Budai Napló, 1935 (32. évfolyam, 1183-1208. szám)

1935-02-09 / 1187. szám

1935 február 9

2J

XXXII. W. 1187, sí. ELŐFIZETÉS

Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám <40 ff.

Egyesületek, amelyek nek hivatalos lapja, tagjai féláron kapják

Budai Napló

HIRDETÉSEK

Egy hasáb széles, 1 mm. magas sor egyszeri közié»* □él 30 fül'. Szövegsor ára 2 P. Ismerttető köziemé* lyek megállapodás szerint.

\ hirdetés dija mindenkor

előre fizetendő.

ailindö hirdetőiünk run kedveinket

Buda érdekeit a várospolitika, közélet, közgazdaság, társadalom és művészet terén szolgáié újság

FELELŐS SZERKESZTŐ:

VIRAÁG BÉLA

Szerkesztőség és kiadéhivatali II, Batthyány u. 83. Telefoni 50-2-96. Hivatalos éráki délután 4—6-ig.

Mi lesz

Budával?

Budán különleges pártéletet élnek a polgárok. Megszokták, hogy pozitív pártkeretek között fejtsék ki óhajaikat, kívánságaikat és minden kérdést a párt elé vittek. Régi rendszer szerint csak két párt volt Budán: — a kormányé és — ellenzéké. De erősen körülhatárolt pártkeretekkel.

Nagy politikai válságok változtattak csak ezeken a megszokott, vérré vált viszonyokon, de a külső keretek mindig megmaradtak. Élő példák erre a „Budai Polgári Kör és a „Budai Polgári Kaszinó“.

Másfél esztendeje, hogy ez a helyzet meglazult, de nem követte olyan kialakulás, mely a polgárság elhelyezkedését lehetővé tette volna.

A „Polgári Egység“, vagy helyesebben az „Egységes Polgári Párt“- mely a magyar természettel nehezen összeegyeztethető, de a politikába le sem rántható vallási alapokon való szervezkedést megállította és nem a vallást, hanem a polgári mivoltot igyekezett nemzeti alapon a budapesti közélet iránytűjévé tenni, — kénytelen volt önállóságát a nagy nemzeti egységnek alárendelni, — most, mint az oldott kéve, széthullóban van.

A kormány tudtával hárman is igyekeztek ezt a pártot átszervezni:

Tabódy Tibor, Mecsér András és Bénárd Ágoston. A polgári párt vezére, Kozma Jenő, a maga pártját' fölajánlotta és vissza is vonult, hogy minden felesleges gesztus nélkül bizonyítsa e válságos külpolitikai helyzetbeh az oly rendkívüli módon szükséges nemzeti egység előtt váló meghódolását.

Csakhogy a párt átszervezése mindezek dacára neeezen ment, megfelelő eredményeket az új szervezők elérni nem bírtak a polgárság bizalmát teljes egészében megnyerni nem tudták s így felsőbb helyen más megoldást kerestek. De az országosan erős Nemzeti Egység Pártja nem vállalhatta megbízottai kudarcát és tabula rázát csinált. Elejtette a maga embereit, de elejtette a régi vezéreket is. Ne legyen igaza senkinek.

Karácsonykor azután új helyzet alakult ki. A kormány Zsitvay Tibor volt minisztert bízta meg a maga részéről a fővárosi pártszervezet megalakításával, aki az egyik, Budán rokonszenves politikust, Petra- csek Lajos országgyűlési képviselőt és fővárosi bizottsági tagot hívta meg a feloszlóban levő Polgári Párt részéről, hogy a szervezés munkájában, — mint a régi párt minden belső ügyét ismerő városi politikus — vegyen részt. Hogy a régi keretek se állják az átszervezés útját, feloszlatták az Akadémia utcai központi párthelyiséget és átköltöztették azt az Esterházy utcai központi párthelyiségbe. Szerepet szánt ott az új intézőség Becsey Antalnak is, aki Kelenföldön vezére ma is még a régi keretek között mozgó „polgári* szervezetnek.

A „budapesti“ egységes polgári párt ezzel hivatalosan megszűnt.

De itt maradt Buda !

Itt állanak még a régi pártkeretek, mert a „Budai Polgári Kört“ a budai Vigadóból nem lehet Pestre áthelyezni. Minden budai kerületben még megvannak a régi keretek: a Krisztinában, Óbudán és Kelenföldön.

Az erős tempóban megindult új szervezkedés, illetve átszervezés egyre lassúbb lépésben halad, ami nem vált ki valami különösebb lelkesedést a komoly polgárság körében, de sorvasztja azokat az új alakulásokat is, amelyek hivatva volnának arra, hogy felszívják a régi polgári pártot, de az általános bizonytalanságban nem tudják meggyőzni a polgárság tömegeit, megszerezni azok teljes bizalmát.

Tanácstalanul áll ez a polgárság régi keretei között, — az új törekvésekkel szemben.

A lassú szervezkedés mellett az új pártvezetőség nem tudta eddig

lelkesedést kiváltó formák között felszínre vetni azokat a vezéreszméket, amelyek a budai polgárság jobb jövőjét szolgálhatnák. Uj csoportosulások alakulnak ki Buda minden részén, zászlójukra írva a maguk kívánságait, amelyek távol állanak minden országos politikától, — gazdasági, városfejlesztő, kenyéradó kérdések, amelyek azt a politikai irányt keresik, amely ezeket írja a zászlajára és igyekszik azokat megvalósítani. Ezeket felkarolva, szívesen szolgálják az országos pártérdekeket ezek az uj csoportok.

Itt kell a polgárságot megfogni és vezetni, nem pedig titkos, zárt ajtók mögötti tárgyalások sovány eredményeivel elkedvetleníteni.

Nem tesznek jó szolgálatot a kormánynak azok, akik elzárkóznak a polgárság elől és immár két hónap óta nem tudják megtalálni az utat ennek a becsületes, hagyományokat tisztelő, de az új eszmék elől el nem zárkózó polgárságnak a szívéhez.

DUBONAI PÁL

A bécsi-úti Amfiíeátrum-ot a véletlen szülte azzal, hogy a téglagyárak kibányászták az értékes a- gyagot a téglaégetéshez és ezzel amfiteátrumszerüen kibányászták a Mátyás hegy alját. József Ferenc főherceg is ámulva nézte ezt a nem ismert, óriási arányú, romantikus környezetű alakulatot, amikor az Aranyhegyre tervezett Stadion ü- gyében járta ezt a vidéket. Akadt zseniális építész, aki ide tervezte a Stadiont, amelynek az lett volna az előnye, hogy éppen ide torkollana az az út, mely egyenesen az uj ó- budai hídra vezet. Ez az előnye akkor is megvan, ha más célra használja ki a város. Néhányezer pengő költséggel gyönyörű hellyé alakítható, ahol strandfürdő is épülhet, ha Pávai Vájná Ferenc egy kissé megfúrja a talajt. Lehet. Parkot olyat teremt ide Morbitzer kertészeti igazgató, amelynek talán párja nem volna fél Európában. Ha tényleg volna ott melegforrás, hamar akadna magánvállalkozó, aki fürdőt, szállót építene oda és megmozdulna az északi fürdőváros fejlődése Csillaghegyig, amely vidék ma a legfüsttelenebb városrésze Budapestnek. Az érdekelt téglagyár a feltöltés költségeitől szabadulna a terület átengedésével, sőt megbocsátanák bűneit is, amiket ezzel a szerencsétlen bányászattal elkövetett. Nagyot fejlődne a Mátyáshegy vidéke és uj élet költözne Óbuda e részére, ha ott gyógyfürdő épülne. Ezt a romantikus helyet meg kell menteni még akkor is, ha csak park épül oda, vagy valami sportpálya.

Az érdekeltség megalakulását

tervező bizottság arra kérte lapunkat, hogy hívjuk fel az ottani polgárság figyelmét a megindult szervezkedésre és kérjük fel az érdeklődőket, hogy címüket levelezőlapon küldjék meg mielőbb a szerkesztőségnek: II., Batthyány u. 63. A II. kér. Iparoskör ingyen átengedte körhelyiségét, hogy az értekezleteket ott rendezhessék.

Az elátkozott városrész, az a halott háromszög, amelyet a Fő utca, Batthyány utca és Királyhegy utcán át a Margit körút határol, — végre megmozdult és értesülésünk szerint legközelebb értekezletre jönnek össze a kétségek közt vergődő háztulajdonosok. ,Meg kellett moz- dulniok, mert így folytatva, néhány év múlva ' mindenükből kifosztva, koldus módon lesznek kénytelenek otthagyni ősi házaikat. Pedig nagy jövőre hivatott ez a városrész. Még a „fürdőváros“ címén is van jövője, mert a Királyfürdőben, régi, szép, török építmé- nyű fürdője van. Most kísérleteznek tulajdonosai azzal, hogy megkeressék a fürdő régi forrását, a- mely valami földrétegcsuszamlás révén más irányt vett és még a török uralom idején kénytelenek voltak a Lukácsfürdő udvaráról az egyik forrást ide> vezetni, ami a víz gyógyerejének rovására esett, de a vízátemelő szerkezete — amelyet annak idején Becsey Antal tanulmányozott, amikor a Szent Lukács fürdő fűtését saját forró forrásával megépítette, — olyan mintha ma épült volna. Ennek a városrésznek van szép Duna partja is és csak az a baja, hogy a Tő utcával párhuzamos utcái nem torkolnak főútvonalra és a keresztutcákkal együtt, kígyózó vonalú sikátorok.

József Ferenc főherceg — az idegenforgalomról

A Palatínus-család közszeretetben álló tagja, József Ferenc főherceg, nemes egyszerűséggel vesz részt állandóan a jobb jövőért folytatott életbarcunkban és hosszú idő óta vezeti a fürdőügy megszervezését. Február 5.-én, a Magyar Tőzsdeklub meghívására ismét mint előadót üdvözölhette a közönség, amelynek nevében Reményi Schnelle'r Lajos dr. vezérigazgató üdvözölte lelkes szavakkal, akinek megnyitóbeszéde után nagy érdeklődés közben József Ferenc kir. herceg állott szólásra, többek közt ezeket mondva: — „Budapest csak akkor lesz igazán fürdőváros, ha a külföldiek fogják annak elnevezni. Egyik célkitűzésűnk, hogy mi legyünk, — gyógyfürdőink és üdülőink réven, — Európa nagy egészségügyi reperatur műhelye. A fürdő- és gyógykérdés olyan, mint a hitelkérdés: bizalmat kell keltenünk, tehát nem szabad túlzott reklámmal dolgozni, hanem csakis az orvosok és üzletemberek által előírt propagandát helyes megcsinálni.“ — A kir. herceg rendkívül érdekes fejtegetéseit mindvégig feszült figyelemmel hallgatta az előkelő szakközönség, majd Szviezsényi Zoltán, a Kurko- misszió igazgatója, az idegenforgalom nemzetgazdasági jelentőségét ismertette. Miklós Arnold dr. határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint az érdekképJl polgármestereit

közül mindazok, akiket mint „nagyokat“ emleget a polgárság, új utakon, új, nagy célokat igyekeztek megközelíteni, ezeknek a céloknak az útját egyengetni és naggyá vált az, aki lehetővé tette azok megvalósítását. Boráros János neve ma is él. Megvalósította azt a nemzeti gondolatot a múlt század elején, hogy az akkor erősen elnémeteseaett Pestet, visszavezette a magyar világba azzal, hogy elrendelte a magyar nyelven való tanítást azelemi iskolákban. Ma már talán nem is megy ez érdemszámba, de akkor nagy nemzeti cél volt. Nyolcvan évvel utóbb utóda, Bárczy István modern palotákat épített ezeknek az iskoláknak és betetőzte a célt. Azok a Gerlóczyak, Kammermayerek és Halmosok emberfeletti munkát végeztek annak a nagy célnak az érdekében,. hogy három apró városka helyett, a nemzethez méltó, hatalmas székváros alapjait vetették meg és megteremtették a mai Budapestet. Ez a város szűkre szabott keretei között azonban már nem fér el. És ha az elmúlt félszázad ragyoviseletek tagjai a rendelkezésükre bocsáj- tott idegennyelvű propagandairatokat hajlandók külföldi levelezésükhöz mellékelni. Ezt a javaslatot, amely Tábori Kornélnak, a Budai Naplóban és a Baross Szövetségben felvetett eszméjével teljesen azonos, nagy örömmel fogadta el az értekezlet, amely kitűnő hangulatban, a királyi herceg éltetésével ért véget.

Az agrár-érdekeket is fölkarolta most a főváros és megfelelő szakembert állított ide, aki gondját viseli, hogy a hegyvidéken és a várost környező síkságokon meginduljon tervszerűen megfelelő gyümölcsös primőr-termelés. Eddig ennek nem volt megfelelő szakértője a fővárosnál, most azonban szerződtették Horusiczky Henrik agrár geologist, akit nyugalomba vonulása alkalmával mint igazgatót nyugdí jaztak a Földtani Intézetnél. Már nem fiatal ember, de foglalkozott Budapest talajviszonyaival, és ez alapon mint agrár geológus bizonnyára ellátja jó tanáccsal a gyümölcstermelőket és kertészeket s így megbocsátható ez az álláshalmozás. Ezzel meg indult a szakemberek bekapcsolódása a fővárosnál s remélhető, hogy — ha már a Curoomissio nem egészítette ki önmagát orvos, hydrolo- gus és geológus szakértőkkel — a főváros pótolja ezt a mulasztást és a tervbe vett mélyfúrásokhoz és forgása elegendő volt és meg is felelt a múlt nemzetközi viszonyainak, betöltve a „második“ főváros szerepét, a Habsburgok monarkiájában, — ma a teljes önállóságát visszanyert nemzet nagyságát — megcsonkított országterület mellett — sem reprezentálja eléggé, mert a szomszédos új államok mesterségesen felfújt székvárosai közül nem emelkedik lakossága létszáma miatt a „keleteurópai metropolis“ magaslatára. A nagy elődök munkáját a polgármesteri székben, a hívatott utódnak kell betetőznie. Nagynak ismeri el és örökké hálás lesz ez a nemzet annak, aki a már meglévő Nagy-Budapestet megszervezi és két milliós magyar kultúrközpontot teremt itt, Kelet-Európábán, amely nagy nemzeti létünk, kultúránk, történelmi múltúnk, hivatásunk mellett tesz tanúbizonyságot Nyugat felé, — de ragyogásának fénysugarai átvilágítanak keleti testvéreinkhez is, az ős, turáni hazába, hirdetve, hogy : — „Áll Buda, él magyar még 1“

ráskutatásokhoz megfelelő hydrolo- gust és geológust is szerződtet, jóvá téve ezzel a fürdőügy egy régi szépséghibáját.

Meg kell nyitni a Szépvölgyet, még nagyobb áldozatok árán is, mert most hiányzik a kapocs az ó- budai hegyvidékhez. A Rózsadomb már beépült, csak az elhanyagolt Szépvölgy felé eső része épül lassan. Csodálatos, hogy Budán minden romantikus völgy kívülről fejlődik befelé, mert torkolatánál valami ^ fojtogatja. A Hűvösvölgy is így épült, amíg idelent a temető és

téglavető csúfította, fojtogatta. Csakhogy a Pasarétnek Kozma Jenőben volt pátrónusa, aki megindította az első rész fejlődését és ma a Pasarét Buda terjeszkedésének egyik legkedvesebb terrénuma. így járna a Szépvölgy is, ha valaki felkarolná ügyét. Király Kálmán tanácsnok minden fejlődést szuverén szolgál és segít elő és a polgármester a hegyvidék szerelmese. Oda is költözött, annak a domboldalnak az aljára, amelyen túl a titokzatos Szépvölgy kanyarog, hogy uj, gyönyörű tájakra vezesse a főváros közönségét. Csak éppen lent ennek a völgynek a torkát is szorongatja valami gyártömeg hét kéménnyel. Úgy tudjuk, hogy üzemét már beszüntette. Szabad az úti

Atlrakció nélkül nines Idegenforgalom"

Irta a LukálS Elemér a „Magyar Közélet" felelős szerkesztője

Mottó :

„A főváros idegenforgalma nem merülhet ki Szent István hetének rendezésében." (Leszögezték a Közigazgatási Bizottság ülésén. 1935. január 14.-én.)

Az igazi szakembert nem tévesztik meg azok a statisztikák, amelyek idegenforgalmunk emelkedéséről a közelmúltban beszámoló célzattal képet nyújtottak. Kétségtelen, hogy bizonyos emelkedés idegenforgalmi számainkban észlelhető volt. Ha azonban mélyrehatóan vizsgálom azokat az okokat, amelyek ezt az emelkedést előidézték, arra jövök rá, hogy az emelkedés okai olyan tényezők, amelyek a magyar idegenforgalom szempontjából állandónak nem tekinthetők. Külpolitikai helyzetre és viszonyokra célozva, amelyek a magyar idegenforgalom malmára hajtották a vizet és bármilyen örvendetes ez a „ma" szempontjából, éppen ezen a területen döntően fontos, hogy messzebb tekintsünk a jövőbe, amikor talán vagy biztosan

ezek az okok már nem forognak majd fenn.

Vitathatatlan, hogy hazánk természeti kincsei is az idegenforgalom elsőrendű alapjainak tekinthetők.

Ámde az idegenforgalom analitikusa jól tudja, hogy ezen a téren is komoly a verseny. Ebben a versenyben pedig

mi meglehetősen súlyos handicap - pel indulunk

még akkor is, ha az erők különben egyenlőek, ami alatt azt értem, hogy van eset, amikor például Svájc vagy Olaszország természeti szépségeivel kell mérkőznünk. A handicap abban rejlik, hogy

nálunk bizonyos dolgok hiányoznak, amelyek amott már megvannak. Ezek a hiányok a nyugatról idekerülő idegeneket, legelsősorban pedig a legbővebb pénzűeket, — angolokat, amerikaiakat, — kiváltképen befolyásolják (fürdőszoba, W. C.).

Mindezekből tehát arra kell következtetnem, hogy mindaddig, amíg ilyen űr tátong a magyar adottságoknál nem szabad vakon bíznunk eme forrásaink feltétlen erejében.

Ha az idegenforgalom áramlásának és eredményeinek útjait vizsgálom, meggyőződök arról, hogy komoly nemzetgazdasági szempontból jelentős értékké az idegenforgalmi számok csak ott váltak, ahol az idegenek a természeti adottságokon kívül

valamilyen különleges csemegét is kaptak,

akár az illető ország egyéni sajátosságaiból (népi-művészet, stb.), akár pedig valami külön attrakciós látványosságot nyújtottak az exoükumra és szórakozásra éhes globetrottereknek.

Ebből vonom le azt a következtetésemet, amit címéül adtam, hogy

attrakció nélkül nincs idegenforgalom.

Tehát látványossággal kell elsősorban idevonzani az idegent. És milyen legyen ez a látványosság ?

Röviden válaszolok: szórakoztató és műveltető, de úgy, hogy a magyar föld és nép egyénisége hassa át, a mi sok, exzotikumszámba menő és éppen ezért az érdeklődést eddig is kiváltott, számos ősi szokásunk zamata, bája tegye frissé, színessé és ami a fő, rendkívülivé. Nem sorolom fel ezeket a lehetőségeket, mert fölös munkát végeznék. Mindenki ismeri őket. Minek újra felsorakoztatni matyó- ékat, a Hortobágyot és a többit. Már most az a feladat tehát, hogy

ezeknek elemeknek a felhasználásával készüljön el a látványosságok programmja.

A Programm tartalma: ünnepségek, kiállítások. Ámde nemcsak a mi exotikuma- ink nyújtanak anyagot a Programm pontjainak színes keresztülviteléhez.

Itt van az ezeréves magyar munka kultúrális és szociális eredményeinek tömege. Ez a téma kimeríthetetlen. A magyar zene, képzőművészet óriási tárház, de milyen nagyszerű anyagot szolgáltathatnának a mi szociológusaink, paedagó- gusaink, orvosaink és mások. Ez a kettő: exotiknmnnk és kultúránk olyan programmra nyújt lehetőséget, hogy bátran állítjuk:

az év minden szakának meg lehetne teremteni a maga ilynemű olyan attrakcióját, amelyért idesereglene a világ. Ehhez azonban (és most tessék csodálkozni, nem a montecuccolizmussal jövök először: — pénz, pénz, pénz) elsősorban „akarás^; másodsorban is akarás, s harmadsorban is csak ez szükséges I

Ki meri azt állítani, hogy ma, amikor minden józan magyar, elsősorban pedig a közvetlenül érdekelt gazdasági faktorok előtt teljesen világos az idegenforgalom jelentősége, nem teremtődne-e áldozat- készség abban a pillanatban, amikor á fentebb szükségelt primär kellék és létfeltétel. az okos akarás megnyilatkoznék. A gazdasági érdekeltségek ezen már túlvannak és mérlegelés nélkül hajlandók a befektetésre, ha a kezdeményezés olyan perspektívákat sejtet, amelyek reálisak.

Egyetlen példával szolgálok:

Évek óta áldoz súlyos summákat a magyar szállodás- és vendéglős-ipar az idegenforgalom céljaira.

Nincs az a kongresszus, ahol ez a két szakma ne eszközölne befektetéseket, pedig nagyon sok esetben, legutóbb pedig éppen a múlt év kongresszusánál fizetett rá alaposan az üzletre. Ugyanis a beharangozott számok nem stimmeltek, s né- hányszáz vendéggel kevesebb érkezett Lehet, hogy lelkiismeretlenség is közrejátszott, de inkább

a programmtalanság rovására írjuk a történteket.

Mi lenne azonban, ha ezt az áldozatkészséget úgy hívnák csatasorba, hogy már százszázalékosan átgondolt programmal szolgálnának.

Ebben az esetben a befektető készség hatványozottabb lenne, sőt állandósulna.

Először tehát akarásra van szükség, olyan energiára, amely ezt célozza. Ez hozza létre azokat az előfeltételeket, a- melyeken az idegenforgalom a mi prae- destinációnknak megfelelően itt kiépülhet. Az előfeltételek elöljárója pedig — ismételjük. — az

attraktív látványosság.

Miért ne lehetne például az ezeréves magyar népi művészet kiállítását megrendezni ?

Ismét felülök a vesszőparipára, a programmra. Ezt kell megteremteni. Itt adódik a kérdés, hogyan és ki, vagy mi kreálja ezt a sokat, de joggal hánytorgatott programmot. Elsősorban természetesen —• a főváros. Hiszen szerve is van hozzá. Az Idegenforgalmi Hivatal, amely ma teljesen a helyzet magaslatán áll és au-