Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-08-08 / 1201. szám

XXXII. évf. 1201 sz. ELŐFIZETÉS Így evre 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 f. Egyesületek, amelyek nek hivatalos laipjia, tagjai féláron kapják Budai Napló 1935. aug. 8. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mm. maga9 sor egyszeri közlés­nél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető köziemé* íyek megállapodás szériát. A hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. tllndt hirdetőknek un kedvezne Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda­ság, társadalom és m&vészet terén szolgáié újság Felelős szerkesztő : V I R A A G BÉLA Fömunkatárs í Szombathy Kálmán Szerkesztőség és kisdéhivatslt I, Maros-utca SS. Telefoni 50-2-98. Hivatalon óráki délután 4— 6-ig. Éjfél a budai bástyán... Irta: Szombaihy Kálmán Mintha minden szépséget, amit Isten és az emberek álmodni mer­tek valaha, gazdag kézzel ideszór- Í4. Yc!, a „az éjszakai feketeségben hömpölygő Duna partjára. Alszik a város. Ragyogó villanyfény a sötétség- ben, éjféli emberek pompázó ele­ganciája, hamis romantikáju lokál­kocsmák úri népe : — tudjátok-e, hogy túl a cigányzenés, jazzes má- moron, túl a paloták fényes ragyo- gásán van egy másik élet is, amely W“ ®s, maga a társadalom. A jobb napokért remegő, irtózatos eletkuzdelmet harcoló magyarok társadalma ? Mert a szépség varázsa, az éj­szaka csendje lehet csend is, de le­ket a prohlémák visszafojtott ver- gődése a lehúzott ablakredőnyök mögött. Az is lehet, hogy a mo­solygó világváros felszíne alatt lük­tet a dolgozók társadalmának a tisztességes megélhetés utáni ,remé- nyp- Hányán és hányán vannak, akik hiába várnak virradatot és ez a szépséges Buda sokkal' inkább azoké, akik már-már belefulladnak a ferhekbe; mint azoké, akiknek ez a szörnyűségesen hazug éjféli má­mor is csak kábító szépséget tar­togat. A tündéri panorámát szemlél­ve lelkem a múltba száll. Emlékké­pek peregnek le félig lehunyt sze­meim előtt: — gyermekkorom rég letűnt mozzanatai. Mint teljesen szegény, apáti an-anyátlan árva di- ákban, soha el nem érhető vágy- ként élt bennem a’sóvárgás: - - egy­szer eljutni ide, hogy a budai várat, a budai hegyeket megpillanthas­sam. A debreceni mélyföld legna­gyobb emelkedése, az öt méter ma­gas Basahalma nem nyújthatott képzetet és fogalmat arról, hogy milyen lehet Budavára. Ez az olt- hatatlan remény sarkalt akkor már, amikor mint másodelemista gyerek egy osztrák 39-es főhadnagy kis­fiát tanítottam havi kettő forintért magyar szóra. Ugyanez hevített, amikor mint gimnazista diák nyolc éven keresz­tel minden nap délután egy szeme- világát vesztett debreceni ügyvéd­nek olvastam fel a Budapesti Hír­lapot, Rákosi Jenő vezércikkétől és Sipulusz tárcájától kezdve a köz- gazdasági közleményekig. Belső tűz lángoltatta szemeimet valahányszor az önképzőkörben a szavalás művészetének hódolhat­tam. De ezzel az érzéssel lelkemben csittitgattam sajgó fájdalmaimat, valahányszor az akkor még nem hivatalos nemzeti ünnepet jelentő március idusán es október hatodi­kén, az utcai tüntetések alatt a Vilmos huszárok kardlapjai paskol- tak végig rajtam, vadul toporzéko- lo paripák tobzódása eszembe jut- íaR® fajmagyar mivoltomnak örök­idők szenvedéseire való itéltségét. Több mint három évtizede, hogy mint árva törékeny fűszálat a sors szele e nagy kőrengeteg közepébe ide sodort. Annyi minden történt azóta az ezeréves országgal éppúgy, mint millió es millió magyar test­véremmel, de jó tnagammal is, hogy ennek soha előre nem hitt változa­tai klasszikusan hasonlítanak a bu­dai völgyek és hegyek mélységei­hez és feltörő magasságaihoz. ' S most alattam az alvó város, j . a \ néma csendben vergődő bu- ftej társadalom. Ó, hányszor tudott örülni egynémely fantasztikus, de szemérmetlenül felszínre dobódott jelszavaknak, mert azt hitte, hogy özekkel valami morzsa neki is jut. Es a hazug ígéretekkel átfűtött nap­palok után mindig elkövetkezett a kiábrándulás kegyetlen éjszakája. Elvek helyett, társadalmi proElé- mák^ helyett megint és megint csak a joszimattal kalkuláló ügyesek, elelmes törtetők érvényesültek a lángnyelő bűvészettel felidézett meghamisított közhangulat vállain. Az úgynevezett polgári rétegek, a tisztviselő társadalom, a kisiparos­ság és kiskereskedők, a régi tör­ténelmi középosztály, Budán ősi jo­gú nemzedékei lassan belátják, hogy csak öntudatlan tömegei a szeren­cseskezű bohózatfáraoknak, akik semmi, de semmi közösséget nem vállalnak ez istenáldotta városnak a jobb életért való küzdelmével, A kenyér mindennap kisebb, az élet szűkebb, a fiatalság irtózatosra tor­zult problémája úgy lepi be a ma­gyar középosztály életét, mint sze­gényes elhagyott tanyát a pókháló. Sehol egy csöpp hit, sehol egy hal­vány napsugár; vak éjszaka van — a ragyogás ellenére is sötétebb éjszaka, mint ahogy ennek a város­nak a múltja megérdemelné. Valamikor sokat szónokoltak a háborús szállítók, a papirbakkancs liferálők, a vérből aranyat sajtoló hadigazdagok ellen. Ma pedig egy szó sem esik a gyilkos Trianon pél- dauélkül álló katasztrófája nyomán kitermelődött tehetségtelen és tu­datlan idegenek nem álmodott feltörtetésérol és ugyanezeknek a koldussá vált csonkaországot meg- csufoló, hazafiasán monopoliszti- kus eszközök utján való meggaz­dagodásáról. És az éjszakában, a budai bás­tya meseszépre szcenirozott ■ éjsza­kájában mégis zörgetni kell a hi­tetlenség, letargia, félelem és meg­alkuvás lehúzott ablakredőnyein, mégis az ébresztő hangjait kell en­nek a budai és ennek ■ a fővárosi társadalomnak a fülébe és szivébe beletrombitálni: mert az első és a második és a századik kudarc u- tán se szabad elismerni, hogy .cső­döt mondott a jóakaratunk, a tudo­mányunk, a magyarságunk, a pu­ritán becsületünk és az életkedvünk is. De nem ment tönkre a lelkese­désünk se és ha ellenünk esküszik az egész világ, mi akkor is fölemelt fővel akarjuk az emberi élet lehető­ségét, a békés holnapot és a ma­gunk jogát. Mindig újra elkezdeni a harcot, mindig feltámadni vereségek után: ez a hivatása történelmi nemzetnek. A magyarság sorsa, múltja, törté­nelme elválaszthatatlanul van ösz- szekötve az aktivitással és a szóvi­rágokon túlemelkedő cselekvéssel. Hányszor kellett volna elbukni mindnyájunknak Budavárával, — ha nem tudtuk volna újra meg új­ra meggyujtani a messzevilágitó őrtüzeket és nem tudtuk volna ki­erőszakolni igazságunkhoz az elis­merést. Amit elmondhatunk a nemzet­ről, az vonatkozik Buda társadalmá­ra is. Cl még a magyar, mert áll még Buda s a régi mondásban sok az igazság. Buda népe: az össz- magyarság tökéletes, művészi mi­niatűrje s a mii nagy életkérdéseink cseppjében benne van az egész nemzet könnytengerének háborgá­sa. A lerongyolódott és nem utolsó sorban mesterségesen elzüllesztett magyar középosztály és kézműipa­rosság problémája messze túlnő a helyi kereten és szervesen illik be­le abba a történelmi szégyencsar­nokba, amely a magyar küzdés ut­jain minden szép látszat ellenére se tudott komoly eredményeket fel­mutatni. A magyarság életében a frázisgyárosok mindig csak Mohá­csokat és Trianont emlegetnek, pe­dig hány Mohács és hány Trianon ismétlődik meg sorozatosan ? És a magúnk viszonyai közt ide­számíthatunk mindent, ami a ma­gyar fővárosban nem valósult meg, holott megvalósulhatott volna. A nagyvonalú idegenforgalom,. a für­dők és gyógyforrások javát szolgá­ló egész balneologiai kincstárunk föltárását — és az ezzel kapcsola­tos, igazán impozáns arányú épít­kezéseket mind elmulasztottuk. El­mulasztottuk az akarását a fiatal­ság elhelyezésének; elmulasztottuk a társadalombiztosítás korszerű megszervezését; a népbetegségek elleni hatásosabb küzdelmet; a ma­gyarság erősebb' szaporodását elő­segítő családi törvény előkészítését: a termelés éi. a munka tisztességes összhangját; a háborús hősök és visszamaradottjaik ügyének mél­tóbb emberi elintézését: — egyszó­val sok főben járó dolgot elmulasz­tottunk, amit megtehettünk volna. Nem tettünk semmi olyat, aminek történelmi jelentősége lehetne. De mi virrasztunk, ébren vigyá­zunk az éjféli: bástyán, amikor el­jön az idő, a mi időnk és Buda konzervatív, józaneszü és világos fejű népének ideje, — ne önthesse el ezt a bástyát öldöklő hazugsá­gok özönvize. Vigyázunk a magyar jövő haj­nalhasadásáig, hogy olyan nap de­rüljön végre Budára, amely mun­kát, megélhetést hoz Buda népének és nyugodalmas pihenést a mostani hazugfényű éjszakák helyett. tel nélkül kapcsolja a magyart a magyarhoz, és — senki máshoz. Meztelenre vetkőzött előttünk minden más nemzet önzése, amely kegyetlenül érvényesül a mi rová­sunkra. Mástól mi nem várhatunk semmit. De legkevesebbet a „mű­velt“ Nyugattól. Csak a magyar szén koronába vetett fenkölt hitünk mentheti meg ezt a nemzetet. Dubon&i Pál. I TITOKZATOS SZENT KORONA amely egész állami Tétünk, alkot­mányunk, bíráskodásunk, pénz­ügyünk berendezkedésének alapja, — ott vau a katonák csákóján, gombján, — a postabélyegen, a do­hánytőzsdék címerében, ' minden intézményünkön kivül és belül, — valami különös misztikus titokza­tossággal van rejtve előlünk, hogy szinte szegyeijük az idegenek előtt, de magunk előtt is. Alig van ember ebben az or­szágban, aki látta volna. Nincs nemzet a világon, amely annyira összeforrott volna a királyi koronával, mint a magyar. Sehol sem vált oly általános nemzeti szim­bólummá, mint nálunk. Máshol szintén tisztelet övezi, — nálunk, mindannyiunk összefoglalása, egy­ségesítése és mindegyikünknek van annyi köze benne, amint a viselő­jének. Él, — ha nincs is viselője. Ma­gasan felettünk, hogy mindig lás­suk, mindig egynek tartsuk magun­kat vele és ezzel teremtsük meg a magyar egységet. És a helyett, hogy mindnyájan látnánk, — nem látja senki. Legyen ünnepünk, amikor (lát­hatjuk, — kötelezzen mindenkit ál­dozatra, aki nézi, de — lássuk! Gyönyörködjünk benne, mint a su­gárzó napban, amelynek melege, fénye egyaránt eláraszt mindnyá­junkat. De láthassuk. Ne hunyja le szemét örökre ma­gyar ember, aki a koronát ne látta volna. De nincs is semmi oka, hogy oly mesterségesen rejtegessünk. A koronának ezt a fenségesen szent, kisugárzó erőt nem a titokzatosság adja meg, hanem a hazafias köz­érzés, a nagy nemzeti egység és összetartozás. Minden nemzet székhelyén, ál­landóan, napról-napra megtekint­hető a fejedelem koronája. Igaz, hogy sehol sincs oly nemzeti jelen­tősége, mint nálunk és inkább a fe­jedelem egyéniségének a kiegészítő­je, dísze és jelképe. Csak nálunk egészen a nemzeté; — tehát köze­lebb áll hozzánk, mint más nemze­teknél. Azért kell megkeresni a lehető­séget, hogy minden magyar áhitat- tal megtekinthesse és r hűen is­merje a szent koronát, ne valami téves elképzelésben. Kapcsolhatjuk ezt nagy királya­ink emlékezetéhez, évfordulóihoz. Szent István, Szent László ,IV. Bé­la, Kálmán, Nagy Laljos, Mátyás királyok ünnepén legyen látható, egy-egy hétig. — lehetőleg minden hónapban. Füzzük ezt — a szent korona lát­hatását — valami nagy nemzeti ügyhöz, amelyért áldozatot kell hozni és — higyjék el — nem lesz magyar ember, aki örömmel ne hoz­ná meg ezt az áldozatot. Az idegenek is szívesen megfize­tik a korona elé való járulás diját. Nagy szükség volna erre, mert amikor sok a tévelygő világeszme, a vallási és nemzetiségi kavarodás, csak egyetlen gondolat állhat meg diadalmasan, — az ősmagyar nem­zeti lét szent eszméje, amely kivé­U| élet a XII. kerületben Erős társadalmi mozgalom in­dult meg a budai hegyvidéken, a tervezett uj XII.-ik kerületben, a- hol most igyekeznek megteremtem azt a társadalmi központot, amely előkészítené azokat a terveket és eszméket, amelyek nélkül az uj ke­rület nem indulhat virágzásnak. Évek óta a Hegyvidéki Asztaltár­saság volt ezeknek a törekvéseknek a központja. Csakhogy a választá­sok ezt a társaságot megbontották s azt újból össze kell toborozni. Ez volt a célja annak az estnek is, a- mely egyúttal v. Juhász Jenő dr. megválasztása alkalmából, a hegy­vidéknek ezt a vezéregyéniségét ünnepelte, aki mint városatya még intenzivebb közéleti tevékenységet fejt ki. Az estén felszólaltak Szászi Kovács Ernő, Toporczy Emil dr., Konkoly Thege Pál,, Szombathy Kálmán, Yiraág Béla, akiknek min­degyike meleg szóval üdvözölte Ju­hász Jenőt, de egyúttal hangoztat­ta, hogy minden politikai nézetel­térés és apró intrikák dacára meg kell teremteni a hegyvidék vezető társaskörét. Ezt helyeselték: Gör­gey Lajos tábornok. Ottovay Kál­mán, Herenczhá^y Károly, Bardócz Lajos. Szele József, Molnár István, akikhez csatlakoztak azok, akik ki­mentették távolmaradásukat: Sza­bados Jenő, Póbera Lajos, Hajdú Imre, Iharos Endre és Szabó Mik­lós. Elhatározták, hogy széleskörű társadalmi mozgalmat indítanak és — értesülésünk szerint —.már mint­egy 140-en jelentkeztek az uj Tár­saskörbe tagokuL Nyári rémhírek terjedtek el arról, hogy a fővárosi uj törvény révén nagyarányú nyug- diazások lesznek a Városházán. Az ennek nyomán támadt nagy nyug­talanságot, most SZENDY KÁROLY polgármester egyik nyugodt, de határozott kije­lentése oszlatta el, amely megcáfol­ta azt és biztosította a városháza tisztikarát, hogy a törvényvégrehaj- tásnál a legmesszebbmenő méltá­nyosság és igazság alapján fog in­tézkedni. Buda ünnepe lesz Budavára visszafoglalásának 250-ik évfordulója 1936-ban. A szé­kesfőváros nemzetközi nagyünnep­pé óhajtja ezt avatni, amelyen részt vennének az akkor itt harcolt nem­zetek, amelyeket ünnepélyesen hív­nak meg. Az idegenforgalomnak ér­dekében kifejtendő világpropagan­dát rendkívüli módon szolgálja Rt a mozgalom. Mivel azonban Buda­vára minden várkapuját a múlt század kicsinyes városrendezői le­bontották — a főváros szükséges­nek véli hogy legalább a „bécsi ka­put“ állítsa helyre és erre vonatko­zó megbízást kiadta Lechner Jenő műegyetemi tanár nagynevű mű­építésznek, aki az épitést őszkor megkezdi. Csend legyen l Mindenek előtt csend legyen, a kór­házak környékén!! Különösen a Zsig- mond-utcában, az Irgalmasok két kór­háza, a csendőrök és a Dohányjövedék Üdülője, meg a főutcai Női-kórház kör­nyékén. Csend helyett a falusi gyümölcsöt szállító kocsik döcögnek már éjjel tizen­egy órakor a Zsigmond-, meg a Fő-utcán régig, libasorban, de meglehetős lármá­val. Ez a felvonulás tart reggel három óráig. Akkor következnek a tejeskocsik rettenetesen dübörgő vágtatással, majd a kenyeres és sződáskocsik. Nem lehetne ezeket a dübörgő kocsi­kat az alsö Duna-partra terelni, a Lu­kács, meg a Császárfürdő mellett a ki­szélesített új út megépítése és üzembe­helyezése után? Miért nem nyitják meg az utat a Du impart, egész hosszában és miért keskényítették meg ezt a Batthy- ány-térnél fel-, meg lejárókkal, alig tíz méterre? Továbbá miért nem pótolják az ellopott vízvezetéki csapokat és kagy­lókat újakkal, ellophatatlan rögzítéssel? Csend legyen, természetesen a házak­ban is! Senki se tarthasson áHatkertei az udvarokon. Senki se gyakorolhassa naturalista hamis tudományát, hamis zongorán, hamis fogásokkal, nyilt abla­kok mellett. A rádió viszaéléseit ha­sonlóképen korlátozni kellene az úgy­nevezett! CseWd-rendelet szigorú végre­hajtásával! Hogy végre tényleg csend legyen! Sass Béla 19-es autóbusz sorsával ismételten fog­lalkoztunk. A hegyvidéket érintő fontos kérdésben most Szendy Károly polgár­mester mindenkit kielégítő végzést ho­zott, amely megállapítja, hogy a vonal forgalma javult, ezért a járatot szeptem­ber 30-ig további kesérletképpen üzem­ben tartják. Halászbástya múzeumát Horváth Hen­rik dr. művészettörténész, egyetemi ma­gántanár rendezte be és megírta annak tudományos katalógusát is. Most újabb érdekes könyvet írt a budai és pesti fa­ragott kövek kőfaragó jelvényeiről. A magyar főváros régi kulturemlékeinek kutatója megérdemelten került Csánky Dénes dr. eltávozása után a fővárosi múzeumok élére, amivel egyidejűleg az európai hírű fővárosi képtár igazpatását is rábízták. Horváth dr. munkássága bi­zonyára még. sok budai kulturcmléket hoz napvilágra. Tegnap, ma, holnap a Marglíszigeten A történelmi magyar középosztálynak a múlt század közepétől nem volt még I egy olyan kedvelt szórakozó, kiránduló és üdülőhelye, mint a Margitsziget. A Palatínusok nemzetségei; József nádor, István főherceg, és id. József főherceg sok-sok finomsággal, merész fantáziával tökéletesítették, ápolták és fejlesztették valóságos tündérszigetté Pest-Buda kö­zött a szent magyar királyleány emlékét hangulattal, régi kövekkel, százados fák­kal őrző, bűbájos zugot. A magyarsággal annyira összeforrt királyi hercegi csa­ládtól mesébeillo ajándék volt a sziget megnyitása a közönség számára és mikor id. József főherceg a zseniális öiagyar geológust: Zsigmondy Vilmost munkatár­sául fogadta; a hangulatok, szépségek varázsszigetén sikerült feltárni — 118.5 méter mélységből — a gyógyulást jelentő termálvizei). Ezzel a sziget a magyar fő­város legértékesebb gyógytényezője lett és Ibi Miklós klasszikusan nemes fürdő- palotája megteremtette annak a nagyvo­nalú idegenforgalomnak alapjait, amely ma a Margitszigetet a Budapesten járó külföldiek, (de a főváros polgársága szá­mára is) látnivalóink elsősorába állította. A királyi hercegi család kezéből a Közmunkatanács gondoskodása vette át a sziget szépítésének további gondjait és a megépített fürdő és sporttelepek, strandfürdői, szórakozóhelyek és park- kultiira, — mindenképpen élménnyé avatták a Duna gyöngyét a gyógyulást, pihenést kereső Közönség számára. A Margitsziget nemcsak hangulatával, és sajátos leikével, hanem közigazgatási határok szerint is Budához tartozik s ezért sokszorosan érdekli közönségünket, melyek azok a tervek, amelyek a sziget további fejlesztését garantálják s ame­lyekről RAKÖVSZKY IVÁN DR. ny. miniszter, a Közmunkatanács elnöke, enez a kincsünkhöz ragaszkodó, hűséges szeretetével nyilatkozott. — Mindenekelőtt a fedett uszoda és a pólopálya közti területen új melegfor­rást kell feltárni, mert erre a helyre akarjuk telepíteni a mai elhelyezésében minden kívánalmat ki nem elégítő strand fürdőt. Ez az áthelyezés és a forrás föl­tárása természetesen hatalmas költséget igényel, de tekintettel kell lenni arra, hogy a strandnak jó meglközelítése a közönség számára egyfelől bonyolult más felől többlet kiadást jelent a mai helyén. Annakidején amúgy is időlegesen épült a strand, amelynek faanyaga pusztul és ma már a modern követelményeket nem elégíti ki. — Elkészült az új strandfürdő részle­tes terve, amely építési megoldásával is harmonikusan illeszkedik a Margitsziget exclusiv környezetébe. Külön érdekessé­ge lesz az úi strandnak a többféle gyógy-, verseny, és gyermekmedencéhez csatla­kozó hullámfürdő. — A régi strand területén európai látványosságot tervez a Margitsziget ve­zetősége. A nagy medence megmarad és sekélyebb mélységű vizébe vízinövény- kertet telepítünk, esetleg vízimadarakkal együtt. A parkosított homokterületen gyepnemesitő kísérleti telep létesül, szó lehet esetleg uj tenniszpáíyák felállítá­sáról is. — A park kiszélesítése, az' Öntözési te­rület szükséges megnagyobbodása köve­teli a Margitsziget hidegvíz ellátásának megoldását is, mert a jelenleg rendelke­zésre álló mennyiség (a mai igények szempontjából) elégtelen. — Érdeklődésre tarthat számot még a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom