Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-02-26 / 1189. szám

»XXII. tu. 1189.il. ELŐFIZETÉS Egy érvre . • 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 ff. Egyesületek, amelyek néki hivatalos lapja, tagjai feláron kapják 1935 tebruár 26 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, i mm. magas sor egyszeri közlés­nél 30 fiit. Szövegsor ára 2 P. Ismertető közlemé- lyek megállapodás szerint. á hirdetés dija mindenkor elftre fizetendő. állandó hirdetőknek nagt tidvizmési Buda érdekeit a várospolitikai közéleti közgazda» sági társadalom és művészet terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ: VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal■ llf Batthyány u. 83. I Telefoni 50-2-96. Hivatalos óráki délután 4—8-ig. BECSEY ANTAL: Kelenföldi kérdésekről A mult évben életbeléptetett úgy­nevezett szanálási törvény alkal­mas arra, hogy úgy indokainál, va­lamint céljainál fogva riasztó ké­pet fessen a székesfőváros háztar­tásáról. Ám a dolog nem így áll. Igaz, hogy u székesfőváros háztar­tása az utóbbi években, állandóan deficittel1 kiizködött és az 1954. évi költségvetés már 10 millió pengőt meghaladó deficittel zárult, ennek oka azonban nem a gazdálkodás módszerében, hanem egyéb, a fővá­roson kívül álló körülményekben rejlik. A kormánvzat a iázisadó életbe­léptetésével, a borfolvasztási adó leszállításával és egyéb fejlesztésre alkalmas adónemekben annyit vont el a főváros háztartásától, hogy a- zok összege többszörösen meghalad­ja az említett deficitet. Kétségtelen, hogy a székesfővá­rosnak az üzemekben fekvő kb. fél- milliárdnyi vagyona uincs kellően gyümölcsöztetve; az tízéinek összes hozadéka ugyanis készpénzben és további természetbeni szolgáltatá­sokban csak 8.5 millió pengő, vagy­is a beruházott tőkének 1.7 % -a. De nem lehet ezért csak az üzeme­ket hibáztatni, mert bár a fővárosi üzemek monopolisztikus jellegük­nél fogva kivételes helyzetben van­nak, mégis annyi szociális és gaz­dasági követelmény kíván kielégí­tést az üzemek részéről, hogy az eredményen nem lehet csodálkozni. Közismerten túldimenzionált sze­mélyzet, a tisztviselők és munkások aránylag jobb dotációja, különböző kedvezmények stb. erősen megté­pázzák a jövedelmezőséget. Mind­ezek figyelembevételével érthető, ha a szanálási törvény főleg az üze­mek jövedelmezőségének fejlesztésé­vel reméli a székesfőváros pénzügyi helyzetét feljavítani. Azt azonban az autonómia és vá­rosvezetés javára teljes objektivi­tással meg kell állapítani, hogy a székesfőváros kiadásait az 1930-as években jelentkezett gazdasági dep­resszió óta erőteljesen igyekezett redukálni; ennek tudható ne, hogy 4 év alatt a székesfőváros költség- vetése 209 millió pengőről 153 mil­lió pengőre csökkent, amely a kia­dások több mint 30%-os csökkenté­sének felel meg. A deficit oka te­hát nyilván nem a túlköltekezés­ben, hanem a fent vázolt körülmé­nyekben keresendő. A székesfővárosi közigazgatás e- zen tág keretébe illesztette bele a XI. kerület problémáit. Ez a város­rész, amely a múlt évben kapott önkormányzatot és nevében is újjá­született, a székesfőváros területileg egyik legnagyobb kerülete, amely­nél csak Óbuda és a X. kerület va­lamivel nagyobb; fekvése, geográ­fiái helyzete és természeti adottsá­gai pedig sok kivételes jelentőségű probléma megoldására utalják. Érdemes a kerület intelligens pol­gárságának e problémákhoz köze­lebb férkőznie és azokra irányító- lag befolynia; mert nem az az egészséges városfejlődés vonala, a- melyet csak a hivatalokban állapíta­nak meg; a megoldásnak magából az életből kell kisarjadzania. Elis­merés illeti Duday Alajost,a kerü­let első elöljáróját, akinek népszerű személye és közismert ügyszeretete záloga lehet a polgárság ezirányu sikereinek. A Boráros-téri hidat két év múl­va átadják a közhasználatnak. Ezzel kapcsolatban a város rende­zés egy sereg összefüggő problé­mája is okvetlenül megoldandó. Nemcsak a hid környékén, ahol végre már nyugvópontra kell hoz­ni az eddigi bizonytalanságokat, hanem a lúd folytatásában meg kell oldani az érdekelt városrész megoldásra váró problémáját: a pályaudvar kérdését, a dobogódombi keserüforrások- hoz fűződő különböző telepitási el­gondolásokat, és halaszthatatlanul a HÉV. problémát is, amire nézve a város illetékes tényezői záros határidő­re szóló terminust is helyeztek ki­látásba. A Szent Gellért-téri HÉV. vég­állomást azonban meg kell hagy­nunk jelenlegi helyén mindaddig, amíg az uj hid létesítésével a Pest­ről átjövő villamos vasút ügye is megérlelődik. Véleményem szerint a HÉV. vég­állomása a Fehérvári-ut és az uj hídról jövő útvonal találkozása he­lyén volna létesítendő, ahogyan a Buda-Alsóvárosi Egyesület közgyű­lésén is kifejtettem. BUBÍRÓL ÍS A BALATONRÖL mondott nagyhatású beszédet a Felsőház­nak február 14-i ülésén RIPKA FERENC dr. ny.. főpolgármester aki bevezető szavaiban az Alföld fásítá­sának kérdéséhez szólt hozzá.- ... Belátom az üzemtervszerüség és a szakszerű kezelés «általános kötele­zettségének nagy fontosságát, továbbá a közérdekű erdőtelepítések é9 az Alföld befásításának szükségét. Ez utóbbi ren­delkezéshez én csupán egy tiszteletteljes kérést vagyok bátor fűzni. Arra kérem a földmívelesügyi miniszter ur ő nagymél­tóságát, hogy a budai hegyvidéknek ko­pár területeit is, amelyekre az előadó ur a maga nagyszerű beszédjében szintén rámutatott, vegye a befásítás programjába (H e 1 y e s 1 é s.) mert azoknak sivársága szinte állandóan kötelességmulasztással vádol bennünket (U g y vaníTJgy vanl) Meg vagyok róla győződve egyébként, hogy a kiváló magyar erdőmérnöki kar az erdészeti közigazgatás keretében va­lóra fogja váltani azokat a nemes inten­ciókat, amelyeket ennek a kiváló tör­vényjavaslatnak előkészítői kívántak szolgálni. A szükséges természetjáró propagan dóval kapcsolatban hivatkozott Zsitvaj Tibor ny., miniszter beszédére, hozzáfűz ve a maga részért) is, hogy a falu népét és a természet rajongóit közel kell hozni egymáshoz. Uj honfoglalást fürgét: karoljuk fel a mai ország szépségeit s azok közt is első helyen a Balatont. A nemzeti öntudat kö­telessége a magyar tenger kultusza. A Balatont a külföld megszerette, de még le kell törni a fürdők néhol tűrhetetlen drágaságát, habár általánosítani itt sem szabad. Szükség van olcsó és jó közle­kedésre, elsősorban a budapesti viszony­latban. De a Bécs—Balaton műút is még mindig csak álom. Rossz a balatoni kör­forgalom, rendszertelen az autóbusz és ritka a hajóközlekedés. Az ivóvíz hiánya is komoly akadálya a telepek kívánatos fejlődésének. Köfeeészségügyi kultúra, megfelelő szállók Kellenek a nagyobb lendülethez. A Balatoni Intézőbizottságnak' bizto­sítsanak hatáskört, végre is meg kell kez­deni a Balaton kérdésének előkészített, programszerű megoldását. De védjük meg a tómenti tájszépségeket, meghatá­rozva az idegenforgalom komoly szem­pontjait. A Badacsony-rombolásnak sza­kadjon vége, Gulács és Tihany szépségei maradjanak meg mocsoktalanul, a lehe­tőségig megvédve azonban a dolgozó nép és a kőbánya tulajdonosok érdekeit is. — Meg kell mutatnunk, — mondotta, — hogy nagyon trdjuk szeretni ezt a föl­det és a mi sz^retetünket tetteinkkel igyekszünk a jövő nemzedékek lelkületé- be és szivébe átültetni. Ripka Ferenc dr. felsőházi tag fejte­getéseit élénk he’yesléssel és tapssal fo­gadta a Felsőház- előkelő testületé. Az utak portalanítása idáig vízzel és olajjal történt. A/, olaj eljárás egyes he­lyeken kitűnően bevált és hosszú időre feleslegessé tette a locsolást. Most ismét kiírta a főváros a pályázatot 600 ezer négyzetméter portalanítására s a felté­telek szerint csak szagtalan anyagokkal lehet pályázni. If r-zolni kell azt is, hogy az alkalmazandó anyagok Magyarorszá­gon készülnek és meg keli jelölni a tele­pet, ahol a kívánt mennyiséget tárolják. Bebizonyosodott, hogy egyes utak olajo­zás utján való pormegKÖtése nem vált be s ezért idén a „vizűvég“ nevű nátri­um silicat oldatot is használják. Hasonló célra kátrányozási is alkalmaznak, ami legutóbb Pécsett jól bevált. Az uj eljá­rásokkal elsősorban a külső budai utakat I és u teákat püifuianítjak, amelyeknek állandó öntözése nehézkes volna. Bécsi huncutság — Törvényesen védve — A velszi herceg látogatásának napjai­ban, a nyugati kultúra 1935-ik dicsőséges esztendejében, idegenforgalmi propagan­dánk reményteljes pirkadása közben az ember megáll egy-egy papirkereskedés kirakata előtt, rábámul egy képsorozatra, amely állítólag Budapestről készült és valami összeszaladt keserűséggel a tói­kéban megkérdezi: — mi ez ? Hosszú idő óta a legelőkelőbb buda­pesti papirkereskedő cégek levelezőlapo­kat árusítanak amelyek a legszenienszedettebb valótlanság­gal, a legrosszindulatúbb hamisítás­sal mutatják be Budapest tájképi szépségfi részeit, kínos egyvelegbe kotyvasztva Budapesten soha nem látott gatyás parasztokat, sátoros cigányokat a főváros mai panorá­májával. Munkatársunk: Margittay Rikárd dr. hívta fel a Budai Napló figyelmét ezekre a tendenciózus csemegékre, ame­lyeket kétségtelen művészi formában egy Jenvay (?) nevű rajzoló mun­kája nyomán a Nedomansky bécsi rézmetsző cég, úgynevezett szép, szines kiállításban hozott forgalom­ba, s amelyeknek egy-egy példánya Budapesten 60 fillérbe kerül. Nyilvánvaló, hogy ezek a lapok első­sorban az ittjáró idegenek számára ké­szülnek. Magyar ember látja a valóság és a kép közötti különbséget és talán könnyen napirendre tér a szándékosság fölött. De minket még ma is propagandánk, kiadványaink után ítélnek meg a külföldön és minden jó érdekünk azt diktálja, hogy Bu­dapest nehezen megszerzett világ­hírnevét ne lehessen elcsúfítani egy még népszínműben is valószínűtlen parasztváros kontúrjainak elülteté­sével. A sorozatból két képet őrzünk. Az egyik a Hunyadi János út részletét mu­tatja be háttérben a Halászbástya finom csipkéivel. A járdanélküli, poros budai úton mindnyájunk épülésére lobogó fe- hérneműs, helvretyutyutyus lovas isikoschoik száguldanak, jobboldalt a jó öreg Hunyadi János szobra nézi szomorúan a szüreti mulatsá­got. Propaganda óhl Mégis csak szerény ibolyaszálak vagyunk mi magyarok, hogy ilyen művészi képecskék lóghatnak kira­katainkban. Nekünk már semmi sem árt­hat. Mi már semmit se veszünk észre. Nekünk egyáltalán nem fontos, hogy vég­re egyszer kijelentsük: az ezeréves magyar kultúra és a népszínházi díszletek közt lényeges különbségek vannak és, hogy az ilyen hazug művészi! produkcióra semmi szükségünk nincs. A másik kép körülbelül az Erzsébet- bid helyéről budai „panorámát" nyújt. Látható ezen a királyi Vár hátte­rével a pesti fövenyre kirakodott sátoros cigánytrupDon kívül a nagy röcsögei majális, ezenkívül pedig Szaharához hasonlító pesti síkság. Hogy Európa legszebb hídja, az Erzsé- bethíd, kimaradt, hoev szabad ezért, Is­tenem, egy szót is szólni? Hogy a Du- napartot már régen kikövezték s a nagy pesti camparaán azóta egy pár palota is épült, minek ezt fölhánytorgatni? Fo­gadjuk el, amit a művész mond és es­sünk hasra azelőtt a modern hajó előtt, amit a Dunára pingált és amin még Ko­lumbus sem ért volna soha Amerikába A többi képekről nem is beszélünk, a derék tót tutajosokról, akik tudvalevőleg itt a világvárosi forgalmat megteremtet­ték, s akiknek egyedül köszönhető, hogy a velszi herceg tábort ütött a dunamenti pusztán. De azért megkérdezzük, ki az oka annak, hogy ezt a lázító ostoba képeslapsorozatot Budapes­ten „törvényesen védve“ megjelö­léssel lehet forgalombahozni és hajlandók-e az illetékesek tudomá­sul venni, hogy mérhetetlen erköl­csi kárt jelent a magyar főváros­nak az ilyen „propaganda“? Jenvay úr művészetének és a bécsi furfangosság új jelentkezésének: ennek a képeslapsorozatnnk eltüntetése elsőren­dű nemzeti érdek. Bizalommal várjuk, hogy az illetékes hatóságok sürgősen re­habilitálják a meghamisitott magyar kul­túrát, rehabilitálva a világhirű főváros tájszépségeit is. Magyar József A főváros költségvetéséről nyilatko­zott Szendy Károly polgármester, kije­lentve, hogy a belügyminiszteri jóváha­gyásnak nincs különösebb akadálya. Hosszú idő óta szó van már beruházási kölcsön felvételéről, amelyet a kormány­hatóság valószínűleg engedélyez is. ösz- szegszerűség tekintetében eredetileg |5 millióról volt szó, most azonban a Mar­git híd kiszélesítésének ügye újabb 5 milliót igényel.' A szükséges 20 millió engő kétharmad részét az OTI és MABI ocsájtják rendelkezésre, további 5 mil­lió pengőt pedig hazai pénzintézetek. A Batthyányi téri vásárcsarnokot mint ismeretes, az OTT sportcélokra kí­vánta igénybevenni. Szendy Károly pol­gármester meghallgatva a testnevelési fórum kívánságát, természetesnek találta, hogy az átalakítással járó költségeket — a kérdés ily megoldása esetén — az OTT viselje. Ez a szinte magától értető­dő szempont sportkörökben nem talált visszhangra, mert kedvezőbbnek tartot­ták volna, ha a szükséges munkákat a város végezteti el. Egyelőre az a helyzet, hogy a mindkét részről érthető álláspont nem közeledik egymáshoz, ez viszont ta­lán mégis a közönség álláspontját iga- zolja: hagyják meg a vásárcsarnokot mai formájában és Bocsássák azt álllan- dó kertészeti és virágkiállítás céljaira. A Tabán rendezésére külön kölcsönt vesz fel a főváros 7.5 milliós összegben. Ebből a pénzből még tavasszal hozzá­kezdenek a közművek és utak építésé­hez, végrhajtva a szükséges terepegyen­gető munkákat is. A Rudas fürdő átépí­téséhez szükséges 800.000 tengőt az is­mert 20 milliós kölcsönből hasítják ki, ugyanebből a kölcsönből fedezik a budai iskola építkezések és az Uj Szent János kórház ui pavilionjainak költségeit. Budának köszönhetik a szerbek és oláhok mai irodalmukat Valamikor, réges-régen a magyar hon­foglalás idejében még erősen Küzdött a nyugati egyházzal Bizánc kultúrája. Mi­kor a nyugati keresztény salzburgi és passaui püspökök hegemóniája megzavar­ta Szvatopluk merész nagyszláv álmait, a bajor püspökökkel szemben Mihály bi­zánci császár küldte a mai felsőmagyar- ország területére Method és Cyrill szer­zeteseket. akik megérkezésük után szlo­vén abc-t szerkesztettek és ó-szlovén nyelvre ültették át a Bibliát. Csakhogy Method halála után — 885-ben — Szva­topluk megint maga kereste a kapcsola­tot Rómával és az általa szervezett szlo­vén egyházat megtagadta. Ez a szlovén egyház különben sem volt szláv kultur- eredmény, mert a bizánci egyház fiókjá­nak tekintehető. Az ó-szlovén rítusnak azonban hívei maradtak az inkább bi­zánci érdekkörhöz tartozó Dunán túl lakó bolgárok közt, a magyar honfoglalás után is. A cirill írás tehát nem szerb, de nem is szláv, hanem bizánci kultureredmény, amely másodlagosan a bolgárok útján ju­tott a szerbek birtokába. A szerbek, a- kárcsak az oláhok, semmiféle magasabb kultúrának vagy szervezetnek nem vol­tak részesei, csak olykor, a magyar hó­doltságok alkalmával tanulhatták meg a társadalmiasodás egynémely feltételeit. A török hódoltság nem kedvezhetett a szerbek vagy oláhok esetleges művelő­désének és Mayarország nyújtotta a szel­lemi élet' első mankóit is ezeknek a ma­guk hegyeiből kizavart; ide vendégszere­tettel befogadott népeknek. Az oláhok első nemzeti Bibliája 1641 után I. és II. Rákóczi György és Apaffi fejedelmek költségén jelent meg. A szerbek nemzeti irodalma a XIX. század elejéig egy kia­dóvállalatot ismert és ez a budai Egye­temi Nyomda volt. Nemzeti nyelvük, he­lyesírásuk pallérozása itt kezdődött Bu­dán s a román irodalmat a budai nyom­da három korrektorának működése indí­totta el. A görög katolikus és görög ke­leti püspökök valamennyi egyházi kiad­ványukat itt készíttették, de Sztratimiro- vies István karlócai metropolifa 1813 áp­rilis 23-án titokban fels.égfolyamodvényt küldött az udvarhoz, kérve, hogy ő is állíthasson nyomdát. Ez már a későbbi nemzetiségi ébredés erőszakos jelentke­zése volt, de még a bécsi udvar se merte egy szerb nyomda lehetőségét elképzelni. Tehát Budáról indult el az a kultúra, amelynek latin rokonságát kutatja a bu­karesti Cuza, nem szólva a szerb disznó­pásztorok valószínűleg kínai császárok­kal való közeli kapcsolatairól. Éppen e- zért egy kicsit büszkén olvassuk az Egye­temi Nyomda Történetének, Czakó Ele­mér szerkesztésében megjelent lapjain, hogv ami kevés kultúra mégis letévedt a dicső utódállamokba, az is innen jutott oda, kis napsütésnek az éjszaka sötét­jébe. A budai Dunapart rendezésének kér­désével foglalkozott legutóbb a Közmunka Tanács szakbizottsága. Azt tervezik, hogy a budai Lánchídfőt környező útvonala­kat fölemelik a Clark Ádám tér színvo­nalára, a villamossíneket pedig az alsó parton fogják vezetni. Ezzel Kapcsolat­ban sürgős szükség volna a budai Duna- par villamos pályájának átrendezésére, esetleg végig az alsó-rakparton vezetve, ami a budai Dunakorzó területét megsza­badítaná a folytonos csilingeléstől. Halcócszi éve az 1935-ös esztendő. Április 8-án lesz 200 éve annak, liogy a száműzött vezérlőfeje­delem: II. Rákóczi Ferencz Rodostóba.i lehunyta szabadságról álmodó szemét. Az önzetlen hazaszeretetnek, mély vallásos­ságnak, hűségnek és szervezőképességnek ragyogó példáját ünnepli a nemzet az em­lékezés öröktüzeivel és az első szent lán­got Magyarország Kormányzója vitéz nagybányai HORTHY MIKLÓS gyújtotta meg a magyarság, mai fájdal­mas éjszakájában. Elnémult minden kis­hitűség, fölcsillantak a szemek a Kor­mányzó szavára s a múlt nagyságában megfürödve, testületek, iskolák, magáno­sok versengenek a szebb emlékezés dicső­ségéért. Részt kért az ünnepségből az ORSZÁGOS RÁKÓCZI SZÖVETSÉG és javasolja, hogy II. Rákóczi Ferencz és Horthy Miklós kormányzó dombormű­vű képmásával Rákóczi pengőket adjon ki az állam, Rákóczi bélyegsorozatot a posta; a Nemzeti Múzeum rendezzen ku- ruczkori kiállítást. Iskoláink és ifjúsági intézményeink Rákóczi ünnepségekkel; a magy. kir. Operaház és Nemzeti Színház pedig korhű alkotásokkal hódoljon a nagy magvar szabadságból emlékének. Aj táv Jenő ny. miniszteri tanácsos ti. v. társelnök, Szabó Sándor dr. ny. főis­pán elnök és Pálos Ödön szfv. gazdasági főfelügyelő, főtitkár hivatott vezetésével propagálja a hatalmas szervezet, hogy a Rákóczi ünnepség ne csak a történelmi kegyelet, hanem a magyar katona hősies­ségének is méltó himnusza legyen. Ja­vaslataik szerint a megyék és törvényha­tóságok díszközgyűléssel ünnepeljék az évfordulót s ezért a főváros tanácsát is fölkérték, hogy 1935. április 8.-án eset­leg néhány nappal előbb az ősi magyar közigazgatás szellemében áldozzon histó­riánk ragyogó férfiának. Ez az év legyen Rákóczi éve s az 6 élete legyen a nemzet számára a fáklya, amely a sötét éjszakából kivezeti szebb napok hajnalához. Az Alsó-város problémái — Buda-Alsóváros! Egy esület Közgyűlése — Minden nagyváros, elsősorban az or- i szágok székhelyei oly módon fejlődnek, | hogy a népesség gyarapodásával a köz- | igazgatási kerületek külső részei önálló , városrészekké válnak. Ez nem megállás, mert az ilyen külső részekről ismét le- ! válik egy új rész, hogy folytassa a ter­jeszkedéssel kapcsolatos városi szervez­kedést. így jár majd egy-két évtized múlva a székesfőváros legújabb kerülete, a Xl-ik — Kelenföld, új nevén: Szent Imre-város. 1 Fejlődése oly hatalmas méretű, hogy hamar túllépi a vasúti töltést, ahol' máris szervezkednek — egyelőre a mostani ke­retek között — és a fejlődésnek indult Alsóváros lesz a jövendő kapocs Albert­falva és Budafok között. Ennek a városrésznek éltető szerveze­te a „Buda-Alsóvárosi Egyesület” rendez­te e hó 14.-én ez évi rendes közgyűlését BECSEY ANTAL elnök vezetésével, hogy ünnepelje egy­úttal lemondó ügyvezető elnökét, aki az egyesület megalakítója és az alsóvárosi érdekek rendületlen harcosa: GÖMÖRI GYŐZŐ, aki ugyan gyöngélkedése miatt mondott le, de ez nem jelenti azt, mintha 6 a Bu­da-Alsóvárosi Egyesülettől el akarna tá­volodni, mert hiszen a közgyűlés Gömö- ri Győzőt örökös tiszteletbeli elnökének megválasztotta. Ez alapon mindig módjá­ban fog állni, hogy továbbra is irányító tevékenységet fejtsen ki. Gömöri Győző kéri tehát jóbarátait és az egyesület ösz- szes tagjait, hogy mindenki továbbra is tartson ki az egyesület mellett, mert az egyesület, különösen a jövőben fontos té­nyező lesz, tehát mindenkinek jóakaratú közreműködésére az egyesületnek szük­sége van. Becsey Antal elnök megnyitó beszé­dében, amelyet a lap élén közlünk, is­mertette az Alsóváros problémáit, — üd­vözölte Mikola Gézát házassága 30-ik — Mócsy Lászlót pedig házassága 40-ik évfordulója alkalmából, — Szigethy La­jos igazgatót pedig a Vásárpénztárnál eddig értékes munkában eltöltött 25 éves szolgálata alkalmából, melegen megemlé­kezve Gömöri Győző alapvető és köz­hasznú működéséről. A kerület problé­máival foglalkozva, azzal fejezte be sza­vait, hogy az új kerületnek ezekbe a nagyvonalú feladataiba kell beleillesz­kednie a Buda-Alsóvárosi Egyesület cél­kitűzéseinek. Meg kell állapítania, hogy ez az Egyesület 8 esztendős hivatalos fennállását megelőző több évtizedes múlt­ra tekinthet már vissza, amely idő alatt a polgárság egyetértése és erőinek meg­szervezése csodálatos fejlődést indított meg. Ha meggondoljuk, hogy ott, ahol ma bérpaloták és pompás villatelepek állanak, még másfél évtizeddel ezelőtt szán­tóföldek voltak, akkor kalapot kell emelnünk annak a polgárságnak szervező munkája előtt, amely eb­ből a kultnrátlan városrészből egy közművekkel és a nagyvárosi ké­nyelem minden eszközevei ellátott knltnrvárost: Buda-Alsóvárost te­remtett meg. Ne felejtsék el azonban az egyesület tagjai, hogy a problémák tárháza egy nagy város légkörében szinte kimeríthe­tetlen és ha a fentebb vázolt problémák megoldása egymás után valóra válik, ne feledkezzünk meg arról, hogy ez még nem azt jelenti, hogy a tétlenség korsza­ka következett be. Ellenkezőleg új prob­lémák, új feladatok újszerű követelmé­nyeket támasztanak a polgárság kipró­bált szervezete: Buda-Alsóvárosi Egye­sületével szemben. A lelkes ünneplés után SZIGETHY LAJOS olvasta fel évi jelentését, amely minden évben a közgyűlés kedves eseménye. Most is felölelte a Kelenföld múlt évi életének jelentős mozzanatát, kiemelve Becsey Antal elnök és Gömöry Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom