacára miképpen szaporodnak ott a gyárkémények. Kétségek fogják el az óbudai pol­gárok lelkét, hogy vájjon az új óbu­dai hídnak is meg lesz-e olyan áldá­sos következménye, mint volt a Fe­renc József hídnak, amelynek kelen­földi hídfőjétől kezdve pompás új városrész épült. Kérdéses, hogy e mesterségesen lertözött levegőn megindul-e majd az építkezés olyan * arányokban, aminőt rendes körülmények között egy új dunai hid vonz maga után, főleg akkor, ha az új hídfő közelé­ben olyan gyárakat engedélyez a főváros, amelyeknél tudott dolog, hogy a legelvlselhetetlenebb bűzt terjesztik Ilyenek elsősorban a keményítő- és csirizgyárak. De kérdés, liogy szabad-e a most már erős fejlődésben levő óbudai hegyvidéket kitenni ilyen bűztáma­dásnak? A Mátyáshegyen 30 évig építettt boldogemlékezetű Guelder erdészeti igazgató olyan 300 holdas új parkot, mely ritkítja párját egész Európában. Ez a park talán nélkülözhetetlen része lesz a fürdővárosnak, de min­den esetre olyan nélkülözhetetlen kirándulóhely ez, ahová csak a föl­vezető utakat kell megépíteni és ösz- szeköttetésben áll a Schmidt Miksa által fölajánlott területtel, ami a történelmi emlékű Királyné várat tenné meg enek a parknak központ­jává. Valóságos bűntényt követünk el a száz év óta tespedö Óbuda ellen, amikor új, gyilkos gátat emelünk fejlődése elé, ahelyett, hogy a tőle északra fekvő gyárakat is rövid ha­táridőn belül kényszqfítenénk az át­költözésre, mert ezek a gyárak ma­gukkal vonzzák munkásaik tömegeit s így megindulna végre Budapesten äz a természetes folyamat, amely most a Lipótváros külső részében jelentkezik ,hogy vízmentén íölíelé fejlődjék a város. Buda déli medencéjében, a Kelenföl- dön a vasúti hídon túl megindult a gyárváros kiépülése és ott kell ol­csón telkekhez juttatni azokat, akik gyárakat építenek és még áta­lakításokba sem szabadna belemenni a városnak, mint ahogy megtörtént most egy más esetben Óbudán. Ha ez az átalakítás nem is okoz bűzt, de füstöt mindenesetre, amit el lehetett volna kerülni. Most újabb és még súlyosabb eset adta magát elő, amely e cikk „illa­tos” címére szolgáltatott alkalmat, egy rég) festékgyárnak a legújabb ügye, mert helyiségében keményítő és cslrizgyárat óbajt létesíteni, amely jámbor óhajtás már évek óta serkenti a gyár alapítására a gyár- tulajdonost, aki tudtunkkal gazdag ember és nem valami nagy szüksége van erre a gyárra. Ilyen keményítő és csirizgyár — ahogy a szakmabeli­ektől és a Kereskedelmi és Iparka­marától értesülünk — mintegy 26 van az egész országban, de komoly munkát csak 4-5 gyártelep fejt ki. bizonyára azért, mert a kereslet oly csekély, hogy ez a néhány gyár na­gyon is tudja fedezni a szükségletet, tehát gazdasági szempontból nem hogy szükséges, de káros egy újabb gyár. A már meglévő többi gyár kénytelen volt éppen ez okból üze­mét beszüntetni. Az óbudai festékgyár már évekkel ezelőtt kapott engedélyt a kereske­delmi minisztériumtól eléggé súlyos kikötésekkel körülsáncolva, ahol a minisztérium is nagy súlyt helyez a bűztelenítésre de a gyár eddig nem helyezte üzembe ezt a keményítő és csirizt gyártó, de főképpen bűzt termelő gyártelepet, hanem valami megállapodásra lé­pett a szakmával s így meg volt a kellő haszna gyár nélkül is. A kar­telek dzsungelében itt is történhetett valami, ami most újabb tevékeny­ségre készteti a festékgyáros urat s a közelmúltban most már telepen­gedélyt kért a várostól. Az elöljáró­ság és az érdekelt felek együttes alapos szemléje után a III. kerületi elöljáróság lehetetlen­nek vélte az engedély kiadását, — a városháza azonban — a régebbi miniszteri engedély alapján.-— kény­telen volt hasonlóan szigorú föltéte­lek mellett 3 évre az ideiglenes en­gedélyt megadni. Minden valószínűség meg van arra, hogy a gyártás a piac leromlott helyzete miatt aligha Indul meg, de már maga a lehetőség is rémü­letbe ejti a palgárságot. Talán éppen az állandóan ott füstölgő téglagyá­rak és más gyárak füstje bírta rá József Ferenc főherceg őfenségét, hogy a Bécsi út mentén épített villá­jába ne költözzék, mi nagy hátrányá­ra szolgálhat Óbudának, mint ahogy nagyon megfogják gondolni azok a pestiek is, akik az új hid fejénél, Óbudán épülő új és bizonyára díszes bérpalotákba költöznének szívesen, ha Óbuda másirányú termelésre adná magát és nem ilyen kellemet­len illatokat gyártana. Kötelességemnek tartottam mind­ezt a nyilvánosság elé hozni, mert az óbudai hegyvidéki szövetség kül- döttségileg kereste meg ez ügyben Liber Endre alpolgármestert és a Hollós Mátyás Társaságot, amely állandóan napirendjén tartja Buda kardinális érdekeit s azok sérelmét. Hemnyey Vilmos dr. a Hollós Mátyás Társaság főtaná­csának elnöke. A Gellérthegy vízesése a júniusi ün­nepi hetek alatt ismét működni fog, mégpedig ezúttal, mint a mi világhírű hévforrásaink ipropagandája. A tabáni fürdők elhasznált termálvizeit nyomják fel a magasba az újra leeső, hatalmas víztömeget, bodrozó gőzfelhőjével együtt, esténként kivilágítják. Jól esik megáll­apítani minden kezdeményezést, amely termális értékeinket propagálja, de nem akarjuk elhallgatni, hogy az igazi für­dőügyi alkotások java nemcsak a szín­padi hatások, hanem komoly népegész­ségügyi és általános egészégügyi köve­telések megvalósítását is célozza. Választás előtt — NÉP nagygyűlés a Budai Vigadóban — — Fablnyi miniszter Buda fontos kérdéseiről A törvényhatósági választások előestéjén Buda minden kerületében lezajlottak az utolsó gyűlések, ame­lyeken az egyes pártok a maguk em- | bereit, elveit kívánták a közérdek­lődés reflektorfényével megvilágí­tani. Súlyra és jelentőségre messze ki­emelkedett a helyi megnyilatkozá­sok közül az a demonstratív nagy­gyűlés, amelyet a Nemzeti .Egység Pártja rendezett május 19-én dél­előtt a Budai Vigadóban. Különös érdekességet adott ennek az impo­záns megnyilatkozásnak FABINYI TIHAMÉR pénzügyminiszter felszólalása, aki mint Buda régi törvényhatósági tagja és régi ismerője jött el a pol­gárok közé, amint erre nagyhatású, közel másfélórás beszédében több­ször büszkén emlékezett. A nemzet és főváros csalhatatlan jeleit mutatja a fejlődésnek, amiben vezérszerep jutott Gömbös Gyula kormányának, Buda lakosságát kö­zelről érinti, hogy lcormányprog- ramm lett a fürdőváros kiépítése s azoknak a feltételeknek előterem­tése, amelyektől az idegenforgalom jelentősége függ. A Tabán rendezése nemcsak eszté­tikai gyönyörűséget ad a városnak, hanem a legszegényebb rétegeknek munkaalkalmat ad hosszú hóna­pokra. A tabáni parköv kiépítésével együtt jár a gyógyforrások fokozott felkutatása és felhasználása. Az ed­digi geológiai eredmények a pillanat­nyi szükségnél már is többet produ­káltak. Hamarosan sor kerül a Császár­fürdő környékének rendezésére, es­zel kapcsolatban pedig Óbuda ügyei­nek végső megoldásaira az új Duna- hid, amelynek tengelyét már meg­állapították .viruló életet teremt majd az cl szegényedett városrész helyén. Uj vonallal vezetik be a Hűvös- völgyön át a fővárosba a bécsi or­szágutat s a Lágymányos kérdése is megoldódik a déli új hid és az új balatoni műút felépítésével. A megoldásnak ezek a tervei ele­nyésző része a kormány programm- jának, amelyeket a pénzügyi tárca lehetőségei közt konzekvensen meg fognak valósítani, hogy a friss élet lendülete magával ragadhassa a pol­gárság sorsát és Buda jövőjét. Percekig ünnepelte a közönség a minisztert, ki minden alkalmat meg­ragad, hogy Buda iránti hűségét és szeretetét bizonyítsa. Rendkívüli figyelem közt szólal­tak fel az ülés többi szónokai: Har­rer Ferenc ny, alpolgármester, aki nagyhatású megnyitóbeszédet mon­dott, Grenyó Bertalan, aki az iparo­sok problémáit világította meg, Raggamby Fluck András, aki Ter- bócz Imre helyett mondott hatásos beszédet, Hiver Rezső dr. és Juhász Ödön dr., aki ugyancsak a legége­tőbb kérdéseket vetítették a közön­ség elé. Nagyhatású záróbezédében Szilágyi Ferenc értékes gondolatai csendültek fel a közönség szűnni nem akaró tapsa jutalmazta azt a férfit, aki fáradhatatlan agilitásá­val, nagy szervezőképességével Buda ünnepévé avatta ezt a gyűlést is. Nagy arányokat öltött váratlanul az a gyűlés, amelyet a NEMZETI EGYSÉG. PARTJA Jrivott össze a Budai Lövölde helyiségébe, hogy ott a vezető jelöltek nyilatkozzanak az érdeklődő polgárság előtt. A gyűlésen meg­jelentek: ZsHvay Tibar dir. volt minisz­ter, a NÉP fővárosi szervezetének elnöke, Harrer Ferenc a II. kerületi szervezet elnöke, Szilágyi Ferenc, a szervezet ügyvezető igazgatója, K1 a u s e r István közp. igazgató Hivert Dezső dr. Pataky Ferenc dr. Pózéi István Kriszhabej- Adolf dr. ügyvéd, Királyfalvy Gusztáv, Raggambi Fluch András, Dr. Terlócz Imre, orsz. gy. képv. Gergely Péter, Váli Gábor, Grenyó Bertalan az Iparos Kör elnöksége, Kliment Gottlieb és mintegy 300-an mások. A va­csora után Harrer Ferenc elnök bejelen­tette mint első szónokot: — Szilágyi Ferenc tanácsost, aki üdvözölte a megjelent vezérkart, méltatva sZitvay Tibor elnök Görgey szobra „ Gu0rfe.y Arturnak, az 1848-49-i SS‘rc- -r““* fenyftS kulsőségek közt lep­máíus 2ia'bU^» Primás-Bástyán május 21-en, délelőtt. Horthy Mik­Gv>,f,°ranyÍ0' ^ Jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök és Serédi Jusz- tinian dr. bibornok-hercegprimás kS^ve!„^gy"orea* *ES «ozjogi méltósága vett részt a kato­nai pompával lefolyt ünnepségen. vitéz SVOY ISTVÁN a honvédség főparancsnoka mondott ünnepi beszédet. — Görgey Artúron Zrínyi Miidós gróf jelszava teljesedett be; Csak a jo sors, semmi más! Az igazság, ha nem ,s halad gyorsan, de biztosan halad. Ezt üzeni nekünk Görgey Ar­tur. J SZENDY KAROLY polgármester költői beszéddel vette át a főváros gondozásába a Görgev- szobrot. — Szerencsés kézzel és kegyeletes elgondolással állították ide e szob­rot dicsőséges színhelyére. Itt áll Görgey Artur, aki visszaszerezte ne­künk ezeket a köveket. Itt áll ő, aki történelemé. Arca hajdani főhadi­szállása felé fordul, tekintete a hatá­rok felé van irányozva és szelleme látja a mai megnyomorítottságun- kat. De látja azt is, hogy népében van élniakarás. Dolgoznak falvaink, küzdenek városaink és polgáraink akaratából és kitartásából új élet int félénk. Ez a szimbólum 'itt ill azon a várfokon, amelyet oly bőven áztatott a magyar vér, Görgey szel­leme pedig annyi magyar vitéz kö­zött a Hadak útján várja a magyar feltámadást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom