Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)
1935-11-02 / 1204. szám
XXXIMfflsz. ELŐFIZETÉS Negyed Évre 6.— P Egy évre, . 24 — P Egyes szára 40 f. Egyesületi tagok féláron kapják, ha az egyesületnek hivatalos lapja 1935 nov, Z HIRDETÉSEK Egy hasáb széles,* i mm. magas sor egyszeri közlésnél 30 f. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemények megállapodás szerű' A hirdetés dija mindenkor előre fizetendő Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazdaság, társadalom és művészet terén szolgáló újság Felelős szerkesztő :VIRAÁG BÉLA Főmunkatárs: Szombathy Kálmán Szerkesztőség és kiadóhivatal: I, Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: Maros-utca 23. délután 4—6-ig AZ ALKOTÁS KORA! Az elénk kerülő ügyeknek mindenekelőtt a lelkét kell néznünk. Az új polgármester első költségvetését kísérő beszédet ez a mondat jellemzi leghűségesebben: „Budapesten éhező, éhenhaló vagy fedélnéküli embernek nem szabad lennie.“ Ügy adjuk vissza, mintha egy költeménynek visszatérő sora volna: „Nem szabad lennie." Ez a beszéd lelke. “ Nagy szó ez a mai időkben, amikor 1928 óta a város költségvetése évenkint átlag több mint 5%-kai csökkent, úgyhogy legutóbb ez a csökkenés már 35.6%-ot tett ki, szemben a hét év előtti költségvetéssel. Maga a költségvetést kísérő beszéd pedig olyan mint a szorgos családapának a hangos gondolkozása. Az elején kinyitja a remény zsákját és engedi kihullani elénk a jobh gazdasági és pénzügyi remények ragyogó mozaikdarabjait. Egyik-másikat nevén szólítja és elmondja nekünk, hogy mit vár tőlük. Bizonyára azért, hogy bennünket is megerősítsen halkuló reményeinkben. Kimutatja a költségvetési hiányt, de mindjárt előveszi a foltokat is, amikkel a réseket befedni kívánja. Nem az adózás eszközéhez nyúl, mert látva-látja, hogy a főváros polgársága ezen a téren szinte a lehetetlenségig túl van terhelve és egyes viszonylatokban — például a házbér, adó — olyan mérvű adózás alatt áll, mint egyetlen más ország fővárosában sem. “ Ott keresi a pótlást, ahonnan a pénzügyi logika alapján elérni reméli: az 5%-os további takarékosságban, a rendőrségi hozzájárulás indokolt mérvű csökkentésében és az emberséges szanálás keresztülvitelében. Az alkotások terén, úgy mint az igazságos családapa, egyik gyerekéről sem feledkezik meg, az Angyalföldre éppenúgy van gondja, mint a Lágymányosra, Óbudára legalább any- nyi gondot fordít mint a Ferencvárosra. Az egyiknek juttat utat, a másiknak iskolát. Budának fürdőt, Pestnek templomot. Az új kerületeknek elöljárősági székházat, a régieknek jobb közlekedést, mert 50 új autóbuszt állít be a közönség szolgálatára. Szendy Károlyt különben a befejezett tettek jellemzik. Mint jó tisztviselő nem szereti a restanciát. Itt van pl. a Tabán esete. 23 év után ő intézte el és egyelőre „tabula rasat“ csinált. Ha most mást csinált volna, mint amit keresztülvitt, az a városnak legalább 1 millió pengő olyan ráfizetésébe került volna, ami most nem áll rendelkezésére. A polgárság szívesen fogadta ezt. Látja a polgármester is, hogy mennyire divatba jött a budai hegyek lankáin való építkezés és nagyvonalúságát mi sem jellemzi jobban, mint az a hatalmas útépítési terv, amely a Sasadot, Farkasvölgyet és a Jánoshegyet a fogaskerekű felső állomásig kívánja kapcsolatba hozni. Munkatervébe már beilleszti a Borárostéri Horthy Miklós-híd megépítésével kapcsolatos átrendezéseket, éppen úgy, mint ahogy készíti Óbudán keresztül is azt a közlekedési érhálózatot, amelyre az Óbuda—Hungáriaúti „Honalapító Árpád“ híddal kapcsolatban van szükség. Hogy mennyire takarékos, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy dacára annak, miszerint iskoláink 22%-a barakképületben van elhelyezve, mégis csupán három iskolát épít — kettőt a Kelenföldén — pedig mindenki tudja, hogy a közoktatásügynek éppen olyan szerelmese, mint Bárczy István volt. Kórházi építkezést juttat Pestnek és Budának is. A János-kórház befejezése, a Ba- kátstéri rádiumkórház létesítése — ezekben a nehéz időkben öles betűkkel kellene mindkettőt leírni — alkalmas szinte teljessé tenni székesfővárosunk jóhírű egeszsegügyi intézményeit. A mi lapunk Buda krónikása. A költség- vetés tarisznyájából nekünk is jut egy csomó vásárfia. Meg is érdemeljük, mert hovatovább szerte ezen a világon mind nagyobb fénnyel ragyog Buda szépsége és az idegenforgalom emelkedése, a gyógyvizek mind elterjedtebb igénybevétele, fürdőink öregbedő jó híre, amit nehéz adatok bizonyítanak. Ezek szerint egyik angol cserevonat 12.200 vendéget hozott, itt ülésezett az orvoskongresszus, Budapesten járt' a román jogászok 75 tagú társasága. Felbecsülhetetlen értéke van a walesi herceg és az angol rádió budapesti látogatásának. Ezek révén emelkedett a fürdők, ásványvízművek, gyógyfürdők és az Állatkert forgalma is. A fővárosi üzemek bevételei is javulást mutatnak. A BSZKRT százezer pengővel, az autóbuszüzem 5.7 százalékkal, a trolleybusz 32 százalékkal növelte a bevételét. A múlt hónapban újabb 28 szoba-konyhás lakás készült el. A nyaral- tatási akcióban 11.500 gyermek, az étkezésiben Egyik legfontosabb kérdése Budapest fejlődésének a kelenföldi nagy medence megfelelő beépítése. A Dunapart felé eső része a Csepellel szemben gyárváros lesz föltétlenül, mert ennek füstje egyáltalában nem érinti majd Budának azt részét, amely az úgynevezett „fürdővárost“ foglalja majd magában. Ennek a képzeletbeli városnak egy része szintén ebbe a medencébe esik és annak a nyugati részét foglalja el, a hegyek alján vonulva egész a Kamara erdőig. A Kelenföld belső része, a vasúti töltés lebontása után hatalmas fejlődésnek indul és Budapest nagyvárosi képének kiegészítő része lesz. Ennek a kelenföldi medencének legdélibb Tészén csaknem Budafokkal határosán új városrész, jobbanmondva új telep létesült, amelyet tréfásan „Bibic-telep“-nek nevezett el a közönség, azoknak a panaszoknak a révén, hogy se útja, se csatornája nincs és zsombék- ról-zsombékra ugrálva járnak iskolába a gyerekek. Akárcsak a bibicek úgy közlekednek ott a járókelők, akik egyesületet is alkottak már, hogy a legújabb budai telep ügyét kellő súllyal szorgalmazhassák. Ezek a bíbicsirámok egyelőre még elég ártatlanok, mert olyán dolgokat követelnek, amelyek maguktól értetődők és el nem képzelhető Budapest mai kormányzata mellett, hogy olyan helyen, ahova építkezést engedélyeztek, ne építenének utat is, amelyen a közönség hazajárhasson. Utat, csatornát, világítást és vizet feltétlenül juttat a város mindenkinek, hacsak nem esik a terület annyira kívül és annyira távol, hogy mindezek építése óriási költségekkel jár. Budapest kormányzatában az a szerencsés és örvendetes fordulat állott be, hogy a város ügyosztályai élén is olyan egyének állanak, akik nemcsak fölvetik az új kérdést, nemcsak elkezdik, de be is fejezik azokat. Az új kormányzat élén Szendy Károly polgármester még a régebbi kormányzás nyitva álló, be nem fejezett kérdéseit is igyekszik befejezni. Huszonhárom év óta áll Buda legszebb részén egy romváros, amely sehogy sem találta meg azt a megoldást, amely befejezéshez vitte volna. A TABÁN kérdése, mint a kígyó vonul végig ezen a negyedszázadon, amíg Szendy polgármester nem vette kezébe és szép tájképpé alakítva át a tabáni romokat, befejezte ezt a kérdést azzal, hogy minden eshetőségre készen álló, a főváros látképét erősen megjavító területet állított a jövő lehetőségek számára. Az évtizedek óta vajúdó fürdökérdés, Budapestnek világhírre méltó csodás gyógyforrásainak ügyét Kovácsházy Vilmos tanácsnok odáig fejlesztette, hogy ma már csak a világnyugalom hiányzik, hogy Buda Európa első fürdőhelyévé váljon. Azokat a túlságosan a levegőben járó terveket, — gyógyszállodák, új fürdők stb. — egyelőre lezárta azzal, hogy a főváros újabb fürdőt, újabb szállodát nem épít, de lehetővé teszi a magánvállalkozásnak, hogy ilyeneket építsen. A polgármester segítségével lezárja a Rudasfürdő alakításával kapcsolatos fantasztikus terveknek újabb és újabb föltevését is, azzal, hogy a legegyszerűbb megoldás szerint megmenti ezt a régi fürdőt, modern gyógyfürdővé alakítva at es beállítja az ivókúra nagy területére központnak, amely gyógymód nincs kitéve a divatnak és az orvos- tudomány változó felfogásának. 22.400 felnőtt és 14.800 gyermek részesedett. A fővárosi iskolákban 103.300 gyermeket Írattak be. Magának a budai oldalnak szinte soha nem képzelt építkezési fellendülése, új adóalanyok létesülése mind-mind azt bizonyítják, hogy amit ide fektetnek be, az meghozza a maga kamatát nemcsak Budának, hanem Pestnek is. Szeretetteljes bizalommal köszönti Buda polgársága a polgármestert első költségvetése alkalmából. Az ő múltja, tervei, szándékai mind azt bizonyítják, hogy vezetése alatt a városi kormányzat a nehéz időszakban is a nyitott kérdések befejezője és az új eszmék megalkotója lett. SZILÁGYI KÁROLY. Amikor tehát maga a város igyekszik befejezni a függő kérdéseket, szinte lehetetlen elképzelni, hogy ne fejezné be a Bíbic-telep rendezését, ne építené meg az utakat, csatornákat és más közmüveket. Csakhogy nem ezeken múlik ennek a telepnek a jövője. Mi, akik láttuk a Ferenc József-híd kisugárzó erejét és városépítő kihatásait, tudjuk azt is, hogy az új borárostéri-híd ugyanilyen kihatással lesz a Kelenföld déli részére. Az építkezés tehát megindul, de élesztő erővel hatna e városrész fejlődésére, ha felépülne a medence közepén az Erzsébet sósfürdő mind a nők gyógyfürdője és a város megalkotná a világ egyik leghatásosabb ivókúra telepét a keserűvízforrások gyűjtő medencéjében, a Dobogódomb környékén, Őrmező és őrsöd felkínálkozó területein, összekötve ezt a ma ismeretlen részét Budának sugárútszerü hatalmas útvonallal a borárostéri-hídon át Budapesttel. Ma ez a vi- -oék lettgneleaeii távol.~esik~arvárostól;- holott- közelebb van, mint a Jánoshegy és más Iáható része Budának. Viszont ha sugárút kötné ösz- sze a Dobogódombot a Boráros-térrel és Pestről volna látható a Dobogódomb, sőt két kis- szakasszal el is volna érhető, rögtön közelebb jutna a városhoz, de föltétlenül éreztetné vá- j rosfejlesztő hatását a közvetlen mellette elterülő Bíbic-teleppel. De segítene ezen a Té- tényi-út kiépítése és a Sósfürdőig járó villamos folytatása a Tétényi-út végéig. A siránkozó bíbiceknek, akik panaszaikat most egy hete sírták el a „Szabadságharang“ vendéglőben, mi azt üzenjük, hogy szívesen verjük félre a harangot, szívesen továbbítjuk a sirámokat, de ne azt kérjék a várostól, amit föltétlenül és mielőbb meg kell kapniok és meg is fognak kapni, hanem azt, ami fokozná az ő értékeiket és emelné egyúttal magát a várost is, az általunk itt most elmondott döntő tényezők létesítését, amelyeknek azonban idő kell a megérle- léshez és amelyek súlyos anyagi áldozatokat j követelnek a várostól. Előbb-utóbb meg kell lenniök ezeknek is és ha a bíbicek jól csinálják a dolgukat, hamarább, mint ahogy ők maguk elgondolják, amely időpont összeesik azzal, amely megteremti Nagybudapestet. Viraág Béla. A Bécsi-kapu . • • Mátyás király országa még nagy részben őrizte azokat az építészeti emlékeket, melyeket a honfoglaló magyarság és az Árpádok kora hívott életre. A Jagellók, az Anjouk építkezései pedig sértetlenül hirdették a magyar erőt, tudást, művészetet. De a mohácsi vész után odaveszett dicsőséges múltúnk sok értékes, kőből formált emléke. A vérbefulladt századok kábulatában eltűntek: az árpádházi híres királyi templomok, az országos intézmények székházai, a főúri dinasztiák pompás várkastélyai. Elpusztult Székesfehérvár koronázó bazilikája s benne a királyi dinasztiák sírjai. Majdnem egy évszázaddal ezelőtt, 1848-ban Székes- fehérváron véletlenül rábukkantak III. Béla király és felesége, antiochiai Anna hercegnő árjára. Az egyetlen királyi sír, mely az Árpádházból megmaradt.’ A nemes városi tanács tagjai fanyarul néznek össze. Mi tévők legyenek? A bölcs megoldás eredményeképpen a királyi csontokat papírba csomagolták és őfelségéik csaknem ötven éven át két faládában pihentek a városháza padlásán. Csak 1895-ben, a millennium előtti esztendőben kerültek a drága hamvak a Mátyás-templomba, ahol minden magyar megilletődve áll meg ma is az előtt a két díszes kő sarkofág előtt, amelyeket Ferenc József császár-király csináltatott ki rályi elődeinek. A két árpádházi halott csontjai! megmentette a királyi kegy, de építészeti emlékeink megmentésével senki sem törődött. Sőt, ahol a városfejlesztés úgy kívánta, maga a városi b° tóság bontatta le a régi épületeket s az erődíti műveket. Műemlékeink pusztulása azokat terheli akik vezető pozícióban voltak, de a magyar faj tával nagyon sekély érzelmi közösségben éltek. Könyvet lehetne írni arról, hogy érzéketlenségből, vagy felületességből a fővárosban hány történelmi emlékünk pusztult el. A fejéregyházai templom alapköveit az óbudai svábok építkezés eélj ára hordották el. Ezeknek a köveknek értékét ma aranynyal sem lehetne felmérni — hiszen alatta pihent honfoglaló Árpád 1 De ki tudná megmondani, hogy a Bécsi-kaput miért bontották le annak idején? Azt a Bécsi-kaput, amelyre 1848-ban úgy néztek a honvédeink, mint a magyar szabadság zálogára s amelynek birtoklásáért Görgey egy hónapot töltött Budavára alatt. A világháborúnak kellett jönnie, megaláztatásunk legfájdalmasabb korszakának, honszeretet- ben növekedett városi kormányzatnak, hogy a magyar múlt ellen elkövetett hibákat legalább részben jővátegyék. Egerben’ a régi várat restaurálják. I Esztergomban a Szent István-korabeli székesegyház alapfalait most hozzák a napvilágra. Ezzel egyidőben serény munka folyik a visegrádi váraljon is, Salamon tornyának újraépítésével. A székesfőváros vezetősége immár megtesz mindent a még meglévő műemlékeink megmentése érdekében. A nyár elején restaurálták a Margit-körúti Kis- Rókus melletti várfalat, Budavárának legalsó várövezetét. És vörös terméskövekből formálva, régi alakjának tökéletességében áll majd ismét a Bécsikapu, — tömör ívelésben hirdetve a magyar erőt a budai várfalak fölött, Lechner Jenő műépítész, a Hollós Mátyás Társaság kiváló tagja a múltat méltató nemes elgondolásában. A jövő évben 250-ik évfordulója lesz Budavára visszafoglalásának. Ha majd az ünneplő sereg átvonul a Bécsi-kapu titáni kövekből formált boltozata alatt, bizonyára minden magyar szív összedobban majd egyik nagy költőnk mondásával: „... Áll Buda, él magyar még...“ (Sz. M. dr.) Horthy Miklósné Öf Öméltósága a közelgő tél beköszöntése előtt ismét kérő szóval fordul a magyar társadalomhoz, hogy segíthessen a szükséget szenvedőkön. A magyar társadalom, amely megérezte, hogy segítőmunkájával nemcsak pillanatnyi gyámolítást nyújt a szegényeknek, immár tíz év óta megható szeretettel ajánlotta fel áldozatkészségét a magyar nagyasszony segélyakciójának. Az idén is — miként a múltban — elfogadnak pénzadományokat, élelmiszereket, ruhát, cipőt, tüzelőfát. Minden adomány Ofőméltósága Horthy Miklósné segélyakciója, Királyi várpalota címre küldendő. A maharadzsa! A Gellértfürdő október elsején már nem működteti a hullámfürdő-berendezés gépeit, mert az idei szezon végétért. A fővárosban időző kapurtalai maharadzsa, amikor megtudta, hogy azért nem működik az elektromos hajtógép és azért nem hullámzik a víz, mert a főszezon befejezése után már nem hozza meg a költségeket sem, mert ez 700 pengőt emészt naponkint — úgy intézkedett, hogy itt tartózkodása alatt mindennap indítsák meg a gépet és a felmerülő költségeket írják-számlájára. A fürdőt látogató közönség azóta a leszállított szezonvégi árak mellett vígan úszkált a hullámokban a maharadzsa számlájára. — A Budai Naplót megmosolyogták akkor, amikor a „Kelet“ bekapcsolását követelte az idegenforgalmi propagandába és az indiai maharadzsákat emlegettük, mint az eljövendő fürdőélet kimagasló alakjait. Íme, — beigazolódott — hogy egy maharadzsa többet ér néhány száz „nyugati“ vendégnél. A Schmidt Miksa-féle hagyaték tárgyalásán a főváros tiszti ügyészségének kiküldöttje kijelentette, hogy a fővárosnak még nem áll módjában nyilatkoznia, hogy a hagyatékot elfogadja-e. Az utó-örökösök között szerepel a Pálosok generálisa is. Max Korkus bécsi ügyvéd vitatta az örökösödési jogukat. Dorogi Kálmán dr. a Pálos-rend képviselője nyilatkozatot tett, hogy miután a Pálos-rend tagjai csakugyan szegénységi fogadalmat tettek, a Rend generálisa helyett maga a Rend, mint jogi személy értendő örökös alatt. Bíbic sirámoK
