Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-07-17 / 1200. szám

XXXII. fart. 1200 «. ELŐFIZETÉS £gy évre . . -24.— P Negyed évre . • 6.— P Egyes szám -40 f. Egyesületek, «melyek nék hivatalos'lapja, tagjai féláron kapják 1935. jullUS 17 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mim. auag’ag sor egyszeri közlés­nél 30 fill. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé- íyek megállapodás szerint. \ hirdetés dija mindenkor előre fizetendő. Állandó hirdetőknek nagy kedfeimón Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazda- ság, társadalom és művészet terén szolgáló újság Felelős szerkesztő : Főmunkatárs: VIRAÁG BÉLA Szombathy Kálmán Szerkesztőség és kiadóhivatals I, Maros-utca 23. Telefon: 50-2-96. Hivatalos órák: délután 4- 6-ig. lferejtékcseppek futnak végig arcunkon, mert nagy a meleg. Ezen a .hő okozta izzadá­son valahogy csak tudnánk segí­teni, de nem tudunk védekezni az adóintések és köztartozások mind­untalan miegujuló hőhulláma ellen és itt már igazán nem segít se a tisz­ta zsebkendő se. a Dunafürdő. Hiá­ba alkuszunk m^g valami elfogad­hatóknak látszó részletekben, amit szívesen engedélyeznek, az adóügyek satrafái, akik megértik az, emberek keservét, mert egy-két hónap múl­va már azt látja minden adózó, hogy ezeknek a részleteknek is csak nehezen, vagy egyáltálán nem tud eleget tenni. Itt valami uj és nagy fordulatot vár az adózó közönség. Valami le­hetőséget, valami alkalmat, amely módot adna neki, hogy ezt az ál­lammal, OTI-val, MABI-val szem­ben fennálló kötelezettségét teljesít­hesse. Legalább valami látszat kel­lene, ami abba a hitbe ringatná az adózókat, hogy mégsem fognak be­lefulladni a közterhek ókozta hő­hullámba. Külföldön is nehezen élnek az emberek, de ott a hatóságok mégis módot nyújtanak az adózóknak arra, hogy egy ideig abban a hitben éljenek, mintha mégis eleget tudná- J nak tenni a köztartozásoknak. Mi- nálunk e téren még kevés történt, pedig e lap már sokszor rámutatott azokra a lehetőségekre, amlyeket a mélyfúrások révén feltárt héwize- ink nyújtanak, mint a világ legol­csóbb energiáját, amelyek uj ener­giák termelésére is felhasználhatók, így lehetne fűteni, villanyáramot termelni és mindazt olcsón pótolni, amit ma drága fa és széntüzeléssel kell előállítani. Látnunk kellene a primőrtermlelés megnyíló lehetősé­geit, az ingyenes hővel fütött meleg­házakban, — látnunk kellene az apró bányák megnyitásával elérhető anyagi sikereket, ha egyébként nem is néhány családnak juttatott kenyér alakjában — és látnunk kellene sokfajta olyan törekvést, amely ke­nyérhez, keresethez juttatná az or­szág népét. A zavaros európai hely­zetben sajnos minderre nem kerül sor, de ezzlel kapcsolatban sem kel­lene cégeket gazdagítani holmi gáz­maszkok és más ilyen L .gyón távol­fekvő védekezés tulcsigázott adójá­val. Az egész országban hasznos mozgalmakat kellene indítani. Me­gyék, városok, nagybirtokosok te­gyenek meg mindent, amit apróbb befektetésekkel el lehet kezdeni és | ami még sikertelenség esetén se jár nagyobb károsodással. Budapest, mint az ország köz­pontja elindult ezen az úton, de a Városháza nagykoncepcióju embe­rei elé gátakat állítanak azok, akik elfogult pártszempontokból Ítélik meg a helyzetet, féltik uralmukat vagy befolyásukat és még azokat a fordulatokat is elgáncsolják, ame­lyek esetleg uj jövedelmekhez, uj keresethez juttathatnák Budapest népét. Érdekes, hogy ezek az elfogult pártszempontok, hogy omlanak ösz- sze azokban a naiv védőbeszédek­ben, amelyeket épen a pártvédelem érdekében mondanak el a Városhá­zán. Hogy csak egy ilyen kérdést említsünk: — itt van Nagy-Buda- pest kérdése, amely ma tényleg nem aktuális, ahogy azt a közgyűlés több tagja kifejtette, csakhogy minden érvelés éppen az ellenkező­jét bizonyította, azt — hogy Nagy- Budapest megvalósítása égető és sürgős kérdés. A mai főváros min­denképen ráfizet a környékére, évente több milliót. A város vissza­fejlődik és lakossága f°gy> mert alak itt keresik kenyerüket, azok 'innen a szomszédságba menekülnek, ahol olcsóbb a házbér és a megél­hetés. Ettől az eszmétől azért féltik egyes pártok a Városházát, - mert attól tartanak, hogy a szociálista- párt kerülne többségbe Nagy-Buda- p'esten. Engedelmet bérünk, de épen az ellenkezője áll, mert az a mun­kás, aki keserves verejtékével szer­zett annyit, hogy Budapest határán túl valami kertes házikót^ tudott szerezni, az sohasem volt es soha­sem lesz olyan szocialista, aki az emberiségnek ezt a nagy eszméjét csak a szociáldemokrata párt kulcs­lyukén át látja. A legutóbbi választásnál hivatal­ból kerestek 50—60.000 qlyan buda­pesti polgárt, aki most is itt él kö­zöttünk ugyan, de mégis nyomtala­nul eltűnt, — túllépve a főváros határát, ahol olcsóbban és jobban megél és hitelezői nem járnak a nyakára. Ez legalább 1501000 egyént jelent gyermekekkel és hozzátar­tozókkal. Azt is hangoztatták .ezekben a Nagy-Budapestet ellenző beszédek­ben, hogy hirtelen költséges köz­munkák terhe zúdúlna a főváros nyakába, ha a szomszédos községe­ket idecsatolnák. Csatorna, út, vil­lany, gáz, közlekedés, posta, rendőr, iskola kellene. A pártok bölcsei sze­rint be kell várni,amíg ezek a most alakult telepek és régebbi községek fölépítik a csatornájukat, útjaikat és megszerzik a kultúra feltételeit • és-csak azután lehet szó a települé­sék idecsatoláséról. Pedig ez is nagy tévedés. Ilyen rendszer mel­lett mindent kétszer kell megcsinál- I ni, mert a csatlakozás után kiderül majd, hogy se a csatornák méretei, se az utak minősége és iránya, se más egyéb, keserves adófillérekből összetákolt életszükséglet nem kap­csolható a meglévő hálózatokba. A felmerült problémákon úgy segíthet a főváros, hogy a külterü­letet 20—25 övezetre osztja be és Budakeszin éppen úgy, mii 'Rákos­palotán, Cinkotán épp úgy'mint Bu­dafokon egyaránt tudni fogja min­den -háztulajdonos, hogy 12 vagy Í7 év után kerül hozzá mindaz, amiért az adókat emelni.szokás, de ami kedvesebbé teszi az életet. De nemzeti szempontból, ami most a legfontosabb, föltétlenül szükségünk van arra, hogy Prága, Belgrad, Bukarest, rohamos fejlődé­se mellett mi ne visszaesést (ahogy ez ma bekövetkezett!) hanem hatal­mas lendületet mutassunk, amiért is a 2 milliós lélekszám felé kell tö­rekednünk, így is bizonyítva azt, hogy Budapest Keleteurópa hatal­mas Központja. Ezt a gondolatot szolgálná Bu­dának néhány nagy kérdése, ame­lyek közül most osak a Vérmező j és a Délipályaudvar ügyét emel­jük ki. Az osztrák szoldateszka erősza­kosság volt az oka a múlt szazad­ban, hogy Buda nem tudta megsze- I; rezni a Vérmezőt, — die „Generál- . wiese“ — mert az udvar is támo­gatta a generálisokat abban, hogy ez a 21 holdas terület gyakorlótér maradjon, — némi hasznot is hoz­va, mert szénát termeltek rajta. De akkor talán nem is volt rá olyan nagy szükség. Most azonban már létkérdés a Vérmező tulajdonjoga, mert e nélkül sem Buda további fejlődését sem pedig a fürdőváros kérdésének megfelelő megoldását elképzelni nem lehet. De kedvezően változott a helyzet is, mert a nem­zeti kormány, amely különös súlyt helyez a székesfővárosra, — ahogy azt a legutóbbi községi választások bizonyítják — bizonyára megtalálja a módját, hogy. akár telekcsere, akár más alakban származtassa át a főváros tulajdonába a Vérmezőt. A gyakorló teret pedig át kell he lyezni az Etele-térre. Az őszi köz­gyűléseken ezt sürgősen le kell tár­gyalni, megállapodásra jutva előze­tesen a kormánnyal. Ennek a nagy kaszáló rétnek az északi csücskére épülhetne Buda koszi nházu. mert e/. minden oldalról könnyen meg­közelíthető, — déli végére a Mikó- utca mentén nagy központi fürdő­szállodát kellene építeni a mezőre, illetve ennek helyére kerülő park­ba kifutó emeletes terraszokkal. Az egész mezőt parkírozni kell, közé­pen tóval és az Attila utca mentén a tér közepén hatalmas szoborcso­porttal amely a tó vizében tükrö­ződnék. Ez volna a fürdővendégek délutáni sétahelye. Minderre pályá­zatot kell hirdetni és foglalkozni ve­le. A kertészetnek olyan remekmű­vét kell itt megalkotni, amely rit­kítja párját Európában. Most itt az ideje, amikor a kormány segitő ke­zét már nem köti le a szoldateszka. Aki Budapest térképét figyelem­mel megnézi, azt látja, hogy Budát a hegyvidéktől elválasztja egy mély árok, a Délivasút pályateste, amely bénitólag hat a hegyvidék fejlődé­sére. De azt is látja, hogy Budának mint fürdővárosnak szüksége van egy belső pályaudvarra így ez a kérdés csak úgy oldható meg, ha Buda-világfürdő pályaudvarát visz- szatoljuk a Gellérhegy alatti alagút északi torkolatáig, a mai teherpá­lyaudvar területére. Buda rohamosan fejlődésnek in­dulna ezzel, ami egész Budapest föllendülését szolgálja. Ezt azonban nem naiv politikai' eszmecserékkel tudjuk elérni, amelyek esetleg meg­kötik a .cselekvésre kész vezetők kezét — hanem rá kell bízni annak az egyéniségnek tudására, tettre va­ló készségére, akit rokonszenves nagy bizalom állított a város élére. Vlraág Béla Nagv megelégedéssel vette tudo­másul Buda közönjége, hogv a fő­város polgármestere — Szendy Ká­roly dr. szakított '.ázzál a múlttal, amely Budát mint másodrangú vá­rosrészt kezelte eddig, — és épen úgy szívén viseli Buda sorsát mint Pestét, ami főleg ..fürdőügyi szem­pontból fontos, mert ezen a téren elsőbbség illeti Budát. A száz esztendőnél hosszabb idő óta vadul burjánzó, sőt mocsárlázt termelő Városmajor csak néhány éve került — sok utánjárás és sür­getés árán — a rendezés alá veendő területek közé és inkább a kerté­szeti hivatal buzgúsága emelte las­san sétahellyé. Szendy Károly most fürdőparkká avatta azzal, hogy térzenét rendelt oda és művészi ma­gaslaton álló hangversennyel adta át hivatásának. Az első fürdőpark! Talán u'j korszakot nyit Buda számára a fürdőügy révén. Hálásan tekint a közönség SZENDY .KÁROLY polgármester felé, aki sokat ’foglal­kozik, Buda szépítésével, kultúrájá­val s most a pesti oldalon már évek óta rendszeresített zenés délutánok, szabadtéri hangversenyek intézmé­nyét elhozta a mi közönségünk szórakoztatására, lelki gyönyörűsé­gére. BOR DEZSŐ operaházi karnagy kiváló művészi veze­tésével évek óta a Szimfonikus orkeszte- rek közt- is kimagasló SZÉKESFŐVÁROSI ZENEKAR kezdte meg julius 9.-én budai hangver­IdLegen orvosoK j nálunk A „Gyógyhelyi Bizottság“ igazgatója : I Szviezáényi Zoltán dr. most tért haza Brüsszelből, ahol a világkiállításon mél­tó helyett kapott a magyar fürdőügy és idegenforgalom propagandája. Szviezsényi dr. kijelentette, hogy a magyar pavillou- nak nagy sikere és naponkint 7—8000 lá­togatója is von. Érdekes a propaganda- eszközök változása is. Prospektusok he­lyett a rádió, film és fényreklám nyo­mult előtérbe. Sikerült is ezek révén Ma­gyarországra ismét nagyobb csoportokat irányítani. Nagyon sok orvos készül Bu­dapestre, augusztusban német, amerikai, szeptemberben bolgár és balti (finn, lett, litván, észt) vendégek csoportjaira szá­míthatunk, de eljönnek a svéd orvosok is, hogy a fővárosi fürdőügyet tanulmá­nyozzak. Nagyszabású orvosi eseménynek ígérkezik a szept. 14-én kezdődő buda­pesti nemzetközi „Dermatologiai Kong­resszus“, amelyen 1200 résztvevő jelent­kezését vette eddig tudomásul a Kur- komisszió agilis tevékenységű igazgatója. Így nagy idegenjárásra lehet reményünk. senyszezónját a városmajori templom mögött, a gyermekjátszótéren emelt sza­badtéri színpadon és a közel ezerfőnyi kö- i zönségnek hely se jutott a felállított pa­dokon, hogy a bemutatkozás művészi él­ményének minden érdeklődő részese le­hetett volna. Erkel: Ünnepi nyitánya után a Pesti Karnevál, Liszt VI. rapszódiája, Beethoven III. Leonóra nyitánya, Wagner: Tann­häuser nyitánya és Schubert: A ve Ma­riája emelkedett ki a népszerű műsorból, amelyet Mendelssohnnak a Szentivánéji álom c. Shakespeare darabhoz írt bájos számai zártak be. Közben MOIZER MARGIT aratott kellemes hangjával, kulturált énektudásával nagy sikert a Delila és Carmen áriák előadásával és a Budán élő ősz mester: Hubay Könnyek c. dalá­vá!.' ' ' • * ’ A bemutatkozást forró tapssal és nagy szeretettel fogadta Buda közönsége s a megjelent előkelő közönség soraiban ott volt a kerület minden számottevő egyé­nisége. Az első siker után bizonyosan következnek a I többiek, előreláthatóan teljes operaelőadások és szabadtéri játé­kok is sorra kerülnek a városmajori öreg fák alatt Buda közönségének nagy örömére. A zenekultúra budai ünnepén azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy jobb megoldásnak kínálkoznék vagy a színpad áthelyezése távolabbi, csönde­sebb területre, vagy a gyermekjátszótér odébbtelepítése, mert a Kettő együtt nem nyújt maradéktalan élvezetet. A gyere­kek játszani akarnak és ordítani is: ez rendben van. De a kettő nehezen fér ösz- sze és ahogy ma a felnőttek pisszegése zavarja az édes kis budai kölykök já­tékát, azonmód az ő egészséges orditásuk is zavarja a maradéktalan művészetet. Az a nagy szeretet és jóakarat, amely megnyilatkozott a budai hangversenyek hálával fogadott rendezésében, meg fog­ja találni a módot, hogy a gyerekeknek is meg a felnőtteknek is a megfelelő szórakozást nyújtsa a Városmajor a to­vábbi zenés délutánokon. épitett hozzá és betelepítette azokat1. Különösen a magyar várostelepités szempontjából fontos, hogy nemi csak a Dunántúlon, hanem a Duna vonalánál is a magyar város alapí­tás nem német, mint ahogy bizo­nyos körök szeretnék elkönyvelni, hanem római eredetre mutat. — Midőn a kalandozások után az ős­magyar szervezet1 az augsburgi vesztett ütközet után visszavonulva, városalapitó lett, e római alapokra települt. A Petőfi- téren 1932-ben találtuk meg ama római vár helyét, melyet Diocletianus Kr. u. 294-ben építtetett. A Debrecenbe távozó kiváló profesz- szor értékes nyilatkozatát kiegészítette a tabáni ásatásokhoz fűzött megjegyzései­vel és az óbudai zsidótemető emlékeit szintén ismertette a Budai Napló és Buda közönsége számára. Az ugyancsak érde­kes megnyilatkozást egyik következő szá­munkban fogjuk kiadni. Margittay Rikárd dr. PETRACSEK LAJOS dr. betegágya körül aggódó szívvel állanak barátai. Mindig mindenkié volt és most mindenki szeretete és részvéte virraszt szanatóriumi betegágya mellett. Aki párt­szempontokon felül egész politikai pá­lyafutásával a dolgozó polgárság min­dennapi érdekeit védte: — megérdemli ezt a hűséget. Szívburokgyulladással ment a szanatóriumba és örömmel kö­zöljük a hírt, hogy a képviselő állapotá­ban azóta örvendetes javulás állott be. Buda hűséges, munkás élharcosa ki fogja heverni betegségét, hogy továbbra is mindnyájunké legyen fanatizmusa és munkakedve, amellyel a budai élet ke­serves köznapjaiba tudott önbizalmat és napsugarat hozni, ihletett lélekkeL Nagy kérdések várnak megoldásra Budán és szükségünk van olyan vezéregyéniségek­re, akiket szinültig átitatott a Buda iránti szeretet és akik már tanujelét adták szí­vós, kitartó harckészségüknek. Kívánjuk, hogy erőre kapjon e nyáron. EGYEBEK KÖZT MAGASZTOS DOLOG a honfibú Is ha megütik a jobb arcunkat, lehetünk annyira pogány ok, hogy a balt már nem tartjuk oda. De az erdélyi Székely Mózes író elitélése alkalmából megtanulhattuk, hogy valami már csöndesedik a román-magyar szellemi fron­ton, hiszen a román ,Pen Club román elnöke tiltakozott elsőnek a Csütörtök szerzőjének elitélése ellen. Amikor a szláv és germán néptömbök között barátokat keresünk, talán azokra is számíthatunk, akik velünk szemben is keservesen érzik a két nyelvtömb harapó- fogóját. A nagyobboonalú hazafiasság alka lomadtán túlnő a múlt sérelmeken és közös barátságra ihleti két sovén nemzet szellemi elitjét. SOKAN VANNAK a választottak de keve­sen a hivatottak. így aztán nem lehet csodál­kozni, hogy Kenyeres-Kaufmannok kerülnek a parlamentbe. Pedig akármit is követett el Kenyeres alias Kaufmann: — mégsem az 6 rokona építi át a Margithidat 3.000.000 pen gővel drágábban mint más, — még sem az 6 rokona fúrja a Duna alatt emberemlékezet óta a vízszállító alagutat és — akármit Írjon Bajcsy Zsilinszky bátyánk, — még se egye­dül Kenyeres-Kaufmann az az ember, akiről csak a jó Istenke tudja, hogyan keveredett a hivatottak és választottak Parlamentjébe. ARRÓL IS ILLŐ elmélkedni, hogy a kő niysberyi kongresszuson, amelyet a külföldi németek hívtak össze a ahol a magyaroiszá- giak is jelen voltak, imigyen szólt — egye­bek közt — a meghívó: „Mi németek száz­milliós nemzet vagyunk. Németország nem csak ez az állam, hanem minden terület, ahol németek laknak, németül beszélnek, németül gondolkoznakI Van-e jugoszláv, cseh, ma­gyar nemzet9 Vannak országok, amelyek ezt a nevet viselik, de ilyen nemzetek nincsenek. Áz idegenben élő német nem külföldi, ha­nem német marad, bárhol él jen. is.'* — Amit jó lesz emlékezetünkbe vésni1 INTÉZMÉNYES SZEGÉNYVÉDELEM kel lene, talán nem is annyira a szegények, mint a polgárság érdekében. Ugyanis újabban csak az szegény, aki koldus és mert mind­nyájan még most sem csöngetünk a mások ajtaján kétkrajcárért, hát mi polgárok va gyünk, egy magasabb társadalmi réleg a koldusok fölött, akikre ily módon rászakad az alant állók eltartása is. Mert ugyebár, annyira jól már a polgárságnak sem inegg hogy ezt a rohamosan fejlődő koldúoipart. amely a világnak nem is legutolsó üzlete. holta napjáig saját kebelén melengesse. POLGÁRI LÉGVÉDELEMRŐL eleget hah lünk az utóbbi időben. Így aztán sokáig nem tudunk aludni az ijedtségtől. A fahafesteti ördög előtt azonban időszerűbbnek tartanánk itt Budán, ha megvalósítanák azt a rendé­szeti légvédelmet, amely az ötödik emelet­ről hulló cigarettavégek és kirázott rongyok, esetleg bűzös gyártelepek támadásával szem ben oltalmazná meg a biztos fedezékkel még nem rendelkező, ki nem képzett polgátságoi. Az óbudai ásatások Hónapok óta serényen folynak Óbudán azok az ásatások, amelyek a magyar őstörténet szempontjából oly fontos árpádkori emlékeket hozták napvilágra NAGT LAJOS dr., az akvinkumi múzeum kiváló igaz­gatójának útmutatása szerint. Ar- pádkori emlékeken kívül, rengeteg római és még régebbi dukomentum is előkerült s a tudós igazgató kér­désünkre elsősorban melegen emlé­kezett meg NÉMETHY KAROLT dr. tanácsnokról, akinek köszönhető, hogy a föld kultúráról regélő kin­cseit napvilágra lehetett hozni, majd az ásatások anyagáról így nyilatkozott: Legközelebb a Nagyszombat utca és Viador utca kereszteződésénél fekvő ró­mai katonai amphitealfrum kerül feltá­rásra. * (Az akvinkumi amphiteatriim ugyanis a polgárságé volt.) E terület az óbudaiak szeméttelepe volt valaha, Gal- genbergnek hívták. mert 1848-ban meg akasztottak rajta. A jelenleg még álló házakat a Főváros kisajátotta s 6 méter mélységben alattuk feküszttek a cirkusz romjai, akárcsak Veronában. Itt volt a római város legdélibb vége. Észak felé, a Kálvin utcában nem régen került elő a Szent Péterről elnevezett prépostsági egyház maradványa, ahol Anonymus, Béla király jegyzője, is működött. Újab­ban megtaláltuk a római tábor déli fa­lát is. melyeit a középkorban is használ­tak. A későbbi lakosság ennek közelébe költözött. Tovább ásva, mindenütt római emlékekre és nyomokra bukkantunk. Ez alkalommal került elő a Főtéren Óbuda egyik legnagyobb és legdíszesebb egy­házi épülete és temploma, melyet formá­ja után Nagv ÍLajos király anyjával, Er­zsébettel kell kapcsolatba hozni s való­színűleg ez volt a Klarisszák híres nagy kolostora, melynek eddig nyomát nem találtuk. Most azonban az összes óbudai pincékért1 átkutattuk, felástuk a Zichy- kastélynál levő dohánygyár udvarát is, ahol kialakult e templom szentélyének bezáródása, mely a maga nemében buda­pesti viszonylatban oly monumentális, mint az egri ásatásoknál előkerült nagy­szerű régi egyház. A Fő-téren 3 hajós templom romjaira találtunk, szélessége kb. 30 méter s ebből lehet következtetni a templomhajó 50—60 méteres hosszúsá­gára is. E lelet alapján Óbuda topográ­fiáját újból meg lehet rajzolni s ez új kiinduló pontja lehet Fehéregyháza és Árpád sírja után való kutatásnak. A fő­város most vízvezetéki csöveket fektet le a Laktanya utcában és kb. ott, ahol a régi zsidótemető kezdődik, melyet 1742- ben, Mária Terézia idejében avattak fel (s ahonnan az akvinkumi múzeum már korábban is kapott értékes emlékeket), több fal került elő, melyeket kiegészítve a , régi római parancsnok (Legátus Augusti PrPopraetore) házának kell fulajdonita- ni. Most midőn a csatorna ásása napról- napra előre jut, az akvinkumi múzeum kettőzött erővel dolgozik a romok meg­mentésén. Naponta 5—6 targoncára való anyagot visznek a múzeumba feldolgozás végett. A parancsnok lakása mellett elő­került egy magánfürdő, ő tehát nem für­dőit közösen a legénységgel. Előkerült (több mint 30 méter hosszúságba)« annak az ólomcsőnek maradványa, amely a ró­mai nagy aquaeduetusból bevezette a vi­zet a parancsnok fürdőjébe. Már látni a római tábor kiterjedését és nagyságát s az ásatások anyagából meg lehet állapí­tani, hogy Anonymus igazat írt, midőn megemlíti, hogy Árpád bejövetelekor itt látta a római város maradványait és csodálkozott, bogy ősének, Attila király­nak városát itt megtalálta. —V A magyar középkor, a XII—XIII. században épen hagyta e nyomokat, sőt II Városmajor, mint fürdő-park Ünnepélyes keretek között történt a felavatás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom