Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-11-28 / 1206. szám

XXXII. 1206. sz. ELŐFIZETÉS Hegyed évre fi.— p Egy évre. . 24.— P Egyes szám 40 f. Egyesületi tagok féláron kapják, •ha az egyesületnek hivatalo s lapja 1395 nov 28 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, x mm. magas sor egy­szeri közlésnél 30 f. Szövegsorára 2P. Is­mertető közlemények megállapodás szerint A hirdetés díja mindenkor előre fizetendő. Buda érdekeit a várospolitika, közéiet, közgazda- Felelős szerkesztő: VI R A Á G BÉLA Ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság Főmunkatárs: Szombathy Kálmán Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, Maros-utca 23. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4—6-ig Síiéi& idkéfv Nemsokára újból ünnepet ül ősi Budar i vára, hogy tanúságot tegyen a turáni gondo­lat átütő ereje és a magyar élniakarás mellett. Budavára, a magyar előidőlc hatalmas kul­turális gócpontja, amelynek fénye Keleten a csin-birodalom keleti tengerpartjáig, nyugaton pedig az Atlanti-óceánig verődött, minden idő­kön át éltető jelképe volt a turánság eszme­köréhez tartozó nemzeteknek. Ez a szent felleg­vár sokat szenvedett vészes idő-évezredeken át, de sok örömteljes ünnepet is látott. S amíg ez a kulturális mérföldjelző itt a nyugati és ke­leti kultúra határmesgyéjén büszkén áll a tör­ténelmi géniusz által kijelölt helyén, nem kell a magyar feltámadás fölött kétségbeesnünk. Sajnos, nagy árat fizettünk becsületes, férfias magatartásunkért, elvéreztünk nem egyszer idegen célokért, szembefordultunk a turáni, keleti fajtestvér nemzetekkel. De ne hánytor- gassuk fel egymásnak a múltat s térjünk a jelenre. A székesfőváros közmunkatanácsa újjá építtette az annyi vért látott, híres Bécsi-ka­put: Lechfeldi Lechner Jenő műegyetemi ta­nár tervei szerint. A kapu már készen áll, az utolsó simításokat végzik rajta, hogy rövidesen ünnepélyes keretek között felavassák és Buda­várának történelmi emlékeit ismét életre kelt­sük s ezáltal a főváros idegenforgalmának újabb lökést adjunk. Műemlékeinkkel sok évtizeden át nem tö­rődtünk. így pusztult el a székesfehérvári ko­ronázó bazilika is, így kerültek lomtárba III. Béla királyunk és felesége, antiochiai Anna drága csontjai. így hordták széjjel a mérhe­tetlen történelmi becsű fehéregyházai (óbudai) templom romjait a budahegyvidéki sváb atya­fiak s így bontották le, — Isten tudja miért ? — a Bécsi-kaput is. Azt a Bécsi-kaput, ahol a tu­ráni hős Abdurrahman basa elvérzett janicsár­jaival s a jó magyarok nagy véráldozatokkal mentették meg a nyugati keresztény civili­zációt. A negyvennyolcas szabadságharc honvédéi is úgy néztek a Bécsi-kapura, mint a magyar nemzet szabadságának zálogára, amelynek bir­toklásáért Görgey Artúr egy hónapot töltött vitéz katonáival a bástyák alatt. A világháborúnak és vörös forradalmak­nak kellett jönnie, megaláztatásunk legfájdal­masabb korszakának, honszeretetben növeke­dett városi kornjányzatnak, hogy a magyar történelmi múlt ellen elkövetett hibákat lég- alább részben jóvátegyék. A székesfőváros vezetősége — élén Szendy Károllyal — immár megtesz mindent a még meglévő műemlékeink megmentése érdekében. A nyár elején restaurálták a Margit-körúti Kis-Rókus' melletti várfalat, Budavárának leg­alsó várövezetét. Vörös terméskövekből formálva régi alak­jának tökéletességében áll most már a Bécsi­kapu, — tömör ívelésben hirdetve a turáni magyar fajta erejét a budai várfalak fölött. A jövő évben 250-ik évfordulója lesz Budavára visszafoglalásának a török nagyszul­tántól. Abban az évben avatják fel és adják át a forgalomnak az újjáéledt Bécsi-kaput, amely büszkén hirdeti országnak-világnak, hogy él még a magyar és büszkén áll ősi Buda­vára. László Zoltán dr. így leszünk fürdőország! Az ősi koronázó városnak, Székesfehér­várnak régen van már szénsavas fürdője. Ta­valy már ilyen vizű strandfürdőt is csináltak Mátyás Aladár építész tervei szerint. Magas, karcsú boltíveit olyan biztos kézzel formálta meg, mintha a turáni múlt nézne a magyar jö­vőbe. Jó a hideg szénsavas víz, de a meleg még jóbb, még értékesebb — mondották a fehér­váriak. De ki varázsolja a meleg vizet, a karcsú oszlopoktól övezett medencébe? A fele­let kézenfekvő volt, mert hiszen Pávai Vájná Ferenc híre nemcsak Székesfehérvárig jutott el. Budai főgeológusunk tervezett is már egy fúrást,, de egy kicsit elszámította magát. O maga büszkélkedik azzal is legjobban, hogy fúrtak és kaptak is szénsavas vizet, de aztán egy öreg palába jutottak. Eleinte nefn mutat­kozott eredmény! Nem is fúrt senki sem ilyen kőbe azelőtt, de Pávai Vájná azért se állít­tatta le a fúrót. — Bátraké a szerencse!. — szokta mon­dani és jött a meglepetés: gáz, sósvíz! A maga nemében páratlan mind a kettő. A víz nem szénsavas, hanem sós; a gáz sem szénsavas, hanem egy egész gázgyüjtemény. Minél mé­lyebbre fúrnak, a víz annál sósabb. Elmarad mögötte Szoboszló, Debrecen, Szeged, Pester­zsébet, mert nemcsak a víz, de a gáztartalom is egyre, emelkedik. Hazánk háromnegyed részének elvesztése az elszakított területek lakosságát és történe­tét az érdeklődés homlokterébe állította. Mivel ez az érdeklődés különösen a székelységgel szemben jut kifejezésre, ezért indokolt, hogy a székelyek rendi felosztásáról az alábbiakban egyetmást elmondjunk. Az egyes nemes családok között különbsé­get teszünk a szerint, hogy azok belföldiek vagy külföldiek. A belföldi nemesség nálunk eredete szerint kétféle: magyar és székely ne­messég. A magyar nemesség két rendre oszlik. A főnemesrend hercegi, grófi és bárói ranggal. A nemesrend, nemesi ranggal. A székely nemes­ség három rendre oszlik, ezek: a főnemesrend, primori ranggal. A lófőnemesrend, lófői rang­gal és a nemesrend vagy gyalogrend, nemesi ranggal. A székely főnemesek — primőrök — rangja a székely nemesség harmas rendi fel­osztásán alapszik. (Mátyás király 1473. évi oklevele: Szabó Károly „Székely Oklevéltár“ I. 219—221. Tripartitum III. rész 4. cím. Az 1790—1791. évi erdélyi országgyűlési jegyző­könyve 460., 542—543. Az erdélyi udvari kancellárnak 435/1943. sz. előterjesztése, ame­lyet V. Ferdinánd király 1843 január 29-én kelt elhatározásával elfogadott. Dósa Elek „Erdélyhoni jogtudomány“ I. 93. Wenzel Gusztáv „ A magyar magánjog rendszere“ 3. kiad. I. 171. A belügyi, pénzügyi és igazság­ügyi minisztereknek 10.598/1868. B. M. sz. közös előterjesztése, amelyet I. Ferenc József 1869 II. 16-án kelt elhatározásával elfogadott.) Miként a magyar főnemeseket a 15. század második felében „primores“ (1490. évi te. 1. §) és „proceres“ (1495. évi te. 1. §) néven ne­vezték, éppen úgy a székely főnemeseket is ebben az időben „primores“-nek (Mátyás ki­rály 1473. évi oklevelében: Szabó Károly „Székely Oklevéltár“ I. 219—221) és „proce­res“-nek (a székely nemzetgyűlés 1505. évi végzéseiben: Barabás Samu „Székely Oklevél­tár“ 220) mondták. Hóman Bálint m. kir. val­lás- és közoktatásügyi miniszter „Magyar Tör­ténet“ c. műve III. kötetének 137—138. lap­jain és Asztalos Miklós egyetemi tanár „A magyar nemzet története ősidőktől napjainkig“ c. müve 117—118. lapjain foglalt megállapí­tások szerint a székely tisztviselőarisztokrácia — a magyar fejlődéshez hasonlóan — ugyan­azon családok folytonos tisztségviselése révén hamarosan születési arisztokráciává alakult át, mely pontosan fedi a magyar főnemesi osz­tályt s melynek tagjait primoíoknak nevezték. Ennek az arisztokráciának — miként a magyar arisztokráciának is — születési arisz­tokráciává való tökéletes fejlődése akkor feje­ződött be teljesen, amikor a király az ivadé­kokra is átszálló székely primori rangot privi- légiális oklevéllel kezdett adományozni. Az első ilyen oklevél 1569-ből ismeretes (Szabó Károly „Székely Oklevéltár“ II. 266). Ezt az arisztokráciát a 16. századtól kezdve a magyar nyelvű hivatalos iratokban és törvényekben „főurak“ (1566: Szabó Károly „Székely Ok­levéltár“ II. 195), „főnemesek“ (1571. évi tör­vény: Szilágyi Sándor „Erdélyi Országgyűlési Emlékek“ II. 504., Szádeczky Lajos „A szé­kely határőrség szervezése“ 653. 1653. évi tör­vény: Approbata Constitutio III. rész 76. cím 10. cikk, a belügyi, pénzügyi és igazság­ügyi minisztereknek 10.598/1868. B. M. sz. közös előterjesztése, amelyet I. Ferenc József király 1869 február 16-án kelt elhatározásával elfogadott), „főrend“ (1653. évi törvény: .Approbata Constitutio III. rész 76. cím 4. cikk) és „úrirend“ (1791: Az 1790—1791. évi erdélyi országgyűlés jegyzőkönyve 647) kife­jezésekkel nevezik. Minthogy azonban a „pri­mőr“ rangjelzőszó megfelelőbben fejezi ki a Bátraké a szerencse! Üj problémák, nem­várt kincsek! Székesfehérvár, ha elég élelmes lesz, olyan fürdőhelye lesz az országnak, ami­lyen még nem volt: szénsavas, sós-jódos vize páratlan lesz az egész világon. Hajdúszoboszló, Debrecen, Karcag, Sze­ged, a Margitsziget, a Juventus-forrás mind egy-egy diadalmas állomáshelye a magyar fürdő- és gyógyügynek — kincses valósága" a szebb magyar jövőnek. rendi állást és egymagában is kétségtelenné teszi, hogy a vele megjelölt család vagy sze­mély székely főnemes, ezért a közhasználatban és a hivatalos használatban ez vált általánossá. A székely primőrök helyzetét és tekinté­lyét Bornemisza Pál veszprémi püspök és Wer­ner György királyi tanácsosoknak és királyi biztosoknak 1552-ben I. Ferdinánd magyar királyhoz intézett hivatalos jelentése világítja meg, mely szerint a székely nemesség első Tendjének tagjai mintegy bárók vagy előkelők ( {quasi barones aut patricii), a második rend mintegy lovagrend (quasi equestris ordo) s a harmadik rend szintén nemes (omnes nobiles). {Szabó Károly „Székely Oklevéltár“ II. 100— 101. Az 1790—1791. évi erdélyi országgyűlés [jegyzőkönyve 342.) A primori rang megállapításának primori [oklevél vagy az 1713. évi, illetve ezelőtti időből származó székely rendi jegyzőkönyvek bizony­sága szerint a primori rendbe történt felvétel képezi áz alapját. A primőrök címzését illetőleg meg kell Hegyezni, hogy azokat az erdélyi grófokkal és •bárókkal együttesen a 18. században „méltó- 'aégos“ - címmel kezdték illetni. Ennek ay. az alapja, hogy a magyarországi és az erdélyi szokás a főnemeseket méltóságolta, mely cím­zést az örökös főrendiházi tagsági joggal nem bíró magyar báróknak és grófoknak s rajtuk kívül még azoknak a külföldi főnemeseknek is megadta, akik magyar vagy erdélyi főne­mességgel egyáltalában nem bírtak. A primo- rokat illetőleg ez azért indokolt, mert őket már 1552-ben a bárókhoz hasonlóaknak tekin­tették s mert a primori rendbe az ősi székely nemességnek kizárólag olyan előkelő családai tartoznak, melyeknek elődei ezzel a rendi állás­sal már 1713 előtt valóban bírtak. Ezideig az alábbi családok primori rangja állapíttatott meg hivatalosan: gróf Csikszent- királyi és Krasznahorkai Andrássy, báró Al- torjai Apor, Bágyoni Balogh, Kálnoki és Hod- gyai Bedő, Görgényszentimrei és Sámsondi Berzenczey, gróf Uzoni Bélái, Csikszentmár- toni és Csikdelnei Botskor, Csikszentkirályi Bors, Tompái Bothos, Alsócsemátoni Cseh, Nagyajtai Cserey, Czófalvi Csia, Alsócsemá­toni Domokos, báró Vargyasi Daniéi, Makfalvi Dósa, Csikszentsimoni Endes, Patakfalvi Fe- rentzi, Fülei és Maroskoppándi Fosztó, Szom­batfalvi Gálffy, Léezfalvi Gyárfás, Sepsiszent- iványi Henter, Imecsfalvi Imecs, Szentábra- hámi Jakabházy, gróf Köröspataki Kálnoky, Uzoni Kuthi, gróf Osdolai Kuun, gróf Szár­hegyi Lázár, Küsmödi Marton, gróf Zabolai Mikes, gróf Hídvégi és Bodoki Mikó, gróf Hídvégi és Oltszemi Nemes, báró Lerigyelfalvi Orbán, Tarcsafalvi Pálffy, Csikszentdomokosi Sándor, Csikszentmihályi Sándor, Csikszent- mártoni Szabó, Esztelneki Szacsvay, Rétyi Székely, Ákosfalvi Szilágyi, gróf Nagyertsei és Gelenczei Tholdalagi, Kadiesfalvi Török, Ábránfalvi TJgron, Bágyoni Váró, Dálnoki Veress. A magyar főnemességgel bíró primőr csa­ládok nem akkor emeltettek a főrendbe, ami­kor grófi vagy bárói címet kaptak, mert — mint, primőrök — előbb is a főrend tagjai vol­tak. Ezek a családok grófi vagy bárói címük elnyerésekor ősi székely főrendiségük mellett a magyar főrendnek is tagjaivá váltak. Hyen- kor a már korábban birt főrendi álláshoz egy másik nemesi szervezet főrendi állása járult, ugyanúgy, mint amikor egy magyar báró kül­földi báróságot vagy egy külföldi báró ma­gyar báróságot kapott. Ezért a magyar főne­mességgel is bíró primőr családok mindenkor büszkén tekinthetnek azokra az őseikre, akik már a grófság vagy báróság megszerzése előtt is főnemesek, primőrök voltak. A városmajori templomtorony Leszedték már az állványzatot a város­majori templom mellett épült hatalmas to­ronyról s csak most látni, hogy a modem vas­beton templom nem is az utolsó lépés., volt a merész újítás útján, de talán még csak az utolsóelőtti sem. A templomtól függetlenül épült egyma­gában álló nagy és masszív haranglábra eddig csak Olaszországban láthattunk példát. Alig­hanem onnan hozta az ihletet Arkay Bertalan ehhez az új alkotáshoz. Az az érzésünk, hogy a városmajori torony azokat is ki fogja békíteni, akik a templomára idegenkedve néznek. Nagy erővel, hatalmas lendülettel indul az égnek a torony. Nincsen semmi dísze, falát nem barázdálja se párkány, se fríz, nem dí­szíti se szobor, se festmény. Az egyetlen motí­vum, amely megélénkíti, az emeletről-emeletre megismétlődő ablakok. Tizennégy ablaksor van rajta alulról fölfelé ugyanennyi emeletnek megfelelően. Szemelőtt látjuk a tervező mű­vész optikai fogását: az ablakokat emeletről- emeletre megkeskenyebbítve valamicskével, amint a torony maga is vékonyodik valame­lyest felfelé haladtában. A torony mégsem egészen dísztelen, mert tetejét a művész úgy oldotta meg, hogy kita­karta a falakból az építmény vázát. A három legfelső emelet a vasbetongerendák elmés elhe­lyezésétől kap érdekes építészeti megformá- zást. A három emelet egymás fölött elhelyezett tartógerendái összekötő vonalukkal keresztet rajzolnak s ez a keresztformáció kétszer ismét, lődik a két emeleten. A torony teteje már sza­bad, de még nincsen helyén a korlát, amely összefoglaló vonala lesz a szerkezetnek. És nin­csenek helyükön a harangok, amelyekkel az építőművésznek dekoratív szándékai vannak s a toronyiéi» vázszerüsqgét igyekszik velük masszívabb hatásúvá tenni. A tornyot az épít­mény aljából kell megnézni, mert úgy érvé­nyesül legjobban tömegének monumentális ereje és a toronytető áttört hatású, érdekes megoldása. A további terv szerint a tornyot födött árkádsorral kötik össze a templommal és ár­káddal fűzik egybe az új templomot a ,jrul- túrház“ -zá változtatott régi templommal is. Egyelőre három harangot helyeznek a to­ronyba, de tervbe van véve az építésznek az az elgondolása, hogy harangjátékkal szereljék fel a torony tetejét. Húsz-huszonöt kisebb ha­ranggal elragadó szép melódiákat lehetne a magasban kipengetni. Ehhez azonban nem ke­vesebb, mint 25.000 pengő kellene. Hogy ez milyen sok pénz, akkor válik megfoghatóvá, ha tudjuk, hogy az egész torony megépítése földmunkával együtt nem került többe 45.000 pengőnél. Még ennél is kevesebb lett volna a költség, ha alapozás közben komplikációk nem jelentkeznek a templom és a torony között a föld alatt jó mélyen vonuló beboltozott Ör­dögárok miatt. A torony méreteiről az alábbi számadatok adnak fogalmat. Az alapja 6.5 X 7.5 méteres négyszög, magassága 60 méter. A torony falai vasbetonból valók s ez anyag termé­szetének megfelelően vékonyak: mindössze 15 centiméter a vastagságuk. A torony- szerkezet vázrendszer. Vasbeton pilléreken nyugszanak az emeletek és a pillérek közeit töltik kh a falak. A torony ugyan elsősorban az Űr nagy­ságát és a hívek hozzávágyódását hirdető jel­kép, de gyakorlati rendeltetése is lesz. Az alsó négy emeletsoron irodahelyiségek lesznek az egyházközség különböző hivatalai számára. A toronyba a tetőig fel lehet menni lépcsőkön a harangokig. Amint elkészül odafönn az alsó terraszt körülzáró korlát, elragadó kilátásban gyönyörködhetnek majd azok, akik nem saj­nálják a fölkapaszkodás fáradságát. 16 filléres antobusz-szakaszjegy érvényes­ségét, amelyet a 3/A autóbuszvonalon a Krisztiná­tól- és a Ferenc József-tér között rendszeresítettek, az ezen a vonalon közlekedő valamennyi viszonylatra kiterjesztették. A 2-es, 3-as és 4-es viszonylaton a Krisztina-tér és a Ferenc József-tér, az 5-ös, 9-es, 16-os és 16/A viszonylaton a Ferenc József-tér és Clark Ádám-tér között, végül a 14-es viszonylat­ban a Clark Ádám-tér és Krisztina-tér közötti vo­nalrészen érvényes a 16 filléres szakaszjegy. A SZÉKELY FŐREND Irta: dr. vitéz primőr Ákosfalvi Szilágyi László y sfcoei jl

Next

/
Oldalképek
Tartalom