Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-01-19 / 1184. szám

XXXII. évf. 1184. sz. előfizetés Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám -40 f. Egyesületek, amelyek neki hivatalos lapja, tagjai féláron kapják 1935 január 19 HIRDETÉSEK Egy hasáb néles, 1 mm. magas sor egyszeri közlés­nél 30 fill. Szöveg sor éra 2 P. Ismertető közlemé- iyek megállapodás szériát. \ hirdetés dija mindenkor előre fizetendS. állandó hirdetőknek sin kstfnzisiDT Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság Drang nach — Ofen!- Veszedelmes izgatás Buda környékén FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA azon a címen, hogy — akinek hivatali ad az Isten, annak tudást is adott, — ha­nem fordítva: — a legnevesebb, a leg­több eredményes kutatási végzett geoló­gust kell ide beállítani, — nehogy drága tandíjat 'fizessen a város az olcsón szer­zett geológusért. A 3-as autóbusz végállomása, Szendy Károly polgármester intézkedésére ja­nuár 12.-től ismét a Déli vasút érkezési ol­dalánál van, az eredeti szakaszbeosztás meghagyásával. Buda fejlődésképes ré­szének, a Déli vasút környékének érde­kében írt cikkünk a legilletékesebb he­lyen visszhangra talált és itt is megnyi­latkozott az a kövétlenség, amely Szendy Károly polgármestert hivatalbalépésétől jellemzi. A Várfok utca és Vérmező út sarkán általunk javasolt megállóhely ügyében is jó elintézésre van remény, mert a polgármesteri határozatban utalás történt arra, hogy továbbra is szükség van a Krisztina körút és Széna tér ösz- szekapcsolására, talán a 18-as vonalának a Széna térig való meghosszabbításával, vagy a 12-es végállomásának a Déli vas­úiig való kihelyezésével. Szerkesztőség és kiadóhivatali ll9 Batthyány u. 63. Telefoni 50-2-96. Hivatalos óréki délután 4- 6-ig. KÉRELEM A MAGYAR ASSZONYOKHOZ !| Könyörgő szóoal fordulunk Buda magyar hölgyközönségéhez, hogy kedves jóakarattal és igyekezettel segítsenek megmenteni, megtartani Buda immár visszaszerzett magyar jellegét. Évszázadokon át, a magyar nemzet élet-halálküzdelmei köze­pette, a felsőbb hatalom, a német császároktól kezdve az idegen lelkű generálisokig, minden kormányté­nyező azon igyekezett, hogy a ma­gyarság közmondásos várát, — Bu­dát elnémetesítse. A Budát környe­ző, egykor színmagyar községeket, amelyek a különféle hódítók elleni harcokban kipusztulták, mestersé­gesen telepítették be ráczokkal, svá­bokkal és tótokkal. Budán is, Pes­ten is németajkú polgárságot nö­veltek naggyá és csak a muH szá­zad elején merte Boráros János vá­rosi tanácsnok elrendelni, hogy Pesten az elemi iskolákban magya­rul kell tanítani. Budán még a múlt század ?0-es éveiben is németül ta­nítottak. ötven éve folyik a vissza- magyarosítás nehéz munkája és harca a családi hagyományokkal, régi szokásokkal és a bécsi ragasz­kodással. Nehezíti ezt a munkát az erősen nemzetiségi környék. Rá- czok, tótok, svábok és bolgárok, a- kik bejárnak Budára vásárolni és árusítani. A kereskedő szívesen beszél ezeken a nyelveken, ha üz­letet köthet. Más a piaci árusító, ahol mi vásárolunk és megkövetel­hetjük viszont, hogy itt is alkal­mazkodjék az árusító és magyarul kínálja piaci áruját. Kéretnünk ezt a célt szolgálja. Buda magyar asszonyai a piacon csak attól az árusító­tól vásároljanak, aki magyarul kínálja áruit. Tudnak azok mindnyájan magya­rul, csak nem szívesen beszélik a mi nyelvünket. Ha majd azt látják, hogy ez az ö üzletüket rontja, meg­szokják a magyar szót. Tegyük ez­zel Buda piacait magyarrá, hogy betetőzzük így Buda magyar jelle­gét. A budai hölgyközönség magyar leikéhez, magyar szívéhez intézzük ezt a kérelmünket. 9 Hűvösvölgy lövője — az autóbusz Évtizedek óta kevés változás történt abban az irányban, hogy a Hüvösvölgyet, Budának ezt a felbecsülhetetlen szépségű üdülőhelyét közelebb hozzák a főváros­hoz. A 83-as villamos volt hosszú időn át a polgárság számára az egyetlen köz lekedési eszköz, amellyel ezt a környé­ket, vagy innen a várost elérhette. A megoldás jó lehetett addig, amíg nem ál­lott rendelkezésre a közlekedés moder­nebb lehetősége, ma azonban az olcsó és gyors autóbuszjáratok korában minden­esetre modernebb kívánalmak is jelent­keznek. Nagyon jogosnak és méltányos­nak kell elismerni a hűvösvölgyi villa­tulajdonosok és érdekképviseletek kér- sét, amely jobb közlekedést kér a külső budai részek számára. Beadványt nyúj­tottak be a Polgármesterhez, amelyben a visszásságokat feltüntetik és helyesebb megoldásra is javaslatot tesznek. A 23-as autóbusz a sűrűn lakott üdülőtelepen óránként csak egyszer és akkor is (a vá­ros politikai határain belül) 30 filléres tarifával közlekedik. Ugyanakkor Pestúj­hely határáig 32 filléres átszállóval lehet közlekedni. Hogy mit jelent a jó közle­kedés valamely városrész fejlődésében, annak kiáltó példája az 5-ös autóbusz nagy szerepe, amely a Pasaréti út nem­rég még lakatlan környékét páir perces távolságra hozta a belső részekkel. Ta­gadhatatlan nagy érdeme Kozma Jenő­nek, hogy az általa erőszkolt közlekedés nyomán megindult az intenzív építkezés és rövid időn belül az autóbusz üzem is megtalálta számításait. Az érdekeltek azt kérik, hogy az 5-ös autóbuszvonalat hosszabbítsák meg a Pasaréti úton a „nagy híd“ alatt a Hidegkúti útig, Ennek az útvonalnak a nagy-hídig terje­dő szakasza már elkészült, á további sza­kasz aránylag kis költséggel volna ke­resztülvihető. Természetes azonban, hogy a tarifát is a polgárság teherbírásához képest kell megállapítani. Az életrevaló és igazságos beadványt aláírták: Casino Pensió, (dr. Szegőné), Hűvösvölgyi Park­szanatórium rí. (Ligeti (Lajos), Hűvösvöl­gyi üdülőtelep rt. (Lehotay), Nemzeti Park Pavillon (Ney), Balázs üdülő (Ba­lázs Ferenc), dr. Szegő Sándor ügyvéd, dr. Mauthner István orvos, Tóth József vendéglős, Sholtz Endre gyógyszerész, János Szilárd füszerüzlet, Kiss György úri és női fodrász, Molnár Bertalan cuk­rász, Margittay Szaniszló fogorvos, ifj. Balázs Antal vendéglős, Bánszky _ Mihály építész, Trombitás János mészáros, — Szendy Károly polgármester bizonyára méltányolja majd ezt a közérdekű kíván­ságot. TÁBORI KORNÉL előadásából a Baross-Szövelségbeo : A „Souvenir” szerepe az idegenforgalomban — Milliókat vesztenek a kereskedők főleg Budán — — Az idegenforgalom, mint valutaszerző — Pünkösdi tüzek gyúltak lelkűnk­ben, amikor alig félszázad alatt az ősi magyar Buda visszamagyaroso- dott, és most némán vesszük tudo­másul, hogy a környék svábságá- nnk vezetői expanzív lendülettel akarják visszafoglalni ezt a nem­rég visszahódított területet. Német járást vélnek felállíthatni Budán s a járás hivatalos nyelve a községi és járási közigazgatásban is a német volna. Német volna az egyházak hivatalos nyelve is, elemi fokon az alsó és másodosztályban kizárólag német nyelven folyna az oktatás. Németnyelvű polgári isko­la felállításáról is szó van, sőt Bu­da székhellyel ilyen tannyelvű kö­zépiskolát is terveznek a jö.vő év­től. Az új járás községeinek nem­zetiségi vezetői azt is kívánják, hogy a posta és vasút helyi szolgá­lataira lehetőleg német anyanyelvű alkalmazottakat helyezzenek a köz­ségekbe. Bíró, jegyző, csak kimon­dottan német lehet, — itt a magyar nemzet központjában, a székesfő­városban. Az „Offner Gau“, a né­met járás Buda nagy eseménye. Ez u szemérmetlen tervezés a torkun­kat fojtogatja. Egy pillanatra eláll a lélekzetünk. A magyarság mindig toleráns volt nemzetiségeivel szem­ben. Nyugodtan gazdagodhattak, szaporodhattak és települhettek kedvű k szerint. A Bánffy-féle nem- I zetiségi törvény még a leghaladot- tabb kultúrtársadalmakhan is példa nélkül álló kedvezéseket nyújtott a magyarországi kisebbségeknek. És mindezekért a köszönet, a hála a legújabb merénylet a magyarság­gal szemben. A germán hatalmi terjeszkedés már régen kisért és a jugoszláv afférban Németország hivatalos sajtója is rútul ellenünk fordult. Térképek igazolják 10—15 év óta, hogy Németország „Ost- raum“-nak tekinti ezt az országot és gyűrűt szervez Ausztria köriil- zárására. Nincs közünk hozzá, ha svábok egymást falják, de követel­jük, hogy Budapest székesfőváros á legkeményebb ökölcsapással til­takozzék e pángiermán törekvések ellen, a magyar állam segítségével, ha csak nem akarja a magyar fő­várost hídnak beállítani, amelyen a Kisalföldről a Dunántúlon át a Temes vidékéig vonul a nagynémet gondolat. Uj. telepítési és parcellázó tör­vény kell, amely ezeket a nemzeti­ségi telepeket elosztja a magyar községek és városok között, he­lyükbe- pedig magyarokat telepit. Uj kataszter, amely méltányosan, igazságosan telepíti át a sváb és más nemzetiségű falvak lakóit, jobb körülmények közé téve át őket, egyúttal ártalmatlanná is te­szi azokat. Addig is a sötétben bujkáló, a magyar állam ellen izgató fanati­kus nagynémet agitátorokat kö­nyörtelenül le kell fogni és bünteté­sük leteltével áttenni a határon, fi­gyelmeztetve őket, hogy megismét­lődés esetén, mint kémeket kezel­jük őket. Azokat a magyarországi svábokat pedig, akik vendégül lát­ták őket, azonnal át kell telepíteni büntetésül erős magyar vidékre. A „Drang nach Osten“ ne való­sulhasson meg, a „Drang nach Ofen“ formájában sem. A Budai Naplót már többször megfenyeget- - ték az óbudai svábok, de hiába, mert aki ellensége Buda magyarsá­gának, az a mi ellenségünk is. Vagy^ vagy ! A magyar-sors, a magyai jövő niem tűn tovább az itteni nem­zetiségek bujtogatását és térfoglalá­sát a magyarság rovására. A most újonan szervezett „budai járás“, amelynek székhelye Buda lesz, föltétlenül magyar nemzeti alapon épül, de nagy gonddal kell kezelnie a nemzetiségi kérdést. Az ős-magyar méltányosság legyen mérvadó. Mindenki egyenjogú, ^— amíg hűsége a magyar állam iránt nem válik kétségessé. De a legszi­gorúbban toroljunk meg minden nemzetiségi kilengést. A budai járás legyen a magyar nemzet hűséges őre, anélkül, hogy az idegenajkú, becsületes és a ma­gyar uralmat hűségesen elismerő lakosság poroszlója volna. így kí­vánja ezt Buda jövője és nemzeti önérzete. A budai várfalon megtörik a „Drang nach Ofen“. DUBONAI PÁL Változások történtek a budai elöljáró­ságok vezetőinek személyében. így — farkas Lajos dr.-í bízta meg a pol. gól-mester az I. kerület vezetésével. Nem új ember került Buda szívében az elöl­járói helyre Farkas Lajossal. Hosszú időn át működött a kerületben, mielőtt az új XI. kerület helyettes vezetőjének küldték ki. Az I. kerület lakossága nagy örömmel fogadta érdekeinek és törekvé­seinek régi harcosát, aki egész működé­sével Buda es a budaiak törekvéseit szolgálta. Duday Alajos dr. tanácsnok utóda a várban, a XL kerület megalko­tása után — Schmaderer Oszkár ta­nácsnok-elöljáró volt, aki most a VII. kerület vezetését vette át. — De talán változás lesz a Ill.ik kerületben is, a- melynek közszeretetben álló elöljárója, Haidekker János pályázik a tanács­noki állásra. 29 éve szolgálja a fővárost és 9 éve főjegyző. Lehet, hogy mint ta­nácsnok vezeti tovább a III. kerület elöljáróságát, mert szolgálati ideje leg­nagyobb részét az elöljáróságokon tol— I tötte. Mindenütt szerették és megbecsül­ték, így Óbudán is, ahol élénken vesz részt mindama mozgalmakban, amelyek tátmennek az elöljáró ügykörén, de szolgálják a kerület érdekeit. Nagyrészt van az óbudai Durfapart rendezésében, sürgetésére épül ált a Kolozsy-téri piac ~TT sZénatérihez' hasöfilőanT A röínai part és fürdő érdekében kifejtett munkássá­ga közismert. Az óbudai hegyvidék, fő. leg a Bécsi út mentén áldozatul esett az ott rendszertelenül folytatott téglagyári bányászatnak s e vidék érdekeinek ál­landó gondozása az elöljáró egyik leg­fontosabb teendője. Az óbudai lövész­egyesületnek új lőteret szerzett, de résztvesz — pártkülömbség nélkül — a kerület minden kulturális, egyházi és társadalmi mozgalmában, ami egyénisé­gét rendkívül rokonszenvessé tette a III. kerületben. A városfejlesztési bizottság új elnöké Harrer Ferenc dr. ny. alpolgármester programmjában a fővárosi kereskedelem és a fürdőváros érdekeit kívánja össz­hangba hozni. Budán a Dunapartot, a Gellért.tértől az új óbudai hid feljárójá­ig az idegenforgalmi célok szolgálatába akarja beállítani. Tabánelgondolása ké­sőbbi, kedvezőbb időkre szól, amelyben figyelembe veszi a Krisztinaváros és Pest összeköttetésének problémáit. Célkitűzé­sében a tervszerű építést, a városgazda- sági és szépítési törekvések egyeztetésé­vel akarja szolgálni'. A Batthyány-téri vásárcsarnokot az árusítás megszüntetésével sportcélok szol­gálatába akarják állítani. Ha már a még ma is ott árusító 42 kisember érdekeit máskép akarja kielégíteni a főváros, ak­kor is hasznosabb volna az épületben állandó virágkiállítást létesíteni; amely nemcsak kertészeti kultúránk bizonysága volna, hanem idegenforgalmi szempont­ból is újat és elérhetőt nyújtana. A Taibán jövőjéről írja M á/r k u s László operai főrendező és a „Pesti Hír­lap" publicistája a következőket : — Egyhangúan megállapították, hogy a Ta­bán völgyébe a gyógyforrásokat kihasz­náló fürdőtelepet kell megépíteni. Ebből jövedelme lehet a városnak, tehát ebbe pénzt is költhet, sőt valószínű, hogy ha pontosan feltárnák az áldott völgykebel balneológiái kincseit és megfelelő han­gossággal világgá trombitálnák, hogy itt miacsoda rádiumos, reumagyógyító és gyomor-, máj-, vesederítő vizek, mekko­ra mennyiségben buzognak, vállalkozó tőke is jelentkeznék, hogy keressen azon az üzleten, amely e világváros kellős kö­zepén felépült paradicsomi gyógyfürdő­ben adódik. — Tehát mindenki úgylátja, hogy szükség van szakemberre, aki ért a gyógyvizekhez. De akkor miért késik az intézkedés, hogy az arra legérdeme­sebb geológus elfoglalhassa helyét a vá­rosházán, szolgálva vele a fürdőügyet és Budapest legjobban értelmezett gazda­sági érdekeit ? Csakhogy szakítani kell a régi rossz szokással, és nem valami protekciós alakot egyszerűen kinevezni, Egyáltalán nem kielégítő nálunk az a kapcsolat, amely az idegenfor­galom és a kereskedelem között mutatkozik. A régi tamáskodók, akik fölényes mosollyal kisérték az idegenforgalmi áttörést, most már belátják a gazdasági értéknye­rés, de a nemzeti propaganda szem­pontjából is ennek iái nálunk még új munkás­ságnak a fontosságát. Nem jutot­tunk el azonban még addig, hogy magyar kereskedők, iparosok és ál­talában gazdasági vérkeringésünk — csak félig-meddig is annyira, mint a külföld számos államában történik, közvetlenül érezzék az idegenfor­galom sokirányú hatásait. Maguk a kereskedelmi és ipari körök sem foglalkoztak eléggé az ilyenfajta jelenségek vizsgálatával. Számítást sem próbáltak csinálni arról, hogy voltaképen mi az ide­genforgalom konkrét eredménye es őket illető irányvonala. A székesfő­városi Idegenforgalmi Hivatal ala­pos jelentése kimutatta, hogy az idegenforgalmi bevétel nálunk kö­rülbelül 28 és egynegyed millió pen­gő. Ennyi esik, mint aktív tétel az egész magyar idegenforgalomból az 1935. évi fizetési mérlegbe. Más exportágakkal egybevetve mind­járt állat- és búzakivitelünk után harmadik helyen áll valntaszerző erőben. A magyarok külföldi költekezése 30 millióra tehető, úgy, hogy a, passzívum most már — legalább egyelőre — 2 milliónál alig több. Ami külön az ipart és kereske­delmet illeti, ennek az idegenfor­galmi részesedéséről Európa leg­több államából személyesen igye­keztem adatokat szerezni az ide­genforgalom irányítóitól. Most csak egyetlent idézek : Albert Junod, a Schweizerische Verkehrs-Centrale vezetője, a hivatalos idegenforgal­mi szervek kongresszusának elnöke és a világ egyik legkiválóbbnak el­ismert szakértője, hozzámintézett levelében részletezi, hogy az állam, a város, a vasút, és a többi számba­vehető üzleti és társadalmi réteg, testület es vallalat milyen arányban részesedik i&z idegenforgalom jöve­delmeiből. 21%-ra teszi azt a tételt, amely vá­sárlás útján jnt külföldi kézből az ipar és kereskedelem hasznául. Ne feledjük azonban, hogy Svájc­ban^ aránylag sokkal kevesebbet vásárolnák, mint például Parisban, vagy Londonban, mert hiszen leg- főkép üdülés végett utaznak Svájc­ba« Ha a Buckingham-palotában fogadás készül, a londoni season egyetlen hetében divatszalonok és egyéb üzletek több rendelést kap­nak, mint Svájc az egész esztendő alatt. A budapesti kereskedők eddig nem tudták elérni azt, hogy igazán megfelelő módon kontaktusba jus­sanak az idegenekkel. Nem sikerüli megoldani azt a problémát, hogy a külföldi — főképp a társasutazá­sok alkalmával elég időt kapjon az üzleti uteákban való széttekintésre az önálló és za­vartalan szemlélődésre és a vásár­lásra. Pedig ma már akárhány olyan ma­gyar árucikk van, mit nyugodt lé­lekkel ajánlhatunk hivatalosan is iaz idegennek. A volt francia követ neje rendszeresen visszatér Buda­pestre és 8—ilO pár cipőt csináltat. Ugyancsak Budapesten volt követ annak a ladynek férje, aki még toalettjeit is itt csináltatta, évekkel a távozásuk után vissza-visszatérve. Ez ma már nem elszigetelt jelen­ség. De viszont a rövidébb ideig ná­lunk tartózkodók nem értesülnek kellő módon arról, hogy mennyi és miféle érték vám nálunk kereske­delmi vonatkozásban. Nem hívja fel erre semmi a figyelmet. Még csak igazi souvenir sincs. Általános, magyar specialitás volna bőven, de különleges budaipesti nincs, amilyen például a velencei gondola, vagy a Mark- oroszlán. A gondolából például készítenek a legfinomabb cizellált ezüsttől kezd­ve, márvány-, bronz-, vas-, alabást- rom-, üveg-, üvegkristály-, bőr- és még többféle anyagból ötvenféle méretben, nagyságban, sőt arany­ból és gyémánttal kirakott brossok is láthatók az árkádüzletek, vagy a Merceria kirakataiban. A velencei souvenirek évente kö­rülbelül 14 millió lírát jövedelmez­nek. Ha egyik-másik kezd a divatból kimenni, mint például a tükörféle, Murano és Murano üvege vagy csipkéje, gondoskodnak úiabbról. A többi közt készült olyan mű­vészi szimbólum is, amely bennün­ket különösen érdekelt: a doge-pa-, lota, világhírű faragott oszlopípiről. A világ leggazdagabb népeit örökí­tették meg és volt idő, amikor kö­zöttük volt a magyar is, A világnak öt leggazdagabb népe között. Nálunk még soha senkinek nem jutott eszébe, hogy ezt a szim­bólumot okos propagandára föl­használjam Firenzében a bőrdíszmunka (a Signoriától a Palazz» Pitti-ig 34 bol­tot számláltam meg), — Pompéji- ben az ásatásók Kis szobrai és egyéb álpatinás tárgyai, — Ostendé- ben és Brugesben ia> finom belga bronz-tárgyak és csipkék, — Bru- xeílesben a Maeneken pis bájos másolatai rengeteg sok példányban kelnek el. De épp így végigmehet­nénk Európa legtöbb országán, hogy kiemeljük a: souvenir fontos, ságát. Nálunk csak vidéki souvenirt is­mernek meg úgy, ahogy: — halasi csipkét, (de megesett, hogy óra­számra hiába keresték a beszerzési forrást), — mezőkövesdi hímzést, (de kiderült, hogy többször is csak silány gépmunkát kaptak a kívánt kézihimzés helyett), — tokaji bort, (de üvegje 4 pengő helyett 16-ba került a kávóházban), —. pécsi eozinvázát (csakhogy 250%-kaldrá- gábban adták azzal a megokolással, nogy a Zsolnay-gyár olyant már nem gyárt, csupán porcelláu-szige- tetőket, stb.), — szegedi paprikát, vagy pillangós papucsot, pusztai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom